29. fejezet - Indulhat a szökés!

*Anna szemszöge*

Mikor felkeltem még mindenki aludt. Mondjuk az is igaz, hogy sokkal korábban aludtam el, mint a többiek. A másik cellában láttam, hogy valaki szintén ébredezik. Rignot az. Mióta ilyen korán kelő?
 - Gondolkodj kérlek szépen magadban! Aludni szeretnék! - mondta Legort.
  Ilyenkor rossz, hogy az elménk összekapcsolódott.
 - Rig! Hogy hogy felkeltél? - kérdeztem.
 - Ugyanezt kérdezhetném. - válaszolt.
 - Mit forgatsz a fejedben? - kérdeztem.
  Mióta a szökést tervezgetjük, úgy viselkedik, mint aki nem mond el valami fontos részletet.
 - Semmit. - válaszolt félvállról - Remélem a mai vallatástól nem lesztek mindketten padlón.
 - Jó lenne, ha ma nem akarna annyira megölni minket.
 - Mondjuk a tegnapi mutatványotok miatt nem sok esélyt látok erre. - válaszolt Rignot - Anna mindenképpen a kijutás a legfontosabb. Kérlek e szerint hozz döntéseket.
 - Tudom. Miért mondod ezt? - kérdezte kíváncsian.
 - Csak biztosítékként. - válaszolt - Pihenj, mert erőtlenül nem fogsz tudni segíteni.
 - Rendben, de rád is szükség lesz!
  Fordultam egyet és már megint az álmaimban jártam. Most nem lebegő szigeteket képzeltem el, bár legtöbbször ide szoktam menekülni. Most inkább egy hegységben voltam. Mindenhol szürke sziklák, az ég is szürke és minden csendes. Vihar előtti csönd, mint szokás mondani. Hiába mentem fel az egyik hegytetejére, körül néztem és mindenhol ezek a kopár, szürke sziklák tárultak elém. A távolban már már meg sem tudtam különböztetni az ég és a föld határát. Nem zúgott szél, nem csiripelt vagy rikácsolt madár, egy állat neszezését sem hallottam. A levegő dohos, porral teli, azonban a közelgő vihar miatt nagy a páratartalma, ami miatt a hangulat még nyomasztóbb. Kövek és sziklák mindenhol semmi furcsaság, semmi másság, csak a szürke valóság. Leültem az egyik szikla tövébe és elkezdtem a terven rágódni. Valahogy mindig Rignot viselkedéséhez fordultak vissza a gondolataim, így inkább azt kezdtem el elemezni. Nem jártam sok sikerrel. Végül inkább csak minden máson gondolkodtam. Hirtelen felkaptam a fejemet. Neszt hallottam, mintha egy csizma talpa csikorgott volna a köveken. Egy valaki járhat itt rajtam kívül. A ruhámat megváltoztattam zöldesről szürkére, hogy ne vegyen egyből észre, felvettem a köpenyem csuklyáját, mely eltakarta a hajamat és az arcomat. Neki dőltem a sziklának és vártam, hogy az illető megérkezzen. Megint hallottam valamit, mintha eldobtak volna egy kavicsot. Nem mozdultam nem akartam leleplezni magamat. Ekkor hirtelen valaki megfogta a vállamat. Gyorsan cselekedtem, megfogtam az illető karját magam felé húztam, miközben felálltam és a sziklához nyomtam.
 - Anna! - rivallt rám Legort - Még te mondod, hogy az én álmaim rémisztőek?
  Elengedtem és levettem a csuklyámat, a ruhám újra felvette az eredeti színét.
 - Sejtettem, hogy te vagy az Legort. Hogy hogy itt vagy?
 - Furcsa volt a hangulatod így gondoltam megnézem, hogy minden rendben van-e. - válaszolt - Miért ezt a helyet hoztad létre? - nézett körül.
 - Aggódtál értem? - hagytam figyelmen kívül a kérdését.
 - Nem. Azonban a gondolataid és az érzéseid miatt nem tudtam aludni. - nézett rám - Mellesleg nem válaszoltál a kérdésemre.
 - Csak rossz előérzetem van a szökéssel kapcsolatban. Idejöttem gondolkodni, ahol semmi sem zavarhat meg.
 - Elég nyomasztó hely a gondolkodásra. - mondta Legort - Valami más is áll a háttérben, igaz?
 - Rignot. Furcsán viselkedik az előző szöktetés óta. Nem tudom, hogy mi baja van. - osztottam meg vele az aggodalmamat.
 - Rignot azért, hogy a szöktetés sikerüljön megölt egy embert akarom mondani alakváltót. Azóta komor a hangulata. Emlékszel amikor Canton meghalt?
 - Igen, mindenre pontosan emlékszem. - horgasztottam le a fejemet.
  Hirtelen újra előtörtek az emlékek és éreztem, hogy a táj megváltozik. Újra a cellában voltunk és éppen Palkot szónokolt, miközben felemeli a kardot. Megáll pár pillanatra aztán lesújt. Legort megfogta a kezemet és inkább átvitt az ő álmába. Egy erdőben voltunk, a nap sütött, a madarak csiripeltek. Egymást hívták. Mindenféle zajokat hallottam. Közel hozzánk egy róka neszezett az avarban, aztán egy fakopáncs keresett a mellettünk lévő fán élelmet. A távolból lovak dobogása ütötte meg a fülemet. Méhek zengtek körülöttünk virágokat kerestek, melyből itt elég sok volt. Mindenhol vaskos, göcsörtös fák voltak. A lombjuk zölden csillogott, a kérgük barna és zöld a mohától mely rájuk telepedett. A lombkoronaszint sok fényt átenged, ezért a fák alatt sok kis bokor, virág és egyéb növény él. Friss szellő simogatta az arcomat és nagyot lélegeztem.
 - Ahogy látom jobban érzed magadat. - szólalt meg Legort.
 - Igen, köszi. - válaszoltam - Azonban miért hoztad szóba Canton-t?
 - Rignot ennél rosszabbul van. Gondolj bele, ő leszúrt egy embert. Egy embert akiről nem tud semmit se. Lehet, hogy volt családja és a gyermekei apa nélkül maradtak. Vajon mik lehettek a céljai? Biztosan katona szeretett volna lenni, vagy csak a szükség miatt lett az? Rignot egyfolytában arra az emberre gondol és az előbbi kérdéseket teszi fel magának. Thalia miatt nem roskadt még össze, azonban valahogy észhez kell téríteni. Most már érted?
 - Miért nem mondtad ezt előbb? - kérdeztem tőle.
 - Nem kérdezted. - vont vállat.
  Így belegondolva Rignot kész idegroncs lesz, ha valaki nem téríti észhez. Csak egy valakire hallgat és az Thalia.
 - Nem mondhatod el neki, hogy mit érez Rignot. Azt sem, hogy mit gondol. - szólt bele a gondolat menetembe Legort.
 - Nem akartam. Azt szeretném, ha Thalia döbbenne rá, hogy Rignot éppen marcangolja önmagát. Amint erre Thalia rájön helyre fogja tenni Rig-ot.
 - Remélem így lesz. A szakasznak szüksége van rá. Ő ad erőt és biztatást nekik. - mondta Legort miközben az eget fürkészte.
 - Tudom. Én csak a terveket tudom kieszelni. Remélem nem készül semmi ostobaságra. - sóhajtottam - Most már visszamegyek a saját álmomba.
 - Veled megyek, hogy ne újra azon a nyomasztó helyen legyél. - vágta rá Legort.
 - Akkor mégis csak aggódsz. - néztem rá.
 - Nem szeretem ismételni magamat, de a te érzéseidet én is érzem. Így ha nyomasztó környezetben vagy akkor nem tudok aludni a gondolataid miatt. - fejtette ki az álláspontját.
 - Ha te mondod. - hagytam rá.
  Amint visszatértem a saját elmémbe elkezdtem megváltoztatni a tájat. Most már egy síkságon voltunk, melyen selymes, zöld fű nőtt. Előttünk egy kis öböl, az öblön túl pedig az óceán ameddig a szem ellát. Mögöttünk az erdő vastag, hatalmas fái tarkították a látványt. Olyan sűrűn nőttek a fák, hogy a nap sugarai nem jutottak át a lombokon. A fák törzse nálam szürkésbarna és sima. A síkságon ezerféle virág és egyéb cserje nő. A vízről visszacsillan a nap fénye, így olyan mintha a víz aranyból lenne. Egyszer csak kisebb halak kezdtek el kiugrálni a vízből. Szivárványosan tükröződött vissza a pikkelyeikről a napfény.
 - Na, ez már sokkal szebb hely, mint az a sziklás förtelem. - mondta Legort mikor körülnézett.
 - Szerintem nem sokára fel fogunk kelni. - szólaltam meg egy kis idő után - Jobban kell koncentrálnom mint eddig.
 - Akkor előre is jó reggelt! - válaszolt Legort és eltűnt.
  Leültem az öböl partjára és a lábamat belelógattam a vízbe. Ledőltem a gyepre és élveztem a napsütést, mely a cellánkig nem tudott lehatolni.
 - ÉBRESZTŐ MINDENKINEK! - keltett minket egy reszelős hang.
  Remek már éppen kezdtem jól érezni magamat az álmomban. Kómásan kinyitom a szememet. Egy öreg úr volt itt. Benézett mindkét cellába, aztán morgott valamit az orra alatt. Valami volt a kezében, azonban nem láttam, hogy mi. Elővette azt a fa valamit, letette a földre és ráült. A hátát a rácsnak döntötte és már horkolt is.
 - Miért ébresztett fel minket, ha ő is pár másodperc alatt elaludt? - kérdezte jogosan Denrick.
 - Megnézte, hogy életben vagyunk-e még. - válaszolt Enturin - Valaki tudja, hogy mennyi az idő?
 - Remélem ezt viccnek szántad. - nézett rá komolyan Endrees.
 - Nem úgy értettem. - vágta rá Enturin - Palkot mikor fog lejönni?
 - Nem tudom. - válaszoltam - Te is tudod, hogy kiszámíthatatlan.
 - CSEND LEGYEN! - kiabálta az őr - Már aludni sem lehet rendesen?!
  Két másodperc múlva újra horkolt.
 - Anna kiütnéd kérlek? - mondta Rignot.
  Nem értettem, hogy miért szükséges ez, hiszen már alszik, de megtettem amit kért. Most még jobban aludt.
 - Sikerült mindent elmondani a faludnak? - kérdezte Rignot.
 - Igen, sikerült. - válaszolt Legort.
 - Azonban több információt is szereztünk. Palkot-ot már le kellett volna váltani, de nem engedelmeskedett a parancsnak. És Canton Palkot unkaöccse.
 - El kell majd valahogy torlaszolnunk a bejáratot, hogy azzal is időt nyerjünk magunknak. - jött elő az ötletével Legort - Mivel a robbanó gáznak nincsen nagy ereje, így az nem megoldás, ha azt használjuk.
 - Képes vagy varázsolni, nem de? - kérdezte Rignot.
 - Igen, miért?
 - Akkor oldd meg a varázserőddel.
 - Megpróbálom, de nagyobb varázslatokra nem vagyok képes. Eddig is csak gyógyítottam az erőmmel. - vált bizonytalanná Legort.
 - És elterelted mások figyelmét, magadhoz húztál tárgyakat... - folytatta gondolatban a felsorolást.
  Erre csak rám nézett, aztán visszafordult a másik cellához.
 - Rendben, a tervvel mindenki tisztában van? - kérdezte Rignot.
 - Igen. - hangzott mindenkitől a válasz.
 - Remélem nem kora hajnal van. - sóhajtotta Enturin.
  Rosszindulatot érzékeltem a lépcső közeléből, aztán léptekre lettem figyelmes. Senki nem szólt egy szót sem, mindenki tisztában volt vele, hogy ki jön. Palkot és két katonája, azonban Palkot-on nem volt sisak.
 - Vajon melyikünk lesz a mai napi áldozat? - kérdezte gúnyosan Legort.
  Nem feleltem, mert az jobban felkeltette az érdeklődésemet, hogy Palkot most nem vette fel a sisakját. Ha Canton az unokaöccse volt, akkor biztosan megviseli a halála.
 - Vagy nem. Ő végezte ki. - mondta Legort.
  Palkot és a katonák bejöttek a cellába. Palkot-nál volt egy íj és egy tegeznyi vessző. Ez már csak azért is furcsa, mert ő karddal szokott harcolni vagy tőrökkel. "Nem értem, mi ez az egész?" - gondolkodtam. Nem akartam Palkot elméjében kutakodni, hiszen rossz vége is lehet annak.
 - A tündét. - ennyi volt a parancsa.
  A katonái azonnal reagáltak. Eloldozták Legort-ot és felállították. A kezeit hátra kötötték, hogy ne tudja használni, majd eltávolodtak tőle.
 - Mit szólnátok egy kísérlethez? - kérdezte Palkot - Nézzük, vajon a tünde halála miként hat arra, akivel össze van kapcsolva az elméje?
  Elkerekedett a szemem a kérdés hallatán. Megőrült. Automatikusan Legort-ra néztem, akin nem látszódtak a félelem jelei. Sejtettem, hogy leszedte magáról a kötelet, azonban akkor is fegyvertelen. Palkot felemelte az íjat és betöltött egy vesszőt.
 - Utolsó szavak? - kérdezte Palkot Legort-tól.
 - Ha tudná, hogy hányszor kérdezték már tőlem. - válaszolt.
 - Akkor nincs. - nyugtázta Palkot.
  Kihúzta az ideget és oldott. Vártam a vessző okozta fájdalomra, azonban az elmaradt. A vessző Legort kezében volt. Elkapta. Mindenki megdöbbent, ő ezt kihasználva Palkot felé rohant, aki nem tudott betölteni, más fegyver pedig nem volt nála. Egy jobb horoggal kiütötte, én pedig az őröket semlegesítettem a képességemmel.
 - Neked sosincs halálfélelmed? - kérdeztem tőle, miközben szedte le rólam a bilincseket.
 - Neked van? - nézett rám, majd átment a másik cellába.
  Mindenkit kiszabadított és az őröktől elvettük a fegyvert, Legort pedig az íjat és a tegezt emelte el Palkot-tól.
 - Mi legyen velük? - kérdezte Endrees.
 - Láncoljuk mind a négyüket a falhoz, és kössük be a szájukat, hogy ne tudjanak szólni. Az őrök úgy sem jönnek le. - válaszolt Rignot.
  A börtönőrt aki még mindig aludt, a két katonát és Palkot-ot egy cellába zártuk és felpeckeltük a szájukat.
 - Kezdődjék a terv! Egyes oszlopba! Anna megy elől, Legort hátul így ha ketté is kellene szakadnunk nem fogjuk felfedni magunkat. - nézett körbe Rignot - Akkor indulás!

*Argot szemszöge, a szökés napja*

 - A Békésektől kapott fegyvereket szétosztottuk. Az őrséget úgy osztottam be, hogy egy alakváltó egy tünde. Délről várjuk Legort-ot és a kadétokat, mivel Tizon is arról jött. - jelentett Shina.
 - Mivel ez nem egy előre szervezett támadás lesz Palkot részéről, emiatt nem kell félnünk a csapdáitól és az őrült terveitől. - mondta Katret.
 - És szerinted a Kívülállók betartják a szavukat az erőd elfoglalásáról? - néztem Katret-re.
 - Igen. Ők sem szeretnék az egyik legjobb erődjüket egy őrült kezében tudni. - válaszolt magabiztosan - Mellesleg ahogyan Ambrus-tól is megtudhattuk, nem kívánnak velünk háborúzni, titeket pedig meg fognak szokni.
 - Szerintem csak a jobbik esetben. - tette hozzá Shina.
 - Hogy osztottad fel az őrséget? - szóltam közbe.
 - Merko és Tizon lesznek délen, Ambrus néha le fogja váltani valamelyiküket. Keleten Hidryt és két alakváltó lesz. Nyugaton Victoria és ugyancsak két alakváltó fog őrködni, míg északon lesz Optase és a maradék alakváltók. Marina és Vanád nagyobb köröket fognak tenni néha a falu körül. - mondta Shina.
 - Köszönöm. Shina ha lehetséges délután és este felé néha menj el a déli határhoz. Ha jönnének akkor jobb ha te is ott vagy.
 - Értettem Argot! - ezzel megfordult és kiment.
 - Egyik háborúból a másikba. - morogtam az orrom alatt.
  Ugyanis a mostani helyzet emlékeztet arra, amikor még a legerősebb fronton kellett helyt állnom pár bajtársammal.
 - A ti bolygótokon háború van? - kérdezte Katret.
 - Volt. Most már nincs bolygónk, azért is menekültünk ide. Igen háború volt. A legnagyobb a a történelmünkben. Velünk az emberek olyan négyszáz éve állnak harcban. Előtte a törpökkel hadakoztak, őket kevesebb mint kétszáz év alatt visszaszorították a bányáikba. Még előtte pedig az óriásokat győzték meg, hogy maradjanak inkább a hegyekben. És még előtte ez a négy nép összefogott, hogy a sötétség lényeit örökre eltüntessék a bolygóról. Szóval igen, eddig a történelmünkben szinte csak háborúkról van szó. Amíg az emberek minket békén hagytak azok voltak számunkra a béke időszaka, persze utána tőlünk is meg akartak szabadulni. - fel sem néztem a jelentésekből miközben ezt mind elmondtam Katret-nek.
 - Ismerős az érzés. - sóhajtotta - Elüldöztek minket szülőbolygónkról, aztán utána is Vadászokat küldtek ránk, és még a népünk egymás ellen is harcolt. Ezért vagyunk ily kevesen.
  Nekik tényleg nehezebb volt a fenn maradás, azonban most már békében élnek, már ha ezt a jelenlegi állapotot lehet annak nevezni. Mondanám, hogy emlékszem még a bolygónkra, mikor nem volt háború, azonban ez nem lenne igaz. Már csak a szóbeszéd maradt nekem. Most itt, ezen e helyen, újra megkaptuk a lehetőséget egy jobb életre. Remélem most nem fog úgy alakulni a jövőnk, mint otthon.
 - Argot! - hallottam Katret hangját.
 - Igen? - néztem rá.
 - Már több, mint tíz perce csak azt az egy oldalt olvasod. - jegyezte meg, de nem fűzött hozzá semmit.
 - Elkalandoztak a gondolataim. - válaszoltam röviden.
 - Ha Palkot eljön ide, akkor neked kell majd megölnöd. - szólt egy kis idő után Katret.
 - Tessék? Miért? - néztem rá döbbenten.
 - Mert Palkot a vezetője azoknak, akik rátok támadnak. Ha te ölöd meg, mint a tündék vezetője, akkor békén fognak hagyni titeket örökre. Nálunk ez így szokás. Emlékszel arra a támadásra, mikor idejöttünk?
 - Igen.
 - Azért vonultak vissza olyan hirtelen, mert a vezetőjük meghalt.
 - Értem. Elég furcsa szokás. - néztem vissza a jelentésekre.
 - Hétszáz éve elvagyunk vágva mindenkitől, és még furcsállod? - nevetett Katret.
  Már ment volna ki a teremből, de még egy valamire tudni szerettem volna a választ.
 - Katret, mekkora az esélyem arra, hogy megöljem Palkot-ot?
 - Jó harcos vagy, szerintem elég ha szabad utat kapsz, és nem kell más alakváltóval foglalkoznod. A nyakát célozd, ha sikerült elvágnod vagy eltörnöd a nyakcsigolyákat, akkor nyertél. - fordult vissza Katret - Segíteni fogok neked úgy, hogy a többi alakváltót távol tartom, azonban a párbajt Palkot-tal nem vállalhatom át.
 - Már most nagyon sokat segített. Remélem mindenki épségben visszaér.
  Nem hallottam, hogy elmenne, de abban sem voltam biztos, hogy még itt van. A régi jelentéseket néztem át, még Legort-é is köztük van. Átolvastam azt is, ugyanis legalább megtudom, hogy milyen főzetek vannak. Már ha nem használtuk el az összeset. Emerisz és Lara még nem ébredt fel, bár sokkal jobb állapotban vannak. Berill a harc során itt fog maradni vigyázni rájuk. Merko és Tizon együtt maradnak, jó párost alkottak a múltkori összecsapásnál. Shina Ambrus-szal lesz, nem akarom felügyelet nélkül hagyni, még a csatában sem és Shina nagyon jó harcos ahhoz, hogy tudjon magára vigyázni. Az alakváltókat majd Katret felosztja, Optase és Victoria azonban együtt kell, hogy maradjanak. Mindketten tapasztalatlanok és fiatalok, jobb ha legalább egymásra tudnak támaszkodni a csatatéren. Hidryt pedig, szerintem ő lesz az, aki mindenhol ott lesz. Jó harcos, nehéz fegyverzettel és nagyon sok harci vággyal. Örülök, hogy mellettünk harcol nem pedig ellenünk.
 - Már megint elgondolkodtál valamin, igaz? - hallottam Katret hangját.
 - Csak próbálom a katonákat beosztani. - válaszoltam.
 - Ha a szakasz ide is ér, teljesen ki fognak merülni, így nekünk védenünk kell őket. - gondolkodott hangosan - Egyedül a tünde nem lesz teljesen kifáradva, mert gondolom valaki hozni fogja. Hiába tünde, azért nem lenne képes felvenni a tempót az állatokkal ilyen hosszú ideig.
 - Tudom, bár ahogyan Legort-ot ismerem biztosan elő fog állni majd egy trükkel.
 - Milyen trükkre gondolsz? - nézett rám kíváncsian Katret.
 - Amikor először támadtak ránk, akkor az egyik alakváltóval beindíttatott egy csapdát, aztán amikor elvitték, ott is csak másodjára sikerült, az első támadót úgy buktatta le, hogy a házában, amit csak tudott felborított, így odamentem. - válaszoltam és mosolyogtam Legort találékonyságán.
 - És Palkot ki akarja törni a nyakát, mert egyszer robbantott. - tette hozzá Tizon, aki most lépett be.
 - Robbantott? - kérdeztük egyszerre Katret-tel.
 - Igen. Bár az is igaz, hogy ájultan hozták vissza, de robbantott.
 - Neked nem az őr helyeden kéne lenned? - nézett rá Katret.
 - Alton leváltott, mindjárt visszamegyek, csak megszerettem volna nézni még egyszer a térképet. - válaszolt.
 - Miért? - faggatta tovább Katret.
 - Azért, uram, mert ha csak kelet felé tartanak akkor nem pontosan a falu felé fognak jönni, ezért gondoltam, hogy valahogyan jelezhetnénk nekik a helyes irányt. - állt elő a tervével Tizon.
 - Te hogyan jutottál ide? - kérdeztem, aztán magamban rögtön meg is adtam a választ a kérdésemre.
 - Követtem a vérszagot.
 - Megkérem Vanád-ot és Marina-t, hogy tegyenek valamit az ügy érdekében.
 - Észreveszik őket! - ellenkezett Katret.
 - Nem fogják, mert erre képezték őket. - válaszoltam nyugodtan.
  Nem féltettem őket, képesek megvédeni magukat és gyorsak ha futásra kerülne a sor. Mindjárt értük megyek. A csatában ők a fákon maradnak és inkább a nyilaikkal fognak nekünk segíteni. Nem oly régen még az emberekkel vívott háborúban gondolkoztam ilyeneken. Hirtelen ötlettől vezérelve a polchoz mentem, ahol a térképek vannak. Elővettem a falu tervrajzát és térképét. Mielőtt neki kezdtem volna a védelem tervezésének kimentem a nagy házból, hogy szóljak Marina-nak vagy Vanád-nak a küldetésükről. Szerencsémre hamar meglettek éppen az egyik romos házat próbálják a főzettel helyre tenni.
 - Marina, Vanád! - szólítottam őket - Van egy feladatotok.
 - Mi lenne az? - kérdezte Marina kíváncsian.
 - Menjetek dél felé pár kilométert és helyezzetek el nyomokat, mely a kadétokat idevezetik. Legyetek óvatosak és gyorsak.
 - Indulunk azonnal. - válaszolt Vanád, és a házuk felé mentek felkészülni.
  Visszamentem a nagy házba. Már odafele úton gondolkodtam a harcban a stratégiákról és egy egy támadásról. Mire visszaértem Tizon már elment Katret pedig éppen azzal a főzettel épített. Befejezte mire megnéztem, hogy mégis mit csinál. A falu makettjét hozta létre.
 - Gondoltam így könnyebb lesz tervezgetni, és mellette valamivel el kellett terelnem a figyelmemet. - mondta Katret.
 - Nagyon pontos. A rajzok alapján készítetted? - néztem rá döbbenten.
 - Nem, inkább fejből. - válaszolt mosolyogva - Itt éltem kölyökkorom óta, csak tíz éve kiürítették a falut.
 - Úgy látszik ez most hasznunkra válik. - néztem még mindig az alkotását.
  Együtt kezdtük el a haditervek készítését és a csapataink mozgását. Mondjuk inkább már csak azért, hogy ne gondoljunk arra, hogy szinte nem is tehetünk semmit se azért, hogy a kadétok életben megússzák az idejövetelt.
  Végül csak megszületett a védelmi felállás és egy terv a támadáshoz. Behívtuk az összes katonát és azokat is, akik értettek a fegyverek használatához. Körül álltuk a makettet mindannyian.
 - A felállás a következő - kezdtem - a terv onnantól kezdődik mikor a szakasz ideér. Szerintünk nem fognak tudni harcolni, ezért nekünk akkor az elsődleges célunk az lesz, hogy épségben idehozzuk őket a nagy házba. A legtöbb harcos az ellenséget fogja feltartani, míg ketten-hárman a gyerekeket fogják fedezékbe vinni. Merko, Hidryt, Shina, Azeztul és az alakváltók fogják visszatartani az ellenséget egy kis ideig. Marina és Vanád ti ketten a fákon lesztek, mint íjászok lövitek az ellenséget vagy ha szükséges segítetek Optase-nak és Victoria-nak, akik biztos helyre viszik az érkezőket. Eddig világos?
 - Igen! - felelt mindenki.
 - Miután a szakasz biztonságos helyre ér, kezdődik a második része a tervnek - vette át a szót Katret - Palkot-nak be kell jutnia a faluba. Ez úgy lesz, hogy az íjászokhoz fognak csatlakozni azok, akik segítettek a kadétoknak, utána a többi katona visszahátrál a faluba, ahol majd Hidryt csapdáit aktiváljátok. Palkot-ra ne támadjatok! Addig kell kitartanunk, ameddig Palkot meg nem hal. Értettétek?
 - Miért nem támadhatunk Palkot-ra? - kérdezte Optase.
 - Mert itt nálunk az a szokás, hogy a vezetőknek kell megküzdeniük egymással. Aki veszít, az a csatát is kénytelen lesz feladni. - válaszolt Katret.
  Senki nem kérdezett többet. Shina rám sandított. "Ezt még megbeszéljük!" - üzente a tekintete. Sejtettem, hogy neki nem fog tetszeni ez a része a tervnek, azonban itt nem a mi szabályaink szerint kell eljárnunk. A fegyvereket szétosztottuk és mindenkinek elmondtuk újra, hogy hova kell mennie. A katonákon kívül mindenkinek borongós volt a hangulata. Még Hidryt sem lelkesedett a harcért.
  Utoljára Shina-val ketten maradtunk bent. Katret kiment és még kint átnézett mindent és mindenkit.
 - Miért kell egyedül megvívnod vele? - kérdezte Shina.
 - Ez egy másik bolygó, a módszerek is mások. Ezt figyelembe kell vennünk és be kell tartanunk. - magyaráztam - Nem lesz semmi baj. Ha karddal jön nekem, akkor könnyedén győzedelmeskedem.
 - Azonban ha átváltozik, akkor sokkal kevesebb lesz annak az esélye, hogy élve megúszod. - érvelt Shina.
 - Katret azt mondta, hogy ha Palkot meghal a támadást is befejezik a katonái, ezért kell őt hamar ártalmatlanítanunk.
 - Ha téved, akkor viszont biztosan nem ússzuk meg áldozatok nélkül. Eddig is csak a szerencsének köszönhetjük, hogy még senki nem halt meg. - vitatkozott.
 - Shina elég legyen! - rivalltam rá - Ha elbukok, akkor te fogod átvenni a helyemet. Értetted?
 - Igen. - nézett velem farkas szemet.
 - Menj a helyedre. Mindjárt megyek én is csak fel kell csatolnom a fegyvereimet. - adtam ki az utasítást.
  Shina nem válaszolt és nem is ment el. Végül ráhagytam, ha akar maradjon itt. Már elindultam volna ki a házamhoz, azonban Shina megfogta a karomat és a szemembe nézett.
 - Ne merj meghalni abban a párbajban!
 - Nincs a terveim között. - válaszoltam.
  Elengedett, én pedig kimentem. A házamban előkerestem a fegyvereimet és elkezdtem magamra aggatni őket. A kard a baloldalamon, az íj szintén a baloldalamon csak hátrébb mint a kard, a vesszők és a tőr a jobb oldalon foglalnak helyet. Még egy-egy tőr a kabátom alatt, vész esetére. Remélem nem fognak kelleni. Kimentem és körülnéztem. Hidryt éppen veszekszik az egyik alakváltóval, gondolom az egyik csapdáján. Merko, Alton és Tizon éppen egyet most próbálnak megépíteni. Shina az őrök között rohangál, gondolom leellenőrzi őket. Optase vesszőket csinál, Victoria pedig segít neki. Marina és Vanád most jöttek vissza, ők is Optase-hoz mennek, gondolom pár vesszőt megjavítanak. Berill a nagy ház ablakából figyel minket. Katret odament Hidryt-hez, hogy kibékítse őt az alakváltóval. A többi tünde a nagy ház bejáratát erősítik és segítenek amiben csak tudnak. Evan és Reron egy-egy csapdát építenek, azonban ezek merőben mások, mint Hidryt csapdái. Evan és Reron sokkal bonyolultabb mechanikájú csapdákat készítenek, melyeket nehezebb kikerülni. Katret most küld el két alakváltót járőrözni a déli területekre.
 - Mi a parancs? - kérdezte Shina, akit nem is láttam, hogy idejön.
 - Maradj Ambrus mellett és a déli határokon legyetek, az ottani védelmet rád bízom.
 - Értettem.
  Katret-hez mentem, míg Shina inkább felmászott egy fára és ott ment a helyére. Hidryt még mindig nem akart megbékélni.
 - Mi folyik itt? - kérdezte mikor odaértem.
 - Ez a vak falábú belelépett a csapdámba és nem tud kijönni. - válaszolt Hidryt felháborodva - Most arra kérnek, hogy semlegesítsem ezt a remek művet.
 - Beszélj vele, kérlek! - nézett rám kérlelve Katret.
 - Hidryt, a kioldó kötelet le tudod választani a csapdáról úgy, hogy ne induljon be? - néztem rá.
 - Persze.
 - Akkor kérlek megtennéd?
 - Máris. - válaszolt puffogva - Nem értem miért nem tud valaki jobban odafigyelni arra, hogy hova lép? Miért mindig én vagyok a hibás? Csapdákat kértek, nem? Most ő volt olyan oktondi, hogy nem figyelt, meg is érdemelné, hogy ne segítsek neki.
  Egész végig morgott, amíg megtette azt, amire kértem. Az alakváltó amint biztonságban volt eliszkol. Halkan megköszönte Hidryt-nek a "kedvességét", aztán már nem is láttam.
 - Most már újra beüzemelhetem? - nézett ránk unottan.
 - Persze, már itt sem vagyunk. - válaszoltam Katret helyett is.
  Intettem neki, hogy kövessen és hagyja békén a csapda művészünket. Amint hallótávolságon kívülre értünk Katret megállt.
 - Ti eddig, hogy hogy nem léptetek eddig egy csapdájába sem? - kérdezte hitetlenkedve - Mindenhol csak kioldó szerkezetet látok.
 - Egyszer Legort belelépett, jobban mondva Hidryt beletette az egyik csapdájába, hogy tökéletesítse azt. Onnantól kezdve mindenki jobban ügyel arra, hogy hova lép. - magyaráztam.
 - Sokat gondolhatsz rá. - felelte erre, mire értetlenkedve néztem rá.
 - Az ő jelentéseit olvasod, mesélsz róla és megpróbálod mindig elterelni valamivel a figyelmedet. - mondta Katert - Értem, hogy ő az egyetlen gyógyító, de miért félted ennyire?
 - Azért amiért te is Annát. Bár Legort nem ismeri az apját, én tudom, hogy ki az. Legort apja egy régi nagyon jó barátom, így megpróbálok vigyázni rá, már amennyire azt hagyja.
 - Értem, azonban Palkot-ra koncentrálj. Ha tényleg össze van kötve az elméjük, akkor elég ügyesek ahhoz, hogy ne haljanak meg.
 - Tudom a feladatomat, és tudom, hogy mi az ára annak ha veszítek. Nem kell aggódnod tudom mit kell tennem, és azt is, hogy mit nem.
 - Senki nem kívánhat jobb vezetőt nálad. - válaszolt és az előttünk elterülő rengetegre nézett.
  Bármelyik percben itt lehetnek és akkora már felkészültnek kell lennünk a fogadásunkra. Ez fogja eldönteni, hogy maradhatunk-e vagy sem ezen a bolygón.
 - Nyernünk kell. - motyogtam magamnak.