61. fejezet - Idegen ismerősök

*Legort szemszöge*

  Egész éjjel figyeltem Berill-t, nehogy visszaessen az állapota. A házában már rendet tettem. Mikor eltalálta az átok, akkor Berill véletlenül varázsolt, ez lehetett az oka a nagy káosznak mely kialakult. Felálltam és nyújtózkodtam egyet. Egy szemhunyásnyit sem aludtam. Berill homloka még mindig tűz forró, ezért lecseréltem rajta a borogatást. Remélem a láz nem jelent semmi rosszat. Csak végszükség esetén használom a telepátiámat, mert könnyedén magával tudna rántani és akkor már két tehetetlen tündéről kéne gondoskodni. A falnak támaszkodtam, ugyanis elegem volt már az ülésből. Senkit se szeretettem volna ilyen állapotba hozni. Mivel a főzetek itt nem érnek semmit párszor gyógyító varázslattal próbálkoztam. Nem javult tőle Berill állapota. Valaki kopogott az ajtón. Kinyitottam azt, így sem kell egy helyben maradnom. Emerisz állt az ajtó előtt, elálltam az útból, had jöjjön be.
 - Még mindig nem kelt fel? - kérdezte.
 - Nem. - ráztam a fejemet.
 - Egész éjjel itt voltál?
 -  Igen.
 - Itt maradok addig pihenj, rád bármikor szükség lehet. - vetette fel az ötletet Emerisz.
 - Köszönöm, Emerisz. Pár óra múlva visszajövök. Lehetőleg, ha Lara be is jön, ne maradjon sokáig. Ne lássa a tanárát ilyen állapotban.
  Átmentem a házamhoz és gondolkodni kezdtem mit is tehetnék a jelenlegi helyzetben. Berill nem maradhat túl sokáig ilyen állapotban. Talán újra beszélnem kéne a felmenőimmel. Már biztosan találkoztak ezzel az átokkal és van egy olyan sejtésem tudják hogyan kell segíteni azon, akit eltalált egy ilyen varázslat. A jegyzetfüzetem után kutattam. Tízszer néztem körbe a házban, mire megtaláltam az asztal közepén. Néha nagyon figyelmetlen vagyok, ami egyre jobban meglep engem. Nem szoktam ennyire szétszórt lenni. Amint megtaláltam a könyvet leültem az ágyra és folyamatosan lapoztam azt. Szerencsémre most a könyv elején volt az ábra. Jobb lenne, ha minden rendszerezve lenne, de ezt egy varázsló családnak elmagyarázni lehetetlen. A szimbólumok hamar meglettek és újra abban a sötét teremben voltam, mint múltkor. Semmi se változott, az árnyak hamar felfigyeltek rám.
 - Most mi a látogatásod célja Etron? - kérdezte a nagyapám.
 - Egy ismert átoknak a gyógyításáról szeretnék kérdezni.
 - Melyik átokra gondolsz? Több ezret ismerünk.
 - A kínzó álmok átokra. Remélem tudtok segíteni.
 - Azt az átkot Tekkern-ék találták ki. Keveset tudunk róla. Valakit eltalált?
 - Igen.
 - Mi történt vele?
 - Van bármi külső nyoma az átoknak?
 - Jártál az elméjében?
  Folyamatosan záporoztak a hasonló jellegű kérdések. Mivel kevés az információ erről az átokról, nagyon megörültek az új tapasztalatnak.
 - Elájult és lázálmai voltak, nincs külső sérülés, és igen jártam az elméjében.
 - Elég legyen a kérdésekből! - kiáltott fel a nagyapám - Etron meg fogja osztani az emlékeit, de először mi segítsünk neki. Az átok amiről beszéltél roppant veszélyes - fordult felém - az elmét támadja először. Ha nem segítesz rajta szinte azonnal akkor biztos a halála.
 - Az elméjét megszabadítottam az átoktól.
 - Még nincs túl a nehezén, ugyanis az átok még utána is hat. Mindig rossz emlékeket idéz fel és szinte lehetetlen felébredni. A legtöbben belerokkannak a sok szörnyű emlékbe. A Névtelenek ezért is élik túl általában, őket minden nap szembesítik a rossz emlékekkel és megtanultak küzdeni ellene, ahogyan te is.
 - Szóval még egyszer be kell mennem az elméjébe?
 - Igen, de nagyon vigyázz, könnyen magával ránthat a saját emlékeibe az áldozat.
 - Rendben ügyelni fogok.
 - Még valami Etron.
 - Igen?
 - Kérlek tedd az emlékeidet a könyvbe.
 - Persze, várjatok pár percet.
  Visszaléptem a valóságba. Az őseim rá fogják magukat vetni az emlékeimre, mint általában. Néha nem is tudom mi a fontosabb nekik a család vagy a tudás. Mondjuk inkább nem akarom tudni erre a választ még a végén rossz néven veszik és nem segítenek többet. Az emlékeimet elraktároztam a könyvbe, had örüljenek neki. Bár szerintem az összes ilyen eset emlékeit elraktároztam benne, szóval nem értem mire fel ez a nagy bezsongás. Talán azért, mert most egy tündét talált el? Hagyjuk, mégis kiértheti a szellemek céljait? Valaki kopogott az ajtómon. A jegyzet füzetemet becsuktam és az asztalra dobtam, úgy is sérthetetlen szóval nem kell félteni.
 - Szabad! - kiáltottam.
  Alton jött be, az arc kifejezése komoly volt.
 - Berill állapota nem változott. - mondta, gondolom az öccse kérésére - Argot hívat. Szeretné, ha elmondanád mi is pontosan ez az átok.
 - Rendben megyek. - álltam fel az ágyról.
  Ha Merko vagy Shina jött volna be, lehet elkezdek veszekedni, hiszen tegnap már elmondtam mi is ez az átok. De Alton még fiatal, akarom mondani fiatalabb, mint én. Kiment a házból. Ittam egy keveset, bekaptam pár falatot és már indultam is a nagy házba. Minél előbb szeretnék túl esni ezen az egészen, hiszen már tudom hogyan segíthetnék Berill-en. Kevesebben voltunk, mint gondoltam. Mondhatni azok voltak itt, akik általában a gyűléseken részt szoktak venni. Egyedül Berill hiányzott.
 - Szokás szerint utolsó? - kérdezte Merko.
 - Vannak olyan szokások, amiket nem tud levetkőzni az ember. - hagytam rá - Az átokról szeretnél többet tudni? - fordultam Argot felé.
 - Igen, elmondanád pontosan mi is ez, és hogy ki tehette?
 - Nagyon nagy sajnálatomra mindkettőre van válaszom.
 - Ezt miért sajnálod? - nézett rám kérdőn Shina.
 - Ha odaérek rájössz. Magát az átkot kínzó álomnak is szokták becézni. Az ember legrosszabb álma elevenedik meg vagy a legnagyobb álmod a visszájára fordul. Ez egyéntől függ, kérdés melyik riaszt meg jobban. Az átok az elmét támadja először, ott ketté válik az egyik a rossz emlékeket, álmokat erősíti fel, míg a másik elnyomja a jókat. Nehezen lehet tenni ellene, eddig csak telepaták tudtak azokon segíteni, akiket eltalált ez az átok. Azonban pár ember és pár tünde képes magától legyőzni ezt az átkot, de ezt csak pletykákból, mesékből hallottam. Még nem láttam ilyet.
 - Kikről szóltak a pletykák? - vált kíváncsivá Hidryt - Nem lehetnek átlagosak, ha ők képesek legyőzni, de egy tanult varázsló még most is az életéért küzd.
 - A Névtelenek voltak.
  Senki nem szólalt meg. Igen a tündék kirekesztik azokat, akik csatlakoznak ehhez a szervezethez.
 - És ki használta?
 - Ez a másik rossz hír. Ennek a varázslatnak, azért nem tudják a rendes ellen átkát, mert a varázslatot kitaláló család nagyon őrzi a titkát.
 - Ne kertelj Legort, ki volt az?
 - A Tekkern család találta ki. Így két személy jöhet szóba, Entera vagy Niliva. De a távolság miatt Entera-ra tippelek. Niliva még nem ennyire erős.
 - De Entera meghalt, hiszen a Krentan elpusztult. Nagy eséllyel miatta, sokszor lépte át a természet szabta határokat. - állt fel Shina.
 - Ez nem biztos, igaz Legort? - nézett rám Argot.
 - Ha eltanulta a varázslatot, vagy magától rájött miként kell használni akkor bárki lehet. De nagy erejűnek kell lennie, mert a faluból senki sem lenne erre képes és más itt élő, aki ismeri a Tekkern családot nincs.
 - Magyarán nagy eséllyel Entera tette. - csapott az asztalra Shina.
  Utálja Entera-t, amit teljes mértékben megértek, mert ugyanannyira kedvelem őt, mint ő engem. Kölcsönösen el szeretnénk tenni a másikat láb alól.
 - Min gondolkodsz Legort? - kérdezte Merko, miután több perce nem szólaltam meg.
 - Semmi különösön. - hazudtam - Azon hogyan élhette túl Entera a Krentan-on történteket.
 - Van egy fontosabb kérdés is. - nézett körbe Shina elvéve Argot-tól a vezetést - Honnan tudta hol vagyunk? Legort van erre bármi ötleted, hiszen jelenleg te értesz közülünk a legjobban a mágiához.
 - Öhm, erre nincs tippem. - hazudtam újfent - Talán ismerte a terveket, hova is indultunk pontosan.
 - De nem oda érkeztünk, ahová szerettünk volna. - érvelt Merko.
 - Elég legyen a találgatásból! - emelte fel a hangját Argot - Valaki ránk talált ennyi a lényeg, hogy kicsoda és hogyan az már mellékes. Valahogyan tudunk védekezni a varázslat ellen? - nézett rám.
 - Kell egy közvetítő csatorna ekkora távolságnál. - feleltem - Anélkül nem képes ránk támadni.
 - De akkor elsőre hogyan járt sikerrel? - kanyarodott vissza Merko az előző témához.
 - Nem tudom. - ráztam a fejemet, pedig volt rá tippem.
 - Akkor lehet esély egy újabb hasonló jellegű varázslatra. - mondta Argot és rám nézett.
  Egy pillantás volt, de annyit üzent a tekintete, hogy lehetőleg ne most buktassam le magamat. Nem is terveztem, de nehéz olyan magyarázattal előállni, amit nem követ azonnal a lebukásom. Mondjuk valamennyire igaza van Argot-nak, jobb ha fel vagyunk készülve egy hasonló esetre. Hirtelen berontott Lara a házba.
 - Berillnek, valamilyen rohama van, folyamatosan rángatózik. - lihegte - Emerisz mindent megpróbál, de még nincs semmi eredménye.
  Azonnal elindultam a házhoz. Futottam, lehet már így is késő lesz. Nem kellett volna a gyűléssel foglalkoznom. Azonnal ide kellett volna jönnöm. Igaza volt Lara-nak, Berill szörnyen festett.
 - A láza nem megy lejjebb. Mindent megpróbáltam, de semelyik főzet sem hat rá. - mondta Emerisz.
 - Egy átkot nem lehet főzettel kezelni. - vetettem oda kurtán - Majd később elmondom miért nem.
  Azonnal megpróbáltam belépni Berill elméjébe. Sikerrel jártam. Sokkal másabb lett tegnap óta. Minden sötét volt és rossz emlékekkel teli. A rács maradékát véltem felfedezni, tehát nem teljesen sikerült eltüntetni azt az elméjéből. Egyre nehezebben haladtam az elméjében, a belső részek teljesen el voltak zárva azokkal a rácsokkal. Azt hittem a két gömb pusztulása után mindennek vége. Mikor a rácsokhoz értem azok kettérepedtek és eltűntek. Mikor végre bejutottam megláttam Berill-t. Az elméje közepén volt és ott ült magában. A térdeit felhúzta és átkarolta, a fejét a térdein pihentette. Fiatalabb, mint a valóságban.
 - Berill? - szólaltam meg, mire felém nézett.
  Egy tizenhat éves lány nézett vissza rám, az érett nő helyett, aki Berill volt.
 - Rád vártam. - mondta halkan - Gyere nyugodtan közelebb.
 - Mi ez az egész? Úgy volt kint találkozunk, miután magadhoz tértél.
 - Bocsáss meg, de a szavamat meg kell most szegnem. - nézett előre a semmibe és az arcáról könnyek gördültek le - Már nem térhetek vissza az élők közé.
 - Dehogy nem, most itt vagyok és segíthetek. - erősködtem - Lara nem lehet meg tanító nélkül és az egész falunak szüksége van rád. Te vagy az egyedüli képzett varázsló.
 - Ez hazugság. Kérlek, legalább az utolsó perceimben ne hazudj. - nem nézett még mindig rám - Te erősebb varázsló vagy nálam. Hogyan hívjalak? Quercus Legort-nak, Falto Etron-nak, vagy esetleg Nitens Daren-nek?
  Megdöbbentett a kérdés. Honnan ismeri mind a három nevemet?
 - A Legort-ot megszoktad, szóval hívj úgy. - feleltem - Honnan jöttél rá?
 - Sehonnan. - rám nézett a szemei csillogtak a könnytől - A Halál mondta meg.
 - Találkoztál a Halállal? De az lehetetlen, haldoklóért nem jön el, csak ha meghaltál. - ellenkeztem.
 - A legtöbb esetben ez igaz, de most másért jött. Már egy napja vagyok ilyen állapotban és jött meggyőzni, hogy hagyjam ott az életet.
 - Ne tégy neki szívességet! Miért hagynád itt az életet? Sok mindent el lehet még érni és sok munka vár még ránk. Segítened kell!
 - Entera küldte a varázslatot, viszont ezt neked szánta nem nekem. - az előbbi mondataimról nem vett tudomást - Már mindenkit elveszítettem. És az átkot se tudom magam alá gyűrni.
 - De! Le tudod győzni. Segítek és minden rendben lesz!
 - Elkéstél. - válaszolta és a ruhaujjával letörölte az arcáról a könnyeket - Már meghoztam a döntésemet. Pár perccel korábban kellett volna érkezned. Az emlékek, amiket felhozott az átok, túl mély sebet ejtettek, ha fel is ébredek már nem lennék az aki. Inkább így maradjak meg az emlékeitekben. Most menj! Lara-nak mondd el, hogy a tanára nem volt elég erős ez ellen az átok ellen.
 - Nem, maradok! - jelentettem ki.
 - Dehogy maradsz. Ha még akkor is az elmémben vagy mikor meghalok, akkor te se úszod meg élve. Kérlek hagyj békében elmenni, nekem már nincs több dolgom.
 - Még hogy nincs dolgod! - hördültem fel.
 - Nitens Daren! - nézett rám dühösen, meglepődtem, egyedül anyám hívott így és ő is csak akkor, ha valami rosszat csináltam - A Halál megmutatta a lehetséges jövőket. Egyikben sem szerepelek. Nekem itt a vége. Lehet, ha most meg is menekülnék valami két napon belül megölne. Vagy most vagy később. Még van választásom. Inkább most. Add át az üzenetemet Lara-nak és vedd át az ikrek tanítását. Viseld gondjukat és tanítsd őket arra, amire én nem voltam képes.
 - Te jobb tanár vagy nálam.
 - Ígérd meg, hogy megteszed.
 - Megígérem. - mondtam.
 - Most tényleg menj! Van pár perced.
 - Viszlát Berill - köszöntem el - Sosem fogja Lara megbocsátani a döntésedet.
 - Te se fogod. - ezzel elfordult és újra a térdére hajtotta a fejét.
  A vállai mozogtak és a földre cseppentek a könnyei. Sírt valami miatt. Megfordultam és elmentem. Nem bírtam hátra nézni. Amíg kifelé tartottam szembe jöttek velem az emlékei. Mindegyiken boldog volt, aztán jött egy váltás és utána már alig mosolygott. A legszívesebben visszafordultam volna és kiráncigáltam volna. De ha a Halál megmutatta a jövőt és nincs rajta, akkor igaza van. Ha nem most akkor napokon belül fog meghalni. Az ő választása volt. Nehezen hagytam ott. Nem szerettem volna hagyni őt meghalni. Azt mondta előbb kellett volna jönnöm. Azon a pár percen múlt minden? Ez is miattam van, mint általában minden haláleset a közelemben. Mikor kinyitottam a szememet rögtön leellenőriztem Berill pulzusát. Nagyon gyenge volt és szabálytalan. Pár másodperc múlva már nem is éreztem semmit se. A szeme nyitva maradt így lecsuktam azt. Az ajtó felé fordultam, ahol sokan köztük Lara is, várták az eredményt.
 - Sajnálom Lara - kezdtem - De az átok győzött. Berill már nem tudta maga mögött hagyni.
 - Nem, nem, nem! - az utolsó szót már sikította.
  Berill-hez rohant volna, de nem engedtem. Magamhoz szorítottam, először ellenkezett, majd zokogni kezdett. Teljesen maga alatt volt. Arané is a házban volt. Elvitte Lara-t a halott tanítója mellől.
 - Tényleg ez történt? - nézett rám Argot, aki szintén itt volt.
  Körbe néztem. Sokan voltak itt, a gyűlés részt vevői között pár ismeretlen arcot véltem felfedezni.
 - Ha pár perccel előbb jöttem volna, még életben lenne. - feleltem szárazon - Maga választotta a halált, ugyanis az nála járt és megmutatta neki a jövőt. Egyikben sem szerepelt, de csak azért nem mert elkéstem. Ha előbb jöttem volna, akkor ezt az egész helyzetet nem kéne elmagyarázni Larának.
  Mindenki meglepődött a kitörésemen, de nem törődtem velük. Átvágtam a tömegen és a házam felé vettem az irányt. Nem Argot-ra voltam dühös, hanem inkább magamra, mert nem jöttem azonnal ide, miután megtudtam mit is kéne tennem. Ezt nagyon elhibáztam. Ledőltem az ágyamra és a hátamra fordultam. A fejemet fogtam az egész miatt. Csakis én tehetek a haláláról. Ezen nincs mit szépíteni. Entera csak egy eszköz volt, az én tétlenségem ölte meg. Entera csak úgy tudta ezt az egészet véghezvinni, ha a kezében volt vagy Markus vagy Nili fegyvere. És én Nili fegyverére tippelek. Akkor ők ketten valahogyan túl élték a Krentan-t. Most már elegem van Entera-ból, ha megtalálom megküzdök vele és megölöm.

*Anna szemszöge*

 A reggeli terepgyakorlat. Friss szellő fúj az arcomba és a szemembe szállnak az apró hajszálak. A karom még mindig fel van kötve, pedig már igazán jobban van. Így nem vehet részt a terepgyakorlaton, csak megfigyelőként vagyok itt. A sérülés miatt nem vehetek részt a közelgő versenyen. Nem kellett volna annyira figyelmetlennek lennem. Legort keveset aludt, jelenleg éppen fáradt. Berill-re vigyáz, mert történt vele valami. Többet nem osztott meg velem, ha megpróbáltam beszélni vele hamar lerázott. A többiek majd megszakadtak azon a pályán, amit tegnap építettek fel. Egy igen nehéz részén gyakoroltak. Valahogy Endrees tűnt rajta a legügyesebbnek. Pár kör után Lace is belejött ebbe az egészbe. Kicsit oldalra döntöttem a fejemet, hogy a hűs szellő még jobban belekapjon a szabadon hagyott tincseimbe. Valamiért most jól esett ez a szellő. Becsuktam a szememet és elkezdtem álmodozni a jövőről. Megpróbáltam elképzelni milyen is leszek, mikor már nem másoktól fog függni a sorsom. Olyannyira belemerültem, hogy észre se vettem mikor elaludtam.
 - KADÉT! FELKELNI! - erre ébredtem és ijedtem legördültem a faágról, amin aludtam.
  Magamat is meglepve két lábra érkeztem és kis híján orra is buktam, de a még nem sérült kezemmel még időben egyensúlyoztam magamat és sikerült vigyázzba állnom. A szakaszom az őrnagy mögött állt és próbálták visszafojtani a nevetést a kétbalkezességemen és az őrnagy paprika piros fején. Lehet nem volt jó ötlet elaludni. Pedig nem direkt csináltam, véletlen volt az egész.
 - Elnézést uram. - mondtam halkan, nem mertem felnézni, mert féltem még a végén elnevetném magamat.
 - Elnézést?! ELNÉZÉST? Terepgyakorlat közben aludt el! - kelt ki magából - A hét végéig fel van mentve, de az nem engedélyezi a szunyókálást! Jövő héten megnézzük mennyire lesz kedve hozzá.
  Ez nem jelent jót. Akkor a jövő héten fogom megkapni a büntetést?! Miért aludtam el?
 - Értettem uram. - motyogtam.
 - Most mehetnek reggelizni, délután kiderül kik mehetnek az erődök közötti versenyre.
  A szakasz nagyon gyorsan tűnt el a pályáról. Mikor biztonságos távolságba értünk kitört belőlünk a nevetés. Ennyire még sosem húzta fel magát az őrnagy, viszont az arckifejezése miatt előbb kezdünk el nevetni, mint a büntetésen rágódni. Jó kedvvel mentünk fel az ebédlőbe. Elméletileg a mai nap fog átjönni egy tanár a Kívülállóktól. Kíváncsi vagyok milyen órát fog tartani nekünk. Aztán meg arra mi is lesz ennek az egésznek az eredménye.
  Reggelire újra valamivel megkent kenyeret kaptunk egy ízetlen löttyel párosítva. Értem a gazdaságunk nem éppen a virág korát éli, de mégis mi van a kenyéren? Szerintem ezt még senki nem tudta vagy merte megfejteni. Lehet, ha megtudnánk akkor inkább éheznénk, mint sem megennénk ezt a valamit. A többiek rögtön befalták az egészet, gondolom a terepgyakorlat miatt nem érdekelte őket különösebben mi is van a kezükben, csak annyira, hogy ehető legyen. Mivel nem vettem részt a terepgyakorlaton meg se éheztem, így a reggelimet Tizon-nak adtam, akinek ez a kis szelet kenyér vajmi keveset ér.
  A teremben elővettem a füzetemet és gondolkodtam, mit is írjak bele. Végül inkább hagytam, úgy is kiderül az óra elején. Meglepetésünkre a tanárunk pontosan érkezett őt pedig egy idősebb úr követte. Az arcától egészen a nyakáig egy seb húzódott végig. Már régen összeforrt, de ezek szerint katona volt valamikor. Felálltunk az üdvözlésére.
 - Leülhetnek! - mondta az idős katona - A Kívülállóktól jöttem, de ezt gondolom már kitalálták. Ma a stratégiáról szeretnék órát tartani.
  A tanárunk a hátsó sorba ült le, gondolom csak szeretné megfigyelni az órát. Mindenki feszengve ült a helyén.
 - Szóval, akkor kezdjük is. Mi is pontosan az a stratégia? - tette fel az első kérdést a tanár.
  Denrick szokásához híven azonnal jelentkezett, a tanár pedig felszólította.
 - Katonai tudomány, a csapatok hadműveleteinek megtervezésére és végrehajtására, illetve egy ilyen terv a győzelem céljából. - hadarta Denrick.
  Olyan érzésem volt, mintha felolvasott volna egy szöveget. Valami hasonlót lehet összetudtam volna kaparni, de ilyen pontos fogalmat soha. Tudta volna előre mi lesz a mai órán és direkt bemagolta? Még ezt is le tudnám képzelni róla.
 - Helyes. - tudta le ennyivel a tanár - Ezzel a tudománnyal, ahogyan a társuk is kifejezte, fogunk foglalkozni a következő pár órában.
  Nem is annyira dög unalmas téma lesz, mint ahogyan vártam. Erről a témáról mindig is többet szerettem volna tudni, hiszen szeretek terveket szőni. Figyelmesen hallgattam az előadását a tanárnak, közben folyamatosan jegyzeteltem. A ceruzám hegye teljesen elkopott az első óra után, így meg kellett hegyeznem. Mivel nem hoztam magammal hegyező kést valakitől kölcsön kellett kérnem.
 - Szerintetek milyen a tanár? - kérdezte Rig, mikor már mindkét felnőtt elhagyta a termet.
 - A lényeget mondja el és a nem fontos dolgokat kihagyja. - mondtam, de most a ceruzám hegyezése jobban lekötött, ezért hosszabb választ nem adtam.
 - Semmi különös nincs benne. - vont vállat Lace is - Ne keress ott ellenséget, ahol valójában nincs.
  Mindeki Lace-t figyelte, ugyanis nem szokott ilyeneket mondani.
 - Mi van? - kérdezte - Egyszer mondok egy ilyet és mindenki sokkot kap?
 - Igen. - válaszolták a többiek.
 - Nem kell aggódni miatta. - szállt be a beszélgetésbe Denrick is - Ha csak hátráltatni szeretne minket, akkor miért oktatna a stratégiáról? Most komolyan, eddig nem vettük tüzetesebben a témát.
 - Barátaidat tartsd közel magadhoz, ellenségeidet még közelebb. - vágta rá Rig - Akkor se tetszik nekem ez az egész.
 - Rendben, akkor figyeld meg, de minket ne sodorj veszélybe. - mondta Thalia - Ha igazad lesz, akkor segítünk bizonyítani, de nagy eséllyel semmit se fogsz találni. Ne felejtsd el, csak egy kis hiba miatt is elküldhetnek, a múltkori miatt most kétszer annyira figyelnek minket, mint eddig.
 - Magyarán mi vagyunk jelenleg a legtehetetlenebb szakasz ebben az erődben. - sóhajtott Rignot.
 - Ezt nem mondanám. - le tettem a ceruzát és visszaadtam Endrees-nek a hegyező kését - Végtére is mi már megszöktünk egy Kívülálló börtönből és meg is szöktettünk két embert egy hegyen található cellából, melyet négy madár alakváltó őrzött. E téren mindenkinél nagyobb tapasztalatunk van. Szóval, ha újra hasonló helyzetbe kerülnénk akkor az itt lévő szakaszok közül mi oldanánk meg a legkönnyebben ezeket az akadályokat. Ezeket is vedd figyelembe.
 - Igazad lehet. - vakarta meg a fejét.
 - Jönnek! - szólalt meg Amber, aki eddig az ajtónál állt.
  Mindenki visszament a helyére és felkészült az órára. Ha tényleg az újraegyesülést fontolgatják a népeink, akkor ez a legbizalmatlanabb időszakunk mind közül. A két fél igyekszik felkészülni arra az esetre is, ha netán a másik átverné őt, de közben ezeket az intézkedéseket próbálja titokban tartani előle.
  A második óra közepe lehetett, mikor érzékeltem valamit Legort-nál. Remélem nem olyan fontos, most az óra kivételesen jobban érdekel. Megpróbáltam kizárni ezt a zavaró tényezőt, de nem jártam sikerrel. Végül egy megnyitottam a kapcsolatot és elkezdtem beszélni Legort-tal.
 - Mi történt? - kérdeztem.
 - Berill ma reggel meghalt az én hibámból. 
 - Mi történt? Nem mondtad, hogy valaki haldoklik. Semmit se mondtál erről tegnap. 
 - Akkor még nem tudtam mekkora a baj. Tegnap eltalálta őt egy átok és nem megfelelően kezeltem. 
 - Mindenki hibázik Legort, ezt nem szabad magadra venned. 
 - De erről tényleg csakis én tehetek! Mikor megtudtam mivel menthetném meg, nem azonnal mentem segíteni, hanem részt vettem egy gyűlésen. Ha pár perccel korábban érkezem Berill-hez még most is élne. 
 - Mondd el rendesen mi történt, mert ebből az egészből alig értek valamit!
 - Tegnap lepattant rólam egy átok. Mármint a pajzsról, amit esténként létrehozok magam körül a hasonló esetek miatt. Felébredtem rá és hirtelen sikítást hallottam. Berill-t találta el helyettem. Azonnal odasiettem, már korábbról ismerem ezt az átkot. Az elme két pontjában ver gyökeret és azt a két gyökeret egyszerre kell elpusztítani. Idáig minden rendben is ment. Utána azt hittem már csak fel kell ébrednie Berill-nek. De tévedtem. Az őseim szerint kell még utána egy plusz támogatás, ami felkelti őket, mert kevesen tudnak maguktól visszatérni. Amint megtudtam ezt átmentem volna hozzá, de egy gyűlésre hívtak. A gyűlésre mentem nem pedig Berill-hez. Ez volt a második tévedésem. A gyűlés közepén Lara rohant be, hogy Berill-nek valamiféle rohama van. Abban a pillanatban jöttem rá a hibám súlyosságára. Bármennyire is siettem segíteni rajta, azt mondta már nem lehet. 
 - Beszéltél Berill-lel? 
 - Igen, ugyanis akkor még életben volt. Azt mondta a Halál mindent megmutatott neki a jövővel kapcsolatban. Azt mondta öt perccel előbb megyek és még változott volna a jövő, de addigra mire odaértem a jövő megszilárdult és Berill nem szerepelt benne, ami azt jelenti valahogyan pár napon belül életét vesztette volna, és inkább most halt meg mikor biztos benne. Nem szeretett volna rettegésben leélni azt a pár napot. 
  Nem szóltam hozzá a történethez. Legort-nak nagyon rossz napja van és még csak alig kezdődött el.
 - Figyelj rám Legort. Erről nem csak te tehetsz a körülmények pont annyira hibásak, mint te. Maga az átok, a tudatlanság, a gyűlés, ez mind csak körülmény. Hiába is szeretnéd nem tudsz mindenkit megmenteni. Hiába kezdtél új életet, akkor is mindig lesznek olyan halálesetek melyeket nem tudsz megakadályozni. Mindenkinek van egy feladata az életében, sokan sorsnak hívják azt, ha az befejeződött akkor az életben már nincs dolga. 
 - Anna, nem egy Erdőszellem határozza meg a sorsodat! Vagy ha igen akkor szívesen elbeszélgetnék vele. Nem mindenkit menthetek meg, ezt elfogadom, de Berill halála csakis az én hibám. Azt mondtad körülmények. Az átkot nekem szánták, nem neki, a tudatlanság pedig, előbb is segítséget kérhettem volna az őseimtől, a gyűlés és Berill között kellett választanom és én mégis a gyűlésre mentem ahelyett, hogy segítettem volna rajta. Minden az én hibám. 
 - Rendben. Minden a te hibád! Ezt akartad hallani?  - akadtam ki én is - Mindenben igazad van. Azonban nem időzhetsz le nála több napig. Igen, meghalt és ezzel vége. Már nem tudsz segíteni rajta azzal, hogy sajnálod az elmulasztott lehetőségeidet, de ezt te is tudhatnád! Ahogyan a szokásaitokat ismerem lesz temetés. Készíts valamit arra, utána pedig zárd le magadban ezt az egész ügyet. 
 - Ti hogy vagytok képes ilyen hamar túllépni egy haláleseten? - kérdezte Legort.
 - Egyszerű. Minket folyamatosan üldöztek és még a mai napig üldöznek. Nincs időnk a gyászra ugyanis az élőkkel kell törődnünk a halottan már nem segíthetünk. Tiszteljük mi az elhunytakat, de nem ragadhatunk le náluk, mikor olyan sokan vannak még életben. Az élőkre koncentrálj, azokra akiken segíthetsz. Most mennem kell mert órám van. Kérlek fogadd meg a tanácsomat, engedd el Berill-t!
  Megszakítottam a kapcsolatot. A második órának már vége van. Akkor valakitől el kell kérnem a jegyzeteit. Lace-hez fordultam, de ő éppen békésen aludt a székében.
 - Denrick! - szóltam neki - Kölcsön tudnád adni a jegyzeteidet?
 - Majd délután. Az órán nem sikerült mindent leírnom, szóval most fejből próbálok mindent összeszedni.
 - Szerinted hány oldalt hegyjak ki a füzetben?
 - Úgy hatot, talán hetet.
 - Hatot vagy hetet? De hiszen csak húsz percig beszéltem Legort-tal.
  Hogy képes valaki hat-hét oldalt ledarálni húsz perc alatt? Tömény egy tanítás lesz ez a mai.
  A maradék három órán teljesen lezsibbadt a fejem. A kezem görcsbe rándult a sok írástól és szinte teljesen eltüntettem a ceruzámat a sok faragás miatt. Fáradtan majszoltuk el az ebédünket. Egész végig Legort történetén tanakodtam. Tényleg hibás valamennyire, de nem kellene ennyire magára vennie. Berill döntött a halál mellett még élhetett volna pár napot. Ma viszont nem szeretnék az ő lelkével is foglalkozni. Most fog kiderülni ki mehet és ki nem a versenyre. Szólnom kellene Zyndane-nek, hogy ma nem fogunk gyakorolni. Legort nem fog eljönni, meg se kell kérdeznem. Holnap lehet jobban lesz, de a mai napon inkább nem hagyná el a falut. Gyorsabban befejeztem az ebédet a többieknél, majd a két madár alakváltó keresésére indultam. Az elméjüket hamar érzékeltem és megpróbáltam az alapján megkeresni őket. Az erőd tetején lehetnek. A külső lépcsők teljesen felvittek a tetejére, de a középsőnek még előtte vége szakad, így a külső mellett döntöttem. Az az erőd másik oldalán van. Közben megpróbáltam elérni Zyndane elméjét, vele szívesebben társalgok, mint a férfivel. A lépcsőhöz érve végre Zyndane-vel is tudtam beszélni.
 - Ma Legort nem tud jönni. - mondtam azonnal.
 - Mégis milyen fontos dolga van? 
 - Reggel meghalt egy barátja.
 - Ó, nem tudtam. Rendben, akkor a mai napra szabad vagy, úgy is hallottam sok tanulnivalót kaptatok a holnapi napra. 
  Megszakította a kapcsolatot. Nos azt hittem személyesen szeretne velem beszélni, de ha nem akkor nem erőltetem. Lefele mentem a lépcsőn és reménykedtem, hogy nem fogok elkésni terepgyakorlatról. Még jobban meg fog dolgoztatni a jövő héten, ha még kések is. Épphogy csak leértem. Lihegve álltam be a sorba. Az őrnagy szerencsémre utánam érkezett, így nem látta a sietségemet. Emiatt már nem adhat plusz büntetőmunkát. Mindenki feszülten várakozott, hiszen kíváncsiak voltunk, kik lesznek azok, akik bekerülhetnek az erőd csapatába.
 - Majd csak az óra végeztével mondom el ki lehet az esélyes. - jött elénk az őrnagy - És Lynx, ne merjen még egyszer elaludni!
 - Értettem uram.
  A többiek még mindig azon a hosszú pályán gyakoroltak. A felhőket figyeltem és próbáltam kitalálni milyen alakjuk van, aztán a sok sok alakból összetettem egy-egy mesét. Nagyon unatkoztam, mert egyébként eszembe se jutna ilyesmivel foglalkozni. Hirtelen felültem. Két idegen van a közelben. Gyorsan próbáltam bemérni mennyire is közelről érzékelem. A tündékhez vannak közel. Nem alakváltók és nem is alakmásolók. Próbáltam beszélni Legort-tal, de nem sikerült. Szólnom kell Katret-nek, lehet még ketten jöttek át erre a bolygóra.
 - Uram! - mentem az őrnagyhoz - Feltétlen beszélnem kell az Ezredessel, elengedne kérem?
 - Mi beszélni valód van vele? - kérdezett vissza.
 - Valami furcsát vettem észre, mintha két idegen lenne az erdőszélen.
 - Rendben beszéljen vele, úgy sincs különösebb dolga idelenn.
 - Köszönöm uram!
  Gyorsan mentem Katret irodája felé, és közben próbáltam elérni Legort-ot. Az iroda előtt sikerrel is jártam.
 - Mit szeretnél Anna? 
 - Két idegent érzékelek, akik nem tündék. 
 - Igen, tudok róluk. 
 - És miért nem szóltál?!
 - Bocsi éppen Argot-nak jelentettem. Ne gyertek a közelbe, míg azt nem mondom biztonságos. Minden kapcsolat szűnjön meg közöttünk és lehetőleg csak a legnagyobb vészhelyzet esetén keress csak fel.
 - Rendben. 
  Kopogás nélkül léptem be az irodába. Éppen itt volt a két madár alakváltó is. Ez így pont tökéletes, hamarabb fogunk tudni mindenkit értesíteni.
 - Két idegen jött a bolygóra. - jelentettem ki - A tündék is tudnak róluk, azt kérték lehetőleg ne mutatkozzunk.
 - Biztos vagy benne Anna? - kérdezte Katret.
 - Legort is megerősítette. Azt mondta ne keressem őt telepatikusan, csak rendkívüli vészhelyzet esetén.
 - Zyndane, Ortus értesítsétek a madár alakváltókat és a Kívülállókat. Mi ketten Annával a közeli Erődöknek szólunk. Lehetőleg mindenhova jusson el időben a hír.
  A két madár alakváltó azonnal útra kelt, ahogyan én is. A központi erődbe tartottam, de nem madárként és nem is állatként. Az utazó fákat használtam a karom miatt. A portást már ismertem, azonnal felszaladtam a fa legeslegtetejére, ahol egyszer összegyűlt a vészhelyzettanács. Mintha újra ugyanaz történne. Mikor végre felértem megszólaltattam a gongot. Hangos volt, de biztosan nem hallották meg az erdőszélen. Tíz percen belül nagyon sok vezető gyűlt össze.
 - Hölgyeim és uraim, - kezdtem a beszédemet - elnézésüket kérem emiatt a gyors gyűlésért, de fontos hírt hozok a Keleti Erődből. Két idegen jár az erdő határán, nem alakváltók, nem alakmásolók. A Kívülállókhoz és a madár alakváltókhoz már küldtünk követeket. A tündék azt kérték ne lépjünk velük kapcsolatba, majd ők megpróbálnak mindent elintézni.
  Miután végeztem a mondandómmal, azonnal munkához látott a tanács. Követeket küldtek a többi erődbe és mindenhol elkezdődött a visszahúzódás. Mármint az incidenshez közel lévő falukat teljesen kiürítik és máshol szállásolják el őket. Egy jóval távolabbi helyen, de mást nem tudunk tenni. Az én szülőfalum is erre a sorsra jutott. Visszaküldtek a Keleti Erődbe, azzal az üzenettel, hogy egy valaki mindig figyelje a tündéket, de legyen óvatos, nem szabad lebuknia.
  Az Erődbe visszaérve átadtam az üzenetet Katret-nek. A hálószobákba küldtek a többiekhez. Ott mindenkinek elmagyaráztam a helyzetet, mondták őket a hír hallatán azonnal felküldték ide. Csak az idősebbek maradtak lent ők is a nyomok eltüntetése miatt. A tündék érkezésénél nem volt ekkora felhajtás. Az erődök közötti versenyt lemondták, most a lebukásunk elkerülése az első feladatunk. Ilyenkor a bevett eljárást kell követnie mindenkinek.

*Legort szemszöge*

  Igaza van Annának, jobb ha csak a mai napot szánom a gyászra. Mi este temetünk, mikor fent van a hold az égen. Készítenem kell valamit, vagy itt őrülök bele a semmit tevésbe. Elkezdtem készíteni egy főzetet. Nagyon bonyolult és életemben most csinálom meg másodjára. Sok hozzávalóra van szükség, a legtöbb nehezen megtalálható összetevő. A ládában is kutattam egy keveset. Ugyanis a főzethez, amit készítek elengedhetetlen egy kő. Megtaláltam a zacskót, amit Alton-nak is mutattam már. Berill energia színe világos barna volt, de lehet a sötét narancssárga jobban jellemezné. Megtaláltam azt, amit kerestem. Egy nagyobb darab borostyánkövet. A föld elemi mágusok ezt úgy se nagyon képesek használni, mivel az alapja ennek fagyanta. De a főzet szempontjából ez mindegy lesz. Pár hozzávalóért átmentem a nagy házba. Senki nem állított meg, aminek nagyon hálás voltam. Az elkészítése több órát fog igénybe venni. Ennél többet nem fogok tudni adni Berill-nek. Valaki benyitott hozzám.
 - Bocsáss meg Legort, hogy zavarunk - a többes számnál figyeltem fel - de nem szerettem volna tétlenül ülni és Lara sem maradhatott egyedül.
 - Úgy is éppen egy ritka főzetet készítek. Most csinálom másodjára, Emandiece se csinálta sokszor. Szóval jobb, ha most figyelsz, mert nem sűrűn fogod látni.
 - És Lara? - kérdezte aggódva Emerisz.
  Lejjebb vettem a lángot, hogy legyen pár szabad percem. Újra a ládában matattam. Szerintem már mindenre a megoldás ott van abban. Sok tárgyat gyűjtöttem össze korábban, párnak csak most látom igazán hasznát. Egy gömböt vettem elő, kicsit volt könnyen elfért a tenyeremben, teljesen átlátszóra csiszolták a kristályt, amiből készült. Vetítő gömbnek is hívják, bármilyen emléket kivetít neked. Persze tudni kell használni, de most Lara számára csak ezt tudom adni.
 - Lara, nézz rám! - guggoltam le elé, ő ugyanis az ágyamon ült és a földet bámulta - Ezt neked adom. Tudod hogyan kell használni?
  Felnézett és a gömbre meredt.
 - Vetítő gömb. Berill-é eltörött. - szipogta - Tudom hogyan kell használni.
 - Ügyesen használd, de ez csak egy emléket mutat semmi többet. Ezt jól jegyezd meg, csak egy emlék. - azzal a kezébe adtam.
  Visszamentem a főzethez és Emerisz folyamatos figyelme mellett elkezdtem készíteni a főzetet. Sokszor kellett számolgatnom a hozzávalók miatt. Nagyon pontosnak kell lenni különben kezdhetem az egészet előröl. Sokszor sistergett, füstölgött vagy váltott színt a főzet. Ennél ez így természetes és szerencsémre nem is rontottam el. Az utolsó hozzávaló kellett már csak, a borostyánkő. Óvatosan tettem a gőzölgő főzetbe. Az magába szippantotta, majd lassan keverni kezdtem. A főzet egyre kevesebbnek hatott. Húsz perc után már csak a borostyán maradt az edény alján. De most nem úgy nézett ki, mint előtte. Óvatosan kiszedtem és egy kisebb erszénybe tettem. Majd este úgyis felhasználom.
 - Ez mire jó? - kérdezte Emerisz.
 - Majd este meglátod. - mondtam borúsan - És megérted miért nem készítettem el többször.
  Lara az ágyon ült még mindig és egy megdermesztett emlékképet nézegetett. Már éppen elmondtam volna neki Berill üzenetét, amikor érzékeltem valaki elméjét. Az ajtó felé néztem, de az a valaki még messzebb volt. Sőt nem is egyedül van. Ketten tartanak erre. Mindkettejük elméjét felismertem. De az nem lehet. Mégis hogyan kerülnének ide?
 - Elmegyek Argot-hoz, addig ne hagyjátok el a házat. - mondtam Emerisz-nek.
  Meglepődött a kérésemen, de bólintott egyet miszerint megértette. Gyorsan átvágtam a téren, sokan voltak kint, mindenki az estére készült. Remélem Argot a nagy házban van. Szó szerint berontottam a házba. Hidryt, Shina és Argot volt bent.
 - Valami baj van Legort? - kérdezte rögtön Argot.
 - Nagy baj van. Két idegennek érzékelem az elméjét. A közelben vannak, de a talajon.
 - Miért idegenek? Lehet alakváltók.
 - Egy tünde és egy nem tudom mi. - valójában tudtam, de ha elmondtam volna lebuktatom magamat.
 - Még valami információ?
 - Ilyen távolságról csak a neveiket tudtam meg. Belenior és Markus. Belenior a tünde.
  Mind a hárman összenéztek. Ehhez hasonló reakciót vártam. Közben beszéltem gyorsan Annával is. Belenior-t minden tünde ismeri és utálja. Csatlakozott a Névtelenekhez és elárulta a tündéket. Markus másról híres, de ő inkább az emberek körében. Félvér, félig óriás félig ember. Hatalmas az ereje, és erős föld elemi mágus. Mellette sokszor van hangulat ingadozása.
 - Mikor érkeznek meg? - nézett rám Argot.
 - A jelenlegi tempóval? Úgy egy óra, és még a fára mászás is benne van.
 - A katonákat felkészítem - jelentette Shina és kiment.
 - Hidryt és Legort mindenkit tartsatok bent a házában. Nem szeretnék nagy felfordulást. Remélem Belenior se azért jött.
  Hidryt-tel a téren szétváltunk és mindenkit betessékeltünk az otthonába. Ő az egyik oldalon ment én a másikon. Utána bementem Lara-hoz és Emerisz-hez, akik mindent láttak ablakból.
 - Mi történik itt? - kérdezte Lara remegő hangon.
 - Két idegent érzékeltem. Csak felkészülünk, ha netán valami baj történne. - nyugtatgattam őket.
  Közben persze teljesen máshol jártam. Ha Markus életben van miért nem válaszolt soha? Belenior pedig a Krentan-on volt, mikor az elpusztult. Neki halottnak kéne lennie, de fél órával ezelőtt Markus-ról ugyanezt állítottam. Biztos nem véletlen az itt létük. Lehet engem keresnek. Mit indítottam el azzal az üzenettel?
  Az ablakomból figyeltem az eseményeket, közben Alton is bejött a testvéreihez. Nem lesz semmi nagy baj, Belenior nem küzdeni jött ide. Ő sosem kockáztatja az életét értelmetlen harcokkal, Markus csak biztosítékként kell neki. Nem is vettem észre, de elkezdtem dörzsölgetni a csuklómat. Régi, rossz szokásaim egyike. Már itt vannak és észre is vették ezt a fára épített valamit. Ebből nagy fejetlenség lesz. Az időzítés ennél nem is lehetne jobb. Holnap kell átváltoznom, ebben a felfordulásban kellene majd valahogyan eltűnnöm. Hirtelen bukkant fel a semmiből Belenior. Azonnal rászegeződött az összes fegyver, de nem ölték meg.
 - Örülök Argot a viszont látásnak. - mondta miközben az övét a földre tette.
  Az összes fegyvere azon volt rajta, fegyvertelent pedig nem ölnek a tündék.
 - Én nem örülök neki Belenior. Miért jöttetek ide?
 - Szóval tudjátok, hogy nem egyedül vagyok. - nézett körbe Belenior.
 - Hívd fel a Félvért. - mondta Argot.
 - Gyere fel Markus, tudnak rólad. - emberi nyelven szólalt meg, tehát Markus azóta se tanult meg tündéül.
 - Miért jöttetek ide? - ismételte magát Argot.
 - Keresünk egy fontos valakit. - felelte sejtelmesen.
  Ez rosszul kezdődik.
 - Krentan nem pusztult el, mint hiszitek. - folytatta az előbbi mondatát - Entera felbérelt két varázslót eme illúzió létrehozására. Sikerrel járt, ugyanis így három határ tünde falut győzött le egyszerre. Lerohanta a tünde fővárost, akit nem ölt meg azt tömlöcbe vetette. A Névteleneket is legyőzte, szinte az összes varázsló család tudását megszerezte. Még vannak ellenálló csoportok, köztük a Névtelenek is. A szabad tündék Keletre menekültek az óriások hegysége lábánál lévő erdőbe, az utolsó Nitens faluhoz. Az emberek felkelései is főként délen és keleten vannak.
 - Még mindig nem pontosítottad a személyt akiért jöttél. - jegyzete meg Argot.
 - Entera eddig a Nitens, Vellus, Xiandre, Spes és Gorvi családok tudását nem szerezte meg.
 - Ha Dante-t keresed rossz helyen jársz. - mondta Argot - Az ötből kettőt ő véd.
 - Igen, tudom. Ő vezeti jelenleg a szabad tündéket. De én azt a személyt keresem, aki a maradék hármat védelmezi.
 - Egy ember védelmez három varázslócsaládot? - kérdezte Hidryt, mire Argot rápillantott majd vissza az ellenfelére.
 - Több mindent védelmez, mint gondolnád. - nézett Hidryt-re - Ezért szeretné Entera elkapni ezt a valakit.
 - Ha a nevét elmondanád talán még segíteni is tudnánk. - jegyezte meg szárazon Argot.
 - Sok neve van. Nitens Daren, Falto Etron, az Árny, a Koronatolvaj és még sorolhatnám. De itt valami más a neve, szóval nem jutunk előrébb. Tökéletesen beilleszkedik bármilyen környezetbe és könnyedén átver bárkit.
 - A nevek alapján embert keresel, de itt nincsen egy ember se. - válaszolt megfontoltan Argot.
 - Tudom. Akit keresek egy Félvér, jobban mondva annak hiszi magát. Annyi a különbség, hogy egy bizonyos idő elteltével alakot kell változnia.
  Ezek alapján tökéletesen leírt engem. De csak Argot tudja ezt.
 - Letennétek a fegyvert? Sokkal szívesebben beszélgetek úgy, hogy közben nem akarnak megölni. - próbálkozott Belenior.
 - Tegyétek le a fegyvert. - adta ki az utasítást Argot - Szóval ezt az egyént keresed, mit tennél, ha megtalálod?
 - Visszaviszem Krentan-ra. Majdnem ugyanolyan erős, mint Entera. Mellesleg a Nitens vér miatt a Korona védelmezője is. Entera már hónapok óta próbálja feltörni a Korona védőbűbájait, ha képes lesz befolyásolni a Koronát a döntésben, akkor megválaszthatja magát királynővé és azt a döntést mindenkinek el kellene fogadnia. Ezt nem akarhatod.
 - Senki se akarja. - adott neki igazat Argot.
 - Főként emiatt keresem őt.
 - És miért hoztad magaddal a Félvért?
 - Markus-t? Entera őt is holtan szeretné látni a lánya Niliva miatt. Mellesleg az egyetlen személy, aki képes meggyőzni Etron-t, hogy fedje fel magát.
  Markus csöndben állt a tünde mellett. Nem értette a beszélgetést. A katonákat figyelte, ő is letette a fegyverét akár csak Belenior. Biztosan nem ismerne fel, ha látna. Markus-nak az inge elkezdett elszíneződni a bal oldalán. Biztosan megsérült, de nem mutatta jelét fájdalomnak.
 - És lenne még egy kérésem Argot.
 - Még egy kérés?
 - Markus megsérült, mikor idetartottunk. Egy kisebb csapat üldözőbe vett minket. Van itt egy gyógyító?
 - Hogyan lehet megsebezni egy félóriást? - kérdezte Argot.
 - Niliva sebezte meg. Nagy ereje van annak a kislánynak. Entera átmosta a lánya elméjét, hogy őt szolgálja.
 - Van egy gyógyítónk. - mondta Argot.
 - Miért is segítesz neki? - kérdezte Shina.
 - Mert, ha tényleg akkora a baj, mint ahogyan azt mondja, akkor nincs más választásunk az összefogáson kívül. Entera nem kaphat tejhatalmat az összes nép fölött. - magyarázta kelletlenül Argot, nem szereti ha megkérdőjelezik a döntését.
 - Jobb vezető lettél, a legutóbbi találkozásunk óta. - jegyezte meg Belenior.
 - Nem értem miért bízol meg a szavában. - szólt közbe újra Shina.
 - Ekkorát nem hazudna. Mellesleg könnyedén észre lehet venni, ha hazudik.
 - Ez nem igaz - vitatkozott Belenior - te csak ezért veszed észre, mert a bátyám vagy és nem tudlak átverni.
  Argot-nak van testvére? Mondjuk sok mindenben hasonlítanak és Belenior sose mondta el a teljes nevét. Azt mondta mindig, az megszűnt mikor száműzték a tündék. Ahogyan észrevettem más se tudta rajtam kívül.
 - Ha még mindig amiatt haragszol, mert megpróbáltalak megölni...
 - Azt nem fogom elfelejteni. Hiszen minden családtagodra rátámadtál.
 - Azért, hogy megvédjelek titeket. Emiatt száműztek, így nem térhettem vissza és az ellenségeim kevésbé vettek titeket célpontnak. Azért tettem, mert így kisebb bajt zúdítottam a fejetekre. - Argot-ra nézett - De nem is a bocsánatodért jöttem. Csak a fiú miatt.
 - Ha még meg is kergettetted magadat érte biztos vagy a sikeredben.
 - Biztosan itt van, ugyanis Entera ideküldött egy átkot, hogy azzal csapdába ejtse.
 - Mást talált el. - nézett Berill házára Argot - És nem élte túl.
 - Mást talált el? - értetlenkedett Belenior - Entera sose hibázik. Mármint majdnem soha. Sajnálom a veszteségeteket. Azonban még mindig kellene egy gyógyító Markus-nak.
 - Rendben. - egyezett bele Argot - De ha átversz akkor nem fog érdekelni, hogy az öcsém vagy.
 - Kétszer nem verek át senkit se, csak a nagyon ostobákat. - vont vállat Belenior.
  Argot rám nézett. Egész végig figyeltem és gondolom tudott erről. Mármint ki ne figyelne a egy barátjáról és a kiképzőjéről van szó?
 - Maradjatok itt. - mondtam az ikreknek, akik csak bólogattak.
  Összeszedtem pár dolgot, amire szükségem lehet. Niliva Markus ellen fordult? Ezért ilyen csendes jelenleg. Biztos a varázslat is közre játszik ebben az egészben. Kétszer annyira kell figyelnem, nem szabad lebuknom Belenior és Markus előtt. Több évig építettem fel ezt a személyazonosságot és végre nem kell félnem minden elalvásnál az árulástól. Ha megtudják ki vagyok azonnal lelepleznek és utána már tényleg senkiben sem bízhatok. Mindenki árulásnak venné ezt az egészet.
  Kiléptem a térre, hiszen Markus-nak szüksége van a segítségemre. Egy erős varázslat sebezhette meg, ami még lehet most is veszélyes.
 - Ilyen fiatal a gyógyítótok? - kérdezte Belenior.
 - Megbízhatsz a tudásában. - mondta Argot - De ha nem kell a segítsége.
 - Kitől tanultál? - nézett rám Belenior.
  Argot-ra pillantottam, aki egy aprót biccentett mi szerint ezt elmondhatom.
 - Emandiece-től. - feleltem - Milyen nyelven beszél? - böktem Markus felé.
 - Az emberi nyelvet már egész jól elsajátította, de az óriás az, amit anyanyelvi szinten tud.
  Csak bólintottam egyet. Igen, egykor még tanítottam meg Markus-nak az emberi nyelvet, amikor a tündével próbálkoztam kudarcot vallottam, pedig egyik se nehezebb a másiknál. Markus-hoz fordultam.
 - Lehet nem beszélem a nyelveteket, de egész jól értem. - mondta szemrehányóan - Mellesleg, amiért iderángattak az egy kis karcolás.
 - Ha már ide rángattak, akkor had bizonyosodjak meg róla. - feleltem neki.
  Felhúzta a pólóját, hogy látszódjon a sérülése. Igaza volt. Nem volt mély csak hosszú és tényleg egy karcolásra hasonlít. Azonban akkor is használtak hozzá varázslatot, esetleg egy ritka fém ejthette a sebet.
 - Varázslat vagy fém? - ennyit kérdeztem.
 - Varázslat. - felelte - De semmi komoly.
 - Mégis honnan tudhatnád?
 - Többször használták már ellenem, annyi a lényege, hogy képes megsebezni az óriásokat. De nincs semmi mellékhatása.
 - Rendben.
 - Te ezzel elintézted? - kérdezte Belenior.
 - Kevés varázslat hat az óriásokra, de azok főként sebet ejtenek többet nem csinálnak. Szóval a varázslat, ami eltalálta nem képes megmérgezni őt. Mondhatni csak egy apró sebet ejtett. Mellesleg Niliva még többre nem is lenne képes. Az anyja nem hinném, hogy minden tudását átadta volna neki. - magyaráztam meg - Persze fémnél más lenne a helyzet.
 - Figyeljetek rájuk. - adta ki a parancsot Argot a katonáknak.
  Mellé mentem, ahogyan Shina is kivált a csapatból.
 - Mi legyen velük? - kérdezte halkan Shina.
 - Elszállásoljuk őket, de a munka alól nem vonhatják ki magukat. - válaszolt Argot.
 - Komolyan mondod? Nem bízhatunk meg bennük. Mindketten a Névtelenekhez tartoznak. - ellenkezett Shina.
 - Legort, te mit mondasz? - nézett rám Argot.
 - Nem vagyok jártas a katonai dolgokban, de szerintem minél többet kellene megtudnunk a Krentan-on lévő helyzetről. Ha hazudik, akkor az elbeszéléseiből ki fog derülni, ha nem akkor viszont fel kell készülnünk. Ugyanis Entera, ha vadászik valakire egy átoknál nem fog megállni.
 - Itt maradnak és kiderítjük hazudnak-e vagy sem. - gondolkodott Shina - Bármikor elárulhatnak. Nem biztonságos az itt létük. Legort nem tudod leellenőrizni az elméjüket?
 - Jól védekeznek. - ráztam a fejemet - Ha át is jutnék a falakon hamar észrevennének és az óriások köztudottan utálják, ha az elméjükben turkálnak.
 - Shina te figyelj arra, ha valami furcsaságot látnál. Én vigyázok az öcsémre, de Markus nehéz eset. Legort felügyelnél rá?
 - Argot ez nem lenne olyan jó ötlet. - ellenkeztem, főleg a holnap miatt - Miért akarod szétválasztani őket?
 - Belenior és Markus lehet másképp mondják el a történteket, így könnyebb kiszúrni hazudnak-e vagy sem.
 - Merko nem vigyázhatna Markus-ra? - próbáltam átpasszolni valakihez Markus-t, ha rájön holnap miért tűnök el órákra egyből leleplez.
 - Te már beszéltél vele és nem fogtál rá fegyvert. Mellesleg kerülöd a konfliktusokat. - érvelt Argot.
 - Egyetértek Legort-tal. - állt a pártomra Shina - Az egyetlen gyógyítónkra bíznál egy félóriást?
 - Igen. A Félvér föld elemi mágus, más tapasztalt varázslónk pedig most már nincs Legort-on kívül.
  Recsegést hallottam a házam felől. Ugye nem veszett össze Emerisz és Alton?! Most nincs kedvem a békítéshez. Mindenki más is hallotta a zajt.
 - Mindhárman nálad vannak? - kérdezte Argot.
 - Emerisz nem szerette volna magára hagyni Lara-t és elhozta, miközben ő tanult. Alton csak később jött, gondolom a testvéreit kereste.
  Azonnal a ház felé vettem az irányt. Egyszer kéne kibírniuk veszekedés nélkül, de nem ők akkor is képesek valamin összekapni. Bementem a házban, ahol az ikrek éppen telepatikusan beszélgettek egymással. Gyorsan véget vetettem a beszélgetésnek.
 - Mi folyik itt? - kérdeztem, közben körül néztem.
  Pár dolog felborult, de különösebb baj nem történt.
 - Semmi. - válaszolták az ikrek egyszerre.
 - Ahhoz képest nagy a felfordulás.
  Erre nem válaszoltak. Lehet csak egy kisebb vita alakult ki közöttük.
 - Csak addig ne veszekedjetek, míg beszélek Argot-tal. - fogtam a fejemet.
  Kopogás szakított félbe.
 - Szabad! - szóltam ki.
  Meglepődésemre Markus állt az ajtó előtt.
 - Argot azt üzeni te felügyelsz rám. - mondta érzelemmentesen.
  Remek az ikrek mellé plusz egy feladat.
 - Ő ki? - kérdezték egyszerre az ikrek.
 - Markus vagyok. - mutatkozott be.
  Persze az ikrek tündéül kérdezték, míg Markus emberi nyelven válaszolt.
 - A rokonaid? - kérdezte utána.
 - Nem, én tanítom őket. - feleltem.
  Persze mindhárman kérdőn néztek rám.
 - Átveszem Berill feladatainak egy részét. - magyaráztam nekik - És rá is felügyelnem kell.
 - Szóval te fogsz majd engem is tanítani? - kérdezte Alton.
 - Igen, de ma még beszélnem kell Argot-tal is.
 - Markus addig itt marad? - kérdezte Lara félve.
 - Más hova nem tudom elhelyezni. - sóhajtottam - Menjetek át a házatokba, ha bármi baj van gyertek át, de most nekem is ezerfelé áll a fejem.
  Az ikrek nem mozdultak. Tehát jelenleg nem szándékoznak átmenni.
 - Pár percre elmegyek. - fordultam Markus-hoz - Ne kerülj bajba.
 - Rendben. Itt leszek elszállásolva?
 - Mindig figyelnie kell rád valakinek. Jelen helyzetben én vagyok az a valaki. A nagy házban nem tudok mindig rád figyelni, de most beszélnem kell Argot-tal. De az egészben van egy jó hír is.
 - Mégpedig?
 - Föld elemi varázsló vagy, nem?
 - De, mint az összes óriás.
 - Remek. Alton-nak most jelentkeznek a képességei, szóval ne hagyd, hogy lerombolja az egész falut merő véletlenből. - ezzel kimentem a házból.
  Nem is értem mivel érdemeltem ki ennyi munkát. Csak Markus ne tegyen semmi meggondolatlanságot és az ikrek se menjenek az idegeire. Remélem Argot egyedül van, két szemközt szeretnék beszélni vele. Nagy volt a káosz, ugyanis az idegenek eltűntek a térről és folyatódik a temetés előkészületei. Mindennek egyszerre kell történnie, igaz? Gyorsan szeretnék végezni, nem szeretném sokáig magukra hagyni az ikreket és Markus-t. A nagy házban éppen Argot volt, a testvére nincs mellette.
 - Belenior? - kérdeztem.
 - Shina elvitte egy kis időre. Elméletileg beszélgetni, gyakorlatilag meglepődnék, ha nem vallatná. - válaszolt Argot - Miért vagy itt?
 - Holnap el kell hagynom a falut pár órára. Át kell változnom.
 - Holnap lenne a napja? Rendben.
 - És nem lehetne Markus-t itt elszállásolni?
 - Legort, Shina előtt nem mondhattam, de te ismered őt a legjobban. Szóval helyén tudod kezelni a dühkitöréseit. Azt hittem két család tudását őrzöd.
 - A Xiandre testvér pár képzett ki, mondhatni így megszereztem a tudásukat. Ezek szerint meghaltak és nem adták át a tudásukat Entera-nak.
 - Legort, lehetőleg ne fedd fel magadat. Jobb, ha nem tudják téged keresnek.
 - Félek nem ők lesznek az utolsók, akik idejönnek a keresésem miatt. - jegyeztem meg.
 - Kérlek csak akkor fedd fel magadat, ha már nincs más választásod. A bizalmat kiérdemelted, de egy ilyen mértékű hazugság sok mindent tönkre tehet.
 - Tudom. Most mennem kell. Markus az ikrekkel van együtt a házamban. Remélem még épségben találom mindannyiukat.
  A nap pár órája nyugodott le. Mindenki fehérbe öltözött. Nálunk az a temetés színe. Pont a falu alatt lesz Berill eltemetve, a többiek mellé, akik az első napot se élték túl. A kérésemre Berill-nek nem ástak sír gödröt, ugyanis gondoskodni fogok róla. Egy kövekből készült emelvényre volt fektetve, a haját kifésülték és a legszebb ruhájába öltöztették. Virágokat szórtak mellé és a kezébe is tettek pár szálat. Úgy néz ki, mintha aludna. A borostyánt, amit még reggel készítettem négy felé törtem. Majd a temetés végén fogom használni. Hirtelen csendült fel a dallam. Sokan énekeltek, én nem voltam köztük. Az éneklés sose ment nekem, így ettől most mindenkit megkímélek. Szomorú volt a dal szövege. Egy fiatal tündéről szólt, aki utálta a harcokat. Fegyvert sose tartott a kezében, mindig hitte, hogy az összes nép elfér egymás mellett. Ő még az idők kezdetén élt, mikor a Krenatn-on még a sötétség lényei ellen folyt a harc. Az egyik csata inkább a varázslók között zajlott, ugyanis szét akarták választani az egész világot. A fiatal tünde megrettent a hatalmas erők láttán melyek fenyegették több ezer lény életét. Bár még sose vett fegyvert magához, most se tette meg. Még varázsereje sem volt, így úgy tűnt a harcokba nem tud beleszólni. Máshogyan akadályozta meg a világ szétszakítását. Bár igaz ereje nem volt, minden tünde képes magát tiszta energiává alakítani, jobban mondva akkor képesek voltunk rá. Azonban ez egyet jelentett a halálukkal. Az ifjú látta a harc kimenetelét és azoknak segített, akik próbálták megakadályozni a szétszakítást. Ő miattuk vált tiszta energiává és emiatt a fény varázslói erősebbek lettek, mint valaha. Azt a csatát megnyertük és ezt főként annak a fiatalnak köszönhettük, aki sose fogott fegyvert a céljai eléréséhez. Mikor vége lett a dalnak, eljött az én feladatomnak is az ideje. Az emelvény négy sarkához szúrtam le a kristály darabokat, majd egy kevés varázslatot használva elindítottam a folyamatot. A kristálydarabok nőni kezdtek, egyre magasabbak lettek és a közöttük lévő teret teljesen befedték, amikor tovább már nem tudtak nőni, az egész építményük tetejét egy gúla alakkal zárták le. Úgy nézett ki, mintha Berill egy kristályba lenne zárva, ami voltaképp igaz is. A borostyán teljesen benőtte őt. Azonban olyan átlátszó maradt, hogy könnyedén ki lehetett venni Berill arcvonásait. Így sose érheti őt semmi baj se, az idő se fog rajta és az állatok se érhetik el őt. Keveseket szoktak ilyen sírral megtisztelni, de Berill ezt megérdemelte. Úgy néz ki, mintha álmában tartana fent maga körül egy varázslatot. Egyedül ezt tudtam neki adni.