53. fejezet - Próbálkozás

*Anna szemszöge*

  A tanító elméletileg már tegnap este megérkezett. Nem találkoztam vele, hiszen addigra már vissza kellett vonulnia a szakaszomnak a szobájába. Kíváncsi vagyok, mégis hogyan akar megtanítani alakváltásra. Ugyanis macska vagy farkas alakot ösztönből veszek fel, azt nem kell tanítani. Viszont, amit tegnap mondtak, hogy vannak akik nem képesek húsz éves koruk előtt átváltozni az furcsa. Mintha náluk nem teljesen ösztöni alapja lenne az egésznek. Viszont, ha nem ösztönös, félek nem tudok majd madár alakot felvenni. Éppen az üres tanteremben ülök, mivel a terepgyakorlat helyett most a madár alakváltókról fogok tanulni. Kíváncsi vagyok, hogy hogy nem ismertük őket eddig? Miért nem szerepelnek sehol sem? Biztosan velünk együtt jöttek át, de akkor miért felejtettük el őket? Minden népnek vannak fehér foltjai, mondhatni időszakok a múltjában, amiről nem sokat tud, de mellettünk laktak itt más alakváltók és még csak nem is emlékszünk rájuk! Hogyan tudták eltitkolni a létezésüket? Biztos közre játszott a telepátia is. Csak tudnám hogyan képesek kitörölni úgy emlékeket, hogy másik ne sérüljön és egy másikkal helyettesítik. Bonyolult egy művelet, sokat olvastam róla, de nem mertem kipróbálni. Elég ha kevésbé koncentrálok és teljesen összezúzhatom valakinek az elméjét. Egy összetört elmét pedig nagyon nehéz helyre állítani. Nem mintha próbáltam volna is valaha, de amikor láttam Lucia elméjének az állapotát, nem biztos, hogy újra helyre tudtam volna rakni mindent. Szinte egy lehetetlen vállalkozás lenne. Sok napnyi, talán hétnyi folyamatos koncentrálás és óvatos alakítgatás után már talán egy kicsit lett volna őrült. Egy összezavart elmébe bejutni már elég nagy kihívás.
 - Remélem nem várattalak meg. - hallottam rögtön az ajtó nyitás után, egy fiatal férfi jött be.
  Talán a húszas évei végén járhatott. Sötét haja rövidre volt vágva, magasabb volt, mint a többi alakváltó. Olyan száznyolcvan környékén lehetett. Nem katonai egyenruhában volt, inkább laza mégsem koszos volt az öltözéke. Bár mosolygott, szemében bizalmatlanság csillogott. Sötét szemei végigmértek engem, ami miatt feszengve ültem a helyemen. Felálljak-e vagy sem? Végül felálltam, mondjuk jókor jutott ez eszembe, úgy két perccel a bejövetele után.
 - Ülj le. - mondta röviden.
  Nem volt nála könyv, se semmi, ami egy tanárhoz tartozik. Fejből mondana el mindent? Az viszont hosszú lesz.
 - A nevem Zienn Tarnem, engem jelöltek ki oktatódnak.
 - Lynx Anna. - mutatkoztam be én is.
 - Igen tudom, hallottam már rólad és mellette túl nyitott az elméd könnyű olvasni belőle.
  Meghökkentem a kijelentésén. Nem szoktam csak úgy lezárni az elmémet, de azért a biztonság kedvéért köré vontam egy falat. Ez zavaró lesz, ha minden nap fent kell tartanom.
 - Akkor kezdjük is a történelmünkkel.
 - Lenne egy kérdésem. - szólaltam meg.
 - Még bele se kezdtem. - nézett rám türelmetlenül.
 - Csak együtt jöhettünk át a kapun, még sincsenek semmilyen könyvben vagy naplóban megemlítve a madár alakváltók.
 - Hallgass végig és mindenre választ kapsz. Akkor kezdjük az elejéről. Minket, mármint az alakváltókat, köztudott egy varázsló család teremtett. A céljuk egyszerű volt, erős és hűséges katonákat szerettek volna létrehozni. Az első kísérletük az emberekre és a madarakra fektette a hangsúlyt, így hoztak létre bennünket. Bár ők ezt az egészet hibás kísérletként tartják számon. Véletlenül tettünk szert a telepátiára, ami nem volt éppen előnyös a varázsló család számára. Elődeink sokkal agresszívabbak voltak, mint mi. Ha átalakultak akkor az állati énjük vette át a hatalmat. Fékezhetetlenek voltak, főként dühöt éreztek, ezért mindig támadtak. Annyi szerencséjük volt az akkori embereknek, hogy nagyon nehezen tudtak csak átalakulni az elsők. Szükségük volt annak a madárnak a tollára, amivé át akartak változni. Manapság nem feltétlen szükséges, de gyorsabb a folyamat vele, mint nélküle. Visszatérve a múltra, a család nem hagyta abba a kísérletezést. Most olyan fajokkal vegyítették az embert, ami madarakra is szokott vadászni. Ezért alakultak ki a macska és farkas alakváltók. Főként a mi kiirtásunkra. A terv jól működött nagyon hamar csökkent a madár alakváltók száma, azonban valamivel nem számoltak. A másik két fajta alakváltó sokkal hamarabb megtanult felülkerekedni az állati énjén, mint mi. Ezért már nem vadásztak ránk, bár ezt a sérelmet megjegyeztük. Utána az a család elterjesztette, hogy mindegyik kísérlet kudarcba fulladt. Az összes alakváltó ok nélkül támad minden élőre, amit lát. Ez persze nem volt igaz. Az első alakváltóknak persze sokkal labilisabbak voltak az érzelmeik, ezért sokszor voltak dühösek látszólag ok nélkül, de ezért nem öltek meg senkit. Azonban a tündék, emberek és alakmásolók azonnal el akartak minket tüntetni, hiszen mondhatni csak gyilkológépeknek láttak minket. Párszor próbáltuk bizonyítani az ellenkezőjét, de ezt egy háborúban igen nehéz. Szerencsénkre volt pár alakváltó, akik képesek voltak varázsolni, így született meg egy nehéz döntés. Új hazát kerestünk, egy távoli világban, hol elbújhatunk ellenségeink elől, míg elül a vész. Sok világot bejártunk, sok helyen harcoltunk. Az állati alakunkat legtöbbször csak alakmásolók ellen vetettük be, a többi nép ellen emberként harcoltunk, nem akartuk még jobban megrémíteni őket. Azokban az időkben bukkantunk erre a helyre, melyet Are védelmezett. Mikor meghallotta történetünket megengedte, hogy itt élhessünk. Az első éveket együtt töltöttük, ki kellett tapasztalnunk ezt a szeszélyes bolygót. Utána, mi madár alakváltók, el akartunk válni a többiektől, mert féltünk a többi alakváltótól. Ők képesek minket legyőzni véglegesen, akár akaratból akár nem. Úgy döntöttünk elfelejtettjük magunkat mindenkivel és távolabb élünk, ahol nem fogjuk egymást zavarni. Sokáig működött, csak nagy ritkán találkoztunk, akkor se maradt meg sokáig a másik nép emléke rólunk. Akkor jöttél te a képbe. Mikor összekapcsolódott az elmétek, akkor figyeltünk fel rád. Utána vártunk pár napot, meg szerettünk volna győződni arról, mit is érzékeltünk pontosan. Utána viszont hamar újra érzékeltünk valamit, de akkor inkább a varázserődet használtad. Az ünnepség után kerestünk volna fel téged, viszont valamiért eltűntél két napra, így újra elbizonytalanodtunk, ezért is állítottunk egy próba elé és próbáltunk meg elvágni a tündétől.
 - Ezért fagyasztották le az erődöt és ejtettek engem csapdába?
 - Nem volt szabad túl hamar közbeavatkoznod, így is épphogy mindenkit sikerült ledermesztenünk. Ezért is tudott valaki felébredni a közeledben.
 - Az öcsémnél miért játszották el ugyanezt?
 - Nem tudtuk kit is érzékeltünk pontosan. - vont vállat a tanító - Hasonlóak a képességei a tiedhez, de nem képes használni a teljes erejét. Valamiért mintha egy fal lenne benne.
  Biztos amiatt, amit gyerekként átélt. Na mindegy, ezt nem szándékozom megosztani a tanítóval. Hirtelen nagy nyüzsgésre lettem figyelmes a folyosóról. Reggelire megy mindenki.
 - Elnézést, hogy közbe szólok, de nem szeretnék lemaradni a reggeliről, ezért el tetszik engedni?
 - Persze menj csak. A délutáni gyakorlatot, ha nem baj megnézném.
 - Nem baj, szerintem engedélyezni fogja az Ezredes. - válaszoltam - Viszontlátásra!
  Megnézné a terepgyakorlatot? Nem fog ennek örülni Katret, de ezzel neki kell megküzdenie, nem pedig nekem. Sőt a szakasztársaim se örülnének a vendégnek. Az ebédlőben találkoztam velük. Ott elmondtam mindenkinek, mi is történt az első órán. Meglepődtek a madár alakváltók történelmén. Szinte lehetetlen elhinni, mire voltak képesek. Teljesen kitörölték magukat mindenki emlékezetéből. Ezt azért nehéz elfogadni. Are biztos tudott róluk, lehet ő is jobb ötletnek tartotta ezt az egészet. Viszont valamit érzékeltem azon az első órán. Szerintem Legort egész végig figyelt, meg is kérdezem tőle.
 - Még mindig figyelsz vagy már meguntad? 
 - Érzékeltél? Mondjuk most felhúztál egy pajzsot az elméd köré, talán azért vettél észre. 
 - Bennem nem bízol vagy miért csináltad? 
 - A tanítóban nem bízok. 
 - Miért? Ismered? Ha nem...
 - Talán ismerem. 
  Nem folytattam a mondatot. Legort nem ismerheti ezt az alakot, hiszen csak másfél hónapja van itt. Az alatt pedig nem találkozhattak.
 - Honnan ismernéd?
 - Valamelyik madárnak van kapunyitó képessége?
 - Milyen kapura gondolsz?
 - Világok közötti kapura. 
 - Csak a viharmadár képes erre, de csak akkor ha nincs rajtuk fölösleges teher. Nagyon gyorsnak kell hozzá lenniük, kevés tudja elérni ezt a sebességet. Szerinted a madár alakváltók is képesek erre? 
 - Talán. Nem vagyok benne biztos...
 - Valamit elhallgatsz, érzékelem, hogy nem mondasz el mindent. 
 - Kérlek ne nyomozz ez után. 
 - Tudod hogyan került ide az a ketrec.
 - Igen. 
 - Miért ne nyomozzak, Legort? 
 - Nem tetszene az, amit találnál, mellesleg lenne egy komoly kérésem. 
 - Mi lenne?
 - Ne bízz Tarnem-ben. Sose becsüld le és ne fordíts neki hátat. Mindig ő távozzon előbb. 
 - Eddig még sose féltettél ennyire.
 - Mert nem volt szükséges, most viszont az. Ne hergeld, könnyen kijön a sodrából és hidd el, nem akarod látni milyen is akkor.
 - Te már láttad?
 - Talán. 
 - Nem fogsz egyértelmű választ adni, igaz? 
 - Majd mindent elmondok, ha szükséges.
 - Lehet akkora már túl késő lesz. 
 - Csak annyit ígérj meg, mindig figyelni fogsz és nem hozod ki a sodrából. 
 - Nem értem miért hangsúlyozod ezt annyira, nem szoktam senkit se bosszantani. 
 - Csak ígérd meg. 
 - Rendben megígérem. 
 - Köszönöm. Ha nem baj, most elmegyek. A mai terepgyakorlaton, ne mutasd meg az erősségeidet. Tettesd magadat gyengébbnek, mint amilyen valójában vagy. 
 - Legort igazán elmondhatnád mi ez az egész. 
 - Még nem. Ezek csak óvintézkedések. Lehetséges minden teljesen felesleges volt. 
  Ezzel eltűnt. Furcsa egy beszélgetés volt. Találkoztak volna már? Nem hinném, lehet csak összekeveri valakivel. Ő is ezt hiheti, ezért nem mondott mindent biztosra. Mellesleg nem is nagyon tudok nyomozni utána, ugyanis minden információ Legort emlékezetében van, onnan viszont nincs kedvem kihalászni. Könnyű elveszni más elméjében, persze ez nálunk nem akadály. Az elménk összekapcsolódott, így mondhatni bármikor következmények nélkül áskálódhatunk a másik elméjében. Persze ezt semelyikünk se használja ki. A fontos információkat már akkor megtudtuk egymásról, mikor Palkot ránk tetette azt a sisakot. Igaz nem tartottam fejben Legort múltját, ugyanis nem nagyon érdekelt. Most viszont kezdek újra kíváncsivá válni, azonban direkt megkért, hogy ne kutakodjak. Nagyon aggódott és még nem láttam ilyennek. Emiatt most tiszteletben tartom a kérését, csak ne bánjam meg. Remélem ez az egész csak vak lárma volt. Nem szeretnék még egy árulóval találkozni az erőd falai belül. A többiek folyamatosan faggattak a madár alakváltók kapcsán. Mindent elmondtam nekik, amit megtudtam, de még így is adódtak nyitott kérdések számomra. Ezeket nem osztottam meg a szakaszommal, ahogyan a Legort-tal folytatott beszélgetést sem. Nem szeretnék mindenkit elbizonytalanítani, esetleg megrémíteni ok nélkül. A terepgyakorlatról is szó esett. Katret nem fogja megengedni a tanítónak a megnézését, ebben mindannyian egyetértettünk. Persze mire mindent végig tárgyaltunk, addigra sietnünk kellett, mert így is utolsóként hagytuk el az ebédlőt. Szerencsére nem késtünk különben büntető feladatot kaptunk volna. Ahhoz most nem lenne elég erőm. Túlságosan eltereli a figyelmemet Legort aggódása. Valami van a háttérben és idegesít, hogy nem tudom pontosan mi is.

*Legort szemszöge*

Direkt figyeltem Annát. Korábban is keltem emiatt. Ha tényleg az a tanító akire én gondolok, akkor nagy baj van. Bár lehet megváltozott azóta, hiszen nyolc év telt el. Mellesleg biztosan nem ismerne fel. Azonban még meg kell bizonyosodnom a kilétéről, majd csak azután figyelmeztetem Annát. Meg kell kérnem, hogy ne kutakodjon, ugyanis olyan dologba ütheti bele az orrát, ami akár magával is ránthatja őt. Nem, ezt nem engedhetem. Elég ha csak én tudok róla. Biztos ideges lesz a tudatlansága miatt, de most így jobb lesz neki. Remélem nem fognak beteljesülni az aggodalmaim. Ha mégis akkor napi programom lesz Annát figyelni. Még a végén baja eshet.
  Anna felfigyelt valamire. Biztosan megérkezett. Óvatosan előre tolakodtam az elméjében. Nem vettem el a látását, túl feltűnő lett volna, mellesleg összeveszne akkor velem. Megvártam, míg az elméje elraktározza az információt, csak utána néztem meg, ki is ez a tanító.
  Nyolc év alatt alig változott valamit. Ha a kinézete nem is változott, talán a személyisége igen. Most már nincsenek emberi tényezők, akik befolyásolnák a gondolkodását, visszatért az otthonába remélem ez kihatott rá. Folyamatosan figyeltem az óra alatt gyanús viselkedést keresve. Nyitottabbnak tűnt, igaz most itthon érzi magát. Anna azért húzott egy falat az elméje köré, aminek külön örültem. Azonban így könnyebben érzékelhet, mint máskor, de legalább a tanító nem tud olyan könnyen hozzáférni az emlékeihez. Félek felismerne, ha látná Anna emlékeit. Ha felismer akkor annak nagyon rossz következményei lesznek. A múltban nem éppen barátságosan váltunk el egymástól. Nem fogadott bosszút ellenem, az igaz, viszont nem is örülne nekem. Most viszont lehet fordult a kocka, nem ölne meg Anna miatt, de félek nem használhatom majd mindig őt pajzsként. Már megpróbáltak szétválasztani minket, akkor nem is jártak sikerrel. Azonban ki tudja? Lehet következőleg nem leszünk annyira szerencsések, hogy mi nyerjünk. A szétválasztásnál viszont dönteni kell, melyikünk haljon és melyikünk éljen. Biztos Annát hagynák életben, viszont félek az elméje nem viselné túl jól az egész procedúrát. Amíg nem ismer fel addig ugyanúgy kell viselkednem, mint eddig.
  Meg szeretné nézni a terepgyakorlatot? Nem változtak a tanítási módszerei. Akkor viszont tényleg figyelnem kell. Felméri Anna képességeit, majd azután eldönti miket kell fejleszteni. Vagyis mindig ezt csinálta. Nem is lenne ezzel baj, ha közben nem kerülnének a tanítványai halálközeli állapotba. Miután az egyik tanítványa belehalt a kiképzésbe, elővették és elbocsátották, amit nem vett túl jó néven. Akkor láttam őt utoljára. Erre figyelmeztetem Annát, de nem szeretnék konkrét dolgokat mondani. Biztosan változott valamennyit nyolc év alatt és nem hiszem, hogy tanítónak ajánlanák, ha meghalt volna egy tanonca is. Azonban nem árt az elővigyázatosság.
  Szerencsémre Anna a folyosón volt mikor beszéltünk. Nem tetszett neki ez a bizonytalanság, de nem szólt érte. Nem érti az aggodalmam okát, de ő is tudja, ritkán féltek valakit ennyire, és ha ez megesik akkor alapos okom van rá. Most viszont van pár szabad órám. Hidryt ma szeretné bemutatni  katonáknak a csapdáját, amit gyakorlásnak szánt nekik. El kell kezdenem főzeteket készíteni. Azonban most Emeriszt is bevonom a munkámba. Remélem sokat tudott pihenni azalatt a három nap alatt. Utána pár növényt áthozok a nagy házból, hiszen inkább a házamban főznék, és inkább annak essen baja, mint a nagy háznak, mely szükség esetén egy kisebb erődként is funkcionálhat.
  Miközben a nagy ház felé tartottam Emerisz és Alton házát is útba ejtettem. Emerisz az ágyán feküdt és olvasott. Az egyik könyvemet, melyet sikerült megmentenem a bolygónkról. A gyógyításról szól, nem a növényekről és nem is a főzetekről, hanem a betegségekről és a tünetekről. Mondtam neki, hogy azt inkább hanyagolja, mert a végén azt hiszi valakinek baja van a tünetek alapján, aztán kiderül, hogy az illető teljesen egészséges. De erősködött, így odaadtam neki.
 - Szia Emerisz! Remélem jól telt a három nap. Gondolom tudod miért jöttem.
 - Nos Hidryt ma fejezi be a csapdáját, így sok főzetre van szükség, és persze letelt a három nap. A nagy házban vagy nálad leszünk?
 - Nálam. Inkább ott tegyünk tönkre valamit, mint a nagy házban. A végén még Argot kitiltana minket a nagy házból.
 - Rendben. Kell növényekért menni?
 - Nem, tegnap voltam. Készítsd elő a szükséges eszközöket. Van pár növény a házamban. El is kezdheted főzni a főzeteket. Addig pár növényt áthozok a nagy házból.
 - Rendben, máris megyek. - állt fel.
  Figyeltem Emerisz-t, míg eléri a házamat. Hiszen ha megint meglazul egy eleme a csapdának, akkor pont a célkeresztben sétál. Jobb ha azonnal tudok reagálni. Szerencsére nem történt semmi, így nyugodtan mentem a nagy házba. Beléptem és meglepetésemre nem volt ott senki. Az az itt ebben a helyiségben nem volt. Beszélgetés szűrődött fentről.
 - Mik vagy kik tehették? - kérdezte egy női hang.
 - Nem tudom. Ma Legort újra elmehet növényekért.
 - De hogyan tudták ezt feltűnés nélkül véghez vinni? Hallanunk kellett volna valamit.
 - Legort a házában még tart növényeket, viszont Hidryt ma mutatja be a gyakorló pályát, amit a katonáknak készített. Több gyógyító főzet kell, ahhoz viszont kevés a gyógynövény készlet.
  Már furdalt a kíváncsiság, ezért felmentem. A növények nem tudnak egy éjszaka alatt eltűnni. Mikor felértem Shina és Argot hátra fordult. Körbe néztem, mintha hurrikán söpört volna végig ezen a szinten. A fadobozk, amikbe a növényeket tároltuk szilánkokra voltak törve a növények összemorzsolva szétszóródtak, de a nagy részük eltűnt. Azonban Argot és Shina eltakarta az asztalt, ahol a fontosabb növények voltak. Ott volt pár növény, amit hetekig kellett keresnem. Odasiettem és átmentem közöttük. Ott nagyobb volt a felfordulás, mint bárhol máshol a teremben. A dobozok szintén szilánkosra törve, meglepetésemre viszont égés nyomokat is felfedeztem, a növények szintén eltűntek, ami itt maradt az is össze volt morzsolva és szét szórták a többi közé. Az egész készlet megsemmisült. Vagyis nem az egész. Az egyik fenti ágyhoz siettem és arrébb toltam, majd a helyéről felemeltem az egyik kilazult padló deszkát. Ezt a kis rejtett zugot még a másik világba látogatásunk előtt találtam. Az ott lévő doboz sértetlen volt. Kinyitottam és minden benne volt, amit bele tettem. Azonban ennyi növény szinte semmire sem elég.
 - Mennyi idő mire pótolod?
 - Majdnem egy hónap volt, mire összegyűjtöttem. - mondtam.
  Egyáltalán nem örültem ennek, mellesleg több munkát adtak ezzel. Tegnap fedték fel magukat a madár alakváltók, talán ez a kettő esemény egybe függ? Lehet egy kisebb állatcsapat randalírozott itt, viszont annak hangja lett volna. Ezt valaki direkt tette tönkre. Mellesleg tüzet az állatok nem igen használnak, hiszen félnek tőle. Most két lehetőség áll fent, az elkövető vagy csak szimplán utálja a tündéket és így szeretett volna minket hátráltatni, esetleg tudtak Hidryt csapdájáról, így kevésbé tudjuk ellátni a sérülteket.
 - Ma menned kéne. - kezdte Shina.
 - Tudom, a csapda miatt.
 - Maradjon itt Emerisz, Hidryt nem fog megvárni. Jobb ha valaki el tud látni, míg nem vagy itt.
 - Emerisz-t úgyse küldtem volna egyedül az erdőbe. A közelben maradok.
 - Rendben, ne kísérjen el valaki? - kérdezte Argot.
 - Ha ezt alakváltók műve, akkor a katonákra itt van szükség.
 - Tényleg ne menj messzire.
 - Nem fogok. - ígértem.
  A kis ládikával a kezemben visszamentem a házamhoz. Egy rövid magyarázattal átadtam Emerisz-nek, majd összekészültem a gyűjtéshez. Két tőr, egy kis táska és az íjam a tegezemmel együtt. Titkán viszem őket gyűjtésre, de most szükségét látom, lehet majd használnom kell. Az lenne a legjobb, ha nem lenne rá szükség.
  Elindultam, de folyamatosan figyeltem, még a telepátiámat is használtam. Mikor lementem a talajra, akkor érzékeltem valamit. Ketten figyeltek engem. Nem koncentráltam arra a területre, ahol vélhetőleg voltak, hiszen nem tudom mit tennének akkor, ha felfedem őket. Amíg nem támadnak, addig nem teszek semmit se. Lehet csak Anna miatt figyelnek. Lopva pillantgattam oda, de nem láttam senkit se. Még állatot sem. Tudják, hogyan kell elrejtőzni. Hirtelen pillantottam meg egy madártollat az egyik fatörzs mögött. A következő pillanatban viszont eltűnt. Biztosan csak képzelődök. Nem lenne jó, ha most törne ráma a paranoia. Sajnos a közelünkben lévő növényekről már nem tudok levelet, hajtás esetleg virágot szedni. Most pihenniük és erősödniük kell. Mivel folyton ide járok nem nagyon van idejük új hajtásokat hozni. Távolabb kell mennem, mint gondoltam. Sosem jön össze az, amit terveztem. A talajon maradtam, itt könnyebb menekülni, mint az ágakon ugrálni, mellesleg a futásban kevésbé fáradok ki. Azonban fentről könnyű célpont lehetek.
  Éppen levágtam egy gyógynövény levelét, mikor hallottam valamit a hátam mögül. Mintha valaki leugrott volna a földre. Azonnal megfordultam. A tőröm a kezemben volt, a hang a közelből jött, nem érdemes elővenni az íjamat. A tanító állt előttem.
 - Azzal az egy tőrrel nemigen fogsz itt bárkit is legyőzni. - mondta lenézően.
  Nem válaszoltam. Vajon mit szeretne tőlem? Remélem semmit se.
 - Anna elméje a tieddel van összekötve, nem? - kérdezte.
 - De.
 - Érdekes. Még életben vagy, pedig ahogyan látom már vagy százszor kerültél pár életveszélyes helyzetbe. Mindig Anna ment meg? Biztosan elege van már belőled.
  Kérdőn néztem rá. Most komolyan ezért jött? Piszkálni akar vagy feldühíteni? Elfordultam tőle és tovább mentem. Követett, de nem érdekelt. Nekem most növényeket kell keresnem. Azután mielőbb visszamegyek a faluba. Ezt a holdkórost pedig megpróbálom lerázni közben.
 - Ne figyeld meg többé az óráimat. - hallottam mögülem.
 - Érdekelt ki akarja tanítani Annát. - feleltem.
 - Most megtudtad. Lehetőleg ne tartsd vissza, mert azzal csak neki ártanál.
  Megfordultam. Annát csak az életveszélyes ötleteitől próbáltam visszatartani. De az órákat attól még figyelni fogom. Nem érdekel mit mond. Tarnem veszélyes, ezért figyelem Annát. Hirtelen alakot váltott és elrepült. Tovább folytattam a kutakodást növényekért. Azonban még mindig olyan érzésem volt, mintha figyelnének. Tarnem nem lehet, mert ő vissza szeretne érni az erődbe, mire elkezdődik Annáék terepgyakorlata. Akkor mégis ki maradt? Lehet az egyik társa, ugyanis többen is elkísérték Tarnem-et, mikor átjöttek hozzánk. Bár nem sok társa van, körülbelül három lehet, de nem emlékszem tisztán.
  Elindultam visszafelé, miközben sétáltam elgondolkodtam valamin. Tarnem mégis honnan tudta, hol vagyok? Vajon ő a felelős a növény készlet megsemmisítésért? Biztosan nem. Ennyit nem kockáztatni, még képes előre gondolkodni. De nem lepődnék meg, ha kiderülni valamilyen úton módon ő is benne volt.
  Mire végig gondoltam ezeket, addigra visszaértem a faluhoz. Elkezdtem felkapaszkodni az egyik mellette növő fán. Az őrfa varázslatunk Annával már véget ért. Elég sokáig bírta, pedig csak egy véletlenszerű varázslat volt. Mindegy már úgy sincs rájuk szükségünk.
  Végre felkapaszkodtam. Megálltam pár percre, hiszen ki kellett fújnom magamat. Elég magasan vagyunk, így a felmászás mindig kifáraszt, de már nem annyira, mint először. Vajon most hova vigyem a növényeket? Hiszen most már a nagy házban sem annyira biztonságos tárolni őket. A házamban fogom őket kiszárítani. A felesleget pedig majd át viszem a nagy házba. Majd több rejtett tárolót kell készíteni ott. Sok időmbe fog telni, de mi mást lehet most tenni.
  Felnéztem a csapdára, amit Hidryt befejezett. Ahogyan látom senki se volt olyan őrült, hogy kipróbálja. Shina és Hidryt pedig az elején veszekednek. Shina biztosan másra gondolt, mikor erre kérte Hidryt-et, de miért nem számított erre? Hidryt szereti túl szárnyalni mások képzelőerejét.
  A házamhoz mentem. Emerisz készítette a főzeteket. Felnézett, mikor beléptem.
 - Ahogyan látom még nem került senki sem ide. - mondtam miközben kipakoltam a növényeket a táskából.
 - Shina életveszélyesnek minősítette a csapdát. Éppen ezen vitatkoznak Hidryt-tel.
 - Nem csodálkozom Shina megjegyzésén. Végtére is igaza van. Mindegy ez az ő dolguk. Hogy haladsz?
 - Csak ennek álltam neki.
 - Rendben.
  A délutánt főzet készítéssel töltöttük. Olyan négy óra magasságában elengedtem a mai napra Emerisz-t. Terepgyakorlat közben nem szeretném zavarni Annát, még a végén elront valamit és elkezd velem veszekedni. A főzeteket a helyükre tettem. Az edényeket elmostam, az asztalt is lepucoltam. Ekkor kintről hallottam egy puffanást. Kinyitottam az ajtót. Optase feküdt a földön nyöszörögve. Odasiettem, hiszen lehet valami nagyobb baja esett. A karját szorongatta főként. Felnéztem. Egy rönk ingázott ide-oda. Gondolom az találta el Optase-t. Vajon direkt ment bele a csapdába, vagy véletlen? Na mindegy ez most nem fontos. A jobb karja sérült, szóval a jobb oldalát érte az ütés.
 - Fel tudsz állni? - kérdeztem.
 - Igen. - motyogta.
  Segítettem neki, majd a házamba vezettem. Ott elláttam. Nem csak a karja sérült meg, úgy mindene, de csak jobb oldalt. Amelyik bordája nem törött, az megrepedt és a bokája megrándult. Szerencsére nem esett nagyobb baja. Mondjuk így is a felépülése több, mint egy hetet is igénybe vehet.

*Anna szemszöge*

  Meglepetésemre Katret engedélyezte Tarnem-nek a terepgyakorlat megtekintését. Legort javaslatára nem mutattam meg az erősségeimet és egy kicsit ügyetlenebbnek tettem magamat. Azonban a szakasztársaim is hasonlóan cselekedtek. Ők se bíztak az idegenben. Mire lehet ennyire kíváncsi? Legort igazán adhatott volna valami támpontot. Mint például, ha felhúzza az egyik szemöldökét akkor fuss, vagy valami hasonló. De semmi ilyet nem mondott. Lehet még ő se annyira biztos a dolgában, ami persze meglepne. Mondjuk, ha emberként találkozott még Tarnem-mel, akkor is annak már több, mint hat éve volt. Lehet Legort azt reméli, hogy megváltozott Tarnem személyisége, míg nem találkoztak. Remélem neki lesz igaza, ha nem én iszom meg a levét. Mikor folyt a tanítás délután, nem érzékeltem Tarnem elméjét. Egy kis időre elhagyta az erődöt. Vajon miért ment el. Remélem nem Legort-ot látogatta meg. Mondjuk, ha meg is történt nem ismerte fel, mert nem érzékelek sérülést, ami Legort-é lenne. A nagy gondolkodás közepette megbotlottam és elterültem az őrnagy lába előtt.
 - Lynx kadét figyeljen alaposabban a környezetére. Ha ez csata közben történik meg, nem lesz aki felsegítse a földről.
 - Értettem uram.
  Felálltam. Miért kell folyamatosan ilyeneken gondolkodnom? Utána csak a terepgyakorlatra koncentráltam, így nem is estem el többször. A terepgyakorlat után eléggé kifáradtam. Mondjuk ezután nincs semmi megerőltető. A tanító beszélt az őrnaggyal, aki eléggé feszengett a beszélgetés alatt. Teljesen megértem, ugyanis ki tudja megmondani, mikor turkál a fejedben. Bár nem érzékeltem, hogy használta volna a képességét, de azért figyeltem.
 - Megnézte a terepgyakorlatot? - kérdezte Legort.
 - Aha.
 - Katret megengedte? Most mit csinál? 
 - Beszél az őrnaggyal. Tudod hol volt kora délután?
 - Meglátogatott engem.
 - Miért? Mit mondott?
 - Nem tudom. Annyit mondott, ne tartsalak vissza. Vagyis ennyi volt a lényeg. 
 - Nem szoktál visszatartani. 
 - Fura volt, de nem támadott meg. Gondolom csak megnézte kivel van összekötve az elméd. Ennyi lehet az egész mögött.
 - Remélem igazad van. 
 - Ha nem baj most megyek. Nehogy még valaki véletlen belesétáljon Hidryt csapdájába.
 - Ki sétált bele? 
 - Optase. 
 - Nem nagyon emlékszek rá, de ezek szerint katona. 
 - Igen. Megyek, még a végén rám fogják, hogy tétlenkedem. 
 - Rendben. Menj. 
  Megszakította a kapcsolatot. Tarnem elindult felém. Vajon mit szeretne tőlem?
 - Anna megpróbálnál most átváltozni?
 - Madárrá? - kérdeztem.
 - Igen.
 - Nem hiszem, hogy sikerülne. Elfáradtam a mai nap mellesleg még nem dolgoztam fel ezt az egészet. Holnap megpróbálom, de ma még túlságosan új az élmény.
 - Rendben, akkor holnap.
  Azonban mi lesz akkor, ha nem fogok tudni átváltozni? Remélem semmi baj nem fog származni belőle.