49. fejezet - Mesélésre nincs idő

*Legort szemszöge*

  Mivel nem volt befoltozva a lyuk az ablakom helyén, így a nappal együtt keltem. Ha úgy vesszük körülbelül öt órát tudtam csak aludni. Felkeltem és próbáltam nem újra elaludni, hiszen vissza kell magamat szoktatni a reggeli munkára és az esti alvásra. Múlt éjszaka érzékeltem valamit Anna felől, mintha nem lenne jól, de elég hamar elaludtam így nem kérdeztem rá. Most is rosszul lehet, de majd később beszélek vele, nem akarom felkelteni. Ilyenkor még kevesen vannak ébren a faluban. Körülnéztem a házamban. Kíváncsi vagyok miket használt fel Emerisz, de örömömre nem sok növény hiányzott, tehát nem történt semmi komolyabb sérülés. Azonban a főzeteket valaki összekeverte. Fogtam magamat és átrendeztem őket, hiszen így könnyebben megtalálom azt, amire szükségem van. Miután a főzetekkel végeztem a növényeket néztem át alaposabban. Látom pár adag még szárad, de ezek már újak a régieket már eltették. A dobozkák, melyekben a növények vannak viszont sorrendben vannak. Ezeket még kevésbé használták, mint a főzeteket. A használt lombikok el vannak mosogatva, csak a helyükre kell őket tenni. Miközben pakolásztam az egyik leesett a polcról és későn kaptam utána. Széttört a padlón és ekkor bevillant valami. A múltkor se sikerült jól egy főzet és a házam bármikor eshet egy újabb baleset áldozatául. Pár főzetet és növényt át kell vinnem egy másik helyre, ahol nagyobb biztonságban vannak. A nagy ház szerintem megfelel erre, a második emeletét, úgy is ritkán használjuk.
  Az üvegcserepeket szedtem össze és tovább gondolkodtam ezen az ötleten, mikor benyitott valaki. Gondolom hallotta az üveg széttörését. Merko állt az ajtóban. Megzavarodott egy pillanatara, de hamar összeszedte magát. Az üvegszilánkokat egy már használhatatlan főzőpohárba tettem.
 - Látom egyben visszaértél. - jegyezte meg végül Merko.
 - Hidd el valaki jobban örült volna, ha darabokban érkezem meg.
 - A legtöbb Kívülálló holtan akar látni, de Berill-nek sem lettél a szíve csücske.
 - Látom nemigen voltak sebesültek az elmúlt napokban. Hidryt megbetegedett?
 - Nem, csak mással van elfoglalva.
 - Hadd tippeljek. Egy olyan dolgot készít, melynek a hatására sokan fognak meglátogatni?
 - Így is mondhatjuk, de Shina bízta meg, nem pedig saját magától állt neki az építésnek.
 - Gondolom még ha nem is a saját ötlete volt eléggé megörült a feladatnak.
 - Azt nem lehet szavakkal kifejezni.
 - Akkor sok sikert a túléléséhez.
 - Argot kérte, hogy keresd fel, ha visszaértél.
 - Honnan tudta, hogy te fogsz velem először találkozni?
 - Az összes katonát és Emerisz-t is megkérte.
 - Így már értem. Köszönöm, hogy szóltál.
  Merko kiment, gondolom most rá bízták az őrködést. Nem irigylem, már volt részem tapasztalni milyen is az. Gyorsan még egyszer körülnéztem, hátha van valami, ami feltűnően rossz helyen van, de minden rendben volt, így elindultam Argot-hoz. Remélem már a nagy házban van. Lehet már át költözött oda, hiszen mindig ott van. Mondjuk igaz, jobb ha tudjuk hol érdemes őt keresni. Tényleg ott volt a nagy házban. Bár most pont a jelentéseket nézte át. Fel sem nézett mikor bementem hozzá.
 - Amikor lenne egy kevés szabad időd, akkor is ezeket olvasod? - kérdeztem tőle.
  Felkapta a fejét a kérdésemre. Meglepődött a jelenlétemen, de nem fűzött hozzá semmit se.
 - Hol voltatok Annával? - kérdezett vissza.
 - Gondolom az Ezredes itt járt Anna eltűnése miatt.
 - Nem ő volt itt, két fiatal jött. Ha jól emlékszem a neveikre Lace és Endrees vagy talán Enturin. Nem fogod elmondani mi történt igaz?
 - Részletesen biztosan nem. A lényeg annyi, hogy Lucia megtámadt egy bolygót és segítenünk kellett legyőzni őt.
 - Lucia már rég halott, nem?
 - De, azonban a bosszúszomja mondhatni életben tartotta. Tényleg érdekel miként maradt életben?
 - A varázslathoz sosem értettem. - vont vállat - Látom sikerült megállítani őt. Anna is visszajött igaz?
 - Igen, bár még nem beszéltem vele. Miért hívattál?
 - Ha lehetséges több gyógyító főzetet is készíts mindenféle helyzetre, amit el tudsz képzelni.
 - Hidryt építménye miatt?
 - Tudsz róla?
 - Merko megemlítette. Lenne egy ötletem, bár igaz nem kapcsolódik ehhez. Pár főzetet és növényt áthoznék a felső szintre, a múltkori esetből tanulva jobb ha nem minden egy helyen van.
 - Rendben, okos meglátás. - még mindig gondterhelten meredt a jelentésekre.
 - Valami baj van?
 - Shina szeretné pótolni a fegyvereket, de nincs alapanyagunk hozzá.
 - Kérjünk az alakváltóktól. Biztosan segítenek.
 - Akkor kérni fognak valamit cserébe és nincsen semmi felesleges dolgunk, amit ne használnánk.
 - Katret korrekt szokott lenni. Figyelembe fogja venni ezt a tényt is.
 - Szerintem is, de ez nem sürgős. Gondolom elmennél növényeket gyűjteni vagy főzetet készíteni.
 - Először átpakolnék pár dolgot, ha Hidryt tényleg olyan veszélyes dolgot készít, mint amire gondolok, akkor a nagy ház masszívabb szerkezetű a többinél.
 - Rendben.
  Viszonylag gyorsan elengedett. Amíg visszafele tartottam a házamhoz azokon a főzeteken gondolkodtam, melyeket át kéne hozni. Azokból kell párat, melyekből további főzeteket tudok készíteni és pár bonyolultabbat, amit nem egy nap alatt lehet elkészíteni. Az alapanyagok közül azokat kell, amik ritkábbak és messze vannak. "Gyorsan vissza kell érnem a házamba!" - jutott eszembe - "Ha Hidryt csapdát épít velem akarja majd kipróbáltatni." Azonban későn ébredtem erre rá. Hiába igyekeztem minél gyorsabban a házam közelébe Hidryt előbb észrevett, mint gondoltam.
 - Legort! Örülök, hogy visszaértél kellene a segítséged! - kiabálta Hidryt.
  A hangja szerintem mindenkit felébresztett, aki eddig aludt volna. Ugyanis Hidryt a falu másik oldaláról látott meg engem és nem akarta elszalasztani a lehetőséget. Magamban reménykedtem egy sort, míg Hidryt ideért hozzám.
 - Ugye nem a csapdád kipróbálásáról lenne szó? - kérdeztem reménykedve.
 - Nem, Argot azt megtiltotta. - rázta a fejét, mintha véletlenül történt volna az az eset - Kíváncsi vagyok a véleményedre.
 - A véleményemre?
 - Persze, te megtudod állapítani ránézésből is, milyen felépítésű a csapda, ezért jutsz ki belőlük könnyedén.
 - Amit mondani fogok, az alapján akarod majd megváltoztatni azt?
 - Inkább kijavítani, mint megváltoztatni. Akkor vállalod?
 - Hogy magamra haragítsam az összes katonát? Kösz, inkább kihagyom.
 - Mindketten tudjuk, hogy nálam nem létezik ez a válasz. - nézett velem farkas szemet.
 - De... - kezdtem volna a védekezést, azonban megragadta a karomat és a csapdájához rángatott engem.
  Nem ellenkeztem, inkább belenyugodtam. Hidryt nem fogadja el a nemleges választ, viszont próbálkozni szabad. Végig néztem a szerkezeten, amit épített. Kicsit megdöbbentett, szerintem Shina nem erre gondolt, mikor megkérte Hidryt-et. Esetleg nem volt tisztában azzal, mit fog készíteni Hidryt. Egy akadálypálya olyanoknak, akik szeretnek halálközeli élményben részesülni. Nagyjából így nézett ki röviden az építmény.
 - Te meg akarod ölni őket? Akkor elég, ha délre küldöd az összes katonát. - mondtam.
 - Tudsz te ennél jobb véleményt is! És lesz alattuk majd egy háló, de azt majd később teszem hozzá.
 - Majd mikor valakit behoznak combnyak töréssel hozzám, igaz?
 - Miket képzelsz rólam! Elég, ha valaki egy sima töréssel elmegy hozzád, na akkor szerelem fel a hálót.
 - De nagylelkű vagy.
 - Akkor mit mondasz?
 - Azon kívül, hogy halálos? Ne legyen ennyire nehéz és legyenek szüneteket, mert elsőre nem fogják tudni az egészet végig csinálni.
 - Shina azt mondta legyen kihívás számukra is.
 - A kihívás nem egyenlő a lehetetlennel. Szerintem, ha neki is megmutatod, akkor hasonló véleménnyel lesz róla, mint én. Ha nem bánod, akkor visszamennék, még van egy pár elintézni valóm.
 - Ha fel akarod kelteni Emerisz-t már nem kell, itt van lent. - nézett le Hidryt a fáról.
 - Igen, sejtettem. Szerintem a kedves üdvözlésedre mindenki felriadt. További jó építést. - ezzel ott hagytam az akadálypályájával.
  Nagyon kíváncsi leszek, mit fognak hozzá szólni a többiek. Amint leértem a fáról elkezdett fájni a fejem, de betudtam a kevés alvásnak. Emerisz a házam előtt várt rám. Kíváncsian méregetett, de nem szólt egy szót sem.
 - Valami baj van? - kérdeztem.
 - Fáradtnak látszol.
 - Majd este kipihenem magamat. Láttam szükség volt pár főzetre, de ügyesen rendet raktál.
 - Igen, voltak kisebb ügyek.
 - És lesznek majd nagyobbak is, ha végez Hidryt azzal, amit most készít.
 - Mennyire vészes?
 - A többi csapdája egy aprócska buckának tűnik mellette.
 - Akkor... Milyen főzetekből kell készíteni plusz adagokat?
 - Az összes gyógyítóból. Remélem mérget nem fog használni. - sóhajtottam.
 - Igazad van Legort, ezt kifelejtettem! Tudtam, hogy jól fog jönni a segítséged! - szólt le Hidryt a faágról.
  "Túl jó a hallása." - állapítottam meg magamban. A fejem jobban elkezdett lüktetni. Ez biztosan nem a kialvatlanság miatt van. Beszélnem kell Annával, lehet mégis van valami komoly baja és azt érzékelhettem este. Bementem a házba. Emerisz követett.
 - Nem nézel ki túl jól. - szólalt meg.
 - Lehet Anna rosszul van és az kihathat rám is. Beszélek vele, addig kérlek vigyél át pár főzetet a nagy ház második emeletére, olyanokat melyeket sűrűn használunk.
  Biccentett egyet és rögtön elkezdte szétválogatni az üvegcséket. Folyamatosan próbáltam felvenni a kapcsolatot Annával, de mindig ellökött magától. Bezárkózott, ami sosem jelent túl jót. Csak a burkon kell átjutnom. Mintha ez olyan könnyű lenne. Talán direkt zárkózott be, de akkor is kíváncsi vagyok mi történt vele. Erősebben próbáltam hozzáférni az elméjéhez és sikerült, de a kapcsolat nem volt valami erős.
 - Mi baj van Anna? - kérdeztem.
 - Semmi. Jól vagyok. 
 - Nem nagyon tudok hinni neked. 
 - Megoldom, nem lesz baj. 
 - Tudom, hogy rosszul vagy. Képzeld ha te rosszul vagy, azt én is megérzem. 
 - Akkor értelmetlen volt feltenni az elején azt a kérdést. 
 - Reméltem magadtól válaszolsz. Azonban másként viselkedsz, mi történt? 
 - Kicsit rosszul vagyok. Ennyi az egész és ha kérhetnélek hagyj most békén. 
  Megszakította a kapcsolatot. Döbbenten ültem és meredtem magam elé. Nagyon furcsa volt az előbbi beszélgetés, de valamiben biztos vagyok, nem Annával beszéltem. Ő nem így viselkedett volna. Újra megpróbáltam felvenni vele a kapcsolatot és az érdekes burok, ami eddig körülvette az elméjét eltűnt, mintha nem is lett volna itt az előbb. Könnyedén kapcsolódott az elménk.
 - Szia Legort! Te is rosszul vagy? 
 - Csak miattad. Veled mi történt? 
 - Nem emlékszem semmire sem. Az előbb nem próbáltál meg velem beszélni? Miért bontottad azonnal a kapcsolatot?
 - Nem bontottam fel és beszéltem is valakivel. 
 - Beszéltél valakivel? Are lett volna?
 - Nem. Körülvette az elmédet, először azt hittem a pajzs, amivel véded magadat, ami azért volt különös, mert nem szoktad levédeni az elmédet. 
 - Felesleges energia veszteség, hiszen rajtunk kívül nincs itt egy telepata sem. 
 - Ezt cáfolnám az előbbi eseményekből kiindulva. Vigyázz jobban magadra. 
 - Nem lesz bajom. Valamit megtudtál az idegenről? 
 - Azonkívül, hogy nem tudta össze van kötve az elménk? Nem igen. Egy nő lehet, ezért nem tűnt fel azonnal, hogy nem te vagy. De ennyi, mostanra eltűnt. Biztosan meglepődött, hogy kerestelek. 
 - Akkor te is vigyázz magadra! Most már tudnak rólad is. 
 - Te nem vagy elővigyázatos. Pihenj, sok energiát vesztettél. 
 - Rendben. Szia!
 - Szia. 
  Most tényleg Annával beszéltem. Arra viszont nagyon kíváncsi vagyok, hogy az előbb kivel is társalogtam. Biztosan nem ismerem, feltűnt volna az elméje. Nagyon érdekes volt, mintha köd lett volna, ami eléggé megtévesztő egy telepata számára. Majd később gondolkodom ezen, előbb át kell pakolni a nagy házba.

*Anna szemszöge*

Zsong a fejem. Mintha sok-sok méh lenne benne. Legort ébresztője nem volt kellemes és a hír se, hogy van egy másik telepata a közelben. Lehet miatta vagyok rosszul? Nem hinném. A másik világban sok sebet szereztem harc közben, lehet csak azok miatt nem érzem magamat túl jól. Ami logikus tekintve, hogy egy teljes falnak a védelmét bízták rám és azt a tényt elfelejtették megemlíteni, hogy a leggyengébb szerkezetű építmény őrzését bízták rám. Amikor erre rájöttem le kellett mennem a talajra harcolni a fenevadakkal, hiszen ha túl sok van a falon az a végén összedőlt volna. De érdekes Legort annyira nem volt rosszul, mint én. Ő inkább az elmémet ért sérüléseket érzékeli jobban. Ez sokszor jól jön, mert nem korlátozzuk egymást a sérüléseinkkel. Valaki mozgott mellettem. Talán pakolt. Kinyitottam a szememet és azonnal felismertem a betegszobának a mennyezetét. Óvatosan elfordítom a fejemet a hang irányába. Egy idősebb úr volt még itt és ő pakolászott idebent. Az ablakon kinézve láttam, hogy már felkelt a nap. Az ajtó felé fordultam, ezért vettem észre, hogy valaki ül mellettem. Katret aludt a székben, gondolom megijesztettem az idejövetelemmel. Megpróbáltam felülni. Fájt a karom, a hátam és a hasam, de végül sikerrel jártam. A gyógyító azonnal észrevette, de nem állított meg.
 - Mióta vagyok itt? - kérdeztem.
 - Tegnap éjszaka hoztak ide be. Az Ezredes itt maradt a szakaszod többi tagja visszament a szobájába. Hogy érzed magadat?
 - Fáj mindenem, de nem vészes.
 - Nagyon sok vágás, horzsolás és véraláfutás tehet erről. Bár a vágást karmolásnak is lehet mondani.
  Katret felébredt a beszélgetésünkre. Nagyon nyúzott a kinézete. Biztosan nem aludt túl jól. A gyógyítónak biccentett, aki elhagyta a termet. Gondolom velem szeretne négyszemközt beszélni a történtekről.
 - Mi történt a másik világon? - szegezte nekem a kérdést.
 - Nem szeretném elmondani.
 - Are megtiltotta?
 - Csak jobb lenne, ha nem tudnánk mások világáról. Ennyi az egész.
 - Miért nem akarsz beszélni róla?
 - Mindenkinek jobb lenne, ha nem tudna az ott történtekről. Szerintem, ha el is mesélném, nem hinnének nekem.
 - Pontosan mióta is érdekel az, hogy hisznek-e neked vagy sem?
 - Ennél az esetnél viszont fontos szempont. Még nem mesélhetek róla, majd ha a körülmények megengedik. - zártam le a témát - Pontosan mi is történt tegnap este?
 - Nem emlékszel? Az ágyadba kerültél vissza, azonban nagyon rosszul voltál, magadtól nem is tudtál eljönni idáig. A szakaszod segített neked.
 - Teljesen kiesett az éjszaka. Lehet a telepatának köze van ehhez. - motyogtam.
 - Milyen telepatának? Legort-nak? - nézett rám döbbenten.
  Elszóltam magamat és vissza már nem vonhatom az előbbi kijelentésemet.
 - Nem, Legort-nak nincs köze ehhez. Valaki nem engedte ma reggel, hogy Legort beszélhessen velem. Legort először azt hitte velem beszél, én pedig úgy érzékeltem, mintha véletlen zavart volna meg.
 - Ki lehet a telepata?
 - Nem tudtunk meg róla sokat, amilyen gyorsan felbukkant olyan gyorsan tűnt is el.
 - Légy óvatosabb, nem szeretném ha bármi bajod esne. Apropó bajok. Egy hétig nem vehetsz részt a terepgyakorlatokon. - állt fel Katret a székből.
 - Tessék?! Egy hétig? Teljesen le fogok maradni a többiektől!
 - Az állapotod miatt hoztam ezt a döntést. Gyorsan gyógyulsz, de ez még neked is túl sok seb. De ha szeretnéd, akkor a betegszobát se hagyhatod el egy hétig.
 - Akkor inkább csak a terepgyakorlat. - morogtam.
 - Örülök, hogy sikerült megbeszélnünk.
  Még bent maradt volna, de jött egy küldönc, aki miatt vissza kellett mennie az irodájába. Remélem hamar elhagyhatom ezt a szobát. Nem szeretek egy helyben ülni és semmit se tenni. Viszont, ha ilyen sok időm felszabadult, akkor kutakodhatok a könyvtárban. Ha tényleg az összes képességét megörököltem a családomnak, amire nem vennék mérget, hiszen az öcsémnek is kellett valamit örökölnie, akkor jobb ha utánajárok párnak. Nagyon elálmosodtam hirtelen, pedig nem rég keltem fel. Biztosan a sebeknek a begyógyítása sok energiát emészt fel. Már majdnem előre buktam mikor eszembe jutott valami. Biztosan a gyógyulás miatt vagyok ilyen fáradt? Azonnal éberebb lettem és pajzsot emeltem az elmém felé, és láss csodát a fáradtságom is tovaszállt. Szóval megint megtámadtak. Nem értem miért nem veszem észre, mikor támadnak meg. Lehet ügyesebb nálunk az a telepata, ami nem nagy kihívás, hiszen Legort-tal nem vagyunk túlságosan erősek. A gyógyító visszajött végre valahára.
 - Meddig kell itt maradnom? - kérdeztem azonnal.
 - Ha nem erőlteted meg magadat, akkor a sebek nem fognak újra felszakadni. Elmehetsz, de ügyelj arra, hogy most nem vagy annyi mindenre képes, mint egészségesen.
 - Rendben, köszönöm. Viszlát! - felálltam és elhagytam a helyiséget.
  Ahogyan mentem a folyosón kinéztem az egyik nagy ablakon. A fák kint zöldelltek, a madarak csiripeltek, langyos fuvallat lengette meg a leveleket. Nagyon jó érzés újra itthon lenni, a másik világ nagyon lehangoló volt. Minden szürkébbnek tűnt ott. A fák levelei barnák voltak és lehullottak, hideg volt és folyamatosan felhős volt az ég. Nem hiányzik az a táj. Mondjuk érdekes volt emberekkel találkozni. Szerintem én vagyok az első, aki találkozott velük. Némelyikkel még el is tudtam beszélgetni, de az a nemes nem látott túl a gazdagságán. Az olyanoktól, akik a pénzt többre becsülik, mint az embert, pedig undorodom. De igaz, nagyon jól esett mikor párbajozhattam vele. Nagyon jó érzéssel töltött el, hogy letörhettem egy picit abból a fene nagy képéből. A várost elfoglalták, szóval nagy eséllyel halott, de az ilyesfajta csótányok mindent túlélnek. Azonban még mindig nem értem miért akarta elvenni azt a kevéske élelmet is, ami nekünk volt? Már nem kérdezhetem meg tőle, de akkor ha megteszem, lehet a válasza miatt még a fenevadak érkezése előtt meghalt volna vagy legalábbis nagyon sok sérülést zsebelt volna be. Újra nekivágtam a folyosónak, hiszen nem szeretnék még több óráról lemaradni, túl sokat kéne akkor pótolnom. Sietős léptekkel szeltem át az egész erődöt, hiszen a betegszoba pont az ellenkező végében van a tantermeknek. Már majdnem benyitottam, de hirtelen olyan érzésem támadt, mintha figyelnének. Hátrafordultam, de nem állt mögöttem senki se. A környéken se volt senki, a tantermen kívül. Biztosan csak a másik világ hatása, ott mindig volt ellenség a közelben. Végül újra az ajtó felé fordultam és benyitottam. Egy idegen  tanár nézett rám, és nem a szakasztársaim ültek a padokban. Elnézést kértem és kimentem a teremből. Rosszul emlékeznék a tantermünkre? Végignéztem a folyosón, egy tucat ugyanolyan ajtó nyílt belőle. Valahogyan le kéne szűkíteni a keresést. Ha megtalálom az egyik szakasztársam elméjét, például Lace-ét akkor már tudnám, hogy melyik a megfelelő ajtó. Nagyon óvatosan kiengedtem a képességemet. Megtaláltam a többieket, viszont a két ajtóból nem tudom eldönteni, hogy melyik a helyes. Sajnos a telepátiával nem tudom olyan pontosan meghatározni a helyét, mint szeretném. A baloldali ajtóra tettem a kezemet, vettem egy nagy levegőt és beléptem. Megint egy ismeretlen, a szakasz pedig csak terepgyakorlatról volt ismerős. Mindenki kíváncsian szegezte rám a tekintetét. Megint bocsánatot kértem a zavarásért és kihátráltam a teremből. Akkor kizárásos alapon a másik ajtóra van szükségem. Oda sokkal nyugodtabban nyitottam be, hiszen többet már nem tudok hibázni. Igazam volt, ismerős arcokat láttam.
 - Jó napot! Elnézést a késésért. - mondtam a tanárnak.
 - Úgy tudtam, hogy a hetet a betegszobában tölti. Azonban örülök a jelenlétének, foglaljon helyet.
  Leültem a helyemre, bár felszerelés nem volt nálam. Hátra fordultam Lace-hez, aki már nyújtotta is a füzetemet. Nem értem miért volt nála, de megköszöntem és újra a tanárhoz fordultam. Lace azonban megint megbökött. Hátradőltem, nem szerettem volna feltűnően megfordulni.
 - Szünetben beszélnünk kell! - suttogta.
  Biccentettem egyet. Valami fontosról lehet szó, általában Lace nem szokott órán beszélni. Újra a táblára néztem, ami pár másodperc alatt tele lett írva. Azonnal előre dőltem és elkezdtem másolni. Az írásom felismerhetetlen lett, azonban végeztem. Még időben le tudtam írni az anyagot. Bár így visszanézve lehet kelleni fog egy nagyító és némi képzelőerő az írásom kiolvasásához.
  A szünetben kiment a tanár, valamilyen megbeszélés lesz. Azonnal mindenki körém sereglett. Lace szólalt meg először.
 - Tényleg fel vagy mentve a terepgyakorlat alól?
 - Igen, de csak egy hétig. Miért? - néztem körbe.
 - Azért mert van egy titok a hálóban, amire vigyázni kéne.
 - Milyen titok?
 - Egy Éjsötét nevű kis jaguár. - szólt bele a beszélgetésbe Enturin is.
 - Tartasz egy kis jaguárt az erődben? Az szabály ellenes. Hogy hoztad be ide? - fordultam Lace-hez.
 - Még kicsi könnyen elfér bárhol. Most tanítgatjuk, hogy bújjon el mindenki elől, ha valaki bemegy és addig ne jöjjön elő, míg nem hallja a nevét. Sajnos ez még nem igazán halad.
 - Rendben vigyázok rá, de csak egy hétig vagyok felmentve.
 - Az is több, mint a semmi. Lehet ez alatt a hét alatt megtanul elbújni. Mellesleg mi történt veled? Hogy kerültél ilyen állapotba az ágyadba?
 - Na végre rátértél Lace. - jegyzete meg Rignot - Nem az erődben kellett volna maradnod?
 - Are vitt el egy küldetésre. Egy kisebb problémát kellett megoldani. - hárítottam el a kérdést.
 - Az a kis probléma majdnem megölt téged. Tényleg nem akarsz többet mondani róla?
 - Nem, jobb ha titokban marad.
 - Rendben.
 - De Lace - néztem újra rá - pontosan miként is kerül hozzád egy kis jaguár?
 - Bonyolult történet. Téged kerestünk és ráakadtunk.
 - Jön a tanár! - szólt Denrick.
  Mindenki azonnal a helyére ült. Akkor még sem mehetek el a könyvárba, hacsak nem viszem magammal a kis jaguárt. Ami nem jó ötlet, hiszen sok tiszt szokott ott megfordulni. Minden vadon élő állít hamar eléri a felnőtt magasságát. Nem sokára már nem fogjuk tudni elrejteni a hálóban a kis jaguárt. Nagyobb mozgás térre lesz szüksége.

*Legort szemszöge*

  Sikerült minden fontosabb anyagot átvinni a nagy házba. Most már nem leszünk teljesen meglőve, ha véletlenül összedőlne egyszer a házam. Átnéztem még gyorsan a főzeteket, mielőtt még elindulunk Emerisz-szel az erdőbe. Már rég összepakoltam, de ő még mindig rohangált a cuccaiért. Pár éve még én is ezt csináltam. Mikor végre készen álltunk az indulásra, szóltam Argot-nak, hogy egy kicsit kimegyünk. Nem azért, mert hiány van bármiből is, inkább most csak kíváncsi vagyok mi mindent tanult meg Emerisz. Még a faluszélén álltunk, nem indultunk el rögtön.
 - Miket kell gyűjteni? - kérdezte Emerisz.
 - Azokat amiből hiány van. - feleltem.
 - Miből van hiány?
 - Mondd meg te, ezen az úton most te fogsz irányítani, most csak figyelni fogok.
  Meglepődött, de nem esett kétségbe. Visszafordult és bement a házamba. Megvártam, míg végez. Hamar visszajött, remélem már tudja mit szeretne. Északnak tartottunk. Minden növénynél, melyet használni szoktunk megállt és szedett egy keveset. Követtem a példáját, azonban így nagyon hamar megtelt mindkettőnk zsákja. Gyors volt a visszafele út és csak a házban kérdeztem rá a gyűjtés szempontjára.
 - Pontosan mit is kerestél?
 - Semmiből sem volt hiány, így úgy gondoltam a sokat használtakból mindig kell utánpótlás.
 - Igazad van, jó meglátás. Hagyjuk kint száradni a növényeket. Kapsz három nap pihenőt, úgyis rád fér. Hiszen két napig téged kerestek fel mindennel.
 - Három nap? Biztos nem lesz ebből baj?
 - Mindenkinek kell pihenés Emerisz. Ezt jegyezd meg.
 - Rendben.
  Gyorsan elhagyta a házat, gondolom most kihasználja a szabad idejét. Egy hirtelen ötlettől vezérelve elővettem a jegyzetfüzetemet, melyben benne van a családom összes tudása. Az első varázsló, aki készítette védő bűbájjal látta el, ami eléggé hasznos tekintve a házam állapotát. Sok mindent ki kell bírnia. Olvasgatni kezdtem. Most is nagy benne az összevisszaság, de pont ez az egyik furcsasága. Soha sincsenek sorrendben a jegyzetek. Például egy száz éves feljegyzés mellet van az egyik egy hetes receptem. Már a legtöbb varázslatot ismerem, így eléggé meglepődtem, mikor találtam egy vadidegen védőbűbájt. A dátum alapján az első Nitens írhatta bele. Igen ritkán látok abból az időből pár varázslatot, így azokat egy másik füzetbe gyorsan le szoktam jegyezni, hiszen nem biztos, hogy újra megtalálom őket. Bonyolultabbnak tűnik, mint az eddigi védő varázslatok. Azonban időálló és nem szükséges neki folytonos energia forrás a működéséhez, ami nagy előny. Talán ezt a burkot megpróbálom létrehozni először a tőrömön, jobb ha van rajta ilyen bűbáj, ugyanis a többi elkezdett megkopni a folytonos használattól. Bár igaz a varázslat önállóan is működik maga a fém sok energiát képes biztosítani, így lehet erősebb lesz a pajzs. Azonban mielőtt esztelenül nekikezdtem volna a varázslásnak, még jobban átolvastam a könyv ezen részét, mert az őseim szerettek titkos üzeneteket, figyelmeztetéseket hagyni az oldalakon. Egyszer nem figyeltem oda rendesen és nem a kívánt hatást értem el. Csak még nagyobb bajt okoztam, ami akkor pont jól jött, mert menekültem és nem rám figyeltek, de nem az lett volna a célom. Miután ténylegesen átvizsgáltam az oldalt találtam pár lényeges információt, mely elsőre elkerülte a figyelmemet. A védő bűbáj elnyeli a varázslatokat, és azokból nyeri az energiáját. Viszont ez a tulajdonsága tükörré változtathatja, hiszen a fém folyamatosan szolgáltat energiát, így a védő burok inkább visszaveri a bűbájokat. Mondjuk okos ötlet volt egy energia elnyelő varázslatot védő bűbájjá alakítani. A szükséges jeleket megjegyeztem, a neveket a fejembe véstem. A tőrömet a kezembe vettem. A tőr köré képzeltem a két kört, melyeken kívül pár jel volt látható. Erre a képre koncentráltam teljes erőmből, mire halványan elkezdtek az ábrák ténylegesen is látszani. Magamban ismételgettem a jelek nevét folyamatosan. A varázslat életre kelt. A körök mozogni kezdtek egymással ellentétes irányban, utána egyre szűkülni kezdtek, majd felvették a tőr alakját és eggyé váltak vele. Remélem ez azt jelenti, hogy sikerrel jártam és nem pedig egy robbanószert hoztam létre, mely perceken belül elsöpör mindent. Biztosan nem rontottam el annyira. A tőrt visszatettem a helyére. Pár nap múlva úgy is használni fogom, ha már egyszer ígéretet tettem, azt megtartom.
 - Legort! Ráérsz? - hallottam hirtelen Anna hangját.
 - Igen, miért? 
 - Unatkozom és nem tudok mit csinálni. 
 - Komolyan? Hogyan tudsz te unatkozni? Azt hittem egész nap Katret irodájában fogsz ülni és hallgathatod a prédikációját a sérülések elkerüléséről. 
 - Azt már végig hallgattam. Azonban felmentetett egy hétig a terepgyakorlat alól. 
 - Az jó hír, nem? Sok időd lesz, és tudtommal van pár kérdés melyre választ keresel. 
 - Legszívesebben a könyvtárban lennék, de Lace rám bízta a kis jaguárját. 
 - A mijét? Jaguár? Hogyan került hozzátok egy jaguárkölyök? 
 - Lace és Enturin valamiért elhagyták az erődöt és útközben találták. 
 - Remek, még egy ok, amiért büntetést kaphattok. 
 - Téged ez mióta is érdekel? 
 - Mióta össze van kötve az elménk és ugyanazt érzem mint te. Ha te rosszul leszel, akkor én se érzem magamat túl rózsásan. 
 - Igen tudom, ha nem emlékeznél ez fordítva is működik. Szóval milyen varázslatot is használtál az előbb? 
 - Miért is vagy rá kíváncsi? 
 - Unatkozom és valamivel el kell tölteni az időt. 
 - Ezért úgy döntöttél engem fogsz nyaggatni, ha már könyvtárba nem mehetsz.  
 - Mivel jobb dolgom nincs. Akkor mesélnél egy keveset arról a varázslatról? 
 - Pontosan mit szeretnél tudni róla? 
 - Nem tudom, nincsenek pontos elképzeléseim. Hogyan néz ki, mit csinálsz, hogyan jön létre, mi kell hozzá és a többi hasonló kérdés.
 - Ez egy eléggé összetett varázslat volt, az én mércémmel is. Engem sokan tanítottak varázsolni, de főként az őseim módszerét használom. Ők viszont megváltoztatták a varázslatokat. Nem használunk el felesleges energiákat. 
 - Hogyan lehet leegyszerűsíteni egy varázslatot?
 - Kivesszük belőle a felesleges elemeket. Sok helyzethez lehet ezt hasonlítani. Például mikor a másik világon megküzdöttél egy fenevaddal, akkor nem próbáltad meg kivéreztetni, hanem egyből a fejét vetted célba, ezzel sok energiát megspóroltál vagy ha esetleg nem jutottál a fejéhez, más módon győzted le, ami kevesebb időbe és energiába került. Nem figyeltél a mozdulataid kecsességére és nem is beszéltél a fenevadhoz. Érted mire szeretnék kilyukadni? 
 - Igen. Te kiveszed az ily "felesleges mozdulatokat" a varázslatból. 
 - Nagyjából ez történik, bár ilyenkor a feladat nagy része a fejedben játszódik le. A családom az emlékezetre és a koncentrációra hagyatkozott. Viszont pont emiatt sokkal kevesebb varázslatot tudok kívülről megtanulni. Hiszen egy bűbájt könnyebb szavakhoz vagy mozdulathoz kapcsolni, mint puszta jelekhez, amiket láttál. 
 - Ezért van nálad a legtöbbször a jegyzetfüzeted is. 
 - Igen. Mondjuk a varázslatnak vannak elemei, amiket nem tudtunk elhagyni. 
 - Mint például?
 - Minden jelnek meg van a maga neve, olyan mintha egy új nyelvet kéne megtanulni. Vannak egyszerű és összetettebb jelek is. De az egész rendszer eléggé logikusan van felépítve. Sokáig kellett formálni mire ennyire érthető lett és a varázslat egyszerűsítésével több varázsló bukkant fel hirtelen. 
 - Értem. Szerintem a varázserőm használatát hanyagolni fogom. Nem tudok jól nyelvet tanulni. 
 - Mégis honnan tudhatod, ha még nem is próbáltál egy nyelvet sem elsajátítani? Mellesleg a varázserőt nem ajánlatos elnyomni. Sok energiát el tudsz raktározni, viszont nem végtelen mennyiségűt és ha már többet nem tudsz befogadni, akkor elég egyszer egy keveset kiengedni, utána nem fogod tudni visszafogni, ami akár robbanáshoz is vezethet. 
 - Tapasztalatból beszélsz? 
 - Egyszer láttam egy hasonló esetet. A varázsló épphogy csak túlélte a kisülést. 
 - Mennem kell, Éjsötét elkezdte kaparászni az ajtót.
 - Éjsötét? 
 - A kis jaguár neve. 
  Ezzel megszakította a kapcsolatot. Kicsit meglepődtem a beszélgetésünkön, de biztosan az unalom beszélt belőle. Ritkán szokott csak úgy felkeresni, és akkor is általában veszekedésbe torkollik a beszélgetés. Kinéztem az ablakon. A nap az ég alját súrolta. Gyorsan eltelt az idő. Nem hittem volna, hogy máris esteledik. Felkeltem és kimentem a faluba. Ki kell nyújtóztatnom a lábamat, hiszen szinte az egész délutánt ülve töltöttem el. Sokan voltak kint. Alton még mindig gyakorolta az íj használatát, ahogyan Emerisz is mellette. Gondolom Merko észrevette Emerisz-t üldögélni és munkára fogta. Bár nem ez lett volna a célom. Shina is a kiképzést nézte. Elindultam a nagy házhoz. Gondolom Argot még mindig ott van, késő este szokott csak hazamenni. Benyitottam és nem égett semmi gyertya, ami fényt szolgáltatott volna. Argot az egyik széken ült és hátradőlve aludt. Nem tudtam mit tegyek, felébresszem-e vagy sem, de végül közelebb mentem és megszólítottam.
 - Ha ennyire fáradt vagy menj és aludj.
  Felriadt rám. Körbe nézett majd felállt.
 - Nem vagyok fáradt. Még át kell néznem pár adatot. - mondta.
 - Persze. Egy telepatának ne próbálj hazudni. Azok az adatok hidd el akár egy hetet is várnak. Te viszont nagyon kimerültnek látszol.
 - Jól vagyok.
 - Shina is ezt mondaná?
 - Ne szólj neki az előbbiről. Nem szükséges tudnia róla.
 - Argot, két napot töltöttél ébren. Ez senkinek sem tesz jót. Jobb ha kialszod magadat, mert fáradtan nem tudsz olyan teljesítményt nyújtani, mint teljesen ébren.
 - Tudom, de nem engedhetem meg magamnak az alvást. Sok dolgom van.
 - Nem szeretnék idő előtt új vezetőt választani, mert a másik a halálba dolgozta magát. Jó éjszakát Argot. - hagytam egyedül a nagy házban.
  Miért ilyen makacs mindenki? Nincsenek harcok a közelünkben és már sokkal könnyebben túl tudjuk élni a bolygót. Igaz mindig vannak teendőink, de már nem kell aggódni a túlélésünk kérdésén. Visszamentem a a házamba és bedőltem az ágyba. Nekem se olyan könnyű aludni, de nekem más érthető okaim vannak, melyek sajnos mindig visszaköszönnek a múltból és sehogyan se tudom lerázni őket.