55. fejezet - Változás

*Anna szemszöge*

  A napot Katret irodájában kezdtem, így lemaradtam a terepgyakorlatról. Azt hiszem a tegnap történtek miatt vagyok most itt. Katret utánam érkezett. Nagyon fáradtnak tűnt, mintha semmit se aludt volna az éjjel. Szótlanul leült az asztala mögé. Vár valakire vagy valakikre. Ezt mondjuk csak megéreztem, így inkább nem kérdeztem rá, csak türelmesen várakoztam én is. Remélem nem Tarnem jön be bocsánatot kérni. Soha nem akarom viszont látni. Már tíz perce várakoztunk némán, mikor kinyílt újra az iroda ajtaja. A két madár alakváltó küldönc jött be.
 - Elnézést a késésért, de nehéz eligazodni ebben az erődben. - mentegetőzött a férfi - A tegnap történtek miatt Tarnem-et visszahívták a területünkre, ott is bizottság elé áll a viselkedése miatt.
  Nem szólaltam meg azonnal, nem könnyebbültem meg, ahogyan Katret sem.
 - Maguk tudták? - kérdeztem halkan.
 - Mire gondol? - nézett rám a férfi, de a tekintete mindent elárult.
  Pontosan tudta milyen is Tarnem, de megpróbáltam nyugodt maradni.
 - Ismerték Tarnem személyiségét? Tudták, hogy erre is képes lenne a tanítás miatt?
 - Igen. Reméltük most visszafogja magát, sőt ebben is állapodtunk meg. Mivel ő nem tartotta magát ehhez bizottság elé áll, ahol döntenek felőle. Megvonják tőle a tanítás jogát és nem térhet többé más alakváltók területére.
 - Ha ilyen biztos a sorsa miért áll bizottság elé? - kérdezte Katret.
 - A büntetését lehet enyhíteni és fokozni. A mértékről fog szólni a tárgyalása.
  Ettől se nyugodtam meg igazán.
 - Miért nem vonták már meg tőle előbb a tanítási jogot? - kérdeztem kiszáradt szájjal.
 - Túl sokan védték őt, ugyanis hatásosak voltak a módszerei. Azonban jelen helyzetünkbe valaki tényleg majdnem belehalt.
  Furcsa érzelmet érzékeltem a madár alakváltó felől. Nem teljesen mond igazat.
 - Ez az egész tanítósdi mi volt?
 - Kíváncsiak voltunk tényleg van-e benned madár alakváltó vér.
 - Hazudik. Lehet nem vagyok egy erős telepata, de ezt azért még megérzem.
 - Ez az egész engem is érdekelne. - segített nekem Katret - Ha tudták milyen veszélyes, miért őt hozták? Miért nem valaki mást, aki nem ennyire labilis?
  Nem válaszoltak rögtön. Beszéltek egymással. Nem zavartam meg őket, az illetlenség volna.
 - Igazuk van. Egy hátsó szándék miatt választottuk őt tanítódnak. Bár sokan védték sokan ellenezték is a tanítási módszereit. Mi egyre inkább azon vagyunk, hogy segítség nélkül képesek legyünk madár alakot felvenni, ez nagyon nehéz számunkra. Azonban így a gyermekeinken könnyebb lesz, akár pár generáció múlva olyan könnyedén fogunk tudni átváltozni, mint ti. Tarnem viszont visszafordult őseink technikájához és madarak tollával segíti az átváltozását. Ez nem jó megoldás hosszútávra, hiszen nem tudunk minden madár tollából magunknál tartani egyet. Így könnyebben változnak át, de mondhatni nem fejlődnek. Ezt sokan belátták és sokan nem. Tarnem-et csak úgy tudtuk mondhatni eltüntetni a tanítók közül, ha akkora hibát ejt, melyet nem hagyhat senki sem figyelmen kívül. Ezért egy fontos munkát bíztunk rá. A nyomástól sokkal több hibát is vétett, végül a tegnapiért sikerült elvenni tőle a tanítói jogot. Téged kellett veszélybe sodornunk, de megérte, hiszen így már senki más sem lesz veszélyben miatta.
 Megérte?! Majdnem ott hagytam a fogamat! Ha nincs Legort akkor nem beszélgethetnénk itt. Úgy tesznek mintha mindenre lett volna befolyásuk, pedig csak a szerencsében reménykedhettek. Hiszen Tarnem akár normálisan is viselkedhetett volna és nagy eséllyel én sem élnék már. Szóval ez a pökhendiség, amit áraszt magából ez a fajankó eléggé felbosszantott.
 - Akkor most elmennek? - kérdeztem reménykedve.
  Most már egyáltalán nincs kedvem a tanításukhoz.
 - Nem. - vette át a szót a nő és egy pillantással elcsitította a társát - A veszély az erőd kapcsán valódi. Ha nem tanulod meg kezelni akkor komoly problémák merülhetnek fel. Átveszem a tanításodat, de csak a telepátia használatát fogom megtanítani az alakváltás nem az én reszortom, ugyanis nekem se megy túl fényesen. - mosolygott - De persze csak akkor maradok, ha szeretnéd.
  Sokkal szimpatikusabbnak tűnt, mint a férfi. Katret rám nézett, majd megszólalt.
 - Ez Anna döntése, az erejéről csak ő rendelkezhet.
  Ha igaza van akkor megölhetek bárkit akaratlanul, akár barátot is. Nem érzékeltem volna, hogy hazudik. Tehát a veszélyt ő igazinak gondolja. Nekem ez már elég, biztosan van oka ezt gondolni. Mellesleg jobban fogom tudni irányítani a képességemet, ami nagyon hasznos. Hiszen mostanság sokaknak hatoltam be az elméjébe véletlenül.
 - Rendben elfogadom a tanítást. - mondtam.
 - Köszönjük, hogy még nem veszítetted el teljesen a bizalmunkat.
 - Csak az erőmet szeretném tudni irányítani. Ebben a bizalom nem játszik. - feleltem nyersen - Ha megbocsátanak távozni szeretnék.
 - Ma a délutáni terepgyakorlat második felében várlak az egyik tanterembe, majd ebédnél elmondom melyikbe gyere.
  Bólintottam és elhagytam az irodát. Biztosan szeretnének még beszélni valamiről Katret-tel a jelenlétem nélkül. Vajon miről lehet szó odabenn? Megálltam a folyosón. Visszamenjek hallótávolságra? A gyomrom hirtelen megkordult. Nem megyek vissza, vár a reggelim. Sebes léptekkel haladtam az ebédlő felé. A szakaszom még nem ért vissza, pedig már tíz perce itt kéne lenniük. Gondolom az őrnagy ott tartja őket még pár percig. A sor után elfoglaltam a szokásos helyünket, azonban furcsa érzés volt egyedül ülni itt. Hirtelen érkezett meg az egész szakasz. Mindannyian kapkodták a levegőt. Biztosan megint futtatta őket az őrnagy. Hú, mekkora mázlim van! Pont kihagyhattam ezt az edzést, félek újra megnyertem volna a büntető köröket. Pár percen belül már újra együtt voltunk. Mindenki csöndben falatozott. Azért rákérdeztem a történtekre.
 - Mi történt?
 - Valami egészen nagy problémába ütköztünk. - mondta Endrees.
 - Fogadjunk, hogy rájövök. - álltam a kihívás elé.
 - Sose találnád ki a telepátiád nélkül. - rázta a fejét Rignot is.
 - Szóval nem köröket futtatott az őrnagy. - mondtam, hát ha mégis eltalálom.
 - Bárcsak köröket futtatott volna. - szállt bele a beszélgetésbe Lace is.
 - Most már komolyan kíváncsi vagyok mi történt veletek. - néztem döbbenten végig a társaságon.
 - Éjsötét kiszökött a szobából és egyedül bóklászott az erődben. - kezdte Enturin - Egy felsőbb éves szakasz talált rá és szórakozásból az egész erődön végig kergették. Amikor ezt megtudtuk azonnal Berohantunk és kerestük Éjsötétet. Pont a szemem előtt menekült be az erdőbe. Mindannyian utána mentünk. Majdnem fél órányi futásunkba telt mire utolértük és megnyugtattuk. Utána viszont Lace-t kellett visszafogni, hogy ne menjen neki senkinek.
 - Kik tették ezt? - kérdeztem dühösen.
 - Az a három vadbarom a végzősök közül. - piszkálta az ételét Enturin - Kaptak megrovót, hiszen a szabályzat szerint, ha betéved egy vadállat az erődbe, akkor lehetőleg ki kell azt csalogatni a vadonba, csak végszükség esetén lehet kergetni, de akkor sem körbe körbe az egész erődben.
 - Éjsötét?
 - Nehezen tudtuk visszahozni az erődbe, otthagyni még nehezebb volt. Folyamatosan Lace után szeretett volna jönni. - mondta Enturin - Mellesleg most már sokkal jobban ügyelnek a vadállatokra.
 - Nehezebb titokban tartani. - motyogtam.
 - Igen, nehezebb lett. Azonban mi történt veled? - váltott témát Rig.
 - Tarnem visszament a madár alakváltókhoz és bizottság elé áll, azonban a plusz óráktól nem szabadultam meg. Most más lesz a tanítóm és inkább a többi képességemet segít fejleszteni és uralni.
 - Mikor lesz a külön órád?
 - A terepgyakorlat második felében.
 - Remek, akkor a délutáni szabadidőd megmarad. Ugye emlékszel mit mondtál tegnap?
  Kicsit gondolkodnom kellett, de rájöttem.
 - Megtanítalak titeket védekezni telepaták ellen.
 - A délutáni pihenő tökéletes lesz erre, ugye nem baj?
 - Dehogyis, így nem kell miattatok aggódnom, ha netán elszakadnánk.
 - A varázserődet is megtanítja használni? - kérdezte hirtelen Lace.
 - Nem, azt hiszem nem. - válaszoltam bizonytalanul - Eddig a legtöbbször Legort-tal varázsoltam és akkor is, ő irányított én csak utánoztam.
 - Are ünnepén egyedül tettél mindent. - jegyezte meg Lace.
 - Az más volt. - legyintettem - A víz az egy elem, azt valaki vagy tudja irányítani vagy nem. A varázslat más, ott mindenki különböző mértékben tudja használni a képességeit és általában egyféle varázslat megy nekik a legjobban. Remélem nem beszélek annyira félre, de több varázsló fajta is van. Amelyikbe én tartozom azok az elemi mágusok, az egyik elem irányításán kívül valamennyire kisebb varázslatokat is tudunk használni.
 - Szóval kétféle varázsló típus van? - szólt közbe Denrick.
 - Kérdés milyen szemszögből nézzük ezt az egészet. Ez hasonlít az alakváltókhoz, most már három fajta van, azonban egy faj sokkal több alakot is fel tud venni. A varázslókat az energia színük szerint is lehet csoportosítani, úgy sokkal több felé lehet őket osztani, de akár az erősségeik alapján is. De a két nagy csoport az elemi varázslók és a lélekerőt használó varázslók.
 - Lélekerő? - kérdezte mindenki.
 - Én a víz erejét használom, ha víz van a közelemben sokkal erősebben tudok varázsolni, nekem könnyű hiszen víz a legtöbb helyen van. Azonban a nem elemi varázslók, ők az erejüket saját magukból merítik. Persze itt is szerepet játszanak a színek, ha valaki kék, akkor több dolog is felerősítheti a varázslatát, például a víz, kék ég. De ezek persze általánosak, vannak olyan szerencsétlenek, akiknek a varázslatát egy fajta és színű virág erősíti fel.
 - Legort milyen varázsló? Ő is elemi? - kérdezgetett tovább Denrick.
 - Nem.
 - És miből nyer több erőt?
 - Nem mondta és szerintem nem is fogja elmondani. Azonban mindjárt kezdődnek az órák. Sietnünk kell! - zártam le a beszélgetést.
  Elgondolkodtam azon, amit Denrick kérdezett. Legort energia színe a fehér, bár sokszor zöldnek próbálja álcázni. A fehér nagyon ritka szín és senki se tudja, legtöbbször ők maguk sem, hogy mi erősíti őket. Talán Legort-tal is pont ez a helyzet. A tanár úgy se figyel.
 - Legort! - szóltam.
 - Valami baj van Anna? Tarnem is ott van? 
 - Tarnem visszament a madár alakváltókhoz. Csak egy kérdésem lenne. 
 - Tarnem nem szereti, ha félreállítják. Főleg úgy nem, ha félbehagyott valamit. Légy óvatos és figyelj a környezetedre. Mit szeretnél kérdezni? 
 - Bizottság elé megy nem hiszem, hogy lenne szabadideje. A varázslásról szeretnék kérdezni.
 - Elég tág téma. Van szabad öt órád? 
 - Igen. 
 - Hazudsz. Éppen tanórán ülsz. 
 - Rendben most nincs, de este tudunk erről beszélni? 
 - Igen, persze. Tudod hol élnek a madár alakváltók? 
 - Délnyugaton, a Kívülállók határa mellett. Miért? 
 - Köszi, semmi különös csak kíváncsi voltam. 
 - Nem szoktál csak úgy kíváncsi lenni. Lenne egy kérésem. 
 - Ugye nem a kis jaguárra kell vigyáznom? 
 - Múltkor is Hidryt-nek passzoltad. 
 - Jól elvoltak. Mit szeretnél? 
 - Megtanítsz varázsolni? 
  Döbbent csönd következett. Egy elemi mágust egy nem elemi mágusnak nehezebb tanítani, de Emerisz-szel is jól halad, pedig ő aztán duplán elemi mágus.
 - Erre nem felelhetek nemmel, igaz? De mi szükséged lenne rá? Ügyes vagy nélkülem is. 
 - De csak víz közelében, ha elhatárolnak tőle akkor nem tudom használni az erőmet. 
  Nem hisz ebben. Érdekes az érzelem, mintha olyan dolgot mondtam neki, amit egyértelműen megtud cáfolni.
 - Majd este mindent elmondok, amit tudni kell a varázslatról, addig várj. Most már nincsenek külön óráid nem? Ha végeztél keress, talán én is tudok rád időt szakítani. 
 - Van külön órám, de az a terepgyakorlat második felében lesz megtartva, utána vacsoráig pedig a szakaszomat oktatom védekezésre egy telepatikus támadás ellen. 
 - Miért lesz neked külön órád, ha nincs itt Tarnem? - gondolom csak ennyit hallott meg.
 - Valaki más fog tanítani és a telepátia használatára nem pedig átváltozásra. 
 - Szóval ő nem fog elvinni a hegyekbe, hogy ott lelökjön téged. 
 - Nem, nem fog. 
 - Attól még légy óvatos. Nem tudok minden egyes percben ott lenni melletted. 
 - Tudom, de nem kell aggódnod. 
 - Akkor este beszélünk. 
  Rögtön megszakította a kapcsolatot. Szerencsémre nem buktam le a tanár előtt, azonban sokkal tovább haladtak az anyagban, mint vártam. Nehéz lesz ezt bepótolni, gyorsan elkezdtem jegyzetelni, míg tudok.
  Terepgyakorlat előtt beszéltem az őrnaggyal a külön órámról. Nem nézte jó szemmel a távozásomat, de ennyi volt rá a reakciója. Ebéd után a nő telepatikusan üzente, hogy hol leszünk. Nem erre számítottam, de mindegy is. A tanterem üres volt mikor beléptem. Biztosan megint eltévedt az erődben. Addig elővettem a tancuccomat és elkezdtem megoldani a házi feladatokat. Már az utolsónál tartottam, mikor végre betévedt az új tanár.
 - Elnézést a várakozásért. - mosolygott - Zyndane vagyok.
 - Lynx Anna. - mondtam.
  Tudja a nevemet, de nem szerettem volna tapintatlan lenni.
 - Nos, ha nincs ellenedre először a képességeidet mérném fel. - kezdte - Először is a védelmeddel. A legerősebb falat, amit csak tudsz, húzd az elméd köré.
  Teljesítettem a kérését. Egy áthatolhatatlan falra gondoltam, melynek a tetejét lehetetlen látni, sötét színű volt és a talaj alatt is nagyon mélyre lenyúlik. A fal teljesen körbevett engem, más feladata ugyanis nincs, csak engem védeni. Leültem középre és vártam a támadást. Ugyanis az bárhonnan jöhetett. A falon nem lehet repedés, mert akkor azt ki lehetne használni. Érzékeltem az első támadást. A fal nem ingott meg. Erősen tartotta magát. Többször is támadt a nő, minden alkalommal alulmaradt a falammal szemben. Hirtelen kaparni kezdte a földet. Itt a föld a régi emlékeimet jelenti. Azonnal változtattam a talajon. Most már nem puha föld volt a lábam alatt, hanem kemény kőpadló, melyet betörni lehetetlen. Nem egy kőlap, mely a felszínt takarja, hanem egy szilárd tömb. Felülről próbálkozhat, de ott más védelmem van.
 - Nagyon jó a védekezésed, csak egy helyről lehet bejutni. - hallottam meg hirtelen a hangját.
  Döbbenten fordultam meg. A nő mögöttem állt.
 - Jobban védd le az átjárót közted és a tünde között.
 - Nehéz levédeni, hiszen a távolságot miatt a kapcsolat megnyúlt, akár egy ín. Nehéz minden részét megfelelően levédeni. 
 - Pedig ezt valahogyan orvosolnotok kell, ugyanis ez az első hely ahonnan megpróbálnak majd ellenségeid utat találni az elmédhez. Ezen kívül viszont szinte lehetetlen áthatolni a falaidon. Beszélgessünk inkább kint, mint az elmédben. 
  Pontosan elmagyarázta ugyanazt idekint, mint odabent. Pedig már elsőre is felfogtam, hogy a kapcsolatomat Legort-tal jobban kellene védenem. Ezután én voltam a támadó. Más technikát használtam, mint Zyndane. Körülvettem teljesen a falat, amit felállított és az apró repedésekbe próbáltam beférkőzni. Hirtelen egy nagyobbra akadtam és azonnal bejutottam. Már éppen okított volna, mikor valaki hirtelen megfogta a vállamat. Gyorsan visszatértem a való világba, ahogyan Zyndane is. Lace keltett fel.
 - Valami baj van Lace? - kérdeztem.
 - Már több mint tíz perce tart a tanulószünet. - magyarázta.
  A tanulószünet a délutáni szünetet jelenti, ugyanis mindenki akkor készíti el a feladatokat, amik másnapra kellenek.
 - Ahogy látom Anna, menned kell. Holnap folytatjuk, de örülnék, ha Legort is itt lenne.
  Majdnem visszaültem a székre. Legort? Itt? Nem túl jó ötlet. Még valaki rajtam kívül rájönne a titkára, amivel még ő maga sincs tisztában.
 - Tündeként jobb, ha nem jön az erődbe. - ellenkeztem.
 - Akkor menjünk ki az szomszédos erdőbe. Ott nem sokan fognak zavarni. Megkérdezed?
 - Persze. - feleltem, de nem hiszem, hogy ez jó ötlet lenne.
 - Legort!
 - Kérlek várj pár percet, utána ráérek. 
 - Nem, ez most más. Csak egy kérdés. 
 - A múltkor egy több órás témakérdést tettél fel. Mindjárt jelentkezem, most komolyan nem érek rá. 
 Megszakította a kapcsolatot. Újfent. Már kezdek hozzászokni.
 - Valami baj van? - kérdezte a nő.
 - Csak nem ér rá. Mindjárt keres. - feleltem.
  Lace még mindig ott állt az ajtóban. Sürgetné ezt az egészet, de ezt jelenleg nem lehet és szerencsére be is látja.
 - Most már ráérek. Mi ilyen sürgős?
 - A holnapi külön órámon részt vennél? 
 - Az a te órád nem az enyém. Az új tanító kérte? 
 - Igen. Ez a tied is, ugyanis az elménk össze van kötve. A telepatikus képességeinket pedig ugyanannyira tudjuk használni. Kérlek, csak egyszer kell eljönnöd. 
 - Utána ugyanezt fogod mondani. Csak egyszer. Ha akarod elmegyek. 
 - Akkor holnap valamikor valahol az erdőben. 
 - Ezek aztán nagyon pontos adatok. 
 - Menned kell, nem? 
 - De. Szóval majd beszélünk, ha még szeretnél valamit megtanulni a varázslásról.
 - Igen, este beszélünk. 
  Most én szakítottam meg a kapcsolatot. Kérdő tekintetek fogadtak. Néha teljesen elfelejtem, hogy nem hallják a gondolataimat.
 - Holnap eljön Legort az órára. Most elmehetek?
 - Persze, akkor holnap ugyanekkor.
  Remélem megtalálja a kijáratot, különben újra ülhetek feleslegesen húsz percet. Gyorsan követtem Lace-t, hiszen alig maradt némi időnk vacsoráig. Olyan fél óra, talán negyven perc. Siettünk, de nem futottunk, nem szerettünk volna túl feltűnőek lenni.
 - Miért jön holnap Legort?
 - Majd az erdőben fogunk találkozni. Nem kockáztatom meg, hogy idejöjjön.
 - Okos döntés. De miért?
 - Össze van kötve az elménk, így külön külön nem is érdemes tanítani minket, hiszen ha az egyik erősebb lesz a másiknál, akkor talán az erősebbik győzedelmeskedik a gyengébb felett, ami nem lenne túl jó. Ezért is jön.
 - Gondolom nem ez az egyetlen ok.
 - Nem. Szerintem fel szeretné mérni Legort képességeit. Bár szerintem nem fog sikerülni.
 - Ennyire sok képessége van?
 - Inkább csak sokrétű az összes képessége. Még én sem értem a legtöbbet, pedig igazán jól ismerem.
  A szobában a legtöbben tanultak. Voltak, akik csak szimplán pihent. Az érkezésünkre viszont mindenki felfigyelt. Az összes könyv és füzet szinte egyszerre csukódott be. Ennyire várnák az védelmi leckét? Mire vállalkoztam. Remélem nem telik sok időbe a magyarázkodás, ugyanis a legtöbb időt az elmélet gyakorlati használata emészt fel.
 - Akkor kezdjük? - kérdeztem - Nehéz elsajátítani a megfelelőtechnikát, de pár nap múlva egy gyengébb támadást talán ki is fogtok tudni védeni.
 - Mindannyian beleegyeztünk szóval mivel kezdjük?
 - Elmélettel.
  Erre persze mindenki húzta a száját.
 - Nem kell sok mindent tudni, de amit elmondok az életbe vágó lehet. - kezdtem - A telepaták kétféle támadást használnak, de mindkettő ellen ugyanúgy kell védekezni. Az egyik gyors támadás és a telepata megpróbálja minden erejét beleadni. A másik lassú, viszont hatékonyabb, azzal akár a legerősebb elmék is megtörhetnek, úgy néhány nap, talán hét után. Az elmélet roppant egyszerű. Egy valamire kell folyamatosan gondolni, megszakítás nélkül. Koncentrálni kell rá és nem eshet rajta rés. Ha sokszor gyakoroljátok, akkor egy idő múlva erős koncentrálás nélkül is képesek lesztek falat húzni az elmétek köré.
 - Mire kell pontosan gondolnunk? - kérdezte Denrick.
 - Bármire, ami számotokra a világon a legerősebb, mondhatni áthatolhatatlan. Lehet az egy tárgy, emlék, érzelem, fogalom vagy bármi más. Ha megvan a kiválasztott fal, akkor erősen koncentráljatok rá.
  Sokáig tartott mire mindenki megtalálta a megfelelő falat magának. Most jött a tényleges feladatom. Megpróbálok átjutni a falakon. Mindenkinél egyszerre próbáltam és sajnos mindenkinél sikerrel jártam. Egész végig ezt gyakorolták, de sosem sikerült kint tartaniuk. Megszólalt az esti gong, ami a vacsorát jelezte.
 - Holnap folytatjuk rendben? Este mindenki kitalálhatja, hogy pontosan mit is érez a legerősebbnek.
  Vacsora után azonnal kerestem Legort-ot. Először nem figyelt a jelzésemre. Lehet csinál valamit. Az ágyamban feküdtem és bámultam a plafont. Pár perc múlva újra jeleztem neki, ekkora végre válaszolni is méltóztatott.
 - Most csak gyorsan válaszolok minden kérdésedre, mert más dolgom van. 
 - Rendben nekem ennyi elég is. Kezdhetnénk a csoportosításokkal? 
 - Csak egy lényeges szemszöge van. Kétféle csoport létezik, az elemi varázsló és a nem elemi varázsló. 
 - A színek nem érnek semmit se? 
 - Nem sokat. 
 - Szerinted miért nem? 
 - Az energia szín folyamatosan változik, mégis az összes varázslónak az erejét mondhatni az erősíti fel, amit az első színnél használt. Szóval nem hinném, hogy szín alapján bármi is felerősítené a varázslatot, ami nem elemi. 
 - Mindenkinek változik az energia színe? 
 - Ez természetes, ugyanis az energiaszín mondhatni a személyiséget adja vissza, ami az évek alatt folyamatosan változik. Például a te színed a kék, de az árnyalat nálad szinte percről percre változik. 
 - Kevesen képesek látni mások energia színét. 
 - Tudom. Néha idegesítő. Ismertem egy varázslót, akinek az ismertségünk elején vörös volt az energiaszíne, mikor pár évre rá találkoztunk akkora már kék volt és mikor utoljára találkoztunk zöld lett, még is mindig azt hitte egy rubinkő erősíti fel az erejét. 
 - A te színed is változik?
 - Néha. Nem sokszor. Ha alakot váltok akkor egy ideig sötétebb színű lesz. 
 - Ha jól emlékszem a te színed a fehér, nem? 
 - De. 
 - Ha az sötétebb lesz, akkor vagy szürke lesz vagy fekete. 
 - Igen, tudom. Ismerem a színeket. Még kérdés? 
 - Inkább kérés, megtanítanál varázsolni? 
 - Nehéz lesz. Te főként a vizet tudod szabályozni, ha úgy tetszik irányítani. Így a saját erejű mágiákat nem tudod annyira használni. Ezért szerintem jobb lenne, ha nem varázsigéket magolnál és szimbólumokat vésnél a  fejedbe. Inkább ösztön varázslatokat tanítanék, de azokat nem kell annyira tanítani. A nevük is sejteti azok ösztönösek. Csak az irányításukat és a mérték tartást kell megtanulnod. 
 - Többféle varázslat létezik?
 - Persze. Vannak az ösztön varázslatok és a tudatos varázslatok. Persze sok mellék ág is van, például a telepátia vagy az elemek használata. A tudatos varázslatokhoz szimbólum és varázsige kell, akinek mozoghatnékja van, az még karmozdulatot is csinál. De ezeket az elemi varázslók nehezen tanulják meg és szinte sose tudják használni. Tehát számodra nem túl hasznosak. 
 - De te ezt használod. 
 - Nyilván. Ugyanis a tudatos varázslatok sokkal erősebbek az ösztön varázslatoknál és valahogy védekeznem kell az elemi varázslók ellen is. 
 - Sok elemi varázsló van? 
 - Nem annyira. Úgy a varázslók egy tizede képes elemeket használni. Még kevesebben képesek két elemet irányítani. 
 - És az ikerek? 
 - Náluk már az maga is egy csoda, hogy épségben megszülettek. Nagyon ritkák a hármas ikrek. Így mondhatni várható volt, hogy az erejük is különleges lesz. 
 - Ha Emerisz és Alton az elemi varázslók, akkor Lara mit kapott? 
 - Ő egyszerű varázsló. Neki kell kordában tartani a testvérei erejét. Az elemi varázslók képesek túl sok energiát elveszíteni, amibe belehalhatnak. Lara még ezt is felügyeli. Ő a biztosíték, ami nem engedi, hogy a testvéreit a saját erejük ölje meg. 
 - Nagy felelősség nyomja a vállát. 
 - Még nem. Alton képessége még nem jelentkezett, Emerisz is még csak a tüzet tudja irányítani. 
 - Hogyan tudom jobban irányítani az ösztön varázslatokat? 
 - Gyakorolj minél többet, lehetőleg víz nélkül. Ennél többet nem tudok tanácsolni, viszont szólj nekem, mielőtt elkezdenél gyakorolni.
 - Miért? Látni szeretnéd hogyan bénázom? 
 - Nem szeretném, ha akaratlanul is felhasználnád az összes energiádat. 
 - Rendben. 
 - Hogy haladnak a szakasztársaid? 
 - Miben? 
 - A védekezésben. 
 - Rosszul. Mindenki falán hamar átjutottam. 
 - Nehéz megtanulni a védekezést, ezt mindketten tudjuk. Az egyik barátomnak majdnem egy évébe telt rendesen elsajátítani a technikát. 
 - Remélem ez nem fog egy évbe telni. 
 - Nem látjuk a jövőt. Mellesleg nem fej-fej mellett fognak haladni. Lesz, aki lemarad míg a másik már holnapra tökéletesen tudja. 
 - Nem vagy jó biztatásban.
 - Sokan mondták már. Viszont, ha nem bánod van pár dolog, aminek utána néznék. 
 - Milyen pár dolog? 
 - Nem szeretném ha nyugtalan lennél miatta, majd ha arra érdemes az információ akkor elmondom, ha tévedtem, akkor jobb ha nem tudsz róla. 
 - De kedves vagy. - jegyeztem meg szarkasztikusan.
 - Na megyek, te pedig vigyázz magadra.
 - Hidd el a következő fuvallat nem fog megölni. Szia. 
  Megszakította a kapcsolatot. Már azt hittem vissza fog vágni valamivel, de ez elmaradt. Már mindenki lefeküdt mikor befejeztük a beszélgetést Legort-tal. Oldalra fordultam és elaludtam.

*Legort szemszöge*

Meglepődtem mikor Anna délelőtt felkeresett. Azt hittem újra Tarnem-mel van baj. Nagyon megkönnyebbültem, mikor kiderült, hogy visszaküldték a saját területére. Bár ahogyan ismerem, nem fog sokáig ott maradni. Ha valamit elkezd szereti azt befejezni. Azonban ha ketten vannak madár alakváltók Anna közelében, akkor Tarnem biztosan nem fog rájuk támadni. A saját népéből nem szeretne ellenfeleket szerezni. Szóval amíg Anna egy madár alakváltó közelében van és nem Tarnem az vagy valamelyik csatlósa, akkor nagyobb biztonságban van, mint velem. Emerisz-t ma Berill elkérte, ugyanis tanítani szeretné. Tudtommal Berill se elemi varázsló, így mondhatni ő se olyan jó tanár Emerisz számára. Csak a koncentrálást kell megtanulnia, onnantól könnyebben menne minden. A tűz az egyik legveszélyesebb elem, főként támadásra szokták használni, ugyanis védekezésre alkalmatlan. Nem illik Emerisz-hez ez az elem, de hát ezt kapta, a második elemet viszont könnyebben fogja tudni uralni. Mindig csak az első lépések nehezek. Összekészülődtem a gyógynövény gyűjtéshez, ugyanis még pótolni kell a veszteséget. Mostanság többször megyek egyedül, hiszen már bizonyítottam, hogy képes vagyok megvédeni magamat, így nem kell plusz ember, aki hátráltatna.
  Az erdő még mindig gyönyörű. Egészen más, mint amilyen a Kerntan-on, ahonnan jöttünk, volt. Ott kisebbek voltak a fák és sokkal sokszínűbbek voltak, mint itt. Itt mintha nem változnának az évszakok. Örökös nyár van itt. Anna ismeri vajon a hó fogalmát? A nap is egy kicsit máshogyan mozog. Tökéletesen az ég közepén megy végig minden nap. Nem vagyok csillagász, de ezt azért könnyű volt megfigyelni, igaz nem tudom mire is lehet ebből következtetni. Hangosak voltak a lépteim, ugyanis az avar elég vastag a talajon és száraz tekintve, hogy régen esett az eső. Amikor Anna a varázslatról kérdezett eléggé meglepődtem, azt hittem nem érdekli az ilyesmi. Mondjuk lehet a tegnap miatt kezdett el érdeklődni iránta.
  Az erdőben töltöttem a nap nagy részét, csak délután indultam vissza fele. Közben eszembe jutott egy gondolat. Ha egy néppel egy bolygón élsz, akkor szinte lehetetlen, hogy egyszer sem futtok össze egész idő alatt. Ha találkozott is velük valaki a telepaták biztosan kitörölték magukról az emléket, azonban ez nem mindenkire hatásos, biztosan voltak kivételek, akikre nem hatott. Viszont hagy maradandó nyomot az, amikor belenyúlnak valaki fejébe és nem ügyelnek annak épségére. De csak feltűnt volna, ha egy bizonyos területről mindenki fél őrülten jön vissza. Vagy mégsem lenne annyira furcsa? Sok mindent kibír az alakváltók elméje, de egy emléktörlés hosszútávon hatásos és lehet csak később jóval azon terület elhagyása után jelentkezhettek az őrültségre utaló jelek.
  A Kívülállók már találkozhattak madár alakváltókkal. Sőt szerintem Palkot is látott már egyet. Azért is kutathatott annyira a telepátia után. Segítséget kell kérnem Ambrus-tól, ami nem túl jó, ugyanis nem kedvel engem. Azonban a nővére miatt van szükségem pár infóra, szóval lehet, hogy segít. Ha visszaértem beszélek vele. Csak pár perc gyalog út áll még előttem, utána pedig kezdődhet a fára mászás. Amíg nem kerültünk át ide, addig nem kellett ilyen hosszú túrákat tennem. Megálltam pár percre a felmászás előtt. Ittam egy keveset majd neki indultam. A fa törzsén látszódnak a nyomok, hogy hol szoktunk mászni. A kérge ott lecsiszolódott, így jobban kell figyelni, mert könnyebb rajta megcsúszni. Gyorsan felértem, ami a gyakorlatnak köszönhető. Szinte már csukott szemmel is feltalálnék ide. Intettem Optase-nak a mostani őrnek, hogy visszaértem. Csak biccentett egyet jelzésképp.
  A faluban a szokásos élet zajlott. Argot és Shina beszélgetett valamiről, közben a katonák, akik nem voltak szolgálatban, Alton vívás óráját figyelték és ha kellett tanácsot adtak neki. Lara és Emerisz az erejüket próbálgatták Berill felügyeletével. Mindenki el volt foglalva valamivel. Azonban sokkal békésebb és nyugodtabb a hangulat itt, mint az előző lakhelyünkön. A házamba érve kipakoltam a növényeket, had száradjanak, majd leültem a székre. Remélem nem fog sok időt igénybe venni Ambrus megtalálása. Az ő elméjében még nem jártam, viszont Anna igen. Az ő emlékeit használva talán könnyebben megtalálom az öccsét. A déli erdőrészen kerestem Ambrus-t. Nehéz így keresni valakit. Majdnem fél órámba telt, mire egy Ambrus elméjéhez hasonlót érzékeltem. Közelebb mentem felé, de nem ő volt az. Nagyon lassan haladtam. Mintha tűt kerestem volna a világ legnagyobb szénakazlában. Egy óra után már kezdtem fáradni és a feladás határán voltam, mikor újra érzékeltem egy lehetséges illetőt. Abban a barlangban volt, ahol fogva tartottak minket. Végre megtaláltam Anna öccsét. Ott volt, gondolom segít az erőd rendbe rakásában.
 - Ambrus! Legort vagyok, segítened kell. 
 - Miért is? 
 - Anna és a madár alakváltók miatt. 
 - Szerinted veszélyben van a nővérem? 
 - Hallottad mi történt tegnap? 
 - Nem. 
 - Anna tanítója lelökte Annát egy szakadék széléről. Él és virul nem esett baja, viszont a tanítót visszaküldték a területükre. 
 - Ennyivel megúszta?!
 - Igen. 
 - Ha ez megoldódott, miben kellene segítenem? 
 - Valahonnan a madár alakváltóknak információt kellett szerezniük, ahogyan Palkot-nak is. Szerintem Palkot találkozott a madár alakváltókkal. Kellenének a feljegyzések a küldetéseiről. Még azelőttről, hogy az erőd parancsnoka lett. 
 - Szerencsédre már az irattárban vannak, talán még nem selejtezték ki. Kihozom neked őket, de nem viheted el. Sokszor ellenőrzik sajnos a feljegyzéseket ugyanis csak a fontosabb küldetésekről vannak jelentések. Az alacsonyabb fokozatúakat pedig egy könyvbe írják dátummal. 
 - Mikor tudunk találkozni? 
 - Este felé. Az erdőszélén találkozzunk, arra kevesebb az őrjárat. 
  Anna beszélni szeretett volna velem, gyorsan leráztam.
 - Rendben. Akkor ott találkozzunk. 
 - Ha találkozunk elmondanád mit találtál? 
 - Miért? Te is utána tudsz nézni. 
 - Nem tudok olvasni. 
 - Rendben, majd elmondom mit találtam. Mennem kell a nővéred türelmetlen. 
 - Rendben. Majd szólok, hogy pontosan mikor is. 
  Megszakítottam a kapcsolatot Ambrus-szal. Vajon hogyan találja meg az iratokat, ha nem tud olvasni? Azt mondta megszerzi, ezentúl már mást nem tudok csinálni a várakozásnál. Gyorsan beszéltem Annával. Nem igazán tetszett az ötlet a közös óráról, de így legalább láthatom az új tanítót. Argot nem fog örülni a hírnek. Azonban igaza van Annának, jobb ha egy szinten marad a képességünk, ugyanis sok baj származhat belőle, ha az egyikünk erősebb lesz a másiknál. Felálltam és kicsit megnyújtóztattam az elgémberedett végtagjaimat. Majdnem két órát ültem egy helyben és közben egyáltalán nem mozogtam. Kimentem a térre, majd elindultam a nagy ház felé. Jobb ha előbb mondom el Argot-nak, mint utóbb. Így kevésbé fog kiakadni. Meglepetésemre nem a nagy házban volt, hanem előtte. Azonban most nem Shina-val beszélgetett, hanem Evan-nal. Észrevett engem. Ki kellett várnom a soromat, hiszen senki se szokta Argot-ot kis ügyek miatt felkeresni. Pár perc múlva már el is ment Evan.
 - Történt valami? - kérdezte Argot fáradtan.
 - Nem igazán. - mondtam - Holnap elmennék egy-két órára.
 - Mi az oka? Ha szólsz, akkor nem a szokásos ürügy.
 - Anna új tanítót kapott és ő kérte, hogy holnap vegyek részt Anna óráján.
 - Gondolom nem az erődben lesztek.
 - Nem. Itt valahol az erdőben.
 - Mikor lenne?
 - Azt hiszem délután.
 - Nem tudod? - döbbent meg Argot.
 - Anna csak annyit mondott, hogy valahol valamikor. És ma este is elmennék.
 - Ez miért lesz?
 - Egy elméletnek járok utána. Nem leszek sokáig.
 - Rendben.
  Gyorsan arrébb álltam, mivel veszekedést hallottunk. Hidryt kapott már megint össze valakivel. Argot ettől sosem menekül meg, most is a helyszín felé vette az irányt. Addig visszamentem a házamba és összepakoltam pár dolgot. Remélem Anna nem pont akkor keres meg, mikor Ambrus-szal találkozom. A nap lenyugvóban volt.
 - Elindultam. Az erdőszélen találkozunk. - hallottam Ambrus üzenetét.
  Vajon ezt mikor küldte? Tudtommal ő nem tud telepatikus kapcsolatot létrehozni, így csak mondhatni pár szavas kis üzeneteket, tud a már felbontott kapcsolatok nyomán elindítani, de azok később érnek a másikhoz, mintha rendesen beszéltünk volna telepatikusan.
  Sötét ruhák voltak rajtam, ugyanis nincs kedvem túlságosan kiríni az esti erdő látképéből. Miután leereszkedtem a talaj szintre felhúztam a csuklyámat, ugyanis eléggé kitűnik a világos hajam az erdő sötétségéből. Szerencsére az erdőszéle közel van a faluhoz, nem kell sokat sétálni. Sietősre vettem a tempót, hiszen lehet Ambrus már rég ott van. Biztosan türelmetlenebb, mint máskor és ha nem érek oda időben elmehet és odavész az információ. Hamar kiértem, aminek felettébb örültem. Viszont nem volt itt senki más sem rajtam kívül. Felmásztam az egyik fa alsó ágára és onnan néztem szerteszét. Biztosan máshol jött ki, mint én. Esetleg még nem ért ide. Mire ezt végig gondoltam megjelent egy farkas szerű árnyék tőlem messzebb. Valami nyereg féleség volt rajta. Távol van így nem tudom olyan jól kivenni. Leereszkedtem, de figyeltem, hogy ha szükségessé válna akkor gyorsan el tudjak menekülni. Az nem nyereg, ami rajta van, hanem valamiféle tároló. Annán is láttam ilyet. Akkor használják az alakváltók, ha valamit hosszútávon magukkal akarnak vinni. Kinyúltam felé telepatikusan és leellenőriztem, hogy pontosan ki is ő. Ambrus volt. Ő is körbe nézett. Nem vett engem észre. Mondjuk így nem lát színeket, szóval számára teljesen egybeolvadok az erdővel.
 - Itt vagyok! - szóltam neki.
  Felém jött. Már nem osontam annyira, így észrevett. Átváltozott és a táska szerűség lecsúszott róla.
 - Utálom ezt hordani, de most szükséges volt. - mondta.
 - Ilyen sok küldetésen vett részt?
 - Nem. Csak találtunk egy könyvet is elrejtve az irodájában. Még az olvasni tudók sem értették mi van odaírva, azt mondták, hogy nem a mi nyelvünk, bár lehet csak az őrülete miatt találta ki ezt a kód nyelvet. Gondoltam idehozom, hát ha te sikerrel jársz.
 - Miből gondolod, hogy sikerrel járok?
 - Több nyelven beszélsz, mint mi. Lehet felismered és el tudod olvasni.
  Először a küldetéseiről szóló jelentéseket adta át. Csak a helyszínek érdekeltek, így gyorsan átfutottam rajtuk. Nem igazán fejtik ki a küldetés részleteit, csak az úti cél, az időpont és pár szó az útról van meg. A küldetésről nincs semmi.
 - Ambrus direkt vetted ki a küldetésről szóló részeket? - kérdeztem, de rájöttem, hogy még mindig nem tud olvasni, ezért nem is tudja melyik az a rész.
 - Nem. Ott kell hogy legyen.
  Nem vitatkoztam vele inkább tovább néztem. Sokkal több időt töltött a madár alakváltókkal közös határnál, mint bármilyen másik küldetésen. Szóval nagy eséllyel találkozott velük, de akkor ezt a követek miért nem mondták.
 - Találtál valamit? - kérdezte kíváncsian.
 - A nyugati határon sokkal több időt töltött, mint bárhol máshol.
 - Ez miért olyan fontos?
 - Mert ott laknak a madár alakváltók. De ez még nem bizonyít semmit sem. Megnézhetném azt a furcsa könyvet is?
 - Persze.
  Visszaadtam neki a papírokat, cserébe megkaptam a könyvet. Valójában ez egy kis jegyzet füzet volt. Minden oldalára csak pár sor volt írva, csak az első oldalakon volt hosszabb szöveg. Értettem a szöveget, viszont nehezen olvastam. Valaki nagyon csúnyán ír és még ráadásul tele is van hibával. Ezt a nyelvet a Krentanon az emberek használják. Az alakváltók nem ismerhetik. Tarnem és az egyik barátja megtanulta a nyelvet, azt hiszem az egyikük tudott írni is, de nem tudom melyikük.
 - Érted mi van benne?
 - Igen. A helyesírás és a külalak csapni való, de értem mit írtak.
 - Lefordítanád?
 - Persze. - neki kezdtem az első oldalnak - "A szövetség létrejöttének a bizonyítéka. Információt információért. Ha az egyikünk bukik a másikat is magával rántja, ez a szabály. Ezen napló legyen ennek bizonyítéka. A szerződőfeleknek magukkal kell hozni minden találkozóra. Mindig meg legyen benne jelölve az információ lényege. Erről senki sem szólhat egy szót sem, különben a másik fél élhet az áruló megölésének jogával. Ezek szabályokat a két vezető közösen hozta. Lekten Palkot; Zienn Tarnem.
 - Akkor az információk, amiket átadtak egymásnak benne vannak?
 - Ezek szerint. - tovább lapoztam - Bár elég egyoldalúnak tűnik a dolog. Csak Palkot adott át információt, Tarnem nem mondott el neki semmit sem. Átverték őt, majd elültették a fejében a mi elfogásunkat, hogy ez alapján kárpótolják őt.
 - Ez bizonyít valamit?
 - Igen. Tarnem egész végig tudott Annáról és rólam. Ambrus ezt juttasd el Annának, bármelyik tünde le tudja fordítani a jegyzeteket ezt felhasználhatják Tarnem ellen, aki így nagy eséllyel teljesen támadható lesz.
 - Ha visszament a területére, miért kellene tartanunk tőle?
 - Utálja, ha valamit nem tud befejezni. Anna tanításával is így van, szerintem vissza fog jönni. Viszont ha időben megbénítjuk, akkor még van esélyünk.
 - Te nem tudod neki átadni?
 - Eddig megfigyeltek bennünket és lehet még most is figyelik a falut. Jobb ha ez nem lesz nálam, különben lehet egyszer csak eltűnik. Azonban most mennem kell, megígértem a nővérednek, hogy beszélek vele.
 - Rendben. Megpróbálom átjuttatni neki.
 - Köszönöm Ambrus.
 - Csak Anna miatt tettem.
 - Tudom.
  Mire visszaértem Anna már el is kezdett faggatni engem. Az első kérdéseket nem tudtam kifejteni, mert éppen felmásztam a fára. Azért nincs kedvem megcsúszni és eltörni a nyakamat. Remélem időben eljut a kis könyv Annához.