24. fejezet. 1. rész - Felkészülés

*Anna szemszöge*

  Arra ébredtem fel, ahogyan mindenki más is, hogy mindenki aki a bázison volt össze-vissza rohangált. Az őr eltűnt, néha jött helyette valaki, néha nem. Nagy volt a fejetlenség. Gondolom az is rátett egy lapáttal, hogy előrébb hoztuk a támadást, és most mindent sietősen kellett megoldani. Mindannyian összenéztünk.
 - Legort-tal szemmel tartjuk a mozgásukat, így könnyen észrevesszük azt, amikor el akarják hagyni a bázist. - mondtam.
 - Rendben, addig mi itt lent figyelünk az őrökre. - felelt Enturin.
  Ugyanúgy, ahogyan szoktunk, kiléptünk a testünkből. Legort rám nézett és megszólalt.
 - Miért vagy ennyire ideges?
 - Éppenséggel egy börtönből akarunk megszöktetni négy főt, és a terv nem túlságosan kidolgozott. Még szép hogy ideges vagyok!
 - Nem kell aggódni.
 - De...
 - Bármilyen probléma is fog fellépni meg fogjuk tudni oldani. Elég erősek vagyunk ahhoz, hogy mindenkit kiüssünk aki itt tartózkodik, azonban ezzel a mi energiánkat is teljesen kiürítenénk. 
 - Rendben, értelek. Azonban akkor is szökni készülünk. Ez azért nem annyira nyugtató dolog.
 - Hozzá lehet szokni.
 - Tényleg? - kérdeztem döbbenten, hiszen ő "csak" gyógyító. Mármint elméletileg az.
 - Bonyolult. Folytassuk a munkát!
  Sokáig keringtünk az épületben. A legnagyobb baj mégis az volt, hogy teljesen elvesztettük az időérzékünket. Nem tudjuk, hogy este vagy nappal van-e.

*Argot szemszöge, a támadás napja reggel 8 óra*

 - Mindig délről támadnak, ezért Hidryt-et megkértük, hogy építsen oda több csapdát. Persze a falu többi részének a védelmét sem fogjuk elhanyagolni. Kilencen vagyunk képzett harcosok. Úgy gondoltam, hogy egész nap őrködni fogunk. Négy őr lesz mindig a falu határán. Egy a déli, egy a nyugati, egy az északi és egy a keleti határnál lesz. - mondta Shina.
 - Tudom, hogy nem bízol bennünk, de azért minket is beleszámíthatnál. - vágott közbe Katret - Hat bajtársammal érkeztem ide, ha a délelőtti órákban lesz a támadás, akkor összedolgozva kibírjuk addig, amíg jön az erősítés. Ám szerintem majd estefele fognak támadni, hiszen akkor tudjuk felvenni a legerősebb alakunkat. Akkor már többen is itt leszünk.
 - Tudok róla, hogy itt vannak. Azonban a Kívülállók nem biztos, hogy tisztában vannak azzal, hogy Önök is itt tartózkodnak, így jobb ha azt a látszatot keltjük, mintha egyedül lennénk ellenük. - érvelt Shina.
 - Kérem tegezzen. Nem tudom, hogy ti mihez vagytok szokva, de itt nem mindig úgy támadnak, mint ahogyan várjuk.
  Már Shina közbe szólt volna, azonban leintettem és inkább én folytattam a beszélgetést.
 - Ahonnan mi jöttünk, ott egy ilyen helyzetben minden vezető azt a taktikát választja, hogy bekeríti az ellenséget és így minden oldalról tud támadni és az ellenség már csak védekezni tud, mert támadásra nem lenne se ideje se ereje. Ti mit tennétek ilyen helyzetben? Adott egy falu amit könnyen meglehet védeni és a fák lomkoronája szinte falat emelt köré.
 - Nálunk minden a vezetőtől függ. Van aki a azt a tervet hajtaná végre, amit az előbb elmondtál, de vannak olyanok is akik nem. Személy szerint én elterelném a figyelmeteket azzal, hogy a falu egyik oldalán betörnék és elkezdenék rombolni vagy harcolni. Addig amíg a katonák többsége a betolakodókkal lenne elfoglalva egy vagy több kisebb csapat a hátuk mögé kerülne és megtámadnának titeket. Viszont, ha jól tudom a legközelebbi erőd parancsnok, aki nagy eséllyel a támadást is szervezi Lekten Palkot. Nos, ő szerintem egy teljesen másik tervvel fog előállni. Ide fog jönni személyesen látszólag egyedül és elmondja, hogy mit akar. Nem fogjuk megadni neki, akkor jelezni fog, és ránk támadnak minden oldalról. Nem úgy ahogyan te mondtad Argot. Nem csak keletről, délről, nyugatról és északról jöhetnek, hanem felülről és alulról is. Biztos, hogy használni fogják azt a mérget, ami csak rátok hat és biztos, hogy úgy fogja átalakítani a csatateret, hogy számára és a csapat számára könnyű prédák legyünk. - gondolkodott hangosan Katret.
 - Hogy érted azt, hogy átalakítja a csatateret? - kérdeztem.
 - Feltaláltunk egy szert, amivel képesek vagyunk meggyorsítani a fák és a többi növény növekedését. Nem tudom pontosan elmondani, hogy hogyan működik ez a szer, de be tudom mutatni.
  Shinával összenéztünk aztán bólintottam, hogy mutassa be. Katret körülnézett és felszaladt a lépcsőn. Fél perc múlva már újra itt volt, a kezében egy cserepes növénnyel. Letette az asztalra. Utána elővett egy üvegcsét, amiben a főzet volt. A főzetből egy keveset a kezébe öntött és végül összedörzsölte a tenyerét. A tenyerei közül zöld fény szűrődött ki. Széthúzta a kezeit és mindkét tenyerén zöld tűz volt. Nem ijedt meg, a növény azaz a kóró két oldalára tette a kezeit. A két láng megpróbált egymásba kapcsolódni és áthaladtak a kórón. Ahol a tűz a kiszáradt gazt érintette ott újra élettel töltötte meg a növényt. Egyre feljebb húzta a láng sávot, és a növény arra nőtt amerre a láng ment. Aztán újra szétválasztotta a tüzet, és egy kisebb gallyat célzott meg, ami a növény egyik oldalága volt. Azt is meg növesztette és a főtörzs fölé emelte. Ezt a többi oldalággal is megismételte, egészen addig amíg el nem aludt a tűz. Végül a növény úgy nézett ki mint egy nagyra nőtt bimbó. Az oldalágak védték a törzset.
 - Ezt tudtam létrehozni egy kevés főzetből. Ha többet használnék és nem csak egyedül lennék, akkor bonyolultabb épületeket is képesek lennénk készíteni. - mondta Katret a bemutató után - Az itteni házakat is ezzel a technikával csináltuk.
 - Hogy értetted azt, hogy nem egyedül lennél? - kérdezte Shina.
 - Láttátok, hogy a tűz megpróbált kapcsolódni saját magával. Ezt a kötést nem csak az én két kezem között tudjuk létrehozni, hanem ha valaki másnak a kezén is lett volna láng, akkor az ő lángja és az én lángom is tud kapcsolódni, így nagyobb területet tudunk befedni. Sőt nem csak egy vonalban tudjuk a növényeket megnöveszteni. Bármilyen formát létre tudunk hozni, legyen szó síkidomról vagy egy térbeli alakzatról.
 - Könnyen lehet használni? - kérdeztem.
 - Igen, már gyerekkorunkban megtanítják, hogy hogyan kell használni. Ha így át akarják formálni a falut, akkor sajnos nem tudjuk megakadályozni őket.
 - Egyéb ilyen remek hír? - kérdezte Shina szarkasztikusan.
 - Van. Palkot, amilyen kegyetlen, lehet, hogy túszokat is fog használni. A lényeg az, hogy semmiképpen se kapja meg azt, amit akar. - mondta Katret.
 - Remélem ki fogják használni az időt, amíg üres az erőd. - sóhajtottam.
  Mindketten csak az asztalt bámulták. Katret keze ökölbe szorult.
 - Miért ismétlődik meg ez folyton? - kérdezte magától.
 - Mi ismétlődik? - kérdeztem.
 - Anna nagyon különleges, még a mi mércénkkel is. Minden háborúban elkapták a Kívülállók az egyik rokonát vagy a rokona elárult minket. Ez az esemény valahogy soha nem marad ki egy ilyen mértékű összecsapásnál.
 - A katonákon kívül nem maradhat itt senki sem. - mondtam - Hova mehetnének?
 - Sajnos, az erőd túl messze van, nem jutnának oda sötétedésig. Mellesleg, szerintem, már van egy pár felderítő a környéken, hamar kiszúrnák őket és mivel védtelenek lennének, könnyen rajtuk üthetnek. - vágta rá Katret.
 - Tüzet, ugye, nem akarnak majd gyújtani? - kérdeztem egy kis gondolkodás után.
 - Nem hiszem, az erdőt itt mindenki tiszteli, senki sem merne itt gyújtogatni. Aki pedig megpróbálja, ő az erdőszellem haragjával fog szembesülni.
 - Erdőszellem? - kérdeztük egyszerre Shinával.
 - Igen, máshol istennek, földanyának hívják őket. Az erdőszellem a lelke a bolygónak, ő vigyáz a természetre. Ezen a bolygón Are Ferimerum őrködik. Ezért is hivják a bolygót Are-nak. - fejtette ki Katret.
 - Shina mennyi fegyverünk maradt? - kérdeztem.
  Mi, tündék, sohasem hittünk egy nagyobb hatalomban, de nem is szoktunk azokkal vitatkozni, akik hisznek benne. Nem lenne értelme, és attól még, hogy hisz valamiben, nem kell bolondnak titulálni.
 - Nyilakat könnyen tudjuk pótolni, azonban a kardok, a tőrök és a többi fémből készült fegyver nagyon rossz állapotban vannak. Megjavítani talán még meg lehet, azonban újat már nem tudunk készíteni. Se időnk, se alapanyagunk sincsen. - válaszolt Shina.
 - Ettől tartottam. Hidryt?
 - Nem tudom, hogy az ő fegyverei miből vannak, de neki vannak a legjobb állapotban, és nem adja őket senkinek sem a kezébe. Te is tudod, aki hozzá mer bármelyik fegyveréhez nyúlni, annak hosszú kínkeserves halála lesz Hidryt által.
 - Ennyire veszélyes? - kérdezte Katret.
 - Veszélyes? Szerintem nincs arra kifejezés, hogy mennyire. Láttad a csapdákat, nem? Azt kérte tőle Argot, hogy ne legyenek halálosak, de ha ezt nem teszi hozzá, akkor sokan már halottak lennének. A fegyvereit a gyermekeinek tekinti, és ha felbosszantod, akkor reménykedj a gyors halálban. - lépett be Merko az ajtón. - Marina és Vanád talált valamit.
 - Tökéletesen lehet kint is hallani a beszélgetést. - jött be Marina.
 - Ezt - dobott Vanád egy vesszőt az asztalra - járőrözés közben találtuk.
  Felvettem a vesszőre egy levél volt erősítve. Gyorsan kinyitottam. Valaki nagyon sietett vele, nem olvastam el a tartalmát csak az aláírásra voltam kíváncsi. Miután láttam, hogy ki írta már a szöveg is érdekelni kezdett.
"Szeretném ezúton közölni Önökkel, hogy a támadás délután
öt óra után várható. Akiknél van fegyver legyenek 
készenlétben. Tudunk arról, hogy Katret ezredes ott van
és erősítést kért. Kár, hogy így is győzedelmeskedni fogunk.
Sajnálatos eset, hogy a győzelmünket nem fogjátok megérni.
4 tünde foglyunk van, már ez is sok, több nem kell.
Fogalmatok sincs mekkora erővel fogunk támadni. 
Őrt állítani felesleges, ha félni kezdtek az a közeledtünket jelzi. Az
iménti sorok csak
kerítő jellegűek
ritkán kell 
e fajta üzeneteket írnom.
Készen álltok a vereségre és a halálra?
Mert mindkettő
elér benneteket.
Gondolom, nem fogtok hinni az üzenetnek.
Ti sohasem veszitek komolyan a fenyegetést.
Immár senki sem akadályozhatja meg vesszőink
zivatarát mely rátok hull. 
Ott a faluban lelitek meg végetek. 
Nincs mi megállítson minket."

Parancsba adta: Lekten Palkot
Írta: Kilt Alton

  Többször is átolvastam a levelet. Végül odaadtam Merko-nak. Hiszen mégis csak a tanítványa írta. Először értetlenül nézte a szöveget, aztán megfeszült az állkapcsa. Még egyszer elkezdte olvasni az üzenetet és felcsillant a szeme.
 - Valakinél van ceruza vagy más íróeszköz? - kérdezte.
 - Itt van - nyújtott át neki egy ceruzát Shina - Mit vettél észre?
 - Alton nem azt írta oda, hogy diktálta, hanem azt, hogy parancsba adta. A fogalmazást rá hagyták. - mondta miközben elkezdett aláhúzogatni valamit a papíron.
 - Ez miben segít nekünk? - kérdezte Katret.
 - Altont én képeztem ki. Arra is megtanítottam, hogy írjon titkos üzenetet. - lecsapta a papírt az asztalra. Minden sor első betűjét aláhúzta.
  Shina a lap fölé hajolt és hangosan olvasta.
 - Szökés, 4 fő, ikrek meg Tizon.
 - Jól tettem, hogy téged is tanítóvá tettelek. - mondtam hálásan Merko-nak.
 - Ezt Palkot nagyon elszámította. Sokszor csinálja azt, hogy a hadüzenetet egy fogollyal íratja meg. Ezzel is fitogtatva hatalmát. Még jó, hogy nem mással íratta. - mondta Katret.
 - Ki az a Tizon? - kérdezte Merko.
 - Ő is egy kadét. A legerősebb közölük. Gondolom azért őt választották, mert elég gyors és erős ahhoz, hogy idehozza az ikreket. Ez jó hír, de miért nem többen szöknek? Hiszen az erőd elméletileg szinte üres lesz. - gondolkodott Katret.
 - Majd megkérdezzük őket, addig is a támadásra koncentráljunk, nem derülhet ki, hogy tudunk a szökésükről. Rendben? - néztem körbe.
  Mindenki bólogatott. Nagy kő esett le a szívemről, hiszen az ikrek nem sokára megszöknek. Már csak a csatát kell túlélnünk.

*Legort szemszöge*

  Még mindig a katonákat tartottuk szemmel, mikor éreztem, hogy a férfi tart a cellákhoz. Értesítettem Annát és gyorsan visszamentünk a testünkben. Épp időben, de a férfi meglepetésemre nem velünk, hanem a többiekkel foglalkozott. Bement a másik cellába és az ikrekhez lépett.
 - Melyikőtök tud írni? - kérdezte.
 - Mindhárman tudunk. - felelt halkan Lara.
 - Hozzátok a lányt - mondta Palkot, mire Lara összehúzta magát.
 - Megyek én, csak hagyjátok a testvéreimet. - mondta Alton.
  A katonák Palkot-ra néztek.
 - Akkor hozzátok a fiút. - változtatott a parancsán.
  Mikor már hallótávolságon kívül voltak megszólítottam Emeriszt.
 - Figyeljetek Altonra, és segítsetek neki, ha szüksége van rá.
  Csak bólogattak. Vajon mit tervez Palkot?
 - Nem lehet ennyire őrült. - motyogta Anna.
 - Hogy érted? - kérdeztem, hogy a többiek is hallják.
 - Katret ezredes mesélte, hogy van egy erődparancsnok, aki minden hadüzenetét foglyokkal íratja meg. Szerintem Palkot az az erődparancsnok.
 - Remek, akkor egy őrülttel van dolgunk. - mondta Enturin.
 - Ezt az információt már eddig is tudtuk. Vajon ő diktálja a levelet? - szólt Amber.
 - A fogalmazást a foglyokra hagyja, csak pár adatot mond, aminek benne kell lennie a levélben. - válaszolt Anna.
 - Ez neki miért jó? Hiszen akkor azt is leírhatja, hogy hol van és mi lesz a terv. Nem de? - kérdezte Enturin.
 - Szerintem nem ostoba. Biztosan átnézi a levelet, amit Alton ír, főleg azért is mert tünde és nem bízik benne. - érvelt Anna.
 - Akkor miért nem mást, például közölünk valakit, vitt el? - kérdezte Denrick.
 - Mivel a tündéket támadja meg, gondolom egy tünde fogollyal akarta megíratni a levelet, hogy megrémissze őket. - gondolkodott el Anna - Azonban ez nem biztos, csak találgatok én is.
 - Akkor ezt szerintem eléggé elrontotta - szólaltam meg hirtelen - Altont katonának képzik ki, biztos, hogy értesíti valahogy a falut a szökésről.
 - Remélem igazad van. - felelt Rignot.
  Fél óra múlva visszahozták Altont. Egész végig a földet bámulta. Egyszer sem nézett fel. A katonák a testvéreihez láncolták és felmentek a lépcsőn. Mikor már nem hallhattak minket Alton megszólalt.
 - Sikerült értesítenem a falut az érkezésünkről. Remélem megfejtik, amit írtam.
 - Mit írtál? - kérdezte Tizon.
 - Szökés, négy fő, ikrek meg Tizon. Ennyire volt időm.
 - Ez is pont elég. - válaszolta - Nagyon eszes vagy, ügyesen feltaláltad magadat.
  Alton nem válaszolt semmit, de látszott rajta, hogy büszke.
 - Ti nem tudjátok értesíteni a falut? - kérdezte Lara.
 - Spórolnunk kell az energiánkkal, hiszen kétszáz alakváltónak kell elterelnünk a figyelmét. - válaszolt helyettem Anna - Hozzunk létre egy szobát.
  Nem kellett sok idő és már mindenki a szobában nyüzsgött. De miért neveztük el szobának? Hiszen csak egy pont, ahol találkoznak az elméink. Most nem kéne ezzel foglalkoznom.
 - Változtatnunk kell a terven. Tegnap az őr felhívta a figyelmemet arra, hogy a fő szellőző nyílás, amin szökni fognak, pont a kijárat mellett található. 
 - Akkor el kell onnan terelni az őröket. Hogyan csináljuk? - kérdezte Rignot.
 - Lenne egy javaslatom - folytattam - ne kettő, hanem három csapatra oszoljunk szét. Az erődöt három részre fogjuk bontani. Az egyik csapatnak ki kell jutnia, vagy legalább a bejárat közelébe kell érnie, és az őröket vagy ki kell ütnie vagy el kell terelnie őket onnan. A második csapatnak kijárat és a központ között kell feltartania az őröket. Az utolsó csoport tagjai a legtávolabbi pontjain lesznek az erődnek, mármint a kijárattól a legtávolabbi pontokon. Ott leszek én is, ugyanis majd ott fogok robbantani, így senkinek sem esik nagy baja, és sok őrt sikerül majd felém terelni. Javaslom, Anna is legyen ott, hiszen mi ketten vagyunk a legértékesebbek számukra. Minél több őr vagy katona van a benti részekben, annál kevesebb lesz a bejáratnál, és annál kevesebb eséllyel fülelhetik le a szökést. Szerinted jó lesz a terv, Anna?
 - Igen. Először mindenképpen két csapatra fogunk oszlani, csak miután mind a négyen a szellőzőkben lesznek, akkor válunk szét három csoportra. Rignot, hogy legyenek a csoport beosztások?
 - Mivel ti ketten vagytok a legfontosabb célpontok, mindenkivel tudatnunk kell, hogy hol vagytok, aztán pedig megkapjátok a csali szerepét. Nektek a katonákat a börtön blokkba kell csalni, ott biztos, hogy elkapnak titeket, azonban nem bánthatnak. Valaki majd rátok zárja az ajtót és így sok katonát ártalmatlaníthatunk. Utána egy szerepetek lesz, minket kell irányítanotok, hogy merre menjünk, ahhoz, hogy ne ütközzünk nagy ellenállásba. Ti lesztek az egésznek a két alappillére. A két csapatot újra elmondom. Legort, Alton, Lara, Emerisz, Enturin és Endrees a második csapat Anna, Tizon, Amber, Denrick, Ametiszt, Lace, Thalia és én. Utána szét válunk. Anna, Legort és Amber lesz a harmadik csapat, akik a börtön közelében lesznek. A feladatotok az lesz, hogy Anna és Legort körbe szaladnak az erődben, minél több katona figyelmét felkeltve, akik majd, megpróbálnak elkapni titeket. Amber el fog bújni a börtön bejárata közelében. Mikor az összes katona leér, akkor Amber bezárja őket. Anna, Legort próbáljatok meghúzódni az egyik cellában, és ne engedjétek, hogy a közeletekbe jussanak. Onnan irányítsatok minket. A második csapatban lesz Denrick, Thalia és én, később majd csatlakozik hozzánk Amber. Mi a maradék katonát próbáljuk meg semlegesíteni. Akik ki fognak menni, nekik lesz a legnehezebb dolguk. A lényeg az, hogy valaki kijusson és kint akkor kavarodást okozzon, hogy senkinek se tűnjön fel a csapat szökése. Az első csapat tagjai Lace, Ametiszt, Enturin és Endrees lesznek. Enturin-nak és Endrees-nek a fő feladat az lesz, hogy fedezze Lace-t és Ametiszt-et. Ametiszt és Lace próbál meg kijutni és nagy kavarodást, káoszt okozni. Minden eszközt bevethettek. Enturin és Endrees a bejárat környékét fogják tisztán tartani, ha valamilyen okból vissza kell vonulniuk. Értettétek?
 - Igen! - válaszolt mindenki egyszerre.
 - Megtudtál valami fontos információt, Alton? - kérdezte Rignot.
 - Igen, a támadás este fog kezdődni, de ők már délután el fognak indulni. Azt mondta, hogy valamilyen Katret ezredes és a csapata is ott lesz. Szerintem Palkot fél tőle. Ennyit tudtam meg, remélem elég lesz.
 - Pontos időt nem mondtak? - kérdezte Anna reménykedve.
 - Nem sajnos nem.
 - Így nehéz lesz megjósolni, hogy mikor hagyják el az erődöt. - mondtam.
 - Azt viszont hallottam, hogy a tartalékosok, akik az erődben fognak maradni, majd délután három vagy négy óra körül fognak érkezni. - tette hozzá Alton.
 - Addig figyelni fogunk Legort-tal és szólunk, amint lesz valami. - mondta Anna - Szerintem mára ennyi elég lesz, tartalékolnunk kell Legort-tal.
 - Rendben, akkor mindenkinek sok sikert kívánok. - mondta Rignot.
  Anna visszavitt mindenkit a saját testébe, utána elindultam a szokásos körútra, amit az erődben teszünk. Remélem a falu rendesen fel fog készülni az összecsapásra. Nem szeretném, hogy bárkinek is nagyobb baja esne, amit nem tudnak kezelni. Ekkor eszembe jutott valami.
 - Emerisz!
 - Igen?
 - Szeretnék kérni egy szívességet.
 - Mi lenne az?
 - Amikor visszaértek a faluba és, ha lesznek súlyos sebesültek, akiket nem tudtok ellátni, akkor szólj nekem.
 - Mit tudnál tenni?
 - Most jön az a része, ami nem biztos, hogy tetszeni fog. Ha nem tudod ellátni, akkor kérlek, had vegyem át a tested fölött az irányítást. Te is ott leszel egész végig, de kérlek, had én irányítsak. Megengeded?
 - Persze, megengedem. De mit tettél volna, ha nemet mondtam volna?
 - Akkor megpróbáltam volna elmondani azt, hogy mit kell csinálnod. De nem biztos, hogy ez a módszer hatékony lenne. 
 - Értem. 
  Megszakítottam a kapcsolatot. Most már sokkal nyugodtabb voltam. Eggyel kevesebb probléma. Anna is megérezte szerintem, hogy valami baj van, de nem kérdezett rá. Fél órán keresztül figyeltük meg a katonákat, de nem érkezett még meg a tartalék csapat. Ekkor eszembe jutott egy elég ostoba ötlet, de nem akartam elvetni. Végül megszólítottam Annát.
 - Mit szólnál Anna ahhoz, hogy ha megnéznék mi történt a faluval? 
 - Te is tudod, hogy nagyon sok energiánkba kerülne.
 - Kérlek, ne beszéljünk csak nézzük meg, hogy állnak.
 - Legort, ha nem lesz elég energiánk akkor az egész terv csődbe megy.
 - Igazad van. Nem kellett volna felhoznom. Bocsánat.
 - Csoda történt! - kiáltott fel hirtelen Anna.
 - Mi? - kérdeztem döbbenten.
 - Bocsánatot kértél.  - felelte hitetlenkedve.
 - Gyerekes.
 - Vagy te!
  Tovább folytattuk a járőrözést. Inkább nem szóltunk egymáshoz. Az itt töltött idő alatt sokkal többet fejlődtem.

*Órák múlva, Anna szemszöge*

 - Legort! Ébredj! - ráztam meg, ugyanis elaludt miközben figyeltük a katonákat.
 - Mi? Tessék? - riadt fel.
  Körbenézett és lenyugodott, hogy nem történt semmi változás.
 - Mikor aludtam el? Már itt vannak a tartalékosok? - kérdezte.
 - Pár órával ezelőtt, és közelednek, de nincsenek itt. - válaszoltam készségesen.
 - Akkor mindjárt kezdhetjük a tervet. - morogta - Mindenki készen áll?
 - Ahogy látom, igen.
  Nem kellett sokat várnunk és az őreink megérkeztek. Százötven fő plusz akik itt maradnak. Ez legalább nem változott. Május van, tehát a nap később nyugszik. Olyan este hét fele indulhatnak el, ha a tartalékosok három és négy között értek ide, akkor körülbelül három óra múlva elkezdődik a támadás és vele együtt a szökésünk is.