52. fejezet - Madarak

*Anna szemszöge*

   A tegnapi fejmosás után már nem történt semmi szokatlan. Bár pontosan még mindig nem értem milyen fémből volt a ketrec, amibe Legort-ot zárták. Majd megkérdezem őt még egyszer, ugyanis mikor Katret kérdezte ugyanezt, akkor direkt törekedett arra, hogy senki ne értse meg. Mondjuk nekem se tetszene az, ha el kellene mondanom miként tudtak engem bezárni. Mellesleg nem csak bezárták, hanem tehetetlenné is tették. Semmit se tudott csinálni míg ott volt, ha nem veszem észre akár meg is halhatott volna. Nem akarok belegondolni mi történt volna akkor.
  A reggeli gyakorlat alatt újra a beteg szobában voltam. Most már tényleg nincs semmi bajom, így komolyan visszaengedhetnének. Az orvos engedélyezte a részvételemet, így olyan gyorsan tűntem el abból a helyiségből, amilyen gyorsan csak tudtam. Hirtelen összefutottam Katret-tel a folyosón. Köszöntem neki, de nem viszonozta. Valami nagyon aggasztotta őt. Valami baj van, ha ennyire nem figyel a környezetére. Utána mentem volna, de amint megérintettem az elméjét inkább változtattam a tervemen. Lehet csak még inkább bosszantanám a folyamatos kérdéseimmel, ha utána mennék. Így inkább a szobába mentem, ahol Éjsötét fogadott. Igen, tegnap sikerült nagy nehezen visszacsempésznem. Hidryt sokat segített benne. Éppen távozni készültünk, mikor hirtelen feltűnt és átadta a kosarat, amiben Éjsötét volt. Valamit gyorsan elhadart, hogy Lace itt hagyta egyszer a tőreit és most jutott eszébe visszaadni, aztán amilyen gyorsan jött olyan gyorsan tűnt is el. Szerencsére Katret nem nagyon érdeklődött a kosár tartalma felől, így könnyedén megúsztam.
  Éjsötét elkezdett hozzám dörgölőzni.
 - Mit szeretnél kicsike? Hiszen már reggeliztél. - mondtam neki.
  Hidryt adott még egy pár rágcsát ajándékba Éjsötétnek, így nem kellett gondoskodni a reggeliről. Azonban este is kapnia kellene valamit és még van mondhatni fél órám. Remélem hamar találok valami kisebb vadat a közelben, amit elfoghatok és könnyedén behozhatom, esetleg ha nem működne akkor a konyháról kellene valahogyan lenyúlni a maradékokat. Éjsötétet nem akarom magammal vinni, ugyanis nehéz ide-oda csempészni. Egyedül megyek. Fogtam az íjamat a tegezemet és két tőrt, majd kisurrantam az ablakon. Gyorsnak kell lennem, nem szeretnék lebukni.
  Felmértem a környezetemet a képességem segítségével. Csak egy szóba jöhető célpontot találtam. Volt egy nagyobb fészek úgy két kilométerre tőlem. Itt ezen a bolygón ugyanis sokszor előfordulnak csoportos fészkek, azt ugyanis könnyebben megvédik a madarak, mint ketten egy kicsinyke fészket. Ez viszont még kicsi fészek csak tíz pár madárka él még itt. Ha kettőt leszedek, az bőven elég lesz Éjsötétnek, Enturin úgy is mindig hoz az ebédjéből vagy vacsorájából. Odáig futottam, bár a fészek közelében lassítottam és inkább halk próbáltam lenni. Felkapaszkodtam az egyik fára és egy vesszőt helyeztem az idegre, majd felemeltem az íjat. Kerestem a megfelelő célpontot, amit könnyedén leszedhetek. Úgy tíz talán tizenöt méterre lehettem a fészektől. Hirtelen megjelent egy madárfej az egyik nyílásból. Arra fordítottam az íjamat és kihúztam az ideget, majd vártam. Mikor teljesen előjött a fészekből akkor oldottam. Egy pillanat volt az egész. A nyíl gyorsan áthaladt a madárka vékonyka testén. Leesett a fészekből. Elővettem a következő nyilat. A madarak hangos vész rikoltozásba kezdtek. Az erdőben ez megszokott zaj, ugyanis a ragadozók sokszor szemelik ki zsákmányul az effajta fészkeket. Azonban óvatosnak kell lenni, nem szabad nyílt terepre menni az ilyen madarak ellen, ugyanis nagyon gyorsra képesek felgyorsulni és saját magukat lövedékként használni. Ennek a fajnak nagyon erős a csőre, erősebb pár fémnél is, ezért nem esik bajuk ha csőrrel valaminek neki csapódnak. Az egyik madár leszállt egy faágra. Csak erre vártam. Kihúztam az ideget és oldottam. A madár szárnyát találtam el, nem halt meg azonnal. Elindultam begyűjteni a zsákmányt. Igyekeztem a fák takarásában maradni. Nem akarok ezek miatt a madarak miatt újból megsérülni. Amelyiket először lőttem le távolabb feküdt az erdőtől. Gyorsnak kell lennem, még azelőtt vissza kell érnem, mielőtt a madarak felgyorsulva nekem repülnének. Hirtelen kiugrottam a bokrok közül, felkaptam a madarat és visszavetődtem. Pont jókor, ugyanis több madarat is láttam felém suhanni, azonban az erdő előtt irányt váltottak, így nem találtak el engem. A másik is a közelben hullott földre. Mikor megtaláltam tehetetlenül vergődött a földön, miközben próbálta a szárnyát mozgatni, melyben a nyilam volt. Odamentem hozzá, mire rikoltozni kezdett. Egy gyors mozdulattal megszabadítottam őt a szenvedésétől. Puszta kézzel utálok ölni, még ha állatról is van szó, de a túlélés felül ír mindent. Nem szeretnék Lace által eltávozni, így inkább ez, mint az. A nyilakat visszatettem a tegezbe, aztán visszaindultam. Nagyon sietnem kellett, ugyanis tíz percem maradt beérni az első órára. Az ablakunkat használtam megint bejáratként. A madarakat egy kosárba helyeztem és bezártam egy szekrénybe, nehogy Éjsötét még idő előtt elfogyassza őket. Majd délben megkapja az egyiket a másikat pedig majd este. Felkaptam a tancuccomat és rohantam a teremig. Éppen hogy beestem. Utánam pár perccel érkezett meg a tanár is. Még egyszer ilyen gyors kört nem szeretnék, azonban félek nem ez volt az utolsó ilyen eset. Amint elkezdődött a tanítás jelzett a gyomrom, hogy üres. Megfeledkeztem a reggeliről! Most hat órán keresztül éhezhetek. Remek, mit fel nem adtam azért a jaguár kölyökért.
  Amint kiment a tanár a teremből az utolsó óráról, rohantam az ebédlőbe. Farkaséhes voltam. A konyhások is láthatták ezt rajtam, ugyanis nagyobb adagot kaptam az átlagosnál. Elfoglaltam a szokásos helyünket és azonnal neki láttam az ebédnek. A többiek utánam pár perccel jöttek be.
 - Nem volt jó ötlet kihagyni a reggelit. - jegyezte meg Ametiszt.
 - Éppen Éjsötét ebédjéről és vacsorájáról gondoskodtam, és elfelejtettem a saját reggelimet. - mondtam teli szájjal.
 - Anna van egy csapda közvetlen a hálószobánk mellett, miért nem nézted azt meg? - kérdezte Enturin.
 - Mert megfeledkeztem róla. - ha ez előbb eszembe jut megspóroltam volna azt a sok vesződést a vadászattal.
 - Gondolom Anna hallottad már a hírt, de még a többieknek nem sikerült elmondanom. - kezdte Rig - Még délelőtt követek érkeztek az Erődbe. Hallottam, mikor két tiszt beszélgetett a folyosón. Anna mit tudsz erről?
 - Az Ezredes nem örül ennek, de nem tudtam a követekről. Milyen követek? Honnan jöttek?
 - Nem tudom éppen a reggeli gyakorlatra tartottam. - mondta Rig - Reméltem többet tudsz nálam.
  Teljesen tele voltam, de még ott volt a tányéromon az ételemnek az egy negyede. Most már nem vagyok éhes, bezzeg mikor lejöttem. Na mindegy Éjsötét ma sokat fog enni, úgy is szüksége van rá. Lace és Enturin osontak fel a hálószobánkba az ebédszünet utolsó tíz percében.
  Amint az őrnagy észrevett engem, rögtön leszidott. Hiszen több napig nem jelentem meg terepgyakorlaton, ezért büntetésből rögtön kezdhettem öt körrel a rét körül. Nem örültem neki, de legalább nem egész óra alatt kell futnom. Meglepetésemre sokkal gyorsabban végeztem a futással, mint amire számítottam. Mégis csak jót tett az a cikázás a tündék és az erőd között. Utána beállhattam a többiek közé, így is jól megdolgoztatott, de legalább nem kellett tovább maradnom és örömre nem maradtam le túlzottan a többiektől. Terepgyakorlat után a szobánkhoz igyekeztem mikor valaki megszólított telepatikusan.
 - Gyere Anna a gyámod irodájába.
 - Ki vagy te? 
 - Egy követ, de itt majd mindent megtudsz. 
  Leváltam a többiektől. Észre vették, de nem szóltak egy szót sem. Siettem ugyanis kíváncsi vagyok ki lehet az az ismeretlen telepata. Mit szeretne, és miért jött ide követként? Most nálam próbálkoztak, ah már Legort-nál elbuktak? Nem tudom és ezt szeretném kideríteni. Inkább nem szóltam Legort-nak erről az egészről, majd ha lenyugszik elmondom neki. Nem tudom mit gondoljak ezekről a követekről, a bizalmamat nem nyerték el. Vajon a tegnap történtek miatt jelentkeztek most személyesen? Megálltam az Ezredes irodája előtt, még nem kopogtam be. Biztos jó ötlet bemenni?
  Hirtelen kinyílt az ajtó. Egy ismeretlen nő állt előttem és rám mosolygott. Bizonytalanul, de én is visszamosolyogtam.
 - Már vártam, hogy megérkezz. - mondta.
  Ő az ismeretlen telepata, vagyis az egyik. Automatikus hátra léptem egyet.
 - Nem akartunk ennyire rád ijeszteni. Gyere be. - ellépett az ajtóból.
  Rajta kívül még ketten voltak az irodában az egyikük Katret volt. Neki sem tetszett ez az egész. Bementem, de azért folyamatosan kerestem az egérutat, ha megtámadnának. Látták a reakciómat, de nem szóltak semmit se.
 - Mi történt tegnap? Miért tették azt? - bukott ki belőlem az a két kérdés, amire leginkább kerestem a választ.
 - Úgy gondoltuk jobb lesz neked, ha szétválik az elmétek a tündével.
 - Miért?
 - Mikor próbára tettünk volna téged az erőddel kapcsolatban, szinte csak a tünde elméjét érzékeltük, emiatt azt hittük elnyom téged, de ezt megcáfoltad, mikor segítettél neki.
 - Majdnem megölték!
 - Ez is a szétszakítás velejárója. Valamelyikőtök megmenekül a másik meghal.
  Dühösen meredtem rájuk. Csak úgy, mert miért ne alapon majdnem megöltek valakit. Utálom az ilyesfajta gondolkodást. Csak úgy senkit sem szabad megölni. Legort még fenyegetést sem jelent, ha figyelembe vesszük azt, hogy ők ketten könnyedén legyőztek minket.
 - Azt hiszem még nem mutattam be őket. - állt fel Katret - Ők ketten Gentlar Ortus és Mineli Amern a madár alakváltóktól.
  Kérdőn néztem az Ezredesre, nem léteznek madár alakváltók. Csak kétféle létezik.
 - Muszáj volt különválnunk, túlságosan agresszívak vagyunk egymás közelében, ezért inkább a délnyugati hegységekbe húzódtunk. - mondta a férfi.
 - A telepátia az egyik képessége a madár alakváltóknak? - kérdeztem, de nem gondoltam komolyan.
 - Igen, ezért is jöttünk ide. Nem régiben érzékeltünk egy telepatikus kitörést. Nem tőlünk jött így elkezdtünk utána járni, ki lehet még telepata rajtunk kívül. Így akadtunk rád és az öcsédre. A tündék jelenléte nagyon meglepett minket, de nem tűntek veszélyesnek így nem foglalkoztunk velük.
 - Ha jól értem csak két ember miatt jöttek ide?
 - Igen és van egy elméletünk is. Nagy eséllyel a családotokban élt egy madár alakváltó, innen jött a telepata képesség, viszont a bizonyításhoz át kellene változnod madárrá.
 - Utána mi lenne, ha kiderülne hasonlítok hozzátok?
 - Egyszerűen megtanítanánk használni a képességeidet. Nekünk nem olyan egyszerű alakot váltani, mint nektek. A legtöbbünk húsz éves kora előtt nem képes rá. Azonban vannak kivételek. A telepátia használatát pedig már kiskorunk óta tanuljuk.
 - Miért tennétek meg ezt? - kérdeztem, ugyanis valamit tudok. Semmi sincs ingyen.
 - Ti ketten a tündével nagyon erősek vagytok, ehhez képest nagyon könnyen képesek vagyunk titeket legyőzni. Nem olyan erős az elmétek, mint ahogy azt hiszitek. Hogy ne okozzatok nagy bajt, gondoltuk inkább segítünk.
 - Hogyan okoznánk bajt?
 - Olyan erősek vagytok, hogy akár egy nagyobb erdőterületen lévő élőlényeket képesek lennétek megölni. Ezt akár akaratlanul is véghez tudnátok vinni. Na az ilyen esetek elkerülése érdekében szeretnénk téged tanítani. De először tudnunk kell tényleg van-e benned madár alakváltó vér.
 - Gondolom ha nincs nem tudtok úgy tanítani.
 - Igen.
 - Szóval meg kéne próbálnom madár alakot felvenni?
 - Elsőre biztosan nem fog sikerülni. - legyintett a férfi - A tanító, akit erre kijelöltek holnap fog megérkezni. Ő már tíz éves korában át tudott változni, ezzel tartva a rekordot. A tanítványai mind húsz éves kor előtt változnak át. Mit mondasz?
 - Van más választásom?
 - Gondolom nem akarsz senkinek sem ártani, szóval nem.
 - Akkor tanulok, de nem fogom elhanyagolni az itt lévő kötelességeimet sem.
 - Igen erre számítottunk, napi egy óra, mint egy átlagos tanóra.
 - Rendben.
 - Azért ne bízz meg bennünk feltétlenül. - szólalt meg Legort.
 - Megint hallgatóztál? 
 - Kíváncsi voltam miért vagy dühös. 
 - Akkor igen. Nem is volt szándékomban azonnal megbízni bennünk, de talán igazuk van.
 - Miről?
 - Az erőnkről. 
 - Tanulj tőlük, nem zavar csak vigyázz magadra.
 - Rendben úgy lesz. 
  Megszakította a kapcsolatot. Elég nyilvánvalóak az érzéseim, ha Legort mindig pont jókor hallgatózik.
 - A tünde volt?
 - Igen.

*Legort szemszöge*

  Elég gyanús a két követ felbukkanása, de legalább Anna sem olyan könnyelmű, mint általában szokott. Néha túl gyorsan bízik meg idegenekben, valamikor ez a hasznára válik, de nagy bajba is sodorhatják őt. Hidryt sajnos sokkal jobban halad a csapdájával, mint azt elsőre gondoltam, így muszáj felkészülni a lehetséges, sőt biztos sérülésekre. Jobb lenne, ha az a háló már most felkerülne. Nem szólok bele a munkájába különben megnyerem a kipróbálását, amit jelenleg hanyagolnék. Gyorsan összekészültem és elindultam az erdőbe. Este felé jár az idő, bár lehet még késő délutánnak is mondani. Gyorsnak kell lennem, nem szeretnék sötétedésig kint maradni.
  Persze az előző tervem nem jött össze. Már rég besötétedett mikor visszaértem. Valamikor nem akarok időpontra dolgozni. Most is tovább maradtam az erdőben. Nem gyűjtöttem semmit se, csak sétálgattam.
  A növényeket gyorsan szétválogattam, a megszáradtakat pedig a helyükre tettem. Aztán elkezdtem főzeteket gyártani, ugyanis a házam lerombolásával sokat elveszítettünk. Szerencsémre Merko és Hidryt még tegnap befejezte a házamat, míg én valahol az erdőben próbáltam kitörni abból a nyomorult ketrecből.
  Mikor kérdezték miből van a fém próbáltam bonyolítani a dolgot, ugyanis tudtommal ezt a fémet csak a szülőbolygómon használták ott is egy sötét szervezet, melyet bármire fel lehetett bérelni. Aminek a három gyerek is a tagja volt a másik világból. Egy bonyolult fém ötvözet melyet nagyon sok munka árán lehet elkészíteni. Egy jó kovácsnak is több hónapba telik. Viszont utána soha nem kell azt javítani. Semmilyen másik fém nem fog rajta és bármit átvág. Akár egy pajzsvarázson is átmegy a belőle készített penge vagy nyíl fej. Azonban az én világomban nehezen lehetett hozzájutni és drága is volt. Csak a leggazdagabbaknak volt ilyen fémből készült fegyvereik. De persze volt olyan, aki ketrecet rendelt egy telepata számára. Még ha a valódi testét is bezárták oda akkor se tudta többé használni a képességeit a ketrecen belül. A tőröm is ilyen fémből készült, de nekem nem kellett érte fizetnem. Az egyik barátom próbaképp készítette el az enyémet, aztán magának készített fegyvert. Mit ne mondjak nem akartam ellene harcolni.
  Hirtelen érzékeltem egy idegen elméjét a közelben. Nem kellett jobban ráfókuszálnom ahhoz, hogy rájöjjek egy telepatával van dolgom. Viszont nem az a kettő, akik a ketrecbe rángattak. Valaki más. Figyelmen kívül hagytam. Ugyanis nem csak őt érzékeltem, még voltak vele ketten. Talán csak figyelnek minket, viszont ha szólok, akkor lehet inkább támadnak, mint menekülnek, mint ahogyan az alakváltókat ismerem. Argot-nak szólok, de másnak nem. Még Annának sem. Ha ők is ugyanolyan erősek, mint a Keleti Erődben lévő társaik, akkor könnyedén kihallgathatják a beszélgetésünket.
  Próbáltam nyugodtnak tűnni, miközben a nagy házhoz igyekeztem. Nem lepődtem meg mikor egy kupac papír felett találtam Argot-ot.
 - Minek köszönhetem a látogatást? - kérdezte, de nem nézett fel.
  Később vettem észre, hogy Merko is itt van.
 - Merko éppen jelentett. - mondta mikor látta rajtam a döbbenetet - Mi a baj?
 - Figyelnek minket. - mondtam habozás nélkül - De jobban járunk, ha nem teszünk ellene, ugyanis félek ha felfedezzük őket, akkor inkább támadnának mintsem menekülnének.
 - Hányan vannak?
 - Hárman, de mindegyikük telepata, ha olyan erősek, mint a másik kettő akkor...
 - Nem ugyanazok?
  Tényleg ők nem tudják.
 - Nem. Ők ketten éppen a Keleti Erődben vannak követként. - válaszoltam.
 - Mit keresnek ott követként? - kérdezte Merko.
 - Ők is alakváltók viszont nem macska vagy kutya, hanem madár. Van egy plusz képességük, ami a telepátia. Ennyit tudok róluk.
 - Anna nem tud többet?
 - Tőle tudom ezeket. Ha többet tudna akkor most többet mondtam volna el.
 - Tőlünk mit akarnak?
 - Elméletileg semmit, nem foglalkoznak velünk mivel nem jelentünk számukra fenyegetést.
 - Akkor miért vannak itt megfigyelők?
 - Gondolom, hogy ez a tény ne változzon a jövőben, de inkább nem szóltam Annának. Könnyen letudnak minket hallgatni.
  Argot elgondolkodott.
 - Merko ne szólj erről senkinek se, még Shina-nak se. Legort viszont hozzád lenne egy kérdésem. Miért nem mondtad el tisztán miből volt az a rács, amiről az Ezredes beszélt?
 - Mert elméletileg csak a mi bolygónkon használták. Túl bonyolult az előállítása több fémfajtát igényel, és tudtam az alakváltók nemigen bányásznak a barlangi rémek miatt.
 - Tőlünk hozták? - kérdezte döbbenten Merko.
 - Igen.
 - Azonban nem ismerek olyan fémet, amire illene a leírás. - gondolkodott Argot.
 - Nem lepődök meg, ugyanis csak egy kisebb csoport használta. - feleltem - Valami szervezet, amit bármire fel lehetett bérelni.
 - Honnan tudsz róla?
 - Nem ez volt az első alkalom, hogy olyan ketrecben voltam, viszont akkor a valódi testemet is bezárták, így feltörtem a zárat és elmenekültem.
 - Mégis mikor volt ez?
 - Mikor még a határnál éltem.
  Argot végül elküldött minket Merko-val és még egyszer megígértette, hogy nem szólunk egy szót sem az itt elhangzottakról. Én még könnyedén tartom a számat, mert nem kell senkinek sem jelentenem. Remélem Merko nem kezd magán akcióba. Vajon honnan szereztek ilyen fémet? Mondjuk a Névtelenek, annak a bizonyos szervezetnek a tagjai, eléggé sokszínűek voltak. Emberek, tündék és egy-két törp is a tagja volt. Színes társaság volt, azonban voltak hárman, akik semelyik fajba sem tartoztak. Emlékszem alakváltók voltak, de többre nem. Nem tudom mi lett velük, talán elmentek. Lehet az ő közvetítésükkel jutott el ide is az a fém. Remélem nem futok össze ismerőssel. Biztos nem ismernének fel, de azért nem akarok meghalni.

51. fejezet - Rosszullét

*Anna szemszöge*

  A szobaszemlét nem halasztották el a tegnap történtek miatt, de annyira elhúzódott az egész procedúra, hogy ma került sor a mi szobánkra. Míg a többiek a reggeli gyakorlaton voltak, addig nekem el kellett mennem a betegszobába. Katret nem akart tegnap elengedni terepgyakorlatra, de most már Legort-nak hála részt vehetnék rajta, így kevesebbet kell majd pótolnom. Mondjuk ki kell kérnem a gyógyító véleményét, máshogy nem vehetek részt a gyakorlatokon.
 - Rendben végeztünk. - mondta a gyógyító - De holnap gyere vissza ugyanekkor.
 - Miért? - kérdeztem.
 - A hagyományos orvosláshoz értek nem pedig a varázslathoz, ha holnap sem lesz semmi bajod engedélyezem a részvételedet a terep gyakorlatokon, de addig a mai napon is fel vagy mentve.
 - Rendben. - sóhajtottam.
  Mivel van még egy szabad órám reggeliig bemegyek egy kicsit a könyvtárba, amit már napok óta tervezek. A Keleti Erődnek elég kicsi könyvkészlete van és azt is főként jelentések teszik ki. A Központban van a legtöbb könyv, még olyanokat is találni, mely még arról a világról származik, ahonnan el kellett menekülnünk. Régen még az elsők úgy tervezték ez a hely csak átmeneti búvóhely lesz és majd az idő múlásával egyszer visszatérünk az eredeti világunkba. Azonban ezt a tervet elvetettük, jó nekünk itt, ha visszamennénk az egész üldözés kezdődne előröl. Már megszoktuk ezt a környezetet, nem fedeztek fel minket és kellően védve vagyunk a bolygó rossz híre miatt. Nincs okunk elmenni innen. Remélem nem is fog erre sor kerülni.
  A családomról keresnénk pár feljegyzést, de az szinte lehetetlen küldetés. A képességeinket nem jegyezték fel, így szinte lehetetlen visszakövetni kitől mit örököltem. Na és ezzel az öröklési rendszerrel sem vagyok tisztában. Az első szülött mindent kap a másodszülött pedig semmit? Akkor a képességek hamar eltűntek volna.
  A könyvtárban csak apámról voltak feljegyzések. Ő is itt szolgált, még Katret-tel volt egy szakaszban, csak őt egy baleset miatt leszerelték. Igazából csak nem akarták, hogy apám a Kívülállók kezébe jusson és az erejét a társai ellen fordítsa. Egy óra múlva is még az apámról szóló jelentéseket böngésztem. Mindig részt vett valamilyen tréfában és a gyengébbek segítségére kelt. A legtöbb jelentés arról szólt, hogy büntetést kapott valamiért. Egyáltalán nem ilyenre emlékszem. Mondjuk kevés maradt meg abból az időből. Vannak szép emlékeim róla, de azt a három évet se tudom elfelejteni, mikor szobor módjára viselkedett. Az emlékek hatására lecseppent az arcomról egy könnycsepp. Gyorsan megtöröltem az arcomat és becsuktam a könyvet. Nem jó emlékek.
  Reggeli után jöttek a tanórák. Már kezdem érteni tegnap Enturin miért alvás közben dermedt meg. Bár a történelem az egyik kedvencem, most az sem tudott lekötni. Egész végig azon agyaltam, hogyan hozzam vissza Éjsötétet feltűnés nélkül. Remélem nincs semmi baja. Majd úgy is beszélek Legort-tal. Az órák eseménytelenül teltek. Páran feleltek, de ennyi. Legalább nincs sok óránk. Amint elengedtek minket ebédelni rohantunk, ugyanis mindenhol jobb, mint a tanteremben.
 - Hogyan tervezted visszahozni? - kérdezte Lace.
 - Még egy épkézláb érven gondolkodom. - válaszoltam.
 - Megint felhozhatnád azt érvként, mint múltkor. - szólt közbe Enturin teli szájjal.
 - A csapda miatt már nem enged el annyira könnyen. - ráztam a fejemet.
 - Amit pont az út kellős közepére építettek? Nem biztos, hogy neked szánták mindenki azt az utat használja, amikor arrafelé jár. - ült le Rignot az asztalhoz.
 - És mégis hányan használják azt az utat?
 - Úgy mindenki, aki haza szeretne menni. Így mondhatni neked kéne legkevesebbszer végigjárnod.
 - Van benne valami, de azt közvetlen a távozásom után építettek, ugyanis akkor már az elején észrevettem volna.
 - Nem osonhatnál ki terep gyakorlat alatt? - nézett rám Lace.
 - Nem, mert a Kívülállókkal lesz találkozó és az öcsém is ott lesz, így kikönyörögtem, hogy had menjek én is.
 - Mikor lesz a találkozó?
 - Elméletileg a terep gyakorlat után lesz. Ezért mentem ma reggel az orvoshoz. Holnap lesz valami?
 - Semmi. De aztán lehet pár tanár íratni akar. - vont vállat Endrees.
  Hirtelen belépett Katret az ebédlőbe. Az összes kadét megdermedt, de ő nem foglalkozott velük. Amint megpillantott elindult felém. Vajon mit szeretne?
 - Ha befejezted az ebédet gyere fel az irodámba. - mondta és kiment.
  Csak ennyi? Mondjuk a találkozó miatt sok dolga van, lehet nincs ideje itt elmondani mindent. De már ténylegesen betehetném a napi rendembe a találkozást vele. Mostanság sokszor kötök ki nála. Hamar végeztem, majd elköszöntem a szakasztársaimtól és elindultam fel az irodába. Meglepetésemre többen is voltunk ott nem csak mi ketten. Nem ismertem mindenkit.
 - A Kívülállók előrébb hozták a találkozás időpontját pár órával. Szóval tizenöt perc múlva indulunk az Északi Kaputól.
  Minden kapkodósra sikeredett. Az Are-től kapott bőrpáncélomat vettem fel. Hiába lesz ott az öcsém is minden eshetőségre fel kell készülni. A szablyámat nem vittem, főleg mert nem bánok vele olyan jól. Inkább az íjam és a tegezem legyen nálam, ha harcra kerül a sor. Mindenki időben érkezett, bár az Ezredes volt itt legelsőként. Az időhatár miatt azonnal elindultunk. Sokan néztek rám furán, hiszen túl fiatal vagyok ilyen feladatok teljesítéséhez. Azonban az öcsém is ott lesz, ezért semmiért sem hagynám ki ezt az egészet. A Békések és a Kívülállók a legutóbbi harc után kötöttek egy megállapodást. Az öcsém a Kívülállóknál, míg én a Békéseknél maradok. Ebbe nem volt beleszólásunk és a találkozni is csak felügyelettel lehet, ugyanis tartanak attól, mindkét oldal, hogy az egyikünk átviszi magához a másikat. Igaz nem örültem ennek, de legalább nem vágnak el teljesen egymástól. Az ilyen alkalmakat pedig igyekszem megragadni. Bár igaz az öcsém szólt, hogy jöjjek. Gondolom ő is megkért valakit, hogy jöhessen. Azt viszont nem árulta el, miről is lesz szó. Ha a Kívülállók kezdeményeztek akkor biztos valami fontos ügy. Sosem szeretik a mi segítségünket kérni. Szeretik a problémáikat egyedül megoldani, ezért küldték Ambrust mikor foglyok voltunk Palkot börtönében. Nem akartak volna minket is belevonni, de sikertelennek tűnt ez a fajta próbálkozás, ugyanis utána nekünk kellett vele megküzdenünk.
   A találkozópontra érve semelyik fél sem szeretett volna átváltozni. Innen látszik mennyire is bízunk egymásban. Hirtelen észrevettem az öcsém farkas alakját. Elsőként változtam át ugyanis itt van az öcsém is, ami azt jelenti nem lehet csapda. Katret-nek egyáltalán nem tetszett az, amit csinálok, de jelenleg nem nagyon érdekelt. Ambrus is átváltozott, bár az arca komor maradt.
 - Valami baj van Ambrus? - kérdeztem.
 - Nálunk történtek pár érdekes esetek, ti vagytok érte a felelősek?
 - Milyen esetek?
 - Amit csak telepata tud véghez vinni. - felelte, de látszott rajta nagyon nincs kedve ehhez a beszélgetéshez.
  Már válaszoltam volna, de az Ezredes leintett. Nem én vagyok a szóvivő. Pár eset, amit csak telepata tud véghez vinni? Nálunk is egyszer fordult csak elő és az is tegnap volt. Így mondhatni mi ketten Legort-tal fel vagyunk mentve. Azonban nem értem mire volt jó a tegnapi mutatvány. Nyilván nem akartak semmit elvinni, mert a leltár alapján nem hiányzott semmi sem. Ember sem tűnt el és nem is halt meg. Magyarul az egész ledermeszdősi sok energiába került és a semmiért volt, amit nem hiszek. De a találkozó egy másik eset miatt volt, ami a Kívülállóknál történt. Ott vajon mi történt? Legort biztosan nem tette, szerintem egy életre elege van a Kívülállókból, ezért nem is menne arra a területre. Egymásnak akartak volna ugrasztani? De nem jönne össze, hiszen köztudott ritkán hagyom el az erőd területét és általában ha elhagyom, akkor is a tündékhez megyek.
 - Mi történt nálatok? - kérdezte Katret.
  Észre se vettem, hogy átváltozott.
 - Egy erőd egy egész napra lefagyott. - mondta egy Kívülálló, gondolom a küldöttség szóvivője - Egyedül Ambrus nem fagyott le, ő értesítette a többi erődöt, de nem tudtunk mit tenni. Azért kértük a találkozást, hogy hát ha ti tudtok segíteni, de a veszély elmúlt. Így felmerül a kérdés, ki olyan erős telepata, aki ezt véghez tudja vinni? Egyedül Annáról és a tündéről tudunk.
 - Ez nálunk is megtörtént. Igaz nem egy napra fagyott le mindenki, mert Anna és Legort megoldották ezt a helyzetet. Anna nem lehetett az elkövető mindig az erődben tartózkodott. A tünde pedig nem hagyja el a falu környékét, ugye Anna?
 - Nem szokott messze menni tőle. - feleltem.
  Nem volt meggyőzve a követ, de ennél többet nem igazán tudok mondani róla. Legort csak növényekért hagyja el a falut, de akkor se sok időre hiszen, ha bárkinek nagyobb baja esik  csak ő tud segíteni. De ha nem mi és nem is ők voltak akkor kik? Egy kisebb csoport melyről nem tudnánk? Ha most összeugrasztanak minket, akkor újból harcok törnének ki a két oldal között, és mikor mindkét fél legyengül, akkor fedi fel magát a harmadik oldal, úgy képes lesz átvenni a hatalmat.
  Nem kéne ennyire előre szaladnom, lehet teljesen félre értelmezem az egész szituációt. Nagyon aggasztanak ezek a titokzatos telepaták. Az viszont nem lehet véletlen egybeesés, hogy azt a két erődöt támadták meg, amelyekben vélhetőleg egy telepata vagy részleges telepata tartózkodott. Ha megfigyeltek minket, akkor már biztosan tudnak Legort-ról is. Remélem a tündéket kihagyják ebből az egészből. Lehet a tündék ilyen szempontból nem fontosak az elkövetőknek. Túl sok a ha, nem lehetünk biztos az indítékban. Azonban van egy biztos pont, amiben nem tévedek. Bármennyire is erősek a telepaták a támadás végig viteléhez ott kellett lenniük a közelben, viszont Legort semmi olyan élőlényt nem észlelt, ami egy alakváltó jelenlétére utalna. Ha el is rejtőzött volna előlünk, annak is maradt volna nyoma, de nem hiszem, hogy erre is ki tudták terjeszteni a figyelmüket, de akkor hogy csinálták?
 - Anna! - hallottam Katret hangját.
  Felkaptam a fejemet, hirtelen szólt hozzám.
 - Jól vagy? Már ötödjére szólt. - kérdezte Ambrus.
 - Persze csak elgondolkodtam. Mit szeretne? - fordultam Katret-hez.
 - Beszélned kell Legort-tal.
 - Miért?
 - Az ő mozgását nem tudjuk nyomon követni, mint ahogyan a tiédet. Bármit képes tenni bárki tudta nélkül.
 - Ha most beszélünk az mit bizonyít?
 - Kíváncsiak vagyunk mennyire erős telepata egyedül. - vágott közbe a Kívülállók szóvivője.
 - Ha használja a képességeit az érzékelem, nem tudja az észrevételem nélkül használni. Ezt nem lehet elrejteni akkor, ha össze van kapcsolódva az ember elméje.
 - Csak megbizonyosodni szeretnénk, ha lehet mihamarabb kizárnánk a tündéket. Nem tartoznak ide, így az ügyeinkbe se jó, ha beleszólnak. - felelte ridegen az idegen.
 - Rendben, ha ennyire szeretné. - mentem bele - Mit kérdezzek?
 - Ő volt-e a felelős azokért a szokatlan esetekért.
  Csak bólintottam válaszul.
 - Nem baj, ha figyelek? - kérdezte Ambrus.
  Megráztam a fejemet. Nem fog tetszeni ez Legort-nak.
 - Meddig fogod húzni, hogy megkérdezz? 
 - Te végig figyeltél?!
 - Nem, csak miután felfigyeltem az érzelem változásodra. Érdekelt miért lettél egy kicsit ideges, miután megdöbbentél. Furcsa volt, így gondoltam megnézem jól vagy-e.
 - Most már nem vagyok jól. 
 - Mondtam, hogy figyelj a védelmedre. De neked volt igazad, te is észrevennéd, ha ekkora támadást vinnék véghez, mellesleg nem tudnék mozogni a koncentrálás miatt. 
 - Figyeltél és észre sem vettem. - bizonytalanodtam el.
 - Ez megint más. Például nem rég vettem észre az öcséd jelenlétét. Közöttünk mindig létre van hozva egy telepatikus kapcsolat, még ha nem is figyelünk rá ez ott van. Bármikor megnyithatod a másik fél tudta nélkül. Ezért nem tudom előre, mikor akarsz beszélni velem. 
 - Azt mondtad Ambrus-t nem vetted észre. De ő vele nincs ilyen telepatikus kapcsolatod. 
 - Igaz, de közel van hozzád és ő inkább csak megfigyelő, nem beszélget velünk, így nem szükséges kapcsolatot kialakítania. 
 - Akkor bárki meg tud minket figyelni? 
 - Igen, ha nem védjük le eléggé. De ha olyan közel van hozzád a telepata, mint most hozzád Ambrus, akkor mindegy mennyire van levédve a beszélgetés. 
 - Értem. Most is figyelhetnek?
  Nem érkezett válasz, sőt mintha megszakadt volna a kapcsolat. Ambrus kérdőn nézett rám. Legort sosem zárta le csak így a beszélgetést, ha csinálta akkor vitatkoztunk, de most szimpla beszélgetésnél, mindig szól ha dolga van. Újra megpróbáltam felvenni a kapcsolatot vele. Nehezen ment, mintha valaki nem engedne közel hozzá, először majdnem feladtam, de hirtelen sikerült neki kijutnia a burokból és képesek voltunk egy labilis kapcsolatot létrehozni.
 - Legort?
 - Valaki... Szétválasztani...Vigyázz!
 - Nem értem, mit akarsz? 
 - Megpróbálnak szétszakítani...Nem...egyedül...
 - Legort!
 - ...
  Küzd valami ellen. Ennyit érzékeltem utána semmi. Mintha elvágta volna tőle. Bajban van, valakik megpróbálnak minket elszakítani egymástól? De az egyikünk, ha nem mindkettőnk, halálával járhat.

*Legort szemszöge*

  A nagy házban töltöttem az estét. Igaz ma sem tudtam valami sokat aludni, újra kezdődtek a rémálmok. Még jó, hogy Emerisz most szabad napon van, így úgy se tudnám tanítani. Amiket meg lehetett menteni a házam maradványai közül, az most itt van a nagy házban. Lehet itt is fogom ezentúl tartani az órákat. Tegnap Hidryt és Merko megígérte, hogy segítenek újjáépíteni a házamat, ha már miattuk omlott össze. Bár nem tudom Hidryt mennyire gondolta komolyan, ugyanis tegnap minden idejét Lace kisállatának szentelte. Nagyon megkedvelte Éjsötétet, így nekem nem volt sok dolgom vele. Az etetéséről is Hidryt gondoskodott, milyen szerencséje van a kis jaguárnak, pont az a tünde szerette meg, aki az egyedüli vadász a tündék között. Sok növény volt a házamban, szerencsére párat meg tudtam menteni, de nem az összeset. Nem sok a hiány, majd máskor megyek és begyűjtöm, ugyanis most a Keleti Erőd támadása után, inkább itt maradnék, ha itt is történne hasonló. Remélem oktalanul aggódom. A tegnap történtekről már beszámoltam Argot-nak, akinek nagyon nem tetszett ez az egész. Belátta hiába fokoznánk az őrséget az ilyen jellegű támadásokat szinte lehetetlen időben észlelni. Nem szabad másnak elmondanom, miért is sietett annyira Anna. Argot most nem akarna alaptalan pánikot kelteni. Teljesen egyetértek vele, nem lenne túl jó ötlet mindenkit megijeszteni, mert annak be nem látható következményei lesznek.
  Annának nem mondtam, de van egy elképzelésem miért volt az a támadás az erőd ellen. Senki nem halt meg és nem is loptak el semmit. Tehát az okot teljesen máshol kell keresni. Anna pont nem volt ott, ami ritkán esik meg, tehát erre a pillanatra vártak a telepaták. Anna képességeire voltak kíváncsiak. A tervüket nem tudom mennyire befolyásoltam, ugyanis elméletileg tudtak rólam. Lehet nem voltak tisztában az elménk összekapcsolódásáról. Nem mintha ez olyan sokat számítana. Eddig úgy tűnik nem akarják megölni Annát, így ő biztonságban van.
  Most sokkal jobban figyelek a környezetemre, mint máskor, ugyanis Argot erre még tegnap megkért. Mondjuk nem tudnék semmit se tenni, ha még észlelném is őket. Többen vannak és erősebbek is, mint én, de remélem nem akarnak semmit se tőlünk.
  Merko éppen őrködött, szóval Hidryt-tel ketten kezdtük el újjáépíteni a házamat. Hidryt a főzetet használta, én pedig a varázserőmet. Könnyedén tudom irányítani a növények növekedését és nem is kell hozzá semmi, csak az ösztöneimre hallgatnom. Azonban így kevesebb, mint egy óráig bírom. Azonban így is eljutottunk a ház alapjáig.
 - Argot hívat. - jelent meg Merko - Menj addig segítek Hidryt-nek.
  Ott hagytam őket és elindultam a nagy házhoz. Argot nem szokott csak úgy hívatni. Biztosan meg van rá az oka. Megállta egy pillanatra, nem magam miatt. Anna valamin nagyon elgondolkodott. Tudtommal ma van egy megbeszélés a Kívülállók és a Békések között. Most találkozik az öccsével, de most valami más érdekli. Beléptem a nagy házba Argot felkapta a fejét az érkezésemre.
 - Valami baj van Argot?
 - Igen, az ikrek nem mozdulnak meg.
 - Tessék?
 - Olyanok, mintha megfagytak volna, de beszélgetnek egymással. Berill ezt tudta megállapítani.
 - Merko miért nem tud erről?
 - Azt hiszi csak beszélgetnek egymással. Így nem lett ideges.
 - Szerinted más áll a háttérben.
 - Igen, le tudnád ellenőrizni?
 - Senki sem szereti, ha valaki beleszól a beszélgetésükbe. De leellenőrzöm.
  Nem kellett hozzá megmozdulnom, ugyanis az ikreket nagyon egyszerű megtalálni és a közelükbe se kell annyira menni. Az a furcsa köd vette körül az elméjüket. Gyorsan, meglepetésszerűen támadtam. Az első támadásomat kivédte, de mivel rám fókuszált az ikrekre nem figyelt, akik így hátba támadták. Végül visszaszorítottuk az ismeretlen telepatát, aki hirtelen eltűnt.
 - Mi történt?
 - Neked volt igazad, de eltűnt nem tudom nyomon követni.
 - Szerinted újra megpróbálják?
 - Csak az egyikük volt most itt és remélem nem. De ha most megbocsátasz, Anna szeretne velem beszélni.
   Igaz még nem keresett fel, de érzékelem, hogy próbál megvédeni, azonban nem fog neki sikerülni. Az alakváltók, főleg a Kívülállók, nagyon bizalmatlanok. Végül én szólaltam meg elsőként. Anna annyira nem haragudott miatta, mármint valamikor dühösebb érte. Ahogyan sejtettem rám gyanakodtak, de ezt nem tudnám véghez vinni. Egyedül biztosan nem és Anna nem venne részt ilyenekben. Amint megkérdezte Anna, hogy figyelnek-e bennünket valaki megtámadta az elmémet.
  Nem sikerült egy erős pajzsot felállítanom, ugyanis inkább a beszélgetésre figyeltem, mintsem a környezetemre. Többen vannak ellenem. Érdekes volt a támadás módjuk, mintha csak megzavarni akartak volna engem. Hirtelen kínálkozott a lehetőség és visszatámadtam. Hiba volt. A támadásomat nem hárította, hanem elnyelte és nem engedett el engem, mintha ragasztóba nyúltam volna. A másik telepatára már nem támadtam rá, de neki nem volt rá szüksége. Védekezés közben kapott el ő is. Mintha összebeszéltek volna egyszerre kezdtek el húzni. Későn ébredtem rá a tervükre. Azt akarják, hogy az elmém elhagyja a testemet. Nem jelent jót, ha ezt akarják. Akkor sokkal védtelenebb vagyok, igaz könnyebben támadok de kettejük ereje messze az én erőm felett van. Sikerrel jártak el kellett hagynom a testemet. Argot annyit észlelt csak, hogy eldőltem. Értesítenem kell Annát. Szét akarnak választani minket, de ha értesítem akkor lemondok a pajzsomról és a támadásaimról. Viszont így nagyobb lesz az esélye a túlélésemnek. Próbáltam neki szólni, de nehezen sikerült, a támadók folyamatosan megpróbálták szétszakítani a kapcsolatot, amit nagy nehezen állítottam fel. Anna hiába szólt, már nem tudtam válaszolni. Alig tudtam valamit csinálni. Teljesen körbevettek így, ha támadtam is, nem értem el vele semmit se. Hiába védekeztem az ellenfeleim, mindig találtak rést a pajzsomon. Valami felé irányítottak, jobban mondva csak az egyikük, a másikuk az én támadásaimat hárította. Az egyiküknek elege lehetett, ugyanis az egyik pillanatban még ébren voltam a másikban pedig elveszítettem az eszméletemet.

*Anna szemszöge*

  Legort csak úgy eltűnt. Hiába kerestem nem találtam. Hirtelen émelyegni kezdtem. Segítenem kell neki, akár bele is halhat ebbe az egészbe! Katret biztosan nem fog örülni. Jobban lettem egy kicsivel, ezért se szó se beszéd és elindultam a tündékhez.
 - Anna! - kiáltott utánam Katret, de most nem érdekelt.
  Ha Legort-tal képesek ennyire elbánni az nem jelent jót senkinek sem. Össze van kötve az elménk és még így is képesek voltak akadályozni a beszélgetést. Gyorsan haladtam, de nem változtam át. Most nem tehetem, állati alakban nehezebben tudok védekezni a telepatikus támadások ellen. Ezt a hanyagságot most nem engedhetem meg magamnak. Ambrus hallotta az egészet remélem kimagyaráz engem ebből a helyzetből. Nagyon gyorsan elértem a falut, amin meg is lepődtem. Senki nem tűnt nyugtalannak, Legort biztosan nem terjesztette annyira a híreket. Megpróbáltam nyugodtnak tűnni és úgy indultam a közházhoz. Senki nem állított meg, igaz kíváncsian néztek rám, de ennyi.
 - Sejtettem, hogy fel fogsz tűnni. - hallottam Argot hangját, mikor beléptem - Mi történt?
 - Nem tudom. - feleltem.
  Argot és Shina volt csak itt. Legort egy széken ült, de nem mozdult. Mintha aludna. Próbáltam volna vele felvenni a kapcsolatot, de még előtte észrevettem, hogy az elméje nincs a testében. Nem magától ment ki, ebben biztos vagyok. Azonban nagyon lebecsültem a telepatákat, ha erre is képesek voltak.
 - Miért nem kel fel? - kérdezte Shina.
 - Nem tud felkelni, mert az elméje nincs a testében.
 - Meddig tud ilyen állapotban maradni?
 - Ezt nem lehet megmondani. Kérdés melyik hal meg előbb, a teste vagy az elméje. Meg kell találnunk.
 - Hogy tervezted? Nem igen látok semmi nyomot.
 - Olyan területet fogok keresni, amit nem látok be a telepátiámat használva.
 - Miért?
 - Mert vigyáznak arra, hogy ne találjam meg.
  Nem adtam további magyarázatot, de szerintem nem akarják folyamatos megfigyelés alatt tartani Legort-ot, tehát egy olyan hely kell, ahol nem tudja használni a képességét. Ha van ilyen hely, azt nem tudom belátni. Elkezdtem a déli területek átfésülését, ugyanis szerintem a legjobb hely az az elrejtésére, ugyanis oda a tündék nem mennek a Kívülállók miatt és a Kívülállók sem a tündék miatt. Szerencsémre igazam lett hamar találtam egy fehér foltot, melyet nem láttam be. Kicsinek tűnt a terület, de szerintem Legort elméje ott lehet. Mikor elindultam Argot és Shina követett.
 - Nem jöhetnek. - ráztam a fejemet - Kívülálló területen van.
 - Akkor te sem mehetsz. - mondta Argot.
 - Könnyebben kimagyarázom magamat, mint maguk. Én megyek és szólok az öcsémnek a helyzetemről. Úgyis most van egy találkozó a Kívülállók és Békések között.
  Otthagytam őket a közházban. Ha tündék jelennek meg a Kívülállóknál az harcra is okot adhat. Szerintem nincs szükségük erre. Út közben szóltam Ambrus-nak, aki szintén elindult, de ő inkább engem féltett. Legort-tal nem jönnek ki túlságosan jól. Meglepődtem mikor a fehér folthoz értem. Egy vaskalitka szerűség volt itt. De semmit sem fogott közre. Közelebb mentem, de hirtelen megrázkódott az egész szerkezet. Hátrébb ugrottam. Hirtelen fehér villódzást láttam a ketrec közepén. Egyre nagyobb és nagyobb lett majd mint egy buborék kidurrant, azonban a kalitka falairól visszaverődött és a középen lévő valamit a kalitka széléhez lökte.
 - Hányadjára próbáltad? - kérdeztem.
  Nem jött válasz, csak három villanás.
 - Akkor háromszor.
  Újra közelebb mentem. Kerestem az ajtót, vagy valamit amit kinyithatok és Legort ki tudjon jönni. Láttam egy ajtót és megpróbáltam kirántani azt, de amint a vashoz értem elkezdte az égetni a kezemet. Ha így nem akkor majd úgy, gondoltam. Elővettem az íjamat és a zárra lőttem. Hangos volt, de több nem történt. Még van egy ötletem, de ha az sem válik be nem tudom mit tehetnék. A varázserőmet megpróbáltam a ketrec oldalára fókuszálni, majd kiengedtem. Nem a kívánt hatást értem el vele. Azt hittem csak az ajtót találom el, helyette az egész kalitka kibillent az egyensúlyából és elkezdett zuhanni a talaj felé. Hangos reccsenés és minden elhalkult.
 - Ugye nem nyomtalak agyon? - kérdeztem.
 - Közel voltál hozzá, de nem. - válaszolt Legort - Remélem nem veszed sértésnek, de most megyek. Köszi a segítséget. 
  Nem vettem zokon a helyében én is sietnék. Amikor visszaértem a faluba Legort várt rám. Éppen olvasta a kis füzetét.
 - Katret dühös.
 - Sejtettem. - feleltem - Mennyire?
 - Kint vártam rád, nem pedig bent. Szerinted?
 - Mindkettőnket látni akarja?
 - Igen, szóval jössz?
 - Sose hagynék ki egy fejmosást. - sóhajtottam.

50. fejezet - Látogatás

*Anna szemszöge*

Éppen reggeliztünk mikor egy felsőbb éves kadét rohant be az ebédlőbe. Idáig futhatott, gyorsan kapkodta a levegőt.
 - Szobaszemle lesz a mai nap folyamán. A végzősöktől kezdik a sort. - lihegte.
  A szakasztársai közül valaki adott neki vizet, amit rögtön elfogadott. Hirtelen mindenki elkezdett beszélni, a legidősebbek felálltak és elhagyták az ebédlőt. Mindenki rohant a szobájába, hogy rendbe tegye azt. Mi összenéztünk, ugyanis Éjsötét éppen a szobában alszik Lace ágyán. Szerencsénkre a mi szobánk lesz az utolsó. Ha megtalálják Éjsötétet minimum egy ember távozni fog az erődből és feloszlathatják az egész szakaszt. Hat éves a kiképzés és a legtöbb évfolyamba kettő vagy három szakasz is van. Csak az utolsó két évben jött be az "egy szakasz egy évben" szabály. A végzősöknek pedig emellett egy teszten is át kell esniük. A teszt, ha jól tudom a kadétok elme állapotát fogja felmérni. Tehát jó sokáig elhúzódhat az egész, ami annyit tesz talán lesz időm a terepgyakorlat alatt kicsempészni a kis jaguárt.
 - Ha jól saccolom, a mi szobánkat a terepgyakorlat alatt ellenőrzik. Anna nem tudnád valahová elvinni Éjsötétet addig? - nézett rám kérlelően Enturin.
 - Nem biztos, Katret szólt még az ébresztőnél, hogy reggeli után keressem fel. - ráztam a fejemet.
 - Utána viszont elvihetnéd Legort-hoz. Ott aztán tényleg nem keresnék. - hozta fel az ötletet Lace.
 - Nem fogja elvállalni. Miért nem viszitek magatokkal terepgyakorlatra?
 - Szerinted az őrnagy nem fogja kiszúrni? - kérdezte hitetlenkedve Denrick.
 - Akkor vigyem el sétálni, míg nálunk vannak?
 - Nem rossz ötlet, csak kéne egy ürügy, ami miatt elhagyhatnád az erőd területét. - gondolkodott el Denrick.
 - Az előbbit csak viccnek szántam. - védekeztem.
 - Mi lenne, ha Katret engedélyét kérnéd? Hivatkozhatnál arra, hogy valamit meg kell beszélned Legort-tal a két napos kiruccanásotokról. - vetette fel Endrees az ötletet.
 - Szerinted emiatt elengedne? Telepaták vagyunk, könnyebben is megtudnánk oldani.
 - Akkor találj ki valamit, például menj a könyvtárba és vidd magaddal Éjsötétet. - szólalt meg Tizon két falat között.
 - A könyvtárba? Oda sem szabad állatot bevinni.
 - Akkor sétálgass vele az erőd körül. - mondta utolsó ötletként Amber.
 - Rendben megpróbálom valahogyan elrejteni őt, most viszont sietnem kell, mert Katret vár. - álltam fel az asztaltól.
 - Csak ne bukjunk le. Sok sikert, bármit is szeretne tőled az Ezredes. - búcsúzott Lace.
  A tálcámat visszavittem a helyére, aztán szaladtam Katret irodájáig, ugyanis szokás szerint késésben voltam. Kettesével vettem a lépcsőfokokat, ahol tudtam futottam. Bekopogtam az iroda ajtaján, közben reménykedtem. Nem szerettem volna késni, elméletileg pár tiszt is itt lesz. Nem szeretném rögtön az első találkozásnál leégetni magamat.
 - Szabad! - hallottam bentről.
  Benyitottam. Katret még egyedül volt. Körülnéztem, hát ha csak nem vettem észre a vendégeket, de tényleg nem volt itt senki sem.
 - Keresel valamit?
 - Azt mondtad, hogy lesz itt pár tiszt. - néztem Katret-re.
 - Igen tudom, később fogunk találkozni velük. Most úgy is más dolgod lesz.
 - Feladat? Mit kell csinálnom?
 - Segíteni fogsz a végzősök tesztjénél. Kérdéseket fogunk feltenni nekik és válaszolniuk kell rá. Azonban könnyedén tudnak hazudni, szóval segítened kell kideríteni kihazudik és ki nem.
 - Hazugságvizsgáló leszek? Mellesleg ez sem annyira egyszerű, ugyanis ha meggyőzi magát, hogy a hazugsága az igazság akkor őt én se tudom kiszűrni. - gondolkodtam el.
 - Csak három-négy kérdésnél kell segítened. Elvállalod?
 - Emiatt akkor ki kell hagynom a délelőtti óráimat? - kérdeztem vissza.
 - Igen, de délután be kell őket pótolnod.
 - Meddig fog ez tartani?
 - Körülbelül délig. Először lesz ez az elbeszélés a leendő katonákkal, aztán a szobaszemle, amiről szerintem tudsz, ugyanis egy kadét kihallgatta a beszélgetésemet pár szakaszvezetővel. Gondolom az ilyesfajta információk gyorsan terjednek. - mosolygott.
 - Nem baj, ha erre nem válaszolok? Ugyanis még itt szeretnék maradni öt éven keresztül.
 - Az első órádon már nem szükséges részt venned, mondhatni rá készülhetsz a feladatodra.
 - Akkor van egy szabad órám?
 - Igen.
 - Elmennék beszélni Legort-tal. - vetettem fel gyorsan az ötletet.
 - Tudtommal mindketten telepaták vagytok. - nézett rám kérdőn Katret.
 - Igen, de az idegen telepatáról szeretnék szót váltani vele és ha az elménket használjuk az idegen kihallgathat.
 - Csak pár percetek lesz, az út majdnem fél órát vesz igénybe.
 - Ha közel vagyunk egymáshoz, akkor képesek vagyunk olyan erős kapcsolatot is létrehozni, melyet szinte lehetetlen feltörni.
 - Rendben, de érj vissza időben. Tehát ne kövesd a másik két szakasztársad példáját.
 - Igyekezni fogok. Máris elindulok.
 - Siess. - megírta az engedélyt és odaadta nekem.
 - Köszönöm. - kimentem az ajtón és elkezdtem futni a hálónkhoz.
  Berontottam a szobába, mire Éjsötét felkapta a fejét. Éppen Lace ágyán feküdt. Rendben elviszem Legort-hoz, de mégis hogyan is gondoltam ezt? Tizon egy nagy kosárnyi édességgel jött vissza. A kosarat kölcsön veszem az édesség ugyanis még aznap elfogyott. A kosarat gyorsan kibéleltem az egyik pulóveremmel, majd beletettem Éjsötétet és a tetejét szintén lefedtem egy ruhadarabbal, melyet erősen rögzítettem a kosárhoz, hogy Éjsötét ne tudjon kiugrani belőle. Biztosan meg fog lepődni Legort.
 - Legort viszek hozzád egy kis jaguárt, ha nem gond.
 - Másként tennél, ha azt mondnám gond?
 - Nem. 
 - Akkor hozd, el lesz majd itt a faluban. 
 Mínusz egy probléma. Csak oda kell jutnom minden baj nélkül. Ez viszont nagy kihívás, hiszen általában az ilyen helyzeteknél vagy lebukok vagy csak egy hajszál választ el attól. Most viszont mindennek sikerülnie kell, nem szeretnék senkitől se búcsút venni. Nehéz lenne befogadni új kadétokat. Engem is kivehetnek a szakaszból, de Erődöt nem váltanék a képességem, az öcsém és Legort miatt. Mondjuk semelyik megoldás se tetszik nekem. Később azonban vissza is kell juttatni Éjsötétet. Még lehetőleg az előtt, hogy Lace leszedi mindenki fejét a kis állatkája miatt. Majd megoldom valahogy biztos nem olyan nehéz kilopózni este az őrök mellett. Állat alakomban tettem meg az utat, hiszen sietnem kell. Remélem Legort komolyan gondolta, hogy vigyázni fog rá.

*Legort szemszöge*

  Megint korábban keltem az átlagosnál. Egy újabb rémálom, viszont legalább viszonylag későn keltem fel miatta. Érdekes volt a polcokat félig üresen látni. Úgy is keresnem kell egy növényt, melyből remélhetőleg van a közelben. Részben ezért is adtam Emerisz-nek pár nap szünetet. Van valami, amit egyedül szeretnék kipróbálni. Remélem senki sem fog megzavarni közben, ugyanis elég veszélyes anyagokkal fogok dolgozni, igaz nem robbannak, de attól még képesek kárt okozni. Újra Merko volt őrségben, csak biccentettünk egymásnak, aztán az erdő felé vettem az irányt. Nem terveztem sokáig távol maradni, ugyanis a főzet elkészítése igénybe fog venni egy napot és jobb ha nem sietem el, mert könnyedén a házam rovására megy a kapkodás. Annával is beszélnem kell, nem lenne túl jó, ha váratlanul megzavarna és valamit elrontok miatta.
 - Szia Anna! Megtennéd, hogy ma nem keresnél? 
 - Rendben, valami baj van? 
 - Semmi különös, valamit kiszeretnék próbálni, ami nagy koncentrációt igényel és nem lennének túl jók a következmények, ha elrontanám. 
 - Oké, légy óvatos!
  Megszakította a kapcsolatot. Picit furcsa volt, de betudtam a korai időpontnak, lehet még fáradt. Lemásztam a talajra ugyanis a növény, amit keresek bokrok gyökerén élősködik és nem szereti a közvetlen napfényt. Elméletileg ebben az évszakban virágzik. Bár eddig úgy vettem észre nem igen vannak itt elválasztva az évszakok. Vajon Anna látott már havat? Kíváncsi lennék miként reagálna, ha látna egy csapat gyereket hógolyózni. Biztos én lennék az első, akit megpróbálna megdobni. De nem is értem miért gondolkodtam el ezen, most más dolgom van. Elég ritka növény, ugyanis kevés számára a megfelelő közeg, ahol könnyedén virágot tudna hozni. Egy árnyékosabb hely kéne, ahol nőnek bokrok. Ezzel úgy kizártam az erdő felét, ami még mindig hatalmas terület. Vízforrásnak is kell lennie a közelben, ugyanis sok tápanyagra van szüksége a bokornak, mondhatni kétszer annyira, mint átlagosan, ezért a növény csak olyan helyen tud megélni, ahol nem szárad el túl gyorsan a bokor a sok tápanyag elszívás miatt. Folyóból viszont nincsen túl sok. Akkor a legközelebbinél nézek körbe először.
  Az erdő térképét már szinte teljesen megjegyeztem. Bár igaz ebben Anna is sokat segített. Remélem nem volt túl korai neki az ébresztőm, ugyanis nem lenne jó ha megfeledkezne a beszélgetésünkről. Gyorsan haladtam a talajon, gyorsabban mint az ágakon és jóval halkabban is. Igaz a vadállatoknak a szaglása is kitűnő, de remélem könnyedén elvegyülök az erdőben. Nem akarok semmi problémát a mai napon. Remélem egyszer a sors is lesz oly kegyes és ad egy olyan napot, amit átlagos napnak könyvelhetek el, nem része a halálközeli élmény és még hasonlók. Bár ahogyan magamat ismerem igazán nagy csoda az, hogy hat éven keresztül viszonylag nyugodt életem lehetett, ha nem vesszük az idekerülést és Anna megismerésével járó veszedelmeket.
  Eltelt pár óra, mire találtam egy kis virágot a keresett növényből. Nagyon messze eljöttem, nem így terveztem, de nem mindig alakulnak úgy a dolgok, ahogyan szeretnénk. Elindultam visszafelé, de nem siettem. Most úgy sincs semmi sürgős dolgom, ezért a séta mellett döntöttem a mászás helyett. Lehet kezdek megváltozni, régebben le sem lehetett hozni egy fáról. De az régen volt. Az erdő szokásos zajait hallottam, madarak csicseregtek, szellő lengette meg a fák leveleit, állatok neszezése jött mindenhonnan. Hirtelen egy érdekes madárhangot hallottam meg. Nem csiripelés volt. A közelemből jött, ami nem jó jel, ugyanis a madarak a fákon szoktak élni, nem pedig ennyivel lejjebb a talajon. Követtem a hangot, közben ügyeltem az útra, ugyanis nincs kedvem eltévedni. Az egyik bokor tövében fémes csillogást láttam. Közelebb mentem, mire nagyon erős szél kezdett fújni a semmiből. Megálltam, de nem fordultam vissza. A fémes toll és a hirtelen erős szél alapján egy viharmadárra tippelek, de azok akkorák mint egy jó két-három méteres szikla. Lehet egy fióka, aki elszakadt a többiektől. Újra elindultam felé, de most nem támasztott szelet. A közelébe engedett. Óvatosan félrehajtottam a bokor ágait. Egy kicsi viharmadár nézett vissza rám, akkora lehetett mint egy énekesmadár. A szárnyát nem mozgatta csak a fejével követte a kezem mozgását. Valami eltörte vagy valamitől eltörött a szárnya. Viszont egy ilyen kicsi viharmadár fióka a talajon sérülten nem húzza sokáig. Argot biztos nem örülne, ha vele állítanék be. Viszont ha csak egy sima csonttörés, akkor varázslattal is helyre tudom hozni. Lassú mozdulatokkal megpróbáltam kihúzni őt a bokor alól. Mikor az egyik kezem a feje közelébe került azonnal belecsípett. Azonnal visszarántottam, de nem adtam fel a tervemmel. Egy kicsit vérzett, de a seb hamar összeforrt hála a nagyon gyors gyógyulásomnak. Most elkerültem a fejét és a testét fogtam meg és úgy emeltem ki. Nem nagyon tetszett neki, megpróbált csapkodni a szárnyával, de csak az egyiket tudta mozgatni. A földre tettem és vártam, hogy lássa nem akarom bántani. Egyfolytában figyelt engem, addig én is figyeltem őt. Főként a sérülése érdekelt. A sebesült szárnya ott volt mellette. A másikat magához húzta, már nem verdesett esztelenül. Ha jól látom eltörött a szárnya. Van egy varázslat, mely minden sérülést meggyógyítja, ha nem túl súlyos. Sokszor kellett használnom, mikor egy-egy régi munkatársam megsérült és más nem tudta azonnal megfelelően kezelni. Remélem állatokon is működik. A kezemet a viharmadárfióka felé nyújtottam, majd a varázslatra gondoltam. A félgömbre, melynek meg kell jelennie a kezemben, majd a félgömb összezsugorodik egy kisebb gömbbé és leválik a kezemről, aztán körbevonja a fiókát. Nem fáradtam el teljesen, de úgy éreztem magamat, mintha tíz percet futottam volna. A madár megmozgatta a szárnyát. Már nem volt eltörve. Felállt és elrepült. Nos szerintem ideje visszamenni, még a végén újra riadóztatnak mindenkit, hogy eltűntem.
  A falu közelében jártam mikor nagy zajt hallottam onnan. Mintha valami ledőlt volna. Felmásztam a fára és siettem vissza, lehet valakinek baja esett. Gyorsan elértem a falu szélét. Rögtön megtaláltam a zaj forrását, Hidryt csapdája szétzúzott egy házat. Kellett pár perc mire leesett azaz én házam volt. Hiryt teljesen elsápadva állt a csapdája mellett. Távolról ellenőriztem, nehogy még valami leessen a csapdáról, majd gyorsan a romokhoz mentem, hátha nem ment tönkre minden, ami benne volt. Hidryt mikor észrevett visszajött a szín az arcába, azt hihette bent voltam a házban. Elég hamar idesereglett mindenki.
 - Most mit próbáltál ki Legort? - kérdezte Argot, mikor közelebb ért.
 - Ha hiszed, ha nem ehhez nincs semmi közöm. - feleltem.
  Rögtön Hidryt felé fordult. Igen általában kettőnk miatt szoktak tönkremenni az épületek, de teljesen más okból kifolyólag.
 - Hidryt?
 - Merko rosszul rögzítette a rönk egyik felét és az ingamódra viselkedett.
 - Mi minden volt a házadban? - nézett rám fáradtan Argot.
 - Szerencsére nem rég átvittük Emerisz-szel a legtöbb szükséges főzetet és egyéb dolgot a nagy házba. Csak pár darab maradt nálam. Mondanám, hogy az ilyen esetek miatt, de előbb számítottam egy újabb támadásra a Kívülállóktól, mint egy rosszul rögzített rönkre.
 - Akkor semmit sem kell pótolni?
 - Nem ezt mondtam. Van, amit nem vittünk át, mert ritkábban használjuk, de attól még szükség van rá.
  Hirtelen felkaptam a fejemet és az erdő felé néztem. Anna erre jön. Miért van itt? Kértem, hogy most ne zavarjon. Vagy egyáltalán vele beszéltem?
 - Valami baj van? - kérdezte Argot.
 - Anna ide tart. Pár perc és megérkezik.
 - Miért?
 - Nem tudom.
  Mindenki furcsán nézett rám. Össze van kapcsolódva az elménk, de nem tartom Annát folytonos felügyelet alatt.
 - Szia Anna, hogy hogy meglátogatsz? 
 - Már megbeszéltük, úgy tíz perccel ezelőtt. Ilyen rossz lenne a memóriád?
 - Velem nem beszéltél. Kora reggel kerestelek és akkor beszéltünk, kértelek ma ne zavarj. 
 - Nem beszéltünk reggel! Csak most tíz perce.
 - Nem velem beszéltél tíz perce, nem is tudom miért jössz. 
 - Ki mással beszéltem volna? 
 - Nincs tipped? Múltkor is ugyanez történt.
 - De érzékeltem volna, ha egy nővel beszélek.
 - Akkor úgy látszik ketten vannak és az egyikük férfi, miért kerestél?
 - Valakire vigyáznod kéne és megkérdeztem, hogy elvállalod-e.
 - Mit feleltem? 
 - Igent mondott az a valaki. 
  Anna elhallgatott. Valami eszébe jutott és most gondolkodik rajta.
 - Min gondolkodsz? 
 - Nincs időm magyarázni, leteszem nálad a kosarat és úgy vigyázz rá, mint a szemed fényére, különben Lace végez veled. Sürgősen vissza kell mennem az erődbe!
 - Nem biztos, hogy azt akarták el gyere. - próbáltam nyugtatgatni.
 - Akkor miért akarták, hogy eljöjjek? Még furcsálltam is, ugyanis túl engedékeny voltál. Vissza kell mennem és ne próbálj lebeszélni róla!
  Megjelent a falu szélén, bár állat alakjában. A szájában tartott kosarat letette a földre és azonnal visszafordult. Ha igaza van csapdába sétál. Utána kell mennem, még a végén megöleti magát.
 - Hidryt a kosárban Lace kis jaguárja van, vigyázz rá! - hadartam és Anna után mentem.
  Ha megpróbálnátok egyszer követni egy alakváltót állati alakjában, miközben rohan segíteni a barátainak, tegyetek le arról, hogy utolérjétek. Nem egyszer szem elől tévesztettem, és ekkor az elménk közötti kapcsolattal találtam meg őt újra. Úgy rohant, mintha az élete függne tőle.

*Anna szemszöge*

Siess! Siess! Siess! - kántáltam magamban. Nem késhetek el, lehet már rég megtámadták az erődöt és nem tudok már semmit se tenni érte. Lehet már a barátaim is meghaltak. Nem, ez nem történhet meg! Még gyorsabban futottam, nem veszíthetek el senkit se! Folyamatosan azok a képek ugrottak be, ahogyan mostanra az erőd kinézhet. Ha támadást történt akkor elsőként a katonák és a végzősök harcolnak és csak aztán vonnák be a fiatalabbakat. Ott kell lennem a szakaszom mellett! Az ösztöneimre hagyatkoztam miközben futottam vissza, az agyam nem tudott másra gondolni csak a legrosszabb helyzetekre. Nem hagyhatom, hogy bárki is meghaljon miattam. Azért küldhettek el, mert tudtam volna jelezni, ha támadás közeleg. Biztosan ezért, csak ez lehet az oka. A lábam elkezdett sajogni, biztosan a sérülések miatt, de nem érdekelt a fájdalom, addig nem érdekel semmi, amíg biztosra nem tudom, hogy mindenki jól van. A sok cikázó gondolat és aggodalom miatt a fejem is elkezdett fájni, majd a karjaim is. Lassítanom kéne, vagy egy kicsit pihenni a testem ezt a tempót nem tudja sokáig tartani. De most muszáj lesz, ha kell akár egy napot is így végig rohannék, ha olyan élete lenne a tét, akiben megbízok. Hirtelen valami rám esett felülről. Teljesen belegabalyodtam és azonnal le is estem. Egy háló, ismertem fel. Küzdöttem ellene, megpróbáltam szétszakítani, de az egyre erősebben hurkolódott körém, a végén már alig tudtam moccanni, az átváltozásról pedig szó sem lehetett. Idegességemben morogni kezdtem és az agyam egyre több képet festett le nekem a romokban álló erődről. Biztosan elkéstem. Egy rém egyszerű hálós csapda kifogott rajtam és nem tudok tovább menni. Míg én itt magatehetetlenül vergődöm, addig a bajtársaim elhullanak. Megint elkezdtem mozgolódni, de a kötelek még feszesebbek lettek. Alig kapok most már levegőt, annyira feszes volt a csapda. Ennyi, egyszer talán, akik erre tévednek megtalálnak, de akkor már túl késő lesz. Feladtam a reményt és magamban búslakodtam. Hogy lehettem ilyen béna?! Ha egy háló kifog rajtam, akkor egy telepatának sokkal könnyebb dolga van.
 - Megkérdezhetném miért hiszed azt, hogy támadás érte az erődöt? - hallottam Legort hangját.
  Nagyon gyorsan vette a levegőt, biztosan követett. Még ezt a kérdést, miért másért csaltak volna el onnan? Megpróbáltam ránézni, de a kötelek nem engedték.
 - Ha csata lenne ott, akkor már hallanánk valamilyen zajt is, nem de? - tette fel a kérdést miközben közelebb jött - Mellesleg, hogyan csavartad ennyire magad köré a hálót?
  Csak morogtam egyet válaszul, most nem éppen a kigúnyolására van szükségem.
 - Ha eszeveszetten rohansz akkor ez a vége. - jegyezte meg miközben elővette a tőrét - Érzel bármi szagot, ami harcra utalna? Esetleg látsz valami nyomot? Ha az erőd felé kiterjeszted a telepátiádat a barátaidat is érzékelni fogod. Senkinek semmi baja, ezt csak te mesélted be magadnak.
  Lassan egyesével vágta el a köteleket. Mikor már ötöt elvágott megmozdultam, hátha sikerül kiszabadulnom, de a maradék kötelek erősen belevágtak a húsomba.
 - Ha folyamatosan mozogsz nem tudlak kiszabadítani. Nyugodj le egy kicsit, addig néz körül az elméddel, nem szeretnék megküzdeni egy falkányi farkassal, miközben magatehetetlenül fekszel.
  Igaza van Legort-nak, most nem tudok semmit se tenni az őrködésen kívül. Mély levegőket vettem. Muszáj kitisztítanom a fejemet. Amint lenyugodtam elkezdett mindenhol sajogni a testem. Biztosan nem tett jót a zuhanás a korábbi sérüléseknek. Legort hirtelen meghúzta az egyik kötelet, mire végig nyilallt a fájdalom lábamban. Vakkantáshoz hasonlító hangot adtam ki. Magam is meglepődtem a reakciómon.
 - Máshogy nem tudtam elvágni. - szabadkozott a tünde, miközben már egy másikat vágott el.
  Legalább nem vágott belém. Figyeltem a környezetünket, de nincs semmilyen ragadozó sem a környéken. Kisebb emlősök, madarak és rovarok vannak csak körülöttünk. Az erőd felé is elnéztem. Ebben is igaza volt Legort-nak, mindenki életben van. Azonban érdekes módon, mintha nem mozognának. Biztosan csak a kimerültségtől nem tudok annyira koncentrálni, hogy lássam a mozgásukat. Egyre könnyebben tudtam levegőt venni. Mindjárt szabad leszek! Amint az utolsó kötél is a földre hullt felálltam és megráztam magamat. Most még jobban éreztem a régi és a most szerzett sebeket.
 - Ha ezt Katret meglátja két hétig leszel felmentve.
  Megráztam a fejemet nem tetszésem jeléül. Még hogy két hétig! Kikérem magamnak, ha annyit kihagyok megismételhetem az évet! Léptem volna egyet, de majdnem összeestem. Nem tudok ráállni a bal első lábamra. Legort azonnal észrevette, biztosan érezte is.
 - Nem tudnál visszaváltozni? Állatokat nem gyógyítok valami túl jól.
  Biztosan át tudok változni, de sokkal hosszabb ideig fog tartani, mintha nem lenne semmi bajom. Miközben változtam át nem tudtam megtartani magamat és majdnem összeestem, de Legort megtartott. Remek, ennyire kiszolgáltatott még sosem voltam. Mintha csak felesleges teher lennék.
 - Mindenkivel előfordul, hogy megsérül. Ez csak azt jelenti, hogy jobban kéne vigyáznod magadra. Éld túl a mai napot, hogy holnap is harcolhass! Sokszor hallottam, mikor hasonló helyzetben voltam, mint te. - mesélte Legort.
  Eléggé meglepődtem, ugyanis ennyit még sosem beszélt magától, és még a múltját is felemlegette. Ez az jelenti, hogy kezd megbízni bennem? Ki tudja, nem értem az észjárását. Tudom mi történt vele, azonban eléggé igyekezett pár részletet jobban elhomályosítani. Sikerült neki, ezért nem emlékszem mindenre.
 - Érdekes, az ember azt hinné, hogy akivel össze van kötve az elmém jobban ismerem, mint saját magamat. - mondtam ki az első gondolatomat - De te megnehezíted a megismerésedet.
 - Ha másra nem is emlékszel, azért gondolom meg maradt annyi érzés, ami miatt megérted miért nem szeretek magamról beszélni. - felelte halkan Legort.
  Nem félt, csak nem akarja az emlékeit elevennek érezni. Nagy kihívás lehet ez a számára, ugyanis nemrégiben újra minden előjött.
 - Senki sincs bajban, mint ahogyan azt előre megmondtad. - tereltem el a témát.
  Kérdőn nézett rám a tünde.
 - Beismered a tévedésedet? Eléggé beüthetted a fejedet esés közben.
 - Na az ilyenekért nem szoktam beismerni a hibáimat. - néztem rá szúrósan.
 - Jobban érzed magadat? - kérdezte hirtelen.
  Nem is vettem észre, hogy közben gyógyított. Megmozdítottam a bal kezemet, tompa fájdalom maradt csak vissza az előbbi kínból.
 - Varázsoltál?
 - Egyszerűen csak megosztottam veled a gyors gyógyulási képességemet. Elég egyszerű a közöttünk lévő kapcsolat miatt. - vont vállat - Gyere ellenőrizzük le az állításomat.
 - Megkérdőjelezed az igazadat?
 - Mintha nem mozogna senki, ami nem jó jel. Mellesleg ez a hálós csapda direkt neked volt felállítva.
 - Ezt honnan veszed? Több csapda is van az erőd körül.
 - Mindig ezen az útvonalon jössz és eddig nem volt semmi sem. Valaki számított a te figyelmetlenségedre. Mennyi ideje is jöttél el az erődtől?
 - Úgy húsz perce. - feleltem, nem értettem mire akar Legort kilyukadni.
 - Húsz perc alatt semmi előjel nélkül véghez vihető egy támadás a Keleti Erőd ellen? - miközben ezt kérdezte az erdőt figyelte, mintha támadást várna.
 - Nagyon nehezen lehetséges, ugyanis mindig vannak kint őrök, akik fél órával előbb jeleznek általában egy támadás előtt.
 - Mindig félóra?
 - Valamikor több valamikor kevesebb, kérdés milyen gyorsan tudják elérni az erődöt az őrhelyükről, ugyanis az őrvonal direkt így lett kialakítva. Minimum fél óra kell a megfelelő védelem kialakításához.
 - Ha ezt tudod, miért rohantál ennyire eszeveszetten az előbb?
 - Valójában - gondolkodtam el, ugyanis igaza van Legort-nak valamiért bepánikoltam, pedig semmi okom nem volt rá - magam sem tudom.
 - Egy telepata képes befolyásolni mások érzéseit, tudtad?
 - Igen, ez történhetett? De miért?
 - Először menjünk az erődbe és ellenőrizzük le az ottani állapotokat. A többi kérdésre pedig nem tudok válaszolni. Légy óvatosabb, most már tudják mi a gyenge pontod, amire ugrasz, akár egy kútba is, ha nem figyelsz eléggé.
 - Megfigyeltek volna?
 - Nem tudom, ugyanis nem érzékeltem nagyobb emlősöket, melyek alakváltókra utaltak volna. Csak növényevők voltak a közelünkben, pár rovar, madár és hüllő.
  Nem értettem miért nem indultunk még el, aztán eszembe jutott az oka. Legort nem ismeri az utat, most is csak követett.
 - Honnan tudtad, hogy sűrűn használom ezt az ösvényt? - kérdeztem miközben mutattam az utat.
 - Gyorsan akartál ideérni, így nyilván az ismerős utat használod, amin akár bekötött szemmel is végig tudnál menni, minthogy újat keress.
  Logikus, csak tudnám miért képes egyből értelmezni a jeleket, pár perc kellett volna, hogy ez eszembe jusson, bezzeg neki pár másodperc volt az egész.
 - Ki mit tart fontosnak, te csak a barátaidra figyeltél ezért estél csapdába, engem a miért érdekelt.
  Néha utálom, ha ennyire érzelem mentes. Hátra néztem, ugyanis Legort mögöttem jött. A szemei nem mutattak semmilyen érzelmet, mintha most éppen nem lenne magánál. Elértük az erőd lábát, még mindig megcsodálom ezt az építményt. Körülnéztem ugyanis nem voltak őrök. Lehet éppen váltás van, viszont túl nagy a csend. Biztosan elkezdődött az első óra. Míg töprengtem nem mozdultam el az erőd kapuja elől.
 - Anna gyere ide! - intett Legort, aki már a gyakorló pályánál járt.
 - Mit keresel te ott? Tűnj onnan mielőtt meglátnak! - siettem, hiszen az alakváltók forrófejűek és képesek kérdés nekirontani egy idegennek.
 - Nem lesz semmi baj, nem vettek észre. - mondta, de éreztem valami nem stimmel.
  Odaértem és teljesen ledöbbentem. Mintha mindenki megdermedt volna, akár a szobrok. Páran feküdtek, de különös pózban, mintha ugrottak volna, aztán megdermedtek és tehetetlenül a földre estek. Ha itt ilyen a helyzet akkor mi lehet az erődben?
  Gyorsan visszafutottam és felrohantam az emeltre, az osztályteremig meg sem álltam. Hallottam Legort lépteit magam mögött, de nem ért utol. Az osztályterembe lépve ugyanaz a látvány fogadott, mint előtte az pályán. Mindenki megdermedt, mondjuk Enturin úgy nézett ki, mintha aludna. Hirtelen Thalia megmozdult, mire Legort előkapott egy kést. Azonnal elé ugrottam, hiszen nem engedhetem, hogy bántson bárkit is.
 - Csak reflex volt, nem sebesítettem volna meg. - motyogta miközben a kését újra eltüntette.
 - Mi történt itt? Hogy kerülsz ide Anna? - nézett körbe Thalia értetlenkedve.
 - Valaki vagy valakik megbénították az egész erődöt. - mondtam - Visszajöttem, mert rossz előérzetem volt.
  Legort rám sandított, most nincs kedvem magyarázkodni sietnünk kell.
 - Ugye nem haltak meg? - nézett körbe Thalia.
 - Nem. Életben vannak, csak nem tudnak mozogni. - válaszolt Legort.
 - Láttál már ilyet? - kérdeztem.
 - Pontosan ilyet? Még nem. Hasonlót már igen. De akkor a beteg úgy nézett ki mintha aludna, csak nem volt képes felébredni. Több évig volt olyan állapotban, mikor egyszer csak felébredt.
 - Több évig? Itt is ilyen sokat kell várnunk? - kérdezte Thalia.
 - Nem feltétlenül. Itt valaki direkt idézte elő ezt az állapotot, tehát vissza lehet fordítani, nem úgy mint azt, amit a természet idéz elő. A mondhatni természetesen elért állapoton csak az idő segíthet, de itt van remény.
 - Hogyan lehet visszafordítani? - kérdeztem.
 - Nem tudom. - felelte Legort.
 - Hogy hogy nem tudod? Azt mondtad láttál ilyet! - támadt rá Thalia.
 - Hasonlót láttam. De nem ilyet. Viszont te segíthetnél, hogy rájöjjünk miként is lehet megoldani ezt a problémát. - felelte ridegen Legort.
 - Több érzelemmel, ha lehetséges. - szóltam neki, mielőtt Thalia úgy gondolná, hogy képen törli Legort-ot.
  Nem válaszolt. Viszont tényleg át kéne kutatni Thalia elméjét, hát ha így közelebb kerülnénk a megoldáshoz.
 - Thalia, megnézhetjük a mai napi emlékeidet? - kérdeztem.
 - Miért? - nézett rám.
 - Az emlékeid sokat elárulhatnak arról, hogy pontosan mi történt itt.
 - De ezt én is eltudom mondani. - rázta a fejét - Az óra éppen folyt, aztán már csak arra emlékszem, hogy ti itt álltok és mindenki más pedig dermedten ül.
 - Valamit nem éreztél óra közben? - néztem rá.
 - Fájt a fejem, de semmiség volt. Ennyit éreztem.
 - Fejfájás? - kapta fel a fejét Legort.
 - Miért olyan fontos?
 - Mert akkor lehet egy telepata áll a háttérben.
 - Inkább egy kisebb csapat. Ennyi ember irányításához nem elég egy ember. - mondtam.
 - Igaz, de valahogyan ki kéne mindenkit zökkenteni ebből az állapotból.
 - Hogyan álljunk neki? Ha egyesével csináljuk akár több napig is eltarthat.
 - Először haladjunk egyesével aztán talán képesek leszünk kiterjeszteni az erőnket, hogy ne csak egy valakit ébresszünk fel.
  Rignot volt a legközelebb így őt próbáltuk meg először magához téríteni. Óvatosan körbevontuk az elméjét, ugyanis el kellett vágnunk teljesen a külső telepatáktól. Sikerrel jártunk ugyanis ráesett a padra és elkezdett szuszogni, mint aki mélyen alszik. Legort a bonyolultabb részét rám hagyta, mondjuk inkább én turkáljak az elméjében hiszen jobban ismerem őt, mint Legort. Nem is tudtam mit kell csinálnom. Először finom próbáltam ébresztgetni, de nem nagyon jött össze.
 - Rig ébresztő! - kiabálta Thalia.
 - Hagyj még egy kicsit aludni. - morgott vissza Rignot.
 - Csak hiszed. Kérsz egy kis vizet? - válaszolt Thalia.
  Hirtelen Rignot teljesen éber lett és felugrott a helyéről, majd végig nézett Thalia-n.
 - Azt hittem le akarsz önteni. - magyarázta Rignot.
 - Akkor a probléma megoldódott. - jelentette ki Legort - Csak el kell vágnunk mindenkit az ismeretlen telepatáktól.
 - Hogy kerülsz ide Legort? - ráncolta össze a homlokát Rignot - És te Anna? Csak pár perce mentél el, hogy értél vissza ilyen gyorsan.
 - Már körülbelül egy órája mentem el.
  Rignot értetlenül nézett ránk, végül Thalia magyarázott el neki mindent. Legort kiment a folyosóra, persze követtem, mert érdekelt a terve.
 - Meg kell találnunk az épület közepét. - jelentette ki.
 - Miért?
 - Egy nagy kupolával mindenkit le tudnánk fedni és megoldódna minden.
 - Rossz irányba mész. Erre kell mennünk. - mutattam a másik folyosóra.
 - Az épület közepe erre van, ahogyan azt észrevettem pár perces itt tartózkodásom alatt.
 - Igen, de a gyakorló pályán is vannak kővé dermedt alakváltók, és akkor a közepe a pajzsnak megváltozik. - néztem a szemébe.
 - Igazad van. Róluk megfeledkeztem. Követlek.
  Ezeket a folyosókat már ezerszer végig jártam, de most mégis feszengtem. Eddig még sosem kellett itt egy teljesen kívülállót vezetnem. Mármint alakváltókon kívül itt nemigen fordult elő más személy és Legort elég feltűnően nem illett ebbe a környezetbe. Most szerencséje van, hogy senki sincs magánál különben biztosan lerohanták már volna. Az alakváltók eléggé forrófejűek, mondhatni az egyik legnyugodtabbnak számítottam. Kiértünk egy oldalsó terembe, ahonnan ki lehetett látni a gyakorló pályára.
 - Szerintem most lehetünk körülbelül a pajzs közepén. - álltam meg.
 - Majd kiderül.
 - Mégis hogyan képzelted azt a pajzsot?
 - Nem kell olyan erőteljes, mint amit véletlenül a falu köré húztunk fel, és nem is kell olyan sokáig kitartania.
 - Tényleg az meddig tart ki?
 - Úgy egy hónapig, talán kevesebb. Nem létezik örök erejű varázslat.
 - De azt a pajzsot véletlenül hoztuk létre.
 - Tudom. Elkezdem létrehozni a pajzsot, de segítened kell, mert ennyi telepatát egyszerre nem tudok mindenkitől elszakítani.
 - Mit kell tennem?
 - Majd rájössz. - felelte.
  Ennél pontosabb utasítást vártam volna tőle. Nem kérdeztem rá még egyszer, ugyanis sejtésem szerint hasonló lesz a válasza. Rendben majd megpróbálom nem elszúrni az egészet. A terem közepére ment. Becsukta a szemét, érzékeltem, hogy valamire erősen koncentrált, de nem tudtam kivenni mire is fordítja a figyelmét. Hirtelen körök jelentek meg, és elkezdtek tágulni, először csak a terem felét, majd az egész termet lefedték és folyamatosan csak nőttek. Azt hiszem most kéne segítenem. Közelebb mentem Legort-hoz, de még mindig nem tudtam mit kéne tennem.
 - Emlékszel még mi történt a másik pajzsnál? - kérdezte hirtelen.
  Elég homályosan, de nem mondtam neki. Megpróbáltam visszaemlékezni arra az éjszakára. Éppen visszaváltoztam, mikor Legort nekem ütközött, aztán csak úgy a semmiből kitört a varázslat. De akkor nem pajzsot hoztunk létre, hanem őrfákat.
 - Nem rég történt esetre gondolj. - szakította meg a gondolatmenetemet Legort.
Ó, a tündeváros, ahol volt két Vadász is. Miért nem az jutott előbb eszembe? Akkor ösztönösen cselekedtem. Legort hozzám ért. Akkor ez lesz a megoldás.
 - Díjat is kérsz a megfejtésért vagy inkább segítesz? 
 - Gyorsabb lett volna, ha megmondod. 
 - Most legalább egy életre megjegyezted.
  Erre inkább már nem válaszoltam. Néha nem tudok kiigazodni rajta.
 - Nem vagyok a tanítványod!
 - Jelenleg de. Akkor segítesz? 
  Rám nézett. A szeme színe viszont más volt.
 - Mindig megváltozik a szemed színe mikor varázsolsz? 
 - A szem a lélek tükre. Hallottad már ezt a mondást? 
 - Szóval a válasz igen. 
 - Egyéb kérdés, óhaj, bánat? Vagy végre segítesz létrehozni ezt az ideiglenes pajzsot?
  Megfogtam a kezét, szinte azonnal éreztem ahogyan a varászlat már az én energiáimat is leszívja. De nem zavart, ez más. Most van tényleges oka a varázslatnak. Nem olyan vad és légből kapott, mint az eddigiek. Érdekes ennyire szabályozottan használni az erőmet. Viszont sokkal erősebbnek érzem most magamat e téren. Van egy olyan sejtésem, hogy ez valójában nem olyan egyszerű, mint amilyennek látszik. Vajon Legort hány évig tanulta ezt az egészet, mire idáig eljutott.
 - Még mindig tanulom. - válaszolt.
  Máris meg van a hátulütője, ilyenkor szó szerint minden gondolatát látjuk egymásnak. A pajzs sokkal gyorsabban szélesedett, mint vártam. Hamar elértük az erőd határait. Ekkor megállt a pajzs növekedése, majd Legort pár perc után megszakította a varázslatot.
 - Szerinted mindenki magához fog térni? - kérdeztem.
 - Fenyegesd meg őket, úgy mint Thalia és akkor talán.
 - Nem megy neked a viccelődés.
 - Biztosan fel fog mindenki ébredni, csak nem tudom mikor. De ezt a feladatot rátok hagyom, szerintem sokan már maguktól is felébredtek. Viszont úgy érzem jobban járok, ha mielőbb eltűnök innen. Nincs kedvem harcolni.
 - Egész végig láttad mit gondolok. - jegyeztem meg keserűen.
 - Nem rejted el a gondolataidat. Így elég egyszerű volt a dolgom. Azonban most már tényleg óvatosabbnak kéne lenned, az a csapda nem véletlenül került oda. Figyelj jobban magadra.
  Ezzel megfordult és elindult a kijárat felé.
 - Honnan tudod, hogy merre kell menni? 
 - Tekintsd ezt gyors tájékozódásnak.