14. fejezet - Elbocsátás vagy büntetés?

*Anna szemszöge, másnap*

 - Kadétok ébresztő! - jött be a hadnagy.
  Mindenki kiugrott az ágyból, de Lace majdnem vissza is esett. Nagyon korán volt, hajnali négy körül járhatott most az idő. Az őrnagy szigorúan végig mért minket.
 - Lynx Anna!
  Előléptem a sorból.
 - Magának az ügyét tanítási időben fogják tárgyalni. - mondta szigorúan.
  "Milyen ügyemet?" - gondoltam magamban, és majdnem meg is kérdeztem, de az őrnagy arcából ítélve, jobb ha csöndbe maradok.
 - Értette?
 - Igen, uram!
 - Most visszaaludhatnak. - mondta és kiviharzott az ajtón.
  Senki nem törődött az őrnagy kijelentésével, csak bedőltek az ágyba és már aludtak is. Ugyanezt tettem, hiszen a csata eléggé leszívta az energiámat.

* reggel 7.00*

Az Ezredes irodájában ültem. Soha nem hívatott fel küldönccel. Mindig ő maga szólt, vagy saját magamtól jöttem fel. Az Ezredes gondterhelten nézett ki az ablakon. Meg se fordult.
 - Valami baj van? - kérdeztem halkan.
 - Hogy baj van-e? - fordult meg hirtelen - Igen Anna nagyon nagy baj van. Hogy gondolhattad, hogy elhagyhatod az Erőd területét engedély nélkül? Mellesleg a tündékhez mentél, és nagy szerencsénkre nem leplezted le magadat. Hogy hozhattál ilyen felelőtlen döntést?! - kiabált az Ezredes.
  Soha sem kiabált velem. Ez volt az első alkalom, és én is dühös lettem.
 - Honnan tud róla? - kérdeztem vissza.
 - Lucia mesélte, hogy látott kimenni. - válaszolt - Most arról fog szólni a tárgyalás, hogy kirúgjanak vagy büntessenek meg. Hogyan hozhattad ezt az ostoba döntést?
  Ekkor szakadt el nálam a cérna. Felpattantam a helyemről és az Ezredes szemébe néztem.
 - Igen elszöktem. Igen ez az én döntésem volt, senki sem kényszerített. Hogy miért? Mert nem akartam végig nézni sok ártatlan halálát! Megtámadták a tündéket a Kívülállók! És most nem csak három holdtigris ment, hanem egy egész falka éjfarkas és még öt holdtigris minimum. Hogy mit akartak? Nem tudom. Igen, maradhattam volna nyugton a fenekemen, azonban míg ti könnyen szemet hunynátok e felett, addig én érzékelem, ahogy egyesével tűnnek el azaz halnak meg a tündék. Nem jó érzés, és inkább segítettem nekik túlélni a csatát, minthogy az egész falut lekaszabolják! Nincsenek ilyen támadásra felkészülve! Mellesleg túl későn kapcsoltak, ezért három gyereket nem sikerült fedezékbe vinni! Láttam ahogy küzdenek az életükért! Muszáj volt segítenem. - vágtam mindent az Ezredes fejéhez.
  Ő csak döbbenten nézett rám, és végül lerogyott a székbe. Én továbbra is álltam.
 - Anna, én soha nem érthetem meg, hogy te mit érzékelsz és mit nem. De szólhattál volna egy tisztnek, hogy baj van!
 - Igen szólhattam volna, de akkor is engedély nélkül használtam a képességemet. És rögtön az lett volna az első kérdés, hogy mégis honnan tudom ezt? Nem is biztos hogy igaz amit mondasz! Honnan tudhatnád előre, hogy támadás fogja érni őket? És a többi ezernyi kérdés. És mire az összeset megválaszoltam volna, addigra már csak cafatok maradtak volna a tündékből.
 - Anna, tudom, hogy jól döntöttél, de sokan állítják az ellenkezőjét. Mégis hogy hagyhattad, hogy Lucia észrevegyen?
 - Hol látott meg?
 - Azt mondta, hogy jött vissza felé, amikor kiosontál a kapun.
 - Biztos, hogy ezt mondta? - kérdeztem vissza.
 - Igen biztos, nem is értem, ha ilyen küldetésre mész, akkor miért a kaput használod?
 - Én az ablakon másztam ki. - mondtam.
 - Tessék?
 - Az ablakon másztam ki! Nem a kapun osontam ki! - mondtam határozottan.
 - Hiszek neked Anna, de a tárgyaláson Luciának fognak hinni nem neked. - csóválta a fejét az Ezredes. - Mondanám, hogy szerezz tanúkat, de sejtem, hogy a szakaszod tagjai lennének azok. Akkor viszont ők is rosszul járnának.
 - Igen, tudom. Még azt is felajánlották, hogy velem jönnek, de lebeszéltem erről őket. Nem akartam őket is bajba sodorni.
 - Szóval tudnak a képességedről?
 - Igen.
 - És még mit mondtál el nekik?
 - Mindent.

*Legort szemszöge, dél körül*

Sajog mindenem. Hol lehetek? Emlékszem, hogy egy holdtigris jött és segített, vagy talán átvert és nem is a faluban vagyok? Alakváltóként és egy kisebb baleset miatt sokkal gyorsabban regenerálódik a szervezetem, mint másoké. Mennyi lehet az idő? Hány óra telhetett el azóta, hogy összetörtem magamat? Ekkor veszekedést hallottam:
 - Nem lehet igaz! Minden romokban hever! A gyógyítónk haldoklik, az ikreket elrabolták és nagyon sok sebesült van, akiket nem tudunk ellátni!
 - Shina, nyugodj meg kérlek.
 - Nem Argot, most nem tudok lenyugodni! Több katonám is az életéért küzd, és nem tudunk rajtuk segíteni. És Legort bármikor meghalhat. Ilyen körülmények között perceken belül. Nincs semmi reményünk.
 - Figyelj rám Shina! Mindig van kiút minden bajból! Legort minden nap beszélt valakivel, hátha ő segít.
 - És ha ő támadott meg minket?
  Nagyon hangosan kiabált Shina. Argot meg nem tudta lenyugtatni. Bejöttek a szobámba, bár nem tudom, hogy hol vagyok és ott folytatták ezt az egészet, pár perc múlva meguntam:
 - Shina, megkérhetnélek, hogy ne kiabálj? - motyogtam.
  Mindketten csöndbe maradtak, és döbbenten néztek rám. Mielőtt Shina megszólalhatott volna, közbe vágtam:
 - Igen, tudom meg kellett volna halnom. De nem haltam meg. Pár óra múlva már tudok segíteni a katonáidon. Most viszont eléggé hasogat a fejem a sok kiabálástól és az agyrázkódástól. Szóval, ha kérhetnélek titeket, adjatok három óra pihenési időt. - mondtam, de a szememet nem nyitottam ki.
 - Rendben, de aztán kérlek magyarázz el mindent. - válaszolt Argot, és kiment Shinával a nyomában. "Végre egy kis csend" - gondoltam magamban. Nem kellett egy perc és már vissza is aludtam.

* 3 óra múlva*

 Összeszedtem a gyógynövényeket, amikre szükségem lehet. A kulacsomat is teletöltöttem vízzel, mert most nincs senki, aki tudna segíteni.
 - Kötszer, tű, cérna, víz, főzetek, növények... - néztem át a holmimat, amit magammal viszek a nagy házba. Valaki bekopogott.
 - Szabad! - kiabáltam.
 - Te vagy Legort? - jött be egy nő.
 - Igen, most nem tudok beszélgetni, mert segítenem kell a sebesülteken.
 - Thena Avery vagyok, Argot küldött, hogy segítsek neked.
 - Mennyire értesz a növényekhez, és a gyógyításhoz?
 - A gyógyításhoz nem értek, de szinte az összes növényt ismerem.
 - Rendben, akkor kérlek kövess.
  Öt perc múlva már a sebesülteknél voltunk. Mindenki rosszul nézett ki. Shina nem viccelt, az összes katonája itt volt. Majd őt is meg kell vizsgálnom, mert nem hiszem, hogy sérülés nélkül megúszta ezt az egészet. Merko volt a legsúlyosabb állapotban. Nyilván ő is segített volna az ikreknek, csak feltartották. A karja és a lába is megsebesült, ahogy nézem a sebeket egyszerre két farkassal harcolt. Több karmolás és harapás van rajta. Magas volt a láza, mégis rázta a hideg. Ilyen tünetek méregre utalhatnak. Lehet, hogy az éjfarkas harapása mérgező? Az mondjuk megmagyarázná, hogy miért nem gyógyult olyan gyorsan a karom. Valahogy ellenmérget kéne csinálnom. Sokáig gondolkodtam, mire eszembe jutott valami. A holdtigrisek és az éjfarkasok alapesetben halálos ellenségek, tehát, ha egy holdtigrist megharap egy éjfarkas, valahogy hatástalanítja a teste a mérget. És lehetséges, hogy az az ellenszer az éjfarkasnak méreg, tehát kiütik egymást. Akkor viszont a holdtigrisek tüskéje tartalmazza az ellenanyagot. Már csak olyan tüskéket kell találnunk, amik nem törtek el, és van bennük méreg.
 - Avery, segítenél kérlek?
 - Igen, persze. Mit szeretnél?
 - Keress olyan holdtigris tüskéket, amikben van méreg!
 - Ez könnyű lesz!
 - Tényleg?
 - Az egész faluban szétszórták a tüskéjüket, mellesleg amelyik segített neked, ő is megrázta magát mielőtt elment.
 - Értem, kérlek siess!
  Gyorsan távozott. Remélem helytálló az elméletem és nem az ellenkező hatást váltja ki. Amíg Avery tüskéket keresett, addig megpróbáltam a sebeit lekezelni. Avery még nem jött vissza, én pedig megnéztem a többi sebesültet is. Szegény Marina! Úgy néz ki mint egy tűpárna. Lehet, hogy pont kereszttűzbe került, tele volt holdtigris tüskékkel. Éppen belőle szedegettem ki azokat, amikor megjelent Vanád, Marina társa. Nyúzott arca volt, biztos nem aludt jól.
 - Hogy van? - kérdezte.
 - A holdtigris tüskéje csak elaltat minket. Nincs semmi baja, csak sokat fog aludni, a többi sérülését már elláttam. Túl fogja élni.
 - Értem. - mondta és lerogyott Marina ágya mellé.
 - Nem kérsz egy széket? - kérdeztem.
 - Hozok magamnak. - azzal felállt és elindult széket keresni.
 - Veled minden rendben van? Nincs súlyosabb sérülésed?
 - Nem kéne a többiekkel foglalkoznod? - kérdezett vissza, egy kicsit ingerülten.
  Nem faggattam tovább, és mindenki mást is elláttam amennyire csak tudtam. Pár perc múlva berohant Avery. Kipirulva és egy kicsit kifulladva, de megérkezett.
 - Itt vannak, remélem ennyi elég lesz.
  Az egész táskáját tele szedte.
 - Elég lesz. Köszönöm. - ezzel folytattam a feladatomat.

*Anna szemszöge, a tárgyalás előtt pár perccel*

 - Most jutott eszembe még valami. - mondtam az Ezredesnek.
 - Az hogy alva jártál? - kérdezett vissza.
 - Nem, dehogy is! Honnan tudtad, hogy a tündékhez mentem?
 - Lucia, azt mondta, hogy követett téged, és végig nézte, hogy mit csinálsz.
 - Elég sokat hazudik. - gondolkodtam.
 - Essünk túl rajta - mondta az Ezredes, és bekísért a tanácsterembe.
  Nem voltak itt sokan, csak a tisztek, pár tanár és Lucia.
 - Akkor kezdődjék a tárgyalás. - mondta a bíró, aki egyébként egy tiszt volt. - Lucia kérem mondja el, hogy mit látott.
 - Nem láttam semmit. - válaszolt halál nyugodtan.
  Mindenki a teremben köpni-nyelni nem tudott. "Most meg megvéd engem? Mit akar elérni? Nem értem ezt az egészet." A bíró tért magához először.
 - Akkor azt állítja, hogy amit mondott az valójában nem is igaz? - kérdezte.
 - Igen, uram! Akkor abban az állapotban nem voltam beszámítható.
 - Ezt hogy érti?
 - Elkéredzkedtem a nagybátyám esküvőjére, és túl sok alkoholt fogyasztottam.
 - Tehát azt állítja, hogy amit elmondott a tiszteknek, az valójában a saját agyszüleménye volt?
 - Igen, uram.
 - Anna, erről önnek mi a véleménye?
 - Miről?
 - Arról a hazugságról amit Lucia terjesztett.
  Nem válaszoltam azonnal. Gondolkodtam, hogy mit mondjak, hogy ha elmondom a teljes igazságot, akkor nem csak én kerülök nagy bajba, hanem Lucia is.
 - Uram az történt, hogy este rosszul voltam, ezért kimentem levegőzni egy kicsit. Nem mentem ki az erőd területéről, csak felmásztam a lombkorona szintre, hogy friss levegőhöz jussak. Akkor láthatott Lucia, az őrök meg nem vettek észre mert fent voltam a lombok között.
 - Értem, és honnan tudhatott Lucia arról, hogy megtámadták a tünde falut? - kérdezte a bíró. - Lucia nem beszélt a tünde falu támadásáról, erről is csak a megfigyelőinktől tudunk. Ha Anna elkezdi kimagyarázni magát, akkor lelepleződött. - gondolta magában a bíró.
  Milyen könnyű úgy válaszolni a kérdésre, ha tudod, hogy mit várnak el.
 - Milyen támadásról beszél? - kérdeztem vissza.
 - Ezennel a tárgyalást berekesztem, Annát felmentem a vádak alól. - mondta ki a végszót. Mindenki elment. Az Ezredessel maradtam, akivel visszamentünk az irodájába.
 - Miért csinálhatta ezt Lucia? - morfondírozott az Ezredes.
 - Nem tudom. - válaszoltam.
  Ekkor kopogtak az ajtón. Az Ezredes, odament és kinyitotta, de úgy hogy csak ő látszódjon.
 - Lucia? - lepődött meg.
 - Annával szeretnék beszélni - mondta hidegen.
 - Anna... - kezdte az Ezredes, de Lucia közbe vágott.
 - Tudom, hogy itt van. Érzem a jelenlétét. Nem nehéz észrevenni. - mondta és elsétált az Ezredes mellet. - Anna, akkor hol is jártál tegnap este? - kérdezte tőlem, miután kényelembe helyezte magát.
 - Csak segítettem a tündéknek.
 - Mégis miért? Nem kaptál rá engedélyt. - mondta. Nem tetszett a stílusa, és az érzelmei is zavarosak voltak, nem tudtam bennük kiigazodni.
 - Mert megtámadták a tündéket a Kívülállók. Nem hagyhattam, hogy megöljék őket! - mondtam neki.
 - Aha. Ma szintén lesz velem órád, készülj fel, hogy a tünde akivel beszélni szoktál, hogy is fogalmazzak enyhén, eléggé bosszús lesz. - mondta és már ki is ment az ajtón.
 - Furcsa látogatás volt. - jegyezte meg az Ezredes. - Most pedig Anna menj órára!
 - Rendben. - ezzel elmentem a tanterembe.
 - Hol volt a kisasszony? Nem szeretem, hogy ha valaki igazolatlanul van távol! - szegezte rám a tekintetét a tanár úr.
 - Elnézést, tanár úr, de egy tárgyaláson kellett részt vennem.
 - Rendben. Ülj le és jegyzetelj. - mondta és folytatta az órát.

*délután egy óra*

 - Örülök, hogy idefáradtál. Most kezdhetjük is az órát. - "üdvözölt" Lucia.
  Nem szóltam egy szót se, csak leültem a helyemre. Megböködtem a tünde tudatát, de éreztem, hogy alszik.
 - Lucia, most nem tudom felvenni vele a kapcsolatot.
 - Miért?
 - Mert alszik.
 - Próbáld újra!
 - A tegnapi nap biztos kifárasztotta, nem akarom most zaklatni. Tegyük át az órát, amikor nekem szabadidőm van. Rendben?
 - Rendben. - mondta Lucia. - Elmehetsz ebédelni, de amint vége a terepgyakorlatodnak, azonnal ide jössz. Világos?
 - Mint a nap. - mondtam.

*terepgyakorlaton*

 - Ma az állati alakban való harcot fogjuk venni. - mondta az őrnagy. - Beosztom önöket párba és egész gyakorlaton ezt fogják csinálni. Nem válthatnak párt és nem is állhatnak le beszélgetni. Számolniuk kell a győzelmüket és a vereségüket. Érthető voltam?
 - Igen, uram!
 - Akkor mondom is a párokat, és senki ne merjen nyafogni a felosztás miatt! Abaddir Endrees Plamus Denrick-kel lesz párban. Anosus Enturin párja Kilvina Amber lesz. Auer Thalia és Cardot Rignot. Kalin Lace és Tentus Ametiszt. Lynx Anna és Salte Tizon. Már most kezdhetik a gyakorlást! - adta ki az utasítást.
  Nem mondom, hogy nagyon igazságosan osztott fel minket. Szegény Denrick, Endrees ellen nincs sok esélye. Enturin és Amber? Náluk sem túl igazságos, mondjuk, ahogy Enturint ismerem, hagyja Ambert nyerni. Tizon és én? Szerintem a gyakorlat végén csupa kék zöld leszek. Remek. Mondjuk sokkal gyorsabb vagyok mint Tizon, és ezt az előnyömre fordíthatom. Mindenki alakot váltott. Tizon-nal mindketten tigris alakot vettünk fel, aztán gondoltam egyet és hiúzzá változtam. A hiúz kisebb mint a tigris és gyorsabb is, könnyebb gyors támadásokat végrehajtani, elkerülni a csapásokat. Azonban a tigris sokkal erősebb mint a hiúz, ha elkap Tizon, akkor biztos, hogy alulmaradok. Egy kicsit megdöbbent, hogy átváltottam, de nem foglalkozott vele, rám támadott, könnyedén ki tudtam kerülni és hamar a háta mögé helyezkedtem, aztán ráugrottam. Próbált magáról lerázni, de nem hagytam magamat. Utolsó lehetőségként, két lábra emelkedett és a hátára esett, de én gyorsan leugrottam róla. Amikor a hátán feküdt a nyaka védtelen volt, gyorsan odaszaladtam és morogtam. Tizon úgy maradt ezzel jelezvén, hogy én nyertem. Eltávolodtam tőle, ő pedig felállt. Második kör. Nekem támadt én pedig most is kikerültem volna. Azonban Tizon csak úgy tett, mintha támadna, aztán amikor elfutottam volna mellette, odakapott a fejével. Elkapta a bundámat és öt méternyire elhajított, mikor felkeltem volna, már itt volt. Újra lefeküdtem, jelezvén, hogy most ő nyert.

*délután 5.00, Anna szemszöge*

  A terepgyakorlat végére az állás 11-11 volt, ez is bizonyítja, hogy Tizon-nal egy szinten vagyunk. Sikerült megizzasztanom Tizon-t. Nagyon örültem neki, mert akkor ezek szerint nem fejlődtem vissza. Miután elengedett az őrnagy, rohantam Luciához, az ígéretemhez híven.
 - Végre itt vagy, nem sietted el. - mondta Lucia.
 - Elhúzódott a gyakorlat.
 - Akkor kezdhetjük, bánj a tündével óvatosan és kedvesen. Eléggé haragudhat rád.
 - Rendben.
  Megint megböködtem a tünde elméjét, azonnal válaszolt.
 - Öt perc múlva beszélhetünk. - ennyit mondott, aztán eltűnt.
  Vártam és vártam. Végül megjelent, bár eléggé zaklatott volt.
 - Meg kell... - kezdte volna.
 - Várj, én szeretném kezdeni. - vágtam közbe - Nem mi támadtunk rátok! Sőt amennyire tudtam segítettem. 
 - Mégis hogy segítettél? Csak állatok voltak itt!
 - Megmagyarázom...
 - Akkor halljuk. - nagyon feszült volt.
 - Öhm, az erdőben különleges növények vannak. Az egyikből képesek vagyunk olyan szert előállítani, amivel a tudatunkat egy állat testébe tudjuk áttenni, de csak rövid időre úgy két-három órára. Azonban ezt a szert nem tudjuk sokszor használni, mert hosszú távon szó szerint az őrületbe kerget. Tegnap este azonban használtam és egy holdtigrisbe tettem át a tudatomat, úgy segítettem nektek. Sőt valakit, aki leesett a faágról visszavittem a talajszintről a faluba.
 - Köszönöm, hogy segítettél a falunak és nekem is, de ettől még nem változik az álláspontom.
 - Mi az álláspontod?
 - Nem bízok benned. Valahonnan tudták, akik megtámadtak, hogy kiket kell elrabolni és csak te tudtad, ezeket az információkat. Tehát vagy elmondtad valakinek, vagy megfigyeltek minket.
 - Én nem mondtam el senkinek! Tudod mekkora bajba kerültem, amiért elmentem segíteni?
 - És szerinted itt nincsenek károk?! Az ikereket, akikről múltkor meséltem elvitték. A katonáink és sokan mások sebesülten és vagy ájultan fekszenek! Egyedül vagyok gyógyító és a fél falut nekem kell ápolnom! Ha nem dőlök le arról a faágról, akkor senki sem segítene rajtuk!
 - Várj, akkor téged mentettelek meg?
 - Igen.
 - Ha nagy bajban lettetek volna, hidd el, addig nem hagyom a népemet, amíg nem segítettünk volna.
 - És tegnap este, miért csak te segítettél?
 - Mert alacsony beosztású vagyok. Ha odamentem volna egy elöljáróhoz, akkor feltett volna nekem egy tucat kérdést és utána mentünk volna tovább. Míg végre eljutottunk volna odáig, hogy megyünk segíteni, akkor annyi se maradt volna a faludból, mint amennyi most van.
 - Értem...
 - Még mindig nem bízol bennem.
 - Nem, és hidd el, nem fogod könnyen visszaszerezni a bizalmamat.
 - Sajnálom, ami a faluddal történt, ha még egyszer megtámadnak titeket, akkor már rögtön megyünk. Többször nem követjük el ugyanazt a hibát!
 - Ezt az egész beszélgetést elfogom mondani. Eddig mindig a segítőnknek hívtalak, de most elég ironikus lenne, ha ezt a nevet használnám. - mondta gúnyosan.
 - Ha csak ez a baj, akkor mondd azt, hogy Annával beszéltél.
  Döbbent csend volt a válasza, nem gondolta volna, hogy elmondom a nevemet.
 - Úgyis kihagytuk a bemutatkozást, az első beszélgetésünknél. - mondtam.
 - Főleg azért, mert kiütöttél. 
 - Akkor kezdjük előröl. Szia, a nevem Lynx Anna, és te?
 - Quercus Legort.
 - Örülök Legort a talákozásnak.
 - Én is.
  Ekkor Lucia megrántotta a karomat.
 - Most mennem kell, holnap beszélünk.
 - Rendben.
  Ezzel megszakítottam a kapcsolatot. Luciára néztem, akinek vörös volt a feje. Egy picit talán dühös rám.
 - Hogy gondolhattad azt, hogy elárulod a nevedet?! - mondta olyan hangnembe, hogy így sokkal ijesztőbb volt, mintha kiabálna velem.
 - Valahogy vissza kell szereznem a bizalmát, különben nem tudunk segíteni egymásnak. Egyébként sem tud vele mit kezdeni.
 - Ezt nem fogom jelenteni, de a következő óráidra megfigyelőt is kérek, akkor talán nem csinálsz ilyeneket. - mondta Lucia és kisétált a teremből.
  Már csak ez hiányzott. Egy megfigyelő? Nem hangzik túl jól. Azt viszont egyáltalán nem értem, hogy miért véd meg folyamatosan Lucia. Összeszedtem a cuccaimat és lementem vacsorázni. Alig lézengtünk páran az étkezőben, hisz egy fél órával előbb jöttem le.
  Vacsora után visszamentem a hálóba és elkezdtem megírni a házi feladatokat.

*Legort szemszöge, 17.00*

  Sikerült mindenkit ellátnom. Szerencsémre az elméletem bevált, és a holdtigris és az éjfarkas mérge üti egymást. A fél falu az ágyban a másik fele meg újra építi a falut. Több házat is leromboltak, szerencsére az enyémnek nincs semmi baja, így nem kell az egész gyógynövény készletet újratölteni. Argot és Shina úgy rohangáltak mint pók a falon. Nagyon sok teendő van, és sokan lesérültek. Hidryt-nek nem esett nagyobb baja, csak egy holdtigris a tüskéjével kiütötte, de az hamar elmúlt. Most éppen az ikrek házát próbálja helyre rakni Reron segítségével. Ezt a csatát Reron nagyon jól megúszta, nem sérült meg. Argottal szerettem volna beszélni így őt kerestem a szememmel, miközben körbe jártam a faluban. Megtaláltam pár perc múlva, ott beszélgetett Evannal, aki jól ért az építéshez is, mint utóbb kiderült. Hozzájuk igyekeztem, amikor éreztem, hogy beszélni szeretne velem az a titkos valaki. Gyorsabb tempóra váltottam és Argothoz mentem, látta hogy megyek, így elköszönt Evan-tól.
 - Valami baj van Legort? - kérdezte.
 - Csak beszélni szeretne velünk.
 - A telepata?
 - Igen.
  Mindig segítőnek hívtuk, azonban ez a név a mostani állapotban nem illik rá. Sejtem, hogy nem az ő hibája, de akkor se bízok már benne annyira. Argot meg még kevésbé bízik benne. Nem tudom, hogy mit akar, de én mindent elmondok neki, ha akarja ha nem, és nem fogom engedni, hogy kiüssön.
 - Meg kell - kezdtem bele a mondandómba.
 - Várj, én szeretném kezdeni. 
  Egész végig mondogatta, hogy nem ők támadtak ránk. Akkor mégis kik? Azt viszont nem mondta el. Amikor elmondtam, hogy nem bízok bennünk, meglepetésemre elárulta a nevét. Elmondtam neki én is a nevemet, csak azt nem tudom, hogy azért tette, hogy visszanyerje a bizalmamat, vagy azért mert ezt mondták neki. A személyében megbízom, csak a többiekben nem. Ezt viszont bonyolult lenne neki elmondani. De most már tudom, hogy miért nem tudok olvasni az érzelmeiben. Az emberekében nem könnyű, hiszen nekik folyamatosan változik, a tündékében könnyű. Azonban ő ember és lány ezért neki egyfolytában kavarognak az érzései, és mire egyet megfejtek már rég túl van rajta, ezért már meg sem próbálom kifürkészni. Argotnak mindent elmeséltem, ő pedig csak maga elé bámult. Gondolkodott, hogy higgyen neki vagy ne. Nem osztotta meg velem, hogy mire jutott.
 - Legort, van olyan gyógynövény, ami esetleg elfogyott?
 - Igen, van olyan amiből gyűjteni kell.
 - Holnap menj el, most itt van rád szükség, majdnem mindenki aki ért a harchoz ágyhoz van kötve. Csak öten maradtunk az egész falu védelmére, most itt kell maradnod, Shina majd elmondja a feladatodat.
 - Rendben. - mondtam, és elindultam megkeresni Shina-t.
 - Egyébként Legort, - szólt utánam Argot - Örülök, hogy inkább ledőltél arról a faágról, mint hogy megadtad volna magadat.
 - A falu miatt tettem, az egyetlen gyógyító vagyok. Ha engem is elvisznek, akkor a sebesülteknek esélye sincs. - válaszoltam és kimentem a nagy házból.
  Alig tettem pár lépést Shina már meg is talált.
 - Legort!
 - Igen?
 - Te kezded az őrködést! Pontosabban héttől-kilencig leszel. Utána keltsd fel Vanádot. Aztán menj aludni, mert reggel szintén be vagy osztva öttől-hétig. - nézte a papírjait Shina.
 - Ennyi?
 - Meg még valami, most azonnal menj az őrhelyedre! Mellesleg, holnap Avery-vel elmehettek gyógynövényeket gyűjteni! Semmilyen körülmények között ne veszítsétek egymást szem elől. Értetted?
 - Igen.
 - Akkor nyomás a helyedre!
  Inkább nem kezdtem el neki magyarázni, hogy nekem nem lesz muszáj körbe járnom, hisz elég csak leülnöm is kiterjesztenem a képességemet és máris érzékelem, hogy kik vannak itt és hogy megint támadnak-e. Felmásztam a középen lévő fára, amelyiknek az ágaira épült a falu. Ott leültem, a hátamat a fának támasztottam és elkezdtem a képességemet kiterjeszteni.Figyeltem és ez a művelet nem vont le sok energiát, de azért fárasztó volt egyfolytában figyelni.
  Mikor következett az őrség váltás, lemásztam a fáról és bementem Vanád és Marina házába. Nem volt ott, ezért felmentem a sérültekhez a nagy házba, ahogy sejtettem ott aludt a széken Marina mellett. Óvatosan odamentem és felébresztettem. Rám nézett és bólintott, felállt és ment őrködni. Egy kis szakaszon együtt mentünk, aztán elváltunk. Rémes egy napom volt. Remélem a holnapi jobb lesz.