Most ez a fejezet már a második részhez tartozik. A cselekmény ott folytatódik, ahol abbahagytam. Most csak egy láthatatlan vonalat húztam, hogy mostantól valami más lesz a történetben. A számozást ugyanúgy fogom folytatni, csak az évadok elejét fogom jelezni. Jó olvasást!
*Anna szemszöge*
"Nagyon fáj a fejem." - gondoltam magamban, amikor felébredtem. Megmozdítottam a kezemet, erre lánccsörgést hallottam. A falhoz láncoltak, és csak annyi mozgást teret hagytak, hogy elérjek a fejemig, kinyújtani már nem tudtam a kezemet. A lábamat is megpróbáltam megmozdítani, azt se tudtam kinyújtani. Törökülésbe helyezkedtem. Körülnéztem, hogy egyáltalán megállapítsam, hogy hol vagyok. Félhomály uralkodott. Szerencsére ilyenkor is képes vagyok egy-egy részemet átváltoztatni. Átváltottam a szememet macska szemre, így mindent tisztábban látok. Mindenki itt volt a szakaszból, de eggyel többen voltunk. Volt itt még egy valaki. Túl messze volt ahhoz, hogy bármit is megállapítsak róla. Egy félkör alakú cellában voltunk, mindenkit a falhoz láncoltak. Valamilyen barlangféleségben lehettünk. Velünk szemben volt még egy cella. Nem foglalkoztam vele, de hirtelen mozgásra lettem figyelmes.
- Hahó, van itt valaki? - kérdeztem.
- Igen, te ki vagy? - válaszolt egy halk hang.
- A nevem Lynx Anna. Te ki vagy?
- Kilt Lara.
- Csak te vagy itt?
- Nem még itt vannak a testvéreim is.
- Várjunk csak. Véletlenül nem hármas ikrek vagytok?
- Honnan tudtad?
- Ismered Legort-ot?
- Igen, neki is itt kéne lennie.
- Ezt hogy érted Lara?
- Őt is elfogták.
- Honnan tudod? Hiszen te hamarabb itt voltál, és vele még beszéltem is múltkor.
- Engem használtak túsznak ezért Legort hagyta magát és őt is idehozták.
- Értem, és csak te vagy ébren?
- Nem.
- A testvéreid miért nem beszélnek?
- Nem bíznak benned.
- Lara tudod hogy hol vagyunk?
- Nem.
"Na ezért szeretem a tündéket, amikor csak lehet egy szavas válaszokat adnak."
- Lara, titeket miért raboltak el? - kérdeztem.
- ...
- Lara kérlek! - könyörögtem neki.
- Folyton csak a telepátiánkról kérdezgettek. - mondta végül - Legort ébren van már?
- Nem, még mindig alszik, de ahogy látom, őt nem láncolták a falhoz.
- Tessék? - kérdezték egyszerre mind a hárman.
- Nem láncolták a falhoz. Miért vagytok meglepődve?
- Legort-ot is odaláncolták. - mondták egyszerre.
- Nem tudom, hogy tudtok-e róla, de egyszerre beszéltek. A láncok pedig mellette hevernek.
Erre nem válaszoltak. Nem kérdeztem többet. Inkább a szakaszomra figyeltem, ugyanis kezdtek magukhoz térni. Először Tizon kezdett el mocorogni. Majdnem kitépte a láncot a falból, mert kinyújtotta volna a kezét.
- Mégis mi a fene folyik itt? - kérdezte emelt hangon.
Tizon-nak mély hangja van, és ha megemeli a hangját akkor olyan mintha dörögne az ég. Emiatt mindenki magához tért, kivéve a tünde.
- Hol vagyunk?
- Mi történt?
- Mi folyik itt?
- Mindenki itt van?
Mindenki egyszerre kezdett el beszélni. Végül Rignot megelégelte a fejetlenséget:
- Mindenki maradjon csöndben! - kiabálta.
Hatásos volt, senki se mukkant meg.
- Valaki tudja, hogy hol vagyunk? - tette fel a kérdést.
- Véleményem szerint egy barlangban. - feleltem.
- Mindenki aki... Aú, Anna ezt miért kaptam?
Mellettem volt Rignot és még elértem odáig, így mielőtt befejezte a mondatot megrúgtam.
- Tündék is vannak itt. - válaszoltam.
- Hopsz. Szóval akkor mindenki oldja meg, hogy lásson is valamit. - fejezte ki magát - Anna tudsz valamit?
- Annyit tudok mint ti.
- Eggyel többen vagyunk. - szólalt meg Ametiszt.
Ő ült a tünde mellett. Van egy nagyon hülye szokásom, ha valakinek csak a nevét ismerem, de a személyiségét nem, akkor nem használom a nevét. Szóval Legort számomra egy ideig csak "a tünde" marad.
- Igazad van Ametiszt. Ő Legort, egy tünde.
- Miért vagyunk itt? - kérdezte Rignot.
- Lara azt mondta...
- Ki mondta? - vágott közbe.
- Lara a szemközti cellában van. Azt mondta, hogy őket a képességükről kérdezték.
- De nekünk nincs semmiféle képességünk. - gondolkodott hangosan Enturin.
- Ha emlékeztek még arra az órára, amikor a Kívülállókról tartottak nekünk előadást, akkor tudhatnátok, hogy kevés a katona náluk. - magyarázta meg Rignot.
- Hé, ébredezik! - szólalt meg Ametiszt.
- Felébredtél végre? - kérdeztem tőle.
- Neked is jó reggelt. Ugye csak álmodtam?
- Mire gondolsz?
- Hogy nem vittek el a faluból.
- Akkor el kell, hogy szomorítsalak.
- Te veled meg mi van? Te állsz a támadások mögött?
- Engem is elraboltak a szakaszommal együtt. Hidd el én se örültem, hogy itt ébredtem.
- Miért nem kel fel? - halottam kívülről.
- Anna, mi jár a fejébe? Anna miért nem válaszolsz?
- Szóval nem tudják, hogy telepata vagy?
- De tudnak róla.
- Akkor miért nem engeded, hogy felkeljek?
- Csak figyelmeztetni szeretnélek, hogy ne ijedj meg.
- Mitől ijednék meg?
- Tíz vad idegennel vagy egy cellában. Folytassam?
- Köszi nem kell, most már viszont elengedhetnél.
- Rendben.
Kinyitottam a szememet. Láttam, hogy a tünde elkezdett mocorogni. Nem voltak rajta a láncok. Óvatosan felült, láttam rajta hogy fáj a feje.
- Hogy vagy? - kérdeztem.
- Te hogy lennél, ha leütnének? - kérdezett vissza.
- Legort!!! - kiáltott fel hirtelen az egyik iker a másik cellából.
- Emerisz! Ti is itt vagytok? - ébredt fel teljesen.
- Igen.
- Legalább együtt vagytok. Ideje lenne hazamenni, nem de? - nézett körbe a tünde.
- Ha leszeded rólunk a láncokat, akkor egyet fogok veled érteni. - mondta Rignot.
Először Ametiszthez ment. Megfogta a lakatot és egy kis dróttal pár másodperc alatt kinyitotta azt. Mindenkiről leszedte a láncot. Az ajtóhoz ment, el kezdett vele szöszmötölni, de több perc után se jutott semmire.
- Segíthetek? - kérdeztem.
- Ez egy nagyobb zár, sajnos nincs erősebb vas vagy drót darab, amivel ki tudnám nyitni, de ha nálad van, akkor azt odaadhatnád. - mondta.
Kezd elegem lenni belőle, de megértem hiszen ott kellett hagynia a faluját. Mellesleg ő az egyetlen gyógyító, így sokkal kisebb lett a tündéknek a túlélési esélye. Nem dühödtem fel.
- Kérlek álljál arrébb. - arrébb ment.
A zár elé álltam és egy erős rúgással kitörtem az ajtót.
- Ugye tudod, hogy ez tömör vas volt? - kérdezte a tünde hitetlenkedve.
- Te meg azt, hogy miközben aludtál leszedted magadról a láncot? - vágtam vissza.
Átsétáltam a szemben lévő cella ajtóhoz, már majdnem ezt is berúgtam de Tizon megállított.
- Várj, Anna ezt jobb ha én csinálom. - előre engedtem.
Megfogta a vasrácsot és egy erősebb lökéssel eltörte a zárat. Még mindig meglepődök, hogy mennyire erős Tizon. A tünde most már meg se lepődött. Gyorsan a gyerekekhez ment és kiszabadította őket.
- Most már csak fegyverekre van szükségünk, és már ki is juthatunk. - mondta Endrees.
- Hű, de optimista vagy. - mondta a tünde - Terepismeret nélkül még ha lenne nálunk fegyver akkor is könnyen legyőznének. Először fel kell mérnünk a környezetünket, és csak utána szabad tervet készíteni.
- Akkor mit javasolsz? - lépett a tünde és Endrees közé Rignot.
- Valahogy észrevétlenül fel kell fedeznünk ezt a helyet, aztán miután már mindent tudunk, akkor már tervet is készíthetünk - gondolkodott el a tünde.
- Ez egy lehetetlen vállalkozás, ennyi erővel kiabálva törjünk ki. - morogta Endrees.
- Nem muszáj elhagynunk a cellák területét. - szólaltam meg.
- Ezt meg hogy érted? - kérdezett vissza a tünde.
- Telepaták vagyunk, ha összedolgozunk akkor meg tudjuk állapítani, hogy ki hol van ebben az épületben, sőt ha ügyesek vagyunk akkor egy itteni dolgozónak még az elméjét is átkutathatjuk és már meg is van az alaprajza ennek a helynek. - mondtam el a tervemet.
- Ez még sikerülhet is.
- És mi mit csináljunk? - kérdezte Denrick.
- Ha lejönne egy őr, akkor üssétek le mielőtt szólna valakinek. Aztán vegyétek el a fegyvereit és rejtsétek el azokat a cellában.
- Miért?
- Mert ha lebukunk, akkor legalább legyen nálunk pár fegyver. - mondta helyettem a tünde.
- Rendben.
A többiek az egyetlen bejárathoz álltak, mi pedig beültünk az egyik cellába. Egymással szemben törökülésben ültünk. A tünde kinyújtotta felém a karját. Megfogtuk egymás kezét és koncentráltunk.
- Sikerült? - kérdeztem.
- Úgy tűnik.
- Kezdjük el átfésülni a terepet.
- Rendben, az első elágazásnál te jobbra én balra. Az első embert akit találunk, annak átkutatjuk az elméjét. A lényeg hogy maradjon közöttünk legalább egy olyan erős kapcsolat, aminek segítségével a közöttünk lévő területen érzékelni tudjunk minden embert. Ha egy elágazáshoz érsz, akkor mindig a jobb oldalin menj be. Érted?
- Igen.
- Akkor indulás!
* az Ezredes, Tellen Katret szemszöge*
Fel alá járkáltam a folyosón. Ma reggel vettük észre, hogy egy egész kadét szakasz eltűnt. Méghozzá Anna szakasza tűnt el. Egyáltalán nem örültem neki. Tudom, hogy az apja és az öccse halála után már nem olyan a kapcsolatunk mint előtte volt, de én még mindig ugyanúgy szeretem. A vezetőségi ülés pár perc múlva kezdődik. Bementem a terembe és leültem a helyemre. Pár perc múlva már mindenki megérkezett. Kiállt a hírnök középre és elkezdte ismertetni a tényeket:
- Ma reggel a 10-es kadét csapat szobáját bezárva találtuk. Amikor bejutottunk a szoba üresen állt, pedig az erőd területén senki sem látta őket. Az egyik ágy alatt altatólabda maradványait találtuk. Azt kell tudni róla, hogy labdára hasonlít, de ha víz éri akkor altató gázzá válik. Nyilvánvaló volt, hogy az egész szakaszt elaltatták, aztán elvitték. A Kívülállókat gyanúsítjuk, de nincs elég bizonyítékunk arra, hogy valóban ők voltak-e. Viszont ha nem teszünk semmit akkor kaptak tíz jól képzett kadétot, akiket még meg lehet törni, és utána már ellenünk fognak harcolni.
Miután befejezte ő is leült. Mindenki elkezdett suttogni és beszélni. Az egyik tiszt az első sorból felállt:
- Uraim, az első kérdés nyilván az, hogy mi szükségük volt a Kívülállóknak a 10-es szakasz elrablása.
- Mégis mi lenne, katonákra van szükségük és honnan máshonnan szereznének jobbakat mint innen? - szólt közbe valaki.
- Szerintem tíz kadét elrablása nem érne meg ennyi fáradalmat. Akkor mi lehetett a valódi céljuk?
Ekkor szót kértem. Tudom, hogy Anna titkát meg kell őriznem, de ilyenkor fontosabbnak tartom azt, hogy intézkedjünk.
- A 10-es szakasz egyik tagjának, név szerint Lynx Annának van egy különleges képessége. Képes telepatikus kapcsolatot létrehozni bárkivel. Ezért minden hatodik órában beszélt az egyik tündével, akinek szintén ugyanilyen a képessége. Pár nappal ezelőtt mint tudhatják megtámadták a tünde falut, és elraboltak onnan három gyereket. Későbbi támadásról nem tudunk, de szerintem a két támadás között biztos, hogy van összefüggés. - nem ültem le, mert vártam a kérdéseket.
- Tehát Ezredes maga azt állítja, hogy az egész szakaszt, azért rabolták el, mert egyiküknek közölük különleges képessége van?
- Igen.
- Akkor a többieket miért vitték magukkal?
- Gondolom ha már itt voltak nem csak egy gyerekkel akartak visszatérni. Hiszen tíz jól képzett kadét feküdt előttük. Nem hagyták ki ezt a lehetőséget.
- Ezredes van javaslata, hogy hogyan oldjuk meg ezt a problémát? - kérdezte a tanács vezetője.
- Igen, uram. Azt javaslom, hogy beszéljünk a tündékkel. - döbbent csend fogadta a kijelentésemet, aztán egyszerre kezdett el mindenki beszélni.
- Csend legyen! - kiabálta a tanács vezetője.
Mindenki elhallgatott.
- Ezredes, mégis miért tartja ezt jó ötletnek? Hiszen ha elhagyják ezt a bolygót utána vadászokat is küldhetnek ránk.
- Igaza van uram, de mi is kétségbe vagyunk esve, hiszen ez az egyik legbiztonságosabb Erőd a területünkön, mégis gond nélkül raboltak el egy egész szakaszt! A tündék is kétségbe vannak esve, hiszen egy vad idegen világba csöppentek ráadásul egy hónapon belül kétszer is megtámadták őket. Ha beszélnénk velük, akkor nagy eséllyel mellettünk harcolnának, nem pedig ellenünk. De ehhez nekünk kell gyorsabban lépnünk. Nem akarom, hogy a Kívülállók megint győzzenek. - mondtam az érveket.
- Akkor szavazzunk! - mondta ki a végszót a tanács vezetője.
Sokan álltak mellettem, és végül kineveztek a tárgyaló csapat élére. Nem akartam nagy csapatot, ezért hat jó barátomat kértem meg, hogy majd kísérjenek el. Holnap fogunk elmenni a tündékhez. Remélem nem lesz túl késő.
*Legort szemszöge*
- Én végeztem, és te? - hallottam Anna hangját a fejemben.
- Én is.
- Az alaprajzok meg vannak?
- Igen.
- Induljunk vissza.
- Rendben.
Könnyebb visszajutni a testünkhöz, mint elszakadni tőle. Körülbelül egy óra alatt sikerült feltérképeznünk a területet, sőt pár titkos kamrára is bukkantunk. A visszafele út pár másodpercig zajlott. Még nem mentem le a cellákhoz. Anna szintén ott állt mellettem. Fény szűrődött ki, pedig nem volt lent fáklya. Lementünk a cellákhoz. Több katona is itt volt. Megint szétválasztották az embereket és az ikreket. Első látásra mindenki jól volt. A testünket békén hagyták, de egy férfi egyfolytában minket bámult. Nem tudtam eldönteni, hogy most mit csináljak. Anna is hasonló helyzetben lehetett, mert egyfolytában ide-oda rángatta a fejét. Végül a férfi, aki minket nézett megszólalt:
- Látod őket? - nézett Emeriszre.
Most vettem észre, hogy ő lát minket akkor is, ha nem vagyunk a testünkben.
- Nem. - mondta halkan.
- Már megtanulhattad volna, hogy nem szeretem, ha hazudnak nekem. - mondta fenyegetően - Szóval akkor már itt vannak mindketten.
- Ki ez a férfi? - kérdeztem.
- Szerinted én honnan tudnám?
- Te be tudsz férkőzni az elméjébe?
- Nem, és te?
- Nem. - rossz hír, nagyon rossz hír. - És a katonák?
- Még nem próbáltam.
Láttam, hogy a legközelebbi katonán próbálja ki. Az hirtelen összeesett és utána a földön rángatózott.
- Mit művelsz? Nem szabad lebuknunk! - mondtam dühösen.
- Nem csináltam semmit! Túl érzékeny az elméje, ezért rosszul fogadta, hogy belenéztem.
- Remek.
- Jobb lenne, ha visszatérnétek a testetekbe, úgy könnyebben tudnánk beszélgetni. - szólalt meg hirtelen a férfi.
- Mit csináljunk? - kérdezte Anna.
- Nem tudom.
- Mit szólnátok ahhoz, hogy visszajönnétek, és békén hagyjuk a barátaitokat? - kérdezte, miközben jelzett az embereinek, akik erre közre fogtak mindenkit. Hozzánk, vagyis a testünkhöz négyen jöttek oda. Azonnal visszatértem a testembe, és láttam, hogy Anna ugyanezt teszi.
*Anna szemszöge*
Amint visszatértem a testembe elengedtem a tünde kezét. Az őrök csak erre vártak. Megfogtak és a kezeimet hátra kötötték, aztán pedig letérdeltettek a férfi elé. A tündével ugyanezt tették. Ott térdeltünk egymás mellett magatehetetlenül. Ekkor a férfi megszólalt:
- Hozzátok azokat ide!
Pár perc múlva bejött valaki és a kezében két fémsisakot tartott. Amint meglátta azokat a tünde, elsápadt és menekülni akart, de lefogták. Ezt látva a férfi kegyetlenül felnevetett.
- Ismerős tünde? - kérdezte nevetve.
Nem válaszolt, csak meredten bámulta azokat a sisakokat.
- Látom, te nem érted, hogy mi folyik itt. - mondta nekem - Ezek a sisakok kifejezetten nektek készültek. Hogy miért? Ez egy speciális fém ötvözet, amely nem engedi, hogy használni tudjátok a képességeteket. Ha ezt felveszed, akkor pár percen belül elkezd fájni a fejed, de annyira, hogy úgy érzed mindjárt felrobban. Sajnos ez a beszámoló nem élethű, hiszen rajtam nem működik. Szóval ha engedetlenek vagytok, vagy még egyszer szökésen kapunk titeket, akkor tudni fogod, hogy mire képes ez a sisak. Értetted? - nem válaszoltam - Nos a mai napért még nem kaptok büntetést, de holnaptól jobb lesz ha engedelmeskedtek. Vigyétek őket a helyükre! - intett a katonáinak.
Durván felállítottak és a falhoz láncoltak. Hogy hogy nem vettük észre, hogy a többiek bajban vannak? Majd ki kell találni valamit, hogy ne csak egy vonalat lássunk be, hanem egy nagyobb területet.
- Ma ne adjatok a foglyoknak se enni, se inni. Tanulják meg, hogy itt hogyan is zajlanak a dolgok. - mondta a börtön őrnek, akinek van egy nagy monoklija a szeme alatt. Nem kellett sokat gondolkodnom, hogy rájöjjek Tizon leütötte. Nem beszélgettünk csak ültünk ott egy helyben. Egyszer csak megböködött Rignot, és a fülemhez hajolt:
- Meg tudod oldani, hogy megint halljuk egymás gondolatát?
Csak bólintottam, hogy az őr ne figyeljen fel ránk.
- A tündéket is vond be!
Megint csak bólintottam.
- Mennyi ideig fogod tudni tartani?
- Csak pár percig, eléggé kimerültem.
- Rendben.
- Mi ez a pusmogás?! - nézett ránk az őr - Itt nem szabad beszélgetni! - azzal visszaült a helyére.
Elkezdtem a műveletet. Először kialakítottam egy szobát, aztán elkezdtem idehozni mindenkit. Már gyorsabban ment, mint múltkor. Sikerült mindenkit idehoznom a fejembe. Nagyon nagy a zsongás-
- Segíthetek? - kérdezte a tünde.
- Igen, köszi.
Most már ez a szoba valahol kettőnk között lebegett. Így sokkal könnyebb volt tartani.
- Mindenki figyeljen rám! - mondta Rignot, mindenkit túl kiabálva - Amíg lehet, addig beszéljük meg azt amit tudunk! Anna, Legort sikerült megszerezni az alaprajzot?
- Igen. - válaszoltuk egyszerre.
- Meg tudjátok mutatni, vagy az már túl sok energiát vesz el?
- Még meg tudjuk csinálni.
Először Legort mutatta az épület bal részét, majd én kiegészítettem a jobb részével.
- Akkor tényleg egy barlangban vagyunk, de hogy hogy nem falódtunk fel? - kérdezte Denrick.
- Valójában érzékeltem valami lénynek az elméjét a barlang bejáratnál. - mondta Legort - Még muszáj mutatnunk?
- Nem dehogy. - mondta Rignot - Legort tudnál mesélni azokról a sisakokról?
- Bárcsak ne tudnék... Igaza van annak a férfinak. Ha egy telepata veszi fel azt, akkor elviselhetetlen kínokat fog átélni.
- Miért? - kérdeztem.
- Próbáltad már valaha visszafogni a képességedet?
- Nem soha.
- Ez a sisak viszont, nem engedi, hogy használd. Hidd el nagyon rossz érzés. Most mindenki annyi lát, amit a szemükkel érzékelnek, azonban mi sokkal többet látunk, érzékelünk majdnem mindenkit, aki itt van a száz méteres körzetünkben. A telepátia valójában egy energia kör, aminek az agy a középpontja. Gondolj bele, ha egyszer ezt a sok energiát visszaerőltetik az agyadba. Először nem érzel semmit, aztán olyan lesz mint ha egyre nagyobb nyomás lenne a koponyádban, ami valójában igaz is. Ha túl sokáig viseled a sisakot, akkor elájulsz, aztán ha rajtad marad, akkor abba bele is halhatsz.
- Nem hangzik jól...
- Nem is az, szerencsémre még nem volt alkalmam kipróbálni. Azonban egy barátom mesélt róla.
- Nem lehet, hogy túlzott egy kicsit? - reménykedtem.
- Szerinted?
- Költői kérdésnek szántam...
- Most hogy ezekkel az információkkal gazdagabbak lettünk, nem kéne a szökésről is beszélnünk? - vetette fel Lace.
- Valójában tényleg nem lenne hátrány ha kitapasztalnánk az itt lévő katonák reakció idejét. - mondtam.
- Ezt hogy érted? - kérdezte Amber.
- Úgy érti, hogy az első szökés biztos, hogy nem fog sikerrel járni, azonban sok tapasztalatot tudunk vele szerezni. - mondta helyettem a tünde - Egyébként ha már itt tartunk először ne úgy szökjünk, hogy mindenki meg akar lépni, mert akkor utánunk jönnek, elég hamar. Amint lehetséges egy kisebb csapatot fogunk kijuttatni, aztán pedig mi fedezzük őket, ez alatt azt értem, hogy mindenkinek eltereljük a figyelmét. Szóval négy olyan valaki kell, akik nem fontosak, hogy ne vegyék észre azonnal, ha nincsenek meg.
- Remek. Most hogy tudunk egy tervet, nem lehetne, hogy a mai napra ennyi beszéd elég legyen? - kérdeztem, mert már szinte bealudtam.
- Rendben, akkor mára ennyi volt a tervezgetés. - mondta ki a végszót Rignot.
Mindenkit visszakísértem a testébe, aztán álomba zuhantam.
"Nagyon fáj a fejem." - gondoltam magamban, amikor felébredtem. Megmozdítottam a kezemet, erre lánccsörgést hallottam. A falhoz láncoltak, és csak annyi mozgást teret hagytak, hogy elérjek a fejemig, kinyújtani már nem tudtam a kezemet. A lábamat is megpróbáltam megmozdítani, azt se tudtam kinyújtani. Törökülésbe helyezkedtem. Körülnéztem, hogy egyáltalán megállapítsam, hogy hol vagyok. Félhomály uralkodott. Szerencsére ilyenkor is képes vagyok egy-egy részemet átváltoztatni. Átváltottam a szememet macska szemre, így mindent tisztábban látok. Mindenki itt volt a szakaszból, de eggyel többen voltunk. Volt itt még egy valaki. Túl messze volt ahhoz, hogy bármit is megállapítsak róla. Egy félkör alakú cellában voltunk, mindenkit a falhoz láncoltak. Valamilyen barlangféleségben lehettünk. Velünk szemben volt még egy cella. Nem foglalkoztam vele, de hirtelen mozgásra lettem figyelmes.
- Hahó, van itt valaki? - kérdeztem.
- Igen, te ki vagy? - válaszolt egy halk hang.
- A nevem Lynx Anna. Te ki vagy?
- Kilt Lara.
- Csak te vagy itt?
- Nem még itt vannak a testvéreim is.
- Várjunk csak. Véletlenül nem hármas ikrek vagytok?
- Honnan tudtad?
- Ismered Legort-ot?
- Igen, neki is itt kéne lennie.
- Ezt hogy érted Lara?
- Őt is elfogták.
- Honnan tudod? Hiszen te hamarabb itt voltál, és vele még beszéltem is múltkor.
- Engem használtak túsznak ezért Legort hagyta magát és őt is idehozták.
- Értem, és csak te vagy ébren?
- Nem.
- A testvéreid miért nem beszélnek?
- Nem bíznak benned.
- Lara tudod hogy hol vagyunk?
- Nem.
"Na ezért szeretem a tündéket, amikor csak lehet egy szavas válaszokat adnak."
- Lara, titeket miért raboltak el? - kérdeztem.
- ...
- Lara kérlek! - könyörögtem neki.
- Folyton csak a telepátiánkról kérdezgettek. - mondta végül - Legort ébren van már?
- Nem, még mindig alszik, de ahogy látom, őt nem láncolták a falhoz.
- Tessék? - kérdezték egyszerre mind a hárman.
- Nem láncolták a falhoz. Miért vagytok meglepődve?
- Legort-ot is odaláncolták. - mondták egyszerre.
- Nem tudom, hogy tudtok-e róla, de egyszerre beszéltek. A láncok pedig mellette hevernek.
Erre nem válaszoltak. Nem kérdeztem többet. Inkább a szakaszomra figyeltem, ugyanis kezdtek magukhoz térni. Először Tizon kezdett el mocorogni. Majdnem kitépte a láncot a falból, mert kinyújtotta volna a kezét.
- Mégis mi a fene folyik itt? - kérdezte emelt hangon.
Tizon-nak mély hangja van, és ha megemeli a hangját akkor olyan mintha dörögne az ég. Emiatt mindenki magához tért, kivéve a tünde.
- Hol vagyunk?
- Mi történt?
- Mi folyik itt?
- Mindenki itt van?
Mindenki egyszerre kezdett el beszélni. Végül Rignot megelégelte a fejetlenséget:
- Mindenki maradjon csöndben! - kiabálta.
Hatásos volt, senki se mukkant meg.
- Valaki tudja, hogy hol vagyunk? - tette fel a kérdést.
- Véleményem szerint egy barlangban. - feleltem.
- Mindenki aki... Aú, Anna ezt miért kaptam?
Mellettem volt Rignot és még elértem odáig, így mielőtt befejezte a mondatot megrúgtam.
- Tündék is vannak itt. - válaszoltam.
- Hopsz. Szóval akkor mindenki oldja meg, hogy lásson is valamit. - fejezte ki magát - Anna tudsz valamit?
- Annyit tudok mint ti.
- Eggyel többen vagyunk. - szólalt meg Ametiszt.
Ő ült a tünde mellett. Van egy nagyon hülye szokásom, ha valakinek csak a nevét ismerem, de a személyiségét nem, akkor nem használom a nevét. Szóval Legort számomra egy ideig csak "a tünde" marad.
- Igazad van Ametiszt. Ő Legort, egy tünde.
- Miért vagyunk itt? - kérdezte Rignot.
- Lara azt mondta...
- Ki mondta? - vágott közbe.
- Lara a szemközti cellában van. Azt mondta, hogy őket a képességükről kérdezték.
- De nekünk nincs semmiféle képességünk. - gondolkodott hangosan Enturin.
- Ha emlékeztek még arra az órára, amikor a Kívülállókról tartottak nekünk előadást, akkor tudhatnátok, hogy kevés a katona náluk. - magyarázta meg Rignot.
- Hé, ébredezik! - szólalt meg Ametiszt.
- Felébredtél végre? - kérdeztem tőle.
- Neked is jó reggelt. Ugye csak álmodtam?
- Mire gondolsz?
- Hogy nem vittek el a faluból.
- Akkor el kell, hogy szomorítsalak.
- Te veled meg mi van? Te állsz a támadások mögött?
- Engem is elraboltak a szakaszommal együtt. Hidd el én se örültem, hogy itt ébredtem.
- Miért nem kel fel? - halottam kívülről.
- Anna, mi jár a fejébe? Anna miért nem válaszolsz?
- Szóval nem tudják, hogy telepata vagy?
- De tudnak róla.
- Akkor miért nem engeded, hogy felkeljek?
- Csak figyelmeztetni szeretnélek, hogy ne ijedj meg.
- Mitől ijednék meg?
- Tíz vad idegennel vagy egy cellában. Folytassam?
- Köszi nem kell, most már viszont elengedhetnél.
- Rendben.
Kinyitottam a szememet. Láttam, hogy a tünde elkezdett mocorogni. Nem voltak rajta a láncok. Óvatosan felült, láttam rajta hogy fáj a feje.
- Hogy vagy? - kérdeztem.
- Te hogy lennél, ha leütnének? - kérdezett vissza.
- Legort!!! - kiáltott fel hirtelen az egyik iker a másik cellából.
- Emerisz! Ti is itt vagytok? - ébredt fel teljesen.
- Igen.
- Legalább együtt vagytok. Ideje lenne hazamenni, nem de? - nézett körbe a tünde.
- Ha leszeded rólunk a láncokat, akkor egyet fogok veled érteni. - mondta Rignot.
Először Ametiszthez ment. Megfogta a lakatot és egy kis dróttal pár másodperc alatt kinyitotta azt. Mindenkiről leszedte a láncot. Az ajtóhoz ment, el kezdett vele szöszmötölni, de több perc után se jutott semmire.
- Segíthetek? - kérdeztem.
- Ez egy nagyobb zár, sajnos nincs erősebb vas vagy drót darab, amivel ki tudnám nyitni, de ha nálad van, akkor azt odaadhatnád. - mondta.
Kezd elegem lenni belőle, de megértem hiszen ott kellett hagynia a faluját. Mellesleg ő az egyetlen gyógyító, így sokkal kisebb lett a tündéknek a túlélési esélye. Nem dühödtem fel.
- Kérlek álljál arrébb. - arrébb ment.
A zár elé álltam és egy erős rúgással kitörtem az ajtót.
- Ugye tudod, hogy ez tömör vas volt? - kérdezte a tünde hitetlenkedve.
- Te meg azt, hogy miközben aludtál leszedted magadról a láncot? - vágtam vissza.
Átsétáltam a szemben lévő cella ajtóhoz, már majdnem ezt is berúgtam de Tizon megállított.
- Várj, Anna ezt jobb ha én csinálom. - előre engedtem.
Megfogta a vasrácsot és egy erősebb lökéssel eltörte a zárat. Még mindig meglepődök, hogy mennyire erős Tizon. A tünde most már meg se lepődött. Gyorsan a gyerekekhez ment és kiszabadította őket.
- Most már csak fegyverekre van szükségünk, és már ki is juthatunk. - mondta Endrees.
- Hű, de optimista vagy. - mondta a tünde - Terepismeret nélkül még ha lenne nálunk fegyver akkor is könnyen legyőznének. Először fel kell mérnünk a környezetünket, és csak utána szabad tervet készíteni.
- Akkor mit javasolsz? - lépett a tünde és Endrees közé Rignot.
- Valahogy észrevétlenül fel kell fedeznünk ezt a helyet, aztán miután már mindent tudunk, akkor már tervet is készíthetünk - gondolkodott el a tünde.
- Ez egy lehetetlen vállalkozás, ennyi erővel kiabálva törjünk ki. - morogta Endrees.
- Nem muszáj elhagynunk a cellák területét. - szólaltam meg.
- Ezt meg hogy érted? - kérdezett vissza a tünde.
- Telepaták vagyunk, ha összedolgozunk akkor meg tudjuk állapítani, hogy ki hol van ebben az épületben, sőt ha ügyesek vagyunk akkor egy itteni dolgozónak még az elméjét is átkutathatjuk és már meg is van az alaprajza ennek a helynek. - mondtam el a tervemet.
- Ez még sikerülhet is.
- És mi mit csináljunk? - kérdezte Denrick.
- Ha lejönne egy őr, akkor üssétek le mielőtt szólna valakinek. Aztán vegyétek el a fegyvereit és rejtsétek el azokat a cellában.
- Miért?
- Mert ha lebukunk, akkor legalább legyen nálunk pár fegyver. - mondta helyettem a tünde.
- Rendben.
A többiek az egyetlen bejárathoz álltak, mi pedig beültünk az egyik cellába. Egymással szemben törökülésben ültünk. A tünde kinyújtotta felém a karját. Megfogtuk egymás kezét és koncentráltunk.
- Sikerült? - kérdeztem.
- Úgy tűnik.
- Kezdjük el átfésülni a terepet.
- Rendben, az első elágazásnál te jobbra én balra. Az első embert akit találunk, annak átkutatjuk az elméjét. A lényeg hogy maradjon közöttünk legalább egy olyan erős kapcsolat, aminek segítségével a közöttünk lévő területen érzékelni tudjunk minden embert. Ha egy elágazáshoz érsz, akkor mindig a jobb oldalin menj be. Érted?
- Igen.
- Akkor indulás!
* az Ezredes, Tellen Katret szemszöge*
Fel alá járkáltam a folyosón. Ma reggel vettük észre, hogy egy egész kadét szakasz eltűnt. Méghozzá Anna szakasza tűnt el. Egyáltalán nem örültem neki. Tudom, hogy az apja és az öccse halála után már nem olyan a kapcsolatunk mint előtte volt, de én még mindig ugyanúgy szeretem. A vezetőségi ülés pár perc múlva kezdődik. Bementem a terembe és leültem a helyemre. Pár perc múlva már mindenki megérkezett. Kiállt a hírnök középre és elkezdte ismertetni a tényeket:
- Ma reggel a 10-es kadét csapat szobáját bezárva találtuk. Amikor bejutottunk a szoba üresen állt, pedig az erőd területén senki sem látta őket. Az egyik ágy alatt altatólabda maradványait találtuk. Azt kell tudni róla, hogy labdára hasonlít, de ha víz éri akkor altató gázzá válik. Nyilvánvaló volt, hogy az egész szakaszt elaltatták, aztán elvitték. A Kívülállókat gyanúsítjuk, de nincs elég bizonyítékunk arra, hogy valóban ők voltak-e. Viszont ha nem teszünk semmit akkor kaptak tíz jól képzett kadétot, akiket még meg lehet törni, és utána már ellenünk fognak harcolni.
Miután befejezte ő is leült. Mindenki elkezdett suttogni és beszélni. Az egyik tiszt az első sorból felállt:
- Uraim, az első kérdés nyilván az, hogy mi szükségük volt a Kívülállóknak a 10-es szakasz elrablása.
- Mégis mi lenne, katonákra van szükségük és honnan máshonnan szereznének jobbakat mint innen? - szólt közbe valaki.
- Szerintem tíz kadét elrablása nem érne meg ennyi fáradalmat. Akkor mi lehetett a valódi céljuk?
Ekkor szót kértem. Tudom, hogy Anna titkát meg kell őriznem, de ilyenkor fontosabbnak tartom azt, hogy intézkedjünk.
- A 10-es szakasz egyik tagjának, név szerint Lynx Annának van egy különleges képessége. Képes telepatikus kapcsolatot létrehozni bárkivel. Ezért minden hatodik órában beszélt az egyik tündével, akinek szintén ugyanilyen a képessége. Pár nappal ezelőtt mint tudhatják megtámadták a tünde falut, és elraboltak onnan három gyereket. Későbbi támadásról nem tudunk, de szerintem a két támadás között biztos, hogy van összefüggés. - nem ültem le, mert vártam a kérdéseket.
- Tehát Ezredes maga azt állítja, hogy az egész szakaszt, azért rabolták el, mert egyiküknek közölük különleges képessége van?
- Igen.
- Akkor a többieket miért vitték magukkal?
- Gondolom ha már itt voltak nem csak egy gyerekkel akartak visszatérni. Hiszen tíz jól képzett kadét feküdt előttük. Nem hagyták ki ezt a lehetőséget.
- Ezredes van javaslata, hogy hogyan oldjuk meg ezt a problémát? - kérdezte a tanács vezetője.
- Igen, uram. Azt javaslom, hogy beszéljünk a tündékkel. - döbbent csend fogadta a kijelentésemet, aztán egyszerre kezdett el mindenki beszélni.
- Csend legyen! - kiabálta a tanács vezetője.
Mindenki elhallgatott.
- Ezredes, mégis miért tartja ezt jó ötletnek? Hiszen ha elhagyják ezt a bolygót utána vadászokat is küldhetnek ránk.
- Igaza van uram, de mi is kétségbe vagyunk esve, hiszen ez az egyik legbiztonságosabb Erőd a területünkön, mégis gond nélkül raboltak el egy egész szakaszt! A tündék is kétségbe vannak esve, hiszen egy vad idegen világba csöppentek ráadásul egy hónapon belül kétszer is megtámadták őket. Ha beszélnénk velük, akkor nagy eséllyel mellettünk harcolnának, nem pedig ellenünk. De ehhez nekünk kell gyorsabban lépnünk. Nem akarom, hogy a Kívülállók megint győzzenek. - mondtam az érveket.
- Akkor szavazzunk! - mondta ki a végszót a tanács vezetője.
Sokan álltak mellettem, és végül kineveztek a tárgyaló csapat élére. Nem akartam nagy csapatot, ezért hat jó barátomat kértem meg, hogy majd kísérjenek el. Holnap fogunk elmenni a tündékhez. Remélem nem lesz túl késő.
*Legort szemszöge*
- Én végeztem, és te? - hallottam Anna hangját a fejemben.
- Én is.
- Az alaprajzok meg vannak?
- Igen.
- Induljunk vissza.
- Rendben.
Könnyebb visszajutni a testünkhöz, mint elszakadni tőle. Körülbelül egy óra alatt sikerült feltérképeznünk a területet, sőt pár titkos kamrára is bukkantunk. A visszafele út pár másodpercig zajlott. Még nem mentem le a cellákhoz. Anna szintén ott állt mellettem. Fény szűrődött ki, pedig nem volt lent fáklya. Lementünk a cellákhoz. Több katona is itt volt. Megint szétválasztották az embereket és az ikreket. Első látásra mindenki jól volt. A testünket békén hagyták, de egy férfi egyfolytában minket bámult. Nem tudtam eldönteni, hogy most mit csináljak. Anna is hasonló helyzetben lehetett, mert egyfolytában ide-oda rángatta a fejét. Végül a férfi, aki minket nézett megszólalt:
- Látod őket? - nézett Emeriszre.
Most vettem észre, hogy ő lát minket akkor is, ha nem vagyunk a testünkben.
- Nem. - mondta halkan.
- Már megtanulhattad volna, hogy nem szeretem, ha hazudnak nekem. - mondta fenyegetően - Szóval akkor már itt vannak mindketten.
- Ki ez a férfi? - kérdeztem.
- Szerinted én honnan tudnám?
- Te be tudsz férkőzni az elméjébe?
- Nem, és te?
- Nem. - rossz hír, nagyon rossz hír. - És a katonák?
- Még nem próbáltam.
Láttam, hogy a legközelebbi katonán próbálja ki. Az hirtelen összeesett és utána a földön rángatózott.
- Mit művelsz? Nem szabad lebuknunk! - mondtam dühösen.
- Nem csináltam semmit! Túl érzékeny az elméje, ezért rosszul fogadta, hogy belenéztem.
- Remek.
- Jobb lenne, ha visszatérnétek a testetekbe, úgy könnyebben tudnánk beszélgetni. - szólalt meg hirtelen a férfi.
- Mit csináljunk? - kérdezte Anna.
- Nem tudom.
- Mit szólnátok ahhoz, hogy visszajönnétek, és békén hagyjuk a barátaitokat? - kérdezte, miközben jelzett az embereinek, akik erre közre fogtak mindenkit. Hozzánk, vagyis a testünkhöz négyen jöttek oda. Azonnal visszatértem a testembe, és láttam, hogy Anna ugyanezt teszi.
*Anna szemszöge*
Amint visszatértem a testembe elengedtem a tünde kezét. Az őrök csak erre vártak. Megfogtak és a kezeimet hátra kötötték, aztán pedig letérdeltettek a férfi elé. A tündével ugyanezt tették. Ott térdeltünk egymás mellett magatehetetlenül. Ekkor a férfi megszólalt:
- Hozzátok azokat ide!
Pár perc múlva bejött valaki és a kezében két fémsisakot tartott. Amint meglátta azokat a tünde, elsápadt és menekülni akart, de lefogták. Ezt látva a férfi kegyetlenül felnevetett.
- Ismerős tünde? - kérdezte nevetve.
Nem válaszolt, csak meredten bámulta azokat a sisakokat.
- Látom, te nem érted, hogy mi folyik itt. - mondta nekem - Ezek a sisakok kifejezetten nektek készültek. Hogy miért? Ez egy speciális fém ötvözet, amely nem engedi, hogy használni tudjátok a képességeteket. Ha ezt felveszed, akkor pár percen belül elkezd fájni a fejed, de annyira, hogy úgy érzed mindjárt felrobban. Sajnos ez a beszámoló nem élethű, hiszen rajtam nem működik. Szóval ha engedetlenek vagytok, vagy még egyszer szökésen kapunk titeket, akkor tudni fogod, hogy mire képes ez a sisak. Értetted? - nem válaszoltam - Nos a mai napért még nem kaptok büntetést, de holnaptól jobb lesz ha engedelmeskedtek. Vigyétek őket a helyükre! - intett a katonáinak.
Durván felállítottak és a falhoz láncoltak. Hogy hogy nem vettük észre, hogy a többiek bajban vannak? Majd ki kell találni valamit, hogy ne csak egy vonalat lássunk be, hanem egy nagyobb területet.
- Ma ne adjatok a foglyoknak se enni, se inni. Tanulják meg, hogy itt hogyan is zajlanak a dolgok. - mondta a börtön őrnek, akinek van egy nagy monoklija a szeme alatt. Nem kellett sokat gondolkodnom, hogy rájöjjek Tizon leütötte. Nem beszélgettünk csak ültünk ott egy helyben. Egyszer csak megböködött Rignot, és a fülemhez hajolt:
- Meg tudod oldani, hogy megint halljuk egymás gondolatát?
Csak bólintottam, hogy az őr ne figyeljen fel ránk.
- A tündéket is vond be!
Megint csak bólintottam.
- Mennyi ideig fogod tudni tartani?
- Csak pár percig, eléggé kimerültem.
- Rendben.
- Mi ez a pusmogás?! - nézett ránk az őr - Itt nem szabad beszélgetni! - azzal visszaült a helyére.
Elkezdtem a műveletet. Először kialakítottam egy szobát, aztán elkezdtem idehozni mindenkit. Már gyorsabban ment, mint múltkor. Sikerült mindenkit idehoznom a fejembe. Nagyon nagy a zsongás-
- Segíthetek? - kérdezte a tünde.
- Igen, köszi.
Most már ez a szoba valahol kettőnk között lebegett. Így sokkal könnyebb volt tartani.
- Mindenki figyeljen rám! - mondta Rignot, mindenkit túl kiabálva - Amíg lehet, addig beszéljük meg azt amit tudunk! Anna, Legort sikerült megszerezni az alaprajzot?
- Igen. - válaszoltuk egyszerre.
- Meg tudjátok mutatni, vagy az már túl sok energiát vesz el?
- Még meg tudjuk csinálni.
Először Legort mutatta az épület bal részét, majd én kiegészítettem a jobb részével.
- Akkor tényleg egy barlangban vagyunk, de hogy hogy nem falódtunk fel? - kérdezte Denrick.
- Valójában érzékeltem valami lénynek az elméjét a barlang bejáratnál. - mondta Legort - Még muszáj mutatnunk?
- Nem dehogy. - mondta Rignot - Legort tudnál mesélni azokról a sisakokról?
- Bárcsak ne tudnék... Igaza van annak a férfinak. Ha egy telepata veszi fel azt, akkor elviselhetetlen kínokat fog átélni.
- Miért? - kérdeztem.
- Próbáltad már valaha visszafogni a képességedet?
- Nem soha.
- Ez a sisak viszont, nem engedi, hogy használd. Hidd el nagyon rossz érzés. Most mindenki annyi lát, amit a szemükkel érzékelnek, azonban mi sokkal többet látunk, érzékelünk majdnem mindenkit, aki itt van a száz méteres körzetünkben. A telepátia valójában egy energia kör, aminek az agy a középpontja. Gondolj bele, ha egyszer ezt a sok energiát visszaerőltetik az agyadba. Először nem érzel semmit, aztán olyan lesz mint ha egyre nagyobb nyomás lenne a koponyádban, ami valójában igaz is. Ha túl sokáig viseled a sisakot, akkor elájulsz, aztán ha rajtad marad, akkor abba bele is halhatsz.
- Nem hangzik jól...
- Nem is az, szerencsémre még nem volt alkalmam kipróbálni. Azonban egy barátom mesélt róla.
- Nem lehet, hogy túlzott egy kicsit? - reménykedtem.
- Szerinted?
- Költői kérdésnek szántam...
- Most hogy ezekkel az információkkal gazdagabbak lettünk, nem kéne a szökésről is beszélnünk? - vetette fel Lace.
- Valójában tényleg nem lenne hátrány ha kitapasztalnánk az itt lévő katonák reakció idejét. - mondtam.
- Ezt hogy érted? - kérdezte Amber.
- Úgy érti, hogy az első szökés biztos, hogy nem fog sikerrel járni, azonban sok tapasztalatot tudunk vele szerezni. - mondta helyettem a tünde - Egyébként ha már itt tartunk először ne úgy szökjünk, hogy mindenki meg akar lépni, mert akkor utánunk jönnek, elég hamar. Amint lehetséges egy kisebb csapatot fogunk kijuttatni, aztán pedig mi fedezzük őket, ez alatt azt értem, hogy mindenkinek eltereljük a figyelmét. Szóval négy olyan valaki kell, akik nem fontosak, hogy ne vegyék észre azonnal, ha nincsenek meg.
- Remek. Most hogy tudunk egy tervet, nem lehetne, hogy a mai napra ennyi beszéd elég legyen? - kérdeztem, mert már szinte bealudtam.
- Rendben, akkor mára ennyi volt a tervezgetés. - mondta ki a végszót Rignot.
Mindenkit visszakísértem a testébe, aztán álomba zuhantam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése