31. fejezet - Ébredés

*Anna szemszöge*

Nem álmodtam, pedig aludtam. Eddig ritkán történt olyan, hogy nem elékeztem rá. A fejem zúg, a testem minden kis moccanásra fájdalmasan reagál. Kinyitni a szememet lehetetlen küldetés. Csak feküdni tudok. Mintha kiszipolyoztak és bedobtak volna egy jeges tengerbe megkötözve, hogy az alján megfulladjak, majd halálra fagyjak. Milyen szép gondolatok, pedig egy ágyban fekszem betakarva. Hol vagyok? Mi történt, hogy ide kerültem? Ezek a gondolatok cikáztak a fejemben és nem hagytak nyugodni.
 - Egy energiakitörés miatt elájultunk. Gondolom a nagy házban vagyunk. - válaszolt Legort.
 - Még mindig költői kérdéseket teszek fel magamnak.
 - Ezeken a költői kérdéseken már több órája gondolkodsz emiatt nem tudok másra koncentrálni. 
 - Te tudsz mozogni? - tértem el az eredeti tárgytól.
 - Nem. Szerintem egy rövid ideig ható idegméreg miatt. Nem fogunk örökké lebénulni, azonban maximum holnap fogunk tudni felkelni.
 - Ha a tünde faluban vagyunk, akkor miért használnának rajtunk idegmérget? - kérdeztem.
 - Nem hiszem, hogy tünde adta volna be. Hiszen csak Emerisz ismeri még rajtam kívül a főzeteket, ő pedig szerintem felismerte volna, ha mérget ad orvosság helyett. 
  Lépteket hallottam, és inkább a külvilágra figyeltem. Néha már idegesítő, hogy az elménk össze van kapcsolódva.
 - Nem bízok a gyógyítótokban. - hallottam egy férfi hangját.
 - Én se, azonban ő volt a legközelebb, aki tudott segíteni. - válaszolt Katret.
 - Remélem hamar felébrednek. - sóhajtott az első férfi.
 - Persze, persze. - hallottam egy rekedt hangot, most lépett be a szobába, tehát nem hallhatta az ez előtti beszélgetést - Bármelyik percben felkelhetnek. Csak ezt kell beadnom nekik.
  Furcsa bűz ütötte meg az orromat.
 - Legort! Mi a franc van a kezében? - kérdeztem ijedten.
 - Szerintem rögtön ölő méreg. Fel kell ébrednünk!
 - Hogyan tervezted? - kérdeztem egy kicsit ingerülten.
 - Az egyikünk fel tud kelni, akkor viszont a másik elég mélyen el fog aludni. Melyikünk keljen fel?
 - Te. Rád nagyobb szükség van. - mondtam - De, ha jobban kimersz ütni a kelleténél sokkal rosszabbul fogsz járni mint Palkot!
 - Rendben. 
  Azt a kevés energiámat is átadtam Legort-nak, hogy sikerüljön felkelnie. Remélem nem fog elkésni.

*Legort szemszöge*

  Anna átadta az energiáját, ami most nagyon jól jött. Az új gyógyító felém közeledett, azzal a méreggel. Már éppen beadta volna, amikor végre megtudtam mozdulni. Legurultam az ágyról és felborítottam azt, ami így az állítólagos gyógyítóra esett.
 - Legort! - hallottam Argot-ot.
 - Komolyan hagytátok, hogy mérgezzen minket? - néztem rájuk.
  Nem nagyon vehettek komolyan, ugyanis a földön ültem és nem tudtam felkelni. Katret a férfihoz ment, aki még mindig az ággyal küzdött.
 - Meg-meg tudom magyarázni! - fogadkozott ijedten a férfi.
 - Nem tudja. - válaszolt az Ezredes és a férfit megszabadította a fejétől.
 - Szerintem erre nem volt szükség. - motyogtam.
 - Anna hogy hogy nem kelt fel? - kérdezte az előbbi állításomról figyelmet sem véve.
 - Nem tudom mit adhatott be nekünk, azonban az a szer folyamatosan elvette tőlünk az életerőnket, arra is alig volt erőnk, hogy csak én keljek fel. Ezt persze Annával közösen döntöttük el. - magyaráztam.
  Argot odajött hozzám és segített felkelni. Leültem az egyik ágy szélére.
 - Mióta vagyunk kómában? - kérdeztem.
 - Öt napja. - válaszolt Argot.
  Majdnem hanyatt estem a választól. Szóval ezért lüktet a fejem és fáj mindenem. Nem a méregtől.
 - Biztosan? - kérdeztem reménykedve, bár tudtam, hogy biztosan.
 - Igen. Miért? - kérdezte az Ezredes.
  Segélykérően Argot-ra néztem, aki szerencsémre azonnal rájött, hogy mi bajom van.
 - Katret, ha nem baj beszélni szeretnék Legort-tal négyszemközt. - fordult Argot az Ezredeshez.
 - Rendben, kint leszek. - ezzel felállt és kiment.
  Amint becsukta az ajtót, kiengedtem az eddig elfojtott erőmet. Éreztem, ahogyan egy kicsit kisebb leszek, az érzékeim tompulnak. A személyiségeim is változott egy keveset, ami szerencsémre még nem lesz olyan feltűnő.
 - Szóval így nézel ki emberként. - hallottam Argot hangját.
 - Igen. Bár nem terveztem, hogy ilyen hamar megtudod. - válaszoltam neki - Viszont az átváltozás miatt több energiát termel egy kis ideig a szervezetem. Szóval Anna is bármikor felkelhet.
 - Tündeként az apádra hasonlítasz, most viszont jobban emlékeztetsz anyádra. - merengett el Argot.
 - Kezdem kínosan érezni magamat attól, hogy te jobban ismered a szüleimet, mint én magam.
 - Bonyolult. - intett Argot, mintha egy rossz emléket akart volna elhessegetni.
 - Azért biztosan vannak bonyolultabb dolgok is. Mi történt azalatt az öt nap alatt?
 - Sok minden. Azon az éjszakán, amikor sikeresen egy energia hullámot hoztatok létre, életre keltettétek a fákat, akik megvédtek bennünket így a csata eldőlt. Palkot halott és Ambrus még aznap elment, hogy ellenőrizze, hogy a barlang erőddel minden rendben van-e. Persze előtte megkérte, hogy szóljunk neki, amikor a nővére felébred. Sajnos a csatában sokan megsebesültek. Emerisz a csata utáni napon ébredt fel, így hamar lerohantuk szegényt, hogy amennyire tud, segítsen a sebesülteken. Nagyon jó munkát végeztél, sokakat megmentett. Azonban Victoria belehalt a sérüléseibe. Két napja temettük el. A falut az alakváltók segítségével elkezdtük újra építeni, ugyanis a csata közben több ház is összeomlott. Azonban amelyiknél erőteret hoztál létre, azt békén hagytuk. Anna szakaszából mindenki túlélte a támadást, azonban sokakat visszavittek a Keleti Erődbe. Mellesleg a gyógynövény és a főzeteid készlete nagyon megcsappant.
 - Azt valahogy sejtettem. Sajnálom Victoria-t, nem kellett volna egy vad idegen bolygón az életét vesztenie. - sóhajtottam.
 - Éppen titeket védett, miután elájultatok a Kívülállók betörtek még utoljára és ha nincs Victoria mindketten halottak lennétek Annával. - mondta Argot - Mellesleg Victoria azt kérte, hogy mondjam el neked, hogy sajnálja. Miután megkérdeztem, hogy mit ő csak azt felelte, hogy te tudod mit.
 - Igen, tudom mit. Remélem a Kívülállókat egy jó ideig nem fogjuk látni.
 - Mikor tudsz visszaváltozni? Katret mostanság türelmetlenebb, mióta Anna kómában van.
 - Fél óra kell minimum. - körülnéztem és láttam, hogy nem csak mi ketten Annával vagyunk itt, hanem több másik ájult katona is itt fekszik.
 - Őket is az a sarlatán vizsgálta meg? - kérdeztem.
  Szerencsére az Ezredes mikor kiment a volt gyógyítónak a testét is kivitte.
 - Igen. Megvizsgálhatnád őket. Tudod Emerisz még tapasztalatlan.
 - Rendben. - keltem fel az ágyról.
  Az első katonánál nem láttam semmi külső sérülést. Megnéztem a pulzusát van, de alig lehet érezni. Lélegzik de alig látszik. Olyan mintha ő is mélyen aludna.
 - Vele mi történt? - kérdeztem.
 - Mint kiderült a holdtigris tüskéje is hat rájuk. Nos őt egy éjfarkas megharapta, aztán pedig egy holdtigris találta. Másként reagál erre szervezete, mint a miénk.
 - Mivel ő vagy macska félévé vagy kutyafélévé képes átváltozni, nyilván csak az egyik méregre volt ellenmérge, és a másik ettől az ellenméregtől megerősödött. Azt tudod, hogy milyen alakváltó?
 - Sajnos nem.
 - Akkor ki kell derítenem. - körbe néztem a szobában.
  Láttam, hogy itt van a felszerelésem nagy része. Vagy Emerisz hagyta itt vagy az a sarlatán használta. Kiválogattam belőle egy tűt és pár lapos üveget, amin majd megfigyelhetem, hogy a vére, hogyan reagál a holdtigris és az éjfarkas méregre. Az asztalon volt pár holdtigris tüske és egy kis edényben volt valami sötét szürke folyadék. Gondolom az éjfarkas méreg, már csak a szagából ítélve. Az alakváltótól vettem egy kevés vért, ami elég lesz ahhoz hogy megállapítsam, miként reagál a vére a mérgekre. Nincs szükségem arra, hogy fel legyen nagyítva a folyamat, mert szerintem szabad szemmel is látni fogom. Párcsepp vért az egyik üveg lapra öntöttem, aztán fogtam a holdtigris mérget és abból is cseppentettem rá párat. A folyamat nem volt heves, azonban pár perc elteltével a vére könnyen keveredett a méreggel. Aztán kíváncsiságból rácseppentettem az éjfarkas mérgét, mire a holdtigrisé kivált a véréből, aztán a vére is ellenanyagot termelt így annak a nagy része szintén holdtigris ellenanyag lett.
 - Macska alakváltó. - mondtam.
  Sajnos nem volt elég gyógynövény itt, így az éjfarkas ellen mérget nem tudtam elkészíteni, csak ha a holdtigris tüskéjében lévő ellenanyagot is felhasználom. Akkor talán nagyobb eséllyel győzedelmeskedne a szervezete a méreg felett. Megpróbáltam így pár alapanyagot pótolva megalkotni az ellenmérget. A saját teste által termelt ellenanyag túl kevés volt, hiszen saját magára nem ható méreg ellen is felhasználódott. Kellett egy óra mire sikerült. Mire végeztem, már átváltozhattam. Először a véréből vett mintán próbáltam ki, hogy sikerült-e megtalálnom az ellenmérget. Jól reagált, szóval be mertem neki adni az ellenmérget. Nem kellett sok idő és a katonának felszaladt a láza. Számítottam rá ezért már rögtön tettem rá borogatást, hogy levigyem a lázát. Argot pedig szólt az Ezredesnek, hogy bejöhet. Ő Anna mellett leült és nézett engem, ahogyan dolgozom. Amikor éppen cseréltem volna le a kendőt a homlokán felébredt a katona.
 - Úgy hasogat a fejem, mintha fel akarna robbanni. - motyogta.
  Vizet nyújtottam neki, elfogadta és megitta azt a pohárnyit. Miután már harmadjára kért vizet inkább odaadtam neki a kancsót. Kiitta az egészet.
 - Hogy érzi magát?
 - Fáradtan.
 - Pihenjen ezen a napon, utána ha úgy érzi már jobban van, akkor elengedem. - válaszoltam neki.
  Csak bólogatott. Szerintem fel se fogta, hogy egy tünde segített rajta. Akkor biztosan nem így reagált volna.
 - Annán is tudsz segíteni? - kérdezte az Ezredes.
  Megnéztem Anna elméjét, hogy hogy van. Éppen energiát gyűjt ahhoz, hogy felkelhessen.
 - Pár perc és felébred. - mondtam.
  Argot is és az Ezredes is döbbenten néztek rám.
 - Valami baj van? - kérdeztem.
 - A szemed színe megváltozott. - tért magához Argot.
 - Ha nem tévedek a sárga színt vette fel egy kis ideig. - vontam vállat - Amikor Annával beszélünk vagy csak megnézem, hogy hogy van, akkor ilyen színű lesz a szemem. Ez Annára is igaz, szóval nem kell megijedni, ez azért van mert az elménk összekapcsolódott.
  Anna pont ekkor kezdett el mozgolódni.
 - Azt mondtad, hogy csak annyit veszel el, amennyire szükséged van. - hallottam Anna hangját.
 - Nem vettem el többet annál, mint amennyit adtál. Megpróbáltam a saját erőmből felkelni. - válaszoltam.
 - Nem nagyon sikerült. 
  Inkább a többi betegre figyeltem, hogy mire lenne még szükségem. A házamhoz kell mennem, hogy mindenem meg legyen.
 - Pihenj a mai nap Anna! Nem akarom, hogy még rosszabbul legyél.
 - És te? Neked nem kéne pihenned?
 - Ma váltottam alakot, ami miatt a testem több energiát termelt, így nem vagyok annyira kifáradva, mint te. 
 - Akkor is felkelek. 
 - Pihenned kéne.
 - Jobban gyógyulok, ha felkelek.
 - Nem értek vele egyet.
  Megszakította a beszélgetést, ami azt jelentette, hogy nem vesz tudomást arról, amit javasoltam neki. Anna megpróbált felkelni és az Ezredes segített neki. Argot-hoz fordultam, aki nagyon elgondolkodott valamin.
 - Argot le kell mennem a házamhoz, pár növényért. - szóltam neki.
 - Ez az összes, a többit Emerisz elhasználta. - válaszolt.
 - Akkor sürgősen el kell mennem gyűjteni. Ezzel a kevéssel semmire se fogok jutni.
 - Nem mehetsz el ebben az állapotban.
 - De... - kezdtem volna az érvelést, de Argot leállított.
 - Nincs de. Szólsz Arané-nak vagy Avery-nek, hogy mire van szükséged, ők pedig két katonával elmennek és összegyűjtik azt.
 - Értettem. - válaszoltam belegyezően.
 - Mellesleg át kell venned Emerisz-t Berill-től. Most ő tanítja, hogy hogyan irányítsa az új erejét. Mivel te is képes vagy varázsolni, így rád merem bízni Emerisz ilyen fajta oktatását is. Csak ne robbantsatok fel, gyújtsatok vagy semmisítsetek meg semmit se.
  Bólintottam válaszul. Anna már nem is volt itt. Lement az Ezredessel együtt. Argot is követte őket, én pedig az edényeket, amiket használtam összegyűjtöttem és egy tálhoz vittem, melyet gondolom mosogatás miatt van megtelítve vízzel, így elkezdtem azokat egyesével elmosogatni, hogy bármikor tudjam használni azokat.
 - Anna! - hallottam, hogy sikítja valaki. Majdnem elejtettem a kezemben lévő üveget olyan hangos és hirtelen volt.
  Gondolom Lace meglátta, hogy Anna felébredt. A jegyzetfüzetem az ágyam melletti kis szekrényre volt készítve. Gyorsan beleírtam a mai kísérletemet, hogy ha kellene, akkor megtudjam ismételni. A többi fent lévő katonát is elkezdtem megvizsgálni, hogy tudjak listát készíteni a begyűjtendő növényekről. Hirtelen egy tűzgolyó repült be az ablakon. Ösztönösen megállítottam a varázserőmmel és elporlasztottam azt.
 - Emerisz, lehetőleg ne gyújtsd fel a nagy házat. Szerencsédre valami olyat találhatott el, ami nem gyullad meg könnyedén. - hallottam Berill hangját.
  Gyorsan megírtam a listát, készítettem egy kisebb erőteret az ablakra, hogy ne történjen meg ez a baleset még egyszer ha nem vagyok itt. Aztán elindultam lefele a lépcsőn. Nagy zsivaj volt itt lent. Anna és majdnem az egész szakasz itt volt és beszélgettek. Csak biccentettem nekik aztán kimentem a térre. Mindenki el volt foglalva a saját dolgával. Emerisz megint megpróbált egy tűzgolyót irányítani. Nos, az megint felém kezdett el repülni. Ugyanazt tettem ezzel is mint az előzővel. Berill, Lara és Emerisz is nagyot nézett. Emerisz ocsúdott fel először. Hozzám sietett és megölelt.
 - Én is örülök, hogy viszont látjuk egymást. - mondtam és próbáltam kibontakozni az öleléséből.
 - Quercus Legort! - hallottam Berill hangját.
 - Most jön a fejmosás. - súgtam Emerisz-nek, aki felkuncogott.
 - Ezt hogyan csináltad? - kérdezte szúrós szemmel Berill.
 - Mit hogyan csináltam?
 - Tudtommal te nem vagy varázsló. - fejtette ki, hogy mire gondol.
 - Rosszul tudtad. Nincs akkora erőm, csak gyógyítani tudok és pár kisebb mágia telik tőlem. - magyaráztam - Mellesleg láttad valahol Arané-t vagy Avery-t?
 - Argot akkor átadta neked Emerisz oktatását?
 - Igen.
 - Arané a házában van. - válaszolt a kérdésemre.
 - Köszönöm.
  Elindultam arra, viszont Emerisz nem követett.
 - Jössz? - néztem rá.
 - Persze. - válaszolt azonnal.
  Nem beszéltünk sokat, amíg Arané-hoz értünk.
 - Szép reggelt! - szólítottam meg Arané-t.
 - Neked is. Látom, hogy végre magadhoz tértél. Mit szeretnél?
 - Argot nem enged el növényeket gyűjteni, ezért téged és Avery-t kérem meg, hogy menjetek el az erdőbe két katonával. Itt van a lista. - téptem ki a füzetemből a lapot.
 - Szólok Avery-nek és a katonáknak. Te nyugodtan pihenj. - vette el a lapot, amit nyújtottam neki.
 - Köszönöm Arané.
  Emerisz csöndben maradt míg beszélgettünk. A házamban nagy felfordulás fogadott. Emerisz-re néztem, aki rögtön magyarázkodni kezdett.
 - Nem tudom, hogy te hogyan csinálod, de nekem nem volt időm arra, hogy elpakoljak.
 - Persze, megértem. Amikor még Emandiece tanított, akkor én se értettem, hogyan van mindenre ideje. Gyere segíts összepakolni.
 - Szóval nem rám hagyod az egészet?
 - Miért hagynám rád? Az én házamban nekem kell rendet tartanom.
  Gyorsan sikerült összepakolni.
 - Nos Emerisz, mivel nincsen alapanyagunk így másféle órát fogok neked tartani.
 - A varázserőmet próbálod kontrollálni. - mondta unottan.
 - Neked kell kontrollálnod az erődet. És igen a varázslást fogom neked megtanítani, már amennyit én is elsajátítottam.
 - Mi az első feladat? - kérdezte, közben az arcára szenvedés ült ki.
  Elővettem egy üveglapot és rátettem egy gallyat. Körülötte elpakoltam, hogy más ne gyulladjon meg. Közben előkészítettem egy vödör vizet.
 - Meg tudod gyújtani innen? - néztem Emeriszre.
 - Megpróbálom. - válaszolt bizonytalanul.
  Kinyújtotta a kezét, mire egy lángcsóva hagyta el a tenyerét. Nem öntöttem le rögtön vízzel. A gally meggyulladt az asztalommal együtt. Leöntöttem vízzel és a fa csak megszenesedett, még lehet használni.
 - Bocsánat.
 - Semmi baj, előfordul. Amíg nem robbantod fel a házat jobb vagy nálam. - próbáltam bátorítani - Mellesleg miért nyújtod ki a kezedet?
 - Berill így tanította. - válaszolt Emerisz.
 - Próbáljuk máshogy megközelíteni az erődet. - morfondíroztam magamban - Ne nyújtsd ki a kezedet, mert ahogyan tapasztalhattad, sokkal több energiát kéne akkor irányítanod.
 - Akkor hogyan csináljam? - kérdezte kíváncsian.
  Az üveglapra az előbbi helyére tettem egy másik gallyat.
 - Képzeld el, ahogyan meggyullad ez a bot. Lásd a szemeid előtt, ahogyan a vörös és narancssárga lángok felcsapnak rajta, nem nagyon csak egy kicsit. Érezd a hőt, melyet a tűz kibocsát magából. Próbáld meg és ne nyújtsd ki a kezedet. - oktattam.
  Emerisz meredten a botra bámult. A gallyal először nem történt semmi sem. Nem kellett sok idő és a gallyon fellobbantak a lángok. Más nem szenesedett meg és nem terjedt át a tűz, miután a gallyból csak hamu maradt. Emerisz abbahagyta a varázslást.
 - Nagyon ügyes vagy. Látod, hogy sokkal könnyebben ment? - néztem rá.
 - Nem értem.  - válaszolt őszintén Emerisz - Berill szerint csak úgy lehet varázsolni, ha vagy megtanulod a varázsigéket vagy az energiát a kezeddel irányítod.
 - A varázslat sokkal bonyolultabb és összetettebb dolog mint azt képzelnéd Emerisz. - válaszoltam neki - Eddig kétszer ha megmozdultam varázslás közben, és egyszer sem motyogtam. Nyilván képes lennék rá, azonban sok felesleges energiába kerül. Így inkább elhagytam ezeket.
 - Szerinted át lehet formálni a varázslatokat?
 - Lehet? Biztos vagyok benne. - mosolyogtam - Hiszen az előbb akkor hogyan tudtad volna meggyújtani a gallyat?
 - Nem értem. - mondta még egyszer.
 - Mondok egy példát. A varázslatot képzeld el úgy, mintha egy hatalmas máglya lenne. Ez a tűz lehet nagy és lehet kicsi is. Minden attól függ, hogy milyen az anyag, amiből táplálkozik. A papír egyszer lobban fel, de akkor nagyon, viszont az ereje hamar eltűnik. Egy vaskos farönk nehezen gyullad meg, de ha meggyullad akkor több óráig is égni fog. A tűz sem marad állandó, mindig változik az alakja, a nagysága. A fölösleges mozdulatokkal olyan mintha a tüzet fel-fel lobbantanánk így annak több táptalajra van szüksége. Viszont, ha sikerül a tűzszintjét megtartanunk, hogy nem lesz se kisebb se nagyobb a láng, akkor sokkal tovább tud égni. Például vegyük a te energia készletedet, amit a varázsláshoz használsz. Mondjuk, hogy legyen az egy gally, egy olyan gally, amit az előbb meggyújtottál. Az a kevéske anyag is képes sokkal tovább kitartani, mint ahogyan az látszik. Minden attól függ, hogy a tűzoszlop mekkora. Eddig mindenki csak úgy tudta használni a mágiát, hogy azt a lángot hol megnövelte, hol alig pislákolt. Így az ember vagy tünde sokkal jobban kifárad.
 - Te hogyan tanultad meg szinten tartani a lángot, ha senki sem tanított? - nézett rám kíváncsian Emerisz.
 - Lehet, hogy nem tanított senki, azonban olvasni tudok. Egy könyvben olvastam egy ilyesfajta praktikát, mellyel a varázslást könnyebbé teszi.
  Ekkor valaki belökte az ajtót. Semmi kopogás. Berill állt az ajtóban, Lara pedig mellette volt. Fogadok, hogy mindent hallottak.
 - Hogy hogy bejöttetek hozzánk? - kérdeztem ártatlanul.
 - Amiről beszéltél, csak egy emberi család próbálta meg ez irányba terelni a varázslást, de tudtommal nekik sem sikerült. - nézett rám szúrósan.
 - Lehet, hogy nem csak emberek próbálkoztak. Speciel én egy könyvből tanultam. - hoztam fel az érveket.
 - Lara, Emerisz menjetek ki gyakorolni! - szólt Berill nekik.
 - De... - kezdte Emerisz.
  Éppen válaszolt volna Berill, amikor megszólalt valaki más.
 - Szia Lara! Örülök, hogy látlak! - hallottam Anna hangját.
  Már éppen hálát adtam volna az égnek, mikor borzongás futott végig a hátamon. Olyan érzésem volt, mintha figyelnének. Oldalra fordultam és kinéztem az ablakon. Senki nem volt kint az erdőben. Mindenhol csak fák. Kezd üldözési mániám lenni, korholtam magamat, ugyanis gyerekkoromban volt egy időszak, amikor percenkét pillantottam a hátam mögé.
 - Mi még nem találkoztunk. Lynx Anna! - Anna vidám hangja hozott vissza a jelenbe.
 - Berill. - válaszolt és egy aprót biccentett.
  Nem lelkesedett annyira mint Anna.
 - Látom, te is jól vagy Emerisz! - mosolygott ár is.
 - Igen. Sokkal jobban vagyok.
 - Látszik is, sokkal nyitottabbnak tűnsz. - vágta rá Anna.
 - Miért vagy itt? - kérdezte ridegen Berill.
 - Erre én is kíváncsi vagyok.  - tettem hozzá gondolatban.
 - Argot kért, hogy gyere vissza a közházba, mert Arané és Avery visszaértek.
 - És még?
 - Csak szólni szerettem volna, hogy nem sokára visszamegyek a szakaszommal együtt a Keleti Erődbe. 
 - Tudod a pihenés alatt én azt értem, hogy nem fogsz semmi megterhelőt csinálni aznap.
 - Nos, én úgy értelmezem, hogy nem fogsz aznap elájulni a kimerültségtől. - feleselt Anna.
 -  Így te jársz rosszabbul. - feleltem lemondva arról, hogy Annát ágyba parancsoljam.
 - Öt napig csak feküdtem. Most már ideje van sétálni egyet.
 - Makacs vagy. Sokkal jobban mint bármelyik ember. 
 - Köszönöm a bókot. 
  Már éppen visszavágtam volna, de Berill megszakított.
 - Most már mindent elmondtatok egymásnak, vagy még folytatni szeretnétek a bájcsevejt? - nézett ránk.
 - Bocsánat, nem akartam zavarni a veszekedésetekben, de Argot hívat mindkettőtöket. - válaszolt mosolyogva Anna.
  Felálltam a székemről és még az ajtóban visszaszóltam Emerisz-nek.
 - Ha Avery vagy Arané idejön, akkor a növényeket, amiket gyűjtöttek válogasd szét.
 - Rendben.
  Berill nem szólt hozzám egész út alatt. Mondjuk az út nem vett igénybe öt percet sem. Az Ezredes és Argot éppen beszélgettek, mikor odaértünk. A szakasz is itt volt, de ők inkább egy sarokba vonultak és halkan társalogtak valamiről. Merko, Hidryt és Shina is itt voltak. Fontos alkalmakkor szokott így összehívni bennünket. Pár perc lemaradással jött be Anna is oldalán Ambrus-szal. Anna a szakaszához csatlakozott, míg mi hárman inkább a középső asztal köré gyűltünk. Végül Argot és az Ezredes abbahagyták a társalgást és végre megtudtuk, hogy miért is vagyunk itt.
 - Az Ezredes a mai nap felhívta a figyelmemet arra, hogy náluk minden évben vagy egy ünnep, amit szokás megrendezni. - kezdte feszengve Argot.
  Innen kezdtem el sejteni, hogy az itteniek hitvilágához tartozik ez az ünnepség, és Argot-nak esze ágában sincs megrendezni azt.
 - Mint minden bolygón itt is van Erdőszellem, mely az itteni élővilágra vigyáz. Ezért minden évben rendezünk egy ünnepséget, mellyel a tiszteletünket fejezzük ki. - vette át a szót az Ezredes - Tudom, hogy ti nem hisztek az Erdőszellemekben, meg semmilyen magasabb rendű lényben, azonban az Erdőszellemek valóságosak.
  Kérdőn néztem Annára, aki most az egyszer nem szolgált magyarázattal. Inkább az Ezredesre nézett. Körbenéztem az itt jelenlévőkön. Senkit se érdekelt ez az ünnepség, nem annyira fontos, főleg azért nem mert nem hiszünk benne.
 - Tudom, hogy nem fogtok semmit se csinálni azon a napon a szokásos teendőiteken kívül. - folytatta az Ezredes - Azonban mégis meghívunk titeket erre az eseményre. Az év egyetlen napja, amikor a Kívülállókkal minden viszályt félreteszünk. Tudom, hogy legtöbbetek nem akar eljönni, viszont az ilyen ünnepeken az Erdőszellem, név szerint Are Ferimerum meg szokott jelenni. Mivel ti most már ezen a bolygón éltek, muszáj lesz megismernetek őt, már ha továbbra is élni szeretnétek. Egyszer kell eljönnötök, aztán békén hagyunk titeket. Rendben?
  Mindannyian, Ambrus kivételével, egymásra néztünk. Végül Argot felé fordultunk kíváncsian várva az ő álláspontját.
 - Senki nem hal bele, ha egyszer részt veszünk ebben. - nézett ránk Argot.
  Nagyon sokan, köztük én is, nem értettünk egyet ezzel.
 - És ne felejtsétek el, hogy mi itt valójában betolakodók vagyunk. Ha már voltak olyan kedvesek és nem kergettek el minket legalább ezt a meghívást fogadjuk el. - mondta ellentmondás nem tűrő hangon.
  Végül csak belegyezett mindenki.
 - Gyorsabban ment mint vártam. - mondta az Ezredes - Ambrus, veled beszélnem kell az ünnepségről.
  Ambrus szó nélkül felállt és követte az Ezredest, aki kiment a nagy házból.
 - Anna, pontosan mikor is lesz ez az ünnepség? - kérdeztem tőle.
 - Három nap múlva. Hidd el, ha nem is hiszel benne nagyon szép bemutatókat fogtok látni. - válaszolt győzködve engem.
 - Ha te mondod. - hagytam rá.
 - Mellesleg én is fellépek. - tette hozzá.
 - Hogy hogy? - már csak az udvariasság kedvéért kérdeztem rá.
 - Az öbölben napnyugtakor úgy néz ki a víz tükre mintha szivárvány lenne ott víz helyett. Sok kis hal van akkor ott, kiélvezve az utolsó napsugarakat. Mint kislánykoromban kiderült a halak engedelmeskednek nekem, így több mutatványt is gyakoroltam az elmúlt években. 
 - A családod egyik képessége? 
 - Biztosan. 
  Ekkor Ambrus és az Ezredes visszajöttek. Kezet fogtak és Ambrus egy meghajlás után elment, míg az Ezredes bent maradt.
 - Nos, most már, hogy mindenki visszajött nekünk el kell mennünk a Keleti Erődbe. Mivel Anna és Legort őrfákat hoztak létre a falu körül a védelmünkre sincs szükség. Persze azért egy-egy követ idejön, hogy ellenőrizze minden rendben van-e. Ha hirtelen segítségre lenne szükség, akkor viszont Legort mindig tud beszélni Annával. - búcsúzott az Ezredes.
 - Köszönjük, hogy a csatákban mellénk álltatok. - búcsúzott Argot is.
  Pár perc múlva a szakasz és a többi alakváltó is elhagyta a falu területét. Azonban van egy olyan érzésem, hogy többször fogunk még találkozni, mint ahogy azt terveztük. Mikor kiléptem a nagy házból, megint olyan érzésem volt, mintha figyelnének. Megfordultam és tüzetesebben a telepátiámat is használva néztem át a környezetemet, de nem volt itt más csak fa. Lehet, hogy csak képzelem az egészet? Mondjuk elég ésszerű magyarázat lenne.
 - Három nap múlva találkozunk. - hallottam a fejemben.
 - Anna te voltál? - kérdeztem tőle.
 - Nem, bár én is hallottam. - válaszolt.
 - Vajon melyikünknek szólt az üzenet?
 - Három nap múlva kiderül. - válaszolt Anna már nem is figyelt rám.
  Három nap múlva. Pont azon az ünnepségen. Berill éppen felém tartott, gondolom a veszekedést nem akarja annyiban hagyni.
 - Legort, nem felejtettelek el. Holnap majd mindenről alapos magyarázatot fogsz adni.  - nézett rám Berill.
 - Persze, persze. - válaszoltam, de magamban már éppen a hazugságot találtam ki, amivel majd félrevezetem őt.
 - És ne merj átverni, mert megbánod! - tette hozzá.
 - Mégis mi titkolni valóm lenne? - néztem rá ártatlanul.
 - Úgy minden. - szólt közbe Anna.
 - Nincs jobb dolgod?
 - Erre azért kíváncsi voltam. 
 - Jó éjt! - zártam le a beszélgetést.
  Berill kérdőn nézett rám, majd megszólalt.
 - Mit mondott Anna?
 - Csak annyit, hogy visszaértek a Keleti Erődbe. - füllentettem.
  Válaszul Berill csak bólintott. Végül megfordultam és elindultam a házam felé. A nagy ház bejáratához néztem, aminek a lépcsőjén Argot ült. Egy hirtelen ötlettől vezérelve, oda mentem és mellé ültem.
 - Gondolom valami mondani valód van. - szólalt meg.
 - Igen. Egyre többet kell hazudnom. - vallottam be neki.
 - Eddig is sikerült mindent kimagyaráznod.
 - Akkor nem tűntem ki ennyire. Most sokkal nehezebb dolgom van. Elméletileg mindenki tudja vázlatokban mindenki múltját, egyedül én vagyok egy nagy kérdőjel. - mondtam egy kicsit aggodalmasan.
 - Hidryt-ről se tudtuk, hogy 210 éves. - válaszolt Argot, mintha nem lenne nagy probléma az, amiről beszélgetünk.
 - Azonban ha bármit kérdezünk a múltjáról egyenes választ ad, mint itt mindenki. Azonban nekem minden egyes alkalommal ki kell térnem a válasz elől egy hazugsággal. Félek a végén előbb utóbb kiderül minden, és nagyon rosszul fogok járni, ha kiderül és senki sem fogja a pártomat. - próbáltam győzködni Argot-ot, hogy segítsen egy kicsit.
 - Legort, jó barátaim voltak a szüleid, azonban rólad nem tudok semmit se. Lehet, hogy nekem is hazudtál. Mégis hogyan jöhetnék rá. Te is meg kell, hogy érts engem.
 - A múltamat nem szeretem emlegetni. Túl sok mindent láttam gyerekként, amin egy-egy felnőtt is nehezen lépne túl. Majd később talán elmondok neked mindent, de nem most. Egyelőre még megoldok mindent, de majd kelleni fog a segítséged, amikor feltétlen be kell mindenkit avatnunk abba, hogy mi is vagyok.
 - Nem futhatsz örökké. Örülök, hogy ezt magadtól beláttad. Berill a varázserőd miatt kíváncsibb lett. Ugyanis ez úgy derült ki, hogy nem mondtál erről a képességedről semmit se.
 - Tudom. Próbálok óvatos lenni, de néhány helyzet megköveteli, hogy pár belsőbb információ is felszínre kerüljön.
 - Menj aludni Legort. Holnap még sok munkánk lesz a faluban.
 - Értettem. Neked is jó éjt. - ezzel felálltam és újra elindultam a házam felé.
  Érdekes volt a beszélgetés, de legalább egy kicsit segített. Remélem nem fog semmi váratlan sem történni az elkövetkezendő napokban.