55. fejezet - Változás

*Anna szemszöge*

  A napot Katret irodájában kezdtem, így lemaradtam a terepgyakorlatról. Azt hiszem a tegnap történtek miatt vagyok most itt. Katret utánam érkezett. Nagyon fáradtnak tűnt, mintha semmit se aludt volna az éjjel. Szótlanul leült az asztala mögé. Vár valakire vagy valakikre. Ezt mondjuk csak megéreztem, így inkább nem kérdeztem rá, csak türelmesen várakoztam én is. Remélem nem Tarnem jön be bocsánatot kérni. Soha nem akarom viszont látni. Már tíz perce várakoztunk némán, mikor kinyílt újra az iroda ajtaja. A két madár alakváltó küldönc jött be.
 - Elnézést a késésért, de nehéz eligazodni ebben az erődben. - mentegetőzött a férfi - A tegnap történtek miatt Tarnem-et visszahívták a területünkre, ott is bizottság elé áll a viselkedése miatt.
  Nem szólaltam meg azonnal, nem könnyebbültem meg, ahogyan Katret sem.
 - Maguk tudták? - kérdeztem halkan.
 - Mire gondol? - nézett rám a férfi, de a tekintete mindent elárult.
  Pontosan tudta milyen is Tarnem, de megpróbáltam nyugodt maradni.
 - Ismerték Tarnem személyiségét? Tudták, hogy erre is képes lenne a tanítás miatt?
 - Igen. Reméltük most visszafogja magát, sőt ebben is állapodtunk meg. Mivel ő nem tartotta magát ehhez bizottság elé áll, ahol döntenek felőle. Megvonják tőle a tanítás jogát és nem térhet többé más alakváltók területére.
 - Ha ilyen biztos a sorsa miért áll bizottság elé? - kérdezte Katret.
 - A büntetését lehet enyhíteni és fokozni. A mértékről fog szólni a tárgyalása.
  Ettől se nyugodtam meg igazán.
 - Miért nem vonták már meg tőle előbb a tanítási jogot? - kérdeztem kiszáradt szájjal.
 - Túl sokan védték őt, ugyanis hatásosak voltak a módszerei. Azonban jelen helyzetünkbe valaki tényleg majdnem belehalt.
  Furcsa érzelmet érzékeltem a madár alakváltó felől. Nem teljesen mond igazat.
 - Ez az egész tanítósdi mi volt?
 - Kíváncsiak voltunk tényleg van-e benned madár alakváltó vér.
 - Hazudik. Lehet nem vagyok egy erős telepata, de ezt azért még megérzem.
 - Ez az egész engem is érdekelne. - segített nekem Katret - Ha tudták milyen veszélyes, miért őt hozták? Miért nem valaki mást, aki nem ennyire labilis?
  Nem válaszoltak rögtön. Beszéltek egymással. Nem zavartam meg őket, az illetlenség volna.
 - Igazuk van. Egy hátsó szándék miatt választottuk őt tanítódnak. Bár sokan védték sokan ellenezték is a tanítási módszereit. Mi egyre inkább azon vagyunk, hogy segítség nélkül képesek legyünk madár alakot felvenni, ez nagyon nehéz számunkra. Azonban így a gyermekeinken könnyebb lesz, akár pár generáció múlva olyan könnyedén fogunk tudni átváltozni, mint ti. Tarnem viszont visszafordult őseink technikájához és madarak tollával segíti az átváltozását. Ez nem jó megoldás hosszútávra, hiszen nem tudunk minden madár tollából magunknál tartani egyet. Így könnyebben változnak át, de mondhatni nem fejlődnek. Ezt sokan belátták és sokan nem. Tarnem-et csak úgy tudtuk mondhatni eltüntetni a tanítók közül, ha akkora hibát ejt, melyet nem hagyhat senki sem figyelmen kívül. Ezért egy fontos munkát bíztunk rá. A nyomástól sokkal több hibát is vétett, végül a tegnapiért sikerült elvenni tőle a tanítói jogot. Téged kellett veszélybe sodornunk, de megérte, hiszen így már senki más sem lesz veszélyben miatta.
 Megérte?! Majdnem ott hagytam a fogamat! Ha nincs Legort akkor nem beszélgethetnénk itt. Úgy tesznek mintha mindenre lett volna befolyásuk, pedig csak a szerencsében reménykedhettek. Hiszen Tarnem akár normálisan is viselkedhetett volna és nagy eséllyel én sem élnék már. Szóval ez a pökhendiség, amit áraszt magából ez a fajankó eléggé felbosszantott.
 - Akkor most elmennek? - kérdeztem reménykedve.
  Most már egyáltalán nincs kedvem a tanításukhoz.
 - Nem. - vette át a szót a nő és egy pillantással elcsitította a társát - A veszély az erőd kapcsán valódi. Ha nem tanulod meg kezelni akkor komoly problémák merülhetnek fel. Átveszem a tanításodat, de csak a telepátia használatát fogom megtanítani az alakváltás nem az én reszortom, ugyanis nekem se megy túl fényesen. - mosolygott - De persze csak akkor maradok, ha szeretnéd.
  Sokkal szimpatikusabbnak tűnt, mint a férfi. Katret rám nézett, majd megszólalt.
 - Ez Anna döntése, az erejéről csak ő rendelkezhet.
  Ha igaza van akkor megölhetek bárkit akaratlanul, akár barátot is. Nem érzékeltem volna, hogy hazudik. Tehát a veszélyt ő igazinak gondolja. Nekem ez már elég, biztosan van oka ezt gondolni. Mellesleg jobban fogom tudni irányítani a képességemet, ami nagyon hasznos. Hiszen mostanság sokaknak hatoltam be az elméjébe véletlenül.
 - Rendben elfogadom a tanítást. - mondtam.
 - Köszönjük, hogy még nem veszítetted el teljesen a bizalmunkat.
 - Csak az erőmet szeretném tudni irányítani. Ebben a bizalom nem játszik. - feleltem nyersen - Ha megbocsátanak távozni szeretnék.
 - Ma a délutáni terepgyakorlat második felében várlak az egyik tanterembe, majd ebédnél elmondom melyikbe gyere.
  Bólintottam és elhagytam az irodát. Biztosan szeretnének még beszélni valamiről Katret-tel a jelenlétem nélkül. Vajon miről lehet szó odabenn? Megálltam a folyosón. Visszamenjek hallótávolságra? A gyomrom hirtelen megkordult. Nem megyek vissza, vár a reggelim. Sebes léptekkel haladtam az ebédlő felé. A szakaszom még nem ért vissza, pedig már tíz perce itt kéne lenniük. Gondolom az őrnagy ott tartja őket még pár percig. A sor után elfoglaltam a szokásos helyünket, azonban furcsa érzés volt egyedül ülni itt. Hirtelen érkezett meg az egész szakasz. Mindannyian kapkodták a levegőt. Biztosan megint futtatta őket az őrnagy. Hú, mekkora mázlim van! Pont kihagyhattam ezt az edzést, félek újra megnyertem volna a büntető köröket. Pár percen belül már újra együtt voltunk. Mindenki csöndben falatozott. Azért rákérdeztem a történtekre.
 - Mi történt?
 - Valami egészen nagy problémába ütköztünk. - mondta Endrees.
 - Fogadjunk, hogy rájövök. - álltam a kihívás elé.
 - Sose találnád ki a telepátiád nélkül. - rázta a fejét Rignot is.
 - Szóval nem köröket futtatott az őrnagy. - mondtam, hát ha mégis eltalálom.
 - Bárcsak köröket futtatott volna. - szállt bele a beszélgetésbe Lace is.
 - Most már komolyan kíváncsi vagyok mi történt veletek. - néztem döbbenten végig a társaságon.
 - Éjsötét kiszökött a szobából és egyedül bóklászott az erődben. - kezdte Enturin - Egy felsőbb éves szakasz talált rá és szórakozásból az egész erődön végig kergették. Amikor ezt megtudtuk azonnal Berohantunk és kerestük Éjsötétet. Pont a szemem előtt menekült be az erdőbe. Mindannyian utána mentünk. Majdnem fél órányi futásunkba telt mire utolértük és megnyugtattuk. Utána viszont Lace-t kellett visszafogni, hogy ne menjen neki senkinek.
 - Kik tették ezt? - kérdeztem dühösen.
 - Az a három vadbarom a végzősök közül. - piszkálta az ételét Enturin - Kaptak megrovót, hiszen a szabályzat szerint, ha betéved egy vadállat az erődbe, akkor lehetőleg ki kell azt csalogatni a vadonba, csak végszükség esetén lehet kergetni, de akkor sem körbe körbe az egész erődben.
 - Éjsötét?
 - Nehezen tudtuk visszahozni az erődbe, otthagyni még nehezebb volt. Folyamatosan Lace után szeretett volna jönni. - mondta Enturin - Mellesleg most már sokkal jobban ügyelnek a vadállatokra.
 - Nehezebb titokban tartani. - motyogtam.
 - Igen, nehezebb lett. Azonban mi történt veled? - váltott témát Rig.
 - Tarnem visszament a madár alakváltókhoz és bizottság elé áll, azonban a plusz óráktól nem szabadultam meg. Most más lesz a tanítóm és inkább a többi képességemet segít fejleszteni és uralni.
 - Mikor lesz a külön órád?
 - A terepgyakorlat második felében.
 - Remek, akkor a délutáni szabadidőd megmarad. Ugye emlékszel mit mondtál tegnap?
  Kicsit gondolkodnom kellett, de rájöttem.
 - Megtanítalak titeket védekezni telepaták ellen.
 - A délutáni pihenő tökéletes lesz erre, ugye nem baj?
 - Dehogyis, így nem kell miattatok aggódnom, ha netán elszakadnánk.
 - A varázserődet is megtanítja használni? - kérdezte hirtelen Lace.
 - Nem, azt hiszem nem. - válaszoltam bizonytalanul - Eddig a legtöbbször Legort-tal varázsoltam és akkor is, ő irányított én csak utánoztam.
 - Are ünnepén egyedül tettél mindent. - jegyezte meg Lace.
 - Az más volt. - legyintettem - A víz az egy elem, azt valaki vagy tudja irányítani vagy nem. A varázslat más, ott mindenki különböző mértékben tudja használni a képességeit és általában egyféle varázslat megy nekik a legjobban. Remélem nem beszélek annyira félre, de több varázsló fajta is van. Amelyikbe én tartozom azok az elemi mágusok, az egyik elem irányításán kívül valamennyire kisebb varázslatokat is tudunk használni.
 - Szóval kétféle varázsló típus van? - szólt közbe Denrick.
 - Kérdés milyen szemszögből nézzük ezt az egészet. Ez hasonlít az alakváltókhoz, most már három fajta van, azonban egy faj sokkal több alakot is fel tud venni. A varázslókat az energia színük szerint is lehet csoportosítani, úgy sokkal több felé lehet őket osztani, de akár az erősségeik alapján is. De a két nagy csoport az elemi varázslók és a lélekerőt használó varázslók.
 - Lélekerő? - kérdezte mindenki.
 - Én a víz erejét használom, ha víz van a közelemben sokkal erősebben tudok varázsolni, nekem könnyű hiszen víz a legtöbb helyen van. Azonban a nem elemi varázslók, ők az erejüket saját magukból merítik. Persze itt is szerepet játszanak a színek, ha valaki kék, akkor több dolog is felerősítheti a varázslatát, például a víz, kék ég. De ezek persze általánosak, vannak olyan szerencsétlenek, akiknek a varázslatát egy fajta és színű virág erősíti fel.
 - Legort milyen varázsló? Ő is elemi? - kérdezgetett tovább Denrick.
 - Nem.
 - És miből nyer több erőt?
 - Nem mondta és szerintem nem is fogja elmondani. Azonban mindjárt kezdődnek az órák. Sietnünk kell! - zártam le a beszélgetést.
  Elgondolkodtam azon, amit Denrick kérdezett. Legort energia színe a fehér, bár sokszor zöldnek próbálja álcázni. A fehér nagyon ritka szín és senki se tudja, legtöbbször ők maguk sem, hogy mi erősíti őket. Talán Legort-tal is pont ez a helyzet. A tanár úgy se figyel.
 - Legort! - szóltam.
 - Valami baj van Anna? Tarnem is ott van? 
 - Tarnem visszament a madár alakváltókhoz. Csak egy kérdésem lenne. 
 - Tarnem nem szereti, ha félreállítják. Főleg úgy nem, ha félbehagyott valamit. Légy óvatos és figyelj a környezetedre. Mit szeretnél kérdezni? 
 - Bizottság elé megy nem hiszem, hogy lenne szabadideje. A varázslásról szeretnék kérdezni.
 - Elég tág téma. Van szabad öt órád? 
 - Igen. 
 - Hazudsz. Éppen tanórán ülsz. 
 - Rendben most nincs, de este tudunk erről beszélni? 
 - Igen, persze. Tudod hol élnek a madár alakváltók? 
 - Délnyugaton, a Kívülállók határa mellett. Miért? 
 - Köszi, semmi különös csak kíváncsi voltam. 
 - Nem szoktál csak úgy kíváncsi lenni. Lenne egy kérésem. 
 - Ugye nem a kis jaguárra kell vigyáznom? 
 - Múltkor is Hidryt-nek passzoltad. 
 - Jól elvoltak. Mit szeretnél? 
 - Megtanítsz varázsolni? 
  Döbbent csönd következett. Egy elemi mágust egy nem elemi mágusnak nehezebb tanítani, de Emerisz-szel is jól halad, pedig ő aztán duplán elemi mágus.
 - Erre nem felelhetek nemmel, igaz? De mi szükséged lenne rá? Ügyes vagy nélkülem is. 
 - De csak víz közelében, ha elhatárolnak tőle akkor nem tudom használni az erőmet. 
  Nem hisz ebben. Érdekes az érzelem, mintha olyan dolgot mondtam neki, amit egyértelműen megtud cáfolni.
 - Majd este mindent elmondok, amit tudni kell a varázslatról, addig várj. Most már nincsenek külön óráid nem? Ha végeztél keress, talán én is tudok rád időt szakítani. 
 - Van külön órám, de az a terepgyakorlat második felében lesz megtartva, utána vacsoráig pedig a szakaszomat oktatom védekezésre egy telepatikus támadás ellen. 
 - Miért lesz neked külön órád, ha nincs itt Tarnem? - gondolom csak ennyit hallott meg.
 - Valaki más fog tanítani és a telepátia használatára nem pedig átváltozásra. 
 - Szóval ő nem fog elvinni a hegyekbe, hogy ott lelökjön téged. 
 - Nem, nem fog. 
 - Attól még légy óvatos. Nem tudok minden egyes percben ott lenni melletted. 
 - Tudom, de nem kell aggódnod. 
 - Akkor este beszélünk. 
  Rögtön megszakította a kapcsolatot. Szerencsémre nem buktam le a tanár előtt, azonban sokkal tovább haladtak az anyagban, mint vártam. Nehéz lesz ezt bepótolni, gyorsan elkezdtem jegyzetelni, míg tudok.
  Terepgyakorlat előtt beszéltem az őrnaggyal a külön órámról. Nem nézte jó szemmel a távozásomat, de ennyi volt rá a reakciója. Ebéd után a nő telepatikusan üzente, hogy hol leszünk. Nem erre számítottam, de mindegy is. A tanterem üres volt mikor beléptem. Biztosan megint eltévedt az erődben. Addig elővettem a tancuccomat és elkezdtem megoldani a házi feladatokat. Már az utolsónál tartottam, mikor végre betévedt az új tanár.
 - Elnézést a várakozásért. - mosolygott - Zyndane vagyok.
 - Lynx Anna. - mondtam.
  Tudja a nevemet, de nem szerettem volna tapintatlan lenni.
 - Nos, ha nincs ellenedre először a képességeidet mérném fel. - kezdte - Először is a védelmeddel. A legerősebb falat, amit csak tudsz, húzd az elméd köré.
  Teljesítettem a kérését. Egy áthatolhatatlan falra gondoltam, melynek a tetejét lehetetlen látni, sötét színű volt és a talaj alatt is nagyon mélyre lenyúlik. A fal teljesen körbevett engem, más feladata ugyanis nincs, csak engem védeni. Leültem középre és vártam a támadást. Ugyanis az bárhonnan jöhetett. A falon nem lehet repedés, mert akkor azt ki lehetne használni. Érzékeltem az első támadást. A fal nem ingott meg. Erősen tartotta magát. Többször is támadt a nő, minden alkalommal alulmaradt a falammal szemben. Hirtelen kaparni kezdte a földet. Itt a föld a régi emlékeimet jelenti. Azonnal változtattam a talajon. Most már nem puha föld volt a lábam alatt, hanem kemény kőpadló, melyet betörni lehetetlen. Nem egy kőlap, mely a felszínt takarja, hanem egy szilárd tömb. Felülről próbálkozhat, de ott más védelmem van.
 - Nagyon jó a védekezésed, csak egy helyről lehet bejutni. - hallottam meg hirtelen a hangját.
  Döbbenten fordultam meg. A nő mögöttem állt.
 - Jobban védd le az átjárót közted és a tünde között.
 - Nehéz levédeni, hiszen a távolságot miatt a kapcsolat megnyúlt, akár egy ín. Nehéz minden részét megfelelően levédeni. 
 - Pedig ezt valahogyan orvosolnotok kell, ugyanis ez az első hely ahonnan megpróbálnak majd ellenségeid utat találni az elmédhez. Ezen kívül viszont szinte lehetetlen áthatolni a falaidon. Beszélgessünk inkább kint, mint az elmédben. 
  Pontosan elmagyarázta ugyanazt idekint, mint odabent. Pedig már elsőre is felfogtam, hogy a kapcsolatomat Legort-tal jobban kellene védenem. Ezután én voltam a támadó. Más technikát használtam, mint Zyndane. Körülvettem teljesen a falat, amit felállított és az apró repedésekbe próbáltam beférkőzni. Hirtelen egy nagyobbra akadtam és azonnal bejutottam. Már éppen okított volna, mikor valaki hirtelen megfogta a vállamat. Gyorsan visszatértem a való világba, ahogyan Zyndane is. Lace keltett fel.
 - Valami baj van Lace? - kérdeztem.
 - Már több mint tíz perce tart a tanulószünet. - magyarázta.
  A tanulószünet a délutáni szünetet jelenti, ugyanis mindenki akkor készíti el a feladatokat, amik másnapra kellenek.
 - Ahogy látom Anna, menned kell. Holnap folytatjuk, de örülnék, ha Legort is itt lenne.
  Majdnem visszaültem a székre. Legort? Itt? Nem túl jó ötlet. Még valaki rajtam kívül rájönne a titkára, amivel még ő maga sincs tisztában.
 - Tündeként jobb, ha nem jön az erődbe. - ellenkeztem.
 - Akkor menjünk ki az szomszédos erdőbe. Ott nem sokan fognak zavarni. Megkérdezed?
 - Persze. - feleltem, de nem hiszem, hogy ez jó ötlet lenne.
 - Legort!
 - Kérlek várj pár percet, utána ráérek. 
 - Nem, ez most más. Csak egy kérdés. 
 - A múltkor egy több órás témakérdést tettél fel. Mindjárt jelentkezem, most komolyan nem érek rá. 
 Megszakította a kapcsolatot. Újfent. Már kezdek hozzászokni.
 - Valami baj van? - kérdezte a nő.
 - Csak nem ér rá. Mindjárt keres. - feleltem.
  Lace még mindig ott állt az ajtóban. Sürgetné ezt az egészet, de ezt jelenleg nem lehet és szerencsére be is látja.
 - Most már ráérek. Mi ilyen sürgős?
 - A holnapi külön órámon részt vennél? 
 - Az a te órád nem az enyém. Az új tanító kérte? 
 - Igen. Ez a tied is, ugyanis az elménk össze van kötve. A telepatikus képességeinket pedig ugyanannyira tudjuk használni. Kérlek, csak egyszer kell eljönnöd. 
 - Utána ugyanezt fogod mondani. Csak egyszer. Ha akarod elmegyek. 
 - Akkor holnap valamikor valahol az erdőben. 
 - Ezek aztán nagyon pontos adatok. 
 - Menned kell, nem? 
 - De. Szóval majd beszélünk, ha még szeretnél valamit megtanulni a varázslásról.
 - Igen, este beszélünk. 
  Most én szakítottam meg a kapcsolatot. Kérdő tekintetek fogadtak. Néha teljesen elfelejtem, hogy nem hallják a gondolataimat.
 - Holnap eljön Legort az órára. Most elmehetek?
 - Persze, akkor holnap ugyanekkor.
  Remélem megtalálja a kijáratot, különben újra ülhetek feleslegesen húsz percet. Gyorsan követtem Lace-t, hiszen alig maradt némi időnk vacsoráig. Olyan fél óra, talán negyven perc. Siettünk, de nem futottunk, nem szerettünk volna túl feltűnőek lenni.
 - Miért jön holnap Legort?
 - Majd az erdőben fogunk találkozni. Nem kockáztatom meg, hogy idejöjjön.
 - Okos döntés. De miért?
 - Össze van kötve az elménk, így külön külön nem is érdemes tanítani minket, hiszen ha az egyik erősebb lesz a másiknál, akkor talán az erősebbik győzedelmeskedik a gyengébb felett, ami nem lenne túl jó. Ezért is jön.
 - Gondolom nem ez az egyetlen ok.
 - Nem. Szerintem fel szeretné mérni Legort képességeit. Bár szerintem nem fog sikerülni.
 - Ennyire sok képessége van?
 - Inkább csak sokrétű az összes képessége. Még én sem értem a legtöbbet, pedig igazán jól ismerem.
  A szobában a legtöbben tanultak. Voltak, akik csak szimplán pihent. Az érkezésünkre viszont mindenki felfigyelt. Az összes könyv és füzet szinte egyszerre csukódott be. Ennyire várnák az védelmi leckét? Mire vállalkoztam. Remélem nem telik sok időbe a magyarázkodás, ugyanis a legtöbb időt az elmélet gyakorlati használata emészt fel.
 - Akkor kezdjük? - kérdeztem - Nehéz elsajátítani a megfelelőtechnikát, de pár nap múlva egy gyengébb támadást talán ki is fogtok tudni védeni.
 - Mindannyian beleegyeztünk szóval mivel kezdjük?
 - Elmélettel.
  Erre persze mindenki húzta a száját.
 - Nem kell sok mindent tudni, de amit elmondok az életbe vágó lehet. - kezdtem - A telepaták kétféle támadást használnak, de mindkettő ellen ugyanúgy kell védekezni. Az egyik gyors támadás és a telepata megpróbálja minden erejét beleadni. A másik lassú, viszont hatékonyabb, azzal akár a legerősebb elmék is megtörhetnek, úgy néhány nap, talán hét után. Az elmélet roppant egyszerű. Egy valamire kell folyamatosan gondolni, megszakítás nélkül. Koncentrálni kell rá és nem eshet rajta rés. Ha sokszor gyakoroljátok, akkor egy idő múlva erős koncentrálás nélkül is képesek lesztek falat húzni az elmétek köré.
 - Mire kell pontosan gondolnunk? - kérdezte Denrick.
 - Bármire, ami számotokra a világon a legerősebb, mondhatni áthatolhatatlan. Lehet az egy tárgy, emlék, érzelem, fogalom vagy bármi más. Ha megvan a kiválasztott fal, akkor erősen koncentráljatok rá.
  Sokáig tartott mire mindenki megtalálta a megfelelő falat magának. Most jött a tényleges feladatom. Megpróbálok átjutni a falakon. Mindenkinél egyszerre próbáltam és sajnos mindenkinél sikerrel jártam. Egész végig ezt gyakorolták, de sosem sikerült kint tartaniuk. Megszólalt az esti gong, ami a vacsorát jelezte.
 - Holnap folytatjuk rendben? Este mindenki kitalálhatja, hogy pontosan mit is érez a legerősebbnek.
  Vacsora után azonnal kerestem Legort-ot. Először nem figyelt a jelzésemre. Lehet csinál valamit. Az ágyamban feküdtem és bámultam a plafont. Pár perc múlva újra jeleztem neki, ekkora végre válaszolni is méltóztatott.
 - Most csak gyorsan válaszolok minden kérdésedre, mert más dolgom van. 
 - Rendben nekem ennyi elég is. Kezdhetnénk a csoportosításokkal? 
 - Csak egy lényeges szemszöge van. Kétféle csoport létezik, az elemi varázsló és a nem elemi varázsló. 
 - A színek nem érnek semmit se? 
 - Nem sokat. 
 - Szerinted miért nem? 
 - Az energia szín folyamatosan változik, mégis az összes varázslónak az erejét mondhatni az erősíti fel, amit az első színnél használt. Szóval nem hinném, hogy szín alapján bármi is felerősítené a varázslatot, ami nem elemi. 
 - Mindenkinek változik az energia színe? 
 - Ez természetes, ugyanis az energiaszín mondhatni a személyiséget adja vissza, ami az évek alatt folyamatosan változik. Például a te színed a kék, de az árnyalat nálad szinte percről percre változik. 
 - Kevesen képesek látni mások energia színét. 
 - Tudom. Néha idegesítő. Ismertem egy varázslót, akinek az ismertségünk elején vörös volt az energiaszíne, mikor pár évre rá találkoztunk akkora már kék volt és mikor utoljára találkoztunk zöld lett, még is mindig azt hitte egy rubinkő erősíti fel az erejét. 
 - A te színed is változik?
 - Néha. Nem sokszor. Ha alakot váltok akkor egy ideig sötétebb színű lesz. 
 - Ha jól emlékszem a te színed a fehér, nem? 
 - De. 
 - Ha az sötétebb lesz, akkor vagy szürke lesz vagy fekete. 
 - Igen, tudom. Ismerem a színeket. Még kérdés? 
 - Inkább kérés, megtanítanál varázsolni? 
 - Nehéz lesz. Te főként a vizet tudod szabályozni, ha úgy tetszik irányítani. Így a saját erejű mágiákat nem tudod annyira használni. Ezért szerintem jobb lenne, ha nem varázsigéket magolnál és szimbólumokat vésnél a  fejedbe. Inkább ösztön varázslatokat tanítanék, de azokat nem kell annyira tanítani. A nevük is sejteti azok ösztönösek. Csak az irányításukat és a mérték tartást kell megtanulnod. 
 - Többféle varázslat létezik?
 - Persze. Vannak az ösztön varázslatok és a tudatos varázslatok. Persze sok mellék ág is van, például a telepátia vagy az elemek használata. A tudatos varázslatokhoz szimbólum és varázsige kell, akinek mozoghatnékja van, az még karmozdulatot is csinál. De ezeket az elemi varázslók nehezen tanulják meg és szinte sose tudják használni. Tehát számodra nem túl hasznosak. 
 - De te ezt használod. 
 - Nyilván. Ugyanis a tudatos varázslatok sokkal erősebbek az ösztön varázslatoknál és valahogy védekeznem kell az elemi varázslók ellen is. 
 - Sok elemi varázsló van? 
 - Nem annyira. Úgy a varázslók egy tizede képes elemeket használni. Még kevesebben képesek két elemet irányítani. 
 - És az ikerek? 
 - Náluk már az maga is egy csoda, hogy épségben megszülettek. Nagyon ritkák a hármas ikrek. Így mondhatni várható volt, hogy az erejük is különleges lesz. 
 - Ha Emerisz és Alton az elemi varázslók, akkor Lara mit kapott? 
 - Ő egyszerű varázsló. Neki kell kordában tartani a testvérei erejét. Az elemi varázslók képesek túl sok energiát elveszíteni, amibe belehalhatnak. Lara még ezt is felügyeli. Ő a biztosíték, ami nem engedi, hogy a testvéreit a saját erejük ölje meg. 
 - Nagy felelősség nyomja a vállát. 
 - Még nem. Alton képessége még nem jelentkezett, Emerisz is még csak a tüzet tudja irányítani. 
 - Hogyan tudom jobban irányítani az ösztön varázslatokat? 
 - Gyakorolj minél többet, lehetőleg víz nélkül. Ennél többet nem tudok tanácsolni, viszont szólj nekem, mielőtt elkezdenél gyakorolni.
 - Miért? Látni szeretnéd hogyan bénázom? 
 - Nem szeretném, ha akaratlanul is felhasználnád az összes energiádat. 
 - Rendben. 
 - Hogy haladnak a szakasztársaid? 
 - Miben? 
 - A védekezésben. 
 - Rosszul. Mindenki falán hamar átjutottam. 
 - Nehéz megtanulni a védekezést, ezt mindketten tudjuk. Az egyik barátomnak majdnem egy évébe telt rendesen elsajátítani a technikát. 
 - Remélem ez nem fog egy évbe telni. 
 - Nem látjuk a jövőt. Mellesleg nem fej-fej mellett fognak haladni. Lesz, aki lemarad míg a másik már holnapra tökéletesen tudja. 
 - Nem vagy jó biztatásban.
 - Sokan mondták már. Viszont, ha nem bánod van pár dolog, aminek utána néznék. 
 - Milyen pár dolog? 
 - Nem szeretném ha nyugtalan lennél miatta, majd ha arra érdemes az információ akkor elmondom, ha tévedtem, akkor jobb ha nem tudsz róla. 
 - De kedves vagy. - jegyeztem meg szarkasztikusan.
 - Na megyek, te pedig vigyázz magadra.
 - Hidd el a következő fuvallat nem fog megölni. Szia. 
  Megszakította a kapcsolatot. Már azt hittem vissza fog vágni valamivel, de ez elmaradt. Már mindenki lefeküdt mikor befejeztük a beszélgetést Legort-tal. Oldalra fordultam és elaludtam.

*Legort szemszöge*

Meglepődtem mikor Anna délelőtt felkeresett. Azt hittem újra Tarnem-mel van baj. Nagyon megkönnyebbültem, mikor kiderült, hogy visszaküldték a saját területére. Bár ahogyan ismerem, nem fog sokáig ott maradni. Ha valamit elkezd szereti azt befejezni. Azonban ha ketten vannak madár alakváltók Anna közelében, akkor Tarnem biztosan nem fog rájuk támadni. A saját népéből nem szeretne ellenfeleket szerezni. Szóval amíg Anna egy madár alakváltó közelében van és nem Tarnem az vagy valamelyik csatlósa, akkor nagyobb biztonságban van, mint velem. Emerisz-t ma Berill elkérte, ugyanis tanítani szeretné. Tudtommal Berill se elemi varázsló, így mondhatni ő se olyan jó tanár Emerisz számára. Csak a koncentrálást kell megtanulnia, onnantól könnyebben menne minden. A tűz az egyik legveszélyesebb elem, főként támadásra szokták használni, ugyanis védekezésre alkalmatlan. Nem illik Emerisz-hez ez az elem, de hát ezt kapta, a második elemet viszont könnyebben fogja tudni uralni. Mindig csak az első lépések nehezek. Összekészülődtem a gyógynövény gyűjtéshez, ugyanis még pótolni kell a veszteséget. Mostanság többször megyek egyedül, hiszen már bizonyítottam, hogy képes vagyok megvédeni magamat, így nem kell plusz ember, aki hátráltatna.
  Az erdő még mindig gyönyörű. Egészen más, mint amilyen a Kerntan-on, ahonnan jöttünk, volt. Ott kisebbek voltak a fák és sokkal sokszínűbbek voltak, mint itt. Itt mintha nem változnának az évszakok. Örökös nyár van itt. Anna ismeri vajon a hó fogalmát? A nap is egy kicsit máshogyan mozog. Tökéletesen az ég közepén megy végig minden nap. Nem vagyok csillagász, de ezt azért könnyű volt megfigyelni, igaz nem tudom mire is lehet ebből következtetni. Hangosak voltak a lépteim, ugyanis az avar elég vastag a talajon és száraz tekintve, hogy régen esett az eső. Amikor Anna a varázslatról kérdezett eléggé meglepődtem, azt hittem nem érdekli az ilyesmi. Mondjuk lehet a tegnap miatt kezdett el érdeklődni iránta.
  Az erdőben töltöttem a nap nagy részét, csak délután indultam vissza fele. Közben eszembe jutott egy gondolat. Ha egy néppel egy bolygón élsz, akkor szinte lehetetlen, hogy egyszer sem futtok össze egész idő alatt. Ha találkozott is velük valaki a telepaták biztosan kitörölték magukról az emléket, azonban ez nem mindenkire hatásos, biztosan voltak kivételek, akikre nem hatott. Viszont hagy maradandó nyomot az, amikor belenyúlnak valaki fejébe és nem ügyelnek annak épségére. De csak feltűnt volna, ha egy bizonyos területről mindenki fél őrülten jön vissza. Vagy mégsem lenne annyira furcsa? Sok mindent kibír az alakváltók elméje, de egy emléktörlés hosszútávon hatásos és lehet csak később jóval azon terület elhagyása után jelentkezhettek az őrültségre utaló jelek.
  A Kívülállók már találkozhattak madár alakváltókkal. Sőt szerintem Palkot is látott már egyet. Azért is kutathatott annyira a telepátia után. Segítséget kell kérnem Ambrus-tól, ami nem túl jó, ugyanis nem kedvel engem. Azonban a nővére miatt van szükségem pár infóra, szóval lehet, hogy segít. Ha visszaértem beszélek vele. Csak pár perc gyalog út áll még előttem, utána pedig kezdődhet a fára mászás. Amíg nem kerültünk át ide, addig nem kellett ilyen hosszú túrákat tennem. Megálltam pár percre a felmászás előtt. Ittam egy keveset majd neki indultam. A fa törzsén látszódnak a nyomok, hogy hol szoktunk mászni. A kérge ott lecsiszolódott, így jobban kell figyelni, mert könnyebb rajta megcsúszni. Gyorsan felértem, ami a gyakorlatnak köszönhető. Szinte már csukott szemmel is feltalálnék ide. Intettem Optase-nak a mostani őrnek, hogy visszaértem. Csak biccentett egyet jelzésképp.
  A faluban a szokásos élet zajlott. Argot és Shina beszélgetett valamiről, közben a katonák, akik nem voltak szolgálatban, Alton vívás óráját figyelték és ha kellett tanácsot adtak neki. Lara és Emerisz az erejüket próbálgatták Berill felügyeletével. Mindenki el volt foglalva valamivel. Azonban sokkal békésebb és nyugodtabb a hangulat itt, mint az előző lakhelyünkön. A házamba érve kipakoltam a növényeket, had száradjanak, majd leültem a székre. Remélem nem fog sok időt igénybe venni Ambrus megtalálása. Az ő elméjében még nem jártam, viszont Anna igen. Az ő emlékeit használva talán könnyebben megtalálom az öccsét. A déli erdőrészen kerestem Ambrus-t. Nehéz így keresni valakit. Majdnem fél órámba telt, mire egy Ambrus elméjéhez hasonlót érzékeltem. Közelebb mentem felé, de nem ő volt az. Nagyon lassan haladtam. Mintha tűt kerestem volna a világ legnagyobb szénakazlában. Egy óra után már kezdtem fáradni és a feladás határán voltam, mikor újra érzékeltem egy lehetséges illetőt. Abban a barlangban volt, ahol fogva tartottak minket. Végre megtaláltam Anna öccsét. Ott volt, gondolom segít az erőd rendbe rakásában.
 - Ambrus! Legort vagyok, segítened kell. 
 - Miért is? 
 - Anna és a madár alakváltók miatt. 
 - Szerinted veszélyben van a nővérem? 
 - Hallottad mi történt tegnap? 
 - Nem. 
 - Anna tanítója lelökte Annát egy szakadék széléről. Él és virul nem esett baja, viszont a tanítót visszaküldték a területükre. 
 - Ennyivel megúszta?!
 - Igen. 
 - Ha ez megoldódott, miben kellene segítenem? 
 - Valahonnan a madár alakváltóknak információt kellett szerezniük, ahogyan Palkot-nak is. Szerintem Palkot találkozott a madár alakváltókkal. Kellenének a feljegyzések a küldetéseiről. Még azelőttről, hogy az erőd parancsnoka lett. 
 - Szerencsédre már az irattárban vannak, talán még nem selejtezték ki. Kihozom neked őket, de nem viheted el. Sokszor ellenőrzik sajnos a feljegyzéseket ugyanis csak a fontosabb küldetésekről vannak jelentések. Az alacsonyabb fokozatúakat pedig egy könyvbe írják dátummal. 
 - Mikor tudunk találkozni? 
 - Este felé. Az erdőszélén találkozzunk, arra kevesebb az őrjárat. 
  Anna beszélni szeretett volna velem, gyorsan leráztam.
 - Rendben. Akkor ott találkozzunk. 
 - Ha találkozunk elmondanád mit találtál? 
 - Miért? Te is utána tudsz nézni. 
 - Nem tudok olvasni. 
 - Rendben, majd elmondom mit találtam. Mennem kell a nővéred türelmetlen. 
 - Rendben. Majd szólok, hogy pontosan mikor is. 
  Megszakítottam a kapcsolatot Ambrus-szal. Vajon hogyan találja meg az iratokat, ha nem tud olvasni? Azt mondta megszerzi, ezentúl már mást nem tudok csinálni a várakozásnál. Gyorsan beszéltem Annával. Nem igazán tetszett az ötlet a közös óráról, de így legalább láthatom az új tanítót. Argot nem fog örülni a hírnek. Azonban igaza van Annának, jobb ha egy szinten marad a képességünk, ugyanis sok baj származhat belőle, ha az egyikünk erősebb lesz a másiknál. Felálltam és kicsit megnyújtóztattam az elgémberedett végtagjaimat. Majdnem két órát ültem egy helyben és közben egyáltalán nem mozogtam. Kimentem a térre, majd elindultam a nagy ház felé. Jobb ha előbb mondom el Argot-nak, mint utóbb. Így kevésbé fog kiakadni. Meglepetésemre nem a nagy házban volt, hanem előtte. Azonban most nem Shina-val beszélgetett, hanem Evan-nal. Észrevett engem. Ki kellett várnom a soromat, hiszen senki se szokta Argot-ot kis ügyek miatt felkeresni. Pár perc múlva már el is ment Evan.
 - Történt valami? - kérdezte Argot fáradtan.
 - Nem igazán. - mondtam - Holnap elmennék egy-két órára.
 - Mi az oka? Ha szólsz, akkor nem a szokásos ürügy.
 - Anna új tanítót kapott és ő kérte, hogy holnap vegyek részt Anna óráján.
 - Gondolom nem az erődben lesztek.
 - Nem. Itt valahol az erdőben.
 - Mikor lenne?
 - Azt hiszem délután.
 - Nem tudod? - döbbent meg Argot.
 - Anna csak annyit mondott, hogy valahol valamikor. És ma este is elmennék.
 - Ez miért lesz?
 - Egy elméletnek járok utána. Nem leszek sokáig.
 - Rendben.
  Gyorsan arrébb álltam, mivel veszekedést hallottunk. Hidryt kapott már megint össze valakivel. Argot ettől sosem menekül meg, most is a helyszín felé vette az irányt. Addig visszamentem a házamba és összepakoltam pár dolgot. Remélem Anna nem pont akkor keres meg, mikor Ambrus-szal találkozom. A nap lenyugvóban volt.
 - Elindultam. Az erdőszélen találkozunk. - hallottam Ambrus üzenetét.
  Vajon ezt mikor küldte? Tudtommal ő nem tud telepatikus kapcsolatot létrehozni, így csak mondhatni pár szavas kis üzeneteket, tud a már felbontott kapcsolatok nyomán elindítani, de azok később érnek a másikhoz, mintha rendesen beszéltünk volna telepatikusan.
  Sötét ruhák voltak rajtam, ugyanis nincs kedvem túlságosan kiríni az esti erdő látképéből. Miután leereszkedtem a talaj szintre felhúztam a csuklyámat, ugyanis eléggé kitűnik a világos hajam az erdő sötétségéből. Szerencsére az erdőszéle közel van a faluhoz, nem kell sokat sétálni. Sietősre vettem a tempót, hiszen lehet Ambrus már rég ott van. Biztosan türelmetlenebb, mint máskor és ha nem érek oda időben elmehet és odavész az információ. Hamar kiértem, aminek felettébb örültem. Viszont nem volt itt senki más sem rajtam kívül. Felmásztam az egyik fa alsó ágára és onnan néztem szerteszét. Biztosan máshol jött ki, mint én. Esetleg még nem ért ide. Mire ezt végig gondoltam megjelent egy farkas szerű árnyék tőlem messzebb. Valami nyereg féleség volt rajta. Távol van így nem tudom olyan jól kivenni. Leereszkedtem, de figyeltem, hogy ha szükségessé válna akkor gyorsan el tudjak menekülni. Az nem nyereg, ami rajta van, hanem valamiféle tároló. Annán is láttam ilyet. Akkor használják az alakváltók, ha valamit hosszútávon magukkal akarnak vinni. Kinyúltam felé telepatikusan és leellenőriztem, hogy pontosan ki is ő. Ambrus volt. Ő is körbe nézett. Nem vett engem észre. Mondjuk így nem lát színeket, szóval számára teljesen egybeolvadok az erdővel.
 - Itt vagyok! - szóltam neki.
  Felém jött. Már nem osontam annyira, így észrevett. Átváltozott és a táska szerűség lecsúszott róla.
 - Utálom ezt hordani, de most szükséges volt. - mondta.
 - Ilyen sok küldetésen vett részt?
 - Nem. Csak találtunk egy könyvet is elrejtve az irodájában. Még az olvasni tudók sem értették mi van odaírva, azt mondták, hogy nem a mi nyelvünk, bár lehet csak az őrülete miatt találta ki ezt a kód nyelvet. Gondoltam idehozom, hát ha te sikerrel jársz.
 - Miből gondolod, hogy sikerrel járok?
 - Több nyelven beszélsz, mint mi. Lehet felismered és el tudod olvasni.
  Először a küldetéseiről szóló jelentéseket adta át. Csak a helyszínek érdekeltek, így gyorsan átfutottam rajtuk. Nem igazán fejtik ki a küldetés részleteit, csak az úti cél, az időpont és pár szó az útról van meg. A küldetésről nincs semmi.
 - Ambrus direkt vetted ki a küldetésről szóló részeket? - kérdeztem, de rájöttem, hogy még mindig nem tud olvasni, ezért nem is tudja melyik az a rész.
 - Nem. Ott kell hogy legyen.
  Nem vitatkoztam vele inkább tovább néztem. Sokkal több időt töltött a madár alakváltókkal közös határnál, mint bármilyen másik küldetésen. Szóval nagy eséllyel találkozott velük, de akkor ezt a követek miért nem mondták.
 - Találtál valamit? - kérdezte kíváncsian.
 - A nyugati határon sokkal több időt töltött, mint bárhol máshol.
 - Ez miért olyan fontos?
 - Mert ott laknak a madár alakváltók. De ez még nem bizonyít semmit sem. Megnézhetném azt a furcsa könyvet is?
 - Persze.
  Visszaadtam neki a papírokat, cserébe megkaptam a könyvet. Valójában ez egy kis jegyzet füzet volt. Minden oldalára csak pár sor volt írva, csak az első oldalakon volt hosszabb szöveg. Értettem a szöveget, viszont nehezen olvastam. Valaki nagyon csúnyán ír és még ráadásul tele is van hibával. Ezt a nyelvet a Krentanon az emberek használják. Az alakváltók nem ismerhetik. Tarnem és az egyik barátja megtanulta a nyelvet, azt hiszem az egyikük tudott írni is, de nem tudom melyikük.
 - Érted mi van benne?
 - Igen. A helyesírás és a külalak csapni való, de értem mit írtak.
 - Lefordítanád?
 - Persze. - neki kezdtem az első oldalnak - "A szövetség létrejöttének a bizonyítéka. Információt információért. Ha az egyikünk bukik a másikat is magával rántja, ez a szabály. Ezen napló legyen ennek bizonyítéka. A szerződőfeleknek magukkal kell hozni minden találkozóra. Mindig meg legyen benne jelölve az információ lényege. Erről senki sem szólhat egy szót sem, különben a másik fél élhet az áruló megölésének jogával. Ezek szabályokat a két vezető közösen hozta. Lekten Palkot; Zienn Tarnem.
 - Akkor az információk, amiket átadtak egymásnak benne vannak?
 - Ezek szerint. - tovább lapoztam - Bár elég egyoldalúnak tűnik a dolog. Csak Palkot adott át információt, Tarnem nem mondott el neki semmit sem. Átverték őt, majd elültették a fejében a mi elfogásunkat, hogy ez alapján kárpótolják őt.
 - Ez bizonyít valamit?
 - Igen. Tarnem egész végig tudott Annáról és rólam. Ambrus ezt juttasd el Annának, bármelyik tünde le tudja fordítani a jegyzeteket ezt felhasználhatják Tarnem ellen, aki így nagy eséllyel teljesen támadható lesz.
 - Ha visszament a területére, miért kellene tartanunk tőle?
 - Utálja, ha valamit nem tud befejezni. Anna tanításával is így van, szerintem vissza fog jönni. Viszont ha időben megbénítjuk, akkor még van esélyünk.
 - Te nem tudod neki átadni?
 - Eddig megfigyeltek bennünket és lehet még most is figyelik a falut. Jobb ha ez nem lesz nálam, különben lehet egyszer csak eltűnik. Azonban most mennem kell, megígértem a nővérednek, hogy beszélek vele.
 - Rendben. Megpróbálom átjuttatni neki.
 - Köszönöm Ambrus.
 - Csak Anna miatt tettem.
 - Tudom.
  Mire visszaértem Anna már el is kezdett faggatni engem. Az első kérdéseket nem tudtam kifejteni, mert éppen felmásztam a fára. Azért nincs kedvem megcsúszni és eltörni a nyakamat. Remélem időben eljut a kis könyv Annához.

54. fejezet - Zuhanás

*Anna szemszöge*

 - Ébredj! - hallottam.
  Fordultam egyet, biztosan csak beképzeltem magamnak, még túl korán van.
 - Ébredj Anna! - hallottam újból.
  Ennyit azért nem szoktam képzelődni. Fáradtan kinyitottam a szememet. Majdnem leugrottam az emeletről. Tarnem nézett velem szembe.
 - A gyakorló pályán várlak. Lehetőleg tíz percen belül érj le. - adta ki az utasítást.
  Csak döbbenten néztem rá válasz gyanánt. Szerencsémre kiment a szobából. Az ablak felé pillantottam. Csak most kelt fel a nap. Hajnal négy óra van? Mit szeretne tőlem ilyen korán?! Halkan lemásztam az ágyról. A többiek még nagyban aludtak. Most igazán irigyeltem őket. Legort vajon tudott erről? Ha igen, esküszöm megfojtom. Mindegyik tanoncát ilyen korán keltette? Valami viszont biztos, el fogok aludni a tanórákon. A nap végére hulla leszek. Gyorsan felöltöztem. A fürdő helyiségben megmostam az arcomat, a víz még hideg volt. Megborzongtam, amikor a víz hozzáért az arcomhoz. Éberebb lettem, de ez nem fog egész napra kitartani. Lesiettem, nem szerettem volna megváratni Tarnem-et. Remélem utoljára keltett fel ilyen korán. Azonban jelenleg meg kell tennem, amit kér. Ez addig lesz így, míg a tanítóm. A gyakorló pályán még senki sem volt. Csak a madarak csiripelését hallottam. Ez a zaj, minden más hangot elnyomott.
 - Késtél. - hallottam mögülem.
 - Nem szerettem volna felkelteni a szakasztársaimat, ezért halkabbnak kellett lennem és jobban ügyeltem, nehogy valaminek neki menjek.
 - Még így is elkészülhettél volna.
 - Elnézést kérek a késésért. - motyogtam.
  Rögtön ébredés után nem könnyű kivenni, mi hol van. Majdnem visszaaludtam állásban, így inkább csak gratulálok magamnak, hogy sikerült tizenöt percen belül elkészülnöm.
 - Most eltekintek a késéstől. Hiszen csak tegnap óta vagyok a tanítód.
 - Miért szeretett volna találkozni velem? - kérdeztem, majd utána rögtön ásítottam is egyet.
 - Azt mondtad ma megpróbálsz madár alakot felvenni.
  A második ásítás a torkomon akadt. Most? Azonnal? Nem normális. Basszus, még az első alakváltásomra is több napig vártam. Három napon keresztül próbálkoztam mire sikerült teljesen alakot váltanom. Minek képzel engem? Madár alakot, ha képes is vagyok felvenni több napomba fog telni.
 - Mit kell tennem? - kérdeztem megadóan.
  Talán visszaenged aludni, ha gyorsan végzünk.
 - Egy könnyebb alakkal fogjuk kezdeni. Ismered a vascsőrű fajt?
 - Persze.
 - Láttál már olyan madarat?
 - Igen, elég közel merészkedtem hozzájuk.
 - Remek. Akkor biztosan láttad, hogyan repülnek.
 - Igen.
 - Szerintem nincs szükséged tollra az alakváltáshoz. - kezdte - Képzeld el magad előtt a madarat. A tollait, a csőrét, a lábát. Nézd ahogyan repül, milyen gyors, ahogy ugrál a talajon élelmet keresve.
  Mindent elképzeltem. Ismerem ezt a módszert, ugyanezt kellett csinálnunk az első alakváltásunk előtt. Kiürítettem a fejemet és csak a madárra fókuszáltam. A mozdulataira, a kinézetére és a természetére. Minden információt előkerestem róla, amit tudtam. Próbáltam megtalálni azt az összhangot, amit alakváltáskor szoktam elérni. Bárhogyan is koncentráltam nem történt semmi sem. Többször is újra próbáltam a gyakorlatot, de semmi eredménye sem volt.
 - Sajnálom uram, de most nem vagyok képes rá. - mondtam.
 - Ne add fel ilyen könnyen. - válaszolt.
 - Nem tudom pontosan mit is kéne érezzek. Így nehezebb.
 - Mit érzel mikor alakot váltasz? - nézett rám fürkészően.
 - Szükséget. Alakot váltok, mert most arra van szükségem.
 - Valami mást is ezen kívül?
 - Harciasságot és biztonságot. Harc miatt szoktam átváltozni és az érzékszerveim közül pár annyira felerősödik, hogy úgy érzem nem érhet meglepetés.
 - Akkor itt van a probléma. - motyogta - Próbálj meg a szabadságra, a repülésre koncentrálni.
 - Azok segítenek?
 - És a praktikusságra is, ha nagyon akarod. Sokkal gyorsabb vagy madárként, mint bármi másként.
 - Azonban védtelenebb is vagyok. - ellenkeztem.
 - A negatív dolgokra lehetőleg ne gondolj közben.
  Újra megpróbáltam. A vascsőrű madár. A csőre a legerősebb fegyvere, akár csontot is tud törni vele, ha elég gyorsan ütközik az ellenfelének. Nagy károkat képes okozni. Tollai barnásak, lábai sötét barnák. Szemeik aprók és feketék. Gyorsan repülnek kis távolságokon. Gyorsan ugrálnak, nehéz becserkészni őket. Azonban ez sem vezetett a megfelelő pontra, ahol már könnyű átbillenni és átváltozni.
 - Lehet a szemszögnél van a baj. Próbáld a madarak szemével nézni a világot, ne pedig úgy, mint aki őket akarja vacsorának. Próbálj meg együtt érző lenni velük szemben. Azonban most visszamehetsz aludni, igaz csak egy órád maradt ébresztőig.
  A visszafele úton elgondolkodtam azon, amit utoljára mondott. A madarak szemszöge? Ez nehéz lesz, eddig mindig prédaként tekintettem rájuk, így könnyebb volt őket elfogni. Biztos kelleni fog az átváltozáshoz egy hét.
  Amint visszaértem a hálóba bevetettem magamat az ágyba. Azonban nem tudtam elaludni. Folyamatosan forgolódtam és azon gondolkodtam, amit a tanító mondott nekem. A macskafélékkel és egyéb ragadozókkal sokkal könnyebb számomra együtt éreznem. Sokkal egyszerűbb nekem. Lehet ez csak a neveléstől függ? Itt mindenki hasonlít ahhoz a fajhoz, amelyikké át tud változni. Azonban mindig vannak szélsőségek. Thalia és Lace is farkasalakváltó. Thalia hűséges és megbízható, míg Lace lobbanékony, azonban bármire képes a bajtársaiért. Más szóval őket a hűség köti össze. A macska alakváltók szeretik a magányt, inkább egyedül harcolnak, makacsok és sokszor mennek a saját fejük után. A madár alakváltóknál is vannak ilyen belső jegyek? Csak azért irigyeltem a madarakat, mert szerettem őket nézni, ahogyan repülnek. Máshogyan szemlélik a világot a többi állatnál, náluk a terület mást jelent, nem csak a földet hanem az eget is. Majd megkérdezem erről Tarnem-et, biztosan tud segíteni.
  Mindenki akkor kelt mikor bejött az őrnagy. Páran már előtte is ébredeztek. Kezdünk hozzászokni a korán keléshez. A reggeli terepgyakorlaton ma részt vettem, ugyanis Tarnem Katret-tel beszél éppen, így az óra elmarad. Reggel úgy is gyakoroltam. Szerintem ennyi nem lesz elég neki. Ha a madár alakváltók többsége húsz éves kora körül tud csak átváltozni, akkor mit remél tőlem? Hiszen csak most tudta meg, hogy egyáltalán léteznek. Remélem nekem nem lesz szükségem húsz évre. Azonban lehetséges inkább csak fel kell nőni az alakváltáshoz. Ha csak fel kell nőni, akkor máris négy évre csökkent a húsz év.
  Az őrnagy rendesen kifárasztott minket. Mindenki fáradtan vonszolta magát a reggelihez. Senki sem beszélt csak csendben majszolta a reggelit, ami sajnos nem állt többől, mint kenyérből, vajból és vízből.
 - Nagyon fura fickó a tanítód. - jegyezte meg Lace - Ne bízz benne.
 - Legort is ezt kérte. - válaszoltam.
 - Elég érdekes a felbukkanásuk. Vajon hányan lehetnek a közelünkben? Gondoljatok bele, hányunk emlékeit módosíthatták? - kezdte Denrick - Majdnem egy évezredig sikeresen elbújtak előlünk. Ezt a biztonságot miért dobták el csak úgy? Már megbocsáss Anna, de kétlem csak a tanításod miatt lenne ez az egész.
 - Igazad van Denrick valami más is lapul a háttérben. Csak tudnám mi az. Mitől kerültek ebbe a helyzetbe? Segítségre lenne szükségük? - dőlt hátra Rignot - Ha igen nem szólhatnak. Mindegyikük telepata, bárkinek könnyen átvizsgálják a fejét. Lehet valamelyikükkel baj van, de nem tudnak ellene semmit se tenni. Így akarhatják csapdába csalni az illetőt, hogy lebuktassa magát, milyen is valójában.
 - Remélem nincs igazad. - mondtam halkan - Mert akkor én vagyok a csali és akkor ti is bajban vagytok.
 - Meg tudjuk védeni magunkat. - szólt közbe Tizon is.
 - A telepaták ellen is? Az én védelmemet is csak nehezen tudom fenntartani ellenük. Ha mindenkit védenem kellene, pár másodperc alatt törnének rajtam át. - ráztam a fejemet. - Azonban van egy módszer mely nem ártana nektek, viszont a telepaták tehetetlenek lesznek.
 - Mi lenne az? - vált kíváncsivá Rignot.
 - Emlékeztek a sisakra, amit Palkot hordott?
 - Igen. - felelték egyszerre.
 - Fémen nehezen hatolunk át, mi telepaták. Különösen azon a fém fajtán. De pár trükk megtanításával és egy sisakkal a telepaták szimpla harccal tudnak majd csak titeket legyőzni.
 - Jól hangzik, ma elkezdhetjük a délutáni terepgyakorlat után? - kérdezte Rignot és körbenézett.
 - Igen. - hangzott az egyértelmű felelet.
  Nos a sisakokat még könnyű beszerezni csak a technika elsajátítása fog több napot, ha nem hetet igénybe venni. Azonban örülök, hogy nem rám szeretnének támaszkodni. Egy alakváltó nagyon veszélyes és kiszámíthatatlan tud lenni, ha elveszti a legfőbb fegyverét. De ha ma elkezdjük ezt az egészet, akkor hamar képesek lesznek megvédeni az elméjüket.
 - Gyere ki, az erőd előtt találkozunk. Hozz magaddal mindent, ami egy túrához kell!
 - Az óráimat pedig szimplán csak hagyjam ki? 
 - Beszéltem az Ezredessel, engedélyezte. 
 - Tíz perc és lent vagyok. 
 - Reméltem is. 
  A többiekre néztem. Nem szeretnék egész nap távol lenni a szakaszomtól. Katret viszont engedélyezte, amit nehezen hiszek, de ha megtette akkor oka volt rá. Talán ő ismeri a madár alakváltók valódi szándékait. Gyorsan felvázoltam az új helyzetet a szakaszomnak. Nem örültek a hírnek, de mégis mit lehet tenni? Jelenleg ő is egy tanárom, így jobb ha vele megyek. A szobában gyorsan összeszedtem egy zsákba a szükséges cuccokat és úgy indultam le az erőd bejáratához. Hirtelen észrevettem Katret-et az egyik folyosón. Intettem neki, de nem vett észre. A tantermek felé tartott. Lehet sürgős dolga van. Vállat vontam és megtettem az út maradék részét is. Tarnem az eget figyelte.
 - Ma nem lesz eső. Remélem szél se lesz.
 - Hova megyünk?
 - A hegyekbe, ahol a viharmadarak élnek.
 - Miért?
 - Nos azok a legnagyobb testű madarak ezen a bolygón. Mellesleg ők is vadásznak, csak ők kisebb teremtményekre, néha halra. Lehet sokkal könnyebben fogsz egy húsevő madárrá átváltozni.
 - De a hegyekbe való feljutás több napba telik. - mondtam ellent - Több napig nem hiányozhatok a kiképzésről.
 - Az út gyalog tart több napig. De mi repülni fogunk.
 - Nem tudok madár alakot felvenni.
 - Azonban én igen. Viharmadárként foglak odavinni. Ő képes nagyobb súlyokat is cipelni, szóval az oda út meg van oldva.
  "És a vissza is." - tettem hozzá magamba. Nem tudom mit tervez, de ezt rá hagyom, ő jobban tudja miként lehet alakot váltani. Ha ez az ötlete, akkor megpróbálom. Maximum nem válik be.
 - Menjünk ki az erdőből. Nem szívesen váltok itt alakot. - jegyezte meg Tarnem.
 - A tündék felé vezet a leggyorsabb út. - mondtam.
 - Akkor arra megyünk. Mennyi súlyt vagy képes cipelni?
 - Könnyedén elbírok egy embert.
 - Rendben, mert ha nem baj a táskákat ezen a szakaszon te viszed. Madárként foglak követni, de egy kisebb testű nem bírja el a hátizsákot.
  Bólintottam. Nem fogok sokkal lassabban haladni, de egy kicsit zavaró lesz. Majd szólok erről az egészről Legort-nak, ha csak nem figyelt végig. De nem érzékeltem úgy, mint tegnap. Biztosan csak sok dolga van. Elindultunk az erdőn át. Rossz előérzetem volt egész végig. Talán még sem jó ötlet vele tartani a hegyekbe?

*Legort szemszöge*

  Anna sikeresen engem is felkeltett, mikor Tarnem bement hozzá. A gondolatai miatt képtelenség volt tovább aludni. Inkább nem zavartam meg, bármit is csinált, még a végén leszedte volna a fejemet. Felültem az ágyban és körül néztem telepatikusan hátha változott valamicskét a helyzet. Még mindig figyelnek minket, igazán remek. A polcokra esett a tekintetem. Remélem nem csinálnak nekem újra plusz munkát. Így is sok időbe fog telni mire mindent pótolok. Emerisz-t biztosan nem engedem ki gyógynövényekért, míg ezek a nyakunkon vannak. Szerintem Merko sem szeretné jelenleg Alton-t az erdőbe vinni gyakorolni, Berill pedig mindig a faluban marad Larával. Jobb ha Berill semmiről se tud, a végén még megölné a megfigyelőket. Felkeltem és a növényeket is ellenőriztem. Semmi bajuk. Lehet az egész egy trükk volt, hogy kicsaljanak és Tarnem tudjon velem beszélni feltűnés mentesen. Viszont ma Tarnem már megtartotta az óráját Annának, így nem lesz okom figyelni őt egész nap. Remélem nem talált ki semmi életveszélyes órát, ami szerinte segítene az alakváltásban. Még csak az kéne, Anna már így is sokszor kerül bajba.
  Hirtelen berontott Hidryt a házamba.
 - Tudsz segíteni? - kérdezte azonnal, még arra se hagyott időt, hogy megdöbbenjek.
 - Miben? Mikor? Hol?
 - Most, a házad felett, a csapdán.
 - Mit kell pontosan csinálni? Tudod nem szeretném, ha Shina rám is haragudna.
 - Azt a nyavalyás hálót feltenni.
 - Optase miatt?
 - Igen, ha nem megy bele az a barom, akkor nem lenne erre szükség.
 - Hogy hogy nem egy katonát kérsz meg rá?
 - Most nem rájuk van szükségem.
 - Merko jó segéd volt tudtommal.
 - Merko-nak van egy tanítványa.
 - Nekem is.
 - Merko miatt tört ripityára a házad.
 - Ezért a többiekben sem bízol?
 - Merko volt az egyik legügyesebb, milyenek lehetnek akkor a többiek?
 - Szerinted jobb vagyok náluk?
 - Még nem maradtál bent egy csapdámban sem. - vont vállat.
 - Ez alapján ítélsz?
 - Plusz kiszabadultál egy börtönből és sosem haltál meg harc közben gyógyító létedre.
 - Hidryt mi baj a többiekkel? Shina egyáltalán engedélyezte?
  Erre nem válaszolt. Nem akarom Hidryt-et megbántani, viszont Shina haragját se szeretném kivívni.
 - Hidryt - kezdtem - Shina okkal kért meg, hogy variáld át a csapdát. Jobb ha ezzel tisztában vagy. Mellesleg tényleg a háló miatt hívtál?
 - Nem. De ő nem érti...
 - De érti. Hidryt ha minden katonánk lábadozik egy szimpla gyakorlat miatt, amit a pályádon töltöttek sokkal jobban ki vagyunk téve ennek a bolygónak a viszontagságaira. Az alakváltók többsége elfogadott minket, de mindig lesz egy része akik ezzel nem értenek egyet. Ha ők ezt megneszelik nem fogjuk tudni megvédeni ezt a falut és Annáék sem segíthetnek mindig.
 - Tudom. De nem élhetünk félelemben.
 - Ezek adatok Hidryt. Jelenleg pedig az alakváltóknál is történnek változások. Olyan titkok kerülnek napvilágra, amikről sosem gondolták volna. Nagyobb a fejetlenség, mint általában. A kiszámíthatatlanság miatt jobb, ha mindenki bármikor bevethető.
 - Tegnap hamar elengedted Emerisz-t. Miért?
 - Nem volt különösebb oka.
 - Ha telepaták is vannak az új alakváltók között, akkor talán mégis van oka. Figyeled Annát, az elég egyértelmű, de pontosan miért is?
 - Csak egyszerűen nem bízok a tanítójában.
 - Értem. Akkor miért nem mondtad el egyből?
 - Mert nem különösebb ok, hiszen alapból bizalmatlan vagyok.
 - Te aztán minden hazugságodat átgondolod. - nézett rám kihívóan - Már több mint kétszáz évet leéltem, de még egy olyan egyénnel sem találkoztam, mint te és ez nem feltétlen bók volt.
 - Értettem a célzást.
 - Te sem adsz okot a bizalomra.
 - Akkor miért engem hívtál, ha nem bízol bennem?
 - Egy alig ismert egyénért is megteszel mindent, ha az élete forog kockán. Ez furcsa tekintve, hogy senkiben sem bízol.
 - Egy gyógyító nem válogathat beteg és beteg között. Ha ismerem ha nem én tartozom felelősséggel a gyógyulásáért. Ha nem szeretnél mást, akkor kérlek engedj. Valamit ellenőriznem kell. - mentem el mellette.
 - Bízom benned Legort. - szólt utánam - Csak utálom a hazugságokat.
 - Egyszer meg tudsz mindent. De nem most. Mindent okkal titkolok el és kérlek ne kutass az ok után. - fordultam vissza.
 - Nem terveztem. Mindenről lehull a lepel egyszer, lehet várnom kell majd rá még száz évet, de nem érdekel. Senkinek nem mondtam el a gyanakvásomat és nem is állt szándékomban, ha kíváncsi vagy erre. - ment volna ki az ajtón.
 - Hidryt! Mi volt a valódi oka, hogy eljöttél?
 - Válaszokat akartam. Egyelőre beérem ennyivel. Mint mondtam bízom benned, remélem tisztában leszel azzal mikor jött el az ideje az igazságnak.
 - Fura egy mesével állítottál be.
 - Pont erre járkált Merko, nem akartam, hogy mindent halljon. - ezzel sarkon fordult és kiment.
  Szerintem ennél furcsább látogatásom még nemigen volt. Nem egy szószátyár alak szerencsémre, így ez a beszélgetés nem fog kitudódni. Utálja a hazugságokat mégis azzal állított be? Mindegy Hidryt személyiségét egy életbe telne megfejteni és ilyenkor nem egy emberöltőre gondolok.
  Kinéztem a szabadba. Már dél van? Ennyire eltelt volna az idő? Mellesleg hol van Emerisz? Már itt kéne lennie. Lehet csak elaludt, vagy Merko íjászatra oktatja. Megkeresem Argot-ot, majd csak utána Emerisz-t.
  A nagy házban félhomály uralkodott, ilyenkor már a felső szintre süt be a nap. Nem láttam itt Argot-ot, aminek örültem valamennyire, hiszen remélhetőleg pihen egy keveset. Felmentem az emeletre. Még mindig nagy itt a felfordulás. Úgy is van most egy kevés időm. Elkezdtem összepakolni, hiszen bármikor szükség lehet erre az emeletre. Tegnap este nem jártak itt a titokzatos betolakodók. Lehet a házamba már nem mertek bejönni. Hirtelen hangzavarra lettem figyelmes a falu széléről. Kinéztem az ablakon, hiszen kíváncsi voltam a történtekre. Három alakváltó állt lent, közöttük Lace is. Anna nem szólt volna, hogy jön egy követség? Mellesleg miért nincs itt? Figyelnem kellett volna rá. Lesiettem Lace-hez. Mintha keresett volna valakit a tömegben. Argot is hamar megjelent, együtt értünk a küldöttséghez. Argot üdvözölte őket én pedig inkább Lace-hez mentem.
 - Anna miért nem szólt? Valami baj történt? - kérdeztem.
 - Mit lehet itt bajnak nevezni? Az új tanító a hegyekbe vitte. - mondta keserűen - Vigyázz rá. Félek baja esik.
 - Biztosan baja esik, ha ketten mennek oda. Figyelek rá, ígérem.
  Csak bólintott válaszul. Hogy mindig bajba kell kerülnie Annának. Nem figyelek oda és máris nyakig van a bajban. Visszamentem a házamhoz. Az ajtót bezártam mögöttem. A főzeteket, az üres lombikokat, a főzőállványt és a növényeket elpakoltam az asztalról. A jegyzetfüzetemet vettem elő, melyben minden varázstudásom is van. Gyorsan lapoztam a könyvben, emlékszem egy bűbájra, ami most pont jól jöhet.

*Anna szemszöge*

  Tarnem folyamatosan mesélt út közben. Persze telepatikusan és mikor a hátán voltam. Érdekes volt idefentről a táj, de majdnem megfagytam olyan hideg volt. Mindenről szó volt. De főként a madarak és a madár alakváltók maradtak a középpontban. Mesélte, hogy ő ösztönből tanult meg átváltozni. A madarakat figyelte, mikor látta, hogy az anya madár kilöki a fiókát a fészekből. A fióka zuhanás közben tanult meg repülni. És hasonló történetek voltak egész úton. Abban a másfél órában totálisan lefáradtam. Végre megérkeztünk. gyönyörű volt innen fentről a kilátás. Több viharmadarat is láttam az égen. A nap már rég túl ment délen. Olyan négy óra körül lehetett. Minden annyira szép. Az erdő fái innen aprócskának tűnnek, mintha kisebb pamacsok lennének az egyszínű mezőn. Az öblöt alig látni innét, csak a csillogásáról ismertem fel. Azonban még mindig rejtély számomra, hogy pontosan miért is hozott ide engem Tarnem. A pontos okát nem mondta meg.
 - Emlékszel, amit a madarak ösztönéről meséltem? - kérdezte mögülem.
 - Igen. Zuhanás közben tanulnak meg repülni.
 - Ez madár alakváltóknál is eljátszható.
  Gyorsan megfordultam, de már későn. Minek kellett a szikla peremére állnom?! Rájöhettem volna előbb a szándékára. Zuhantam, sokkal gyorsabban mint azt vártam. Be fogok csapódni a sziklák közé! Át kell változnom különben végem! Azonban nem sikerült még így se átbillennem azon a bizonyos ponton. A táj elmosódott körülöttem, olyan gyorsan zuhantam. Csak egy valamit tudtam tökéletesen kivenni, azok pedig a hegyes sziklák voltak alattam, amire érkezni fogok. Nem akarok meghalni! Még olyan sok mindent szeretnél csinálni! Legort is dühös lesz rám, amiért  mondhatni értelmetlen lesz a halála. Szólnom kellett volna neki. Most már tudom miért féltett. Ambrussal is még sok mindent kell megbeszélnem. Olyan sok mindent. Pár méter maradt. Félve vártam a becsapódást, ami meg is történt, de a sziklák helyett egy ágyra érkeztem, ami eléggé megnyekkent a súlyom alatt.
 - Szép földet érés. - mondta gúnyosan Legort - Lehetne, hogy máskor ne Lace értesítsen?
  Megnyugodtam. Igaz kigúnyolt egy kicsit, de még élek. Megfordultam az ágyon és a plafont néztem. Még mindig remegtem a félelemtől. Harcban elesni nem tűnik olyan félelmetesnek, ott legalább van is oka. Most pedig? Gyorsan vettem a levegőt. A szemem eleve könnyes volt, de most is a sírás küszöbén álltam.
 - Már nem vagy veszélyben, és nem is leszel. - jött mellém Legort - Tarnem-től most el fognak venni. Nem kell többször megpróbálnod madárrá változni.
 - Nem azzal van a baj Legort.
  Leült az ágyra és rám nézett.
 - Most már tényleg nincs okod aggodalmaskodni. Itt nem érhet baj. Mellesleg egy küldöttség is itt van, gondolom Katret küldte miután belátta, hogy rossz döntést hozott.
 - Legort!
 - Igen?
 - Köszönöm! Máskor ígérem szólok, ha történne hasonló. Csak akkor abban a helyzetben a telepátia lett volna az utolsó, amire gondolok.
 - Nincs mit és örülnék, ha szólnál. Ma direkt nem figyeltelek, erre ez történt.
 - Legort?
 - Igen?
 - Megölelhetlek?
  Kérdőn nézett rám. Gyorsan felültem és átöleltem. Kellett valaki, aki most egy biztos pont. Aki nem fog hátulról lelökni egy szakadékba és segít, ha mégis ilyen helyzetbe kerülnék. Pár könnyemen nem tudtam uralkodni és lecsordogáltak az arcomon, de most nem érdekelt. Legort mintha felébredt volna a döbbenetből visszaölelt.
 - Már nincs mitől félni. Itt már nem bánthat. - mondta.
  Csak hümmögtem egyet válaszként. Nem akarom elengedni. Most nem félek, nem eshet semmi bajom se, de vajon meddig fog tudni megvédeni? Hirtelen szárnyak suhogását hallottuk. Egy madár alakváltó landolt pontosan Legort háza előtt.
 - Maradj itt! - hangzott Legort utasítása.
  Felállt és még időben az ajtóhoz sietett. Tarnem hirtelen felszakította azt. Keresett engem, de Legort elállta az útját. Nem engedi be a házába.
 - Eredj az utamból tünde! - ment volna el mellette.
 - Nem.
 - Jobban jársz ha beengedsz.
 - Nem jöhetsz be!
  Tarnem áttolakodott volna rajta. Legort elé állt, majd csak annyit láttam, hogy Tarnem hátra repült, mintha erősen megütötték volna. Tudtam, hogy Legort varázsolt. Tarnem-et az egyik fa fogta meg.
 - Te... - kezdte, de közben meghallottam Lace hangját.
 - Mi történt itt? Legort? Hol van Anna?
  Legort intett, hogy jöjjön be. Lace beviharzott. Még mindig könnyes volt az arcom, ami Lace figyelmét se kerülte el. Magához húzott és átölelt. Most pont arra van szükségem, hogy valaki megnyugtasson. Legort még mindig figyelte az ajtót, bár most kilát a térre is. Nem mutatja meg mit lát.
 - Tarnem-et visszaküldték az erődbe. - mondta végül.
 - Akkor ott fog rám várni? - kérdeztem elvékonyult hangon.
 - Lehet, de nem fogom hagyni, hogy a közeledbe menjen. - mondta Lace - A többiek is meg fognak védeni.
  Még így is féltem. Nem akarok találkozni azzal az őrülttel. Már értem miért féltett Legort. Neki volt igaza, megint.
 - Lace, menj előre és érd el, hogy Tarnem-et hazaküldjék. Addig Anna itt marad. Figyelni foglak és ha minden rendben szólok Annának, rendben?
  Lace rám nézett, majd bólintott.
 - Sietek.
  Ezzel kiment. Legort megint leült mellém. A vállára hajtottam a fejemet ő pedig átkarolt.
 - Neked volt igazad. Hallgatnom kellett volna rád. - mondtam.
 - Nem kell bocsánatot kérned. Nem tudhattad előre, hogy mi lesz. Ne hibáztasd magadat, mert ez miattam történt. Jobban kellett volna vigyáznom rád. Ismerem Tarnem-et, ezért tudhattam volna mit tervez. - rossz emlékek törtek fel benne, de azokat előlem direkt elrejtette, bár az érzéseit éreztem.
  Nem szerettem volna megbántani, mégis úgy érzi az egész az ő hibája, ami nem igaz. Jobban felágaskodtam és megpusziltam. Majd újra átöleltem. Legort megdermedt.
 - Mindent megtettél. Nagyon hálás vagyok, hiszen megmentetted az életemet. Ezt ne felejtsd el.
  Nagyon elálmosodtam. Őt átölelve aludtam el, de utoljára hallottam valami.
 - Mindig megvédelek, ezt megígérem.

53. fejezet - Próbálkozás

*Anna szemszöge*

  A tanító elméletileg már tegnap este megérkezett. Nem találkoztam vele, hiszen addigra már vissza kellett vonulnia a szakaszomnak a szobájába. Kíváncsi vagyok, mégis hogyan akar megtanítani alakváltásra. Ugyanis macska vagy farkas alakot ösztönből veszek fel, azt nem kell tanítani. Viszont, amit tegnap mondtak, hogy vannak akik nem képesek húsz éves koruk előtt átváltozni az furcsa. Mintha náluk nem teljesen ösztöni alapja lenne az egésznek. Viszont, ha nem ösztönös, félek nem tudok majd madár alakot felvenni. Éppen az üres tanteremben ülök, mivel a terepgyakorlat helyett most a madár alakváltókról fogok tanulni. Kíváncsi vagyok, hogy hogy nem ismertük őket eddig? Miért nem szerepelnek sehol sem? Biztosan velünk együtt jöttek át, de akkor miért felejtettük el őket? Minden népnek vannak fehér foltjai, mondhatni időszakok a múltjában, amiről nem sokat tud, de mellettünk laktak itt más alakváltók és még csak nem is emlékszünk rájuk! Hogyan tudták eltitkolni a létezésüket? Biztos közre játszott a telepátia is. Csak tudnám hogyan képesek kitörölni úgy emlékeket, hogy másik ne sérüljön és egy másikkal helyettesítik. Bonyolult egy művelet, sokat olvastam róla, de nem mertem kipróbálni. Elég ha kevésbé koncentrálok és teljesen összezúzhatom valakinek az elméjét. Egy összetört elmét pedig nagyon nehéz helyre állítani. Nem mintha próbáltam volna is valaha, de amikor láttam Lucia elméjének az állapotát, nem biztos, hogy újra helyre tudtam volna rakni mindent. Szinte egy lehetetlen vállalkozás lenne. Sok napnyi, talán hétnyi folyamatos koncentrálás és óvatos alakítgatás után már talán egy kicsit lett volna őrült. Egy összezavart elmébe bejutni már elég nagy kihívás.
 - Remélem nem várattalak meg. - hallottam rögtön az ajtó nyitás után, egy fiatal férfi jött be.
  Talán a húszas évei végén járhatott. Sötét haja rövidre volt vágva, magasabb volt, mint a többi alakváltó. Olyan száznyolcvan környékén lehetett. Nem katonai egyenruhában volt, inkább laza mégsem koszos volt az öltözéke. Bár mosolygott, szemében bizalmatlanság csillogott. Sötét szemei végigmértek engem, ami miatt feszengve ültem a helyemen. Felálljak-e vagy sem? Végül felálltam, mondjuk jókor jutott ez eszembe, úgy két perccel a bejövetele után.
 - Ülj le. - mondta röviden.
  Nem volt nála könyv, se semmi, ami egy tanárhoz tartozik. Fejből mondana el mindent? Az viszont hosszú lesz.
 - A nevem Zienn Tarnem, engem jelöltek ki oktatódnak.
 - Lynx Anna. - mutatkoztam be én is.
 - Igen tudom, hallottam már rólad és mellette túl nyitott az elméd könnyű olvasni belőle.
  Meghökkentem a kijelentésén. Nem szoktam csak úgy lezárni az elmémet, de azért a biztonság kedvéért köré vontam egy falat. Ez zavaró lesz, ha minden nap fent kell tartanom.
 - Akkor kezdjük is a történelmünkkel.
 - Lenne egy kérdésem. - szólaltam meg.
 - Még bele se kezdtem. - nézett rám türelmetlenül.
 - Csak együtt jöhettünk át a kapun, még sincsenek semmilyen könyvben vagy naplóban megemlítve a madár alakváltók.
 - Hallgass végig és mindenre választ kapsz. Akkor kezdjük az elejéről. Minket, mármint az alakváltókat, köztudott egy varázsló család teremtett. A céljuk egyszerű volt, erős és hűséges katonákat szerettek volna létrehozni. Az első kísérletük az emberekre és a madarakra fektette a hangsúlyt, így hoztak létre bennünket. Bár ők ezt az egészet hibás kísérletként tartják számon. Véletlenül tettünk szert a telepátiára, ami nem volt éppen előnyös a varázsló család számára. Elődeink sokkal agresszívabbak voltak, mint mi. Ha átalakultak akkor az állati énjük vette át a hatalmat. Fékezhetetlenek voltak, főként dühöt éreztek, ezért mindig támadtak. Annyi szerencséjük volt az akkori embereknek, hogy nagyon nehezen tudtak csak átalakulni az elsők. Szükségük volt annak a madárnak a tollára, amivé át akartak változni. Manapság nem feltétlen szükséges, de gyorsabb a folyamat vele, mint nélküle. Visszatérve a múltra, a család nem hagyta abba a kísérletezést. Most olyan fajokkal vegyítették az embert, ami madarakra is szokott vadászni. Ezért alakultak ki a macska és farkas alakváltók. Főként a mi kiirtásunkra. A terv jól működött nagyon hamar csökkent a madár alakváltók száma, azonban valamivel nem számoltak. A másik két fajta alakváltó sokkal hamarabb megtanult felülkerekedni az állati énjén, mint mi. Ezért már nem vadásztak ránk, bár ezt a sérelmet megjegyeztük. Utána az a család elterjesztette, hogy mindegyik kísérlet kudarcba fulladt. Az összes alakváltó ok nélkül támad minden élőre, amit lát. Ez persze nem volt igaz. Az első alakváltóknak persze sokkal labilisabbak voltak az érzelmeik, ezért sokszor voltak dühösek látszólag ok nélkül, de ezért nem öltek meg senkit. Azonban a tündék, emberek és alakmásolók azonnal el akartak minket tüntetni, hiszen mondhatni csak gyilkológépeknek láttak minket. Párszor próbáltuk bizonyítani az ellenkezőjét, de ezt egy háborúban igen nehéz. Szerencsénkre volt pár alakváltó, akik képesek voltak varázsolni, így született meg egy nehéz döntés. Új hazát kerestünk, egy távoli világban, hol elbújhatunk ellenségeink elől, míg elül a vész. Sok világot bejártunk, sok helyen harcoltunk. Az állati alakunkat legtöbbször csak alakmásolók ellen vetettük be, a többi nép ellen emberként harcoltunk, nem akartuk még jobban megrémíteni őket. Azokban az időkben bukkantunk erre a helyre, melyet Are védelmezett. Mikor meghallotta történetünket megengedte, hogy itt élhessünk. Az első éveket együtt töltöttük, ki kellett tapasztalnunk ezt a szeszélyes bolygót. Utána, mi madár alakváltók, el akartunk válni a többiektől, mert féltünk a többi alakváltótól. Ők képesek minket legyőzni véglegesen, akár akaratból akár nem. Úgy döntöttünk elfelejtettjük magunkat mindenkivel és távolabb élünk, ahol nem fogjuk egymást zavarni. Sokáig működött, csak nagy ritkán találkoztunk, akkor se maradt meg sokáig a másik nép emléke rólunk. Akkor jöttél te a képbe. Mikor összekapcsolódott az elmétek, akkor figyeltünk fel rád. Utána vártunk pár napot, meg szerettünk volna győződni arról, mit is érzékeltünk pontosan. Utána viszont hamar újra érzékeltünk valamit, de akkor inkább a varázserődet használtad. Az ünnepség után kerestünk volna fel téged, viszont valamiért eltűntél két napra, így újra elbizonytalanodtunk, ezért is állítottunk egy próba elé és próbáltunk meg elvágni a tündétől.
 - Ezért fagyasztották le az erődöt és ejtettek engem csapdába?
 - Nem volt szabad túl hamar közbeavatkoznod, így is épphogy mindenkit sikerült ledermesztenünk. Ezért is tudott valaki felébredni a közeledben.
 - Az öcsémnél miért játszották el ugyanezt?
 - Nem tudtuk kit is érzékeltünk pontosan. - vont vállat a tanító - Hasonlóak a képességei a tiedhez, de nem képes használni a teljes erejét. Valamiért mintha egy fal lenne benne.
  Biztos amiatt, amit gyerekként átélt. Na mindegy, ezt nem szándékozom megosztani a tanítóval. Hirtelen nagy nyüzsgésre lettem figyelmes a folyosóról. Reggelire megy mindenki.
 - Elnézést, hogy közbe szólok, de nem szeretnék lemaradni a reggeliről, ezért el tetszik engedni?
 - Persze menj csak. A délutáni gyakorlatot, ha nem baj megnézném.
 - Nem baj, szerintem engedélyezni fogja az Ezredes. - válaszoltam - Viszontlátásra!
  Megnézné a terepgyakorlatot? Nem fog ennek örülni Katret, de ezzel neki kell megküzdenie, nem pedig nekem. Sőt a szakasztársaim se örülnének a vendégnek. Az ebédlőben találkoztam velük. Ott elmondtam mindenkinek, mi is történt az első órán. Meglepődtek a madár alakváltók történelmén. Szinte lehetetlen elhinni, mire voltak képesek. Teljesen kitörölték magukat mindenki emlékezetéből. Ezt azért nehéz elfogadni. Are biztos tudott róluk, lehet ő is jobb ötletnek tartotta ezt az egészet. Viszont valamit érzékeltem azon az első órán. Szerintem Legort egész végig figyelt, meg is kérdezem tőle.
 - Még mindig figyelsz vagy már meguntad? 
 - Érzékeltél? Mondjuk most felhúztál egy pajzsot az elméd köré, talán azért vettél észre. 
 - Bennem nem bízol vagy miért csináltad? 
 - A tanítóban nem bízok. 
 - Miért? Ismered? Ha nem...
 - Talán ismerem. 
  Nem folytattam a mondatot. Legort nem ismerheti ezt az alakot, hiszen csak másfél hónapja van itt. Az alatt pedig nem találkozhattak.
 - Honnan ismernéd?
 - Valamelyik madárnak van kapunyitó képessége?
 - Milyen kapura gondolsz?
 - Világok közötti kapura. 
 - Csak a viharmadár képes erre, de csak akkor ha nincs rajtuk fölösleges teher. Nagyon gyorsnak kell hozzá lenniük, kevés tudja elérni ezt a sebességet. Szerinted a madár alakváltók is képesek erre? 
 - Talán. Nem vagyok benne biztos...
 - Valamit elhallgatsz, érzékelem, hogy nem mondasz el mindent. 
 - Kérlek ne nyomozz ez után. 
 - Tudod hogyan került ide az a ketrec.
 - Igen. 
 - Miért ne nyomozzak, Legort? 
 - Nem tetszene az, amit találnál, mellesleg lenne egy komoly kérésem. 
 - Mi lenne?
 - Ne bízz Tarnem-ben. Sose becsüld le és ne fordíts neki hátat. Mindig ő távozzon előbb. 
 - Eddig még sose féltettél ennyire.
 - Mert nem volt szükséges, most viszont az. Ne hergeld, könnyen kijön a sodrából és hidd el, nem akarod látni milyen is akkor.
 - Te már láttad?
 - Talán. 
 - Nem fogsz egyértelmű választ adni, igaz? 
 - Majd mindent elmondok, ha szükséges.
 - Lehet akkora már túl késő lesz. 
 - Csak annyit ígérj meg, mindig figyelni fogsz és nem hozod ki a sodrából. 
 - Nem értem miért hangsúlyozod ezt annyira, nem szoktam senkit se bosszantani. 
 - Csak ígérd meg. 
 - Rendben megígérem. 
 - Köszönöm. Ha nem baj, most elmegyek. A mai terepgyakorlaton, ne mutasd meg az erősségeidet. Tettesd magadat gyengébbnek, mint amilyen valójában vagy. 
 - Legort igazán elmondhatnád mi ez az egész. 
 - Még nem. Ezek csak óvintézkedések. Lehetséges minden teljesen felesleges volt. 
  Ezzel eltűnt. Furcsa egy beszélgetés volt. Találkoztak volna már? Nem hinném, lehet csak összekeveri valakivel. Ő is ezt hiheti, ezért nem mondott mindent biztosra. Mellesleg nem is nagyon tudok nyomozni utána, ugyanis minden információ Legort emlékezetében van, onnan viszont nincs kedvem kihalászni. Könnyű elveszni más elméjében, persze ez nálunk nem akadály. Az elménk összekapcsolódott, így mondhatni bármikor következmények nélkül áskálódhatunk a másik elméjében. Persze ezt semelyikünk se használja ki. A fontos információkat már akkor megtudtuk egymásról, mikor Palkot ránk tetette azt a sisakot. Igaz nem tartottam fejben Legort múltját, ugyanis nem nagyon érdekelt. Most viszont kezdek újra kíváncsivá válni, azonban direkt megkért, hogy ne kutakodjak. Nagyon aggódott és még nem láttam ilyennek. Emiatt most tiszteletben tartom a kérését, csak ne bánjam meg. Remélem ez az egész csak vak lárma volt. Nem szeretnék még egy árulóval találkozni az erőd falai belül. A többiek folyamatosan faggattak a madár alakváltók kapcsán. Mindent elmondtam nekik, amit megtudtam, de még így is adódtak nyitott kérdések számomra. Ezeket nem osztottam meg a szakaszommal, ahogyan a Legort-tal folytatott beszélgetést sem. Nem szeretnék mindenkit elbizonytalanítani, esetleg megrémíteni ok nélkül. A terepgyakorlatról is szó esett. Katret nem fogja megengedni a tanítónak a megnézését, ebben mindannyian egyetértettünk. Persze mire mindent végig tárgyaltunk, addigra sietnünk kellett, mert így is utolsóként hagytuk el az ebédlőt. Szerencsére nem késtünk különben büntető feladatot kaptunk volna. Ahhoz most nem lenne elég erőm. Túlságosan eltereli a figyelmemet Legort aggódása. Valami van a háttérben és idegesít, hogy nem tudom pontosan mi is.

*Legort szemszöge*

Direkt figyeltem Annát. Korábban is keltem emiatt. Ha tényleg az a tanító akire én gondolok, akkor nagy baj van. Bár lehet megváltozott azóta, hiszen nyolc év telt el. Mellesleg biztosan nem ismerne fel. Azonban még meg kell bizonyosodnom a kilétéről, majd csak azután figyelmeztetem Annát. Meg kell kérnem, hogy ne kutakodjon, ugyanis olyan dologba ütheti bele az orrát, ami akár magával is ránthatja őt. Nem, ezt nem engedhetem. Elég ha csak én tudok róla. Biztos ideges lesz a tudatlansága miatt, de most így jobb lesz neki. Remélem nem fognak beteljesülni az aggodalmaim. Ha mégis akkor napi programom lesz Annát figyelni. Még a végén baja eshet.
  Anna felfigyelt valamire. Biztosan megérkezett. Óvatosan előre tolakodtam az elméjében. Nem vettem el a látását, túl feltűnő lett volna, mellesleg összeveszne akkor velem. Megvártam, míg az elméje elraktározza az információt, csak utána néztem meg, ki is ez a tanító.
  Nyolc év alatt alig változott valamit. Ha a kinézete nem is változott, talán a személyisége igen. Most már nincsenek emberi tényezők, akik befolyásolnák a gondolkodását, visszatért az otthonába remélem ez kihatott rá. Folyamatosan figyeltem az óra alatt gyanús viselkedést keresve. Nyitottabbnak tűnt, igaz most itthon érzi magát. Anna azért húzott egy falat az elméje köré, aminek külön örültem. Azonban így könnyebben érzékelhet, mint máskor, de legalább a tanító nem tud olyan könnyen hozzáférni az emlékeihez. Félek felismerne, ha látná Anna emlékeit. Ha felismer akkor annak nagyon rossz következményei lesznek. A múltban nem éppen barátságosan váltunk el egymástól. Nem fogadott bosszút ellenem, az igaz, viszont nem is örülne nekem. Most viszont lehet fordult a kocka, nem ölne meg Anna miatt, de félek nem használhatom majd mindig őt pajzsként. Már megpróbáltak szétválasztani minket, akkor nem is jártak sikerrel. Azonban ki tudja? Lehet következőleg nem leszünk annyira szerencsések, hogy mi nyerjünk. A szétválasztásnál viszont dönteni kell, melyikünk haljon és melyikünk éljen. Biztos Annát hagynák életben, viszont félek az elméje nem viselné túl jól az egész procedúrát. Amíg nem ismer fel addig ugyanúgy kell viselkednem, mint eddig.
  Meg szeretné nézni a terepgyakorlatot? Nem változtak a tanítási módszerei. Akkor viszont tényleg figyelnem kell. Felméri Anna képességeit, majd azután eldönti miket kell fejleszteni. Vagyis mindig ezt csinálta. Nem is lenne ezzel baj, ha közben nem kerülnének a tanítványai halálközeli állapotba. Miután az egyik tanítványa belehalt a kiképzésbe, elővették és elbocsátották, amit nem vett túl jó néven. Akkor láttam őt utoljára. Erre figyelmeztetem Annát, de nem szeretnék konkrét dolgokat mondani. Biztosan változott valamennyit nyolc év alatt és nem hiszem, hogy tanítónak ajánlanák, ha meghalt volna egy tanonca is. Azonban nem árt az elővigyázatosság.
  Szerencsémre Anna a folyosón volt mikor beszéltünk. Nem tetszett neki ez a bizonytalanság, de nem szólt érte. Nem érti az aggodalmam okát, de ő is tudja, ritkán féltek valakit ennyire, és ha ez megesik akkor alapos okom van rá. Most viszont van pár szabad órám. Hidryt ma szeretné bemutatni  katonáknak a csapdáját, amit gyakorlásnak szánt nekik. El kell kezdenem főzeteket készíteni. Azonban most Emeriszt is bevonom a munkámba. Remélem sokat tudott pihenni azalatt a három nap alatt. Utána pár növényt áthozok a nagy házból, hiszen inkább a házamban főznék, és inkább annak essen baja, mint a nagy háznak, mely szükség esetén egy kisebb erődként is funkcionálhat.
  Miközben a nagy ház felé tartottam Emerisz és Alton házát is útba ejtettem. Emerisz az ágyán feküdt és olvasott. Az egyik könyvemet, melyet sikerült megmentenem a bolygónkról. A gyógyításról szól, nem a növényekről és nem is a főzetekről, hanem a betegségekről és a tünetekről. Mondtam neki, hogy azt inkább hanyagolja, mert a végén azt hiszi valakinek baja van a tünetek alapján, aztán kiderül, hogy az illető teljesen egészséges. De erősködött, így odaadtam neki.
 - Szia Emerisz! Remélem jól telt a három nap. Gondolom tudod miért jöttem.
 - Nos Hidryt ma fejezi be a csapdáját, így sok főzetre van szükség, és persze letelt a három nap. A nagy házban vagy nálad leszünk?
 - Nálam. Inkább ott tegyünk tönkre valamit, mint a nagy házban. A végén még Argot kitiltana minket a nagy házból.
 - Rendben. Kell növényekért menni?
 - Nem, tegnap voltam. Készítsd elő a szükséges eszközöket. Van pár növény a házamban. El is kezdheted főzni a főzeteket. Addig pár növényt áthozok a nagy házból.
 - Rendben, máris megyek. - állt fel.
  Figyeltem Emerisz-t, míg eléri a házamat. Hiszen ha megint meglazul egy eleme a csapdának, akkor pont a célkeresztben sétál. Jobb ha azonnal tudok reagálni. Szerencsére nem történt semmi, így nyugodtan mentem a nagy házba. Beléptem és meglepetésemre nem volt ott senki. Az az itt ebben a helyiségben nem volt. Beszélgetés szűrődött fentről.
 - Mik vagy kik tehették? - kérdezte egy női hang.
 - Nem tudom. Ma Legort újra elmehet növényekért.
 - De hogyan tudták ezt feltűnés nélkül véghez vinni? Hallanunk kellett volna valamit.
 - Legort a házában még tart növényeket, viszont Hidryt ma mutatja be a gyakorló pályát, amit a katonáknak készített. Több gyógyító főzet kell, ahhoz viszont kevés a gyógynövény készlet.
  Már furdalt a kíváncsiság, ezért felmentem. A növények nem tudnak egy éjszaka alatt eltűnni. Mikor felértem Shina és Argot hátra fordult. Körbe néztem, mintha hurrikán söpört volna végig ezen a szinten. A fadobozk, amikbe a növényeket tároltuk szilánkokra voltak törve a növények összemorzsolva szétszóródtak, de a nagy részük eltűnt. Azonban Argot és Shina eltakarta az asztalt, ahol a fontosabb növények voltak. Ott volt pár növény, amit hetekig kellett keresnem. Odasiettem és átmentem közöttük. Ott nagyobb volt a felfordulás, mint bárhol máshol a teremben. A dobozok szintén szilánkosra törve, meglepetésemre viszont égés nyomokat is felfedeztem, a növények szintén eltűntek, ami itt maradt az is össze volt morzsolva és szét szórták a többi közé. Az egész készlet megsemmisült. Vagyis nem az egész. Az egyik fenti ágyhoz siettem és arrébb toltam, majd a helyéről felemeltem az egyik kilazult padló deszkát. Ezt a kis rejtett zugot még a másik világba látogatásunk előtt találtam. Az ott lévő doboz sértetlen volt. Kinyitottam és minden benne volt, amit bele tettem. Azonban ennyi növény szinte semmire sem elég.
 - Mennyi idő mire pótolod?
 - Majdnem egy hónap volt, mire összegyűjtöttem. - mondtam.
  Egyáltalán nem örültem ennek, mellesleg több munkát adtak ezzel. Tegnap fedték fel magukat a madár alakváltók, talán ez a kettő esemény egybe függ? Lehet egy kisebb állatcsapat randalírozott itt, viszont annak hangja lett volna. Ezt valaki direkt tette tönkre. Mellesleg tüzet az állatok nem igen használnak, hiszen félnek tőle. Most két lehetőség áll fent, az elkövető vagy csak szimplán utálja a tündéket és így szeretett volna minket hátráltatni, esetleg tudtak Hidryt csapdájáról, így kevésbé tudjuk ellátni a sérülteket.
 - Ma menned kéne. - kezdte Shina.
 - Tudom, a csapda miatt.
 - Maradjon itt Emerisz, Hidryt nem fog megvárni. Jobb ha valaki el tud látni, míg nem vagy itt.
 - Emerisz-t úgyse küldtem volna egyedül az erdőbe. A közelben maradok.
 - Rendben, ne kísérjen el valaki? - kérdezte Argot.
 - Ha ezt alakváltók műve, akkor a katonákra itt van szükség.
 - Tényleg ne menj messzire.
 - Nem fogok. - ígértem.
  A kis ládikával a kezemben visszamentem a házamhoz. Egy rövid magyarázattal átadtam Emerisz-nek, majd összekészültem a gyűjtéshez. Két tőr, egy kis táska és az íjam a tegezemmel együtt. Titkán viszem őket gyűjtésre, de most szükségét látom, lehet majd használnom kell. Az lenne a legjobb, ha nem lenne rá szükség.
  Elindultam, de folyamatosan figyeltem, még a telepátiámat is használtam. Mikor lementem a talajra, akkor érzékeltem valamit. Ketten figyeltek engem. Nem koncentráltam arra a területre, ahol vélhetőleg voltak, hiszen nem tudom mit tennének akkor, ha felfedem őket. Amíg nem támadnak, addig nem teszek semmit se. Lehet csak Anna miatt figyelnek. Lopva pillantgattam oda, de nem láttam senkit se. Még állatot sem. Tudják, hogyan kell elrejtőzni. Hirtelen pillantottam meg egy madártollat az egyik fatörzs mögött. A következő pillanatban viszont eltűnt. Biztosan csak képzelődök. Nem lenne jó, ha most törne ráma a paranoia. Sajnos a közelünkben lévő növényekről már nem tudok levelet, hajtás esetleg virágot szedni. Most pihenniük és erősödniük kell. Mivel folyton ide járok nem nagyon van idejük új hajtásokat hozni. Távolabb kell mennem, mint gondoltam. Sosem jön össze az, amit terveztem. A talajon maradtam, itt könnyebb menekülni, mint az ágakon ugrálni, mellesleg a futásban kevésbé fáradok ki. Azonban fentről könnyű célpont lehetek.
  Éppen levágtam egy gyógynövény levelét, mikor hallottam valamit a hátam mögül. Mintha valaki leugrott volna a földre. Azonnal megfordultam. A tőröm a kezemben volt, a hang a közelből jött, nem érdemes elővenni az íjamat. A tanító állt előttem.
 - Azzal az egy tőrrel nemigen fogsz itt bárkit is legyőzni. - mondta lenézően.
  Nem válaszoltam. Vajon mit szeretne tőlem? Remélem semmit se.
 - Anna elméje a tieddel van összekötve, nem? - kérdezte.
 - De.
 - Érdekes. Még életben vagy, pedig ahogyan látom már vagy százszor kerültél pár életveszélyes helyzetbe. Mindig Anna ment meg? Biztosan elege van már belőled.
  Kérdőn néztem rá. Most komolyan ezért jött? Piszkálni akar vagy feldühíteni? Elfordultam tőle és tovább mentem. Követett, de nem érdekelt. Nekem most növényeket kell keresnem. Azután mielőbb visszamegyek a faluba. Ezt a holdkórost pedig megpróbálom lerázni közben.
 - Ne figyeld meg többé az óráimat. - hallottam mögülem.
 - Érdekelt ki akarja tanítani Annát. - feleltem.
 - Most megtudtad. Lehetőleg ne tartsd vissza, mert azzal csak neki ártanál.
  Megfordultam. Annát csak az életveszélyes ötleteitől próbáltam visszatartani. De az órákat attól még figyelni fogom. Nem érdekel mit mond. Tarnem veszélyes, ezért figyelem Annát. Hirtelen alakot váltott és elrepült. Tovább folytattam a kutakodást növényekért. Azonban még mindig olyan érzésem volt, mintha figyelnének. Tarnem nem lehet, mert ő vissza szeretne érni az erődbe, mire elkezdődik Annáék terepgyakorlata. Akkor mégis ki maradt? Lehet az egyik társa, ugyanis többen is elkísérték Tarnem-et, mikor átjöttek hozzánk. Bár nem sok társa van, körülbelül három lehet, de nem emlékszem tisztán.
  Elindultam visszafelé, miközben sétáltam elgondolkodtam valamin. Tarnem mégis honnan tudta, hol vagyok? Vajon ő a felelős a növény készlet megsemmisítésért? Biztosan nem. Ennyit nem kockáztatni, még képes előre gondolkodni. De nem lepődnék meg, ha kiderülni valamilyen úton módon ő is benne volt.
  Mire végig gondoltam ezeket, addigra visszaértem a faluhoz. Elkezdtem felkapaszkodni az egyik mellette növő fán. Az őrfa varázslatunk Annával már véget ért. Elég sokáig bírta, pedig csak egy véletlenszerű varázslat volt. Mindegy már úgy sincs rájuk szükségünk.
  Végre felkapaszkodtam. Megálltam pár percre, hiszen ki kellett fújnom magamat. Elég magasan vagyunk, így a felmászás mindig kifáraszt, de már nem annyira, mint először. Vajon most hova vigyem a növényeket? Hiszen most már a nagy házban sem annyira biztonságos tárolni őket. A házamban fogom őket kiszárítani. A felesleget pedig majd át viszem a nagy házba. Majd több rejtett tárolót kell készíteni ott. Sok időmbe fog telni, de mi mást lehet most tenni.
  Felnéztem a csapdára, amit Hidryt befejezett. Ahogyan látom senki se volt olyan őrült, hogy kipróbálja. Shina és Hidryt pedig az elején veszekednek. Shina biztosan másra gondolt, mikor erre kérte Hidryt-et, de miért nem számított erre? Hidryt szereti túl szárnyalni mások képzelőerejét.
  A házamhoz mentem. Emerisz készítette a főzeteket. Felnézett, mikor beléptem.
 - Ahogyan látom még nem került senki sem ide. - mondtam miközben kipakoltam a növényeket a táskából.
 - Shina életveszélyesnek minősítette a csapdát. Éppen ezen vitatkoznak Hidryt-tel.
 - Nem csodálkozom Shina megjegyzésén. Végtére is igaza van. Mindegy ez az ő dolguk. Hogy haladsz?
 - Csak ennek álltam neki.
 - Rendben.
  A délutánt főzet készítéssel töltöttük. Olyan négy óra magasságában elengedtem a mai napra Emerisz-t. Terepgyakorlat közben nem szeretném zavarni Annát, még a végén elront valamit és elkezd velem veszekedni. A főzeteket a helyükre tettem. Az edényeket elmostam, az asztalt is lepucoltam. Ekkor kintről hallottam egy puffanást. Kinyitottam az ajtót. Optase feküdt a földön nyöszörögve. Odasiettem, hiszen lehet valami nagyobb baja esett. A karját szorongatta főként. Felnéztem. Egy rönk ingázott ide-oda. Gondolom az találta el Optase-t. Vajon direkt ment bele a csapdába, vagy véletlen? Na mindegy ez most nem fontos. A jobb karja sérült, szóval a jobb oldalát érte az ütés.
 - Fel tudsz állni? - kérdeztem.
 - Igen. - motyogta.
  Segítettem neki, majd a házamba vezettem. Ott elláttam. Nem csak a karja sérült meg, úgy mindene, de csak jobb oldalt. Amelyik bordája nem törött, az megrepedt és a bokája megrándult. Szerencsére nem esett nagyobb baja. Mondjuk így is a felépülése több, mint egy hetet is igénybe vehet.

*Anna szemszöge*

  Meglepetésemre Katret engedélyezte Tarnem-nek a terepgyakorlat megtekintését. Legort javaslatára nem mutattam meg az erősségeimet és egy kicsit ügyetlenebbnek tettem magamat. Azonban a szakasztársaim is hasonlóan cselekedtek. Ők se bíztak az idegenben. Mire lehet ennyire kíváncsi? Legort igazán adhatott volna valami támpontot. Mint például, ha felhúzza az egyik szemöldökét akkor fuss, vagy valami hasonló. De semmi ilyet nem mondott. Lehet még ő se annyira biztos a dolgában, ami persze meglepne. Mondjuk, ha emberként találkozott még Tarnem-mel, akkor is annak már több, mint hat éve volt. Lehet Legort azt reméli, hogy megváltozott Tarnem személyisége, míg nem találkoztak. Remélem neki lesz igaza, ha nem én iszom meg a levét. Mikor folyt a tanítás délután, nem érzékeltem Tarnem elméjét. Egy kis időre elhagyta az erődöt. Vajon miért ment el. Remélem nem Legort-ot látogatta meg. Mondjuk, ha meg is történt nem ismerte fel, mert nem érzékelek sérülést, ami Legort-é lenne. A nagy gondolkodás közepette megbotlottam és elterültem az őrnagy lába előtt.
 - Lynx kadét figyeljen alaposabban a környezetére. Ha ez csata közben történik meg, nem lesz aki felsegítse a földről.
 - Értettem uram.
  Felálltam. Miért kell folyamatosan ilyeneken gondolkodnom? Utána csak a terepgyakorlatra koncentráltam, így nem is estem el többször. A terepgyakorlat után eléggé kifáradtam. Mondjuk ezután nincs semmi megerőltető. A tanító beszélt az őrnaggyal, aki eléggé feszengett a beszélgetés alatt. Teljesen megértem, ugyanis ki tudja megmondani, mikor turkál a fejedben. Bár nem érzékeltem, hogy használta volna a képességét, de azért figyeltem.
 - Megnézte a terepgyakorlatot? - kérdezte Legort.
 - Aha.
 - Katret megengedte? Most mit csinál? 
 - Beszél az őrnaggyal. Tudod hol volt kora délután?
 - Meglátogatott engem.
 - Miért? Mit mondott?
 - Nem tudom. Annyit mondott, ne tartsalak vissza. Vagyis ennyi volt a lényeg. 
 - Nem szoktál visszatartani. 
 - Fura volt, de nem támadott meg. Gondolom csak megnézte kivel van összekötve az elméd. Ennyi lehet az egész mögött.
 - Remélem igazad van. 
 - Ha nem baj most megyek. Nehogy még valaki véletlen belesétáljon Hidryt csapdájába.
 - Ki sétált bele? 
 - Optase. 
 - Nem nagyon emlékszek rá, de ezek szerint katona. 
 - Igen. Megyek, még a végén rám fogják, hogy tétlenkedem. 
 - Rendben. Menj. 
  Megszakította a kapcsolatot. Tarnem elindult felém. Vajon mit szeretne tőlem?
 - Anna megpróbálnál most átváltozni?
 - Madárrá? - kérdeztem.
 - Igen.
 - Nem hiszem, hogy sikerülne. Elfáradtam a mai nap mellesleg még nem dolgoztam fel ezt az egészet. Holnap megpróbálom, de ma még túlságosan új az élmény.
 - Rendben, akkor holnap.
  Azonban mi lesz akkor, ha nem fogok tudni átváltozni? Remélem semmi baj nem fog származni belőle.