60. fejezet - Az üzenet

*Legort szemszöge*

  Nagyon örültem mikor az ágyamban ébredtem fel. Pedig már eléggé hozzászoktam a börtönökhöz. Tarnem viszont már nincs többé, hála annak a tengeri siklónak, aminek végképp örülök. Két barátomat ölte meg majdnem a tanításával. Felkeltem, ugyanis már nem tudtam visszaaludni. Csak két és fél napig voltam távol, az nem túl sok idő. Nem volt hiány a főzetekből és a növényekből. Szóval nem kell elmennem Emerisz-szel az erdőbe gyűjteni. Az idő már melegedett sokan járkáltak kint. Talán jót tenne egy kis séta. Még túl korai lett volna elkezdeni a tanítást és mást nemigen tudok itt csinálni. Íjat, teli tegezt és három tőrt vettem magamhoz. Jobb félni, mint megijedni. Jeleztem az éppen ügyelő őrnek a szándékomat, aki elengedett. Ha Argot ezt megtudja nem fog ugrálni örömében. Lementem a talajra, most nem az ágak között szeretnék lenni. Holnapután úgy is újra eltűnök pár órára az átváltozás miatt.
  Úgy két hónapja lehetünk már itt. Míg a Krentan-on voltam abban a faluban mindig halálra untam magamat. Szó szerint semmi dolgom nem volt. Kevesen kerestek fel és a növényeket is általában hajnalban gyűjtöttem. Így azt hihették az ott élők megpróbálom kerülni őket. Pedig ez nem igaz, csak messzebb mentem, ahol már emberek is felbukkanhattak. Hajnalban ritkán vannak ébren, ha mégis akkor nagyon fáradtak és nem fognak kergetőzni velem, ha meglátnak. Vajon mennyi idő telhetett el a Krentan-on? Mondjuk ez már mindegy hiszen ott már nincs élet a jelek alapján. Amikor elkezdődtek nálunk a földrengések és a vulkán kormot kezdett el pöfékelni magából akkor kaptuk a leveleket, miszerint máshol is ilyen súlyos a helyzet. Azt még a mai napig nem értem mi is válthatta ki ezt az egészet.
  Lehet Entera egyik kísérlete az erejével. Nem lepődnék meg, ha igazam lenne. Az az őrült nő sok mindenre képes volt az ereje növelésének az érdekében. Elkezdte levadászni a többi varázsló családot, mert szert akart tenni a tudásukra. A legjobban a Nitnens családdal szeretett volna végezni, de velem nem számolt, ezért nem jött össze a terve. Utána pedig egy legenda miatt elkezdte a már halott óriások szívét kibányászni. Hiszen, ha egy óriás meghal kővé válik kivéve a szívét. Az óriások erejének a kulcsa a szívükben rejlett, pont mint a törpöknél. Az embereket és a tündéket a szellemük határozza meg, amit nehezebb megszerezni. Sajnos azonban nem lehetetlen. Ha egy ember vagy tünde meghal akkor a szellemre le lehet csapni, mikor elhagyná a testet és be lehet zárni bármibe. A családom tagjai ezt egy könyvvel oldották meg, de a többieket kövekbe zárták.
  A legenda igaz volt az óriások szívéről, az nem vált kővé és hatalmas erővel ruházták fel a varázslónőt. Egy óriás megölése a lehetetlennel egyenlő. A varázslat nem fog rajtuk, ahogyan az emberi fegyverek sem. Mellette az összes óriás föld elemi mágus. Entera viszont rájött, hogyan lehet a kővé válási folyamatot elkezdetni egy óriásnál. Utána vadászott rájuk. Ők nem tudtak elmenekülni előle az erejük nem használt Enterán, aki minden egyes óriás után erősebb és magabiztosabb lett. Az utolsó óriást tizenhat éve ölte meg. Így Markus lett a fajtája utolsó tagja, de ő is csak Félvér. Félig óriás és félig ember. De aztán Entera őt is megölte hét éve, igaz akaratlanul.
  Rá egy évvel mentem át a tündékhez. Leginkább gyógyítást tanulni és az addigi életemet szerettem volna hátra hagyni. Úgy tűnt sikerrel is jártam, de aztán átjöttünk ide és minden fenekestül felfordult. Eddig Argot tudja csak a titkomat, páran sejtik, a többiek pedig nem tudnak semmit se. Remélem senki más nem fog tudomást szerezni róla. A múltam rám tartozik. Még a legnagyobb ellenségemnek sem kívánnám, hogy élje azt át, amit én is. Anna nem érti miért vagyok olyan amilyen, pedig mindent tud rólam. Hasonlóan indul a történetünk, mégis teljesen más. Ő rá így hatott ki, míg rám így. Igaz emberként máshogyan viselkedem, viszont hét éve mindig csak akkor váltottam alakot, mikor eljött az ideje és nem volt más választásom, persze akkor is csak pár óra erejéig maradtam ember. Lehet már fel se ismerném magamat. Sokat változhattam emberként, de annyira ez nem érdekel.
  A fák miatt az erdőben kellemes félhomály uralkodott. Nincs forróság, viszont a levegő tele van párával. Jó volt kitisztítani a fejemet. A kilétem mostanság úgy sem fog kiderülni, így a múltam miatt nem kell aggódnom. Felmásztam a fára, ugyanis az ágakon terveztem vissza menni. Sokkal fárasztóbb és veszélyesebb, de jobb, ha nem gyengülök el. Netán valakivel újra harcolnom kéne, akkor ne a szerencse mentsen meg. Múltkor Lace majdnem bele halt, mert azt a madár alakváltót nem tudtam legyőzni. Abban a harcban nem tudtam sehogyan se előnyt szerezni. Ugyanis a szemtől szembeni harcban mindig alul maradok. A túlélésemet az ügyességemnek és a ravaszságomnak köszönthettem. Mellette még kegyetlenebb is voltam. Sokáig nem zavart, ha az információ megszerzése érdekében valakinek össze kellett zúznom az elméjét. De ez kevesebb, mint egy évig nem érdekelt. Utána megtanultam visszaépíteni azt, amit leromboltam. Amint visszagondoltam ezekre a csuklóimon lévő sebek fájni kezdtek, pedig azok már régen begyógyultak.
  A faluba visszaérve minden ugyanolyannak látszott, mint mikor elmentem. Éppen a házam felé tartottam, mikor hirtelen valami kiszakította az ajtót a helyéről és több méterrel arrébb dobta azt. Az ajtón horpadás látszódott. Óvatosan közelítettem a kunyhóhoz, hiszen nem szeretném az ajtó mellett végezni.
 - Nyugodj le! Még a végén összetörsz mindent! - hallottam Emerisz hangját.
 - Nem tudom mit kéne tennem! - válaszolt neki Alton.
  Alton-nak jelentkeztek a képességei és először a föld elemi ereje. Beléptem a házba, és lássanak csodát eddig csak az ajtót törte össze. Alton körül apró kavicsok lebegtek. A két testvér észre se vette a jelenlétemet. Alton nem tudja leereszteni maga körül a kavicsokat, Emerisz próbálna neki segíteni, de a tűz és a föld nem éppen a legjobb párosítás. Teljesen más a tűzzel bánni, mint a földdel. Mikor meguntam a vitájukat közbeszóltam.
 - Elég, ha lenyugszol. - megijedtek, mert hirtelen szólaltam meg, mire egy kavics repült felém.
  Könnyedén elhajoltam előle és bementem.
 - Az idegességed miatt emelted fel a köveket. - folytattam - Nem éppen bonyolult, szóval próbálj meg lenyugodni.
  Nagy levegőket vett és becsukta a szemét. Emerisz folyamatosan figyelte, nehogy véletlen valami nagy baj történjen. Addig kerestem valamit a ládában, amiben minden olyan tárgyat rejtettem, ami a múltamhoz kapcsolódik. Egy bőrből készült szütyőt emeltem ki a ládából. Megzörrentek a kövek, amint felemeltem azt. Alton-nak még mindig csukva volt a szeme. Felmutattam előtte egy lila követ.
 - Ametiszt. - válaszolta, de a szemét nem nyitotta ki.
  A követ az ágyra dobtam és előhúztam a következőt, ami a kezembe akadt. Egy átlátszó volt.
 - Hegyikristály.
  Egy pirosas követ vettem elő.
 - Jáspis.
  Az összesről tudta mi az, pedig a szeme csukva volt végig. Majdnem egy tucat kristályt mutogattam végig. Végül összeszedtem őket és visszatettem a bőr szütyőbe. Alton mintha most tért volna magához kinyitotta a szemét.
 - Tanulmányoztad valaha a köveket? - kérdeztem.
 - Nem. - rázta a fejét - Kellett volna?
 - Emlékszel az előző pár percre?
 - Igen. Valahonnan tudtam mi van előttem.
 - Gratulálok Alton, elemi varázsló vagy.
 - Tényleg? - döbbent meg.
 - Becsukott szemmel megmondtad milyen kő van a kezemben, pedig elméletileg nem is ismered őket. Úgy látom Berill-nek akadt egy újabb diákja.
 - Nem tudnál te tanítani? - kérdezte rögtön - Emerisz folyamatosan nyafog Berill miatt. Tényleg ő nem tudna tanítani?
  Emerisz-re néztem, aki segélykérően pillantott felém.
 - Ő nem tud segíteni. A föld és a tűz eléggé ellentétesek egymással. Igaz várható volt, hogy egymás ellentétei lesztek.
 - Hogy érted? - kérdezte Emerisz, aki szemmel láthatólag megkönnyebbült.
 - Te nagy eséllyel tűz és levegő elemi varázsló vagy, míg Alton föld és víz elemi varázsló. A tűz nem létezik levegő nélkül, ahogyan föld sincs víz nélkül.
 - Létezik föld víz nélkül. - értetlenkedett Alton.
 - Igen. Sivatagnak hívják és az homok. - érveltem - Mindegy. Szólj Berill-nek, ha beleegyezik, hogy én vegyem át a tanításodat, akkor szívesen foglalkozok veled is. De ha ő szeretne tanítani, akkor nem ellenkezek azzal, amit szeretne.
 - Miért ő dönt és miért nem te?
 - Mert ő varázslónak tanult és pedig gyógyítónak. Menj és beszélj vele minél előbb és ha lehetséges lenne Merko-t is avasd be ebbe az egészbe. Végtére is ő a tanárod.
  Alton kiment az ajtó hűlt helyén. Emerisz-szel visszatettük az ajtót a helyére és meg is javítottuk azt. Valami zavarta őt, nagyon könnyen le lehetett róla azt olvasni.
 - Mi zavar ennyire? - kérdeztem.
 - Ezek szerint Alton-t is tanítani fogod. - jegyezte meg.
 - Csak, ha Berill és Merko is beleegyezik.
 - Késő ellenkezni, igaz?
 - Miért szeretnél ellenkezni?
 - Nem szeretnék Alton-nal együtt tanulni. Folyamatosan piszkál.
 - Így se úgy se tanítottalak volna titeket egyszerre. - nyugtattam meg - Te már sokkal jobban uralod a képességedet, mint ő. Mellette pedig teljesen máshogyan kell a földdel bánni, mint a tűzzel.
 - Miért vannak nálad kristályok?
 - Azok? Igazából egyszer kísérletezés alkalmával vettem őket.
 - Mi volt a kísérlet lényege?
 - Melyik mennyire tartja az energiát és mennyire képesek visszaverni a varázslatokat. Magyarán mennyire hasznos azok egy varázsló számára.
 - Mire jutottál?
 - Sok mindenre. Például a lila kristály, mindig elfelejtem a nevét. jobban visszaveri a varázslatokat, mint az átlátszó, az felerősíti őket. Hasonló érdekességekre jöttem rá, de ezeket már többen is tapasztalták. Inkább csak kíváncsiságból teszteltem ezeket, ugyanis nem hittem nekik. Viszont egy föld elemi mágus jobban képes használni őket, mint Berill vagy én.
 - Miért?
 - Mert egy föld elemi mágusnál a kristályok ezen képességei felerősödnek és ha eljutnak arra a szintre akkor képesek a kövek formáját megváltoztatni.
  Több kérdése nem volt Emerisz-nek. Újabb hazugság. Mikor Markus gyakorolta az ereje használatát, akkor ezeket használta. Miután már nem volt rájuk szüksége nekem adta őket. Utána tényleg kísérleteztem velük, az nem volt hazugság, de akkor még tíz éves voltam.
  Utána az ő erejével foglalkoztunk. Már sokat haladt a gyakorlatban. Könnyen figyelt már két tűzre is. Sőt az eredeti tüzet képes parázs szinten tartani, míg a másikat bármekkorára megnöveszteni és bárhogyan használni. A gyakorlatot tovább fejlesztettük és több lánggal próbálkozott. Sokkal jobban ment elsőre, mint ahogyan azt vártam. Utána elkezdte formázni a tüzet. Ezzel is könnyen boldogult. A következő gyakorlatokhoz lementünk a talajra, de nem mentünk messze a falutól.
 - Miért jöttünk le? - kérdezte Emerisz.
 - Nem szerettem volna leégetni a házamat, csak ezért. Támadj rám. - utasítottam.
 - Nem. Miért tenném? - ellenkezett.
 - Nem kell félned, könnyedén kivédem a támadásaidat, de meg kell tanulnod a tűzet ténylegesen uralni. Rendben?
 - Rendben.
  Meggyújtotta a kockát, amivel fent is gyakoroltunk. Az egyik kezével leválasztott egy lángot és felém lőtte azt. A tűz kettőnk között leesett. Odamentem és a tűzet a földbe tapostam. Nem lenne jó, ha kigyulladna az erdő.
 - Próbálkozz újra. Nem fogsz tudni ártani nekem. Hidd el, ez a pajzs varázslat veszélyesebb dolgoktól is védett már meg, mint ezek a kicsi tüzek. Bízz bennem.
  Újra eltávolodtunk egymástól és létrehoztam a pajzsot körülöttem. Emerisz kedvéért láthatóvá tettem, hátha ez ad egy löketet az önbizalmának. Újra leválasztott egy lángot az eredeti tűzről és nagyobb erővel lőtte azt felém. Most már elért idáig, de a tűz azonnal szétporladt, mikor a pajzshoz ért. Nyugodtabb lett ettől és nagyobb erővel támadt rám, mint eddig. Igaz elég lassú volt. Több támadó technikára is oktattam, mint például több lángot is eresszen az ellenfelére, ne csak egyet. Több ellen nehezebb védekezni. Persze a végén már ő magától is próbálkozott valami újjal. Persze a pajzsnak nem lett semmi baja, de végtére is nem a lerombolása volt a cél.
  Miután Emerisz elfáradt visszamentünk, ahol Alton fogadott minket.
 - Berill azt üzeni, hogy megnézi hogyan tanítod Emerisz-t és utána dönt. - mondta - Merko pedig ott szeretne lenni minden órámon.
 - Rendben, de szerencsétlenségedre pont most volt óránk Emerisz-szel szóval csak a holnapi nap során fog ez eldőlni. A mai nap tanítson még Berill, jó ha tudod az alapokat az erődről. És ne merd felkérni Emerisz-t az oktatásodra. A két elem, amit irányítani tudtok, nagyon különbözik egymástól. Véletlenül létrehozhatsz egy földrengés is Emerisz utasításait követve. Értitek miről beszélek?
 - Igen. - válaszolták egyszerre.
 - Nem taníthatom Alton-t. - mondta Emerisz - Ez egyszerű lesz.
  Persze. De ezt már csak magamban mondtam. A föld elemi mágusok rendre makacsok. De ez már nem rám tartozik. Viszont, ha Berill ezt mondta, nincs kedve tanítani Alton-t csak nem szerette volna ezt a szemébe mondani. Igen, Alton nehéz eset és sokszor nincsen türelme. Az ikrek elhagyták a házat. Újra egyedül maradtam, úgy is van egy elintézni valóm. Markus elméletileg halott, de még mindig üzenek neki. Igaz nem sokszor és nem is bizonyos időközönként. Egy olyan átok találta el, ami az embert egy véletlenszerű helyre löki. A véletlenszerű szó szerint értendő. Lehet egy másik bolygó, egy csillag belseje, maga a semmi, de akár a bolygódon is maradhatsz bár erre kicsi az esély. Egy évig kerestem a Krentan-on, de nem találtam. Kicsi az esélye, hogy egy élhető bolygóra sikerült kerülnie, de még mindig reménykedek valamennyire. Ezért is szoktam üzeneteket küldeni. Ezeket az üzeneteket azonban valaki más is meg szokta kapni. Még hozzá Nili, akit később ismertünk meg Markus-szal. Őt is eltalálta az átok mely Markus-t is eltüntette, na jó mindhármunkat eltalált, de én ugyanúgy a Krentan-on maradtam és nem is kerültem olyan messze. Elővettem a tőrömet, mely már sok bajból húzott ki. Anna utálja ezt a tőrömet, pedig nem is tudja mi is ez pontosan. Palkot el tudta venni tőlem, de csak mert elfelejtettem rajta az egyik varázslatot megújítani. A kő, ami a markolatában van, nem díszítésnek van ott, mint ahogyan azt Anna gondolja, hanem teljesen másért. Az átlátszó követ fogom használni, a zöld az egy emléket tárol magában, míg az átlátszó segít beszélni Nili-vel és Markus-szal. Ugyanis mindhármunknak van egy fegyvere, melynek a markolatában benne van két kő. A színes egy emlék három darabra osztva, a másik az átlátszó pedig egykor egy kő volt, de Markus három darabra törte azt. Utána összekötöttem a három darabot, hogy bármekkora távolságra is legyen a másik mindig tudjunk beszélni egymással. A kőre koncentráltam és fejben elkezdtem mondani a szöveget, melyet majd átszeretnék küldeni Markus-nak.
 - Üdv újra barátom! Igaz az előző üzenet óta majdnem fél év telt el, de most újra küldök egyet, pedig nagy eséllyel hiába van az egész. Választ még sose kaptam, ami miatt félek már kevés remény van, hogy még az életben valaha találkozunk. Sikerült beilleszkednem az új környezetembe, de valaki már tudja a titkomat. Képzeld a szüleimet is ismeri, pedig még én is alig emlékszem rájuk. Bár ezt te tudod. A tűztől már nem blokkolok le percekre, csak az évforduló napján. De szerintem ezen már nem tudok változtatni. Van egy tanítványom is, tűz elemi mágus. Igen eléggé ironikus, de a sors kiszámíthatatlan, ezt már mindketten tapasztaltuk. Eddig csak neked küldtem üzenetet tudom, de Nili-nek nem tudok mit mondani. Lehet ez lesz az utolsó üzenetem neked, szóval kérnék egy szívességet. Ha mégis találkoznánk még az életünkben, ne fedj fel nyomós ok nélkül. Nem szeretnék menekülni és a múltamat is sikerült már nagyjából hátrahagynom. Cserébe én se fedlek fel, ha olyan helyzetbe kerülnék. Viszlát Markus. 
  Az üzenet már továbbítva lett. Talán nem is fogja már ezt megkapni. De a reményt kezdem elveszíteni, ugyanis sose küldött választ nekem. Azonban, ha mégis találkoznánk úgy kell tennem, mintha nem ismerném, ahogyan neki is. Tudja miért kértem ezt, a hozzánk hasonlóknak a normális élet lehetetlen vállalkozás. Bárhova is kerül sosincs biztonságban. Mivel két alakom van nekem megadatott a lehetőség és ki is használtam azt. Emberi alakomban túl sok mindent elvesztettem. Sok a keserű emlék és inkább megpróbáltam hátra hagyni őket. Nem sok sikerrel jártam. A tőrt letettem a kezemből és ledőltem az ágyra. A tetőt bámultam és próbáltam nem a múltamon rágódni.
 - Valami nagyon érdekes dolog lehet a mennyezeten, ha már percek óta bámulod azt. - szólalt meg Argot.
  Azonnal felületem, nem hallottam a lépteit. Pedig a hallásom nagyon jó, akkor mégis hogyan tudott ide jönni?
 - Csak elgondolkodtam. Segíthetek valamiben?
 - Úgy hallottam Berill átadja neked Alton tanítását.
 - Azt mondta előtte megnézné Emerisz óráját, de még nem látta. Már végeztünk mikor jött Alton.
 - Értem. Ma találkozol Annával?
 - Kéne? - nem értettem a kérdést.
 - Azt hittem még mindig tart az oktatás az erőtök kapcsán.
 - Tényleg! - kaptam a fejemhez - Teljesen elfelejtettem, de még nem késtem el.
 - Honnan veszed?
 - Anna még nem szedte le a fejemet.
 - Tényleg ő hogy van?
 - Sokkal nyugodtabb az elmúlt napokhoz képest. Nincs komolyabb sérülése és a tanítói jelenleg éppen tanítják repülni. Ugyanis az első átváltozásánál elég rosszul ment neki.
 - Honnan ismerted Tarnem-et? - kérdezte hirtelen.
 - Tessék?
 - Elég egyértelmű, hogy ismered őt. De honnan?
 - Bonyolult és pont ma szerettem volna teljesen lezárni az életem azon szakaszát.
 - Szóval nem mondod el. Miért nem?
 - Mert ha elmondom mindenkit féltenél tőlem és keresnéd az okot, mit miért tettem.
 - Túlzol. Tündeként ismertelek, az emberi döntéseid nem befolyásolnak engem az ismeretségünkben. Segítőkész vagy és becsületes.
  Vártam egy keveset. Összeszedtem gondolatban, hogy mit mondhatok és mit nem.
 - A Névteleneknek dolgoztam. - mondtam el végül - Ott ismerkedtem meg Tarnem-mel. Többet kérlek ne kérdezz.
 - Azokkal a bűnözőkkel éltél? Akkor örülök, hogy nem dolgozol továbbra is nekik. Gondolom volt okod, amiért eljöttél tőlük. Ezt a részletet a múltadból senki másnak ne említsd, nem értené meg mindenki elsőre.
 - Nem lepődtél meg túlságosan.
 - Sejtettem. Láttam, hogyan használod a fegyvereket. Belenior harcstílusára emlékeztet.
 - Ismered?
 - Egyszer meg akart ölni. De aztán majdnem a visszájára sült el a dolog, mikor már vesztésre állt elmenekült. Pedig előtte jóban voltunk. Több barátjára is rátámadt, de mindig veszített.
 - Volt oka rá Argot. - néztem rá - Ugyanis ő sosem veszített másokkal szemben. Bármennyire is erős legyen az ellenfél ő nyert.
 - Igazad lehet, de így eljátszotta mindenki bizalmát. A király száműzte a tündéktől és ő elfogadta ezt a büntetést.
  Értem miért támadt Argot-ra és a többi tündére, de ha ő nem mondta el az okát akkor én se fogom. El kell indulnom, ha még időben szeretnék Annával találkozni.
 - Bocsáss meg Argot, de mennem kell. Két órán belül jövök.
 - Lehetőleg ezt most tartsd is be.
 - Múltkor se az én hibámból nem voltam itt időre. - gyorsan távoztam a házamból.
  Gondolom a szokásos helyre kell mennem. Három madarat vettem észre az égen, tehát ők is most fognak elindulni. Sietősre vettem a tempót, ha később érek oda Annánál akkor sokáig hallhatom ezt a kését vissza.

*Anna szemszöge*

  A reggeli terepgyakorlat a mai napon elmaradt, ugyanis a vezetőségnek be kell számolnunk a történtekről. Tegnap mindannyian megírtuk a jelentést, de az nem volt nekik elég. Lehet a személyes véleményünkre is kíváncsiak? Ugyan ki tudja megmondani. Egyesével hívtak be minket és senki nem mondott egy szót sem mikor kijött. Névsorba hívtak be bennünket. Az utolsók között vagyok a nevemmel. Mivel senki nem mond semmit, így egyre idegesebb vagyok. Végre valahára behívtak engem is.
 - Lynx Anna kadét, igaz? - kérdezte az egyik férfi.
 - Igen. - válaszoltam és körbe tekintettem.
  A legtöbbjük férfi, de akad néhány nő is. Mindnek komor a tekintete. Nem szeretem mikor ilyen helyzetbe kerülök. Mintha valami rosszat csináltam volna és éppen most dőlne el a sorsom. Az a baj ezzel, hogy igaz a jelenlegi helyzetre, hiszen kiszöktünk az erődből egy nem hivatalos magán küldetésre. Katret is bent van a teremben, de ő is komor arccal ül.
 - Mondja el kérem, az Ön ötlete volt ez az egész küldetés?
 - Igen, uram. A többiek... - nem engedte befejezni a mondatomat.
 - A szakasztársai önszántukból mentek Önnel. Vagy tévedek?
 - Nem, uram.
 - Rendben. Miért vállalta ezt a veszélyes küldetést? Tudtommal az ezredes is ellene volt.
 - Egy bajtársunk és egy barátunk bajban volt, uram. Kötelességemnek éreztem segíteni rajtuk.
 - Azonban ezzel a küldetéssel veszélyeztette a saját és társai testi épségét. Mellette még azt hallottam magát kétszer is megpróbálták megölni. Igaz?
 - Igaz, uram. - kezdtem teljesen megsemmisülni a kérdések megválaszolása közben.
  Nem akarják hallani a saját véleményemet, így nem érthetik meg miért is hoztam meg ezt a döntést valójában.
 - A madár alakváltó magát akarta elkapni. Ha elkapta volna információt is kiszedhetett volna magából.
 - Azt nem hinném, uram. - válaszoltam.
 - Mégis miből gondolja ezt kadét?
 - A Kívülállók egyik börtönében is megpróbáltak megtörni még se jártak sikerrel. Az elmémet pedig könnyedén meg tudom védeni bárki ellen.
 - Még a tünde ellen is, akivel össze van kötve az elméd?
 - Ellene nem szükséges védekeznem, uram. - végtére is tényleg nem szükséges, hiszen Legort úgy is tud mindent.
 - Miért nem látja szükségesnek, kadét?
 - Mert mikor összekapcsolódott az elménk mindent megtudtunk egymásról. Amikor tegnap újra találkoztunk a folyamat megismétlődött és újra mindent megtudtunk egymásról. Ez elkerülhetetlen volt, de biztosíthatom ő nem fogja tovább adni senkinek sem a tudást, amit általam megszerzett.
 - Egy alakmásolóról beszélünk, kadét! Bennük nem lehet megbízni.
 - Engedelmével, uram, Legort tegnap előttig azt sem tudta, hogy alakmásoló. Végig Félvérek hitte magát. Tehát a fajtájához nem köti őt hűség és nem tekinthetjük Vadásznak.
 - A jelentésben az áll két madár alakváltóval is végzett. Ezt mivel magyarázza?
 - Az egyik áldozata Kalin Lace kadét életét veszélyeztette és nem látott más kiutat a megölésén kívül. A másik áldozata engem támadt meg és én abban az állapotban nem tudtam megvédeni magamat, ha nem segít Legort akkor most nem állhatnék itt maguk előtt.
 - Az alakmásoló mikor neked segített akkor a saját életét is megmentette. - horkant fel a férfi.
 - Ez nem teljesen igaz, uram. Bármikor képesek vagyunk elszakadni egymástól, de az a másik életébe kerülne. Legort el is szakadhatott volna tőlem és beállíthatta volna, hogy az a madár alakváltó ölt meg, de nem tette. Uram, ha még megenged pár szót az érdekében, eddig sosem ártott nekünk és egy alakmásoló a mi pártunkon egy nagyon nagy előny a többi Vadásszal szemben.
 - Az alakmásoló kérdését később beszéljük meg kadét. Most a szakaszáról kell döntenünk. Mi egyéb hozzáfűzni valód van az incidenssel kapcsolatban?
 - Mindenki tudott a veszélyről és annak tudatában jöttek, hogy megmentsék a bajtársukat és egy szövetségesüket. Ez hűségről és kitartásról árulkodik uram. Vagy eme két igen fontos tulajdonság miatt szeretné őket megbüntetni? - miután kimondtam rájöttem mekkora hibát vétettem.
  Nem szabad visszakérdezni egy magasabb rangú tisztnél. Azonban igaz volt az, amit mondtam így nem is magyarázkodtam. Vártam pár másodpercet majd folytattam a beszédemet.
 - Az ötlet kitalálója és a szabályok elleni tettek felbujtója én voltam. A büntetés engem érint és a társaimat nem, kik csak követtek, mint egy bajtársat.
 - Elég lesz kadét. A többieket is meghallgatjuk. Az itteni beszélgetésről egy szót sem mondhatsz odakint. Veled végeztünk, hívjátok be a következőt!
  Nagy levegőt vettem mikor végre kiléptem a teremből. Ezért nem beszéltek eddig a többiek. Mindenkinek megtiltották. Nagy eséllyel a mai napot még együtt tölthetjük, azután kiderül az eredmény. A madár alakváltók már bocsánatot kértek a történtekért. A mielőbbi megbocsátásunkért megkaptunk pár igen lényeges iratot a történelmünkről, melyet eddig egészen csak ők ismertek. Nekem továbbra is a két tanítómtól kell tanulnom, viszont mától a tanulásba a repülés is beletartozik. Mivel első alkalommal nagyon ügyetlenkedtem szívesen venném a leckéket. Olyan régóta van meg a tigris alakom, hogy már el is felejtettem milyen volt az első átváltozásom. Katret azt mondta nagyon nehezen szoktam hozzá az első alakomhoz, viszont utána a többinél sokkal könnyebben boldogultam. Biztosan csak belejöttem.
  Fél óra múlva elengedtek bennünket reggelizni. Azt mondták este a terepgyakorlat után meg lesz a tanács döntése. Remélem nem szedik szét a szakaszt. Ezt egyáltalán nem így terveztem, azt hittem a siker miatt nem fognak tanács elé vezetni. Azonban megszegtük a szabályokat több ponton is és alkuba keveredtünk egy bűnözővel. Szívesen beszélnék Legort-tal, de a mai nap nem lenne erre a megfelelő alkalom. Ma ő is lezár valamit. Úgyis fogunk találkozni. Jobban mondva remélem, ugyanis pont akkor hirdetik ki a döntést mikor nekem még órám lenne. Ha belezavarna az órába akkor szólok majd Legort-nak. Lehet még örülne is annak a szabad két órának.
  Reggeli alatt nem beszéltünk egymással. Mindenki elmerült a gondolataiban. A vége felé Rignot megszólalt.
 - Lehet ez az utolsó napunk közösen. - kezdte - Mindenért vállaltam a felelősséget, nagy eséllyel holnap búcsút mondhatok ettől az erődtől.
 - Én is vállaltam mindenért a felelősséget. - mondtam.
  Azután mindenkiről kiderült, hogy vállalta a felelősséget a szakaszért. Még Lace is vállalta a felelősséget, de ő éppen egy cellában raboskodott. Kíváncsi vagyok mi fog kisülni ebből az egészből. Szerintem az erőd történelmében mi vagyunk a legbajosabb szakasz, akit valaha is itt tanult. Pár évig még itt is leszünk ki tudja mi fog történni az alatt a pár év alatt. De miután itt végeztünk teljesen szét fogunk szóródni, mindenki más munkát fog kapni esetleg keresni. Rignot és Thalia maradnak katonának. Lace a legveszélyesebb munkát fogja megkeresni. A többiekről is nagyjából el tudom képzelni mik is lesznek, viszont az én jövőm homályba vész. Lehet örökre az erődhöz leszek láncolva. Nem örülnék neki, de ez a lehetőség is fenn áll.
  Már tíz perce ütünk a teremben, de még mindig nem jött a tanár. Sokszor késik, így még nem mentünk megkeresni őt. Hirtelen nyílt az ajtó és a tanár üdvözlésére az egész szakasz felállt.
 - Leülhettek. - mondta a tanár - Ma egy fontos bejelenteni valóm van.
  Kíváncsian összenéztünk. Vajon köze van a tegnapi eseményekhez?
 - A Kívülállók és a Békések elkezdték a tárgyalásokat az újra egyesülésről. A Kívülállóknak megváltoztak a szándékaik és el szeretnék kerülni az olyan történéseket, amiket Palkot okozott. A két nép közötti ellenségeskedés csökkentése érdekében elhatároztuk, hogy pár erődbe jönni fog egy-két tanító a Kívülállóktól és az ő erődjeikbe is menni fog tőlünk pár tanító. A fiatalokban kell elkezdődnie a változásban. Az idősek már nem képesek olyannyira megváltoztatni a világról való szemléletüket, mint az ifjak. A holnapi nap folyamán egy Kívülálló fogja tartania az órákat.
  Rignot jelentkezett.
 - Van valami kérdésed Rignot?
 - Nem uram, csak szeretnék valamit megjegyezni ehhez az egészhez.
 - Mit szeretnél hozzá tenni?
 - A mi sorsunkon még most is vitatkoznak a tegnapi nap miatt. Már nem olyan biztos az itt létünk. Lehet holnap már nem itt fogunk tanulni.
 - Értem az aggodalmadat Rignot, de ha el is bocsátanak ebből az erődből, az áthelyezés egy hetet is igénybe vehet. Addig viszont itt fogtok tanulni. Holnap még mindenki itt lesz. Szóval kérem próbálják meg nem még több bajba sodorni magukat.
 - Tanár úr! - jelentkeztem.
 - Igen Anna?
 - Csak tanítók jönnek, vagy diákok is meg fognak jelenni pár órán? - kérdeztem reménykedve hát ha találkozhatok az öcsémmel.
 - Még gyerekeket nem szeretnénk a másik félhez küldeni, remélem megérted. Talán egy-két hónap múlva már diákok egy csoportja is átjöhet, de ezt nem ígérhetem.
 - Értettem. - kicsit lelombozódott a kedvem, hiszen akkor még mindig macerás lesz találkozni az öcsémmel.
  Senki sem kérdezett többet és normális ütemben folyt tovább az óra. Lehet a tündék érkezése miatt változtak meg a Kívülállók. Máshogyan viselkedtek a tündék, mint ahogyan azt elképzelték. Segítenek és nem támadnak feleslegesen. Nem szeretnének háborúzni, ahogyan mi sem és mint kiderült a Kívülállók sem. Palkot ezek szerint egy különleges eset volt. Valamennyire igazuk van a Kívülállóknak egy ember miatt nem szabad az egész népet beskatulyázni. Az öcsém egy élő példa erre, sokat segített nekünk, még a szabadságát is kockáztatta. Igaz Legort-tal nem jön ki valami jól, de azért segített neki is.
  Az utolsó óra előtt a tanár elkezdett összekészülődni az induláshoz.
 - Tanár úr! - szólalt meg Denrick - Elmarad az utolsó óránk?
 - Nem dehogy. - nézett ránk kérdőn - Nem kapták meg a hírt?
  Értelmetlen arckifejezések volt rá a válasz. Milyen hírt is kellett volna kapnunk? Úgy látszik a mai nap tele van meglepetéssel. Először a tanács, majd a Kívülállók, most pedig ez.
 - A terepgyakorlatot előrébb hozták egy órával, ugyanis Anna tanítása ütközne azzal, mikor a tanács kihirdeti a döntését. A két madár alakváltó mindent megtett az órájuk miatt. Szóval siessenek terepgyakorlatra az őrnagy már várja magukat. Mellette még van egy üzenete is a szokásosnál egy órával később fognak ebédezni.
  Gyorsan rohantunk lefelé a gyakorló pályára. Át a folyosókon és a lépcsőkön, ugyanis nem szeretnénk késni. Hiszen ha rossz kedve van, akkor nem enged el bennünket ebédelni. Még pont időben értünk le. Az őrnagy egy perccel utánunk jelent meg.
 - Ezek szerint hallottak a változásról. Ennek örülök, mert ezért nem kell magukat hajkurásznom szerteszét az erődben. Elolvastam a jelentéseiket. - itt már megijedtem - A tervük, ami szerint csapdába csalták az ellenségeiket egészen jó volt egy ilyen tapasztalatlan szakasztól. Igaz sejteni lehetett, hogy a kivitelezés során akadályokba fognak ütközni, de azokat is ügyesen áthidalták.
  Mindenki meghökkenve nézett az őrnagyra. Utoljára tőle vártunk volna dicséretet. Tetszett a terv és a kivitelezése?
 - Úgy látszik még sem annyira reménytelen, mint ahogyan az elsőre látszik. Bár egy nagy ostobaságot is észrevettem az egészben. Lynx kadét, mégis hogyan gondolta, hogy egyedül képes lesz elbánni egy képzett harcossal, aki erősebb magánál? A sértettsége sose játsszon szerepet a terv megalkotásánál. Mindig legyen objektív közben. Ha többen támadtatok volna Tranem-re akkor nagyobb eséllyel győztétek volna le azt a három madár alakváltót. De nem baj, akkor ezt még gyakorolni fogjuk. Igaz szabályokat szegtek meg ezért, de szerintem egy szakasz erőssége a társai bizalmán alapszik. Ha képesek lettek volna meghalni egy társukért, akkor a legjobbak lehetnek ebben az erődben. De addig is, három kör a rét körül! Gyerünk kezdjék el!
  Az utolsó mondataiból az őrnagyra ismertem. Lehet mindvégig meg szeretett volna futtatni bennünket? Ahhoz viszont nem volt szükség a dicséretre. Egyedül támadtam Tarnem-re, ez tényleg ostobaság volt, de akkor még azt hittem erősebb vagyok nála. Hamar kiderült mekkorát tévedtem. Tarnem könnyedén győzött ellenem.Ha nem lenne Legort akkor tuti halott lennék, ő segített mikor át kellett változnom, és akkor is amikor valaki meg akart ölni. Nem vár semmi viszonzást pedig miattam sokszor bajba került. Nem értem miért segít még mindig nekem, pedig nem jár vele jól. Sőt a legtöbbször csak a baj van velem. Az első kör végénél az utolsók között futottam. De az őrnagy még nem ígért semmi büntetést sem az utolsóknak. Remélem nem az egész végén fogja elmondani mit is tervez. Végül valamennyire gyorsítottam, ugyanis nincs kedvem büntető feladathoz, ami plusz kört jelentene. A tegnapi után egyáltalán nincs kedvem futni.
  Szerencsénkre többet nem futtatott velünk, még az utolsókkal sem. A csapda állítást gyakoroltuk. Vagyis addig gyakoroltuk míg elmentünk ebédezni. Ebédnél már mindannyian kezdtünk gondterheltek lenni. Nem sokára megtudjuk a döntést, amin a szakasz sorsa múlik. Remélem beszélni fognak majd az őrnaggyal, ugyanis talán ő jobban meg tudja győzni a tanácsot az együtt maradásunkról, mint bárki más. Ő a kiképzőnk, tudja hogyan harcolunk együtt és egyesével is. Gyorsan végeztünk az ebéddel, mert az őrnagy csak húsz percet adott rá. Szerencsénkre üres volt az ebédlő, így nem kellett sorba állnunk és húsz percnél hamarabb végeztünk. Visszamentünk a gyakorló pályára, ami azalatt a húsz perc alatt nagy változáson esett át. Egy nagyon hosszú akadálypálya, ami nem is egyszerű. Egy huzamba nagy megerőltetések árán végig lehet vinni, de után egy napi alvás következik. Az idősebbek azon edzettek valamire, de ők is csak a pálya egyes szakaszait használták. Mire kellhet ez az egész?
 - Időben visszaértek. Gondolom sok kérdésük van azzal kapcsolatban. - bökött hátra az akadály pályára.
  Kíváncsian vártuk a folytatást, senki nem válaszolt a kijelentésére. Nyilvánvalóan érdekel miért is van ott az a szerkezet. Biztosan nem csak úgy, mert miért ne alapon építették fel azt. De mégis húsz perc alatt hogyan?
 - Az erődök közötti versenyre ez a felkészítő. Már egyre gyorsabban megy az összerakása. Ma elkezdjük a felméréseket, ami szerint lesz eldöntve ki lehet a csapat tagja és ki nem. A pálya első szakaszán fogunk a mai nap gyakorolni!
 - Uram! - lépett előre Rignot.
 - Igen, kadét?
 - A mai napon dől el ki maradhat és kinek kell távoznia az erődből. Lehet, akiket ma kiválaszt holnap már készülődnek az elmenetelhez.
 - Jól tudom kadét, de később már csak kapkodásba megy át ez az egész. Jobb, ha még most mindenki képességét fel tudom mérni.
  Mindenki úgy kezel minket, mintha biztosak lennének a jövőnkben. Pedig a mai napi tanácson áll vagy bukik minden. A pálya első szakasza inkább a gyorsaságot méri fel. Minél gyorsabban kell teljesíteni a távot. Kétszer kell akadályt ugrani, egyszer a földön kell csúszni-mászni és egy falon is át kell jutni egy kötél segítségével. Akadály futás, csúszás-mászás, falmászás kötéllel és újra akadály futás. Először egyénileg csináltuk végig a pályát. Nem a legjobb időt futottam, de nem is voltam a legrosszabb. Középen lehettem. Utána két csoportra osztotta a társaságot. Mindenki a mellette lévővel fog versenyezni. Lace lett a párom. A versenynek elég egyértelmű lett a kimenetele, ő győzött. A vesztesek-nek ki kellett állniuk a többiek közül és végül a győztesek addig versenyeztek egymással, míg egy nem maradt. Először Lace nyert, a következő körben Rignot az utolsóban pedig Thalia.
  Az őrnagy mindenkinél jegyzetelt pár szót, miközben nézte hogyan oldjuk meg a nehézségeket a pálya közben. Nem szólt semmit se, nem szidott le és nem is dicsért. Hirtelen toppant be a két újdonsült tanárom gyakorlat közbe. Váltottak pár szót az őrnaggyal, majd intettek, hogy kövessem őket. Máris kezdődne a külön órám? Az erdőszélére mentünk.
 - Ma a repülést fogjuk gyakorolni egy olyan fél órát, utána a telepátiát gyakoroljuk azt is fél órát. Aztán visszajövünk az erődbe, sajnos másra nincs időnk. Ez így rendben lesz?
 - Igen.
 - Repülés közben telepatikusan fogunk beszélgetni, szóval ha lehetséges ne zárkózz el.
 - Rendben.
 - Akkor változzunk is át a rét felé fogunk menni ott teszünk pár kört és visszajövünk. Nem terveztem megállni közben, szóval egy huzamba próbálj meg fél órát kibírni. Zyndane itt marad a földön.
  Csak bólintottam. Aztán eszembe jutott valami.
 - Milyen madár alakot vegyek fel?
 - Melyik volt az első?
 - A viharmadár.
 - Akkor egyenlőre maradjunk ennél az alaknál. Az első alak áll hozzád mindig a legközelebb. Változzunk át, próbálj nem lemaradni.
  Újra arra az érzésre gondoltam, mikor madárként szeltem a levegőt semmilyen határt nem ismerve, a szabadságra amely körülvett és a tájra, ami nagyon eltérő a levegőből, mint a földről. Az átváltozás így is több percet vett igénybe, de ez az alakom még nem olyan megszokott, mint a többi. A felszállásnál is küzdenem kellett, pedig még a tanár is segített. A levegőben már jobb volt.
 - Repüljünk feljebb! - utasított a férfi.
 - Rendben.
 - Uram lehet egy kérdésem? 
 - Igen. 
 - Miért nem Armen oktatott? Őt visszaküldték, nem igaz? 
 - Ő nem tanár. Követként volt itt és mikor a munka nagyját elintézte visszahívták és Zyndane-t küldték. 
  Nem beszéltem többet. Ortus többször is kijavította a hibáimat. Sok mindenre kellett figyelnem és sok technikát megtanított. Gyors repülés, lassítás, zuhanás, emelkedés és a szél kihasználása a repüléshez. Nagyon fáradtnak éreztem magamat visszafele menet. Legort lent van a talajon, valahol alattunk. Ha jól sejtem egyszerre fogunk odaérni, ha nem gyorsítok. Csak azért is előbb szeretnék odaérni. Gyorsabbra vettem a tempót. Persze az oktatóm azonnal rá is kérdezett a miértjére.
 - Valami baj van? 
 - Semmi különös.
 - Miért sietsz annyira? Ennyire elfáradtál volna? 
 - Nem! Nem erről van szó! Egyszerűen csak előbb szeretnék odaérni a találkozóhelyre, mint Legort.
 - Akkor versenyezzetek. Zyndane már ott vár. 
  Megszakítottam a kapcsolatot és Legort-ot kerestem. Még mindig előtte vagyok, nem sikerült megelőznie. Azért nem bízom a véletlenre, amelyen gyorsan csak tudtam Zyndane-hez repültem. A landolásom valami borzasztó volt. Túl nagy volt a lendületem és nem tudtam lassítani. Nem szerettem volna mindent letarolni, ezért visszaváltoztam és úgy mentem neki egy fának, a törzsről az ágra estem ahonnan pedig a föld következett. Fáj a karom, a lábam és a mellkasom. Felültem, de csak az egyik karomat tudtam megmozdítani. A másik ernyedten lógott az oldalamon természetellenes állapotban. Zyndane kétségbeesetten rohant hozzám és segített felállni.
 - Ortus nem mondta, hogyan kell leszállni?
 - Azt pont kihagyta. - feleltem, miközben felszisszentem a fájdalomtól.
  Ha az ernyedt karom egy kicsit is megmozdul, akkor egy erős fájdalom hullám söpör végig rajtam. Ortus nagy szárnycsapásokkal ért földet és azonnal átváltozik. Társa villámló tekintettel nézett rá, mire azonnal szabadkozni kezdett.
 - Túl nagy sebességgel nem lehet leszállni, azt hittem ez egyértelmű.
 - Semmi baj. - mondtam - Én nem figyeltem eléggé.
  Legort pont ennél a mondatomnál ért ide. Felé fordultam, de ez nagyon rossz döntés volt. Újra végignyilallt a fájdalom a karomból kiindulva.
 - Kérlek, most hanyagold a mozgást egy kis időre. 
 - Megfogadom a tanácsodat. Tudsz csinálni valamit? 
 - Igen. Bár fájni fog, utána remélem gyorsabban gyógyulsz, mint az emberek. 
 - Miért? 
 - Mert egy ficam után minimum három hétig nem használhatod a karodat és utána is csak aprólékosan terhelheted. 
 - Gyorsan gyógyulok, de te ezt tudod. 
  Közelebb jött és elkezdte nyomogatni a vállamat.
 - Ezt direkt csinálod?! - kérdeztem és arrébb rántottam magamat, mire a fájdalom újfent belém hasított.
 - Nem tudom miként mozdult el a vállad, és hogy az ízületek, izmok, csontok mennyire sérültek. Fájdalmas lesz, de már ezt egyszer mondtam. Most folytatnám, nehogy rosszul gyógyuljon a ficamod.
  Hagytam had nyomogassa a vállamat. Minden apró nyomásnál összerándultam. Tényleg megpróbál óvatos lenni, szóval ki kéne bírnom a fájdalmat. Abbahagyta a nyomkodást.
 - Mi a véleményed?
 - Nem súlyos. Csak fájni fog, mikor a helyére rakom. 
 - Mennyire?
 - Nagyon. 
 - Remek, még valami hozzáfűzni való? 
 - Egy hétig ne erőltesd, mert újra kificamodhat. 
 - Mi számít megerőltetésnek? 
 - Ráesel, nehezet emelsz, nagy ütést védesz ki és a többi. Folytassam? 
 - Nem kell köszi.
  Remek egy hét elé nézek. Semmi megerőltetés. Tuti kihagyom az erődök közötti versenyt.
 - Próbálj meg ellazulni. - mondta Legort - Úgy könnyebben lehet visszatenni a helyére.
 - Mégis hogyan lazuljak el? Azt mondtad az egész fájdalmas procedúra és már most fáj a vállam.
 - Ha visszateszem nem fog fájni. Annyira.
 - Te egyáltalán nem tudsz nyugtatni, tudtad?
 - Mondták már páran, de nem álltatlak kegyes hazugságokkal. - megfogta a felkaromat és a vállamat.
 - Nem lehetne várni még egy kicsit?
 - Nem. Háromra visszarántom a helyére, rendben?
 - Rendben. - csak a három miatt kell izgulni.
 - Egy...
  Még semmi csak erősebben tartja. Nyugodj le Anna, ezután nem lesz annyira fájdalmas.
 - Kettő. - ezzel megrántotta a kezemet.
  Először a torkomon akadt minden hang a hirtelen fájdalomtól. Kapkodtam a levegőt és próbáltam nem a fájdalomra gondolni. Csökkent a mértéke viszont még mindig kába voltam egy kissé. Legort is lihegett, ekkor jöttem rá, ő is ugyanazt érzi, mint én. Neki ugyanolyan fájdalmas volt ez, mint nekem. Egyre tompábbnak éreztem a fájdalmat. Legort egy nagy négyzet alakú szövettel felkötötte a kezemet a nyakamba.
 - Gyorsan gyógyulsz, de azért a kötést még hordd a holnapi nap során. Utána még kettő napig tényleg ne terheld le, mert ez az egész megismétlődhet.
 - Rendben, de nem ígérhetek semmit se. Nem szeretek tétlenül üldögélni. - vitatkoztam Legort-tal.
 - Tudom. - erre elkezdett kotorászni a táskájában.
  Elővett egy kőnek tűnő valamit, ami át volt kötve egy zsinórral. Keresztbe volt rajta egy repedés, lehet szétesne a zsinór nélkül.
 - Ma este, holnap reggel és holnap este kend be vele a válladat. Segít a szöveteknek helyre jönni. Gyorsabb lesz a gyógyulásod, de ne számíts csodára.
 - Miért egy kőben tartod? - kérdeztem.
 - Mert abban állítottam össze és nem volt kedvem másik edénybe áttenni.
 - Ez a probléma is megoldódott, szóval térjünk át a tanulásra. - szólt közbe Zyndane.
  Védekezést és a támadást gyakoroltuk abban a maradék időben, ami megmaradt. Legort megdöbbent, mikor hallotta csak fél órás lesz a mai óra. Végül elment, mondván reméli Alton és Emerisz még nem romboltak le semmit. Nem bízik Alton-ban, szerinte megkéri az öccsét, hogy tanítsa. Az erődbe visszatérve izgatottan mentem arra a folyosóra, ahol a tanácsterem van. Mindenki a szakaszból ott várt a terem előtt. Gyorsan beálltam Lace mellé.
 - Eddig történt valami? - kérdeztem suttogva.
 - Mindenkit egyesével behívnak, utána senki nem mondhat semmit se. - válaszolt, de közben az ajtót bámulta.
  Szóval először mindenkiről alkottak egy döntést, és csak azután mondják el mi is lesz valóban a sorsa. Ez nagyon idegtépő dolog. Csak várni és várni. Közben kapsz pár információt, de az egész kép csak a végén áll össze. Végre valahára engem is behívtak. Az a mogorva képű beszélt most is, mint délelőtt. Kíváncsian vártam mit szeretne tőlem.
 - Lynx Anna, nagyra becsülöm a hűségedet a barátaid iránt. Azonban sokszor felelőtlen és forrófejű vagy. Ilyen nagy döntést meghozni nem egyszerű dolog, de megtetted. Szeretsz azonnal cselekedni, szerencsédre valamennyire gondolkodsz előtte és nem mész mindig fejjel a falnak. - vett egy nagy levegőt, lehet a megszólalásomra várt.
  Oké, ezt most nem tudom mire vélni. Le szid, de közben megdicsér. Vajon mindenkinek ezt mondta? Mármint a személyiségéről beszélt? Ezzel nem leszünk előrébb, jobb ha megmondanánk a szakasz sorsát és csak azután foglalkoznának ezzel.
 - A képességeid és a gyámod miatt is itt kellene maradnod, de a döntésünk is ezzel értett egyet. Egy ilyen ifjút, aki képes lett volna a halált is elvállalni egy bajtársa érdekében, nem szabad szökni hagyni. A döntésünk tehát, itt maradsz az erődben.
  Nagyot sóhajtottam, mikor kiléptem az ajtón. Engem nem küldenek el, de vajon kinek az útja fognak tőlünk elválni? További fél óra után az utolsó ember is elhagyta a termet. Egymásra néztünk, szerettünk volna beszélni a másikkal arról, ami odabent történt, de nem lehetett. Nem szeretnénk tovább rontani a esélyeinken. Pár perc múlva kinyílt az ajtó és az egész szakaszt berendelték.
 - A döntésünk szinte mindenkinél egyértelmű volt. Mindannyian maradhatnak és tovább tanulhatnak ebben az erődben, de több kihágást nem nézünk el. Most elmehetnek, nem csak ezzel az üggyel kell foglalkoznunk.
  Nem szólaltunk meg, míg be nem értünk a háló termünkbe. Egyszerre kezdtünk el ujjongani. Senkitől sem kell elbúcsúznunk! Ez a legjobb híre ennek a napnak! A vacsoránál feltűnően vidámak voltunk, ami átragadt a többi szakaszra is. Most már jobban kell figyelnünk Éjsötétre, de ez már nem jelent akkora gondot. A szakasz együtt maradt és ez a lényeg. Más jelenleg nem is  érdekel.

*Legort szemszöge*

  Az éjszaka közepén felriadtam valamire. A tőröm, ami a ládán hevert fénylett. Az sosem jelent jót, ha csak úgy magától fénylik. Pár másodperccel rá sikítást hallottam kintről. Azonnal felpattantam és kisiettem a házamból. Újra felsikított az illető. Berill háza felől jött. A tőrömről lepattanhatott egy átok, mely eredetileg engem vett célba. Berontottam a házba. Nagy felfordulás fogadott, a szék fel volt borulva, a könyvek szerte szét hevertek a padlón. Berill az ágyában forgolódott, mintha menekülne valami elől. Mellé siettem, de nem tudtam mit is kéne tennem. Ez egy átok a főzeteimmel nem sokat tehetek ellene. Megpróbáltam bejutni az elméjébe, de falak vették az körül. Bárhogyan próbálkoztam nem jutottam át rajtuk. Van egy másik módszer is. A homlokára tettem a kezemet elkezdtem gyógyítani, de csak ösztönvarázslat szinten. Közben próbáltam meg bejutni az elméjébe. Sikerrel jártam, azzal a kevés gyógyítással is Berill felülkerekedett az átokkal szemben. Az elméjében nagy összevisszaság fogadott. Egyre beljebb haladtam, ezt megtanultam az átkoknál, ha a varázslat valaki fejét támadja először, ez a kijelentés a legtöbb átokra igaz, akkor az elméjét belülről kifelé kell meggyógyítani. Legbelül mintha egy ketrecbe botlottam volna. Berill küzdött a ketrec ellen, mely egyre nagyobbra nőtt. Hiába törte össze az egyik rácsát, szinte azonnal ott termett egy másik. Egy lehetetlennek tűnő harc. Kettő pont van, amiből a rácsok megjelennek.
 - Berill! - kiabáltam neki, de nem hallott meg.
  Pánikolt, nem ért semmit se.
 - Berill! - kiabáltam hangosabban.
  Erre felfigyelt.
 - Mit keresel itt?! - támadt rám rögtön.
 - Segíteni jöttem. Ne a rácsokat támadd! Lent van egy fekete gömb, azt vedd célba. Van egy másik is feletted, de azzal majd én elbánok. Egyszerre támadjunk rájuk!
  Minden másodperccel nehezebb lesz eltalálni a gömböket, ezért azonnal jelt adtam a támadásra. Egyszerre találtuk el azokat. A rácsok azonnal megálltak a térhódításban. De a gömbök csak nem akartak megszűnni. Erősebben próbálkoztam, hiszen ha a rácsok teljesen ellepik Berill elméjét, akárcsak egy pókháló, utána már semmit se tehetek érte. Hiába lettem erősebb, Berill-nek fogy az ereje.
 - Csak egy kicsit erősebben Berill! Meg tudod csinálni! - kiabáltam neki.
  Látszott rajta az erőlködés. Minden tudását bevetette és erősebben támadt a gömbre. Azok hirtelen megrepedtek. Több repedés is végig futott rajtuk, ahogyan a rácsokon is. Ha gömböknek vége a rácsok is eltűnnek. Nagy robbanással szétestek a gömbök a rácsokkal egyetemben.
 - A harc nehezén túl vagyunk. - mondtam - Ahogyan tudok segítek, de most már kintről.
  Miközben haladtam kifele, amit tudtam visszaállítottam az elméjében. Mikor magamhoz tértem egy csomóan  összegyűltek körülöttünk. Elfáradtam ebbe az egészben. Argot, Shina és Lara bent maradtak, míg a többi katona elment.
 - Mi történt itt? - kérdezte Argot.
 - Eltalálta egy átok. - mondtam - De már nincs nagy veszélyben. Most már csak magához kell térnie.
 - Mikor fog felébredni?
 - Ezt nehéz megmondani. Valakiben akkora traumát hagyott ez az átok, hogy inkább örökre elaludt, mintsem felébredt volna.
 - Mit tesz ez az átok az emberrel?
 - A legnagyobb álmát az embernek megmutatja és pokollá változtatja azt. Nehéz ennél pontosabb leírást adni. Egy álomnak indul, mely rémálommá válik.
 - Honnan ismered? - nézett rám gyanakvóan Shina.
 - Ezzel az átokkal bárkit meg lehet törni. Aki létrehozza az átkot, ő meg is szakíthatja azt. Entera vallatás céljára használta ezt. Másokat ezzel könnyen csapdába lehet ejteni.
 - Rajtad is használták?
 - Szerencsére nem.
 - Mi lesz akkor, ha nem ébred fel? - kérdezte a könnyeivel küszködve Lara.
 - Fel fog ébredni. Mindent megteszek érte. - biztattam Larát.
  Shina visszakísérte Larát a házába, így kettesben maradtunk Argot-tal.
 - Tényleg vallató átoknak használja ezt Entera? - kérdezte Argot.
  Csak bólintottam rá. Nincs sok kedvem beszélni róla.
 - Nem Berill-t gyógyítod meg elsőként emiatt.
 - Nem.
 - Rajtad is használták? - kérdezte hirtelen.
 - Rám ez nem hat. - feleltem mogorván, ugyanis eszembe jutott egy rossz emlék ennek kapcsán.
  Argot nem tett fel több kérdést. Örültem neki. Nem szeretnék többet beszélni a múltamról.
 - Itt maradok vigyázok rá. - közben felállítottam a széket.
 - Rendben. - ezzel kiment a házból.
  Újra csend telepedett a falura. A könyveket felszedtem a földről és a polcra tettem őket. Rendet teszek itt, ha már miattam került Berill ilyen állapotba. Az átok nekem szólt, nem pedig neki. A tőrömről pattant vissza, ugyanis egy védő bűbáj miatt, mikor alszom az védi ki helyettem a hasonló támadásokat. Sokszor hasznát vettem ennek és nyugodtan tudtam aludni.