Az asztalomnál ültem, amikor éreztem, hogy a titokzatos segítőnk szeretne velem beszélni. Nem tört rám, inkább csak a figyelmemet akarta felkelteni, de nem jeleztem neki vissza, mert Argothoz siettem, hogy jelentsem neki. Bementem a nagy házba, ahol Shina és Argot tanácskozott. Mikor beléptem a terembe, Argot nagyon meglepődött arcot vágott, hisz én a gyűlésről nagyon szabadulni akartam.
- Legort, hogy hogy visszajöttél? – kérdezte.
- A titokzatos segítőnk szeretne velem beszélni, gondoltam kíváncsi lennél a beszélgetésre, mármint az elsők között szeretnél lenni. Meg persze itt nem fogja senki sem kérdezni, hogy miért blokkoltam le. Maradhatok, vagy menjek?
- Maradj.
Kihúztam egy széket és leültem, mert volt egy olyan előérzetem, hogy sokáig fog tartani a beszélgetés. Mikor leültem, akkor éreztem, hogy megint jelez nekem, azonban most sokkal erősebben, mint múltkor.
- Miért kerestél? – kérdeztem.
- Vannak olyan információk, amikről jobb, ha tudtok, mielőtt besétálnátok egy holdtigris területére, vagy mielőtt megmérgeznétek magatokat.– mondta, de nem tudtam megállapítani, hogy honnan beszél, és hogy ki is ő.
- Rendben, figyelek. – válaszoltam.
- Találtatok egy térképet, amin a források és a területek vannak bejelölve? – kérdezte, de nem rögtön, mintha tanakodna, hogy mit mondjon.
- Sokáig tartott, mire válaszoltál. De igen találtunk egy térképet.
- Legyen a szemed előtt, mert ki szeretném azt egészíteni, ugyanis csak részlegesen sikerült lerajzolni. – amint kimondta Argotra néztem, és válaszoltam, tudtam, hogy hosszabb időbe fog kerülni, mire megszerzem.
- Várj, pár percet és meg lesz. Addig ne tűnj el! – üzentem neki, és Argot felé fordultam.
- Ennyi volt a nagy beszélgetés? – kérdezte.
- Ha ennyi lett volna már itt sem lennék. Szükségem van a térképre.
- Miért?
- Mert csak részleges a térkép, ki kell egészíteni. – mondtam.
- Marinának adtuk, ha gyors vagy még utolérheted. – nézett rám.
Felpattantam és rohantam, hiszen lehet, hogy olyan helyekre mennek, ahol meghalhatnak. Kifutottam a házból, körbe néztem, és láttam Marinát, ahogy készülődik az induláshoz.
- Marina! – kiabáltam – Állj meg! – közbe felé futottam.
- Mi történt Legort? Mi a baj? – nézett rám aggódóan.
- Szükségem van a térképre.
- Miért? E nélkül nem tudunk vizet szerezni.
- Hiányos a térkép. Aki segített rajtunk szeretné kiegészíteni, ugyanis sietett vele, hogy ne vegyük észre, emiatt nem sikerült befejeznie. – láttam, hogy az egyik oldaltáskájában van a térkép.
- Legort indulnunk kell, most nem adhatom oda. – ekkor valaki kiszólt a házból, és megfordult Marina.
Én kaptam a lehetőségen, és egy gyors kézmozdulattal „kölcsön vettem” a térképet, és áttettem az én táskámba.
- Most mennem kell, szia! – megfordultam és sietős léptekkel visszamentem a nagyházba.
Visszamentem Argothoz és Shinához, megint leültem az asztalhoz, és elővettem a térképet, amikor Argot megpillantotta a térképet furcsa tekintettel nézett rám. Pár perc múlva kiabálást hallottam, vagyis inkább Marinat hallottam, amikor észre vette, hogy a térkép nincs a helyén, tehát csak ennyit hallottam:
- LEGORT! – aztán sejtettem, hogy elkezdett keresni, így gyors elhatározás végett újra felvettem a kapcsolatot a segítőnkkel.
- Itt van előttem a térkép. Viszont, most, ha végeztél a mondanivalóddal ne üss ki, mert többen is figyelnek.
- Az csak azért volt, mert nem akartam, hogy észre vegyél. De mik vannak bejelölve a térképen?
- Ha te rajzoltad nem kéne tudnod? – furcsának találtam a kérdést, hiszen ő maga rajzolta a térképet, tudnia kéne.
- Van jobb dolgom is, mint hogy segítsek. Szóval, ha kell a segítségem, akkor én teszek fel kérdéseket és te csak válaszolsz.
- Rendben. Le van rajzolva az erdő egy kis részlete, a széle és egy rét fele. Az erdőben vannak piros csíkok húzva. Azon kívül vízforrások vannak még megjelölve, vagyis szerintem vízforrást jelöl. – inkább nem piszkáltam emiatt, hisz nagy szükség van a segítségére.
- Hogy néznek ki azok a jelek?
- Hullámos vonalak egymás felett.
- Hol vannak pontosan ezek?
- Ha tudnám az égtájakat, akkor szívesen megmondanám.
- Van egy fekete kör a térképen, igaz?
Ezt a pillanatot választotta Marina, hogy berontson a terembe, de nem vehettem róla tudomást, mert egy beszélgetés közepén tartottam, ha most nem figyelek, akkor sok tünde vesztheti el miattam az életét. Így inkább gyorsan válaszoltam, még azt hallottam, hogy elkezdett Argottal veszekedni.
- Igen.
- A fekete körtől jobbra kell, lennie a rétnek. Akkor tartod jól a térképet.
- Várj egy percet. – megfordítottam - Rendben, most már jó.
- Akkor most rá is írhatod az égtájakat. Jobbra kelet, balra nyugat, fent észak, lent dél.
- Köszönöm, ezt még azért meg tudom csinálni.
- Délen van egy vízforrás, a körtől körülbelül két centinyire, igaz?
- Igen.
- Az a víz mérgező, pont ugyanúgy az összes déli és nyugati forrással egyetembe. Amelyik meg nem mérgező, annak a környékén veszélyes állatok élnek. Szóval a nyugati és a déli területeket kerüljétek el messzire.
- Rendben, - gyorsan elővettem egy ceruzát és áthúztam azokat a vízforrásokat, viszont azok a területek a piros vonal mögött voltak, amik szerintem azokat a határokat jelölik, amiket nem léphetünk át - egyébként még nem mondtál sok újat.
- A réten lévő forrásokból, lehet inni, mindegyik tiszta. Azonban az óceánt kerüljétek, majd elmondom, hogy miért. Az északi területeken, gyógyforrások is találhatók, ami azt jelenti, hogy egy bizonyos anyagból több van a vizükbe feloldva. Azt majd kitapasztaljátok. Az északi területen azonban van még egy mérgező forrás. Körülbelül tíz centiméterre a körtől északra az erdő sarkában lévő forrásra gondolok.
- Rendben, várj egy percet, be kell jelölnöm őket. – és folytattam a jelölgetést, közben szóltam Shinának:
- Shina, kérlek hozd el a ceruzáimat a házamból, szükség van rájuk a jelöléshez.
- Melyik a te házad?
- Lara majd odakísér – és ekkor szóltam Larának telepatikusan.
- Lara, kérlek kísérd el Shinát a házamhoz!
- Ki beszél!? Nem Emerisz és nem is Alton vagy!
- Nyugodj meg Lara, Legort vagyok!
- Rendben, odakísérem, de legközelebb kérlek ne törj így rám!
- Bocsánat. – és megszakítottam a kapcsolatot.
- Szóval, tényleg hiányos a térkép – kérdezte Marina, aki ott ült mellettem, és csak most vettem észre.
- Igen, az. Gondolom ehhez a forráshoz mentetek volna – böktem a legközelebbi déli forrásra.
- Igen, valami baj van vele?
- Csak annyi, hogy mérgező, és elnézést kérek, amiért elloptam tőled a térképet.
- Argot mondta, hogy csakis az ő engedélyével adhatom oda bárkinek azt.
Közben Shina visszaért a ceruzáimmal, megköszöntem, és újra a segítőnkre figyeltem.
- Itt vagyok.
- Máris végeztél?
- Igen, várj kitalálom, most másról fogsz beszélni, így van? – csak azért sejtettem, mert nem folytatta a beszámolót, hanem inkább kérdezett.
- Igen. Már tudjátok, hogy hova nem érdemes menni. Most az állatokról fogok beszélni.
- Hosszú lesz a lista, igaz? – ezt már a jelentésből is leszűrtem, hogy veszélyes a bolygó.
- Igen, jobb lesz, ha jegyzetelsz közbe.
- Rendben, máris kerítek egy füzetet és egy tollat. – belenyúltam a táskámba és elővettem a jegyzetfüzetemet és a tollamat.
- Kezdhetem?
- Igen, mondhatod.
- Kezdjük az esti állatokkal. Először a legveszélyesebbekkel kezdem és úgy haladok az ártalmatlanok felé. Először vannak a Holdtigrisek, úgy néznek ki, mint egy fehér tigris azzal a különbséggel, hogy nem fehér, ha nem ezüstös a bundájuk. A bundájuk fémből van, és a farkukon lévő pár hosszabb szálat képesek eldobni és ha kell szúrnak is vele. Este vadásznak, a hold fényéből nyerik az energiájukat. Ha összefuttok eggyel csak úgy van esélyetek, ha olyan helyre sikerül bemennetek, ahová ők nem férnek el. A faluban biztonságba vagytok. Zárt helyekre nem nagyon merészkednek, a nyíltabb területeket kedvelik. Éjszaka aktívak, nappal lustálkodnak és alszanak. Nem érdemes küzdelembe bocsátkozni velük, mert akkor biztos alul maradsz. Utána jönnek az éjfarkasok. Ugyanolyan veszélyesek, mint a holdtigrisek, azzal a különbséggel, hogy az éjfarkasok falkában járnak vadászni, és egy falkában vannak körülbelül egy tucatnyian. Ők összesen érnek fel egy holdtigrissel. Ők nem tudnak fára mászni, szóval, ha összefutnátok velük, elég, ha egy jó magas fára felmásztok, és vártok. Egy idő után könnyebb zsákmány után fognak nézni. Ők alkonyatkor és napfelkeltekor vadásznak és egész éjjel aktívak, viszont amikor a nap fent van az égen ők alszanak. Akkor nem támadnak és békén hagynak. Eddig mindent leírtál?
- Többnyire a fontosabb részek meg vannak. El lehet őket csapdával ijeszteni? – meglepődtem, hogy ilyen sokat tud róluk, de inkább csak jegyzeteltem.
- Igen. Folytathatom?
- Természetesen.
- Utána jön a barlangi rém, annyit jelent, hogy semmilyen körülmények között ne menjetek be egy barlangba sem! Nem egyszer volt alkalmam meghallgatni, egy olyan állat bömböléseit, akiket elkapott. Az a lény erősebb a holdtigriseknél is, azonban nem bírja a napfényt, szóval ne menjetek a barlangok közelébe. Még sosem láttam, hogy hogyan néznek ki, de ha öngyilkos hajlamaid vannak, akkor kérlek majd szóljál nekem is, hátha végre megtudhatjuk, hogy hogyan néznek ki valójában... Az utolsó mondatomat hagyd figyelmen kívül.
- Egyébként sem vettem róla tudomást. – szerintem valaki lehallgatja a beszélgetésünket, ugyanis olyan mintha egyszerre két valakivel beszélnék, de a második személy inkább egy szellemhez tudnám hasonlítani, de ezt inkább nem hoztam fel.
- Rendben. Utána jönnek a tengerisiklók. A tengerekben élnek. A mély tengerekben, ugyanis a keskeny részekben nem férnek el. Hosszuk akár a 200 métert is meghaladhatja, mindenevő. A tengerbe csak addig menjetek be, ameddig a lábatok leér. Bőven van hal az öblökben, ugyanis az öböl az egyik legbiztonságosabb helyek közé tartozik. Azonban a bőség miatt, sok szárazföldi vadállat is megfordul arra, szóval vigyázzatok!
- Van egyáltalán olyan állat, amelyik nem minket akar főfogásnak? – ezt már csak azért kérdeztem, mert reménykedtem abban, hogy nem azt fogja válaszolni, hogy nincs.
- Nemigen, végtére is pont ezért a legveszélyesebb bolygó. Csak őrültek vagy bátrak jönnek ide.
- És minket melyik csoportba osztasz be?
- Egy harmadikba. Na, de most folytatnám, nem beszélhetek sokáig. Köves területeken és sivatagokban található meg a tűzkígyó. Hegytetőkön egy sincs belőle, mert a túl alacsony hőmérséklet miatt ott elpusztulnak. Ha támadni akar, vagy veszélyben érzi magát felforrósítja a bőrét, annyira, hogy minden, ami a közelébe van, meggyullad. De ez is a gyenge pontja, elég, ha egy vödörnyi vízzel leöntitek, vagy olyan területre csaljátok, ahol elégetheti magát. Ugyanis képes hőt előállítani, azonban a teste ilyenkor hűti magát, egyszóval túl tud hevülni. Ha tüzet okoz, akkor azt ő sem éli túl. Ezért él a sivatagban meg a köves helyeken. Ott semmit sem tud felgyújtani.
- Szóval itt az erdőben egy sincs belőle, igaz?
- Igen, igaz. Folytathatom?
- Igen.
- Szerintem az összes különleges állatot, ami nagyon veszélyes azt felsoroltam. Most jönnek azok az állatok, amik nem annyira veszélyesek, az az van esélyed arra, hogy legyőzd, és természetesen, csak itt találhatóak meg.
- Mondhatod.
- Kezdjük a viharmadarakkal. Képesek befolyásolni az időjárást. Ha veszélyben érzik magukat, akkor vihart hoznak létre. Nagyon nagy madarak, a hegyekben élnek, kisebb rágcsálókkal táplálkoznak. A viharmadarak tollai fémből vannak, azért, hogy magukat ne rázzák meg a saját villámaikkal. Az elhullajtott tollakból nagyon jó fegyvereket lehet csinálni. Azonban ne támadjatok rá, mert elég pontosan tud célozni. A többi állathoz képest nagyon eszesek, ezért maradtak még életben. A következő állatok a sárkányok.
- Nem azt mondtad az előbb, hogy a veszélyesekkel végeztünk? – most nem akartam a meglepődésemet véka alá rejteni, hiszen sárkányokról beszéltünk, mint nem olyan veszélyes vadállatok!
- Ezek nem olyan sárkányok. Hasonlóak a viharmadarakhoz, csak nem képesek az időjárás irányítására, képesek tüzet fújni, azonban ok nélkül nem támadnak. Jól kijönnek a viharmadarakkal. A sárkányok nagyobb zsákmányokra vadásznak, csak éhínség idején vadásznak kisebb prédára. Ha jól belakmároztak akár egy napig is kibírják élelem nélkül, többször is előfordult, hogy halakat ettek, sőt olyan is szokott nagyon ritkán történni, hogy több sárkány rátámad egy tengerisiklóra, és azt kiemelik a vízből, körülbelül öt sárkány lakott jól belőle. Ők is a hegyekben élnek, szóval csak akkor menjetek fel a hegyekre, ha nagyon muszáj.
- A sárkányok csak közepesen veszélyesek? Ez, hogy lehet?
- Számukra nem érdemes tündét enni, mert túl kicsik vagytok. Inkább a nagyobb testű állatokat ejtik el. Szóval rátok nézve nem olyan veszélyesek. Folytathatom? Kezd lejárni az időm…
- Persze.
- Utána jönnek a mérges nyulak…
- Nyulak? Komolyan, vagy csak viccelsz? – reménykedtem, hogy viccel.
- Ők nem akarnak felfalni, de ha megijednek, altató gázt eresztenek ki magukból, ami nagy mennyiségben szívmegálláshoz vezethet. – nem viccelt - Csak ezért soroltam őket ide. A többit már ismerhetitek, itt gondolok, a jaguárra, az anakondára, a farkasra meg hozzájuk hasonlókra.
- Ők is eléggé veszélyesek, csak megjegyzem.
- Ha túl élsz egy holdtigris támadást, akkor, hidd el már nem tűnnek veszélyesnek!
- Rendben, hiszek neked. De ahogy te is mondta fogy az idő.
- Folytatom, de akkor nem szólj közbe, ha kérhetném. Szóval akkor a következő szint, azok az állatok, akik különlegesek de veszélytelenek. Az első a szárnyas pocok. A nevét a lábán lévő aprócska szárnyakról kapta. A szárnyak segítségével nagyon gyorsan tud futni, így menekül el a ragadozók elől. Azonban a maximális sebességét csak pár percig képes tartani, de a normál sebessége is gyors, így viszont tíz percig is képes futni, növényevő. Itt is vannak majmok, azonban őket a természet egy kicsit átformálta. A végtagjaik hosszúak és vékonyok, a testük is nagyon vékony, a fejük meg nagyon kicsi. A karjuk és a lábuk között bőrhártya van, mint a… Hogy is hívják? Várj egy percet… Mindjárt eszembe jut a neve…
- Repülő mókus?
- Igen, mint a repülő mókusnak. Nagyon gyorsak és hajlékonyak, siklással akár harminc métert is képesek megtenni. Itt az összes növényevő állat, gyorsan szaporodik a ragadozók miatt. Képzeld el, hogy a természet itt fel van gyorsítva és képet kapsz a bolygón folyó életről. A rovarok pedig, hát, ne hagyjátok, hogy egy is megszúrjon, nem tudom, hogy milyen betegségeket terjesztenek, azonban van egy növény, aminek a szagát annyira utálják, hogy több kilométernyire elkerülik azokat. Mindjárt mutatom, hogy hogy néz ki a növény. Keressetek olyanokat, ha jól emlékszem a tábor tíz méteres körzetében van egy két ilyen cserje. Ritka növény, ezért is kell vele óvatosan bánni. Egy gallyat kell levágni róla és azt elásni, hamar cserje lesz abból a kis gallyból. Ha el kell mennetek a táborból, vigyetek magatokkal pár ilyen levelet. Akkor három napra védve vagytok az összes rovartól. Most mennem kell, holnap még segítek a növényekkel kapcsolatban. Szia!
- Várj még egy percet! Miért segítesz?
- Nincs ahhoz sok kedvem, hogy végig nézzem, ahogy meghaltok egyesével. Meg hát ti is ezt tennétek a helyembe, most már tényleg mennem kell. Szia!
- Köszönjük a segítséget, szia! – és megszakította velem a kapcsolatot.
Nem hiszem el, sikerült az egyik legrosszabb bolygót kiválasztanom, ahol még a nyulak is képesek megölni! Így nézett ki a térkép miután bejelöltem a vízforrásokat is:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése