51. fejezet - Rosszullét

*Anna szemszöge*

  A szobaszemlét nem halasztották el a tegnap történtek miatt, de annyira elhúzódott az egész procedúra, hogy ma került sor a mi szobánkra. Míg a többiek a reggeli gyakorlaton voltak, addig nekem el kellett mennem a betegszobába. Katret nem akart tegnap elengedni terepgyakorlatra, de most már Legort-nak hála részt vehetnék rajta, így kevesebbet kell majd pótolnom. Mondjuk ki kell kérnem a gyógyító véleményét, máshogy nem vehetek részt a gyakorlatokon.
 - Rendben végeztünk. - mondta a gyógyító - De holnap gyere vissza ugyanekkor.
 - Miért? - kérdeztem.
 - A hagyományos orvosláshoz értek nem pedig a varázslathoz, ha holnap sem lesz semmi bajod engedélyezem a részvételedet a terep gyakorlatokon, de addig a mai napon is fel vagy mentve.
 - Rendben. - sóhajtottam.
  Mivel van még egy szabad órám reggeliig bemegyek egy kicsit a könyvtárba, amit már napok óta tervezek. A Keleti Erődnek elég kicsi könyvkészlete van és azt is főként jelentések teszik ki. A Központban van a legtöbb könyv, még olyanokat is találni, mely még arról a világról származik, ahonnan el kellett menekülnünk. Régen még az elsők úgy tervezték ez a hely csak átmeneti búvóhely lesz és majd az idő múlásával egyszer visszatérünk az eredeti világunkba. Azonban ezt a tervet elvetettük, jó nekünk itt, ha visszamennénk az egész üldözés kezdődne előröl. Már megszoktuk ezt a környezetet, nem fedeztek fel minket és kellően védve vagyunk a bolygó rossz híre miatt. Nincs okunk elmenni innen. Remélem nem is fog erre sor kerülni.
  A családomról keresnénk pár feljegyzést, de az szinte lehetetlen küldetés. A képességeinket nem jegyezték fel, így szinte lehetetlen visszakövetni kitől mit örököltem. Na és ezzel az öröklési rendszerrel sem vagyok tisztában. Az első szülött mindent kap a másodszülött pedig semmit? Akkor a képességek hamar eltűntek volna.
  A könyvtárban csak apámról voltak feljegyzések. Ő is itt szolgált, még Katret-tel volt egy szakaszban, csak őt egy baleset miatt leszerelték. Igazából csak nem akarták, hogy apám a Kívülállók kezébe jusson és az erejét a társai ellen fordítsa. Egy óra múlva is még az apámról szóló jelentéseket böngésztem. Mindig részt vett valamilyen tréfában és a gyengébbek segítségére kelt. A legtöbb jelentés arról szólt, hogy büntetést kapott valamiért. Egyáltalán nem ilyenre emlékszem. Mondjuk kevés maradt meg abból az időből. Vannak szép emlékeim róla, de azt a három évet se tudom elfelejteni, mikor szobor módjára viselkedett. Az emlékek hatására lecseppent az arcomról egy könnycsepp. Gyorsan megtöröltem az arcomat és becsuktam a könyvet. Nem jó emlékek.
  Reggeli után jöttek a tanórák. Már kezdem érteni tegnap Enturin miért alvás közben dermedt meg. Bár a történelem az egyik kedvencem, most az sem tudott lekötni. Egész végig azon agyaltam, hogyan hozzam vissza Éjsötétet feltűnés nélkül. Remélem nincs semmi baja. Majd úgy is beszélek Legort-tal. Az órák eseménytelenül teltek. Páran feleltek, de ennyi. Legalább nincs sok óránk. Amint elengedtek minket ebédelni rohantunk, ugyanis mindenhol jobb, mint a tanteremben.
 - Hogyan tervezted visszahozni? - kérdezte Lace.
 - Még egy épkézláb érven gondolkodom. - válaszoltam.
 - Megint felhozhatnád azt érvként, mint múltkor. - szólt közbe Enturin teli szájjal.
 - A csapda miatt már nem enged el annyira könnyen. - ráztam a fejemet.
 - Amit pont az út kellős közepére építettek? Nem biztos, hogy neked szánták mindenki azt az utat használja, amikor arrafelé jár. - ült le Rignot az asztalhoz.
 - És mégis hányan használják azt az utat?
 - Úgy mindenki, aki haza szeretne menni. Így mondhatni neked kéne legkevesebbszer végigjárnod.
 - Van benne valami, de azt közvetlen a távozásom után építettek, ugyanis akkor már az elején észrevettem volna.
 - Nem osonhatnál ki terep gyakorlat alatt? - nézett rám Lace.
 - Nem, mert a Kívülállókkal lesz találkozó és az öcsém is ott lesz, így kikönyörögtem, hogy had menjek én is.
 - Mikor lesz a találkozó?
 - Elméletileg a terep gyakorlat után lesz. Ezért mentem ma reggel az orvoshoz. Holnap lesz valami?
 - Semmi. De aztán lehet pár tanár íratni akar. - vont vállat Endrees.
  Hirtelen belépett Katret az ebédlőbe. Az összes kadét megdermedt, de ő nem foglalkozott velük. Amint megpillantott elindult felém. Vajon mit szeretne?
 - Ha befejezted az ebédet gyere fel az irodámba. - mondta és kiment.
  Csak ennyi? Mondjuk a találkozó miatt sok dolga van, lehet nincs ideje itt elmondani mindent. De már ténylegesen betehetném a napi rendembe a találkozást vele. Mostanság sokszor kötök ki nála. Hamar végeztem, majd elköszöntem a szakasztársaimtól és elindultam fel az irodába. Meglepetésemre többen is voltunk ott nem csak mi ketten. Nem ismertem mindenkit.
 - A Kívülállók előrébb hozták a találkozás időpontját pár órával. Szóval tizenöt perc múlva indulunk az Északi Kaputól.
  Minden kapkodósra sikeredett. Az Are-től kapott bőrpáncélomat vettem fel. Hiába lesz ott az öcsém is minden eshetőségre fel kell készülni. A szablyámat nem vittem, főleg mert nem bánok vele olyan jól. Inkább az íjam és a tegezem legyen nálam, ha harcra kerül a sor. Mindenki időben érkezett, bár az Ezredes volt itt legelsőként. Az időhatár miatt azonnal elindultunk. Sokan néztek rám furán, hiszen túl fiatal vagyok ilyen feladatok teljesítéséhez. Azonban az öcsém is ott lesz, ezért semmiért sem hagynám ki ezt az egészet. A Békések és a Kívülállók a legutóbbi harc után kötöttek egy megállapodást. Az öcsém a Kívülállóknál, míg én a Békéseknél maradok. Ebbe nem volt beleszólásunk és a találkozni is csak felügyelettel lehet, ugyanis tartanak attól, mindkét oldal, hogy az egyikünk átviszi magához a másikat. Igaz nem örültem ennek, de legalább nem vágnak el teljesen egymástól. Az ilyen alkalmakat pedig igyekszem megragadni. Bár igaz az öcsém szólt, hogy jöjjek. Gondolom ő is megkért valakit, hogy jöhessen. Azt viszont nem árulta el, miről is lesz szó. Ha a Kívülállók kezdeményeztek akkor biztos valami fontos ügy. Sosem szeretik a mi segítségünket kérni. Szeretik a problémáikat egyedül megoldani, ezért küldték Ambrust mikor foglyok voltunk Palkot börtönében. Nem akartak volna minket is belevonni, de sikertelennek tűnt ez a fajta próbálkozás, ugyanis utána nekünk kellett vele megküzdenünk.
   A találkozópontra érve semelyik fél sem szeretett volna átváltozni. Innen látszik mennyire is bízunk egymásban. Hirtelen észrevettem az öcsém farkas alakját. Elsőként változtam át ugyanis itt van az öcsém is, ami azt jelenti nem lehet csapda. Katret-nek egyáltalán nem tetszett az, amit csinálok, de jelenleg nem nagyon érdekelt. Ambrus is átváltozott, bár az arca komor maradt.
 - Valami baj van Ambrus? - kérdeztem.
 - Nálunk történtek pár érdekes esetek, ti vagytok érte a felelősek?
 - Milyen esetek?
 - Amit csak telepata tud véghez vinni. - felelte, de látszott rajta nagyon nincs kedve ehhez a beszélgetéshez.
  Már válaszoltam volna, de az Ezredes leintett. Nem én vagyok a szóvivő. Pár eset, amit csak telepata tud véghez vinni? Nálunk is egyszer fordult csak elő és az is tegnap volt. Így mondhatni mi ketten Legort-tal fel vagyunk mentve. Azonban nem értem mire volt jó a tegnapi mutatvány. Nyilván nem akartak semmit elvinni, mert a leltár alapján nem hiányzott semmi sem. Ember sem tűnt el és nem is halt meg. Magyarul az egész ledermeszdősi sok energiába került és a semmiért volt, amit nem hiszek. De a találkozó egy másik eset miatt volt, ami a Kívülállóknál történt. Ott vajon mi történt? Legort biztosan nem tette, szerintem egy életre elege van a Kívülállókból, ezért nem is menne arra a területre. Egymásnak akartak volna ugrasztani? De nem jönne össze, hiszen köztudott ritkán hagyom el az erőd területét és általában ha elhagyom, akkor is a tündékhez megyek.
 - Mi történt nálatok? - kérdezte Katret.
  Észre se vettem, hogy átváltozott.
 - Egy erőd egy egész napra lefagyott. - mondta egy Kívülálló, gondolom a küldöttség szóvivője - Egyedül Ambrus nem fagyott le, ő értesítette a többi erődöt, de nem tudtunk mit tenni. Azért kértük a találkozást, hogy hát ha ti tudtok segíteni, de a veszély elmúlt. Így felmerül a kérdés, ki olyan erős telepata, aki ezt véghez tudja vinni? Egyedül Annáról és a tündéről tudunk.
 - Ez nálunk is megtörtént. Igaz nem egy napra fagyott le mindenki, mert Anna és Legort megoldották ezt a helyzetet. Anna nem lehetett az elkövető mindig az erődben tartózkodott. A tünde pedig nem hagyja el a falu környékét, ugye Anna?
 - Nem szokott messze menni tőle. - feleltem.
  Nem volt meggyőzve a követ, de ennél többet nem igazán tudok mondani róla. Legort csak növényekért hagyja el a falut, de akkor se sok időre hiszen, ha bárkinek nagyobb baja esik  csak ő tud segíteni. De ha nem mi és nem is ők voltak akkor kik? Egy kisebb csoport melyről nem tudnánk? Ha most összeugrasztanak minket, akkor újból harcok törnének ki a két oldal között, és mikor mindkét fél legyengül, akkor fedi fel magát a harmadik oldal, úgy képes lesz átvenni a hatalmat.
  Nem kéne ennyire előre szaladnom, lehet teljesen félre értelmezem az egész szituációt. Nagyon aggasztanak ezek a titokzatos telepaták. Az viszont nem lehet véletlen egybeesés, hogy azt a két erődöt támadták meg, amelyekben vélhetőleg egy telepata vagy részleges telepata tartózkodott. Ha megfigyeltek minket, akkor már biztosan tudnak Legort-ról is. Remélem a tündéket kihagyják ebből az egészből. Lehet a tündék ilyen szempontból nem fontosak az elkövetőknek. Túl sok a ha, nem lehetünk biztos az indítékban. Azonban van egy biztos pont, amiben nem tévedek. Bármennyire is erősek a telepaták a támadás végig viteléhez ott kellett lenniük a közelben, viszont Legort semmi olyan élőlényt nem észlelt, ami egy alakváltó jelenlétére utalna. Ha el is rejtőzött volna előlünk, annak is maradt volna nyoma, de nem hiszem, hogy erre is ki tudták terjeszteni a figyelmüket, de akkor hogy csinálták?
 - Anna! - hallottam Katret hangját.
  Felkaptam a fejemet, hirtelen szólt hozzám.
 - Jól vagy? Már ötödjére szólt. - kérdezte Ambrus.
 - Persze csak elgondolkodtam. Mit szeretne? - fordultam Katret-hez.
 - Beszélned kell Legort-tal.
 - Miért?
 - Az ő mozgását nem tudjuk nyomon követni, mint ahogyan a tiédet. Bármit képes tenni bárki tudta nélkül.
 - Ha most beszélünk az mit bizonyít?
 - Kíváncsiak vagyunk mennyire erős telepata egyedül. - vágott közbe a Kívülállók szóvivője.
 - Ha használja a képességeit az érzékelem, nem tudja az észrevételem nélkül használni. Ezt nem lehet elrejteni akkor, ha össze van kapcsolódva az ember elméje.
 - Csak megbizonyosodni szeretnénk, ha lehet mihamarabb kizárnánk a tündéket. Nem tartoznak ide, így az ügyeinkbe se jó, ha beleszólnak. - felelte ridegen az idegen.
 - Rendben, ha ennyire szeretné. - mentem bele - Mit kérdezzek?
 - Ő volt-e a felelős azokért a szokatlan esetekért.
  Csak bólintottam válaszul.
 - Nem baj, ha figyelek? - kérdezte Ambrus.
  Megráztam a fejemet. Nem fog tetszeni ez Legort-nak.
 - Meddig fogod húzni, hogy megkérdezz? 
 - Te végig figyeltél?!
 - Nem, csak miután felfigyeltem az érzelem változásodra. Érdekelt miért lettél egy kicsit ideges, miután megdöbbentél. Furcsa volt, így gondoltam megnézem jól vagy-e.
 - Most már nem vagyok jól. 
 - Mondtam, hogy figyelj a védelmedre. De neked volt igazad, te is észrevennéd, ha ekkora támadást vinnék véghez, mellesleg nem tudnék mozogni a koncentrálás miatt. 
 - Figyeltél és észre sem vettem. - bizonytalanodtam el.
 - Ez megint más. Például nem rég vettem észre az öcséd jelenlétét. Közöttünk mindig létre van hozva egy telepatikus kapcsolat, még ha nem is figyelünk rá ez ott van. Bármikor megnyithatod a másik fél tudta nélkül. Ezért nem tudom előre, mikor akarsz beszélni velem. 
 - Azt mondtad Ambrus-t nem vetted észre. De ő vele nincs ilyen telepatikus kapcsolatod. 
 - Igaz, de közel van hozzád és ő inkább csak megfigyelő, nem beszélget velünk, így nem szükséges kapcsolatot kialakítania. 
 - Akkor bárki meg tud minket figyelni? 
 - Igen, ha nem védjük le eléggé. De ha olyan közel van hozzád a telepata, mint most hozzád Ambrus, akkor mindegy mennyire van levédve a beszélgetés. 
 - Értem. Most is figyelhetnek?
  Nem érkezett válasz, sőt mintha megszakadt volna a kapcsolat. Ambrus kérdőn nézett rám. Legort sosem zárta le csak így a beszélgetést, ha csinálta akkor vitatkoztunk, de most szimpla beszélgetésnél, mindig szól ha dolga van. Újra megpróbáltam felvenni a kapcsolatot vele. Nehezen ment, mintha valaki nem engedne közel hozzá, először majdnem feladtam, de hirtelen sikerült neki kijutnia a burokból és képesek voltunk egy labilis kapcsolatot létrehozni.
 - Legort?
 - Valaki... Szétválasztani...Vigyázz!
 - Nem értem, mit akarsz? 
 - Megpróbálnak szétszakítani...Nem...egyedül...
 - Legort!
 - ...
  Küzd valami ellen. Ennyit érzékeltem utána semmi. Mintha elvágta volna tőle. Bajban van, valakik megpróbálnak minket elszakítani egymástól? De az egyikünk, ha nem mindkettőnk, halálával járhat.

*Legort szemszöge*

  A nagy házban töltöttem az estét. Igaz ma sem tudtam valami sokat aludni, újra kezdődtek a rémálmok. Még jó, hogy Emerisz most szabad napon van, így úgy se tudnám tanítani. Amiket meg lehetett menteni a házam maradványai közül, az most itt van a nagy házban. Lehet itt is fogom ezentúl tartani az órákat. Tegnap Hidryt és Merko megígérte, hogy segítenek újjáépíteni a házamat, ha már miattuk omlott össze. Bár nem tudom Hidryt mennyire gondolta komolyan, ugyanis tegnap minden idejét Lace kisállatának szentelte. Nagyon megkedvelte Éjsötétet, így nekem nem volt sok dolgom vele. Az etetéséről is Hidryt gondoskodott, milyen szerencséje van a kis jaguárnak, pont az a tünde szerette meg, aki az egyedüli vadász a tündék között. Sok növény volt a házamban, szerencsére párat meg tudtam menteni, de nem az összeset. Nem sok a hiány, majd máskor megyek és begyűjtöm, ugyanis most a Keleti Erőd támadása után, inkább itt maradnék, ha itt is történne hasonló. Remélem oktalanul aggódom. A tegnap történtekről már beszámoltam Argot-nak, akinek nagyon nem tetszett ez az egész. Belátta hiába fokoznánk az őrséget az ilyen jellegű támadásokat szinte lehetetlen időben észlelni. Nem szabad másnak elmondanom, miért is sietett annyira Anna. Argot most nem akarna alaptalan pánikot kelteni. Teljesen egyetértek vele, nem lenne túl jó ötlet mindenkit megijeszteni, mert annak be nem látható következményei lesznek.
  Annának nem mondtam, de van egy elképzelésem miért volt az a támadás az erőd ellen. Senki nem halt meg és nem is loptak el semmit. Tehát az okot teljesen máshol kell keresni. Anna pont nem volt ott, ami ritkán esik meg, tehát erre a pillanatra vártak a telepaták. Anna képességeire voltak kíváncsiak. A tervüket nem tudom mennyire befolyásoltam, ugyanis elméletileg tudtak rólam. Lehet nem voltak tisztában az elménk összekapcsolódásáról. Nem mintha ez olyan sokat számítana. Eddig úgy tűnik nem akarják megölni Annát, így ő biztonságban van.
  Most sokkal jobban figyelek a környezetemre, mint máskor, ugyanis Argot erre még tegnap megkért. Mondjuk nem tudnék semmit se tenni, ha még észlelném is őket. Többen vannak és erősebbek is, mint én, de remélem nem akarnak semmit se tőlünk.
  Merko éppen őrködött, szóval Hidryt-tel ketten kezdtük el újjáépíteni a házamat. Hidryt a főzetet használta, én pedig a varázserőmet. Könnyedén tudom irányítani a növények növekedését és nem is kell hozzá semmi, csak az ösztöneimre hallgatnom. Azonban így kevesebb, mint egy óráig bírom. Azonban így is eljutottunk a ház alapjáig.
 - Argot hívat. - jelent meg Merko - Menj addig segítek Hidryt-nek.
  Ott hagytam őket és elindultam a nagy házhoz. Argot nem szokott csak úgy hívatni. Biztosan meg van rá az oka. Megállta egy pillanatra, nem magam miatt. Anna valamin nagyon elgondolkodott. Tudtommal ma van egy megbeszélés a Kívülállók és a Békések között. Most találkozik az öccsével, de most valami más érdekli. Beléptem a nagy házba Argot felkapta a fejét az érkezésemre.
 - Valami baj van Argot?
 - Igen, az ikrek nem mozdulnak meg.
 - Tessék?
 - Olyanok, mintha megfagytak volna, de beszélgetnek egymással. Berill ezt tudta megállapítani.
 - Merko miért nem tud erről?
 - Azt hiszi csak beszélgetnek egymással. Így nem lett ideges.
 - Szerinted más áll a háttérben.
 - Igen, le tudnád ellenőrizni?
 - Senki sem szereti, ha valaki beleszól a beszélgetésükbe. De leellenőrzöm.
  Nem kellett hozzá megmozdulnom, ugyanis az ikreket nagyon egyszerű megtalálni és a közelükbe se kell annyira menni. Az a furcsa köd vette körül az elméjüket. Gyorsan, meglepetésszerűen támadtam. Az első támadásomat kivédte, de mivel rám fókuszált az ikrekre nem figyelt, akik így hátba támadták. Végül visszaszorítottuk az ismeretlen telepatát, aki hirtelen eltűnt.
 - Mi történt?
 - Neked volt igazad, de eltűnt nem tudom nyomon követni.
 - Szerinted újra megpróbálják?
 - Csak az egyikük volt most itt és remélem nem. De ha most megbocsátasz, Anna szeretne velem beszélni.
   Igaz még nem keresett fel, de érzékelem, hogy próbál megvédeni, azonban nem fog neki sikerülni. Az alakváltók, főleg a Kívülállók, nagyon bizalmatlanok. Végül én szólaltam meg elsőként. Anna annyira nem haragudott miatta, mármint valamikor dühösebb érte. Ahogyan sejtettem rám gyanakodtak, de ezt nem tudnám véghez vinni. Egyedül biztosan nem és Anna nem venne részt ilyenekben. Amint megkérdezte Anna, hogy figyelnek-e bennünket valaki megtámadta az elmémet.
  Nem sikerült egy erős pajzsot felállítanom, ugyanis inkább a beszélgetésre figyeltem, mintsem a környezetemre. Többen vannak ellenem. Érdekes volt a támadás módjuk, mintha csak megzavarni akartak volna engem. Hirtelen kínálkozott a lehetőség és visszatámadtam. Hiba volt. A támadásomat nem hárította, hanem elnyelte és nem engedett el engem, mintha ragasztóba nyúltam volna. A másik telepatára már nem támadtam rá, de neki nem volt rá szüksége. Védekezés közben kapott el ő is. Mintha összebeszéltek volna egyszerre kezdtek el húzni. Későn ébredtem rá a tervükre. Azt akarják, hogy az elmém elhagyja a testemet. Nem jelent jót, ha ezt akarják. Akkor sokkal védtelenebb vagyok, igaz könnyebben támadok de kettejük ereje messze az én erőm felett van. Sikerrel jártak el kellett hagynom a testemet. Argot annyit észlelt csak, hogy eldőltem. Értesítenem kell Annát. Szét akarnak választani minket, de ha értesítem akkor lemondok a pajzsomról és a támadásaimról. Viszont így nagyobb lesz az esélye a túlélésemnek. Próbáltam neki szólni, de nehezen sikerült, a támadók folyamatosan megpróbálták szétszakítani a kapcsolatot, amit nagy nehezen állítottam fel. Anna hiába szólt, már nem tudtam válaszolni. Alig tudtam valamit csinálni. Teljesen körbevettek így, ha támadtam is, nem értem el vele semmit se. Hiába védekeztem az ellenfeleim, mindig találtak rést a pajzsomon. Valami felé irányítottak, jobban mondva csak az egyikük, a másikuk az én támadásaimat hárította. Az egyiküknek elege lehetett, ugyanis az egyik pillanatban még ébren voltam a másikban pedig elveszítettem az eszméletemet.

*Anna szemszöge*

  Legort csak úgy eltűnt. Hiába kerestem nem találtam. Hirtelen émelyegni kezdtem. Segítenem kell neki, akár bele is halhat ebbe az egészbe! Katret biztosan nem fog örülni. Jobban lettem egy kicsivel, ezért se szó se beszéd és elindultam a tündékhez.
 - Anna! - kiáltott utánam Katret, de most nem érdekelt.
  Ha Legort-tal képesek ennyire elbánni az nem jelent jót senkinek sem. Össze van kötve az elménk és még így is képesek voltak akadályozni a beszélgetést. Gyorsan haladtam, de nem változtam át. Most nem tehetem, állati alakban nehezebben tudok védekezni a telepatikus támadások ellen. Ezt a hanyagságot most nem engedhetem meg magamnak. Ambrus hallotta az egészet remélem kimagyaráz engem ebből a helyzetből. Nagyon gyorsan elértem a falut, amin meg is lepődtem. Senki nem tűnt nyugtalannak, Legort biztosan nem terjesztette annyira a híreket. Megpróbáltam nyugodtnak tűnni és úgy indultam a közházhoz. Senki nem állított meg, igaz kíváncsian néztek rám, de ennyi.
 - Sejtettem, hogy fel fogsz tűnni. - hallottam Argot hangját, mikor beléptem - Mi történt?
 - Nem tudom. - feleltem.
  Argot és Shina volt csak itt. Legort egy széken ült, de nem mozdult. Mintha aludna. Próbáltam volna vele felvenni a kapcsolatot, de még előtte észrevettem, hogy az elméje nincs a testében. Nem magától ment ki, ebben biztos vagyok. Azonban nagyon lebecsültem a telepatákat, ha erre is képesek voltak.
 - Miért nem kel fel? - kérdezte Shina.
 - Nem tud felkelni, mert az elméje nincs a testében.
 - Meddig tud ilyen állapotban maradni?
 - Ezt nem lehet megmondani. Kérdés melyik hal meg előbb, a teste vagy az elméje. Meg kell találnunk.
 - Hogy tervezted? Nem igen látok semmi nyomot.
 - Olyan területet fogok keresni, amit nem látok be a telepátiámat használva.
 - Miért?
 - Mert vigyáznak arra, hogy ne találjam meg.
  Nem adtam további magyarázatot, de szerintem nem akarják folyamatos megfigyelés alatt tartani Legort-ot, tehát egy olyan hely kell, ahol nem tudja használni a képességét. Ha van ilyen hely, azt nem tudom belátni. Elkezdtem a déli területek átfésülését, ugyanis szerintem a legjobb hely az az elrejtésére, ugyanis oda a tündék nem mennek a Kívülállók miatt és a Kívülállók sem a tündék miatt. Szerencsémre igazam lett hamar találtam egy fehér foltot, melyet nem láttam be. Kicsinek tűnt a terület, de szerintem Legort elméje ott lehet. Mikor elindultam Argot és Shina követett.
 - Nem jöhetnek. - ráztam a fejemet - Kívülálló területen van.
 - Akkor te sem mehetsz. - mondta Argot.
 - Könnyebben kimagyarázom magamat, mint maguk. Én megyek és szólok az öcsémnek a helyzetemről. Úgyis most van egy találkozó a Kívülállók és Békések között.
  Otthagytam őket a közházban. Ha tündék jelennek meg a Kívülállóknál az harcra is okot adhat. Szerintem nincs szükségük erre. Út közben szóltam Ambrus-nak, aki szintén elindult, de ő inkább engem féltett. Legort-tal nem jönnek ki túlságosan jól. Meglepődtem mikor a fehér folthoz értem. Egy vaskalitka szerűség volt itt. De semmit sem fogott közre. Közelebb mentem, de hirtelen megrázkódott az egész szerkezet. Hátrébb ugrottam. Hirtelen fehér villódzást láttam a ketrec közepén. Egyre nagyobb és nagyobb lett majd mint egy buborék kidurrant, azonban a kalitka falairól visszaverődött és a középen lévő valamit a kalitka széléhez lökte.
 - Hányadjára próbáltad? - kérdeztem.
  Nem jött válasz, csak három villanás.
 - Akkor háromszor.
  Újra közelebb mentem. Kerestem az ajtót, vagy valamit amit kinyithatok és Legort ki tudjon jönni. Láttam egy ajtót és megpróbáltam kirántani azt, de amint a vashoz értem elkezdte az égetni a kezemet. Ha így nem akkor majd úgy, gondoltam. Elővettem az íjamat és a zárra lőttem. Hangos volt, de több nem történt. Még van egy ötletem, de ha az sem válik be nem tudom mit tehetnék. A varázserőmet megpróbáltam a ketrec oldalára fókuszálni, majd kiengedtem. Nem a kívánt hatást értem el vele. Azt hittem csak az ajtót találom el, helyette az egész kalitka kibillent az egyensúlyából és elkezdett zuhanni a talaj felé. Hangos reccsenés és minden elhalkult.
 - Ugye nem nyomtalak agyon? - kérdeztem.
 - Közel voltál hozzá, de nem. - válaszolt Legort - Remélem nem veszed sértésnek, de most megyek. Köszi a segítséget. 
  Nem vettem zokon a helyében én is sietnék. Amikor visszaértem a faluba Legort várt rám. Éppen olvasta a kis füzetét.
 - Katret dühös.
 - Sejtettem. - feleltem - Mennyire?
 - Kint vártam rád, nem pedig bent. Szerinted?
 - Mindkettőnket látni akarja?
 - Igen, szóval jössz?
 - Sose hagynék ki egy fejmosást. - sóhajtottam.