27. fejezet - Örülök, hogy élsz!

*Legort szemszöge, rabságuk 10. napja*

  Elég nyúzottnak érzem magamat, ahhoz képest, hogy pár másodperce ébredtem fel. Anna most sem kímélt, elkezdett megtanítani uralni az álmaimat, ezért az alvás egyre fárasztóbb.
 - Na, hogyan érzed magadat? - kérdezte vidáman Anna.
 - Fáradtan.
 - Pedig hidd el egyre jobban megy. Csak még pár ilyen gyakorlat és már nem fog megjelenni az a rémálom.
 - Helyette felállni sem fogok tudni a kialvatlanságtól. 
 - Mindig a rossz oldalát nézed!
 - Mindkét oldalát nézem!
 - Persze persze. Képzeld mindent tudok rólad és az ellenkezőjét állítom. Próbálj meg egyszer kétszer derűsebben látni.
 - Volt ilyen alkalom és az addigi rossz helyzetet még rosszabbá változtattam.
 - Előfordul néhányszor...
 - Mindig pont akkor, amikor változtatnék az álláspontomon, és most nincs kedvem ehhez. - zártam le a veszekedést.
  A többiek persze ebből semmit sem észleltek. Néha jobb is, hogy nem hallanak minket. Anna mindent tud rólam, mégsem fél, vagy undorodik tőlem. Mondjuk az érzéseimet és a benyomásaimat is érezte, talán ezért.
 - Mindent hallok fafejű! - hallottam a hangját.
 - Tudom, hogy hallasz. 
 - Akkor legközelebb húzd el a függönyt ha gondolkodsz.
 - Rendben.
 - Egyébként nem értem miért kellene téged utálnom. Nem vagy kegyetlen, se gyilkos. A barátaidért mindenre képes vagy és nem mindig az eszedre hallgatsz. Te vagy az egyik legjobb ember akarom mondani tünde, akit ismerek. - próbált vigasztalni Anna.
 - Eddig négy tündével és egyetlenegy emberrel sem találkoztál, elég kicsi a választék...
 - Miért vagy ilyen? Mindig azt hiszed, hogy te vagy a legrosszabb mindenki közül.
 - Mert te is láttad, amit én. Mert nem vagyok jobb annál, ami emberként vagyok. - az emléktől megint elszomorodtam, és keserűség markolt a szívembe.
 - Emberként te sohasem bántottál másokat, azoktól vettél el, akik mások vagyonaiból éltek. Csak a barátaidat tartottad szem előtt.
 - Mégis miattam haltak meg!
  Ezzel lezártam a beszélgetést és elhúztam a függönyt. A múltam, ami sohasem fog békén hagyni. Mindig amikor megpróbálom lezárni történik valami, ami miatt újból rá kell gondolnom. Az átváltozások mindig emlékekkel járnak, azonban nem sokkal. Most viszont, hogy összekapcsolódott az elménk így mindent újra átélhettem pár másodperc alatt. Mondjuk nem Annán kellett volna levezetnem a dühömet. Biztos nem érti, hogy mi bajom van. Igaza van, elég a bánkódásból. Ki kell találnom egy tervet, mellyel kijutunk innen. Nem lesz a közeljövőben semmi sem, ami miatt kevesebben lesznek itt. Tehát, most a lopakodásra kell a legnagyobb hangsúlyt fektetnünk. Sajnos a szellőzőket most már nem használhatjuk, ugyanis sokkal többen mennénk és nem biztos, hogy lenne elég időnk. Viszont, ha beépülnénk a katonákhoz, akkor több órán keresztül elrejtőzhetnénk és könnyebben kijutnánk. Akkor körülbelül kéne nyolc őr ruha, Annának és nekem nem kell. Először az őröktől veszünk el mindent. Persze ha egy olyan őr jön le, akinek a ruhájában ketten is bőven elférnek, akkor valahogy el kell tüntetnünk a felesleget. Majd Enturin kapja a ruhát, elég ügyes, hogy kivágja magát. Utána felmegy és leküld egy másik katonát, akit szintén elintézünk. Az összes kiütött katonát, a saját helyünkre tesszük, így az őröknek nem fog annyira hamar feltűnni a szökésünk.
 - Mostanában az őrök nem jönnek le. Ametiszt lehívhatná őket. Szerintem értelmetlen nyolc őrt összekapdosni, ugyanis, azt könnyen észreveszik. Mit szólnál hozzá, hogyha a szellőzőt még se hagynánk ki? Ketten ott mennek ki és a kint lévő őröket egyesével leszedik. Utána legalább már velük nem kell foglalkozni. Ajánlom, hogy oda is Ametiszt menjen. 
 - És utána mi legyen? Hogyan küzdjünk meg több száz fővel?
 - Sehogyan. Rejtsük el magunkat mindenki elől, Palkot-ot pedig kerüljük el messzire. Lehet, hogy az ő elméjét nem érzékeljük, azonban a sisakot igen. Ha kint vagyunk fussunk. Mindenki át tud változni, csak te nem, ezért szerintem én foglak vinni. Két csapatra oszlunk. Akik macska félékké tudnak változni, ők a faludba mennek, akik kutyafélékké ők pedig a Keleti Erődbe. A második csapat erősítést fog hívni a faludba, addig mi kitartunk, ameddig csak tudunk. Hogy tetszik?
 - Még csiszolunk rajta és tökéletes lesz. Remélem Palkot a mai napi vallatást kihagyja. 
 - Nem lesz olyan kedves, higgy nekem. 
 - Tudod reménykedni lehet... Csak felesleges. 
 - Pesszimista!
  Ezzel Anna megszakította a beszélgetést. Szinte már tudtam, hogy ezt fogja tenni. Néha egy kicsit heves, de még kibírható. Vannak rosszabbak és szerencsémre nem egy hisztis alakkal kapcsolódott össze az elmém. Ebből a szemszögből viszont nagyon jól jártam.

*Tizon szemszöge, másnap reggel*

  Valaki meglökött, mire csak átfordultam volna a másik oldalamra. Erre majdnem leestem a faágról, ugyanis ott aludtam el. Az illető megfogott, bár ha tényleg leestem volna, akkor biztosan ő is jött volna utánam. Felültem és az Ezredes állt szemben velem.
 - Elnézést uram. Nem tudtam, hogy maga az. - kérdtem bocsánatot, miközben felálltam.
 - Semmi baj. Egy kicsit elhúzódott a megbeszélés.
 - Hogyan döntöttek? - kérdeztem.
 - Maradhat Ambrus. Mellesleg szerintem keresd meg az ikreket. Te tudhatod min mentek keresztül, így többet tudsz nekik segíteni, mint mi.
 - Rendben. - válaszoltam és lemásztam a fáról.
  Nem kellett sokat keresgélnem, ugyanis mindannyian egy helyen voltak. Egy házban, ahol nagyon sok növény és főzet volt. Emerisz éppen keresgélt valamit, Lara és Alton pedig jegyzeteltek. Kopogás nélkül bementem, mire mindannyian összerezzentek.
 - Csak én vagyok. - mondtam nekik.
  Nem válaszoltak, helyette folytatták azt, amit félbehagytak.
 - Hogy vagytok? - kérdeztem.
  Mindannyian szúrósan néztek rám, aztán Lara megszólalt.
 - Minden gyanús zajra összerezzenünk, éjszaka mindig ébren marad az egyikünk, hogy ne tudjanak elrabolni, a fegyvereket és egyéb szúró vagy vágó eszközöket messziről kerüljük, mellesleg senkiben sem tudunk megbízni. Szerinted hogy vagyunk?
 - Nem túl jól. - válaszoltam, de nem döbbentem meg - És az segít, ha mindenkitől távol maradtok?
 - Így jobb. - vont vállat Alton.
 - Viszont nem javultok. Lehet hogy ez jó ideiglenes megoldás, azonban nem maradhat ez így örökké. Menjetek vissza a tanáraitokhoz, biztos, hogy tudnak segíteni.
  Nem tudom, hogy ki kit tanít, de egy beszélgetés foszlányból rájöttem, hogy mindannyian tanulók.
 - Remek ötlet, Lara és Alton mehet, azonban engem Legort tanít. - mondta ingerülten Emerisz.
 - Biztosan van olyan személy, aki tud tanítani.
 - Persze Avery vagy Arané. - motyogta.
  Utána mindhárman folytatták a jegyzetelést mit sem törődve a tanácsommal. Nehéz hatni a tündékre, pedig ők még csak gyerekek. Valahogyan vissza kell zökkentenem őket a rendes kerékvágásba, mert ennek nem lesznek jók a következményei.
 - Azt hittem sikeresen megszöktünk és túléltük a rabságot - kezdtem bele a mondandómba, erre mindannyian rám néztek - azonban tévedtem. Ti ott maradtatok bezárva egy cellába, ahonnan nem tudtok kijönni. Hiába segítenének nektek inkább még beljebb húzódtok. Igen sokat bántottak titeket, sokáig voltatok egyedül és nem tudhatom, hogy miket élhettetek át. Azonban már nem ott vagytok, kint vagytok, szabadok vagytok. Még sokszor meg fognak bántani titeket, azonban ez természetes. Lendüljetek át ezen, és tudom, hogy ez nem könnyű. A megoldás viszont nem az, hogy elzárkóztok a világ elől.
  Nem válaszoltak csak egymásra néztek. Gondolom beszélgettek. Nem akartam megvárni mire dűlőre jutnak, ezért megfogtam Alton karját és kirángattam a házból.
 - Eressz el! Tudok magamtól is menni! - nyafogott miközben próbálta kirángatni a karját a szorításomból.
  Pont ahogyan sejtettem Merko megállított minket.
 - Mi folyik itt? - kérdezte.
 - Csak szüksége volt egy kis biztatásra - válaszoltam - Most már a gondjaidra bízom.
  Ezzel elég gyorsan felszívódtam onnan. Alton még egy kicsit mérgelődött a karja miatt, de végül Merko-val maradt. Egy pipa, már csak kettőt kell észhez térítenem. Visszaindultam a házhoz, és gondolkodtam, hogy Larát és Emeriszt hogyan győzzem meg. Ekkor azonban Lara kijött a házból és a közház felé vette az irányt. Remek, már csak Emeriszt kell rávennem, hogy tegyen valamit. Mikor bementem a házba Emerisz az ágyon ült és maga elé meredt. Leültem mellé, egyáltalán nem figyelt rám.
 - Hogyan döntöttél? - kérdeztem tőle.
  Nem válaszolt. Még mindig csak maga elé nézett. Hozzáértem, mire összerezzent.
 - Jól vagy Emerisz? - néztem rá.
 - Igen, persze csak egy kicsit szédülök. - válaszolt halkan.
  Elővettem a kulacsomat, amiben víz volt és odaadtam neki. Elfogadta és megitta a vizet.
 - Te aztán szomjas lehettél. Biztosan nincs semmi bajod?
 - Csak a fejem fáj. - motyogta.
  Becsukta a szemét és még mindig nem mozdult meg.
 - Emerisz! - értem hozzá megint, azonban most nem reagált - Emerisz! - ráztam meg, mire eldőlt volna, ha nem fogom.
 - Francba! - mondtam magmnak.
  Felemeltem őt és elindultam a közházba. Sajnos nem jött senki sem segíteni amíg odatartottam, mert a falut építették újjá. Nem figyeltek fel rám, így egyedül vittem a közházba. Gyorsan odaértem és felrohantam a lépcsőn. "Úgy látszik most már megjavították." Felértem a másodikra, ahol többen is összegyűltek.
 - Uram, Emerisz elájult! - szóltam az Ezredesnek, aki szintén ott állt.
 - Ő is? Lara ideért és Berill karjaiba esett. Próbált mondani valamit, azonban hamarabb elájult. Mi történt Emerisz-szel?
 - Miután Lara kijött a házból én bementem. Már akkor csak ült az ágy szélén. Megpróbáltam beszélgetni vele, azonban elájult.
 - Keresd meg Alton-t és hozd ide! - parancsolta.
  Lefutottam a lépcsőn és rögtön  felmásztam a középső fára. Szerencsémre Merko és Alton ott beszélgettek. Alton-on nem látszott semmi sem.
 - Alton! - szólítottam meg.
 - Igen? - nézett rám.
 - Hogy vagy?
 - Jól, köszönöm. - nézett rám furcsán.
 - A testvéreid viszont elájultak. Te nem érzed rosszul magadat? Nem szédülsz? - kérdeztem, de ő csak az első mondatra figyelt fel.
 - Mi történt a testvéreimmel?
 - Elájultak. Mit kerestetek abban a házban?
 - Lara és Emerisz furcsán érezte magát ezért körül néztünk Legort házában, hogy találunk-e erről valami információt. - válaszolta.
 - Szóval Legort-ra van szükségünk? - kérdezte Merko.
 - Igen, ő a legtapasztaltabb gyógyító, még ha csak tizennyolc éves is.
 - Gyere be velem a közházba, az Ezredes látni szeretné, hogy jól vagy. - kértem meg.
 - Rendben megyek.
  Hamar lemásztunk a fáról, és utána szinte futva mentünk el a közházig, ott is a második emeletig. Alton rögtön a testvéreihez ment, amint meglátta őket. Itt volt Argot, az Ezredes, Merko és még három ismeretlen tünde. Utoljára Ambrus érkezett. Neki is hamar leesett, hogy miért vagyunk itt.
 - Ambrus te is telepata vagy? - kérdezte az Ezredes - Ugyanis, ha Anna az, akkor logikus, hogy te is megörökölted ezt a képességet.
 - Csak Annával tudok telepatikusan beszélgetni. Sajnos másodszülöttként minden képesség töredékét örököltem. - válaszolt Ambrus - Mellesleg ahhoz, hogy tudjak Annával beszélni, körülbelül egy óráig kell várnom előtte, mire megtalálom. Mindegy milyen messze van, így is úgy is egy órát kell várnom.
 - Akkor kezdd el keresni! - parancsolta Argot.

*Anna szemszöge*

  Legort egész végig a szökésen gondolkodott, amivel már majdnem az őrületbe kergetett. "Nem sokára jön Palkot." - gondoltam, mivel az őr lejjebb jött a lépcsőn.
 - Biztosan ma is egy fegyver bemutatóval fogja kezdeni. - szólalt meg Legort.
 - Már egyszer megbeszéltük, hogy nagyon idegesítő, amikor valaki beleszól a gondolatmenetedbe. - mondtam.
 - Igen, azonban ha egyszer közös az elménk, akkor nem tudok mit csinálni. Mellesleg hogy vagy?
 - Tessék? A tegnapira gondolsz?
 - Kiütöttelek, mert pánikrohamot kaptál. Akkor hogy vagy?
 - Jobban.
 - Jön lefelé Palkot. Szóval szedd egy kicsit jobban össze magadat, mert ha észreveszi, hogy Canton halála rosszul érintett, akkor biztosan nem fog békén hagyni. 
 - Köszi a biztatást. 
  Sajnos Legort-nak igaza volt. Dudorászva jött lefelé négy katonával. Az őr rögtön felpattant és átnyújtotta a kulcsokat. Palkot bizakodva elvette, de nem sietett. Ideballagott a cellaajtóhoz és az összes kulcsot végig próbálta a zárba. Nem tudom, hogy mit szeretne elérni, de most elég nevetséges. Nem nevettem fel, de nem kellett sok hozzá. Legort jobban vissza fogja magát. "Vajon direkt csinálja?"- gondoltam, és vártam, hogy Legort válaszoljon.
 - Igen. Valamit kitervelt, csak azt nem tudom, hogy mit. 
  Nem beszéltünk tovább, mert végül csak bejutott a cellánkba. Még mindig diadalittasan ránk nézett és mosolygott. Már több perce farkas szemeztünk mire megszólalt.
 - Már csak hat nap van hátra.
  Legort-tal összenéztünk, és elkezdett derengeni, hogy tegnap a kivégzés után mintha mondott volna valamit.
 - Ha nem beszéltek, akkor hat nap múlva meghaltok. Szóval ma megosztjátok azt az információt, amit tudni akarok?
 - Nem. - válaszoltuk határozottan.
  "Vajon mi történne, ha ennek az őrültnek a kezébe kerülne a képességünk? Szerintem mindenkit megölne vagy megőrjítene." - gondoltam magamban. Legort most nem válaszolt, mert akkor szemünk színe megváltozik. "Most jön a bánkódás, hogy nehezen lehet minket megtörni és a többi..." - mondtam magamnak a megszokott sorrendet.
 - Remek, akkor ma is jól fogok szórakozni, pont úgy mint az elkövetkezendő hat napban.
  Erre a kijelentésre nagyot nyeltem és még a hideg is kirázott. Ettől az alakváltótól felfordul a gyomrom. Hogy lehet valaki ilyen kegyetlen? Esküszöm, minél több időt töltünk itt, Palkot annyival lesz őrültebb.
 - Hozzátok mindkettőt. - hangzott a parancs.
  "Ez így nem jó, nagyon nem jó!" - gondoltam magamban. Legort is aggódott, aztán válaszolt nekem, ahogyan vártam.
 - Ha kiderül, hogy az elménk összekapcsolódott, akkor biztosan rosszabb lesz a helyzetünk.
 - Tegnap megúsztuk. Reménykedjünk, hogy ma is történik valami, ami miatt elmarad a vallatás. 
 - Nem lesz ilyen szerencsénk. - vágta rá Legort - Tegnap mindkét zavaró tényező meghalt, szóval kicsi az esélye, hogy valami elterelje rólunk a figyelmét. Sok sikert a túléléshez!
  Nem értettem, hogy miért mondta az utolsó mondatát, aztán rájöttem, hogy miközben beszélgettünk felértünk a kínzókamrába. A székeket nem mozdították tegnap óta, szóval megint a kamra két végében voltunk.
 - Most kezdődik a fegyver bemutató. - hallottam Legort gondolatát.
  Már vártam én is, hogy a kiválasztott fegyverről ódákat zengjen, azonban ez nem történt meg. Csak kiválasztott egyet az asztalról és felénk fordult.
 - Melyikőtökkel kezdjem? - kérdezte.
  Nem válaszoltunk, azonban Palkot viselkedése nagyon megdöbbentett. Szinte minden szokását levedlette, helyette sokkal szadistább és őrültebb lett. Nagyon feszengtem, hiszen most már Palkot-ot nem érdekli a telepátia, helyette csak kínozni szeretne minket.
 - Akkor végünk van. Vajon mitől változott meg? - merengett el Legort.
 - Talán Lucia és Canton miatt. - válaszoltam.
 - Ugyan miért viselné meg a haláluk? Hiszen mindketten csak katonák voltak. Mármint még, ha a felettesük is volt, akkor sem kellene ennyire megváltoznia. Szerintem többről van itt szó.
 - Nos tünde, remélem sokáig nem fogsz beszélni, mert akkor a megölésed örömét rám hagyják. - szólalt meg hirtelen Palkot.
  Nem könnyebbültem meg a tudattól, hogy Legort lesz a mai alanya. Ha ugyanúgy érezni fogom, akkor ezt biztosan kihasználja. Csak egy kés volt Palkot-nál, azonban sejtettem, hogy már megáztatta előtte abban a méregben. Legort-hoz ment és a kést végig húzta a karján. Nagyon erősen megnyomta az élét, mélyen megvágta a húst. A bal karomra néztem, ahol az anyagon átütött a vérem színe. "Ennyire erős lenne a kapcsolat?" - gondolkodtam el, hiszen csak nagyon ritka esetben kéne a sebeknek, amiket Legort szerzett, rajtam is látszaniuk. Pár perccel rá éreztem a méreg hatását is. Mintha ez a keverék valami új lenne. Úgy éreztem lassan megfulladok. Nem tudtam levegőt venni, ezért pánikba estem. A mellkasom sem mozgott, nem tudtam se kifújni se beszívni az oxigént. Sok időnek tűnt míg így szenvedtem, aztán alább hagyott. Először csak pihegni tudtam, nem tudtam nagy levegőket venni. Aztán elmúlt a méreg hatása. Palkot érdeklődve figyelt minket, bár egy kicsit megdöbbent. Az összes bent lévő katona csak össze-vissza kapkodta a fejét.
 - Szerintem ez a méreg megbénította a rekeszizmunkat pár percre. - hallottam Legort-ot.
  Palkot még mindig nem szólt egy szót sem, csak ránk meredt. Már már azt hittem vége van a kihallgatásnak, mikor is megszólalt.
 - Mi volt ez?
  Nem válaszoltunk csak őt néztük. Hogy miért nem adja fel, azt nem tudom, már megszokhatta volna, hogy nem beszélünk a képességünkről.
 - Uram! - szólt egy katona.
 - Igen?
 - Szerintem összekapcsolódott az elméjük.
  Erre a kijelentésre majdnem dobtam egy hátast székestül. Honnan a francból tudhatja ezt?
 - Mi a neve? - kérdezte Palkot.
 - Dravnet. - válaszolta.
 - Honnan tudod, hogy ezt történt?
 - Lucia-nak sok könyve volt a telepátiáról és beleolvastam az egyikbe. - válaszolt készségesen Dravnet.
 - Lucia-nak voltak ilyen könyvei? - kérdezte értetlenül Palkot.
 - Valójában együtt kémkedtünk a Keleti Erődben és ott olvasgattuk azokat. - mondta a katona.
  Palkot ránk nézett és felcsillant valami a szemében, ami nekünk biztosan nem jelent jót.
 - A foglyokat vigyék vissza a helyükre! Holnap majd megtörnek. - adta ki a parancsot Palkot.
  Már megint a cellánkban ültünk, és azon töprengtem amit Palkot mondott. Sosem jelent jót, hogyha ilyesmiket kijelent.
 - Anna, Legort jól vagytok? - hallottam Rignot-ot.
 - Persze. Azonban Palkot rájött arra, hogy az elménk összekapcsolódott. Félek valami nagyon rossz következménye lesz ennek. - válaszoltam.
 - Mindig mindennek rossz következménye van, amíg Palkot a felügyelőnk. - kontrázott rá Endrees.
 - Figyeljetek, nem beszélhetnénk arról? - kérdezte Lace.
  Mindenki értetlenül nézett rá, mikor rájöttem, hogy mire gondol.
 - Persze, igazad van Lace. - mondtam neki.
  Szokásos menetben Legort létrehozta a szobát, míg én idehoztam a többieket. Sokkal egyszerűbb volt így, hogy közös az elménk, mint külön. Azonban akkor volt magánszférám, most viszont alig van.

 - Akkor mi a terv? - kérdezte Enturin.

 - Egy csapatban maradunk. Az őröket ugyanúgy semlegesítjük, mint múltkor. Felmegyünk a szellőzőkig, ott ketten kimennek, hogy a kint lévő őrök szintén ne zavarjanak minket. A szellőzőig az út egy kicsit nehézkes, ugyanis sok ott az őr. Utána viszont van egy szakasz, hol mindig kevesebben őrködnek, arra fogunk tovább menni. Palkot-ot megpróbáljuk elkerülni, azonban elég nagy a lebukás veszélye. Mikor a kijárathoz fogunk érni, az őröket, akik azon a folyosón vannak beszéd képtelenné tesszük. Miután kijutottunk két csoportra oszlunk. A macska alakváltók a faluba mennek, a kutya alakváltók vissza a Keleti Erődbe. Palkot nyilván minket fog követni a faluba. Ezért kell, hogy ti értesítsétek az erődöt. Szükségünk lesz az erősítésre, a faluban pedig kitartunk ameddig csak tudunk. - mondta Legort a tervet - És Anna most fogja kijavítani - tette hozzá.

 - Csak pontosítom! Ametiszt remélem nem baj, ha a börtönőröket és a kinti katonákat rád hagyjuk? Kintre szerintem Lace kísérjen el. Nagyon jó csapatot alkottok, de majd Rignot beoszt titeket. Megpróbáljuk elrejteni a csapatot. Azonban, ha valaki nagyon megzavarná a tervünket őt kiütjük. Az ájult katonákat a kamrákba fogjuk rejteni. Enturin te szintén le fogod nyúlni az egyik őr ruháját, mert te tudsz a legjobban improvizálni. Ha meg van a ruhád, akkor te fogsz mondhatni kísérni minket. Így nem leszünk annyira feltűnőek. - részleteztem a tervet.
 - Ametiszt Lace-szel fog kimenni, nagyon jó csapatot alkottok, azonban próbáljatok nem nagy zajt csapni. Csak ketten menjenek a Keleti Erődbe és többen menjünk a faluba. Amber és Derick megy az erődbe, Anna te viszed Legort-ot ha nem baj, Anna, Ametiszt, Enturin ti a fákon lesztek ott fogtok menni, és vész esetén lejöttök segíteni. A többiek az az, Thalia, Endrees, Lace és én a talajon fogunk haladni. Rendben? - osztotta fel a csapatokat Rignot.
 - Öööö, ugye nem zavarok? - szólalt meg egy idegen.
 - Te ki vagy? - kérdezte mindenki egyszerre. 
 - Lupus Ambrus. Anna beszélnünk kell!
 - Ambrus? Te...te... Örülök, hogy élsz! - mondtam ki az első gondolatomat - Mi történt?
 - Ezt később elmagyarázom, azonban most Legort-ra van szükség.
 - Miért? - kérdezte Legort.
 - Az ikrek közül ketten elájultak és nem tudjuk miért. Szellemként nem tudsz idejönni?
 - Hát... - kezdtük egyszerre.
 - Valami baj van?
 - Az elménk összekapcsolódott így sokkal nehezebben oldunk meg pár dolgot. - kezdtem.
 - Mint például alig tudunk kiszakadni az elménkkel. - fejezte be Legort. 
 - Oldjátok meg valahogyan, ugyanis már több órája nem reagálnak semmire se. 
 - Rendben, megoldjuk. Ki maradt ébren az ikrek közül? - kérdezte Legort.
 - A nagyobbik fiú.
 - Alton?
 - Igen ő. Siessetek!
  Ezzel eltűnt. Remek, még egy probléma.
 - Szerintem most hagyjuk a tervezgetést. Menjetek! - mondta Rignot.
  Gyorsan visszavittem mindenkit. Aztán a képességünkre koncentráltunk. A függönyt eltüntettük és jobban összefontuk az elménket. Óvatosan elindultunk ugyanazt csináltuk, mint eddig. Kicsit lassabban, de odaértünk a faluba. Mivel Katret, Tizon, Ambrus és az ikrek mind fent voltak az emeleten ezért mi is ott lukadtunk ki. Mindenki nagyot nézett mikor megjelentünk. 
 - Legort? - kérdezte Argot.
 - És Anna. Mindketten itt vagyunk. - vágtam közbe.
 - Mi történt? - kérdezte rögtön Legort.
 - Egyszer csak elájultak. - válaszolt Berill - A lány miért van itt?
 - Az elménk összekapcsolódott szóval nincs más választása. - felelte félvállról Legort - Így viszont nem tudok segíteni. 
 - Miért nem tudsz segíteni? - kérdezte Alton.
 - Szellemként szinte nem látok semmit se. - válaszolt Legort - Azonban van egy megoldás, csak nem tetszene.
 - Mi lenne az? - kérdezte Katret.
 - Ha szükséges, akkor képesek vagyunk valakit "megszállni" az az képesek vagyunk más testét is irányítani. Azonban csak akkor csináljuk, ha valaki elvállalja azt, hogy egy kis ideig használjuk őt. - válaszoltam.
 - Mennyi ideig? - kérdezte Merko.
 - Amíg megállapítom, hogy mi történt. Utána rögtön kimegyünk az illető testéből.
  Mindenki összenézett, látszott rajtuk, hogy senki sem vállalná szívesen. Máshogy azonban nem nagyon tudunk segíteni, mellesleg fogytán van az időnk is. 
 - Rendben vállalom, de ne tartson sokáig. - egyezett bele Merko.
 - Mindent ugyanúgy fogsz látni, csak nem fogod tudni irányítani a testedet. - mondta neki Legort.
  Óvatosan, hogy ne tegyünk kárt az elméjében visszaszorítottuk azt annyira, hogy még mindenhol ott maradjon, azonban ne tudjon irányítani. Míg én Merko szellemi épségére felügyeltem, addig Legort irányította a testét. 

*Argot szemszöge*

  Amint Legort irányította Merko-t a szeme színe megváltozott, az eddigi barna helyett sárga lett. "Remélem nem esik baja Merko-nak." - reménykedtem, ugyanis szerintem ezt eddig nem nagyon csinálta se Legort, se Anna. Egy percig csak állt egy helyben, aztán megmozdult. Először felemelte a kezét és megmozgatta az ujjait, aztán lépett egyet előre, majdnem elesett. Gondolom Legort vagy Anna most próbálgatja Merko testét. 
 - Ki irányít? - kérdezte Shina. 
  Nem jött válasz csak Shina-ra nézett. Mintha valami meggátolná azt, hogy tudjon beszélni.
 - Tudsz beszélni? - kérdeztem.
  Erre csak megrázta a fejét. 
 - Akkor, hogyan fogod elmondani, hogy mi történt velük? - kérdezte Katret. 
 - Ne felejtsék el, hogy telepaták vagyunk! - mondta Anna - Legort irányítja Merko-t, addig én Merko szellemére vigyázok. Azonban ha valakit mondhatni megszálltunk, akkor nem tudunk beszélni, mert az olyan lenne, mintha Legort és Merko egyszerre beszélne. Úgy értem mindkettejük hangszínét hallanák, ami nem lenne túl jó. Majd én fogok tolmácsolni. 
  Egy probléma megoldva. Most jöhet a következő kettő. Merko vagyis Legort Emerisz-hez ment. Furcsa így látni Merko-t, hiszen ő katona nem pedig orvos. Már tíz perce vizsgálja Emerisz-t, de még mindig semmi. Felegyenesedett, mintha gondolkodna aztán hirtelen felénk kapta a fejét.
 - Legort kéri, hogy valaki hozzon a házából tűzvirágszirmokat. - tolmácsolt Anna. 
  Alton lerohant. "Vajon honnan tudhatja, hogy milyen egy tűzvirág?" - gondolkodtam el, hiszen Emerisz Legort tanítványa. 
 - Alton, Lara és Emerisz elméje össze van olvadva, szóval Alton mindent tud, amit Emerisz is. - válaszolt Anna. 
  Mindenki döbbenten nézett Merko-ra. 
 - Elnézést, nem szándékosan néztem bele az elméjébe. - szabadkozott Anna - Néha előfordul az ilyesmi. Főleg most, hogy sokkal erősebbek lettünk. 
 - Semmi baj. - válaszoltam. 
  "Ha ilyen könnyen fel tudja törni mások elméjét, akkor örülök, hogy nem egy őrült kapta ezt a képességet." - mondtam magamban. Nem kellett sok idő és Alton visszatért. Rögtön Merko-hoz sietett és a kezébe adta a tűzvirágokat. 
 - Köszi! - mondta Anna Legort helyett.
  Bár szerintem ezt Anna magától mondta. Merko jobban mondva Legort Emerisz-hez ment és a tűzvirágot a mellette lévő szekrényre helyezte. Pár másodperc múlva a virág közepe elkezdett lángolni. Mindenki kíváncsian várta a fejleményeket. Katret azonban már készült volna leönteni a virágot, hogy ne gyulladjon meg semmi se, azonban Merko vagyis Legort leintette. Aztán átment Larához. Szintén megvizsgálta, és Berill felé fordult.
 - Megtudod nézni, hogy van-e Lara-nak varázsereje? - kérdezte Anna.
 - Igen, de ezt a vizsgálatot rögtön megcsináltam mikor a tanítványom lett és az eredmény az volt, hogy nem varázsló.
 - Kérlek csináld meg újra!
 - Rendben. - mondta Berill. 
  Látszott rajta, hogy már csak azért csinálja mert megkérték rá. A kezeit Lara fölé helyezte és elkezdett motyogni. Miután végzett nem történt semmi sem. 
 - Látod? Megmondtam, hogy Lara nem varázsló. - fordult Merko felé Berill.
 - Tényleg? Persze elfelejtettem, ti nem látjátok az energia színét. - válaszolt Anna.
 - Energia szín? - kérdezett vissza Berill - Ezt nem Legort mondta, igaz?
 - Igaz. Mikor csak szellemként vagyunk jelent, akkor titeket csak színeknek érzékelünk. Lara és Emerisz színe megváltozott. - fejtette ki Anna a véleményét.
 - Legort mit mond? - kérdezett vissza Berill.
  Nem bízik Annában, ezért csak Legort szavának hisz. Ekkor azonban Legort és Anna elhagyta Merko-t. 
 - Ezt ne ismételjük meg. - mondta Merko mikor magához tért. 
 - Szerintem Emerisz-nek és Lara-nak is egy egy képessége jött elő, amire a testük nem volt felkészülve. Holnap holnapután már felébrednek. - válaszolt Berill-nek Legort.
 - Akkor velem miért nem történt semmi se? - kérdezte Alton.
 - Lara és Emerisz a rabságuk miatt megváltoztak egy kicsit. Pont annyira, hogy előbukkanjon egy rejtett képességük. Mivel ti vagytok az első tünde hármasikrek ezért sok olyan képességetek lehet, amiről nem tudunk. Neked is biztosan elő fog jönni, azonban te viselted a legjobban a rabságot hármótok közül. Neked fel sem fog tűnni mikor előjön. A képesség már csak arra vár, hogy testileg fel legyél készülve. Emerisz-nek és Lara-nak a sokk miatt megváltozott a belső énje. Nem történt nagy baj, csak Emerisz-t ne engedjétek tűz közelébe. - válaszolt Legort.
 - Milyen rejtett képesség? - kérdezte Merko.
 - Egy kicsit bonyolult. Lara aki eddig nem tudott varázsolni, most varázsló lett. Emerisz-nek már többször is fel-felbukkant a képessége, amiről csak annyit tudok, hogy a tűzhöz van köze. Többet sajnos nem tudok mondani. Még nem találkoztam ilyen esettel.
 - Ami nem csoda, hiszen nagyon fiatal vagy. - vágott közbe Hidryt, aki pont ekkor lépett be a terembe - Tudom, hogy mi történt velük. - bökött a két ájult ikerre. 
 - Tényleg? - kérdezte mindenki egyszerre.
 - Körülbelül száz-százötven évvel ezelőtt volt egy ikerpár, nekik is tizenkét évesen jött elő az első képességük. Az egyikük a tüzet és a levegőt irányította, míg a másik a földet és a vizet. Azonban nem volt nagy hatalmuk, mert nem tudtak koncentrálni. Volt egy ifjú varázsló, akivel jóban voltak. Mikor vele játszottak sokkal jobban tudták használni az erejüket. Mint később kiderült, hogy a varázsló segített a koncentrációban. - mesélte Hidryt.
 - Mi történt velük? - kérdeztem, azonban előre féltem a választól.
 - Mivel a varázsló nem volt a rokonuk, ezért sokkal több energia kellett ahhoz, hogy az ikrek koncentrálni tudjanak. Az egyik próbálgatásnál túl sok energiát vesztett, amibe belehalt. Az ikrek ereje ezért instabil lett, így keletkezett a Freun vulkanikus hegységrendszer. Mindhárman meghaltak. - fejezte be Hidryt - Itt azonban úgy tűnik Lara lett a varázsló, Emerisz irányítja a tüzet és a levegőt, míg te Alton majd a földet és a vizet fogod. Ulkont is később kapta meg az első képességét, mint a húga Frelka. 
  A szobában mindenki köpni nyelni nem tudott a történet hallatán. Több percig mindenki a hallottakat emésztette, mikor megszólaltam.
 - Hidryt, honnan ismered ezt a történetet?
 - Ulkont, Frelka és Amzin jó barátaim voltak és ennek az egésznek én voltam a szemtanúja. - válaszolt Hidryt.
 - Bocsánat a kérdésért - kezdte Katret - Azonban Argot azt mondta egyszer nekem, hogy kevesen haladják meg a száz éves életkort, akkor te hány éves vagy?
 - Idén töltöm a 211. születésnapomat. - nevetett fel. 
 - Mennünk kell! - hallottam Legort hangját - Palkot megint meglátogat minket.
  Még elköszönni se tudtunk már eltűntek. Eljött ide Legort és megvizsgálta Emerisz-t és Lara-t mégis döbbenve állunk mindannyian. Sok hihetetlen információ derült ki pár perc alatt. Mindenki próbálja megemészteni, hogy mégis mi történt. Először Katret tért magához, mondott valami olyasmit, hogy megnézi az őröket, aztán kisietett a teremből. Miután már rendet raktam a fejemben elkezdtem kiosztani a feladatokat.
 - Merko, Tizon, Alton ti menjetek ki és járőrözzetek! Hidryt építsd tovább a csapdákat, Berill te maradj itt és vigyázz Emerisz-re és Lara-ra, Ambrus veled beszélnem kell. 
  Elindultam lefelé, hogy elővegyem a térképet, amit Katret hozott. Pár perc múlva Ambrus is követett, a többiek pedig a saját feladataikkal voltak elfoglalva. 
 - Ambrus, szerinted hogyan tudnánk segíteni azokon, akik ott maradtak Palkot erődjében?
 - Ne lépjék át a határt! Vagyis maguk tündék ne. Az lenne a legjobb megoldás szerintem, ha a rabok sikeresen eljutnának idáig. Palkot nem fogja őket szökni hagyni, ezért biztosan utánuk jön. Tehát a falut majd át kell alakítani úgy, hogy számunkra megfelelő csatatér legyen. Miután Palkot elhagyja az erődöt, tőlünk pár hadtest elfoglalja azt és mást tesz erődparancsnoknak. Így ha innen még el is menekül Palkot, már az erődben sem fog tudni megbújni. 
 - Rendben Amnrus, gondolkodok a javaslatodon, majd kérlek oszd meg ezt Katret-tel is. 
 - Értettem. 

*Ambrus szemszöge*

  Miután Argot elengedett rögtön kimentem a közházból. Az egyik oldalsó ág felé vettem az irányt, mely a közház mögött volt így nem lehetett könnyen kiszúrni engem. Amint odaértem elővettem egy követ, melyet azért hoztunk létre, hogy tudjunk kommunikálni egymással. Ezt a Vezérünk adta nekem, hogy jelentsek neki mindenről. Persze, ha az egyik fél beszél, a másik nem tud beleszólni. Csak egy irányú ez a kő, ami nálam van ezért üzeneteket nem tud fogadni. A biztonság érdekében, csak a telepátiámmal tudom beüzemelni. Hozzáértem a kőhöz és már mondtam is az üzenetet:
 - A tündék és a Békések között nincsen konfliktus, helyette egy megállapodás miatt Katret ezredes és a csapata védi őket. Bármi furcsaság esetén, mely támadásnak az előjelei lennének a Keleti Erődtől hívnak segítséget. A megállapodás addig tart, amíg a foglyok vissza nem kerülnek ide. A két telepata elméje összekapcsolódott, ezért ha a tündét megöljük, akkor Anna is vele hal. A szökésük sikeres is lehet, akkor esélyünk lesz arra, hogy Palkot-ot előcsalogassuk az odújából és az erődjét elfoglaljuk. A katonái hűségesek hozzá, így az erőd elfoglalására több csapat bevetését javaslom. Amint Palkot ideér a faluba azonnal támadnak az itteniek a Békésekkel együtt. Ha Palkot erődparancsnok halott, visszatérek a Főerődbe. Jelentés vége.