54. fejezet - Zuhanás

*Anna szemszöge*

 - Ébredj! - hallottam.
  Fordultam egyet, biztosan csak beképzeltem magamnak, még túl korán van.
 - Ébredj Anna! - hallottam újból.
  Ennyit azért nem szoktam képzelődni. Fáradtan kinyitottam a szememet. Majdnem leugrottam az emeletről. Tarnem nézett velem szembe.
 - A gyakorló pályán várlak. Lehetőleg tíz percen belül érj le. - adta ki az utasítást.
  Csak döbbenten néztem rá válasz gyanánt. Szerencsémre kiment a szobából. Az ablak felé pillantottam. Csak most kelt fel a nap. Hajnal négy óra van? Mit szeretne tőlem ilyen korán?! Halkan lemásztam az ágyról. A többiek még nagyban aludtak. Most igazán irigyeltem őket. Legort vajon tudott erről? Ha igen, esküszöm megfojtom. Mindegyik tanoncát ilyen korán keltette? Valami viszont biztos, el fogok aludni a tanórákon. A nap végére hulla leszek. Gyorsan felöltöztem. A fürdő helyiségben megmostam az arcomat, a víz még hideg volt. Megborzongtam, amikor a víz hozzáért az arcomhoz. Éberebb lettem, de ez nem fog egész napra kitartani. Lesiettem, nem szerettem volna megváratni Tarnem-et. Remélem utoljára keltett fel ilyen korán. Azonban jelenleg meg kell tennem, amit kér. Ez addig lesz így, míg a tanítóm. A gyakorló pályán még senki sem volt. Csak a madarak csiripelését hallottam. Ez a zaj, minden más hangot elnyomott.
 - Késtél. - hallottam mögülem.
 - Nem szerettem volna felkelteni a szakasztársaimat, ezért halkabbnak kellett lennem és jobban ügyeltem, nehogy valaminek neki menjek.
 - Még így is elkészülhettél volna.
 - Elnézést kérek a késésért. - motyogtam.
  Rögtön ébredés után nem könnyű kivenni, mi hol van. Majdnem visszaaludtam állásban, így inkább csak gratulálok magamnak, hogy sikerült tizenöt percen belül elkészülnöm.
 - Most eltekintek a késéstől. Hiszen csak tegnap óta vagyok a tanítód.
 - Miért szeretett volna találkozni velem? - kérdeztem, majd utána rögtön ásítottam is egyet.
 - Azt mondtad ma megpróbálsz madár alakot felvenni.
  A második ásítás a torkomon akadt. Most? Azonnal? Nem normális. Basszus, még az első alakváltásomra is több napig vártam. Három napon keresztül próbálkoztam mire sikerült teljesen alakot váltanom. Minek képzel engem? Madár alakot, ha képes is vagyok felvenni több napomba fog telni.
 - Mit kell tennem? - kérdeztem megadóan.
  Talán visszaenged aludni, ha gyorsan végzünk.
 - Egy könnyebb alakkal fogjuk kezdeni. Ismered a vascsőrű fajt?
 - Persze.
 - Láttál már olyan madarat?
 - Igen, elég közel merészkedtem hozzájuk.
 - Remek. Akkor biztosan láttad, hogyan repülnek.
 - Igen.
 - Szerintem nincs szükséged tollra az alakváltáshoz. - kezdte - Képzeld el magad előtt a madarat. A tollait, a csőrét, a lábát. Nézd ahogyan repül, milyen gyors, ahogy ugrál a talajon élelmet keresve.
  Mindent elképzeltem. Ismerem ezt a módszert, ugyanezt kellett csinálnunk az első alakváltásunk előtt. Kiürítettem a fejemet és csak a madárra fókuszáltam. A mozdulataira, a kinézetére és a természetére. Minden információt előkerestem róla, amit tudtam. Próbáltam megtalálni azt az összhangot, amit alakváltáskor szoktam elérni. Bárhogyan is koncentráltam nem történt semmi sem. Többször is újra próbáltam a gyakorlatot, de semmi eredménye sem volt.
 - Sajnálom uram, de most nem vagyok képes rá. - mondtam.
 - Ne add fel ilyen könnyen. - válaszolt.
 - Nem tudom pontosan mit is kéne érezzek. Így nehezebb.
 - Mit érzel mikor alakot váltasz? - nézett rám fürkészően.
 - Szükséget. Alakot váltok, mert most arra van szükségem.
 - Valami mást is ezen kívül?
 - Harciasságot és biztonságot. Harc miatt szoktam átváltozni és az érzékszerveim közül pár annyira felerősödik, hogy úgy érzem nem érhet meglepetés.
 - Akkor itt van a probléma. - motyogta - Próbálj meg a szabadságra, a repülésre koncentrálni.
 - Azok segítenek?
 - És a praktikusságra is, ha nagyon akarod. Sokkal gyorsabb vagy madárként, mint bármi másként.
 - Azonban védtelenebb is vagyok. - ellenkeztem.
 - A negatív dolgokra lehetőleg ne gondolj közben.
  Újra megpróbáltam. A vascsőrű madár. A csőre a legerősebb fegyvere, akár csontot is tud törni vele, ha elég gyorsan ütközik az ellenfelének. Nagy károkat képes okozni. Tollai barnásak, lábai sötét barnák. Szemeik aprók és feketék. Gyorsan repülnek kis távolságokon. Gyorsan ugrálnak, nehéz becserkészni őket. Azonban ez sem vezetett a megfelelő pontra, ahol már könnyű átbillenni és átváltozni.
 - Lehet a szemszögnél van a baj. Próbáld a madarak szemével nézni a világot, ne pedig úgy, mint aki őket akarja vacsorának. Próbálj meg együtt érző lenni velük szemben. Azonban most visszamehetsz aludni, igaz csak egy órád maradt ébresztőig.
  A visszafele úton elgondolkodtam azon, amit utoljára mondott. A madarak szemszöge? Ez nehéz lesz, eddig mindig prédaként tekintettem rájuk, így könnyebb volt őket elfogni. Biztos kelleni fog az átváltozáshoz egy hét.
  Amint visszaértem a hálóba bevetettem magamat az ágyba. Azonban nem tudtam elaludni. Folyamatosan forgolódtam és azon gondolkodtam, amit a tanító mondott nekem. A macskafélékkel és egyéb ragadozókkal sokkal könnyebb számomra együtt éreznem. Sokkal egyszerűbb nekem. Lehet ez csak a neveléstől függ? Itt mindenki hasonlít ahhoz a fajhoz, amelyikké át tud változni. Azonban mindig vannak szélsőségek. Thalia és Lace is farkasalakváltó. Thalia hűséges és megbízható, míg Lace lobbanékony, azonban bármire képes a bajtársaiért. Más szóval őket a hűség köti össze. A macska alakváltók szeretik a magányt, inkább egyedül harcolnak, makacsok és sokszor mennek a saját fejük után. A madár alakváltóknál is vannak ilyen belső jegyek? Csak azért irigyeltem a madarakat, mert szerettem őket nézni, ahogyan repülnek. Máshogyan szemlélik a világot a többi állatnál, náluk a terület mást jelent, nem csak a földet hanem az eget is. Majd megkérdezem erről Tarnem-et, biztosan tud segíteni.
  Mindenki akkor kelt mikor bejött az őrnagy. Páran már előtte is ébredeztek. Kezdünk hozzászokni a korán keléshez. A reggeli terepgyakorlaton ma részt vettem, ugyanis Tarnem Katret-tel beszél éppen, így az óra elmarad. Reggel úgy is gyakoroltam. Szerintem ennyi nem lesz elég neki. Ha a madár alakváltók többsége húsz éves kora körül tud csak átváltozni, akkor mit remél tőlem? Hiszen csak most tudta meg, hogy egyáltalán léteznek. Remélem nekem nem lesz szükségem húsz évre. Azonban lehetséges inkább csak fel kell nőni az alakváltáshoz. Ha csak fel kell nőni, akkor máris négy évre csökkent a húsz év.
  Az őrnagy rendesen kifárasztott minket. Mindenki fáradtan vonszolta magát a reggelihez. Senki sem beszélt csak csendben majszolta a reggelit, ami sajnos nem állt többől, mint kenyérből, vajból és vízből.
 - Nagyon fura fickó a tanítód. - jegyezte meg Lace - Ne bízz benne.
 - Legort is ezt kérte. - válaszoltam.
 - Elég érdekes a felbukkanásuk. Vajon hányan lehetnek a közelünkben? Gondoljatok bele, hányunk emlékeit módosíthatták? - kezdte Denrick - Majdnem egy évezredig sikeresen elbújtak előlünk. Ezt a biztonságot miért dobták el csak úgy? Már megbocsáss Anna, de kétlem csak a tanításod miatt lenne ez az egész.
 - Igazad van Denrick valami más is lapul a háttérben. Csak tudnám mi az. Mitől kerültek ebbe a helyzetbe? Segítségre lenne szükségük? - dőlt hátra Rignot - Ha igen nem szólhatnak. Mindegyikük telepata, bárkinek könnyen átvizsgálják a fejét. Lehet valamelyikükkel baj van, de nem tudnak ellene semmit se tenni. Így akarhatják csapdába csalni az illetőt, hogy lebuktassa magát, milyen is valójában.
 - Remélem nincs igazad. - mondtam halkan - Mert akkor én vagyok a csali és akkor ti is bajban vagytok.
 - Meg tudjuk védeni magunkat. - szólt közbe Tizon is.
 - A telepaták ellen is? Az én védelmemet is csak nehezen tudom fenntartani ellenük. Ha mindenkit védenem kellene, pár másodperc alatt törnének rajtam át. - ráztam a fejemet. - Azonban van egy módszer mely nem ártana nektek, viszont a telepaták tehetetlenek lesznek.
 - Mi lenne az? - vált kíváncsivá Rignot.
 - Emlékeztek a sisakra, amit Palkot hordott?
 - Igen. - felelték egyszerre.
 - Fémen nehezen hatolunk át, mi telepaták. Különösen azon a fém fajtán. De pár trükk megtanításával és egy sisakkal a telepaták szimpla harccal tudnak majd csak titeket legyőzni.
 - Jól hangzik, ma elkezdhetjük a délutáni terepgyakorlat után? - kérdezte Rignot és körbenézett.
 - Igen. - hangzott az egyértelmű felelet.
  Nos a sisakokat még könnyű beszerezni csak a technika elsajátítása fog több napot, ha nem hetet igénybe venni. Azonban örülök, hogy nem rám szeretnének támaszkodni. Egy alakváltó nagyon veszélyes és kiszámíthatatlan tud lenni, ha elveszti a legfőbb fegyverét. De ha ma elkezdjük ezt az egészet, akkor hamar képesek lesznek megvédeni az elméjüket.
 - Gyere ki, az erőd előtt találkozunk. Hozz magaddal mindent, ami egy túrához kell!
 - Az óráimat pedig szimplán csak hagyjam ki? 
 - Beszéltem az Ezredessel, engedélyezte. 
 - Tíz perc és lent vagyok. 
 - Reméltem is. 
  A többiekre néztem. Nem szeretnék egész nap távol lenni a szakaszomtól. Katret viszont engedélyezte, amit nehezen hiszek, de ha megtette akkor oka volt rá. Talán ő ismeri a madár alakváltók valódi szándékait. Gyorsan felvázoltam az új helyzetet a szakaszomnak. Nem örültek a hírnek, de mégis mit lehet tenni? Jelenleg ő is egy tanárom, így jobb ha vele megyek. A szobában gyorsan összeszedtem egy zsákba a szükséges cuccokat és úgy indultam le az erőd bejáratához. Hirtelen észrevettem Katret-et az egyik folyosón. Intettem neki, de nem vett észre. A tantermek felé tartott. Lehet sürgős dolga van. Vállat vontam és megtettem az út maradék részét is. Tarnem az eget figyelte.
 - Ma nem lesz eső. Remélem szél se lesz.
 - Hova megyünk?
 - A hegyekbe, ahol a viharmadarak élnek.
 - Miért?
 - Nos azok a legnagyobb testű madarak ezen a bolygón. Mellesleg ők is vadásznak, csak ők kisebb teremtményekre, néha halra. Lehet sokkal könnyebben fogsz egy húsevő madárrá átváltozni.
 - De a hegyekbe való feljutás több napba telik. - mondtam ellent - Több napig nem hiányozhatok a kiképzésről.
 - Az út gyalog tart több napig. De mi repülni fogunk.
 - Nem tudok madár alakot felvenni.
 - Azonban én igen. Viharmadárként foglak odavinni. Ő képes nagyobb súlyokat is cipelni, szóval az oda út meg van oldva.
  "És a vissza is." - tettem hozzá magamba. Nem tudom mit tervez, de ezt rá hagyom, ő jobban tudja miként lehet alakot váltani. Ha ez az ötlete, akkor megpróbálom. Maximum nem válik be.
 - Menjünk ki az erdőből. Nem szívesen váltok itt alakot. - jegyezte meg Tarnem.
 - A tündék felé vezet a leggyorsabb út. - mondtam.
 - Akkor arra megyünk. Mennyi súlyt vagy képes cipelni?
 - Könnyedén elbírok egy embert.
 - Rendben, mert ha nem baj a táskákat ezen a szakaszon te viszed. Madárként foglak követni, de egy kisebb testű nem bírja el a hátizsákot.
  Bólintottam. Nem fogok sokkal lassabban haladni, de egy kicsit zavaró lesz. Majd szólok erről az egészről Legort-nak, ha csak nem figyelt végig. De nem érzékeltem úgy, mint tegnap. Biztosan csak sok dolga van. Elindultunk az erdőn át. Rossz előérzetem volt egész végig. Talán még sem jó ötlet vele tartani a hegyekbe?

*Legort szemszöge*

  Anna sikeresen engem is felkeltett, mikor Tarnem bement hozzá. A gondolatai miatt képtelenség volt tovább aludni. Inkább nem zavartam meg, bármit is csinált, még a végén leszedte volna a fejemet. Felültem az ágyban és körül néztem telepatikusan hátha változott valamicskét a helyzet. Még mindig figyelnek minket, igazán remek. A polcokra esett a tekintetem. Remélem nem csinálnak nekem újra plusz munkát. Így is sok időbe fog telni mire mindent pótolok. Emerisz-t biztosan nem engedem ki gyógynövényekért, míg ezek a nyakunkon vannak. Szerintem Merko sem szeretné jelenleg Alton-t az erdőbe vinni gyakorolni, Berill pedig mindig a faluban marad Larával. Jobb ha Berill semmiről se tud, a végén még megölné a megfigyelőket. Felkeltem és a növényeket is ellenőriztem. Semmi bajuk. Lehet az egész egy trükk volt, hogy kicsaljanak és Tarnem tudjon velem beszélni feltűnés mentesen. Viszont ma Tarnem már megtartotta az óráját Annának, így nem lesz okom figyelni őt egész nap. Remélem nem talált ki semmi életveszélyes órát, ami szerinte segítene az alakváltásban. Még csak az kéne, Anna már így is sokszor kerül bajba.
  Hirtelen berontott Hidryt a házamba.
 - Tudsz segíteni? - kérdezte azonnal, még arra se hagyott időt, hogy megdöbbenjek.
 - Miben? Mikor? Hol?
 - Most, a házad felett, a csapdán.
 - Mit kell pontosan csinálni? Tudod nem szeretném, ha Shina rám is haragudna.
 - Azt a nyavalyás hálót feltenni.
 - Optase miatt?
 - Igen, ha nem megy bele az a barom, akkor nem lenne erre szükség.
 - Hogy hogy nem egy katonát kérsz meg rá?
 - Most nem rájuk van szükségem.
 - Merko jó segéd volt tudtommal.
 - Merko-nak van egy tanítványa.
 - Nekem is.
 - Merko miatt tört ripityára a házad.
 - Ezért a többiekben sem bízol?
 - Merko volt az egyik legügyesebb, milyenek lehetnek akkor a többiek?
 - Szerinted jobb vagyok náluk?
 - Még nem maradtál bent egy csapdámban sem. - vont vállat.
 - Ez alapján ítélsz?
 - Plusz kiszabadultál egy börtönből és sosem haltál meg harc közben gyógyító létedre.
 - Hidryt mi baj a többiekkel? Shina egyáltalán engedélyezte?
  Erre nem válaszolt. Nem akarom Hidryt-et megbántani, viszont Shina haragját se szeretném kivívni.
 - Hidryt - kezdtem - Shina okkal kért meg, hogy variáld át a csapdát. Jobb ha ezzel tisztában vagy. Mellesleg tényleg a háló miatt hívtál?
 - Nem. De ő nem érti...
 - De érti. Hidryt ha minden katonánk lábadozik egy szimpla gyakorlat miatt, amit a pályádon töltöttek sokkal jobban ki vagyunk téve ennek a bolygónak a viszontagságaira. Az alakváltók többsége elfogadott minket, de mindig lesz egy része akik ezzel nem értenek egyet. Ha ők ezt megneszelik nem fogjuk tudni megvédeni ezt a falut és Annáék sem segíthetnek mindig.
 - Tudom. De nem élhetünk félelemben.
 - Ezek adatok Hidryt. Jelenleg pedig az alakváltóknál is történnek változások. Olyan titkok kerülnek napvilágra, amikről sosem gondolták volna. Nagyobb a fejetlenség, mint általában. A kiszámíthatatlanság miatt jobb, ha mindenki bármikor bevethető.
 - Tegnap hamar elengedted Emerisz-t. Miért?
 - Nem volt különösebb oka.
 - Ha telepaták is vannak az új alakváltók között, akkor talán mégis van oka. Figyeled Annát, az elég egyértelmű, de pontosan miért is?
 - Csak egyszerűen nem bízok a tanítójában.
 - Értem. Akkor miért nem mondtad el egyből?
 - Mert nem különösebb ok, hiszen alapból bizalmatlan vagyok.
 - Te aztán minden hazugságodat átgondolod. - nézett rám kihívóan - Már több mint kétszáz évet leéltem, de még egy olyan egyénnel sem találkoztam, mint te és ez nem feltétlen bók volt.
 - Értettem a célzást.
 - Te sem adsz okot a bizalomra.
 - Akkor miért engem hívtál, ha nem bízol bennem?
 - Egy alig ismert egyénért is megteszel mindent, ha az élete forog kockán. Ez furcsa tekintve, hogy senkiben sem bízol.
 - Egy gyógyító nem válogathat beteg és beteg között. Ha ismerem ha nem én tartozom felelősséggel a gyógyulásáért. Ha nem szeretnél mást, akkor kérlek engedj. Valamit ellenőriznem kell. - mentem el mellette.
 - Bízom benned Legort. - szólt utánam - Csak utálom a hazugságokat.
 - Egyszer meg tudsz mindent. De nem most. Mindent okkal titkolok el és kérlek ne kutass az ok után. - fordultam vissza.
 - Nem terveztem. Mindenről lehull a lepel egyszer, lehet várnom kell majd rá még száz évet, de nem érdekel. Senkinek nem mondtam el a gyanakvásomat és nem is állt szándékomban, ha kíváncsi vagy erre. - ment volna ki az ajtón.
 - Hidryt! Mi volt a valódi oka, hogy eljöttél?
 - Válaszokat akartam. Egyelőre beérem ennyivel. Mint mondtam bízom benned, remélem tisztában leszel azzal mikor jött el az ideje az igazságnak.
 - Fura egy mesével állítottál be.
 - Pont erre járkált Merko, nem akartam, hogy mindent halljon. - ezzel sarkon fordult és kiment.
  Szerintem ennél furcsább látogatásom még nemigen volt. Nem egy szószátyár alak szerencsémre, így ez a beszélgetés nem fog kitudódni. Utálja a hazugságokat mégis azzal állított be? Mindegy Hidryt személyiségét egy életbe telne megfejteni és ilyenkor nem egy emberöltőre gondolok.
  Kinéztem a szabadba. Már dél van? Ennyire eltelt volna az idő? Mellesleg hol van Emerisz? Már itt kéne lennie. Lehet csak elaludt, vagy Merko íjászatra oktatja. Megkeresem Argot-ot, majd csak utána Emerisz-t.
  A nagy házban félhomály uralkodott, ilyenkor már a felső szintre süt be a nap. Nem láttam itt Argot-ot, aminek örültem valamennyire, hiszen remélhetőleg pihen egy keveset. Felmentem az emeletre. Még mindig nagy itt a felfordulás. Úgy is van most egy kevés időm. Elkezdtem összepakolni, hiszen bármikor szükség lehet erre az emeletre. Tegnap este nem jártak itt a titokzatos betolakodók. Lehet a házamba már nem mertek bejönni. Hirtelen hangzavarra lettem figyelmes a falu széléről. Kinéztem az ablakon, hiszen kíváncsi voltam a történtekre. Három alakváltó állt lent, közöttük Lace is. Anna nem szólt volna, hogy jön egy követség? Mellesleg miért nincs itt? Figyelnem kellett volna rá. Lesiettem Lace-hez. Mintha keresett volna valakit a tömegben. Argot is hamar megjelent, együtt értünk a küldöttséghez. Argot üdvözölte őket én pedig inkább Lace-hez mentem.
 - Anna miért nem szólt? Valami baj történt? - kérdeztem.
 - Mit lehet itt bajnak nevezni? Az új tanító a hegyekbe vitte. - mondta keserűen - Vigyázz rá. Félek baja esik.
 - Biztosan baja esik, ha ketten mennek oda. Figyelek rá, ígérem.
  Csak bólintott válaszul. Hogy mindig bajba kell kerülnie Annának. Nem figyelek oda és máris nyakig van a bajban. Visszamentem a házamhoz. Az ajtót bezártam mögöttem. A főzeteket, az üres lombikokat, a főzőállványt és a növényeket elpakoltam az asztalról. A jegyzetfüzetemet vettem elő, melyben minden varázstudásom is van. Gyorsan lapoztam a könyvben, emlékszem egy bűbájra, ami most pont jól jöhet.

*Anna szemszöge*

  Tarnem folyamatosan mesélt út közben. Persze telepatikusan és mikor a hátán voltam. Érdekes volt idefentről a táj, de majdnem megfagytam olyan hideg volt. Mindenről szó volt. De főként a madarak és a madár alakváltók maradtak a középpontban. Mesélte, hogy ő ösztönből tanult meg átváltozni. A madarakat figyelte, mikor látta, hogy az anya madár kilöki a fiókát a fészekből. A fióka zuhanás közben tanult meg repülni. És hasonló történetek voltak egész úton. Abban a másfél órában totálisan lefáradtam. Végre megérkeztünk. gyönyörű volt innen fentről a kilátás. Több viharmadarat is láttam az égen. A nap már rég túl ment délen. Olyan négy óra körül lehetett. Minden annyira szép. Az erdő fái innen aprócskának tűnnek, mintha kisebb pamacsok lennének az egyszínű mezőn. Az öblöt alig látni innét, csak a csillogásáról ismertem fel. Azonban még mindig rejtély számomra, hogy pontosan miért is hozott ide engem Tarnem. A pontos okát nem mondta meg.
 - Emlékszel, amit a madarak ösztönéről meséltem? - kérdezte mögülem.
 - Igen. Zuhanás közben tanulnak meg repülni.
 - Ez madár alakváltóknál is eljátszható.
  Gyorsan megfordultam, de már későn. Minek kellett a szikla peremére állnom?! Rájöhettem volna előbb a szándékára. Zuhantam, sokkal gyorsabban mint azt vártam. Be fogok csapódni a sziklák közé! Át kell változnom különben végem! Azonban nem sikerült még így se átbillennem azon a bizonyos ponton. A táj elmosódott körülöttem, olyan gyorsan zuhantam. Csak egy valamit tudtam tökéletesen kivenni, azok pedig a hegyes sziklák voltak alattam, amire érkezni fogok. Nem akarok meghalni! Még olyan sok mindent szeretnél csinálni! Legort is dühös lesz rám, amiért  mondhatni értelmetlen lesz a halála. Szólnom kellett volna neki. Most már tudom miért féltett. Ambrussal is még sok mindent kell megbeszélnem. Olyan sok mindent. Pár méter maradt. Félve vártam a becsapódást, ami meg is történt, de a sziklák helyett egy ágyra érkeztem, ami eléggé megnyekkent a súlyom alatt.
 - Szép földet érés. - mondta gúnyosan Legort - Lehetne, hogy máskor ne Lace értesítsen?
  Megnyugodtam. Igaz kigúnyolt egy kicsit, de még élek. Megfordultam az ágyon és a plafont néztem. Még mindig remegtem a félelemtől. Harcban elesni nem tűnik olyan félelmetesnek, ott legalább van is oka. Most pedig? Gyorsan vettem a levegőt. A szemem eleve könnyes volt, de most is a sírás küszöbén álltam.
 - Már nem vagy veszélyben, és nem is leszel. - jött mellém Legort - Tarnem-től most el fognak venni. Nem kell többször megpróbálnod madárrá változni.
 - Nem azzal van a baj Legort.
  Leült az ágyra és rám nézett.
 - Most már tényleg nincs okod aggodalmaskodni. Itt nem érhet baj. Mellesleg egy küldöttség is itt van, gondolom Katret küldte miután belátta, hogy rossz döntést hozott.
 - Legort!
 - Igen?
 - Köszönöm! Máskor ígérem szólok, ha történne hasonló. Csak akkor abban a helyzetben a telepátia lett volna az utolsó, amire gondolok.
 - Nincs mit és örülnék, ha szólnál. Ma direkt nem figyeltelek, erre ez történt.
 - Legort?
 - Igen?
 - Megölelhetlek?
  Kérdőn nézett rám. Gyorsan felültem és átöleltem. Kellett valaki, aki most egy biztos pont. Aki nem fog hátulról lelökni egy szakadékba és segít, ha mégis ilyen helyzetbe kerülnék. Pár könnyemen nem tudtam uralkodni és lecsordogáltak az arcomon, de most nem érdekelt. Legort mintha felébredt volna a döbbenetből visszaölelt.
 - Már nincs mitől félni. Itt már nem bánthat. - mondta.
  Csak hümmögtem egyet válaszként. Nem akarom elengedni. Most nem félek, nem eshet semmi bajom se, de vajon meddig fog tudni megvédeni? Hirtelen szárnyak suhogását hallottuk. Egy madár alakváltó landolt pontosan Legort háza előtt.
 - Maradj itt! - hangzott Legort utasítása.
  Felállt és még időben az ajtóhoz sietett. Tarnem hirtelen felszakította azt. Keresett engem, de Legort elállta az útját. Nem engedi be a házába.
 - Eredj az utamból tünde! - ment volna el mellette.
 - Nem.
 - Jobban jársz ha beengedsz.
 - Nem jöhetsz be!
  Tarnem áttolakodott volna rajta. Legort elé állt, majd csak annyit láttam, hogy Tarnem hátra repült, mintha erősen megütötték volna. Tudtam, hogy Legort varázsolt. Tarnem-et az egyik fa fogta meg.
 - Te... - kezdte, de közben meghallottam Lace hangját.
 - Mi történt itt? Legort? Hol van Anna?
  Legort intett, hogy jöjjön be. Lace beviharzott. Még mindig könnyes volt az arcom, ami Lace figyelmét se kerülte el. Magához húzott és átölelt. Most pont arra van szükségem, hogy valaki megnyugtasson. Legort még mindig figyelte az ajtót, bár most kilát a térre is. Nem mutatja meg mit lát.
 - Tarnem-et visszaküldték az erődbe. - mondta végül.
 - Akkor ott fog rám várni? - kérdeztem elvékonyult hangon.
 - Lehet, de nem fogom hagyni, hogy a közeledbe menjen. - mondta Lace - A többiek is meg fognak védeni.
  Még így is féltem. Nem akarok találkozni azzal az őrülttel. Már értem miért féltett Legort. Neki volt igaza, megint.
 - Lace, menj előre és érd el, hogy Tarnem-et hazaküldjék. Addig Anna itt marad. Figyelni foglak és ha minden rendben szólok Annának, rendben?
  Lace rám nézett, majd bólintott.
 - Sietek.
  Ezzel kiment. Legort megint leült mellém. A vállára hajtottam a fejemet ő pedig átkarolt.
 - Neked volt igazad. Hallgatnom kellett volna rád. - mondtam.
 - Nem kell bocsánatot kérned. Nem tudhattad előre, hogy mi lesz. Ne hibáztasd magadat, mert ez miattam történt. Jobban kellett volna vigyáznom rád. Ismerem Tarnem-et, ezért tudhattam volna mit tervez. - rossz emlékek törtek fel benne, de azokat előlem direkt elrejtette, bár az érzéseit éreztem.
  Nem szerettem volna megbántani, mégis úgy érzi az egész az ő hibája, ami nem igaz. Jobban felágaskodtam és megpusziltam. Majd újra átöleltem. Legort megdermedt.
 - Mindent megtettél. Nagyon hálás vagyok, hiszen megmentetted az életemet. Ezt ne felejtsd el.
  Nagyon elálmosodtam. Őt átölelve aludtam el, de utoljára hallottam valami.
 - Mindig megvédelek, ezt megígérem.