- Anna ébresztő! Mennünk kell! - rázta a vállamat Amber.
Nyújtózkodtam egyet és ásítottam. A reggeli levegő még hűvös volt.
- Mennyi az idő? - kérdeztem álmosan.
- A nap egy órája kelt fel. Minket is a tündék ébresztettek.
Ma kell átvernünk Tarnem-et és megszöktetnünk Legort-ot és Lace-t. Hirtelen sokkal éberebb lettem. Felpattantam a fa mellől, de majdnem vissza is ültem. A lábam teljesen elzsibbadt és a hátam fáj a fa törzse miatt. Még van egy óránk az elkészülésig. Hidryt pont most jött vissza ez erdőből Endrees-szel és Enturin-nal.
- Aludtatok valamit az éjszaka folyamán? - kérdeztem tőlük, mikor közelebb értek.
- Semmit. - rázták a fejüket.
- Hidryt-nek segítettünk a csapdákban. - vette át a szót Endrees - Tudjuk, hogy hol állította fel őket. Az egyiket a falutól délre, míg a másikat a falutól északra.
Miközben Endrees beszélt Enturin folyamatosan ásítozott.
- Így nem harcolhattok. - jött hozzánk Rignot - Túlságosan elfáradtatok.
- De mi tudjuk pontosan hol is vannak a csapdák! Kibírjuk a mai napot. - ásított egyet Endrees.
- Igen tudjuk. Akkor nektek lesz a feladatotok a két talpnyalót a csapdákhoz terelni. Nem kell szemtől szemben megküzdenetek vele. - hoztam fel - Várjatok az erdőszélen a többiek hozzátok csalják, és majd ott átveszitek a két madár alakváltót, rendben?
- Rendben. - egyeztek bele mind a ketten.
Ezután Hidryt-hez mentem, aki éppen az egyik fegyverét élezte. Úgy tűnt nem törődik semmi mással sem, de mögötte éppen Éjsötét reggelizett. Hidryt elméletileg folyamatosan a csapdákon ügyködött, szóval mikor fogott reggelit Éjsötétnek? Na mindegy nem ezért jöttem ide.
- Köszönöm a segítségedet. - kezdtem - Komolyan, nagyon hálás vagyok, hogy egész éjszaka a két csapdán dolgoztál.
- Csak azután hálálkodj, ha a csapda elvégezte a feladatát. De nincs mit. Mellesleg nekem is érdekem, hogy az a két gyerek kiszabaduljon végre.
- Legort-tal jóban lennétek? Lace-szel azonos az érdeklődési körötök, szóval őt megértem.
- Valami nem hagy nyugodni Legort-tal kapcsolatban. Ha halott sose fogom kiderít mi nem hagy nyugodni.
- Értem. - nagyon érdekes logikája van Hidryt-nek.
Utána Argot-ot kerestem a tekintetemmel, de nem látta sehol sem. A szakasz készülődik az útra, de még indulás előtt szeretnék találkozni Argot-tal. Hirtelen felbukkant Merko. Gyorsan hozzá siettem, nem is vett észre engem a többieket figyelte.
- Szia! Tudod hol van Argot? - kérdeztem.
Egyáltalán nem lepődött meg rajtam. Pedig biztosan nem vett észre.
- Ez egy nagyon veszélyes terv. Még valaki halálával is végződhet. Miért vállaltok ekkora kockázatot?
- Tranem addig nem hagy minket békén míg meg nem szerzi azt, amit szeretne. Viszont utána mondhatni megpecsételődik a túszai sorsa. Legort-ot békén hagyná, de Lace életben maradási esélyei nagyban csökkennének. Most van a legnagyobb esélyünk mindenkit élve megmenteni és élve meg is úszni. Ha most nem cselekszünk bánni fogjuk a tétlenségünket. Mellesleg egy alakváltónak a halál az nem oly félelmetes, mint más népeknek. Szóval tudod hol van Argot?
- A nagy házban. Szinte mindig ott van.
- Köszönöm Merko. - ezzel ott hagytam.
Sietősre vettem a tempót. Hiszen nincs sok időnk.Alig maradt egy óránk. Igaz én fogok szólni mikor is értem oda. De nem szeretném, ha Katret megjelenne akkor, mikor a legrosszabb lenne. Nagyon le fog szidni engem, de most két barátom élete múlik rajtam, nem szeretném cserben hagyni őket. Bekopogtam a nagy ház ajtaján. Jött egy válasz, de nem értett mit is mond. Gondolom tündéül válaszolt nekem. Benyitottam, egyedül volt itt Argot és a papírokat nézte.
- Anna? - kérdezte - Megértetted mit mondtam?
- Nem, csak reménykedtem. - válaszoltam - Köszönjük a segítséget.
- Ugyan, a mi érdekünk is a sikeretek. Katret engedélyezte ezt az egészet vagy én magyarázkodjak neki?
- Hátra hagytam egy levelet. - néztem a csizmám orrát - Akkor majd elmond neki mindent?
- Persze, de attól még nem fog lenyugodni. Mit mondjak neki?
- Nem hagyom cserben a barátaimat. Ennyi szerintem elég lesz. Majd utána úgy is magyarázkodnom kell.
- Rendben.
- Mennem kell. Viszlát!
Kimentem és csatlakoztam a szakaszomhoz. Felvettem a páncélomat egy hosszú tőrt, íjat és egy tegezt tele vesszőkkel csatoltam az övemre. Két köpenyt itt hagytunk, mert Endrees-nek és Enturin-nak nincs rá szüksége. Tizon-t is lefedte a köpeny a többieknek pedig túl hosszú volt. Túl magasra nőnek a tündék. Gyorsan elindultunk a mezőre. A fű majdnem a fejünkig ért. Egyes sorban haladtunk, hiszen nem szeretnénk a kelleténél több nyomot hagyni. Nem mentem túl messze az erdőtől, olyan ötven métert tettem meg. Gyorsnak kell lennünk, ez az egyik alapja a tervünknek. Megálltam egy ponton. Innen rá lehet látni a hegyekre. Elég sík és könnyedén el lehet innen érni az erdőt. A többiek szét széledtek körülöttem. A fűben alig hagytak nyomot, a fegyvereiket elő készítették és vártak. Gyorsan lefedtem az elméjüket, nem szabad feltűnniük. Elkezdtem telepatikusan megkeresni Tarnem-et. Hamar megtaláltam.
- Itt vagyok, ahogyan kérted.
- Pár perc és ott leszek én is.
- Legort-ot és Lace-t hozod?
- Nem, majd az egész után.
- Már itt vagyok és vissza nem fordulhatok, adja valamit.
- Érzékeled Legort-ot?
- Alig.
- Életben van, ez a biztosíték.
- Tudom, hogy él hiszen nem haltam meg. Lace hogy van?
- Ő is él.
- Bizonyítékot szeretnék.
- Érzékeld az ő elméjét is.
- Rosszabbul, mint Legort-ét.
- Akkor tudhatod, hogy él. Ennyi legyen neked elég. Indulunk.
- Többen is?
- Persze, hiszen nem lenne jó, ha megszöknél.
Megszakítottam a kapcsolatot. Hülyének kellett tettetnem magamat, de azt hiszem bevette. Akkor Legort elintézte, többen jönnek. Eddig jól alakul a terv. Csak a jövőben is így menjen. Ne legyen nagy galiba.
- Elindultak. Most már végig kell csinálnunk. - mondtam a többieknek.
Nem válaszoltak. Felkészülnek a harcra és az elterelésre. Nekem Tarnem-et kell harcképtelenné tennem. Csak telepátiával próbálkozhatok, ugyanis fizikailag erősebb nálam. Három apró foltot láttam a hegyekből felszállni. Túl messze vannak, ha ők azok. Lace-nek és Legort-nak több órába fog telni a lemászás és még több, mire ideérnének. Ha egy fél nap is állt volna a rendelkezésükre, akkor se jutottak volna el az erdőig feltűnés mentesen. Idegőrlő ez a várakozás. Nem mozdultam el csak azt a három közelegő pontot figyeltem. Egy órát biztosan várni fogok. Addig Lace-nek és Legort-nak meg kell szökni a barlang szerűségből. Hirtelen a hegy közelebbi szakaszáből jött elő hátom viharmadár. Akkor az a három pont mégis mi a fene?! Akik közelebb vannak, ők Tarnem-ék érzékelem az elméjüket.
- Félre néztem. - mondtam - Tíz percen belül itt vannak!
*Legort szemszöge*
Egy madár alakváltó mindig őrködött a ketrec előtt. Reggel azonban így is hamarabb felkeltem a többinél. Óvatosan Lace felé néztem nem szeretném, ha az őr rájönne már ébren vagyok. Lace is fent volt már. A mai nap sorsdöntő, Anna vagy megszabadul Tarnem-től vagy nem. Az ébren őrködő katona feje oldalra dőlt és elkezdett hangosan szuszogni. Tehát ő is az igazak álmát alussza. Lace-hez gördítettem az egyik ellenmérget. Gyorsan magához húzta és elrejtette. Anna készülődik, de még nem indult tovább a faluból. Kevesebben lesznek a támadásnál. Megpróbáltam jobban megerőltetni magamat hiszen jobb, ha többet tudunk. Azonban ezen a gyenge kapcsolaton csak ennyi jött át. Már ez is kész csoda. Hirtelen eszembe jutott egy kisebb probléma. Mi fog pontosan történni, ha újra Anna közelébe kerülök? Rögtön miután az elménk összekapcsolódott nem voltunk éppen a legjobban. Ha csak egy kicsit is megszédülünk az nagy bajhoz is vezethet. Az elménk hasonlóan fog ahhoz reagálni, mint mikor Palkot celláiban sínylődtünk. Mondjuk akkor túléltük Lucia-t, szóval remélem ebből nem fog nagy bajunk származni. Ha esetleg az ellenkezője történik az egész terv fuccsba megy. Nem szeretnék ebbe belegondolni, viszont a lehetőség fent áll. Most nem tehetünk mást a várakozásnál. Ilyenkor viszont át lehet gondolni a tervet és minden eshetőségre fel lehet készülni. Tarnem döntéseire kell figyelnem és ha szükséges befolyásolnom kell őket. Ha hárman maradtunk meg kell inni az ellenszert az őrt kiütni és kijutni a cellából, majd a hegyről kell lejutni. A zárat nem tehetjük tönkre, mert még jól jön ez a ketrec a börtönőr ellen is. De akkor tőle tényleg mindent el kell venni. Nem lenne jó, ha egyszer csak a negyedik társuk is felbukkanna. Nem tudnánk mit kezdeni vele.
Annáék elindultak a rétre. Nem sokára felkelti a madár alakváltókat. Nem is tudom, hogyan képesek ilyen mélyen aludni. Főleg most, mikor mindenki őket keresi. Lace-re néztem.
- Mindjárt kezdődik. - suttogtam.
Lace csak bólintott egyet. Nem szeretnénk felkelteni őket, majd Anna úgyis megteszi helyettünk. El kell majd tüntetnie a társai nyomait és majd csak aztán szól Tarnem-nek. Most kezdődik minden.
Hirtelen felriadt Tarnem. Most beszél Annával. Már amennyire a rácsok engedik használom a telepátiámat, mert szeretném tudatni Annával, hogy Lace-szel még életben vagyunk. Tarnem pár perc alatt végzett a beszélgetéssel.
- Mindenki FELKELNI! - kiabálta - Kinek kellett volna őrködnie?!
Az összes katonája felriadt a kiabálásra. Az őr pedig lecsúszott a ládáról, amin eddig ült. Azt hiszem ezzel megadta a második kérdésre a választ. Tarnem fogta a fejét a katonái ügyetlenségén.
- Honker te most itt maradsz! Mivel elaludtál nem jössz velünk rájuk kell ügyelned. A többiek két percet kapnak a felébredéshez. Utána indulunk!
A másik két alakváltó kapkodva csatolta magára a fegyvereit, ettek pár falatot és ittak egy-két kortyot. Két perc alatt elkészültek. Tarnem addig kirepült a barlangból. Gondolom körülnéz egy kicsit. A két katona követte a vezérüket a harmadik itt maradt. Lace már kezdte volna a tervet, de gyorsan leintettem. Ugyanis a harmadik a kijáratnál ült és kifelé nézett. Tarnem még nem indult el Annához. Valamiért a másik irányba tartott. Talán azt nézte meg hozott-e valakit Anna. Akkor is rossz irányba ment, talán a többi madár alakváltót szeretné elterelni innen? Ennek van a legnagyobb esélye. Figyeltem Anna érzelmeit ugyanis kicsit aggódtam. De nyugodt volt, így emiatt nem fog lebukni. Most már csak a szakasz többi tagjára kell figyelni. Remélem elegen vannak a meglepetés támadáshoz. Ha bármi rosszul sülne el, még el tudnak menekülni az erdőbe és akkor se lesznek áldozatok. Nem szeretném, ha a rajtaütés alkalmával elveszítenénk valakit. Az most nem fordulhat elő.
Hirtelen a három madár alakváltó visszaért. A negyedik felállt és kíváncsian nézett a vezérükre.
- Azokat a kereső barmokat eltereltük. Teljesen máshol fognak kutatni utánunk erre nem fognak jönni, míg Anna itt lesz. A két fogolynak add be a mérget és figyelj innen a barlang szájából! Rekwil is itt marad, Annához nem szükséges három ember.
- Tényleg nem? - kérdeztem cinikusan, meg kell győznöm valahogy - Szerinted Katret mikor jön rá Anna eltűnésére? Gondolom el tudod képzelni mit is fog akkor csinálni. Nagy eséllyel egy erődnyi alakváltó fog rátok támadni az erdőből. Azonban ha még az öccse is tudomást szerez az egészről, még ő is csatlakozni fog egy csapattal. Szóval kellene az a három ember. Vagy tőlem jobban félsz, mint egy sereg alakváltótól?
- Te egy sereget is simán átvertél és lefegyvereztél. - nézett rám szúrósan - De akkor nem voltál megmérgezve.
Szinte látszódott, mennyire gondolkodik.
- Miért akarod ennyire, hogy hárman menjünk le? - kérdezte végül.
- Egyszerű a válasz. - vontam meg a vállamat, és már előre utáltam a válaszomat, amit adni fogok - Ha Annát elkapod minket elengedsz. Ebben állapodtatok meg, nem?
Mindenki meghökkenve nézett rám a barlangban. Kifejezéstelen arcot vágtam, nem tudhatnak meg semmit se. Ezt az érvet utoljára használtam fel. De mást nem tudtam hirtelen felhozni. Ha túl sokat magyarázkodok, az feltűnő lett volna. Tarnem végül gonoszan elmosolyodott.
- Ugyanolyan rideg számító vagy, mint voltál. Egy kicsit sajnálom a múltbeli döntésemet miszerint Markus lett a tanítványom. De csak egy kicsit.
Nem válaszoltam. csak kifejezéstelenül bámultam. Vártam a válaszát a döntéséről.
- Honker csak te maradsz itt. Lehet már csak az egyikőjükre kell figyelned, ugyanis ahogyan látom a lány szét szeretné tépni Etron-t.
Nem néztem oldalra de sejtem miként nézhet rám Lace. Elértem a célomat, viszont Lace meg akar ölni. Tarnem-ék elmentek. Az itt maradt őr pedig kinyitotta a rácsot és felém jött.
- Nem gondoltam komolyan, amit mondtam! - üzentem gyorsan Lace-nek.
Felálltam és hátráltam a katona elől. Ugyanis neki vannak fegyverei, nálam pedig csak egy tőr van.
- Jobb ha nem nehezíted meg ezt az egészet! - mondta az őr és előhúzta a kardját.
A tőrömmel védtem ki a csapását. Megpróbáltam közel jutni hozzá, hogy a kardját kiüssem a kezéből. A következő támadásánál meglendítette a kardját és az oldalamat vette célba. Mivel két kezes kardja volt nehezen tudja megváltoztatni a csapás menetét. Leguggoltam és léptem egyet. Gyorsnak kellett lennem. Felálltam a katona pedig hátrálni kezdett, de ilyen kis távolságon a kardja nem ér semmit se. Gyorsan a tőrömmel a kezét vettem célba, de eltévesztettem és hátrébb ugrott. Követtem nem hagyhattam elmenekülni. Fentről jött a következő csapás és eszembe jutott valami. A tőrömmel felfogtam a csapást, a penge lecsúszott a tőröm baloldali keresztvasára. A pengét elkezdtem balra tolni és a bal kezemmel megütöttem a penge lapját, mely így kirepült a katona kezéből. Nagy erő kellett hozzá és a pozíció se volt kényelmes, de a kard a földön koppant. Azonnal a katonára támadtam, hiszen nem szerezheti vissza a kardot. De ő nem a kard után ment. Nekem ugrott és a tőrt tartó kezemet lefogta, miközben próbált megfojtani a másik kezével. A tőrömet nem tudtam használni. Erősebb nálam, egy kézzel nem tudom felemelni a másik kezét a nyakamról. Gyors döntést hoztam a tőrt elengedtem a másik kezemet is a légútjaim megmentésére használtam. Így sikerült felemelnem a kezét, de most nála van a tőr. Hirtelen a katona felállt. Lace volt a hátán, aki a nyaka köré fonta a karját és teljes testsúlyával azon volt, hogy a katona ne tudjon levegőt venni. Felálltam és Lace segítségére siettem. A katona háttal a falnak ment mire Lace-t leszorította és a tőrrel hátra szúrt volna, de én előbb ott voltam. Ellenem már nem tudott védekezni. Megfogtam a fejét és elfordítottam, jobban mint ahogyan ő saját magától tudta. Magyarán kitörtem a nyakát. Ernyedten csuklott össze.
- Jól vagy? - kérdeztem.
Azért ez nehezebben ment, mint vártam. Lehet jobb lett volna, ha hagyom magamat megmérgezni? Na ez már sosem derül ki.
- Igen. - mondta Lace - Akkor kezdjünk el lemászni.
- Mennyire boldogulsz a két kezes karddal? - kérdeztem.
- Túl nehéz fegyver. Jobban szeretem a szablyát, azzal gyorsabban lehet támadni, mint ezzel.
- Rendben. - a földről felvettem a tőrömet.
- Ugye nem gondoltad komolyan azt, amit Annáról mondtál? - kérdezte Lace.
- Dehogy! Ha lett volna más olyan magyarázat mely nem kelti fel Tarnem gyanúját előálltam volna azzal. És kérlek erről ne beszélj Annának. Úgy is meg fogja tudni, de legalább tőlem.
- Ha ezt szeretnéd, de most induljunk.
Előre mentem. A falhoz lapulva araszolgattam a kis párkányon. Óvatosan haladtam előre. Mindig próbálkoztam mennyire szeretne leomlani a padló a lábunk alatt. Lassan haladtunk, de más út lefelé nincs, hacsak nem az ugrást választjuk. Egyszer a rétre néztem. Éppen nagy felfordulás volt. Nem foglalkoztam vele többet. Érzékeltem, hogy Anna éppen Tarnem-mel harcol telepatikusan, de most nem tudok neki segíteni különben leeshetek a hegyoldalról.
Hátra néztem, mert nem hallottam senki léteit mögöttem. Lace nem indult el. Félve néezett le a szakadékra, majd a keskeny párkányra. Intettem neki, hogy kövessen, de nem mert elindulni. Visszaaraszolgattam hozzá.
- Gyere nem lesz semmi baj. - próbáltam nyugtatgatni.
- Megjegyezném egy tünde testsúlyával biztosan könnyű ezeken járkálni, de alattam könnyedén leszakadnak.
- Nem fognak leszakadni.
- De. Alig támasztja meg őket valami.
Erre nem mondtam semmit. A barlangban gyorsan körülnéztem és hirtelen megakadt valamin a szemem. Egy kötél. Tökéletes lesz a mostani helyzetre. Lace-hez mentem. Először a saját derekamra kötöttem, majd át adtam Lace-nek a kötél másik végét.
- Ha netán leszakadnál, meg tudjalak tartani. - magyaráztam - Így jó lesz?
Bólogatott válaszul. Újra elindultam. Lace minden lépésemet leutánozta. Stabil pontokat kerestem, amik képesek megtartani minket. Igaza volt Lace-nek, most ő a szűk keresztmetszet. Mivel már egyszer megtettem az utat most gyorsabban haladok, mint elsőre. Akkor is vagy száz métert kell még megtennünk. Anna tehetetlennek érzi magát és fél. Azonnal a rétre néztem. Tarnem felrepült Anna ott van szó szerint a karmai között.
- Anna most figyelj rám! - szóltam neki.
- Legort! Baj van!
- Igen látom. Nincs más lehetőséged az átváltozáson kívül.
- De nem tudok madárrá változni. Nem fog menni!
- De! Menni fog. Igazad volt. Rossz szemszögből próbáltad megérteni a madarakat. Mutatok pár emléket, talán azok segítenek, de végső soron neked kell megérteni őket.
Gyorsan felidéztem őket és megmutattam Annának. A legtöbb őrültség volt és sokszor volt halál félelmem, de ez talán segíthet neki.
- Ezeket pontosan miért is vitted véghez?!
- Egyszer egy terembe kellett bejutni és csak tető ablak volt.
- De miért ugrottál bele és miért nem csúsztál le a kötélen?
- Mert Markus meglökött... Szerencsére előtte magamra tekertem a kötelet. Utána még jó pár napig fájtak a nyomok, amiket a kötél hagyott. Ennyit tudtam tenni, a többi rajtad áll.
- Még mindig nem értem.
- A legtöbbször a körülmények miatt volt szükség hasonló húzásokra, mint az előbbi. A madarak repülnek, mert a földön sokan akarják főfogásnak őket. Nagyon érdekes élőlények.
- Azt hiszem kezdem megérteni.
- Nagyon örülök neki, de most mennem kell, mert nem szeretném ha a föld leomlana alattam. Menni fog, csak ne félj a magasságtól.
Megszakítottam a kapcsolatot és tovább mentem. Lace hirtelen megrántotta a kötelet mire majdnem leestem.
- Legközelebb szólj!
- Nézd! - mutatott az égre.
Tarnem elkezdett körözni és elengedte Annát. Felkészültem a varázslatra. Közben leszedtem magamról a kötelet, ugyanis ha Annát idehozom meg kell majd tartania magát valahogyan. Anna alatt a földön elkezdtem megjelenni a szimbólumok. Azok minden hasonló varázslatnál megjelennek. Anna azonban nem ért földet. Sikerült átváltoznia. Nagyon megkönnyebbültem. Eggyel kevesebb probléma.
- Tarnem felénk jön! - kiáltotta Lace.
Ez viszont nagy probléma. A tőrt varázslattal megsegítve a sziklafalba vágtam. Stabilan ott maradt. A közöttünk lévő kötelet a tőrre tekertem. Mivel magamról leszedtem ezért volt egy szabad vég is. A legerősebb csomót, amit csak ismerek gyorsan rá kötöttem. Viszont így nekem kevés szabad kötél maradt. Csak a kezembe tudom tartani.
- Ne ijedj meg Lace. - így kezdtem - Nagy eséllyel le fog szakadni alattad a párkány, de a kötél meg fog tartani téged. Arrébb megyek, mert Tarnem engem akar, nem téged. Rendben?
- Ha Tarnem neki megy a falnak akkor alattad is leszakad. Meghalhatsz!
- Ne félts.
- Nem téged féltelek, hanem Annát.
Legalább őszinte. Gyorsan távolodtam Lace-től. Most nem figyeltem pontosan hova is lépek. Tarnem nem tud elkapni ha folyamatos mozgásban vagyok. Hirtelen elém került mire megálltam. A karmaival próbált megkapaszkodni a falon és a szárnyaival össze-vissza csapkodott. Ezzel nem ért el semmit, csak annyit, hogy a párkány elkezdett leomlani. Amilyen gyorsan csak tudtam vissza felé igyekeztem. Anna jött volna segíteni, de más feladatot adtam neki. Ugyanis van egy tervem. Viszont ahhoz ezt túl kell élnem. Anna megdöbbent a feladatán, de neki kezdett. Még szerencse, hogy viharmadár alakot vett fel. Az utolsó két méterre nem volt időm, így elrugaszkodtam és ugrottam a kötélig. Épphogy csak elértem. A padló eltűnt a lábam alól.
- Még egy ilyne tökéletes terv nincs a tarsolyodban?! - kérdezte Lace szarkasztikusan.
- Csak figyelj.
*Anna szemszöge*
Tarnem és a katonái leszálltak. Átváltoztak és közelebb jöttek.
- Örülök az itt létednek. - mosolygott Tarnem.
- Én nem a tiednek. - válaszoltam keserűen - Mit szeretnél?
- Gondoltam meg szeretnéd megtanulni az alakváltást.
- Igen szeretném, de nem tőled.
Telepatikusan azonnal megtámadtam Tarnem-et, aki meglepődött de könnyedén védekezett. A többiek is támadásba lendültek. Nem hagyták alakot váltani őket. Megpróbáltak minél több sebet ejteni rajtuk. Nagy volt a fejetlenség. Körbevettem Tarnem elméjét és minden oldalról támadtam, hát ha találok valamilyen repedést, amin beférkőzhetek. Nagyon erősen védte magát. A többiek se állnak túl fényesen. Rignot jelzett és megkezdődött a második szakasza a tervnek. Ők leterelik a két csatlóst, Tranem-et addig kell le fognom, míg valaki így tehetetlenül meg nem kötözi. Legort és Lace kiszabadult érzem. Valami baj van. Tarnem hirtelen támadt. Védekeztem utána pedig újra támadásba lendültem. Visszahúzódott és védekezett, majd újra támadt. "Csak játszik velem!" - esett le, mikor már harmadjára csinálta ezt velem. Az erdő felől valakinek az ordítása hallatszott. Gyorsan leellenőriztem a szakaszomat. Nagyon megnyugodtam, mert mindenki jól van. Tarnem viszont dühösnek néz ki. Ezek szerint az ő embere volt.
- Most már elég legyen! - kiáltott fel Tarnem.
Könnyedén összetörte a támadásaimat. Azonnal létre hoztam egy pajzsot az elmém körül, de meglepődésemre nem támadt rám. Elkezdett alakot váltani és nem tehettem semmit se. Az erdő felé kezdtem szaladni. Alakot váltottam, hogy minél gyorsabb legyek, de Tarnem még az erdő előtt elkapott. Könnyedén felemelkedett velem. "Ne, ne, ne! Már megint!" - vissza változtam, hátha ki tudok szabadulni a karmai közül, de nem sikerült. Hirtelen megszólalt Legort. Valamennyire megnyugtatott, aztán emlékeket mutatott. Néha nem tudom eldönteni Legort bátor vagy bolond-e. Szerintem mindkettő, de az emberi alakjának több bolondság jutott. Csak a móka kedvéért felmászott egy magas épületre, a tetején megkötötte a kötelet a másikat a derekára kötötte és leugrott. Nem lett semmi baja se a kötél okozta horzsolásokon kívül. Azt hiszem ezt pont egy fogadás miatt csinálta. De ennél voltak őrültebb dolgai is. Először nem értettem mire szeretne kilyukadni. Az őrültségekre kaphatóságát vontam le belőle. Hirtelen Tarnem elengedett. Meg kell próbálnom az átváltozást. A szél miatt nem tudtam nyitva tartani a szememet. Nagy levegőket vettem már amennyire csak tudtam. A jelen helyzetben nehéz ellazulni. Madarak, akik az eget uralják. Senkivel sem osztoznak, nem úgy mint a többi élőlény. Valami megváltozott ebben az egészben. Elkezdtem átváltozni. Sikerült! Nem fogok belecsapódni a földbe! A szárnyaimat széttártam és a szememet kinyitottam. A szárnyaim miatt azonnal mondhatni megfogott a szél és siklásba mentem át zuhanás helyett. Fel kell jutnom Tarnem-hez. Színesben látok nem úgy, mint a többi állati alakomnál. Elkezdtem csapkodnia szárnyaimmal nagyon nehezen jutottam fel. Hamar elfáradtam. Kezdem érteni miért nem látok sokszor felfele törekvő madarat. Nagyon gyorsan el lehet fáradni benne. Fent siklottam, így nagyobb területet látok be. Körözni kezdtem, mert megláttam Tarnem-et ahogyan Legort felé igyekszik.
- Ne gyere ide!
- Miért is ne? Darabokra szed!
- Téged is darabokra szedne, nem repülsz olyan jól.
- Köszi ez sokat segít. - jegyeztem meg.
- Bocs. Tehát arra kérlek csinálj vihart!
- Én? Vihart? Nem tudom hogyan kell!
- Bízz az ösztöneidben. Gondolj egy szépen tomboló zivatarra, vagy valami hasonlóra. De akár az erődet is bevetheted. Csak kérlek oldd meg minél előbb!
- Rendben. Ne halj meg közben!
Megszakítottam a kapcsolatot és feljebb repültem oda, ahol a felhők vannak. Jobban mondva csak a közelükbe kerültem. Hidegebb és kevesebb volt a levegő. Most kéne csinálnom valamit. Egy viharra gondoltam, mely sok-sok esővel jár. Csak az esőre gondoltam közben fordultam egyet, hiszen nem szeretnénk nagyon elkerülni a többiektől. Folyamatosan az eső járt a fejemben és beleszálltam az egyik felhőbe. A tollaimról leperegtek az apró esőcseppek, de volt olyan, amelyik megfagyott. Nagy viharra gondoltam mely az egész rétet beteríti. Lejjebb szálltam. Hatalmas zivatar tombolt odalent. Nem tudom pontosan mit is csináltam, de meg van Legort zivatarja. Őt kerestem a szememmel, megtaláltam csak nem ott, ahol gondoltam. Éppen Tarnem hátán volt és próbált minél jobban keresztbe tenni Tarnem-nek. Újra segítettem volna neki, de nem engedte.
- Menj Lace-hez. Tarnem-et bízd rám.
- Valami őrültséget forgatsz a fejedben, csak azt nem tudom mit is pontosan.
Lace felé vettem az irányt. Ott lógott a semmi fölött és csak egy kötél tartotta. Nem fogok tudni megállni mellette. Ha kihúzom a tőrt úgy Lace-t is mondhatni elszállítom. A vihar madarak képesek a méretük befolyásolására, nagy szerencsémre. Ez is az eltűnési stratégiájuk része, ha netán az eső nem lenne elég. Nem váltam sokkal kisebbé, el kellett férnem ott. Nehezen tudtam egy helyben repülni, igazából nem is voltam annyira egy helyben. Jobbra és balra igazgattam magamat. Elkaptam a tőrt! Nagyon apró. csak az egyik karmommal tudom azt vinni. Hátra kezdtem el csapkodni, mintha a hegytől elszeretnék távolodni. A tőr viszont nem mozdult a sziklák közül. Erősebben csapkodtam és végül sikerrel jártam. Lace nem örült ennek az egésznek, de csöndbe maradt. Az öbölben hirtelen színes pöttyök jelentek meg és hirtelen nagyon sok vihar madár vett minket körül. Mindegyik az öbölhöz igyekezett. Legort is arra terelte Tarnem-et, akinek valamivel le volt takarva a feje. A rét felett repültem, de nem landoltam, ugyanis földről még nem szálltam fel soha sem. Lassítottam és megpróbáltam óvatosan letenni Lace-t. Elég közel voltam a talajhoz. Lace már lent állt és amennyire a kötél engedte elállt alólam. A tőrt is elengedtem, ami így nem a fejére esett. Legort felé igyekeztem. Megpróbáltam feljebb menni, de nagyon elfáradtam. Fél órája vagyok levegőben és olyan érzésem van, mintha egész nap itt lettem volna. A vihar madarak hirtelen felszálltak a víz közeléből. Egyedül Tarnem tartott oda Legort-tal a hátán. Jelenleg biztosan Legort irányítja. Hirtelen Legort leugrik Tarnem-ről és a vízben landol. Tarnem szeméről leesik az a valami. Eszeveszett csapkodásba kezd ő is el akar menni onnan. Hirtelen egy tengeri kígyó kilövell Tarnem felé és el is kapja őt. Szorosan rátekeredik és lehúzza magával a mélybe. Legort igyekszik kiúszni, de egy másik sikló is megjelenik. Olyan gyorsan repülök ahogyan csak tudok, de nem fogok tudni ilyen hamar odaérni. Legort abbahagyja az úszást és a sikló felé néz. Hirtelen megjelenik körülötte egy vakító fehér gömb. Nagyon bántja a szememet. Hirtelen földet értem és végig szántottam a rét egy részét majd visszaváltoztam. Még mindig nagy fehér foltok úsznak a szemem előtt. Alig látok valamit.
- Ez mi volt? - kérdeztem.
- Nem szerettem volna bántani a tengeri siklót, ezért csak elijesztettem.
- Egy fénygömbbel?
- Mondhatni, nagyon hamar felmelegítette a vizet, mire mindkét sikló elment az öbölből. Tarnem-et is magukkal vitték. Valami baj van?
- Jelenleg alig látok valamit a fénygömböd miatt.
- Igen, ezt érzékeltem. Bocsánat, de nem volt más választásom.
- Semmi baj sincs, de siess mert jelenleg még az ujjamat se nagyon tudom kivenni.
- Sietek, de a vízből is ki kellett úsznom. Látlak, megyek.
Megszakította a kapcsolatot. Csak ültem és vártam, jelenleg nem tudok mást tenni. Az eső alább hagyott, már csak csepergett. Egyre jobban kitisztult előttem a világ, viszont még mindig csak két lépésnyire láttam el magamtól. Lépéseket hallottam mögülem. Biztosan Legort az. Meglepő módon nem szólalt meg. Biztosan gondolkodik valamin.
- Gurulj jobbra! - hallottam a fejemben.
Azonnal jobbra gurultam. Valami súlyos csapódott neki a földnek.
- Állj fel! - felálltam - Lépj hátra kettőt és balra egyet!
Valami elsuhant az arcom előtt. Valaki rám támadt, de csak foltokat látok.
- Hajolj le! - megtettem, amit mondott, mire valami elsuhant felettem.
- Menj jobbra!
- Mennyit?
- Csak fuss!
Vakon nem jó futni egy olyan terepen, amit nem ismersz. Öt lépés után estem hasra valamiben. Az a valaki a hátam mögé ért. Balra gurultam és felpattantam. Az támadóm állítólagos helyét kerestem. Az elméjét elrejti, így az alapján nem tudom megtalálni. Folyamatosan hátráltam. Valami történt. Tompa puffanást hallottam.
- Dobj egy tőrt a lábad elé! - szólt Legort.
Egy tőr van nálam, szóval azt letettem elém a fűre. Fém csattant fémhez. Ezt hallottam, utána valaki nyögött egyet aztán néma csend.
- Mi történt? - kérdeztem hangosan.
- Tarnem egyik katonája meg akart ölni. - mondta higgadtan Legort - Mindjárt segítek a látásodon.
Megfogta a kezemet. Egyre jobban kiélesedett minden. Pár perc múlva újra normálisan láttam. Legort-nál volt a kés, ami csupa vért volt, ahogyan az ingujja is. Mögötte feküdt az a katona, aki a halálomat akarta, nem láttam mi történt vele, de egyáltalán nem mozdult.
- Meghalt? - kérdeztem.
- A szíven szúrást nem szokták túlélni.
- Köszönöm a segítséget. Azt hittem te jöttél meg.
- Tudom.
- Te hogyan úsztad meg a megvakulást?
- Becsuktam a szememet. Mellesleg gratulálok az átváltozásodhoz. És a vihar készítéshez.
- Köszi. Menjünk Katret tuti ott fog várni.
- Rendben.
Csendben haladtunk egymás mellett. Sokkal nagyobb biztonságban éreztem magamat, mint eddig.
- Mi lenne, ha legközelebb nem rabolnának el? Nagyon megköszönném.
- Mert ez rajtam szokott múlni. - válaszolt Legort - Legközelebb pedig ne titkold el minek is tartasz engem.
- Ezt hogy érted? - kérdeztem kíváncsian.
- Mióta sejted, hogy alakmásoló vagyok?
- Az első átváltozásod környékén jöttem rá és úgy az egész bolygó.
- Akkor Palkot miért nem ölt meg, ha tudta mi vagyok?
- Mivel nem tudtál róla. És az információ többet ért, mint a fajtádért megölni. Egyébként a tündéket se szívlelte.
- Miért nem mondtad el nekem?
- Nem tudtam hogyan fogadtad volna a hírt. Mellesleg elbizonytalanodtam mikor Boren és Nübtel se vett észre téged. Valamit titkolsz. Érzem.
- Muszáj most megbeszélnünk?
- Igen. Mit titkolsz?
- Tarnem csak egy emberrel akart volna lemenni hozzád és meggyőztem, hogy kettővel menjen.
- Értem. - vágtam közbe - Csak ennyi lett volna?
- Igazából a hazugsággal van baj, amit kitaláltam hozzá.
- Az nem érdekel. Végtére is csak egy hazugság. Mellesleg megkaptuk Palkot jegyzet füzetét.
- Szóval Ambrus eljuttatta hozzád.
- Igazából Katret kapta kézhez, akkor éppen eszméletlenül feküdtem a betegszobában.
- Tud időzíteni. Pont akkor ér oda, mikor a nővére nem képes meglátogatni őt.
- Mi miatt nem tudtunk olyan könnyedén beszélni?
- Gondolom a rács miatt.
- Nem ismerős a fém fajta, amiből készült. Még nem láttam ezen a bolygón.
Közben megérkeztünk az erdő szélére. Igazam volt. Itt volt a szakaszom, egy csapat, a két madár alakváltó és Katret. Legort-ra néztem.
- Ebben nem tudok segíteni.
Újra Katret-re néztem.
- Nagy bajban vagyok, igaz?
- Mindannyian nagy bajban vagytok. - kezdte Katret - Senkinek sem szóltatok a terveteket illetően, ami könnyedén fordulhatott volna bajba. Azt hittem Anna ezt megbeszéltük. Kiszabadítottuk volna őket. Nem kellett volna az életeteket kockáztatnotok emiatt.
- Tarnem hívott ide. Nem hagyott választást Lace életével fenyegetőzött. - kezdtem - Hozzátenném senkinek sem szólhattam erről.
- Akkor a szakaszod miért van itt?
- Mert Lace közénk tartozik. Erről nekik is tudniuk kellett.
- A szakaszotok pedig az erődhöz tartozik.
- Mellesleg a tervhez nem tudtunk volna több alakváltót beszervezni. Nem tudtuk ki segít Tarnem-nek és ki nem, ezért nem beszéltünk a madár alakváltókkal. Ha szóltunk volna neked, biztosan nem engedsz el és Lace már nem élne. Ha el is engedtél volna húsz ember elméjét nem tudom elrejteni Tarnem elől. Így is nehezen ment ez az egész.
- Majd később folytatjuk ezt az egészet. - zárta le Katret - Azonban ahogyan látom kiszabadítottátok mindkettejüket. De Tarnem és a katonái hova tűntek?
- Az egyik itt van a közelben egy csapdában. - kezdte Rignot.
- Tarnem-et éppen egy tengeri sikló fogyasztja el ebédre. - folytattam.
Katret egyre jobban összezavarodott.
- A maradék kettőt megöltem. - fejezte be Legort.
- Tudod kertelhettél volna, vagy valami.
- Miért? Ugyanaz a vége. Kettőt megöltem.
- Mindkettő önvédelem volt.
- Miért öltél meg kettőt? - kérdezte Katret, mikor felfogta mit is mondott Legort.
- Az első, aki őrzött bennünket éppen meg akarta ölni Lace-t. A második pedig Annát szerette volna holtan látni.
- Igaz? - nézett rám Katret.
- Igen.
- Vajon miért nem hisz nekem? - kérdezte Legort.
- Komolyan mondjam meg?
- Csak viccnek szántam. - válaszolt.
Rignot megmutatta a csapda helyét. Lace Legort-hoz ment és visszaadta neki a tőrét.
- Most mennem kell. - szólalt meg Legort - Köszi a segítséget Anna. Viszont míg a te fejmosásod ideiglenesen befejeződött, addig az enyém nem sokára elkezdődik.
- Várj egy kicsit, a köpenyeket visszavinnéd?
- Persze, csak siess.
- Valamikor pedig elugrana valaki Éjsötétért.
- Rendben.
Gyorsan összeszedtem a köpenyeket és gyorsan összehajtottam, majd odaadtam Legort-nak. Hirtelen emlékképek ugrottak be arról a helyről, ahol Legort-ot és Lace-t tartották fogva.
- Ha netán kíváncsiak lennének a helyére. - mondta Legort - Viszlát!
Azzal neki vágott az erdőnek. Remélem nem lesz semmi baja. A madár alakváltóval tértek vissza Rignot-ék. Utána mi is visszaindultunk az erődbe. Minden óránk és a délutáni terepgyakorlat elmaradt. Katret egy feladatot adott, ami pedig a jelentés írás volt. Mindenkinek a saját szemszögéből kellett leírnia a történteket. Az egész délután végig szöszmötöltem ezzel.
*Legort szemszöge*
Hamar visszaértem a faluba. Egy kiáltás köszöntött, amit bármikor felismerek.
- Legort! Örülök, hogy nem haltál meg! - kiabálta Hidryt az egész falun keresztül.
Nem kiabáltam csak visszaintettem neki. Emerisz is kijött a házából. Azonnal észrevett engem.
- Legort! - jött oda mellém - Ezek szerint Anna sikerrel járt!
- Igen. Igaz nem minden ment a terv szerint.
- Valaki megsérült?
- Nem. Tőlünk senki sem sérült meg.
- Tarnem-mel mi lesz? Börtönbe kerül?
- Nem. Éppenséggel elkapta egy tengeri sikló, szóval nem kell már tartanunk tőle.
- Hogyan kapta el egy tengeri sikló? - értetlenkedett Emerisz.
- Majd elmesélem. Beszélek Argot-tal.
- Rendben. A nagy házban van.
- Valahogyan sejtettem.
A nagy ház felé mentem. Vajon leszedi a fejemet? Végtére is nem látta az öngyilkos tervemet. Nehéz volt Tarnem-en ülni. Folyamatosan le akart dobni magáról és a kabátom is oda veszett. Azzal takartam le a szemét, hogy ne tudja merre vezetem. Már amennyire vezetni lehetett. Próbáltam egy kicsit összezavarni az elméjét. Csak a tájékozódó képességét kellett elveszítenie, így nem is kellett megerőltetnem magamat. Tehát csak két életveszélyes pont volt az egész tervemben. Mikor ráugrottam a kötélről és mikor leugrottam egy tengeri siklóktól hemzsegő vízbe. Szóval annyira nem volt veszélyes. Beléptem a nagy házba. Argot éppen az asztalon könyökölt és gondolkodott valamin.
- Nahát, nem jelentéseket olvasol. - mondtam mikor beléptem.
- Úgy gondolom a te jelentésed most érdekesebb lesz, mint a többi.
- Tényleg tudni szeretnéd?
- Persze.
- Akkor kezdjük egy fontos információval. - ültem az asztalhoz - Anna szerint alakmásoló vagyok.
- Remélem nem igaz, különben az egész bolygó téged szeretne levadászni.
- Had folytassam. Mint kiderült igaza volt és az egész bolygó tud erről. Előbb tudták meg, mint én magam.
- Szóval nem tekintenek veszély forrásként.
- Nem. Azonban ma megöltem két alakváltót.
- Te képes vagy a legrosszabbkor rontani a helyzeteden.
- De ez se nagyon zavarta őket, mert önvédelem volt. Vagyis jobban mondva először Lace volt bajban, másodjára pedig Anna.
Utána mindent lemeséltem neki. Nem szólt egyszer sem közbe. A végén se kérdezett semmit se.
- Menj pihenni. Biztosan elfáradtál a küzdelemben. - mondta végül.
- Azt hittem kapok egy fejmosást tőled.
- Mégis mi miatt? Tarnem-et csak így lehetett legyőzni.
A házamba érve éreztem meg, mennyire is kifáradtam ebben az egészben. Bedőltem az ágyba és szinte azonnal aludtam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése