A főteremben már több perce várakoztam, amikor egy tiszt értem jött, és elkísért egy másik terembe. Többen összegyűltek itt, azonban mindenki, aki itt volt magas rangot töltött be. Amikor beléptem a terembe mindenki rám nézett. Majd egy férfi felállt, és belekezdett a mondandójába:
- Lynx Anna, telepatikus képességekkel rendelkezel, ezért a tanács úgy döntött, hogy fejlesztened kell azt. Ezért minden 6. órádban ide jössz gyakorolni. Lesznek ebből is vizsgáid, pont ugyanúgy, mint a többi tárgyadból. A vezetőség pár tagja eljött, hogy megnézzék az első órádat. A többi órán csak te, a kiképződ és Kalk Lucia fog részt venni. Kalk Luciának is hasonló képességei vannak, mint neked, de ő csak időszakosan tudja, azt használni. A mai feladatod az lesz, hogy megint beszélned kell azzal a tündével, aki a segítségünket kérte. Pontosan azt tolmácsold le neki, amit mi mondunk, se többet se kevesebbet. Lucia fog erre felügyelni.
- Mit szeretnének a tündékkel tudatni? – kérdeztem vissza illőképpen, hogy tudjam, hogy hogyan szólítsam meg a fiút.
- Azt majd csak akkor, ha szükséges lesz. Elég, ha annyit mondasz először, hogy pár fontos tudni valót osztanál meg vele. – majd körbe nézett a tiszt – Szerintem Anna kezdhetjük, nyugodtan ülj le, hiszen lehet, hogy a beszélgetés sokáig fog tartani.
Szót fogadtam és leültem. Rá néztem a tisztre, aki csak egy biccentéssel jelezte, hogy kezdhetem a bemutatót. Becsuktam a szememet és elkezdtem kutatni, szép lassan haladtam, nem akartam hirtelen rá törni a tündére. Ez a művelet, egy kicsit több időbe került, mint azt elsőre gondoltam, ugyanis négy tündének van vele együtt telepatikus képessége, de viszonylag hamar ki tudtam szűrni, hogy kivel beszélgettem, ugyanis a maradék háromnak, csak részleges telepátiája van, ami azt jelenti, hogy csak egymással tudnak kommunikálni. Végül erőt vettem magamon és egy jelzést küldtem felé, hogy érezze a jelen létemet. Nem válaszolt azonnal. Mikor már vagy fél perce nem reagált semmit erősebben jeleztem neki. Most már azonban, szinte rögtön válaszolt.
- Miért kerestél? – kérdezte.
- Vannak olyan információk, amikről jobb, ha tudtok, mielőtt besétálnátok egy holdtigris területére, vagy mielőtt megmérgeznétek magatokat.
- Rendben, figyelek.
Rá néztem a tisztre, aki csak annyit mondott, hogy:
- Víz forrásokról beszélj először, aztán a területekről. Elméletileg van egy térképük, amin mindent bejelöltünk, de a mérgező forrásokra nem volt időnk.
Bólintottam, majd elkezdtem újra beszélgetni a fiúval:
- Találtatok egy térképet, amin a források és a területek vannak bejelölve?
- Sokáig tartott, mire válaszoltál. De igen találtunk egy térképet.
- Legyen a szemed előtt, mert ki szeretném azt egészíteni, ugyanis csak részlegesen sikerült lerajzolni.
- Várj, pár percet és meg lesz. Addig ne tűnj el!
Nem szakította meg a kapcsolatot, de éreztem, hogy nem rám figyel.
- Miért nem beszéltek? – nézett rám Lucia, aki mellettem ült.
- Ha nem hallottad volna, most keresi a térképet. Mindjárt felveszi újra a kapcsolatot.
- Csak azt hallom, amit te üzensz. – nézett rám összehúzott szemekkel Lucia.
- Bocsánat, nem tudtam. – válaszoltam.
Csak pár percet kellett várni. Aztán jelzett nekem a fiú, hogy most már nála van a térkép.
- Itt van előttem a térkép. Viszont, most, ha végeztél a mondanivalóddal ne üss ki, mert többen is figyelnek.
- Az csak azért volt, mert nem akartam, hogy észre vegyél. De mik vannak bejelölve a térképen?
- Ha te rajzoltad nem kéne tudnod?
- Van jobb dolgom is, mint hogy segítsek. Szóval, ha kell a segítségem, akkor én teszek fel kérdéseket és te csak válaszolsz.
- Rendben. Le van rajzolva az erdő egy kis részlete, a széle és egy rét fele. Az erdőben vannak piros csíkok húzva. Azon kívül vízforrások vannak még megjelölve, vagyis szerintem vízforrást jelöl.
- Hogy néznek ki azok a jelek?
- Hullámos vonalak egymás felett.
- Hol vannak pontosan ezek?
- Ha tudnám az égtájakat, akkor szívesen megmondanám.
- Van egy fekete kör a térképen, igaz?
- Igen.
- A fekete körtől jobbra kell, lennie a rétnek. Akkor tartod jól a térképet.
- Várj egy percet. Rendben, most már jó.
- Akkor most rá is írhatod az égtájakat. Jobbra kelet, balra nyugat, fent észak, lent dél.
- Köszönöm, ezt még azért meg tudom csinálni.
- Délen van egy vízforrás, a körtől körülbelül két centinyire, igaz?
- Igen.
- Az a víz mérgező, pont ugyanúgy az összes déli és nyugati forrással egyetembe. Amelyik meg nem mérgező, annak a környékén veszélyes állatok élnek. Szóval a nyugati és a déli területeket kerüljétek el messzire.
- Rendben, egyébként még nem mondtál sok újat.
- A réten lévő forrásokból, lehet inni, mindegyik tiszta. Azonban az óceánt kerüljétek, majd elmondom, hogy miért. Az északi területeken, gyógyforrások is találhatók, ami azt jelenti, hogy egy bizonyos anyagból több van a vizükbe feloldva. Azt majd kitapasztaljátok. Az északi területen azonban van még egy mérgező forrás. Körülbelül tíz centiméterre a körtől északra az erdő sarkában lévő forrásra gondolok.
- Rendben, várj egy percet, be kell jelölnöm őket.
Megint felnéztem a tisztekre:
- A források és a területek ismertetésével végeztem. A tőlük nyugatra és délre lévő területeket el fogják kerülni.
- Rendben. Most a veszélyes és az ártalmatlan állatokról beszélj nekik, jobb, ha azokkal is tisztában vannak.
- Értettem.
- Itt vagyok – szólalt meg hirtelen a fiú.
- Máris végeztél?
- Igen, várj kitalálom, most másról fogsz beszélni, így van?
- Igen. Már tudjátok, hogy hova nem érdemes menni. Most az állatokról fogok beszélni.
- Hosszú lesz a lista, igaz?
- Igen, jobb lesz, ha jegyzetelsz közbe.
- Rendben, máris kerítek egy füzetet és egy tollat.
- Kezdhetem?
- Igen, mondhatod.
- Először a legveszélyesebbekkel kezdem és úgy haladok az ártalmatlanok felé. Élőszőr vannak a Holdtigrisek, úgy néznek ki, mint egy fehér tigris azzal a különbséggel, hogy nem fehér, ha nem ezüstös a bundájuk. A bundájuk fémből van, és a farkukon lévő pár hosszabb szálat képesek eldobni és ha kell szúrnak is vele. Este vadásznak, a hold fényéből nyerik az energiájukat. Ha összefuttok eggyel csak úgy van esélyetek, ha olyan helyre sikerül bemennetek, ahová ők nem férnek el. A faluban biztonságba vagytok. Zárt helyekre nem nagyon merészkednek, a nyíltabb területeket kedvelik. Éjszaka aktívak, nappal lustálkodnak és alszanak. Nem érdemes küzdelembe bocsátkozni velük, mert akkor biztos alul maradsz. Utána jönnek az éjfarkasok. Ugyanolyan veszélyesek, mint a holdtigrisek, azzal a különbséggel, hogy az éjfarkasok falkában járnak vadászni, és egy falkában vannak körülbelül egy tucatnyian. Ők összesen érnek fel egy holdtigrissel. Ők nem tudnak fára mászni, szóval, ha összefutnátok velük, elég, ha egy jó magas fára felmásztok, és vártok. Egy idő után könnyebb zsákmány után fognak nézni. Ők alkonyatkor és napfelkeltekor vadásznak és egész éjjel aktívak, viszont amikor a nap fent van az égen ők alszanak. Akkor nem támadnak és békén hagynak. Eddig mindent leírtál?
- Többnyire a fontosabb részek meg vannak. El lehet őket csapdával ijeszteni?
- Igen. Folytathatom?
- Természetesen.
- Utána jön a barlangi rém, annyit jelent, hogy semmilyen körülmények között ne menjetek be egy barlangba sem! Nem egyszer volt alkalmam meghallgatni, egy olyan állat bömböléseit, akiket elkapott. Az a lény erősebb a holdtigriseknél is, azonban nem bírja a napfényt, szóval ne menjetek a barlangok közelébe. Még sosem láttam, hogy hogyan néznek ki, de ha öngyilkos hajlamaid vannak, akkor kérlek majd szóljál nekem is, hátha végre megtudhatjuk, hogy hogyan néznek ki valójában.
- Anna, eltértél a tárgytól – nézett rám mérgesen Lucia
- Csak tényeket közöltem, és ha most megbocsátasz folytatnám.
- Az utolsó mondatomat hagyd figyelmen kívül.
- Egyébként sem vettem róla tudomást.
- Rendben. Utána jönnek a tengerisiklók. A tengerekben élnek. A mély tengerekben, ugyanis a keskeny részekben nem férnek el. Hosszuk akár a 200 métert is meghaladhatja, mindenevő. A tengerbe csak addig menjetek be, ameddig a lábatok leér. Bőven van hal az öblökben, ugyanis az öböl az egyik legbiztonságosabb helyek közé tartozik. Azonban a bőség miatt, sok szárazföldi vadállat is megfordul arra, szóval vigyázzatok!
- Van egyáltalán olyan állat, amelyik nem minket akar főfogásnak?
- Nemigen, végtére is pont ezért a legveszélyesebb bolygó. Csak őrültek vagy bátrak jönnek ide.
- És minket melyik csoportba osztasz be?
- Egy harmadikba. Na, de most folytatnám, nem beszélhetek sokáig. Köves területeken és sivatagokban található meg a tűzkígyó. Hegytetőkön egy sincs belőle, mert a túl alacsony hőmérséklet miatt ott elpusztulnak. Ha támadni akar, vagy veszélyben érzi magát felforrósítja a bőrét, annyira, hogy minden, ami a közelébe van, meggyullad. De ez is a gyenge pontja, elég, ha már vödörnyi vízzel leöntitek, vagy olyan területre csaljátok, ahol elégetheti magát. Ugyanis képes hőt előállítani, azonban a teste ilyenkor hűti magát, egyszóval túl tud hevülni. Ha tüzet okoz, akkor azt ő sem éli túl. Ezért él a sivatagban meg a köves helyeken. Ott semmit sem tud felgyújtani.
- Szóval itt az erdőben egy sincs belőle, igaz?
- Igen, igaz. Folytathatom?
- Igen.
- Szerintem az összes különleges állatot, ami nagyon veszélyes azt felsoroltam. Most jönnek azok az állatok, amik nem annyira veszélyesek, az az van esélyed arra, hogy legyőzd, és természetesen, csak itt találhatóak meg.
- Mondhatod.
- Kezdjük a viharmadarakkal. Képesek befolyásolni az időjárást. Ha veszélyben érzik magukat, akkor vihart hoznak létre. Nagyon nagy madarak, a hegyekben élnek, kisebb rágcsálókkal táplálkoznak. A viharmadarak tollai fémből vannak, azért, hogy magukat ne rázzák meg a saját villámaikkal. Az elhullajtott tollakból nagyon jó fegyvereket kehet csinálni. Azonban ne támadjatok rá, mert elég pontosan tud célozni. A többi állathoz képest nagyon eszesek, ezért maradtak még életben. A következő állatok a sárkányok.
- Nem azt mondtad az előbb, hogy a veszélyesekkel végeztünk?
- Ezek nem olyan sárkányok. Hasonlóak a viharmadarakhoz, csak nem képesek az időjárás irányítására, képesek tüzet fújni, azonban ok nélkül nem támadnak. Jól kijönnek a viharmadarakkal. A sárkányok nagyobb zsákmányokra vadásznak, csak éhínség idején vadásznak kisebb prédára. Ha jól belakmároztak akár három napig is kibírják élelem nélkül, többször is előfordult, hogy halakat ettek, sőt olyan is szokott, bár nagyon ritkán, történni, hogy több sárkány rátámad egy tengerisiklóra, és azt kiemelték a vízből, körülbelül öt sárkány lakott jól belőle. Ők is a hegyekben élnek, szóval csak akkor menjetek fel a hegyekre, ha nagyon muszáj.
- A sárkányok csak közepesen veszélyesek? Ez, hogy lehet?
- Számukra nem érdemes tündét enni, mert túl kicsik vagytok. Inkább a nagyobb testű állatokat ejtik el. Szóval rátok nézve nem olyan veszélyesek. Folytathatom? Kezd lejárni az időm…
- Persze.
- Utána jönnek a mérges nyulak…
- Nyulak? Komolyan, vagy csak viccelsz?
- Ők nem akarnak felfalni, de ha megijednek, altató gázt eresztenek ki magukból, ami nagy mennyiségben szívmegálláshoz vezethet. Csak ezért soroltam őket ide. A többit már ismerhetitek, itt gondolok, a jaguárra, az anakondára, a farkasra meg hozzájuk hasonlókra.
- Ők is eléggé veszélyesek, csak megjegyzem.
- Ha túl élsz egy holdtigris támadást, akkor, hidd el már nem tűnnek veszélyesnek!
- Rendben, hiszek neked. De ahogy te is mondta fogy az idő.
- Folytatom, de akkor nem szólj közbe, ha kérhetném. Szóval akkor a következő szint, azok az állatok, akik különlegesek de veszélytelenek. Az első a szárnyas pocok. A nevét a lábán lévő aprócska szárnyakról kapta. A szárnyak segítségével nagyon gyorsan tud futni, így menekül el a ragadozók elől. Azonban a maximális sebességét csak pár percig képes tartani, de a normál sebessége is gyors, így viszont tíz percig is képes futni, növényevő. Itt is vannak majmok, azonban őket a természet egy kicsit átformálta. A végtagjaik hosszúak és vékonyok, a testük is nagyon vékony, a fejük meg nagyon kicsi. A karjuk és a lábuk között bőrhártya van, mint a… Hogy is hívják? Várj egy percet… Mindjárt eszembe jut a neve…
- Repülő mókus?
- Igen, mint a repülő mókusnak. Nagyon gyorsak és hajlékonyak, siklással akár harminc métert is képesek megtenni. Itt az összes növényevő állat, gyorsan szaporodik a ragadozók miatt. Képzeld el, hogy a természet itt fel van gyorsítva és képet kapsz a bolygón folyó életről. A rovarok pedig, hát, ne hagyjátok, hogy egy is megszúrjon, nem tudom, hogy milyen betegségeket terjesztenek, azonban van egy növény, aminek a szagát annyira utálják, hogy több kilométernyire elkerülik azokat. Mindjárt mutatom, hogy hogy néz ki a növény. Keressetek olyanokat, ha jól emlékszem a tábor tíz méteres körzetében van egy ilyen cserje. Ritka növény, ezért is kell vele óvatosan bánni. Egy gallyat kell levágni róla és azt elásni, hamar cserje lesz abból a kis gallyból. Ha el kell mennetek a táborból, vigyetek magatokkal pár ilyen levelet. Akkor három napra védve vagytok az összes rovartól. Most mennem kell, holnap még segítek a növényekkel kapcsolatban. Szia!
- Várj még egy percet! Miért segítesz?
- Nincs ahhoz sok kedvem, hogy végig nézzem, ahogy meghaltok egyesével. Meg hát ti is ezt tennétek a helyembe, most már tényleg mennem kell. Szia!
- Köszönjük a segítséget, szia!
Ezzel véget is vetettem a beszélgetésnek. Akik a teremben voltak összenéztek, majd a férfi, aki az utasításokat adta szólalt meg:
- Ügyes vagy Anna, de azért figyeltél arra, hogy ne tudja, hogy hol vagy?
- Igen, uram. Direkt elrejtettem azt, hogy hol vagyok és hogy ki vagyok. Semmit sem tud rólam, csak azt, hogy segítek nekik.
- Remek, akkor mostantól a hatodik órádban az lesz a feladatod, hogy tájékoztasd és figyeld őket. Mellesleg nem árulhatod el ezt a társaidnak. Lucia is mindig itt lesz. Ő fog téged értékelni. Lucia, szerinted Annára lehet bízni, ezt a rendkívül kényes ügyet?
- Igen – felelte – Csak a lényegről beszélt és adott nekik pár jó tanácsot. Sosem árulta el, hogy egyedül van, vagy hogy többen vagyunk. Csak annyira nyitott, hogy a tündék ne akarjanak kíváncsiskodni. – mondta színtelen hangon.
- Köszönjük Lucia. Rendben Anna, végeztünk, elmehetsz! – azzal leült a férfi.
Meghajoltam, aztán kimentem az ajtón. Láttam, hogy a szakaszom ott nyüzsög a folyosón, így hát én is oda mentem. Mindenki észrevett és hirtelen annyit vettem észre, hogy körbe állnak, és bámulnak engem, majd, ha jól emlékszem a nevére Rignot megszólalt:
- Hol voltál?
- Nem árulhatom el, sajnálom. – néztem rá.
- Rendben, azért tessék itt van az utolsó órai anyag – ezzel odanyújtotta felém a füzetét.
- Köszönöm.
- Cardot Rignot vagyok. – azzal kezet nyújtott.
- Lynx Anna – és megráztam a kezét.
- Gyere ebédidő van, remélem nem olyan moslék lesz az ebéd, mint a reggeli. – mondta, majd megfordult és az ebédlő felé vette az irányt, és mindenki más követte.
Van egy olyan érzésem, hogy ő fogja majd vezetni az osztagunkat, mert, ha tízen maradtunk, az pont ki tesz egy osztagot és nem kell majd ezért szétválasztani minket. Az ebédlőből sült hús illat terjengett, és ekkor jöttem rá, hogy nagyon éhes vagyok. Bementünk az ebédlőbe vettünk egy-egy tálcát és kaptunk egy tányérnyi levest, bár azt nem sikerült eldöntenem, hogy milyen levest kaptunk. A második fogás sült hús krumplival. Ugyanoda ültünk le, mint reggelinél. Most senki sem kóstolta meg a levest, ha nem türelmesen rám néztek, jelezvén, hogy mostantól én leszek a főkóstoló. „Remek, nem igazán így terveztem” -gondoltam magamban. Megfogtam a kanalat, és meg kóstoltam a levest, arra számítottam, hogy ritka rossz leves lesz, de valójában egy szimpla tyúkhúsleves volt, ehető állapotban. A többiek rám néztem, én meg csak bólintottam egyet, jelezvén, hogy meglehet enni. Erre mindenki neki esett az ételnek. Én is folytattam az evést, húsz percen belül eltüntettem mindent a tálcáról. Megittam a maradék vizemet, és kivittem a tálcámat a konyhásoknak.
Utána a főterembe mentem, mert a következő programunk ezen a napon a terepgyakorlat lesz. Így hát a főterembe kinéztem magamnak egy tetszőleges padot, és lelkileg elkezdtem felkészülni a terepgyakorlatra. Vajon milyen lesz? Mit kell majd csinálnom? Hol lesz ez az egész? Az alakváltást fogjuk gyakorolni? Sok kérdés cikázott a fejemben. Emiatt elkezdtem tervezgetni a terepgyakorlat kimenetét, a kérdéseimre választ adva. 1. variáció: Visszamegyünk a rétre, és az alakváltoztatásunk gyorsaságán próbálunk majd gyorsítani, hogy a hirtelen veszélyessé vált helyzeteket kezelni tudjuk. 2. variáció: Inkább ebben az alakban maradunk és az egyensúlyérzékünket, a koordinációnkat, az állóképességünket meg hasonlókat fejlesztünk. Ám az is lehetséges, hogy ezek közül egyik sem lesz igaz.
Inkább hagytam a gyakorlaton való gondolkodást. Nem sok haszna van annak, hogy azon gondolkodom, ami csak akkor fog kiderülni, amikor már ott vagyunk. Elkezdtem a tanulnivalókon tanakodni. Azokon, amiket holnapra kell megcsinálni, azaz seb kötözést kell gyakorolnom, térképpel való tájékozódást, fegyverek elkészítési módszereit és használatát kell átnéznem, élelem szerzést meg hasonlók és még ehhez hozzá jön, azaz óra amikor nem voltam jelen, mert a tündével kellett diskurálnom. Szóval a „szabadidőm” eléggé be van táblázva. Ma csak két órám lesz elintézni a dolgaimat, ha szükséges lesz akkor még este kilencig ébren maradok. Tudtommal, az első nap után kézhez kapunk egy időbeosztást. Szombaton és vasárnap csak terepgyakorlat lesz, aki szeretne az szombat délután haza mehet, de akkor vasárnap reggel nyolckor legkésőbb vissza kell érnie.
Felálltam a padról és kimentem az erőd egyik ágára levegőzni, ami nálam azt jelenti, hogy körül járom az erődöt. Ez nálam bevett szokás, ha új helyre kerültem mindig a lehető leggyorsabban próbáltam felfedezni azt. Felmentem a lombkorona szintre, és felkapaszkodtam a vékonyabb ágakon, annyira, hogy kilássak a lomb alól. Friss szellő érintette az arcomat, nagyot lélegeztem a friss levegőből. A talajszinten nem ilyen friss a levegő. A fák elzárják a fényt és a levegőt. Körbe néztem, hatalmas ez az erdő! Csak a keleti szélét láttam, a többi elveszett a messziségben. „Körülbelül háromnegyed háromra járhat az idő” – gondoltam magamba – „ami azt jelenti, hogy ideje visszamenni a főteremhez”. Búcsúzóan még egyszer végig járattam a szememet a látványon, lehet, hogy itt élek már születésemtől kezdve, de ezt a látványt még nem szoktam meg. Elkezdtem vissza mászni, és a kék égből egyre kevesebbet láttam, amikor kiértem a levelek közül az ég eltűnt a szemem elől. Egy nagyot sóhajtottam, majd folytattam a mászást, kellett tíz perc ahhoz, hogy visszaérjek. Már az összes újonc ott volt, csak én hiányoztam. Odamentem hozzájuk, de nem beszélgettem senkivel inkább csak figyeltem, hátha tudnak valamit a terepgyakorlattal kapcsolatban, de rá kellett jönnöm, hogy ők is olyan tudatlanok, mint én. Az őrnagy nem sokkal utánam lépett be a terembe, végig mért minket majd megszólalt:
- Délután négy óráig terepgyakorlaton fognak részt venni. A gyakorlat után lesz két óra szabadidejük. Akkor most is kövessenek engem! Visszamegyünk a gyakorlópályára, azonban most a dél keleti részhez megyünk, ott fogják gyakorolni a fákon való közlekedést és az alakváltást. Ezt egy próbával fogjuk életszerűvé tenni. Egy őrvezető fog sétálni az erdő azon szegletében, amit kijelölünk számukra. Az szakasz határainál őrök állnak, szóval senki se mehet túl a határon. A feladatuk egyszerű lesz, meg kell figyelniük az őrvezetőt, ugyanis ő egy begyakorlott feladatsort fog végrehajtani, a feladatukhoz tartozik az is, hogy beszámoljanak arról, hogy pontosan mit csinált. Az őrvezető azonban figyelni fog ám a környezetére, ami azt jelenti, hogy azt, akit lebuktat, annak vissza kell jönnie a rétre. Szóval a feladat egyszerű, ki kell lesni az őrnagy minden mozdulatát, és ezt úgy kell végig vinni, hogy ne vegyen észre. Öt macska és öt kutya alakváltó van ebben a csoportban, szóval jobban jártok, ha megosztjátok egymással az információt. A feladat lényege, hogy sikerüljön kideríteni, hogy mit csinált az őrvezető az erdőben, csak akkor tekintjük a feladatot érvényesnek, ha ezt sikerül teljesíteni. Érthető voltam?
- Igen, uram! – feleltük egyszerre.
- Anosus Enturin, Kilvina Amber, Lynx Anna, Salte Tizon és Tentus Ametiszt tudnak macska félékké átalakulni. Abaddir Endrees, Auer Thalia, Cardot Rignot, Kalin Lace és Plamus Denrick képesek kutyafajtákká átváltozni. Az őrvezetőnél lesz egy lista, amit, ha megszereznek mindenki, akit nem vett észre az őrvezető, az kap plusz tíz pontot. A réten kapnak tíz percet, hogy egy stratégiát dolgozzanak ki, ez egy csoport feladat, ha hárman vagy kevesebben maradnak észrevétlenek, akkor előröl kezdjük a gyakorlatot. Viszont, ha mind a tízen észrevétlenek maradnak, akkor sokkal magasabb pontszámot fognak kapni. Értették?
- Igen, uram!
- Akkor indulás vissza a rétre! – ment előre az őrnagy.
Megint kettes oszlopba fejlődtünk és követtük az őrnagyot. Ugyanazon az útvonalon mentünk, mint reggel. Így is kellett húsz perc mire a dél-keleti részébe értünk a rétnek. Sűrű az aljnövényzet, a fák alacsonyak.
- Mostantól kezdve van tíz percetek, ahhoz, hogy egy normális tervvel előrukkoljatok, de ahogy hallottam a tábornoktól, már van köztetek egy ifjú tehetség, aki képes egy épkézláb tervvel előállni – ekkor rám szegezte a tekintetét, én meg a talajt érdekesebbnek találtam, mint a kadét társaim fürkésző pillantásait – Mire vártok? Kezdjétek a tervezést! – és elfordult tőlünk.
- Anna? – kérdezte egy lány.
- Igen?
- Mire utalt az őrnagy?
- Majd, amikor több időnk lesz, sok mindenről be kell számolnom, de most a feladatra koncentráljunk. – feleltem.
- Annának igaza van, szóval, van valakinek egy alap terve? – nézett körbe Rignot.
- Azt hiszem nekem – szólaltam meg – végig gondolva a feladatot van harminc percünk megfigyelni valakit, igaz? Ebből arra következtettem, hogy a listát, majd az erdőben fogja felvenni. Az lenne a legokosabb megoldás, ha a területet felosztanánk nyolc kadét között, négy kutya és négy macska alakváltó között. A bokrosabb területekre küldjük a kutya alakváltókat, a fásabb területekre pedig a macska alakváltókat. A maradék két alakváltó, pedig az őrvezetőt fogja figyelni. A többiek a töltelék cselekvéseket fogják figyelni, ők ketten pedig azt, hogy mikor veszi elő a listát. Aztán jeleznek nekünk. Ekkor a kutya alakváltók elterelik a figyelmét, ugyanis az őrvezető fő feladata az lesz, hogy minél több kadétot lebuktasson, de az nem fog menni, ha nem látja őket közvetlenül, tehát, amikor elkezd felétek közelíteni, ti a legkisebb alakotokban rejtőzzetek el! Addig valaki, aki ügyes tolvaj, ellopja az őrnagytól a listát, mindenki a tolvajt fogja fedezni, de úgy, hogy ne lepleződjön le, ha valakihez túl közel megy az őrvezető, valaki, aki messzebb van segítsen rajta, ami annyit jelent, hogy csapjon zajt, annyira, hogy felé induljon. Így az őrvezető arra fog menni, amerre mi irányítjuk. Érthető?
- Igen, viszont ki a legjobb tolvaj a csapatban? És kik fogják megfigyelni az őrnagyot, és mi legyen a jelzés?
- Ezt közösen kell eldöntenünk, de siessünk már így is elvettem öt percet.
- Rendben. Lace szerintem te vagy a legjobb tolvaj. Hiszen, ahogy láttam nagyon ügyes és gyors vagy, már csak abból is, hogy te vetted el Amber kését, és ő észre se vette, Így Anna és Lace legyenek azok, akik figyelni fogják a tisztet. A jel meg morzejellel elfütyülve két betű, a két betű pedig az A és az L legyen. A nevetek kezdő betűi. Anna tudsz fütyülni? – nézett rám Rignot.
- Igen.
- Remek, a kutya alakváltók a réthez közelebbi területeken lesznek szétszóródva, a macska alakváltók menjenek beljebb! És mindenki tartsa magát a tervhez! Így nagy eséllyel senki sem fog tudni lebukni. – fejezte be a mondandóját Rignot.
- Készen álltok? – kérdezte az őrnagy – kaptok öt percet ahhoz, hogy eltudjatok helyezkedni. Az erdőben váltsatok alakot. Indulás!
Mindenki berohant az erdőbe, ott az elején mindenki átváltozott, és a lehető legjobb álcáját vette fel, akik macskává tudnak változni, főleg a párduc alakot és páran kisebb termetű vadmacskává változtak, én is inkább kisebb termetűvé az az vadmacskává változtam, a lábaim rövidek lettek, a látásom fekete-fehér lett, de sokkal több szagot érzek és több hangot hallok. A kutya alakváltók között voltak páran, akik farkassá változtak és a maradék köztük Lace is rókákká változtak szürkés barna bundával. Mindenki elfoglalta a helyét, én és Lace az erdő szélén figyeltünk, mindketten meglapulva, ő egy bokor alatt én a lomkoronában, az egyik előnye a vadmacskának, hogy nagyon halkak, és az ember, csak akkor veszi észre, amikor már túl késő. Hallottuk a kürt hangját, ami azt jelentette, hogy elindult az őrvezető. Rögtön megpillantottam, és nagyon meglepődtem, ugyanis Alex volt! Örültem neki, hisz most visszafizet a nyakörv miatt. Tisztes távolságból követtem, és figyeltem minden mozdulatát, többször tett hirtelen fordulatok, még akkor is amikor nem volt rá oka, gondolom ilyenek alkalmával is leszokott fülelni pár kadétot. Most azonban nem vált be a csele, ezért mindig folytatta az útját, egyszer majdnem bedőltem a trükkjének, épphogy csak sikerült elrejtőznöm a lombok között. Tovább ment, egyszer csak azt vettem észre, hogy elejti az üvegét, nagyon figyeltem, hiszen sejtettem, hogy nem véletlenül ejtette azt el. És igazam volt, egy papírtekercset vett fel a földről! Leugrottam a talajra, hogy ne vegyen észre, és ránéztem Lace-re, aki bólintott és Alex után ment. Én visszaváltoztam, és elkezdtem fütyülni. Előszőr a jelet, aztán a cinegék dalát, megint a jelet, megint a dalt és még egyszer eljátszottam, hisz sosem lehet biztos az ember. Megint vadmacskává változtam, és hallottam, hogy Alex visszafelé tart és a papír még nála volt. „Gyorsan kell egy elterelés” – gondoltam magamban, majd eszeveszett nyávogásba kezdtem közvetlenül Alex mellett, aki erre odakapta a fejét, és elkezdett felém jönni, erre elkezdtem tőle távolodni, de még mindig nyávogtam, ügyeltem arra, hogy ne vegyen észre. Egyszer csak észrevettem egy üreges fát, és rájöttem, hogy mit kell tennem. Bemásztam a fa üregébe, szerencsémre nem csak felül volt rajta lyuk, ha nem egy lyuk vezetett a gyökereknél is, így az volt a vészkijáratom. Vissza másztam a fa tetejére és akkorát nyávogtam amekkorát tudtam, Alex akkora volt, hogy bele tudott nézni az üregbe, azonban már csak nehézkesen tudta a fejét kiszedni belőle, hallottam, hogy felém veszi az irányt én meg direkt hangosan az üregbe ugrottam, és lent ki is futottam belőle, és ahogy sejtettem, Alex feje bele ragadt az üregbe, majd nem hangosan felnevettem, Lace azonban gyorsan kapcsolt egy másodperc se kellett hozzá hogy alakot váltson kivette ügyesen Alex zsebéből a cetlit aztán vissza változott és elbújt. Amíg Alex próbálta magát kiszabadítani, addig mi látványosan az erdő széle felé szaladtunk, úgy hogy a csapatunk lássa, hogy sikerült a küldetés. Alex öt perc múlva ment ki az erdőből elég kócos fejjel. Mikor kijött az őrnagy elkezdett kiabálni:
- Az összes újonc emberi alakban jöjjön ki a rétre.
Mindenki alakot váltott és kiment. Alex nem vett észre, direkt nem vontam magamra a figyelmét. Ekkor megint megszólalt az őrnagy:
- Alex őrvezető teljesítette a feladatát?
- Igen, uram!
- Átadná a listát, amit megszerzett?
- Máris uram – és elkezdett a zsebében kotorászni, amikor nem talált semmit sem a zsebében összevonta a szemöldökét, és a többi zsebét is elkezdte át vizsgálni.
- Rád várunk Alex!
- Elnézést, uram, de úgy látszik, hogy elhagytam az erdőben.
- Akkor amikor a haját is összekócolta?
- Lehetséges.
Ekkor az őrnagy felénk fordult.
- Halljam, ki szeretné elmesélni a tervet? Kevés kadét csapatnak sikerült maximális létszámmal végig vinni és még a tekercset is ellopni.
- Én szívesen elmondom, uram. – jelentkeztem, és bezsebeltem Alex döbbent pillantását – Ketten követtük az őrvezető urat, a többiek pedig a töltelék mozdulatait figyelte, és ha kellett még a figyelmét is elterelték volna. Akik figyelték, azoknak a feladatuk volt, a többiek figyelmeztetése, ha a tekercs előkerült, és annak megszerzése. Így a többiek felkészülhettek arra, hogy közbe kell avatkozni.
- Elég jó terv egy kadét csapathoz képest. Ki volt a két megfigyelő?
- Kalin Lace és jómagam, uram.
- Ki adta a jelet és ki lopta el a tekercset?
- Kalin Lace szerezte meg a tekercset, én csak a jelet adtam ki.
- Akkor nem is volt szükség elterelésre?
- De, uram szükség volt. Eltereltem Alex, vagyis az őrvezető úr figyelmét. Aztán a többiek is besegítettek. Észrevettem egy üreges fát, és odacsaltam az őrvezető urat, ő meg mindenképp le akart legalább egyikünket fülelni, szóval belenézett az üregbe, és beragadt a feje. Akkor vette el Lace a papírt. Utána már csak arra figyeltünk, hogy ne vegyen észre minket.
- Nagyon ügyes terv! Kalin Lace, kérem adja oda a listát!
- Máris uram! – és odaadta azt.
- Alex maga ebből észrevett valamit?
- Azt, hogy követnek, de nem sikerült lebuktatnom őket. Ezért követtem Annát.
- Honnan ismerik egymást őrvezető? A lány nem mondta ki a saját nevét.
- Egy közös küldetésről – tért ki a válasz elől.
- Őrvezető kérem mondja meg az igazat, mert…
- Nem mondhatja meg, külön utasítást kapott rá. – szólalt meg egy tiszt, aki eddig az őrnagy mögött állt.
- Értettem, uram. – tisztelgett az őrnagy.
Egyből felismertem az Ezredest. Ő az, aki vigyáz arra, hogy a titkom ne derüljön ki senki előtt se, és én néha, na jó sokszor megnehezítettem a dolgát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése