65. fejezet 1. rész - Újra tolvajként

*Legort/Etron szemszöge*

  Nagy bűz csapta meg az orromat, mikor kezdtem magamhoz térni. Sötét van, vagyis félhomály. Padlón fekszem, ami nyirkos és hideg. Hirtelen emberi beszéd ütötte meg a fülemet. Még tettetnem kell az ájultat. Vajon hol lehetek?
 - A Királynő adott rá utasítást? - kérdezte egy mély, dörmögő hang.
 - Igen. A fogoly már három napja nem tért magához és Entera úrnő semmit se tudott meg az erejéről. Tovább úgy sem maradna életben, így a kivégzése mellett döntött. - hallottam egy másik férfi hangját.
 - Nyilvános lesz? - dörmögte az első.
 - Nem. Az Úrnő úgy véli az emberekben az nagy felháborodást keltene, ha eszméletlenül végezzük ki, pedig így csak megkönnyítjük a szenvedéseit.
  Nagyon meg kellett magamat erőltetnem, ugyanis majdnem közbeszóltam.
 - Királynőnk nem akar részt venni rajta? - kérdezte unalmasan a dörmögő, közben zár kattanását hallottam.
 - Nem. Neki sürgős ügy miatt Broton-ba kellett utaznia, ugyanis egy dimenzió kapu megjelenését érzékelte. Ha idegenek ólálkodnak itt, akkor el kell tipornunk őket, hogy ne jöjjenek még egyszer vissza!
  Broton közelében nyílt egy dimenzió kapu? Biztosan Anna jött át, vagy hozták át. De a legrosszabb helyre érkeztek meg. Egy kardot kihúztak a hüvelyéből.
 - Bár nem szeretem a hóhér szerepét, de most szükséges lesz. - felkészültem az arrébb gurulásra és a visszatámadásra.
  A hátamnál érzékeltem a tőrömet, szóval ez a varázslat kijátszotta Entera-t vagy egyszerűen nem foglalkozott vele.
 - Adjanak neki még időt! Holnap már biztosan magához tér! - hallottam egy nő hangját.
 - Mindig ezt mondod, de nem teljesül be! Láthatod mily kegyes volt az Úrnő, hiszen idáig életben hagyta, de neki is elfogy a türelme. Ily kegyes volt hozzá, pedig fajtádbeli!
  Szóval tündék is vannak itt. Igaz nem lepődtem meg annyira. Akik használható információval szolgálhatnak, őket Entera maga szereti kikérdezni. Hallottam a láncing zaját, biztosan most emelte fel a kardját. Kinyitottam a szememet, szemben a fallal feküdtem. Azonnal arrébb gurultam, pont mögöttem csapódott be a kard. Felpattantam és a meglepődött katonát egy jobb horoggal eltüntettem az útból. A börtönőr, gondolom, hátrébb állt az ajtó mellett. Az ajtó felé mozdult ki akart jutni innen, de még időben elhajítottam a tőrömet, ami a koponyájából állt ki. A katona felsuhintott a kardjával, de még időben kitértem előle. Felállt, az orrából ömlött a vér, a kardját előre tartotta és nekem szegezte.
 - Amíg élek nem fogsz innen kijutni tünde! - mondta a katona.
 - Rendben. Lássuk ki nyer. - feleltem.
  Egy vad ordítással előre tört, mire elugrottam az útjából, majd oldalról megkerültem őt és a háta mögött álltam, a kezemben azzal a hosszútőrrel, ami eddig az övén lógott. Épphogy csak megfordult mikor rátámadtam, a függőleges vágása elől balra húzódtam majd átdöfve a páncéligen, szíven szúrtam a katonát. Ő döbbenten meredt előre a tőrére. Hátra lépett, de a lába már nem tudta tartani, mire neki dőlt a falnak és a lábai kicsúsztak alóla. Ott ült a fal tövében, a kezét az őt leszúró tőrre helyezve és a szeme üvegesen meredt a semmibe. Hátat fordítottam neki. Nem terveztem megölni őt, ha nem erősködött volna, csak szimplán leütöttem volna, de hősködni akart. A börtönőr mellé sétáltam, aki még mindig görcsösen markolta a kulcskarikát. A tőrömet kihúztam a koponyájából, majd a rajta lévő vér és csontszilánkokat a ruhájába töröltem. A cella ajtaja nyitva volt így könnyedén kiléptem rajta. A szemem már hozzászokott a félhomályhoz, a börtön nem olyan nagy, három terem van folyosókkal összekötve, két teremből négy cella nyílik, az elsőből, két cella, egy őrhely és egy csigalépcső is, mely felvisz a földszintre.
  Az itteni cellák tele voltak tömve tündékkel, gondolom ők azok, akik a városban laktak és megadták magukat. Döbbenten méregetett engem mindenki. Elkezdtem kinyitni a cellaajtókat, mindenki azonnal kiözönlött erre az aprócska kis térre. Mielőtt még túl sokan lettünk volna az egyik falhoz mentem. Emlékeim szerint van itt egy titkos folyosó, mely kivisz a városfalon kívülre. Egyszer nagyon alaposan utánajártam a titkos alagutaknak, ugyanis egy küldetésen nagyon hasznos volt számomra ez a tudás. Kopogtatni kezdtem a tőröm markolatával a téglákon. Az egyik megmozdult és furcsa hangot adott ki, itt van a folyosó bejárata. A legközelebbi fáklyatartót meghúztam, a tőle jobbra lévő harmadik téglán hármat koppantottam és hátrébb álltam. A folyosó ajtajának a körvonala kirajzolódott és kinyílt maga mögött hatalmas sötétséget rejtve. Volt a teremben pár használaton kívüli fáklya. Már valaki meg is gyújtotta az egyiket.
 - Ha követik nyílegyenesen a járatot, egyszer se kanyarodjanak le és ha elágazáshoz érnek mindig balra tartsanak, akkor kiérnek a falon kívülre, onnantól pedig könnyedén elrejtőzhetnek az erdőben. Haladjanak keletre ott Entera-nak nincs akkora ereje. - emeletem fel a hangomat - Menjenek előre a többieket maguk után küldöm!
  Az első tünde csapat nyomban elindult. Mihamarabb hátra akarják hagyni ezt a lidércnyomást. Teljesen megértem őket, s legszívesebben velük tartanék, de most ezt nem tehetem. Még van egy feladatom, amit teljesítenem kell. A többi cellát is kinyitottam, mindenkinek elmondtam a menekülési tervet. Az utolsókkal együtt kimentem az első térre, de mikor ők elindultak az alagútban, már nem követtem őket. Fel is tűnt nekik.
 - Te nem jössz? - kérdezte az, akinél a fáklya volt.
 - Nem. Még van pár dolgom és a folyosót is csak kívülről lehet bezárni. - ráztam a fejemet - Menjetek, amíg még tudtok. Elég hamar egy botrány fog kitörni és jobb, ha akkor már nem tartózkodtok itt.
 - Mit tervezel? - vált kíváncsivá.
 - Emlékeztetem valamire Entera-t. - feleltem és a fáklya tartóhoz léptem.
 - Mire emlékezteted? - kérdezte egy gyerek.
 - Hogy még mindig élek. - mosolyogtam, majd visszatoltam a helyére a fáklyát.
  Az ajtó bezáródott és az előbbi ragyogás, mely az ajtó körvonalát jelölte eltűnt. Most már magam vagyok két hullával. A börtönőrt és a katonát a cella legmesszebbi sarkába húztam, a cellában lévő fáklyát kivittem onnan és az egész helyiség elsötétült, csak két alakot lehetett kivenni. Minden cellából, ahol volt fáklya kihoztam onnan. Csak egy termet hagytam megvilágítva, méghozzá azt, ahonnan a csigalépcső nyílik. Bementem az őrhelyre, amit a börtönőrök szoktak használni, hátha találok valami használhatót. Közben emberré változtam, most ez az alakom jobban a hasznomra válhat, mint a másik. Egy szekrény, fegyverállvány és egy ágy töltötte be az egész helyiséget. A fegyverállványon nem volt semmi számomra használható fegyver, akkor majd a katona kardját fogom magamhoz venni, neki már úgy sincs szüksége rá. Leültem az ágyra, pár percre van szükségem. Remélem addig senki se jön le. Megpróbáltam felvenni a kapcsolatot Annával, de elsőre nem sikerült. Itt van a bolygón, de messze tőlem. Hiába próbáltam beszélni vele egy fal választott el tőle. Most nem sikerült. Érdekes, keserű érzés töltött el. Eddig bármikor is próbáltam, mindig elértem Annát, remélem jól van és nem esett baja. Nem sebesültem meg miatta, szóval testileg biztosan ép, bár ha beszélni se tudok vele, lehet jelenleg meg se sebesülnék akkor, amikor ő is. Megpróbáltam nem az eshetőségek végtelen sorozatára gondolni, jelenleg van egy feladatom. Felálltam és kinyitottam a szekrényt. Dohszag csapta meg az orromat. Biztosan régen nyitották ezt ki. Össze-vissza voltak belehányva a ruhák. Meglepődésemre nem csak egy méretben voltak itt ruhák, azaz két börtönőr van. Az egyikük mérete hasonlított az enyémhez, egy kicsit rövid lesz, de nem feltűnően, a csizma majd eltakarja a nadrágot a ruhaujjamat pedig mással takarom el. További kutakodás után a fekete köpenyem is meg volt, amit nyilván akkor vettek el, amikor elkaptak. Összevadásztam magamnak a megfelelő öltözéket és gyorsan átöltöztem. Tünde ruhában kiríttam volna a tömegből, pedig most az elvegyülés a célom. A ruháimat elvittem a két halotthoz, úgy is el kell vennem a katona kardját.
  Mikor végeztem kulcsra zártam a cellaajtót, a kard ott csüngött az oldalamon. Nem igazán a megfelelő számomra, de a többi fegyverhez képest ez válik a leginkább a hasznomra. A cellakulcsokat elrejtettem, hogy ne találhassák meg és felmentem a lépcsőn. Egy hatalmas faajtó jelezte az utam végét. Neki veselkedtem és sikerült kitolnom a helyéről. Nem volt olyan nehéz, mint amire számítottam. Viszont lecserélték a tünde ajtót, mely eddig itt volt. Az fémből készült és csak egy kulccsal lehetett kinyitni, lehet pont emiatt ütötték ki a helyéről, ugyanis Entera nagy eséllyel nem találta meg a kulcsot és a fémre nem hatott az ereje.
  Meg kellett állnom egy pillanatra, mert a nap vakítóan sütött be az ablakon. Mondjuk három napi alvás után eléggé elszoktam tőle. Csak a földet tudtam először nézni, majd szép lassan sikerült felemelnem a fejemet. Egy hosszú folyosó, melyről termek és szobák nyíltak, míg a másik oldalát hatalmas ablakok díszítették. Ez a folyosó régen tele volt növényekkel, mostanra csak egy kopár kő folyosó. Végig siettem rajta, a trónterem a célom. Azt keresem, körülbelül tudom hol van, de az emlékeim megkoptak és Entera se biztosan trónteremként használja. Lopva betekintettem minden terembe, amin nem volt ajtó. A mellékfolyosókra nem is kanyarodtam rá, ugyanis tudtommal az egyik külső folyosóról nyílik az a terem. Fel kellett mennem egy emeletet, de megtaláltam azt a helyet, ahol Entera emberei a Koronát őrzik, melyet az én családomnak kellene őriznie. Visszaveszem ezt a feladatot a katonáktól, kiket Entera itt hagyott a Korona őrzésére.
  A terem végében volt egy állványon a Korona, mely körül félkörben katonák álltak, míg hátulról egy tömör fal védte a tolvajok ellen, mint én. Ezt a kastélyt a tündék teleépítették titkos járatokkal, ugyanis szeretik, ha egy helyet jobban ismernek mindenki másnál és egy ember se tud rajta kiigazodni. Körülnéztem a folyosón, senki sem volt itt rajtam kívül. Gyorsan kinyitottam egy rejtett ajtót, mert minden titkos ajtót máshogy kell kinyitni és besurrantam a folyosóra. Számoltam a métereket, amiket megtettem, ugyanis ismerem a terem adatait és tudom hol helyezkedik el a korona. A folyosó egyik szakasza pont a korona mögötti fal mellett megy el. Hamar elértem a megfelelő pontot. Elővettem egy követ, amit még a börtönben szedtem össze és egy illúziót tettem rá. Pont úgy nézett ki, mint a Korona. Egy másik varázslatot most a falon használtam. Rátettem a tenyeremet a falra és minden idegszálammal koncentráltam a képre, aminek meg kell jelennie. Halványan egy kör kezdett kirajzolódni a kezem körül, aztán még egy kör és három szimbólum. Fehéren kezdetek el derengeni, majd a kezem besüppedt a falba. Átnyúltam azon és tapogatóztam. Elértem az állvány szélét. Vállig be kellett nyúlnom, hogy elérjem a Koronát. Mikor megkaparintottam azt, a követ a helyére tettem, ami a Korona alakját vette fel és megszakítottam a falon lévő varázslatot.
  Nem mentem még el. Még nem voltam készen. Két kezembe tartottam a koronát és becsuktam a szememet. Most térben kellett elképzelnem a varázslatot, melyet használni akarok. Összeszedtem mit is szeretnék, hiszen nem lenne jó, ha minden energiámat elhasználnám. Számolnom kell más eshetőségekkel, mint például a feltűnő menekülés és akkor nagyon jól jön egy kis varázslás. Kinyitottam a szememet, a korona lebegett a kezem felett, körülötte több kör is keresztezte egymást. A korona fekete színt vett fel, miközben a körök, amiket én hoztam létre fehéret. Egymás után mentek össze a körök és olvadtak bele a korona fekete színébe. Minden egyes kör után a Korona színe világosabb lett, míg a feketeség teljesen eltűnt róla. Most már nincs rajta egy varázslat sem azok közül, amiket Entera tett rá. A köpenyem aljából a karddal levágtam egy csíkot, azzal betekertem a Koronát. A Korona kinézete eléggé megkönnyíti számomra az elrejtését. Nincs rajta semmi kiálló rész, ha van is nem kirívóan áll el a többi résztől. Három fém szálat használtak, ebből kettő arany, egy fehér arany, úgy hajlították ezt a hármat, mintha fonatban lennének, és a szálak közötti résekbe foglalták a drágaköveket. Az egész egy karika. Mivel Nitens vagyok, a Koronát őrző család utolsó leszármazottja, ezért ismerek pár trükköt, amivel elrejthetem a koronát. Két oldalról megfogtam, elkezdtem összenyomni, miközben erősen koncentráltam a Korona alakjára. Egyre inkább összébb ment. Rátettem a csuklómra, majd már csak az egyik kezemmel még jobban lekicsinyítettem, hogy ne tudjon leesni rólam. Így kevésbé veszíthetem el és nem is annyira feltűnő, a fekete anyag miatt, amibe beletekertem, mintha kötés lenne rajtam. Újra megpróbáltam beszélni Annával, de még mindig itt volt ez a fal. Kimentem a titkos folyosóról és a palota kijáratát kerestem. Hamarabb megtaláltam, mint azt a termet, amiben a Korona volt.
  Könnyedén kijutottam az őröknél is, hiszen ha már egyszer bent voltam, akkor átestem már egy ellenőrzésen. Sokkal más ez a város emberekkel, mint tündékkel. Ez nem is oly rég a tünde főváros volt, most pedig az utcákon emberek sétálgatnak. Beleborzongtam, amint belegondoltam miféle vérengzés lehetett itt. Már sok csatát láttam, de itt a fővárosban, pont olyanok éltek, akik elmenekültek a szélső területekről és itt védelmet találtak. Magyarán alig tudták megvédeni magukat, ez inkább mészárlás lehetett, mint harc. Vettem egy nagy levegőt és neki vágtam az utcának. Sok ember volt itt, a legtöbbjük befolyásosnak tűnt, annyira nem tűntem ki közölük. Ha elmentem egy-egy nagyképű pénzeszsák mellett, a tárcáját eltulajdonítottam magamnak. Jobb lenne, ha még nem üldöztetném végig magamat az egész országon. Nyugodtabb utat találtam ki. Miközben a városban sétáltam folyamatosan próbálkoztam beszélni Annával. Egyszer se sikerült. A nap már lenyugvóban volt, sietnem kell, ha még ma el szeretnék indulni Broton felé, ahol nagy eséllyel Markus-t tartják fogva, mellette pedig ott él a Névteleneknek a legtöbb informátora. Ha Annával addig nem fogom tudni felvenni a kapcsolatot, akkor ők biztosan tudnak majd valamiféle információval szolgálni. A városkapunál az őrök a bejövő emberekkel voltak elfoglalva.
 - Napnyugta után kapuzárás. - vakkantotta oda az egyik katona, aki mellett elmentem.
  Csak biccentettem egyet válaszul majd kimentem a hatalmas boltíven. A távolban magaslott a Freun-nak a csúcsa, balra tőlem erdő fekszik, mely a szárazföld egész északi részét beborítja. Azonkívül síkság terül el. Sokkal otthonosabban érzem magamat kívül a városfalakon. Egy hatalmas karámot vettem észre, melyet egy férfi éppen most zár be. Gyorsan oda siettem, ugyanis ez a férfi kapuzárásig marad kint, és az fél óra múlva lesz.
 - Elnézést uram! - szólítottam meg - Vannak eladó lovai?
  A férfi végig nézett rajtam. Összeráncolta a homlokát.
 - Csak annak, aki képes megfizetni. - vetette oda.
 - Van pénzem, ha erre gondol. - erősködtem.
 - Nem hiszem, hogy elég lenne egy lóra, maximum egy szamárra.
 - Lóra is elég, vagy netán nem is eladóak?
 - Van eladó, de nem egy olyan szegény kölöknek, mint te.
  Elővettem a a legnehezebb erszényt és megcsörgettem a benne lévő pénzt.
 - Ez csak egy része a pénzemnek, ami nálam van. Akkor megnézhetném a lovakat? - kérdeztem.
  A férfi az erszény láttán újra kinyitotta a karám ajtót.
 - Négy eladó lovam van - kezdte a monológját - Bár abból kettőre nem lesz elég az a kis szütyőnyi pénz.
  Négy öreg lovat mutatott nekem, akik még szekér húzásra jók lennének, de nem egy gyors utazásra. Sietnem kell, Broton normál tempóval három nap, ezt a három napot mindenképpen rövidíteni szeretném kettőre, és erre ez a négy ló nem alkalmas.
 - Nincs fiatalabb lova? Gyorsan szeretnék utazni. - néztem a körbe hátha találok egy kedvemre valót.
 - Talán üldözik? Holnap reggel a többi is megmutatom, de most csak ez a négy van. - morogta.
 - Nem üldöznek, segítenem kell egy barátnak. Eléggé sürget az idő. Ha két percen belül kiválasztom a megfelelő lovat, akkor eladja azt nekem? - néztem a férfira.
 - Majd meglátom melyik lovat választod ki. - felelte - Számolom az idődet.
  Gyorsan végig néztem a lovakon. Nincs sok időm és ez a férfi nem fog egy másodperccel sem többet rám áldozni az idejéből. Észrevettem egy éj fekete lovat, mely kirítt a többi közül.
 - A feketét szeretném, mennyi az ára? - böktem az állat felé.
  A férfi hangosan felnevetett.
 - Hollót szeretnéd? Az ilyen aprócska legényeket mentem eltiporja, mint te. Ha megülöd, csak tíz aranyat kérek érte. Ha nem ülöd meg, akkor legközelebb csak reggel tárgyalunk egy másik ló kapcsán. Rendben?
 - Rendben. - kezet fogtam a férfival, aki jól szórakozott az előbbi kijelentésemen.
  Telepataként képes vagyok befolyásolni az állatok elméjét is. Bár az övék elég egyszerű, így nem kell teljesen beletúrnom, elég ha nem ellenségként lát engem. Határozottan mentem a lóhoz, mely nem húzódott arrébb a közeledtemre. Nincs felszerszámozva, és most nem is fogom felszerszámozni.
 - Nem vagyok ellenség. - suttogtam neki tündéül, az állatok csak az érzelmeket képesek felfogni a beszédből, így úgy nézhet ki, mintha értenék a nyelvet - Segíts nekem és én is segítek neked. Sietnem kell egy barátom miatt és úgy hiszem, te képes leszel időben odaérni velem a városba. De előtte, had üljek fel rád.
  A ló hátához mentem. Mivel nincs rajta semmi, ami megkönnyítené a felülést és a rajta való lovaglást, így a felmászást máshogy kell megoldanom. A hátára tettem a kezemet, elrugaszkodtam a talajról, megtartottam magamat és gyorsan átlendítettem az egyik lábamat a túl oldalára. Már rajta is ültem. Előre dőltem és újra suttogtam neki.
 - Menj ahhoz az emberhez. - majd visszaegyenesedtem.
  Holló elindult. Ütemesen lépdelt, igyekeztem minél inkább vele mozogni, de szőrén megülni egy lovat, nem olyan egyszerű. A férfi előtt megállt Holló.
 - Szóval tíz aranyba kerül? - kérdeztem.
  A férfi döbbenten nézett rám, először nem is tudott felelni nekem.
 - Igen, annyiban egyeztünk meg. - morogta végül.
 - Szerszámot is kaphatok?
 - Az plusz aranyba fog kerülni.
 - Mennyibe pontosan?
 - További tíz aranyba.
 - Elég drágán adja a szerszámot. De legyen, akkor kifizetek húsz aranyat. - leszálltam a lóról és kiszámoltam a férfinak a kért összeget.
  Rögtön zsebre vágta a pénzt és hozta a szükséges holmikat. Gyorsan felszerszámoztam Hollót és kivezettem a karámból. Az úton felszálltam a lóra.
 - Köszönök mindent. Ég áldja! - köszöntem el a férfitól.
  Ő csak biccentett egyet, majd bement a városba. Azonnal elindultam az úton, hiszen a nap már eléggé az ég alját súrolta és az este lehet olyan sötét lesz, hogy alig fogom tudni kivenni az utat, így most akkora távot kell megtennünk, amekkorát csak tudunk. Holló úgy tűnt élvezi a száguldást. Nem kellett futásra biztatnom.
 - Kövesd az utat! - mondtam neki.
  Megpróbáltam felvenni a kapcsolatot Annával. A fal eltűnt. A tünde főváros gátolta volna eddig a beszélgetést? Mondjuk nem lepődnék meg, Entera sok mindenre gondol. Sikeresen érzékeltem Anna elméjét, Broton-ban van. De a hirtelen megnyílt kapcsolaton keresztül nem csak ez az információ jött át, hanem sok minden más is. Láttam mi történik körülötte, éreztem az érzéseit. Hirtelen a múltbeli emlékei is elkezdtek átszűrődni, érzésekkel, képekkel és hangokkal együtt. Gyorsan gátat szabtam ennek az áradatnak. Most nem blokkolhatunk le mindketten. Valami újfent megváltozott a kapcsolatunkban.
 - Hogy kerültél Broton-ba? - kérdeztem tőle azonnal.
 - Are küldött minket a város melletti erdőbe. Tündéket érzékeltem innen, elég sokat és gondoltam utánanézek. - felelte ártatlanul.
 - Mi történik éppen? 
 - Csak nem tetszik az itt élőknek az, amit éppen csinálok. - ködösített.
 - Mégis mit csinálsz? Mibe keveredtél megint?!
 - Megtaláltam Markus-t! - jelentette be boldogan - És a tündéket is!
 - TE BETÖRTÉL A KÖZPONTI BÖRTÖNBE?! Anna pár órája vagy ezen a bolygón és Entera figyelmét máris felkeltetted! 
 - Központi börtön? Entera? A börtönbe nem törtem be, Rig-gel jöttünk be a városba majd odavittek minket, aztán minden nagyon gyorsan történt. Majd elmondom mikor több időm lesz. Ki az az Entera? Az a varázslónő, akit gyűlölsz? De már értem miért is volt itt ilyen sok katona. 
 - Anna, jelenleg mit csinálsz? - valamit nagyon rejteget, ha még mindig nem válaszolt erre a kérdésemre.
 - Éppen feltartom Markus-szal a katonákat, miközben a többiek menekülnek. - olyan nemes egyszerűséggel mondta ezt, mintha minden nap ezt tenné.
 - Meneküljetek onnan ti is! Tűnjetek el, amíg nem késő!
 - Most már mindegy Legort. Figyelj, Itt kell maradnunk feltartani a katonákat, ugyanis ha nem tesszük az összes kiszabadított tündét és a szakaszomat is utolérhetik. Így csak kettőnket kapják el. Ne félts, voltam már börtönben, és úgy is idetartasz, ezért már nem kell félnem. 
 - Megölhetnek Anna! Komolyan megsérülhetsz, akár kínozhatnak is. 
 - Ne félts! Túlélem ezt az egészet, kiszedni belőlem pedig semmit se tudnak ugyanis nem beszélem a nyelvüket. Csak kérlek siess!
 - Holnapra érek oda, addig ne ölesd meg magadat!
 - Nem fogom, ígérem!
  Megszakítottam a kapcsolatot. Ha most éppen küzd, akkor nem terelhetem el jobban a figyelmét. Most már tényleg sürgősen oda kell mennem. Entera előtt nem fogok a városba érni, de talán a börtönbe előbb bejuthatok, ugyanis biztosan tárgyalni fog a város vezetőivel, azaz nem egyből megy a börtönbe. Azt az időt kell majd kihasználnom.
 - Gyerünk Holló, siess! Az idő jelenleg ellenünk dolgozik.
  A ló gyorsabban kezdett el vágtázni. Ezt az iramot nem fogja tudni majd végig tartani. Nem sokára megérkezünk egy folyóhoz, ott tartunk egy kevés pihenőt, utána már csak az útba eső faluban fogunk megállni élelemért. Hosszú éjszaka vár ránk.