63. fejezet - Színvallás

*Anna szemszöge*

  Tegnap délután hirtelen rosszul lettem. Forgott velem a világ és nagyon elálmosodtam. Mivel velem semmi se történt, így nagy eséllyel Legort volt valójában rosszul. Majdnem megkérdeztem tőle telepatikusan, mégis mi történt, de aztán emlékeztettem magamat a történtekre. Most nem beszélhetünk, hacsak ő nem keres. Mivel a terepgyakorlataink elmaradnak, így későn keltünk fel, Legort viszont még mindig aludt. Elkezdtem az emlékei között kutatni, az ugyanis kevésbé feltűnő. Csak a beszélgetés tűnne fel egy idegennek, a többi nem olyan kirívó. Az energia szint nem csökken és nem is emelkedik, és Legort se fordítja rám a figyelmét. Nehezen, de összeszedtem mi is történt tegnap valójában. Legort-ot keresik emberi alakban, rólunk nem tudnak semmit se. A tegnapi rosszullétem pedig egy átoknak köszönhető, végtére is igazam volt, ugyanis Legort a miatt az átok miatt ájult el. Ez a visszahúzódás egy eléggé unalmas procedúra. Mármint számunkra az, hiszen a katonák és a végzősök a legtöbb információt megkapják és a küldetéseken részt vehetnek. Mi pedig mit csinálunk? Ülünk egy helyben és malmozunk. A szobából se mehetünk ki ilyenkor, ugyanis csak útban lennénk és nem szeretnék, ha bárki miatt lebukna a népünk.
 - Unatkozom! - mondta Lace már sokadjára.
  Az ágyán feküdt, rajta pedig Éjsötét szuszogott. Gazdája hangjára kinyitotta a szemét, de vissza is aludt mikor Lace a kezét a fejére tette.
 - Mindenből kihagynak. - duzzogott továbbra is.
 - Lace ezt az elmúlt órában háromszor játszottad el. - jegyezte meg Enturin - Igen kihagynak mindenből, ugyanis a legfiatalabbak vagyunk ebben az erődben. Még nem vagyunk eléggé megbízhatóak.
 - Ez nem igaz. - kezdődött újra az egész - Egy-két szakasznál sokkalta megbízhatóbbak vagyunk.
 - De a többiek nem szegültek szembe egy paranccsal se. Valljuk be, eddig velünk volt a legtöbb probléma. - vakarta meg a fejét Enturin - Még mindig itt vagyunk ebben az erődben és nem szedtek szét minket, jelenleg csak ennek kell örülnünk.
  Hirtelen érzékeltem valaki tudatát. Azonnal levédtem az egész szakaszt. A többiek is felfigyeltek erre, kezdenek ráérezni arra, mikor is nyúl az elméjükhöz egy telepata. Zyndane szeretett volna beszélni velem, mire megnyitottam az átjárót az elmémbe.
 - Nem kell aggódnotok, csak mi vagyunk. Leengedhetitek a pajzsot. - mondta.
 - Miért is? Mi folyik itt? - kérdeztem.
 - Elfedjük azoknak az alakváltóknak az elméjét, akik túl közel vannak az idegenekhez. 
 - És ezt addig fent szeretnétek tartani, míg azok el nem mennek? 
 - Nem egészen, most is a megfelelő helyet keresik a többiek az erőd kitelepítéséhez. 
 - El akarnak minket innen vinni? 
 - Természetesen, túl közel vagytok mindenhez. A Kívülállók most is a területükön lévő barlangok felfedezésével foglalatoskodnak. Azt a barlangrendszert, ahol már ti is jártatok - nem saját akaratunkból jártunk ott - teljesen kiürítették és visszaeresztették oda a barlangi rémet. 
 - Fogva tartottak egy rémet?!
 - Többet is, de jobb szó az átköltöztetés. Mindegy. Mivel nem tudjuk mi is folyik abban a faluban mindenre fel kell készülnünk. Engedjétek le a pajzsotokat!
  Ezzel megszakította a kapcsolatot. Utálom a félinformációkat. Nem tudják mi folyik a faluban, mégis a vészhelyzeti tervvel állnak elő, ami miatt mindenkit beljebb költöztettek az erdőben? Vaklárma esetén sok mindent vissza kell állítani, ami nem kis erőfeszítés. Valamit tudnak, csak nem mondják el mi is az pontosan.
 - Engedjétek le a pajzsokat, nem akarnak bántani csak még jobban elrejtenek minket az idegenek elől. - szóltam a többieknek.
 - Csak szerintem túl nagy a felhajtás az egész ügy körül? Az emberek tudtommal nem hagyták el a falu száz méteres körzetét. - piszkálta a körmét Amber.
 - Ezen már én is gondolkodtam, de ha van is valami mögötte nem fognak minket csak úgy beavatni. - jegyezte meg Rignot.
  Hirtelen kicsapódott az ajtó. Éjsötét azonnal leugrott a gazdájáról és bebújt az ágy alá. Az őrnagy jelent meg mögötte. Mindenki azonnal kipattant az ágyból és vigyázzba állt. Lehet mégis csak kapunk valamilyen feladatot? Remélem igen, mert ez az egy helyben ülés kezd megőrjíteni.
 - Kalin Lace, Lynx Anna és Anosus Enturin menjenek az Ezredes irodájába. A többiek itt maradnak ők más feladatot kapnak.
  Gyorsan elhagytuk a termet és szinte futva tettük meg az utat az iroda felé. Már mindannyian kiéheztünk egy jó kis feladatra, ami nem ágyban fekvéssel jár. Nagyon gyorsan odaértünk és az ajtó előtt megálltunk majd kopogtunk.
 - Szabad! - hallottuk a túloldalról.
  Mindhárman beléptünk. Egyedül az Ezredes volt itt.
 - Szóval ti lennétek a szakaszotok legjobb lopakodói? - nézett Enturin-ra és Lace-re.
  Kérdőn néztük egymásra. Mit szeretne tőlünk?
 - Nehézségeink akadtak a faluban történő események megértésében. Mivel Anna valamennyire képes megérteni Legort segítségével mi is folyik ott valójában, ki kell mennie megfigyelés céljából. Két szakasztársát kértem mellé kísérőnek, ugyanis ti már jobban összeszoktatok, mintha két idegennel menne Anna. Úgy is sok jót hallottam a szakasz képességeiről. Ne okozzanak csalódást. A falu közelében lévő katonáknak jelezzenek, ha megérkeztek. Anna, te pedig jelents a madár alakváltóknak a történtekről, lehetőleg óránként, még jobb lenne félóránként. Ők majd szólnak nekünk mi is történik ott. Világos a feladat?
 - Igen, uram! - válaszoltuk egyszerre.
 - Akkor induljatok el most azonnal.
  Az erődön kívül váltottunk alakot és megpróbáltunk a leggyorsabban megtenni az utat. A katonák hamar észrevettek. Lassabban kerültünk a falu széléhez és kisebb lakara váltottunk, nem lenne jó, ha már az elején kiszúrnának bennünket. Legort emlékeit használva próbáltam értelmezni a lent történteket.

*Legort szemszöge*

  Hasogatott a fejem, mikor kezdtem magamhoz térni. Hirtelen villantak be az emlékek a tegnapi napról, így nem mertem azonnal megmozdulni. Csak így vakon próbáltam felmérni a környezetemet. Egy ágyban fekszem, pedig azt hittem kint hagynak a téren. Halk beszélgetés, a Névtelenek felügyelnek rám. A telepátiámat is használtam. Merwoa is itt van bent.
 - Már fel kellett volna ébrednie. - hallottam az "ellentétemtől", a valódi nevére nem emlékezett mikor elkapták, így ott helyben kapott egy újat.
  Így lett Noren, az éjistenének az egyik neve. Régen ama hiedelemben éltek az emberek, miszerint az Éjisten vigyáz ránk. De ez már nagyon régen volt, majdnem az idők hajnalán. De ezekre a régi hitekre nem nagyon hatott az idő.
 - Csak idő kérdése, direkt leengedte a pajzsait a támadásom előtt. Nem szeretett volna lebukni.
 - Ahhoz képest a katonákon kívül mindenki felismerte.
 - Nem mindenki. - szóltam közbe és felültem - Belenior és Markus még mindig nem jött rá ki vagyok.
 - Etron, végre méltóztattál magadhoz térni. - nézett rám gyilkos tekintettel Merwoa.
 - Mindennek hihetőnek kellett tűnnie, így az eltalálásomnak is. - védekeztem - Mellesleg erősödtél, mióta nem találkoztunk.
 - Nyolc éve nem találkoztunk, mégis mit vársz?! - akadt ki teljesen Merwoa.
 - Halkabban, még a végén lebukunk! - intett csendre minket Noren, aki természetesen öt lépésnyire állt tőlem.
 - Mit szeretnétek? - kérdeztem - Ezzel sok a kockázat, ha annál a katonánál vannak a Vérkövek.
 - Mivel Markus és Belenior jelenleg nem képesek irányítani minket így neked kell. Téged jobban elfogadnak vezetőnek, mint engem vagy Merwoa-t.
 - Erről jut eszembe. - vágtam közbe - Te miért is segítesz a katonáknak? A Vérköved nincs náluk, tehát ők nem irányíthatnak.
 - Beférkőztem Entera udvarába és jelenleg úgy kell tennem, mintha neki dolgoznék. Nem egy hálás feladat. - legyintett egyet - Most az őrzésedet bízták rám.
 - Azt mondtad - fordultam Noren felé -, hogy mindenki rájött a kilétemre. Túloztál vagy igazat mondtál?
 - Nem vagyok telepata, számomra egyértelmű volt már csak abból a majdnem tíz méteres ugrásodból is ki vagy. Mégis ki lenne olyan felelőtlen, hogy hagyja magát onnan lezuhanni?
 - Kösz. Szólok a többieknek a jelenlegi helyzetről.
 - Ne! - állítottak le egyszerre.
 - Entera valamit csinált, ami miatt a katonák érzékelik a telepátiát? - néztem rájuk kérdőn.
 - Nem egészen. Rád fókuszáló varázslatot tett a katonákra, minden tevékenységed, aminek varázslathoz van köze egyből lebuktat.
 - Az alakváltásom is beletartozik ebbe? Bár nem hiszem, az ugyanis minden varázslat ellen hat. Ha az egyik alakomra átkot szórnak, attól még a másikra az az átok nem hat ki. - gondolkodtam hangosan.
 - Nem tudom hat-e rá vagy sem. - ingatta a fejét Merwoa - Ennyire azért nem bízik meg bennem Entera.
 - Nem áll össze nekem a kép, mit is szeretne elérni ezzel Entera. - jegyezte meg Noren. - Mármint tíz katonáját küldi el egy életveszélyes küldetésre, ahol ha megtalálnak téged - rám nézett - akkor biztos a haláluk, mert ugye a veled való találkozást ritkán éli túl az ember.
  Ezen elgondolkodtam. Igaza van Noren-nek, ennek nincs értelme.
 - Hogyan talált rám Entera? - kérdeztem fagyosan.
 - Küldtél egy üzenetet Markus-nak. Sajnos Niliva-nak is megérkezett. - felelte a számomra nyilvánvalót, de így egy pont biztossá vált, amiben reménykedtem nem igaz.
 - Szóval Nili az anyjának segít? - kérdeztem, ez megmagyarázza Markus gyászos hangulatát.
 - Nem tudjuk mi történt pontosan, Markus nem mondta el. Entera pár hónapja megtalálta őket, azután Markus-t csak egy hete tudtuk megszöktetni, de Niliva nem volt mellette. Ő is segített a Névtelenek megbuktatásában. - szorította össze az öklét Noren - Az áruló, segítettünk neki mire ez a hála.
 - Ennyi információ bőven elég lesz. - állítottam le Noren-t - Van egy tervem, a célja, hogy minden Névtelen rájöjjön ki vagyok, na és persze a vérkő ellopása. Vigyetek a többi tündéhez miszerint felébredtem. Vesszetek össze valamin és "véletlen" lökjetek a katonák közé. Majd Merwoa valami okot találj ki, hogy elhagyhasd ezt a bolygót Noren-nel együtt.
 - Te mit fogsz csinálni? - kérdezte Merwoa.
 - Ellopom a követ és próbálok minden Névtelen társunkat magam mellé állítani.
 - Miért kell elmennünk? - nézett rám Noren - Két értékes harcost veszítenél ezzel és hiába vannak kevesebben a katonák elég erősek.
 - Merwoa-nak továbbra is bent kell maradnia Entera udvarában, míg a te közeledben nem tudom használni az erőmet és egy csata alkalmával nem ügyelhetünk az öt lépés távolságra és akkor elsöpörhetjük ezt a falut a föld színéről. Mellesleg el kell kezdened a Névtelenek újjászervezését.
 - Nem mehetek el! - ellenkezett Merwoa - A segítségem nélkül nem tudtok dimenzió kaput nyitni Krentan-ra, mellesleg egy nap egy bolygóról csak egyet lehet létrehozni.
 - Akkor némileg változtatok a terven. - feleltem szárazan - Úgy kell tűnnie mintha te élted volna túl egyedül a katonák közül. Azonban Entera rögtön rájönne az egész átverésre, ha csak egy valaki is életben marad.
 - Egy katonában tudsz hamis emlékeket elültetni, nemde? - hozta fel Merwoa.
 - Entera ezt a csapatot meghalni küldte ide! - mondtam ki hangosan azt, amire pár perce rájöttem - Entera mindig mindenre felkészül, az itt történtekre is gondolt. Tudja, ha felkeres csak katonákkal akkor az itt lévő tündék könnyedén végeztek volna a csapattal. Emiatt kellettek a Névtelenek is. Viszont így szerveződhetnek a katonák ellen még akkor is, ha az egyiküknél van a vérkövük. Entera célja a katonák idejuttatása volt, nem tervezte őket élve visszavinni a Krentan-ra. Van egy részlet, amit nem látok. Benned Merwoa soha sem bízott, azt hiszi itt téged is megölünk az árulásod miatt, azonban van egy olyan sejtésem arra az esetre is felkészült, ha netán élve megúsznád ezt az egészet.
 - Ha Entera úgyis meghalni küldte ide a katonáit, akkor ezt mondjuk el nekik. - vetette fel az ötletet Noren - Ugyan Entera átverte őket, biztosan nem akarnak meghalni, és ha a mélyen tisztelt vezetőasszony ilyen árulást követ el a katonái ellen, akkor bizony a katonák ellene fordulhatnak. Plusz haderő mindig is jól jön mellesleg ismerhetik Entera új búvóhelyének a védelmét.
 - Nem fognak Entera ellen fordulni. - ráztam a fejemet.
 - Ugyan miért nem? A bizalom elég kényes dolog. - vont vállat Noren.
 - Entera számukra olyan, mint számunkra a Vezér. Ha ő még oda is dobna fegyvertelenül a harcmezőre, akkor se fordulnánk ellene. - indokoltam.
 - Minket gyerekkorunk óta arra képeztek, őket nem. - mutatott ki az ablakon - Az ő hűségük és bizalmuk erőssége a miénkhez képest elenyészik. Ők egyszerű emberek.
 - Mi is egyszerű emberek vagyunk Noren. - szűrtem a fogaim között - De ezek a katonák még a halálban is Entera-t fogják szolgálni, ugyanis van egy olyan érzésem mindegyikük tisztában van azokkal a tényekkel, amiket az előbb felsoroltunk. Az a boszorkány szereti a terveit mindenfelől bebiztosítani. Mellesleg a katonák vezetője már lassan több, mint tizenöt éve szolgálja azt a... varázslónőt. Nem állnának át a mi oldalunkra.
 - Akkor meghalnak, ilyen egyszerű. - állt közénk Merwoa - Ha a katonákat kiiktattuk utána már használhatod az erődet. Mellesleg amúgy is színlátó vagy, nem tudod milyen varázslatokat használt Entera a katonákon?
 - Csak akkor veszem észre, ha az változtatja az energiaszínt. Mellesleg színváltozás alapján nem tudom megmondani milyen varázslatot is használt. De valamit megpróbálok.
  Régen használtam ezt a képességemet. Színlátás, kevesen rendelkeznek vele, de igazából különösebb haszna nincs. Akik látják a színeket, azok általában a kóborló lelketek, más néven szellemeket is látják. Már kiskoromban megtanultam kezelni ezt a képességemet, és mikor nagyobb lettem szinte teljesen meg is feledkeztem róla. A színlátás hasonlít arra mikor szellemként elhagyom a testemet és minden élőlényt színként érzékelek, egy nagy paca kimondott forma nélkül. Ezért ezt nem is mondanám külön képességnek, ugyanis az ügyesebb telepaták, akik képesek kilépni a testükből látják a többiek energiaszínét. Kíváncsi voltam, vajon Merwoa-n szintén van-e varázslat az ő tudtán kívül.
  Az energiaszíne nagyon sötét volt, sokkal sötétebb, mint kellene. Bár az energiaszín változhat általában a világosságát, esetleg sötétségét megőrzi. Egy világos sárga, soha sem lesz sötét kék. Merwoa színe azonban sötét ibolyaszín volt. Ez sosem jelent jót. Kinyitottam a szememet.
 - Van rajtad egy rontó átok. Ennél pontosabbat nem tudok mondani. - néztem Merwoa-ra - Mégis csak előre kellene mennetek, mert az erőmet nem tudom teljesen használni, ha Noren a közelemben van. A katonák kiiktatása után ezt is megbeszéljük. Noren te maradj a katonák vezérének a közelében, ha támadunk ő lesz az első célpontunk. Te vagy a legjobb orgyilkos ez számodra könnyű falat.
 - Nála van a vérkő, emiatt érzékeli, ha túl közel megyek hozzá.
 - Emberként jobb tolvaj vagyok, viszont tündeként most lesz a legjobb esélyem elemelni a követ. A feladat csak annyi, hogy a vezér közelében vezessetek el. És az elterelésem után tőletek is kell egy második feltűnő. Rendben?
 - Rendben. - válaszolták egyszerre.
 - Merwoa, szerintem az átok akkor fog rád hatni, ha visszatérsz a Krentan-ra. Noren, mi ketten egymás közelében nem tudjuk használni az erőnket. Át kell majd valahogyan mennetek Krentan-ra, mellesleg ha Entera úgy is azt hiszi megölünk gondoskodik arról, hogy visszajuttasson minket.
 - A halálomat akarod? - nézett rám Merwoa.
 - Közvetett módszerrel képes vagyok egy ideiglenes pajzsot rád tenni, ami megbénítja az átkot, úgy másfél-két napra. Majd a Krentan-on szedd le magadról, biztosan vannak olyan varázslók, akik nem Entera-t szolgálják és segítenek neked. Noren, te pedig a Névteleneknél készítsd elő a terepet. Sajnálom, de muszáj lesz elmennetek, egyszerre több helyen is tevékenykednünk kell feltűnés mentesen, mert ha nem tesszük és sorban szeretnénk mindent elintézni, Entera még korán rajtunk üthet és minden addigi munkák elvész. Az itt történteket bízzátok rám, nem lesz semmi baj se.
 - Azért légy óvatos, ha egyedül maradsz, Entera tuti készült pár meglepetéssel.
 - Nem lesz baj. - feleltem - közben kilazítottam a padló egyik deszkáját, ami alá rejtettem pár szükséges holmit.
  Hat kristályt vettem elő, mindegyik más színű volt. Hatszögben helyeztem el Merwoa körül.
 - Kristályok? - nézett rám Merwoa.
 - Több évig kísérleteztem velük, tudom mit csinálok. - feleltem.
  Bár a kristályokat gyógyító körökhöz használták régen, a módszer alapján közvetett varázslat végrehajtására is működnie kell a hatszögnek.
 - Mi indítja el a folyamatot? Nem varázsolhatsz! - jegyezte meg Noren.
 - Energiát fogok átadni az egyiknek, onnantól pedig magától megcsinál mindent, nem kell közbeavatkozni.
 - És a csúcsuk miért fordul befelé?
 - Igazából így olvastam mindenhol és nem volt kedvem változtatni rajta.
  A fehér kőhöz mentem, ugyanis energiaszín szerint az áll hozzám a legközelebb. Noren távolabb ment, már csak megszokásból is, hiszen egymás közelében az erőnk elenyészik. Megérintettem a követ, ami felvillant pár másodpercre, remélem kint nem vették észre. Elengedtem a követ és figyeltem miként is folytatódik ez az egész. A fehér kőtől mindkét irányban sorban fel-felvillantak a kövek. Végül az összes halványan derengett, szerencsémre nem oly feltűnő ez az egész. Óvatosan az elmémmel is kitekintettem, hogy lássam Merwoa energiaszínét. Világosabb lett csak egy sötét folt maradt, de az is úgy nézett ki, mintha befedte volna valami áttetsző anyag.
  Mikor a kövek teljesen elhalványultak, véget ért a varázslat és innentől ketyeg az óra.
 - Sikeres volt. - mondtam.
 - Te kételkedtél? - kérdezett vissza Merwoa.
 - Egy kicsit. - vontam vállat - Ezt a közvetett módszert most próbáltam ki először élesben.
 - Te most kísérleteztél?!
 - Nem, egészen. Haldokló növényeken próbáltam ki, akkor működött.
 - Ha most nem itt lennénk, ilyen helyzetben akkor ne tudd meg mit tennék most veled. - sziszegte Merwoa.
 - Most nem velem kell összeveszned, képzeld azt, ez az egész Noren ötlete volt és máris kész a vitaalap.
  Merwoa lement az első emeletre. Lehet kicsit elvetettem a sulykot.
 - Grat, a nagy terved előtt összeveszni egy kulcs személlyel, igazán merész Etron. - jegyezte meg Noren, aki a háttérből figyelte ezt az apró vitát.
 - Majd később bocsánatot kérek, most fontosabb dolgunk is van.
 - Ha elmegyek ki iktatja ki a katonák vezetőjét? - kérdezte - Láttam hogyan küzd, amíg életben van a többi katona könnyedén összedolgozik és nehezebb lesz a megölésük.
 - Egy egyszerű rajtaütést terveztem, amiben a tündék is részt vesznek. Vannak itt íjászok?
 - Kettő, talán három. Az ő támadásuk lesz a jel a lerohanásra. - jött rá Noren.
 - Pontosan, ha Markus is besegít részt se kell vennem a csatában.
 - Kihagynád ezt a lehetőséget? Következmény nélkül ölhetsz.
 - A rólam alkotott kép ellenében, utálok ölni és ezt te tudod.
 - Téged nem tudtak rendesen átképezni. Sose vállaltál bérgyilkosi feladatokat.
 - Tolvajnak jobb voltam. Induljunk, ne várakoztassuk tovább Merwoa-t.
  Noren összekötötte elöl a kezeimet, hiszen most rab vagyok, akár csak a többi tünde. Meg kellett változtatnom az energiaszínemet, különben lebukunk. Ha Noren folyamatosan tartaná az öt lépés távolságot, akkor azonnal lelepleződök. Közben üzentem Annának, mivel az elménk össze van kötve ez egyáltalán nem feltűnő és nem buktat le a katonák előtt. Itt van a közelben érzékelem, ezért mertem bevonni őt is a tervembe. Merwoa lent várt minket, szó szerint levegőnek nézett. Előre ment, követtem majd Noren zárta a sort. Bántotta a szememet a hirtelen jött fény, párat pislogtam mire újra rendesen láttam. A katonák mind felfigyeltek ránk. A tündék pont úgy voltak szétosztva, mint tegnap. Emerisz a testvérei mellett volt, Belenior és Markus mellett, rájuk egy katona felügyelt. A katonák, Argot és Hidryt velük szemben a falu másik szélén voltak. Két Névtelen álldogált mellettük, nem igazán törődtek a tündékkel. Jobban lefoglalta őket a katonák vizslatása. A többiek, akiket nem tartottak annyira veszélyesnek a falu végén voltak egy kupacban.
 - Tudott valamit? - kérdezte a katonák vezetője.
 - Semmi használhatót. - felelte fagyosan Merwoa - Nagy eséllyel Etron már elhagyta ezt a falut. Senki sem emlékszik rá.
 - Nem hagyhatta el, nem képes átjárót nyitni, amellyel elszökhetett volna. - ellenkezett a vezető.
  A legtöbben nem élik túl, ha ilyesmivel próbálkoznak. Merwoa családja a kivétel, nekem pedig egyáltalán nincs kedvem meghalni egy hasonló próbálkozás végett.
 - Majd idejön. Nem hagyja ezt az egészet szó nélkül.
  Noren előre bökött, azaz arra menjek, a falu végébe vitt volna, és így el kellene haladnunk a vezető mellett.
 - Hova viszed? - kérdezte a vezető.
 - A többihez, vagy maradjon itt és álldogáljon?
 - Rendben, vidd el innen.
  Jeleztem Annának, remélem készen áll. Hirtelen balról nagy csörtetést lehetett hallani, mintha valami nagy testű élőlény leesett volna az ágakról. Ez Anna volt. Mindenki odakapta a fejét a katonák még a fegyvereiket is elővették. A vezetőjük mellett voltam, egy pillanat alatt megszabadítottam őt a vérkő felesleges súlyától. Rendben a vérkő nálam van, a terv első része teljesítve. Most Merwoa és Noren köre jön.
  Noren a tündékhez vitt és lelökött a földre. Nem vettem magamra, hiszen ez is a színjátékhoz tartozik. Mikor vele szembe fordultam egy pillanatra elővettem a vérkövet. Egy aprót biccentett, és visszament Merwoa mellé. Anna is folyamatosan figyelt, megpróbáltam valahogyan elmondani neki mi is történik itt. Közben figyeltem az eseményeket. Ha ezzel elbukunk akkor hamarabb kell felfednem magamat, mint azt szerettem volna.
 - Pszt! - hallottam mellőlem.
  Nem fordultam oldalra, az túl feltűnő lett volna.
 - Mit szeretnél? - kérdeztem halkan.
 - Noren tudja, ki vagy valójában? - hallottam egy ismerős hangot.
 - Merwoa szintén tudja, miért kérded Namner?
 - Azért voltatok bent olyan sokáig, mert egy tervet beszéltetek meg?
 - Igen.
 - Akkor nagy baj van.
 - Mit tettél? - váltam egy kicsit bosszússá, emiatt akár felesleges vér is folyhat.
 - Én semmit. Erisz meg akarja ölni Merwoa-t.
 - Állítsd le! Most össze fognak veszni Noren-nel, Erisz ezt félre értelmezheti!
 - Megteszek mindent, amit tudok, remélem időben odaérek. - ezzel elment.
  Ne menjen fuccsba a terv! Ha mégis megtörténne, akkor egy varázslatot fogok használni, aivel az összes katonával végezhetek. De ezt a harcmodort nem szeretem használni, ugyanis így Entera küldönceinek semmi esélyük sem lesz megvédeni magukat. A tisztességes harcokat szeretem, amikben mindkét félnek van esélye. Entera ennek ellenére az erejét mindig használja egy csatában az ellenség megsemmisítésére. Ha varázslók harcolnának még nem lenne bajom, ők valamennyire képesek védekezni ellene, de az egyszerű emberek, tündék ők nem tehetnek semmit se. Miután ezt a határt is átlépte, amit a legtöbb varázsló betart már könnyedén használt mindenféle más eszközt, melyet az emberi morál se engedett volna. Nála már csak egy szabály él, a cél szentesíti az eszközt. Sokat megtudtam róla, ugyanis elég ideig nyomoztam utána. De a múltja miatt nem teheti ezt a jelenbe. Valamilyen szinten megértem miért vált ilyenné, de meg változhatott volna, amire a szülei nem voltak képesek.
  Csatlakoznom kell a Névtelenekhez, ha netán minden balul sülne el ne kelljen még az átváltozásra helyet is keresnem. Mivel két ház közötti rés mellett vagyok elég egyszerű lesz meglógnom. A kötelet azonnal leszedtem magamról. Ha Merwoa és Noren magukra vonják a figyelmet könnyedén a két ház közé juthatok és takarásban lehetek.
 - Nem. - hallottam Noren hangját.
 - Menj és felügyeld a tündéket! - parancsolat neki Merwoa.
 - Egy árulóra nem hallgatok. - felelte Noren.
  Mindenki felfigyelt a veszekedésre. Erre vártam. Nem hallgattam tovább a részleteket. Megpróbáltam minél gyorsabban takarásba jutni, nem állhattam fel, ugyanis az túl feltűnő lett volna. Guggolásba helyezkedtem majd egy lépéssel már a két ház között voltam. Nem emelkedtem el túlságosan és Entera katonái észre se vettek. Hirtelen észrevettem, hogy a tündék közül figyel valaki. Arané nézett rám kérdőn. Felálltam, közben a fal mellett maradtam. Nem csak ő nézett pár Névtelen is kíváncsi volt mit is szeretnék. Nem néztem Arané szemébe, nem így szerettem volna felfedni magamat. Átváltoztam mindenki szeme láttára. Sokkal könnyebben ment, mint tegnap. Megnéztem a tenyeremet, még mindig meg vannak a bőrkeményedések, amiket a kardforgatás okozott. Több sebhelyem is megjelent. Másnak érzem ezt az átváltozást, talán azért mert ma sok minden fog megváltozni és végleg leleplezem magamat. Arané arckifejezése döbbenetről árulkodott, nem is vártam mást tőle. A Névtelenek szintén megdöbbentek. Most viszont nincs időm ezzel foglalkozni. Az egyikük elém jött és kicsit megdöntötte magát. Na most én lepődtem meg, nem erre számítottam.
 - Erre nincs semmi szükség. - mondtam - Szóljatok az íjászoknak készüljenek fel, ha jelt adok lőjenek. A többieknek a ti lövésetek lesz a jel a támadásra. Noren és Merwoa csak színészkednek. Markus is csatlakozni fog a csatához, kiszabadítom őt. Addig próbáljatok minél több tündét kiszabadítani, ők is mellénk fognak állni. Indulás!
  Azonnal eltűnt az a három gyerek, aki itt volt. Bár lehet még öregebbek is nálam, de eltakarják az arcukat így nehéz bármit mondani róluk. Meg kell állítanom Eriszt, de előtte kell pár dolog. Gyorsan a házamhoz mentem, persze az erdő felől közelítettem meg azt, ugyanis egy ember olyan ruhában, mint a tündék, túlságosan feltűnő lenne. A házam romjai között gyorsan összekapkodtam azt, amire szükségem lehet. Egy fekete köpeny, mely elrejti a ruhámat és pár főzet, ami nem törött el. Nagyon gyorsan Noren és Merwoa közelébe férkőztem, akik most tartanak a vitájuk csúcspontján. Felettük az egyik ágon megláttam Erisz-t, aki ugrásra készen várakozott. Azonnal elkezdtem felkapaszkodni a fára, időben oda kell érnem. Merwoa éppen átjárót nyitott odalent. Erisz elugrott az ágról, de hirtelen kinyúltam elkaptam a csuklóját és magamhoz rántottam.
 - Ezt lehetőleg ne szúrd el! - suttogtam - Ez is a terv része!
  Erisz dühösen felnézett, de aztán megrémült.
 - E-Etron? Hogy kerülsz ide? - remegett a hangja.
 - Itt voltam, mikor megérkeztetek. Készíts fel mindenkit, az íjászok lövése a jel a támadásra. A Vérkő nincs a katonáknál. Menj!
  Elengedtem, mire Erisz azonnal lemászott a fáról. A terv egy része sikeres volt. Merwoa és Noren elhagyta ezt a bolygót. Most ki kell szabadítanom Markus-t. A fegyvere nincs nála, tehát Nili elvette tőle. Ha még valamennyire érdekli őt Markus a szemetesként használt dimenzióba tette azt. A "szemetes dimenziót" régen az egyik család hozta létre és minden veszélyes tárgyat, embert odaküldtek, mert onnan nem lehet kijutni, hacsak valaki nem kifejezetten keres ott valamit. Azt a dimenziót bárhonnan el lehet érni, ugyanis mindenhol jelen van, csak nem látjuk. Nagy eséllyel Markus fegyvere is ott van. Most már mindegy, ha lebukok. Úgyis tudják itt tartózkodom ezen a helyen. A dimenziót egyszerű megnyitni annak, aki varázserővel rendelkezik, mikor kinyitottam egy egyszerű kereső varázslatot használtam. Gyorsan megtaláltam a fegyvert. Egy majdnem akkora kalapácsot, mint én magam. Két kezes fegyver és egyedül Markus tudja használni. Meg lehet emelni azzal nincs semmi baj, csak nagyon lelassítja a mozdulatokat, Markus elég erős a használatához, hiszen ő maga készítette a fegyverét, ahogyan a tőrömet is. A kalapács majdnem leesett a földre, de időben elkaptam. Óvatosan letettem a talajra és húzni kezdtem, ugyanis felemelni is feltudtam volna, de két lépésnél többet nem igen tettem volna meg vele.
 - Uram, érzékelte ezt? - hallottam egy hangot a tér felől.
 - Igen, Etron itt van a közelben és varázsolt. Készüljetek fel a fogadására.
  Fegyver csörömpölést hallottam. Gyorsnak kell lennem. Markus-ék háta mögé kerültem a katona is ott volt. Halkan mögé lopakodtam és egy altatóval átitatott rongyot nyomtam az orra alá. Másodperceken belül eszméletét vesztette. Senki sem vette észre a hiányát, ugyanis a házak között állt és nem láttak rá. Hátulról kinyitottam a bilincset, ami Markus-t tartotta csapdában. Kiegyenesedett.
 - Te vagy az, te barom? - kérdezte az anyanyelvén, azaz óriásul.
 - Szerinted? Gondoltam benézek hogyan is halad az ünnepség a részemre. Látom nagyon készülődnek. - feleltem neki - Készülj. Amint lőnek az íjászok támadj. A többi Névtelen is besegít.
 - Ezt is kihagyod?
 - Kiszabadítom a tündéket, szóval igen. Mögöttem van a kedvenc fegyvered, szóval nem fogsz unatkozni.
  Elléptem Markus mögül. Felmásztam az egyik ház tetejére, a mögötte lévő fa segítségével. Az elejére mentem, ahonnan mindenki lát. A katonák nem vettek rólam tudomást, hiszen úgy nézek ki, mint bármelyik itt lévő Névtelen. Kitartottam a tőrömet és hirtelen lefele suhintottam vele. Azonnal kirepült három vessző a lombok közül. Mindegyik eltalált valakit. A Névtelen azonnal lecsaptak a katonákra, az élükön Markus-szal. Lemásztam a házról és elkezdtem mindenkit kiszabadítani. Belenior-ral kezdtem, majd az ikrekkel folytattam.
 - Segítsetek mindenkit kiszabadítani. - álltam eléjük - Most mindenkire szükség lesz.
 - De hiszen a csata eldőlt. - nézett mögém Lara.
 - Jobb, ha nem nézitek a csatát. - álltam elé - Másért lesz mindenkire szükség. - elővettem három tőrt, általában olyan tíz darab szokott nálam lenni - Minél távolabb legyetek a harctól és ne nézzetek hátra. Nem nektek való látvány lesz.
  Bólogattak, majd óvatosan elvettek egy-egy tőrt.
 - Te mit csinálsz, segítesz nekik? - kérdezte Emerisz.
 - Nem szeretek részt venni az öldöklésben. Argot-ot és a többieket szabadítom ki.
  Az ikrek megfogadták a tanácsomat. Nem néztek hátra és a többi tündéhez mentek oda, ahol én voltam. Argot-hoz mentem, Belenior már ott volt.
 - Az ikreknek több segítség kell, mint nekem. - mondta Belenior.
 - Tudom, de az itt lévőknek kell magyarázatot adnom. - szabadítottam ki Hidryt-et.
 - Miről is kéne magyarázatot adnod kölyök?! - fordult meg Hidryt.
 - Mindent. - azzal tovább léptem és mást is kiszabadítottam.
  A Névtelen már rég végeztek a harccal, mikorra az összes tünde szabad volt. Még a Névteleneknél is gyógyító voltam, igaz csak vészhelyzetben. Megnéztem azokat, akik megsérültek. Kevesen voltak és súlyos sérült nem is volt. A katona is magához tért. Bár most a katona volt a legkisebb gondunk. A Névtelenek megkötözték és életben hagyták. Jelenleg a tündék és a Névtelenek közötti feszültség szinte tapintható a levegőben.
 - Megtaláltátok Etron-t, most már elmehetnétek. - jegyezte meg Shina.
 - Az nem ilyen egyszerű. - felelte Belenior - Merwoa, aki képes dimenzió kaput nyitni elment így itt ragadtunk. - rám sandított, ugyanis ez is a tervem része volt.
 - Szóval most mi legyen? - kérdezte Markus - Valahogyan vissza kell jutnunk a Krentan-ra, ugyanis Entera-t már csak egy hajszál választja el a koronától. Nem sokára képes lesz feltörni a lajta révő varázslatokat. Ha királynővé koronáztatja magát, akkor minden népnek el kell őt fogadnia.
 - A tündék sose szolgálták azt a koronát. - szólt közbe Merko.
 - Az igaz, de ha királynőként fog hadat üzenni az egész emberiség ellenetek fordul, annyi segítségetek se lesz, mint most. Még a Névtelenek nagy részét is elveszítenétek.
  Entera visszaszerezte a koronát, amit nagy nehézségek árán már elloptam tőle egyszer? Ennyit a Névtelenek biztonságosságáról. Nem szóltam közbe. Egész idő alatt próbáltam kitalálni mit is mondhatnék a tündéknek, akik befogadtak maguk közé.
 - Etron mit szólsz hozzá? - kérdezte Belenior.
 - Tessék? - néztem fel.
 - Nem figyeltél, igaz? - kérdezte Markus, aki ezt már megszokta tőlem.
 - Máson gondolkodtam. Mi volt a kérdés? - néztem körbe.
 - Ilyen emberekben kellene megbíznunk.
 - Mi a terved a visszajutásunkra? - kérdezte Argot.
 - Nekem semmi, Entera már elintézte azt. - feleltem - A katonákra tett valamiféle visszahúzó átkot, mikor valakihez hozzáértek tovább adták az átkot és, mint egy betegség végigterjedt mindenkin. Az összes Névtelen elkapta, így én Noren-től szerezhettem meg.
 - Noren? - kérdezte Shina.
 - Az aki összeveszett Merwoa-val, a varázslóval. Szintén a terv része volt az összeveszésük.
 - Te azután jelentél meg, miután Noren elment. Nem is találkozhattatok. - szólt közbe Optase is.
  Nem válaszoltam azonnal. Nem jöttek még rá és nem tudom hogyan is mondhatnám el.
 - Etron! - szólt Belenior.
 - Igen? - kíváncsi voltam mit akar, de már legbelül sejtettem mit is tervez.
 - Azt hiszem itt az ideje elmondanod mi is történt pontosan.
 - Mikortól kezdve? - kérdeztem szárazon.
 - Amikor megjöttek a katonák.
 - Rendben. Igaz akkor nem tartózkodtam a faluban, az erdőben voltam.
 - Ott találkozhattál Emerisz-szel és Legort-tal. Akkor tudtál meg mindent. - szólt közbe Merko.
  nem vettem róla tudomást, hanem folytattam a saját történetemet.
 - Emerisz keresett és ő mondott el mindent. Éppen emberi alakban voltam, ugyanis azon a napon kellett átváltoznom. Azonnal visszaindultunk, de még mielőtt elértük volna a falut visszaváltoztam. Kíváncsi voltam mit is terveznek a katonák, miért jöttek el idáig. Ezt emberként nem tudtam volna meg, ugyanis előbb felismertek volna és túl erőben voltak. Éppen figyeltük a falut Emerisz-szel, mikor ő lebukott. Nem akartam veszélybe sodorni így eltereltem itt lent mindenki figyelmét. Az erőmet nem használtam, ugyanis akkor Merwoa azonnal felismer, még tünde alakban is. Ezért hagytam, hogy kiüssön egy átokkal. Mikor magamhoz tértem előálltam egy tervvel. Merwoa csak információ szerzés miatt segített Entera-nak. Noren miatt nem tudom használni a képességeimet, ezért el kellett hagyniuk kettejüknek a bolygót. Ezért is volt a veszekedés. Az volt a figyelemelterelés rólam, ugyanis az alatt változtam emberré. A Névtelenek csak emberi alakomban hallgatnak rám. Utána pedig már nagyjából lehet tudni mi is történt.
 - Te pontosan mi vagy? - kérdezte Shina döbbenten.
 - Sokáig Félvérnek hittem magamat, de aztán rájöttem az igazságra. Az időkorlát miatt nem vagyok Félvér, ők ugyanis bármikor átváltozhatnak és bármeddig maradhatnak egy alakban. Nálam nem így van. Egy hónapig maradhatok tünde, utána emberré kell válnom pár órára és csak utána vehetem fel újra a tünde alakot. Az emberi alakomat viszont nyolc évig tudom viselni. Ha nem tartom magamat az időhöz, akkor egy hétig fogom azt az alakomat viselni, amellyé át kellett volna változnom. Emiatt kiderült Alakmásoló vagyok, nem pedig Félvér.
 - Mennyi volt igaz azokból, amit nekünk Legort-ként elmondtál? - kérdezte Shina.
 - Az a hat év míg Emandiece-nál tanultam. Mondhatni ő ragasztotta rám a Legort nevet. - feleltem.
 - Emandiece tudta? - csodálkozott Argot.
 - Persze. Az ő tanácsára jöttem át a tündékhez.
  Mindenki kételkedően nézett rám. Ezt megértem, hiszen nagyjából minden, amit eddig tudtak rólam az hazugság. Mellesleg Névtelen vagyok, ami szintén ront a helyzetemen. Most viszont nem törődhetek ezzel, az időnk egyre csak fogy.
 - Ha igaz, amit az előbb mondtál. - szólalt meg Hidryt - Mennyi időnk van, míg Entera elkezdi a visszahúzó átkot?
 - Ez kiszámíthatatlan. Gondolom a katonáknak kellett volna őt értesíteni, ha megtaláltak engem. Ugyanis a terve szerint engem is visszaránt, ha túl korán kezdi a varázslatot, akkor az egész hiábavaló volt. Ha túl későn valamit még kitalálhatok az átok ellen.
 - Akkor miért nem szeded le mindenkiről az átkot, ha képes vagy rá? - kérdezte élesen Merko.
 - Ugyan, ha most nem járt sikerrel, akkor addig fog ide embereket küldeni, míg el nem kap. Mellesleg nem hagyhatjuk Krentan-t  sorsára. Az utolsó Nitens-ként muszáj megvédenem a koronát Entera-tól. Meg persze az egyedüli vagyok, akinek az ereje valamelyest felér az övéhez, így kötelességem megállítani őt. Ha most nem, utána már túl késő lesz és nem szeretném a világunkat Entera vezetése alatt látni.
 - Erre előbb is gondolhattál volna. Miért jöttél át a tündékhez? Mégis mi célod volt ezzel? - nézett rám Merko.
 - A felejtés volt a célom. - feleltem - Tizenkét évesen még nem tudtam irányítani az erőimet és még tapasztalatlan is voltam. Túl sok mindent vesztettem el akkor, egyedül csak felejteni szerettem volna. Észrevettem, ha alakot váltok akkor sok emlékem elhomályosul és nem jut mindig eszembe. Persze vannak kivételek, amik még tünde alakban is nap mint nap kísértenek, de azok ellen nem tudok mit tenni. Valahányszor emberré változok az összes elfojtott emlék azonnal utat tör magának. Ez a hátránya az alakváltásnak.
 - Mégis mi elől menekülhetett az Árny, a legjobb tolvajok egyike? - kérdezte cinikusan Merko.
  Neki teljesen eljátszottam a bizalmát. Most már számára csak egy Névtelen vagyok.
 - Elég legyen Merko! - szólt rá Argot - Majd, ha túl leszünk ezen az egészen és viszonylag biztonságos helyen leszünk majd akkor rendezzétek le a nézeteltéréseteket.
 - Rendben. - felelte Merko.
 - Szóval, ha Entera visszajuttat minket a Krentan-ra, akkor nyilván ott fogunk visszatérni, ahol ő van előnyben. Hol lehet ez a hely? - kérdezte Argot.
 - Broton közelébe vinne minket, de most már ebbe nem vagyok biztos. A jelenlegi helyzettel nem vagyok tisztában. - mondtam.
 - Entera a tünde fővárosba fészkelte be magát, onnan szinte sehogyan se lehet kimozdítani. A leghűségesebb szövetségeseit, katonáit, tisztviselőit vitte még oda. Biztosan oda fogja irányítani a varázslatot. - mondta Belenior.
 - Ez ellen tudunk valamit tenni? - reménykedett Shina.
 - Igen, elég egyszerűen. - feleltem - Az áthúzás nagy részét Entera fogja végrehajtani, nem szeretném a saját erőmet pocsékolni. De a végén képes vagyok elferdíteni a varázslatot, így akár a Freun közelébe is kerülhetünk. Entera képtelen oda ilyen hamar csapatokat juttatni. A tündék menjenek Tannart-hoz, oda Entera nem mer értük menni.
 - Mi különleges van abban a faluban? - kérdezte Shina.
 - A főági Nitens-ek utolsó otthona az a falu, ha Entera a közelébe megy akkor még ő sem védekezni a halálos átkokkal szemben. De ez csak rá hat. Azonban így is van egy kis bökkenő. - mondtam.
 - Mégis mi lenne az? - szólt közbe Markus - Várj, kitalálom. Entera érzékelheti hova is fogod ferdíteni a varázslatot és egy kisebb csapat még akár rajtunk is üthet.
 - Egyre jobb vagy ebben. Igen, ez lenne a baj. Valakinek vagy több embernek ott kell maradnia, hogy ezt a csapatot feltartsa. Az egyik biztosan én leszek, ugyanis tíz percet tudok ébren tölteni, ha a Krentan-ra megyünk. Ájultan pedig mindenkit hátráltatnék. Az alatt a tíz perc alatt legalább még tehetek valami hasznosat is.
 - De Entera téged keres, ha otthagyunk mondhatni tálcán nyújtjuk neki azt, amit akar. - ellenkezett Merko.
 - Azt hiszi ember vagyok, tündeként nem ismer fel. Erre is gondoltam. De csak tíz percet bírok, ami nem elég idő. Valakinek ott kell maradnia, hogy több időt szerezhessünk.
 - Én is maradok. - jelentkezett Markus - Úgy is van mit visszafizetnem Entera-nak.
 - Biztosan újra elkap. - mondtam.
 - De most ott leszel és kijuttathatsz. - vont vállat - Mellesleg Broton-ba zárna, annak az alapja pedig szikla. Egyszerű lesz a szökésem.
 - Nem biztos a túlélésem. Entera csak egy tündét fog találni, megölethet, hiszen nem vagyok olyan fontos.
 - Az információ értékesebb, amit tudhatsz nem fog megöletni. - mondta Belenior is - Hogyan értesítsük Entera-t?
 - Életben van egy katona. - böktem a fogoly felé.
  A katonához mentem. A Névtelenek még mindig közre fogták. Még életben van, és ez egy kisebb csoda ugyanis az itt lévők többsége nem szeret túszokat ejteni. De most szerencsénk van. Érthette az előbbi beszélgetést, viszont elég halkak voltunk és távol álltunk, nem biztos, hogy hallotta. A katona térdelt, a páncélját és a fegyvereit elvették tőle, a kezeit hátra kötötték és minden mozdulatát két Névtelen figyelte. Mindannyian őt néztük.
 - És ha nem értesíti Entera-t? - kérdezte Hidryt.
 - Értesíteni fogja. - felelte Belenior.
  Tündéül beszéltek a katona egy szót sem értett belőle.
 - A halálomat tárgyalják? - kérdezte semleges hangon.
 - Nem. Szólj az úrnődnek, miszerint megtaláltatok.
 - Nem üzenhetek. - makacskodott.
 - Dehogynem! Hiszen a halálotok biztos volt, így nektek akkor kell üzenni mikor megtaláltatok engem, és láss csodát itt vagyok. Szólj Entera-nak.
 - Nem tudok, nincs nálam a Kő!
 - Milyen kő? - kérdeztem - A Vérkő?
 - Nem. Az Üzenőkő! A vezérünknél volt. Egy lilás színű.
  Az egyik Névtelen odalépett a vezetőjük holttestéhez és átkutatta. Pár perc alatt megtalálta és nekem dobta azt.
 - Csak katonák képesek azt használni! - szólt rám.
 - Rendben. - feleltem.
  Az egyik őr erre levágta a köteleket a kezéről. Odaadtam a követ a katonának, aki rögvest kikapta a kezemből. Azonnal világítani kezdett, mikor a katona hozzáért. Beszél Entera-val. Miközben beszélt elvágtam a kapcsolatot a kristály és Entera között, így a férfi nem tudott neki semmi lényegeset se mondani. Szinte azonnal észrevette még mit tettem.
 - Pár perc és újra Krenta-on leszünk. - mondtam hangosan.
  A katona még mindig dühödten nézett rám. Az egyik őrtől elvette a kardját és rám rontott volna, de a másik őr gyorsabb volt. Csak a katona feje gurult el a lábamig. Így biztosan nem fog beszélni. Vettem egy nagy levegőt és elkezdtem átváltozni. A legtöbb érzékszervem kiélesedett, ez jelezte az átváltozásom végét. Nem akartam a többi tündére nézni, már így is eléggé ellenszenves vagyok, és most bizonyítottam minden, amit az előbb mondtam igaz, tehát én egyben Legort is vagyok, nem csak Etron.
 - Körülbelül mikor kezdi Entera a varázslatot Etron? - kérdezte Markus.
 - Szerintem már akkor elkezdte mikor a katona jelzett neki. Pár perc és megérezzük a hatását.
 - Na és te mikor kezded a ferdítő varázslatot?
 - Később, nem szeretnék túl sok energiát elhasználni.
  Hirtelen egy fekete burok kezdett el nőni a katonákból. Ha nem is mi öltük volna meg őket, akkor Entera teszi azt, ugyanis belőlük vonja ki a megmaradt energiájukat. Ezt egy varázslócsalád se tenné meg, ugyanis a hallottat mindenki tiszteli és békén hagyja. Erre vártam. Elkezdtem már most a ferdítő bűbájt. A fehér varázslatom viszont eléggé elüt a buroktól. Érdekes lesz újra otthon lenni.

*Anna szemszöge*

  A talajon osontam vissza a többiekhez. Remélem kellően eltereltem a figyelmet. A leesés az ágakról már profi szinten megy. Az addigi leshelyemről figyeltem továbbra is a történteket. Igazán nehéz megérteni mi is folyik odalent, egyedül Legort gondolatai nyújtanak némi támaszt. Felismertem a gyereket, aki Legort-tal beszélgetett. A neve, ha jól emlékszem Namner. Emlékszem a nevére, ez már haladás. Namner eltűnt, majd hangos szóváltást hallottam a falu túl végéről. Nem értettem miről beszélnek, de elég hangosak, lehet veszekednek. Legort a kéz ház közé húzódott és alakot váltott. Furán néz ki emberként, igaz pár főbb vonása ugyanúgy megmaradt ezen az alakján is. A szeme viszont sokkal ridegebb, mint tündeként. Ő is eltűnt a házak mögött, nemigen láttam mit is csinál. Utána a veszekedők melletti fán jelent meg. Nem csak ő volt ott, de nem tudtam ki venni ki is van mellette. Erisz! Ugrott be a név. Legort biztosan vele van ott, csak tudnám miért. Miután lemászott a fáról megint szem elől tévesztettem. Pár percre csak, ugyanis megint felbukkant az egyik háznak a tetején, elővette a tőrét és suhintott vele egyet. Mellettem hallottam az idegek pendülését. Vérszag csapta meg az orromat. Minden nagyon gyorsan történt. Sok ember rárontott a középen lévő páncélosokra. Nagyon hangos volt a csata, főleg mikor egy penge a páncélt érte nem pedig az embert. Félelmetes volt ezt látni, ugyanis a páncélosokat inkább lemészárolták. Legort nem vett részt a csatában, ő inkább a tündéknek segített kiszabadulni. Utál harcolni, ezt már megtudtam róla. Valamit beszélgettek a vezetőkkel.
 - Figyelj Anna, - szólított meg.
 - Na most már beszélsz velem? Elmondanád mégis mi történt odalenn? Mi ez az egész? 
 - Amit láttál körülbelül az történt. A folytatása már nem fog neked tetszeni. 
 - Mit tervezel?!
 - Át kell mennem a Krentan-ra. Ha elkezdesz rosszul lenni, akkor szakítsd szét a kapcsolatot, nem szeretnélek téged a halálba rántani.
 - Nem foglak megölni Legort! Miért kell elmenned? 
 - Az ottani csatámat Entera-val be kell fejeznem. 
 - De, de, - próbáltam kitalálni valamit, hogy maradjon.
 - Anna, ez itt mind az én hibám, mennem kell. Te is tudod miért, hiszen jobban ismersz bárkinél. Vigyázz magadra és ne merj meghalni!
  Hirtelen egy hatalmas kupola fedte be a lent lévőket, ösztönösen hátrálni kezdtünk. Mikor a kupola feloszlott már senki sem volt lent, még a halottak sem. Kíváncsian lementünk a térre, de tényleg szó szerint köddé váltak az itt lévők. Nagyon elfáradtam. Visszaváltoztam, ugyanis már nem tudtam tovább fenntartani az állati alakomat. Leadtam az utolsó jelentésemet Zyndane-nek. Kivert a víz és térdre estem, nem érzékeltem Legort-ot. Nagyon furcsa érzés, pedig már egyszer megtörtént. Lace szólongat, de mintha egy szakadék alján állnék, semmit se hallok. Nem tudtam tovább ébren maradni, lecsuktam a szememet és már semmit se érzékeltem a külvilágból.